Mickey webnaplója

Az ember felkel és készít fejben egy laza elképzelést a napról. Nincs munkahely, nincs kötelező program, látszólag teljes a szabadság. De csak látszólag. Beülünk a kocsiba. Indítanék. Se kép, se hang. Nyúlok a világításkapcsolóhoz. Be van kapcsolva. Az aksi egész éjjel teljesített, már ahogyan tőle telt. Aztán megadta magát. Öregszem. Hogy felejthettem égve a lámpát? Nem vettem észre, hogy világít az utcán? Sípolnia is kellett. Nem hallottam. Nem hallottam meg.  Ismert, hogy csökkent a hallásom, de ennyire? Megvan az ok. Nem megyünk sehova. Irány a lakás. előrehozott reggeli. Utána a helyi piacot keressük fel a szokásos alapanyagok miatt. Újra haza. A tervezett szódavíz-beszerzés elnapolva. Gondoltuk, a szomszédtól kérünk töltőt az akkuhoz. Ám belefutottunk egy ismerős házaspárba. Rövid beszélgetést követően abban maradtunk, hogy majd egy óra múlva ők fognak segíteni. Hogy kihasználjam az időt, vettem szervó-olajat, és teletöltöttem a tartályát, mert már utolsókat rúgta a nyikorgó kormányom. Ha minden igaz, hamarosan bikázott akkut szerelünk vissza a kocsiba és mégiscsak hazafuvarozhatok egy tucat szódavizet.     

Sir 14. f. Az igaz boldogság
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
Irigység és kapzsiság
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
A bölcs boldogsága
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, benéz az ablakán, fülel az ajtaján, s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége. Közöm. Örök érvényű annak az igazsága, hogy nem jó rendetlenül ragaszkodni az anyagi világhoz, de a zsugoriság éppoly haszontalanság. Értelme a bölcsességhez vonzódásnak van. Nb. A halál nem teljes elmúlás, mint akkor gondolták, hanem beleszületés az örökkévalóságba.

Túl-túl messze túl, túl vagyok este óta a legújabb kézirat korrektúráján. Felszabadító érzés.  Mindenből tanul az ember. Egy tudományszeletet, egy ember életének epizódjait, stb. ismertem meg, amelyet saját elhatározásomból nem tettem volna meg. Ez olyan szempont, amely érdekessé teszi a javítgatást. Nem véletlen, hogy a nyomdai szedők értelmes fajta emberek voltak. Akarva-akaratlanul szembesültek a szedésre kapott szövegekkel, s információk, a művelődés különféle területeiről kaptak ismereteket. Ez így vagy úgy beléjük ivódott.
A lektorálás, korrektúrázás, nyomdára való előkészítés megannyi lehetőség az egyes részletek utána olvasására, adategyeztetésre egyéb forrásokból... Ha úgy tetszik, szórakozva tanulás, miközben az ember úgy érzi, részese lett valaminek, valamiféle értékteremtésnek.   
Na, ez benne a zenebona.

Sir 123. f.
Magadhoz valókkal barátkozzál!
Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid. Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „Ki ez?” – azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység – mondják a gonoszok. Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni. Közöm. Barátkozni, de csak kellő körültekintéssel. meg ne alázzanak balgaságod miatt... Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Talán itt a lényeg. Suba subához, guba gubához... A barátságban jó a középúton maradni. Se erőltetni, se elhanyagolni nem jó. Törleszkedni meg végképp nem. Vajon barát-e, aki így beszél: Mindenki a maga feleségével táncoljon, én is a maga feleségével táncolok.      

Tegnap tisztáztuk, hogy amit én fényképeztem Balatonnál, az Forsythia, azaz aranyfa volt, nem aranyvessző és nem is aranyeső. Az összehasonlító ábra mutatja az aranyfát, amely valójában inkább bokor, mint fa, az aranyesőt, amely nem is hasonlít az általunk aranyesőnek nevezett aranyághoz, inkább a lilaakácra hajaz, csak sárga, és látható az aranyvessző, amely inkább egy erőteljes növésű gazhoz hasonló. Nekem az aranyeső megnevezésre az aranyfa bokra, vesszeje ugrik be, s nem a többiek.
Ez a bizonytalanság nincs egyedül.
