Mickey webnaplója

Próbálom érteni a Belső várkastély gondolatait. Nehéz volna a könyvet kivonatolni, mert csaknem minden mondatában valami lényegeset fogalmaz meg Avilai Szt. Teréz. Mégis az első rész azt súgja, hogy próbáljunk meg magunk körül csendet teremteni, és tisztázni, hogy ki vagyok, hol van entitásom központja. A várkastély egy jelképes hely, egy kristálygömb, egy szikrázó gyémánt, benne valahol saját lényegem, amely Istent keresi. A kastélyban szobák vannak szórtan. Egyre beljebb haladva találjuk azt a titkos szobát, amelyben Istenhez fűződő kapcsolatunk, vele való viszonyunk lakik. Ide kell eljutni türelmes elmélkedések, imádságok útján. A csend útján. Megtanít arra, hogy a lélek, a mi lelkünk is végtelen értékű, ha kapcsolatban áll Istennel. Ám ha valamiért lelöki magáról Istent, olyan, mintha áthatolhatatlan fekete posztó borítaná be, amely nem engedi át a fényt, se kifelé, se befelé. Képtelen immár üdvös cselekedetre, mert nem áll viszonyban Istenével. Alighanem itt belealudtam a hangos könyvbe. Muszáj visszahallgatnom az általam már nem fogott részeket, hogy képbe kerüljek, illetve képben maradjak. Ami jó, hogy ezt meg is tehetem, s a már hallott részeket újrahallgatva tudatossá legyen immár, ami előszörre elkerülte figyelmemet. Azért fontos ez, mert a könyv egészének van mondandója, az egymáshoz kötődő részekből nem jó elhagyni egy-egy gondolatot, mert mozaikká töredezik a logikus és egységes gondolatmenet. Majd még visszatérek az „olvasottakra”.
***
Ma 98 kiló.
123. ZSOLTÁR. A SZENVEDŐ EMBER IMÁJA (Zarándokének) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat. Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot. Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét. Közöm. Máig a legértelmesebb attitűd: szemünk az Úrra tekint. Úgy jó élnünk, hogy belső látásunkat az Úrra függesztjük. mint a gyermek, aki határait keresgéli, és cselekvésekor le nem veszi szemét apjáról-anyjáról, vajon mit szólnak tettéhez? Ráncolják-e homlokukat, vagy mosolygós a tekintetük? ... Ahogy a szolgák szeme uruk kezén. Mi Isten szolgái vagyunk. Azonnal Krisztus királysága merül fel: Krisztus a szolgáló szeretet.    