Gondolhatunk itt arra a káoszra pl., amely az eperfát környezi. Egész gyerekkoromat úgy éltem le, hogy szederfára másztunk, s ettük a lila szedret vagy a fehéret. Újabb időkben nem eszi senki, a flaszteren tocsog a szétmázolt cukros szederlé, amely valójában eperlé. Gyorsan hozzáteszem, hogy gyermekkoromban epernek a húsos-piros, lédús, illatos apró szemű gyümölcsfélét neveztük, amelyet porcukorba mártottunk, ha nem volt elég édes, szárcsonkját pedig eldobtuk. Kiderült, hogy az nem eper, hanem szamóca. Szamócának mi az erdőben termő apró szemű, édes piros gyümölcsöt neveztük. Viszont csakugyan szedernek neveztük az erdőkben előforduló fekete szemű késő ősszel termő bogyót, amely csakugyan szeder névre hallgat.
Más bogyósok viszont elnevezésdömpingben tobzódnak. Az egres az, ami piszke, ami köszméte vagy pöszméte is egyben, s ki tudja, még miféle nevekre hallgat.
Hogy a nyelvi bizonytalanságokat folytassam, kénytelen vagyok az italneveket előráncigálni. Ugye a fehérbor valójában sárgásan átlátszó.
Továbbá létezik édes bor. Valóban. Ellentéte a keserű lenne, ám olyan nem létezik.
Csak száraz van, amely viszont fizikai képtelenség, mert a bor folyadék: ha tehát bor, akkor nem száraz.
A száraz borral szemben állna a nedves, de nem annak, hanem édesnek nevezik.
Van villányi, de kanálnyi nincsen.
Van töményital, híg azonban nincs, illetve van, de nem annak nevezik.
A szürkebarát nem szürke, a kéknyelű üvegének a nyaka (nyele) zöld stb., stb.
Mint tudjuk, van világos sör, de nincs sötét sör, csak barna.
Aztán egészségükre kívánják az ivást az emberek, miközben tudják, hogy italozni az esetek jelentős részében egészségtelen.
Jó, nem tetézem, azért hadd állapítsam meg, a beszélt nyelvek nem logikusak.
Sir 12. f.
Jót tenni
Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.
Igaz és hamis barátok
Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene, és a sarkadban van. Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja. Közöm. A fejeztet tanítása: Okosan tedd a jót, kerüld a kétszínű alakokat. Ahogyan ma szokták mondani, jobb egy ellenség, mint egy „barát”. Az előző szándékait ugyanis ki lehet ismerni. Hát... van benne igazság.   

Húsz éve hallottam a már akkor is régi viccet, amely valahogy így szól:  
Két idős koma beszélget. Az egyik azt mondja: Olyan pszichiáterre bukkantam, aki teljesen kigyógyított feledékenységemből.
– Igen? De jó. Magamnak is szükségem volna rá. Áruld már el nekem is, ki volna az illető!
– Na, ki is? A nyelvemen van a neve. Majdnem tudom is már. Na, várj csak! Mi is a neve annak a lila kora tavaszi virágnak, ami erdőben nő és illatos?
– Az az ibolya.
– Ahá! Ibolya! – szól ki a konyhába az első számú pofa –: Hogy is hívják a pszichiáteremet?
Persze a nevek. Először – mondják – a nevek esnek ki az emlékezetből. Van, aki ellazítja magát, hátha a probléma laza ébren tartása felhozza az emlékezetből a kívánt nevet. Más sorolja az ábécét, és a kívánt kezdőhang kimondása felszínre hozza a feledett nevet.
Egy másik vicc szerint János bácsi jól emlékezik rá, hogy mi volt 1950. augusztus 21-én délután négy órakor, csak arra nem emlékezik, hogy ezt öt perccel korábban már elmesélte.
Az ember ezeken felnőtt korában jókat nevet, utóbb ajkára fagy a nevetés, mert kezd szembesülni hasonló gondokkal.
Per hecc, a saját kínlódásomat hozom elő. Tegnap beszélgetés közben oda értünk, hogy mennyire helytelen, ha valakiről túlzó mértékben és csupán csak a jót mondják ki, írják le, alkalmazzák rá, kitüntetése alkalmával. Ma délig kellett várnom rá, hogy agyam sarkából előrántsam a frappáns kifejezést, amely társalgás közben nem akart eszembe jutni. Pedig mi sem egyszerűbb ennél, ha akadálytalan az emlékezetem. Kivágom, mint énekes a magas C-t. De ha lemegy a redőny...
Nem feszítem tovább senkinek a fantáziáját. Ez a kifejezés a szuperlatívuszokban való beszédmód. Persze, az. De ha nem jut eszembe... akkor átmegy a passzív szókincsembe? Vagy mi a fityfene.           
Ízelítő a Sir 11. f.-ből.
Ne ítélj látszat szerint!
A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet. Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit...
Megfontoltság és nyugalom
Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj. ...
Csak Istenben bízzál!
...A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: amely napon mondja, „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem,” nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban...
Ne bízzál a gonosz emberben!
Akárki jöttmentet ne vezess házadba ... óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral... Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is. Közöm. 1. A külcsín látszik, a belbecs nem, vagy alig, mégis fontosabb. 2. Kölcsey is óva inti unokaöccsét az üres fejű társalkodótól. 3. A gazdag pórul járásáról később Krisztus parabolát mond, melynek végső kicsengése: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet!” Az óvatosság és a megfontoltság egymás édestestvérei. Bölcsesség híján könnyen pórul járhat az ember.

Idegesítő mondás, de attól még igaz lehet: Gyáva népnek nincs hazája. Tegnap újra egy Kassai-előadást hallgattam. Ő említi: Valaha a honvédelem nem választható volt, hanem természetes. Ma problémás. Miért? Mert balesetveszélyes. Akár meg is lehet halni. Ez így március idusán meglehetősen elgondolkoztató. Hol van ma: „A haza minden előtt.”
Apropó. Két új megmondó emberrel gyarapodott a magyar hírességek listája. Az említett Kassai Lajossal és Röhrig Gézával. Mindkettőt egy-egy film dobott a köztudatba. Mindketten elég sűrűn nyilatkoznak. Mindketten képesek egyelőre új vagy újszerű értékeket felmutatni. Mindketten fittyet hánynak a divatos gondolati irányzatoknak, és arról beszélnek, amire ihleti őket a Lélek.  Mindkettőt bírom, jókat kortyolok felrázó értékeléseikből, megcsillanó humorukból, azokból a rendszerekből, amelyekre töprenkedéseik során ráéreztek, ráébredtek. Levont következtetéseik találóak, színvonalasak, emberségépítő jellegűek.
Ami tetszik még bennük: Egyelőre egyikük sincs elszállva saját magától. 
Ízelítő a Sir 10. f.-ből.
Az uralkodó hivatala
A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik. A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. 
Az önteltség ellen
Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is, önteltség ne vezesse sose tetteidet. A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyként bűnnek tartják. Az egyik népről a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz, s az erőszak miatt. ...a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti. A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre. A büszkék gyökerét kitépi az Isten, s az alázatosokat ülteti helyükre. ...
Tiszteletre méltó emberek
Mely nemzet áll becsben? Az emberi nemzet. Melyik nép áll becsben? Amelyik az Urat féli.
Alázat és igazság
Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl... Fiam, csak mértékkel dicsérd magadat, és annyi tekintélyt szerezz, amennyi megillet... Közöm. Minden nemzet olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel – szokták emlegetni. ez így nem pontos. Pedig évezredekkel ezelőtt már ismerték a választ: Isten rendel a városállamok stb. élére a kellő időben jó vezetőt. Ha rossz e város (állam) vezetője, nincs okunk aggódásra. Isten látja, hogy idelenn mi történik. Valamiképpen a rosszból is jót készít. Nem kell nyugtalankodnunk. Elég, ha a külső változásokra ránézünk, és tárgyában szemléljük. A változásoknak bennünk kell megvalósulnia. Egyedül az hot érdemi fejlődést. Nem véletlenül íratott a rendszerváltozás idején: Van rendszerváltozás? Miért, te mennyit változtál. Amennyit változtam, annyit változott a rendszer. Jó vagy hátrányos irányban.

Ma a helyi piacon vásároltunk, ahol P. egy kismama, megkérdezte T.-t: Hogy van Miklós?
Jól esett, hogy névről ismer, jól esett érdeklődése.
Mivel kérdése rólam szólt, és mivel mögötte álltam, magam válaszoltam neki: Köszönöm, jól vagyok.  
Ebben nem is a helyzet komikussága az érdekes, hanem az, hogy tanúja voltam annak, milyen, amikor az emberről jelenléte nélkül beszélnek.
Ha jobban belegondolok, nagyon nem mindegy, hogy milyen tónusban.
Per hecc, kicsit olyan is ez, mint amikor valakit megtárgyalnak a temetésén, aki viszont odaátról mindent érzékel, tudomásul vesz, kiröhög, vagy éppen egyetért az elhangzottakkal, mert igen jól esik neki.
Furán érdekes élmény.
Felhívtam Ildit, mert nénapja van. Mivel nem vette fel, ide is írom: Isten éltesse őt és minden Ildikót!  
Sir 9. f.
A nők
Ne féltékenykedj szíved asszonyára, és ne tanítsd meg rá, hogy neked rosszat tegyen. Ne szolgáltasd ki magadat asszonynak, nehogy a végén a fejedre nőjön. Ne vesd szemedet csapodár asszonyra, nehogy a hálójába essél. Hárfázó nővel ne ülj egy asztalhoz, nehogy foglyul ejtsen a művészetével. Ne meregesd szemed a hajadonra, nehogy vele verjen meg (az Isten). Ne add össze magad feslett nőszeméllyel, nehogy kiforgasson az örökségedből. Ne nézelődj a városkapuk körül, elhagyott helyeken ne sokat lődörögj. Takaros asszonytól fordítsd el az arcod, és ne nézegess szépséget, amely nem illet meg. Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, mert mint a láng, felgyújtja a vágyat. Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, mert hátha lángot vet a szíved, s belepusztulsz a szenvedélyedbe.
Férfiak közt
Régi barátodat ne hagyd el hűtlenül, mert hisz az új barát meg sem közelíti. Az új barát új bor, de úgy élvezed, ha régi. Ne irigykedjél a bűnös sikerére, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége. Ne leld kedvedet a bűnösök sikerében; gondold meg: nem marad büntetlen idelent. Akinek hatalma van az ölésre, azt kerüld, így nem kell kiállnod halálos félelmet. De ha találkozol vele, kísérd figyelemmel, nehogy az életed elrabolja tőled. Légy tisztában azzal, hogy tőrök közt járkálsz, és hogy sáncok fölött vezetnek lépteid. Felelj más embernek, amilyen jól csak tudsz, a bölcsekkel pedig (gyakran) tanácskozzál. Okos emberekkel együtt sződd a terved, s az Isten törvénye legyen tanácsadód. Igaz férfiakkal ülj le az asztalhoz, s az Úr félelme legyen dicsekvésed. Dicséretes a mű, amit kézműves alkot, de a nép vezére beszélni tudjon jól. A szájhős ember réme a városnak, a fecsegőt pedig (mindenki) gyűlöli. Közöm. Tanácsok férfiaknak arra vonatkozóan, hogy miképpen viszonyuljanak a nőkhöz és a férfitársakhoz. Két mondatot emelek ki belőle: Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal megszédülten egy asztalhoz, mert... Mivel életem során leginkább ültem, és sokszor férjes asszonyokkal is egy teremben... vigyáznom kellett, szívhőmérsékletem állandó hőmérsékleten tartására. A másik: a nép vezére beszélni tudjon jól. Politikusok! Tőlem nem kell tartanotok. Nem szerettem soha életemben szónokolni.  Ma sem szeretek. Következésképpen a továbbiakban sem leszek népvezér.

Hallgatok egy interjút. Az író elmondja: elképzel tervet, szerkezetet művének, hozzá szereplőket. Az események írása közben azon veszi észre magát, hogy a hősök önálló életbe kezdenek. Letérnek a nekik megálmodott szerepről, mintha átállítaná valaki a váltójukat. Másfelé viszik a történetet. Hozzátette, ez művészi szempontból okos, mert jobb lesz általuk a mű.
Festő írja, hogy a vonalak és színek felvázolása közben alakul a téma. Az akarttal ellentétben mozdul más irányba az alkotás. Menetközben az alkotónak kompromisszumokat kell kötnie a kialakult formák és színek összhangja miatt.
Ez az én életemben legkézenfoghatóbban a séták során mutatkozik meg.
Tegnap ketten indultunk a Várba. Gyalog és busszal, majd újra gyalog. A Dísz téren szokásos leszállni, és a Halász-bástyához és a Dunára nyíló kilátáshoz terelődni. Most inkább a másik oldalt választottuk, s dél felé indultunk a Sándor-palota és a Vár irányába. Döntésünket befolyásolta, hogy vízhajtót vettem be indulás előtt valamikor. Így „szükség” szerint vettük az irányt valamiféle toilette-t megcélozva (Sikerült.) Tovább haladva elmentünk a Mária-szoborhoz, le a lifttel olyannyira, hogy a Szarvas téren kötöttünk ki. Közben megbeszéltük, hogy a Szent István Társulatot érdemes felkeresnünk, aktuális ügyeink rendezésére. Így is lett. (Ezt aztán előzetesen végképp nem terveztük.)
Még megjegyzem, hogy a felújítás során túlzsúfolttá lett a Vár. Szobor szobor hátán, nevezetesség nevezetesség hátán, érdekes látványosság látványosság hátán. Úgy vagyok vele, mintha egy ház építését követném nyomon. Először kialakul a funkcionális ház, majd a szépen vakolt, utóbb esetleg a giccsig túlcicomázott épület.
Az a benyomásom, hogy az építők rendelkezésére bocsátott összeg olyan hatalmas volt, hogy még ez is, meg az is belefért. Hogy vissza ne kellejen adniuk felhasználatlanul, még ezt is, meg azt is megépítették, odahelyezték.
Nem biztos, hogy jól döntöttek.
Sir 8. f. Okosság és megfontoltság
Hatalmas emberrel ne szállj soha perbe, miért is kellene a kezébe esned? Gazdaggal ne perelj, nehogy hatalmával föléd kerekedjék. Mert már sokak vesztét okozta az arany, a királyok szívét is megnyomorította. Ne vitázz szájhőssel, tüzére ne rakj fát. Bolonddal ne tréfálj, nehogy a nemzetségedet szidja. Ne szégyenítsd meg, aki megtért a bűnből, jusson eszedbe, hogy mind bűnösök vagyunk. Ne űzz csúfot az öregemberből, hiszen mi magunk is megöregszünk egyszer. Másnak a halálán ne ülj győzelmi tort, gondold meg, hogy egyszer mindnyájan meghalunk.
A hagyomány
Ne utasítsd el a bölcsek szavait, inkább kapva kapj a mondásaikon, mivelhogy belőlük sok tudást meríthetsz, úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz. Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni.
Az okosság
Ne rakj fát a bűnös parazsára, nehogy tüzének lángjában megégesd magad. Gúnyolódó miatt fejed ne veszítsd el, így a szád elé vetett csapdába esnél. Ne adj kölcsön annak, aki nálad hatalmasabb, ha meg kölcsönadtál, lásd be, hogy vesztes vagy. Ne kezeskedj többért, mint amennyi vagyonodból futja, s ha már kezeskedtél, tudd meg: fizetned kell. Bíróval ne beszélj, mert az úgy ítél, ahogy neki tetszik. Vakmerő emberrel ne igen érintkezz, nehogy veszedelmet hozzon a fejedre. Az ilyen mindig a saját feje után jár, s a balgasága téged is tönkretesz. Hirtelen haragú emberrel ne vitázz, és elhagyatott helyre ne menj vele. Mivel a vérontást semmibe sem veszi, ahol nincs, aki segítsen, meggyilkolhat téged. Bolonddal ne beszélj soha bizalmasan, mert semmit sem képes titokban tartani. Ha idegen látja, ne tégy semmit, aminek titokban kell maradnia, mert nem lehet tudni, mit főz ki belőle. Ne tárd fel akárki előtt a bensődet, és ne hidd, hogy tőle jótettben lesz részed. Közöm. Az óvatosság mellett voksol a szerző. Csupa tiltás a felelőtlen magatartás kivédésére. Az oktalanság olaj a tűzre, vagy ahogyan 3000 éve mondták és írták: fa rakása a parázsra.

Tegnap írtam a Senki nem tud semmit c. filmről.  Az jutott eszembe róla, hogy baj van a filmcímekkel, egyáltalán a címekkel.  Éva már huzamosan Franciaországban élt, amikor egy alkalommal megemlítette, hogy még idehaza mennyire tetszett neki a Horgász a pácban c. vidám film Louis de Funes főszereplésével. Odakint próbálta elmagyarázni francia családjának, hogy horgász a pácban a címe, de nem aratott sikert e próbálkozása. Kinevették: Miféle pác, amiben Funes Lajos szerepelt főleg. Honnan tudta volna, hogy a vígjáték eredeti címe Ni vu, ni connu. Márpedig amaz köszönő viszonyban sincs azzal a horgásszal, aki pácban van – méghozzá átvitt értelemben.  Lehet, hogy szigorúbban kellene kezelni a címadás kérdését.
Emlékezetem szerint Thornton Wilder szép regényének a címe A teremtés nyolcadik napja. Ezért simán megvettem antikváriumban ugyanennek a szerzőnek a Sorsom az ég c. munkáját.  Csak itthon vettem észre, hogy ugyanarról a regényről van szó, szögre, betűre. Pusztán más címmel jelentették meg a kiadók.      
Hát csak óvatosan azokkal a címekkel.
Ízelítő a Sir 7. f.-ből: Különféle jó tanácsok
Ne tégy semmi rosszat, és nem ér semmi rossz. Kerüld a bűnt..., egyetlen bűnöd sem marad büntetlen. Ne légy kishitű, amikor imádkozol, és ha jót akarsz tenni, ne halogasd.. Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt
A gyermekek
Ha barmaid vannak, legyen rajtuk a szemed, és ha használhatók, tartsd meg őket magadnak. Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat. Ha lányaid vannak, vigyázz a testükre, ne légy elnéző irányukban. Ha lányodat férjhez adod, csak értelmes emberhez add hozzá feleségül. Ha szíved szerint való, tartsd meg feleséged, de ha nem szereted, akkor ne bízzál benne.
A szülők
Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd. Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek?
A papok
--- Keresd Teremtődet minden erőddel, s akik neki szolgálnak, azokat ne hagyd cserben. ...
A szegények és a szenvedők
A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet, hogy az áldásod tökéletes legyen..., és gyászolj együtt a gyászolókkal. Ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, ezáltal gyarapszik benned a szeretet. Közöm. mit ajánl, ma is teljesen érvényben van, kivált nagyböjt idején. Amikor is az imádás, a böjt és az alamizsnálkodás időszakát éljük. Gondolná-e, aki Jézust hallgatva szembesül az igazsággal, hogy az ő idejében már legalább 1100 éves mondás ez:  Amikor imádkozol, ne szaporítsd a szót.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          

A címbeli háromszoros tagadás meglehetősen lehangoló így önmagában. Ám ez nemcsak egy letargikus kijelentés, hanem egy 1947-ben forgatott csehszlovák film címe is. Ha emlékezetem nem csal, ez volt az az első film, amire nálam idősebb unokatesóm elvitt moziba. Hamar otthonosnak éreztem magam ottanság, láttam is (hihetőleg az első sorban ültünk), és próbáltam venni a poénokat lévén ez egy fanyar filmvígjáték (röhögtem, amikor a többiek).  Az ötvenes évek elején láttam a filmet, több, mint hatvan éve. Ezért megcsillant a szemem, amikor a fb-on rátaláltam. Úgy döntöttem, hogy bármilyen avíttnak tűnik is, végignézem, hogy visszaidézzem, milyen hatások értek kiskoromban. Egyes jelenetekre emlékeztem ekkora idő távlatából is, sőt többre, mint amit láttam. Szerintem szerepelt egy tömegjelenet a filmben, egy verekedés, amikor egy pasit fejbe vernek egy dobozos gitárral, olyannyira, hogy nyakáig szalad a gitár kerete, és a gitárnyakat megmarkolva húzza őt az, aki fejbe verte. Két eset lehetséges: másik filmben láttam, amire emlékszem, vagy pedig kivágták a jelenetet időközben.
A film története egyébként naiv-romantikus. A rosszak megbűnhődnek, a jók győznek. Egy spicli az igazakat üldözi, üldözés közben a társaságot megmentő repülőgép farkát meglovagolja, s onnan lövöldöz rájuk pisztolyából. A pilóta megbillenti a gépet, mire a félrészeg horogkeresztes önkéntes engedelmesen lezuhan, és ez a zuhanás egyben a záró kép, a slusszpoén. Mi pedig megkönnyebbülten lélegezhetünk fel: „Megdöglött a rusnya féreg, hogy a fene egye meg” – hogy Kazal László kupléját is ideidézzem.    
Ízelítő a Sir 6. f.-ből:
 Ahogy a rossz hírnév szégyen és gyalázat, az a sorsa a kétféleképp beszélő bűnösnek is. Ne ess mohóságod hatalmába soha, nehogy mint a bika, úgy összetaposson. Lombodat leeszi, gyümölcsöd letépi, s te magadra maradsz, mint az elszáradt fa. A zabolátlan lélek gazdája tönkremegy, ellenségei előtt gúny tárgyává válik.
A barátság
... barátaiddal szemben légy óvatos. A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. ...
A bölcsesség iskolájában
Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben. ...Tanulhatsz, fiam, ha kedved van hozzá, és ha idefigyelsz, okosabb leszel. Ha akarsz, tanulhatsz, és bölcs lesz belőled, hogyha a füledet felém fordítod. Szegődj szívesen az öregekhez, és ahhoz csatlakozz, akit bölcsnek ítélsz. ... Elmélkedjél sokat az Úr törvényein, s az ő parancsain gondolkodj szüntelen. Akkor megvigasztalja majd a szíved, s megadja neked a kívánt bölcsességet. Közöm. Talán megbocsátható, ha azt idézem így hetven felé, hogy még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben. Kezdek őszülni lassan-lassan. Remélem, ha elég tempósan merülök új ismeretek elsajátításába, valamennyire egyensúlyt tartanak feledésem sebességével.   

Az értelmező szótár szerint szakértő a szakvélemény nyilvánítására illetékes valaki. Főnévként pedig: A szakértő nem más, mint a szakértő személy. Most már aztán udjuk, hogy valaki szakértő-e vagy sem. Nem igaz?
A vakparádé az vakparádé, szokta volt mondani egykor GI. Az értelmező szótártól többet vártam volna, mint egy ilyen semmitmondó meghatározást. Mégse érdemes bántani a szócikk szerzőjét, mert azt meghatározni, hogy ki egy ügynek ki a szakértője, meglehetősen nehéz. Továbbmegyek. Szakmánként is eltérő, hogy a szakértést valamiféle képzéshez kötik-e vagy sem.
Saját tapasztalatom szerint szakértő az, akit szakértőnek titulálnak.
Ezzel akkor szembesültem, amikor egy szerkesztőségi felkérés nyomán megjelent a lap előzetesében annak a bejelentése, hogy a kérdésről felkért szakértő (és itt állt a nevem) ad tájékoztatást. Történt azután, hogy egy még szakértőbb szakértő kigolyózta az én cikkemet. Egyik ámulatból estem a másikba.
Mindenesetre azóta, ha a tévében szakértőt kérdeznek témaelemzésre, gyököt vonok a szakértő kategória valóságértékéből, s abban maradok magammal, hogy az illetőt kérték fel, véleményének a kifejtésére. A szakértő egzakt meghatározását pedig felejtsük el, lévén a szakértő mint olyan nem létezik, csak mint henye kifejezés.  
 Sir 5. f.
Gazdagság és elbizakodottság
Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Ne kérdezd hencegve: „Ki parancsol nekem?” Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen. Ne mondd: „Vétkeztem és mi bántódás ért?” Mert az Isten tovább bírja kitartással. És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, hogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában. Ne mondd: „Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi.” Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata. Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.
Önállóság és önuralom
Ne rostálj bármi szélben, s ne járj minden úton, [a kétszínű bűnös szokott így tenni]. Maradj meg szilárdan meggyőződésednél, és a beszéded legyen egyértelmű. Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet. Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat. Dicsőség s gyalázat forrása a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek. Nehogy kétféleképpen szóló embernek mondjanak, vagy fondorlatos, üres fecsegőnek! Mert hogyha gyalázat a tolvajnak bére, kemény ítélet vár a kétfélén beszélőre is. Ne hibázz kicsiben és ne vétkezz nagyban, és ne válj barátból soha ellenséggé. Közöm. Az erkölcstan vakmerő bízásnak nevezi az irgalommal való packázást, visszaélést. Nagy ívben kerülendő. Ez a leglényegesebb mondandója a fejezetnek.