Milyen 75 évesnek lenni? – kérdezte anyánkat tán Csia. Majd megtudod, ha oda érkezel – válaszolta anyánk. Egy másik történet szerint a jezsuita elment panaszkodni Wagner doktorhoz. Doktor úr, itt fáj, ott fáj, ez zsibbad, az kopást mutat. Ó, hát maga egészen jól van. Emlékezzen vissza erre a felsorolásra öt év múlva, amikor 80 éves lesz, hogy hány problémája volt. Saját korábbi önmagára irigykedni fog 80 évesen, amikor eszébe jut, hogy csak itt és itt és itt fájt, zsibbadt és sajgott. Ezek ugrálnak bennem, amikor hallom az érdeklődést: Hogy vagy? ... A lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödbe! Hát persze, igen, törekszem. 
Mivel tehát érdeklődés mutatkozik hogylétem iránt, próbálom dióhéjban elmondani. Ma 98,5 kiló vagyok.
Csak így tovább, csak így tovább – mondta egykor François konzultora, amikor doktori disszertációjának újabb elemeit megmutatta neki, és beszámolt kutatásai állásáról. François hallgatott az öreg szavára, és kutatott és gyártotta a fejezeteket, és vitte a konzultorhoz, aki bólogatott, és egyre biztatta: Bon! Csak így tovább, csak így tovább! Aztán elkészült a hatalmas mű 1200 oldalon. A konzultor ekkor váltott: No, de François, húzzál ki négyszáz oldalt, max. 800 oldalas lehet a tanulmány.
Valahogy így érzem magamat: már 21,5 mínusz.
No, még 18.
És aztán?
Milyen lesz aztán?
Fogalmam sincs.
Aztán lazítok.
Aztán felülvizsgálom ruhatáramat.
Aztán veszek egy-két kockás inget, esetleg egy öltönyt.
Aztán... lesz aztán?
Éva küldött egy SMS-t. Vidám barátnője ma elhunyt. Elvitte a rák. Requiescat in pace!
Valaha jó poénnak számított: Hogy koccintanak az andrológusok?  
– Prosztata.
Ma nincs kedvem röhögni rajta. Könnyen a kezük közé kerülhetek.
Amit szeretnék: Élni, élni, élni... mert az mi jó! 
Esélyek persze vannak rá.
Most pl. mintha felszakadna az influenzafélém.
Ideje már.
Két és fél hete kínlódom vele.
Elég volt.
Az átalakulással járó valamennyi gondomat az influenzára fogom: enyhe fejfájás, szédelgés, hideg-meleg váltásra való érzékenység, izzadás, fejbőröm fájása, minden megerőltetés heves szívdobogással való párosulása.
Ha elmúlt ez a nyavalyám, kiderül, hogy mi a meztelen igazság.
Ma élek, hála Istennek.
Hogy mit hoz a holnap, majd reggel meglátjuk.      
122. ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKOK ÜDVÖZLETE JERUZSÁLEM KAPUJÁBAN (Zarándokének Dávidtól) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai. Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged! Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban! Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke! Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed! Közöm. Az itt sorakozó zsoltárok a Jeruzsálembe igyekvő zarándokok imái (120–134.) Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! (Megszemélyesítés.) Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. (A tényekről szóló beszámoló) Béke... jöjjön el a béke (A szokásos shalom-köszöntés) Áldás legyen az osztályrészed! (jó kívánság, áldás.) Mindig mindenkinek jól esik. A jó kívánságban erő van, élet van, a másik éltetése, javának akarása van. Sose mérjük szűkmarkúan a jó szót társaink javára. Azt is élteti, aki mondja. 

Egykor iskolai házi dolgozataink egyik visszatérő és fantáziátlan címe volt a tél örömei. No, aztán igyekeztünk leírni a tél örömeit. Legrövidebb a már máskor is emlegetett Gálicza legendás dolgozata volt: ennél szűkre szabottabban tudomásom szerint soha nem sikerült senkinek megfogni a témát (Guinness-rekord gyanús): „és voltunk szánkózni, és lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Nemcsak a lényegről írt, hanem arról is, hogy az öröm közé gyakorta vegyült üröm is. (Elvtársak, az élet nem habos torta!) Hogy én miket hordtam össze a tél örömeiről, már nem tudom. De hogy üröm is adódott, az elég rendesen belém ivódott. Mi is voltunk szánkózni. Megkerestük a környéken mindazokat a helyeket, amelyek síkja a vízszintestől eltért, és szánkóztunk önfeledten. Szánkóztunk, ameddig a „mackónadrágunk” térdig el nem ázott, ameddig nem lógtak rajta félkilós jeges-havas csimbókok, ameddig cipőnk teljesen szét nem nedvesedett, ameddig bele nem szakadtunk a jeges pocsolyába, ameddig vörösre nem fagyott lábszárunk. Akkor aztán hazairamodtunk. Otthon várt a meleg víz, hogy kiolvasszuk gémberedett csülkeinket. Aztán jött anyánk a glicerinnel. Jól bedörzsölte vörös bőrünket. Majd elkezdtük a vitustáncot, az indiánszökellést, mert néhány percig marta-csípte a glicerin hidegtől kikészült bőrünket.      
Ma már nincs közvetlen kapcsolatom a hóval, csúszkálni sem bátorkodom, mert az öreg csont már lassabban forr össze. Inkább kényeskedve tipegek a síkos utakon, ügyelve arra, hogy fejre ne álljak. Egy biztos kapcsolatom van a hideg téli napokkal. Ridegtartású Mitsubishim összes ablaka minden reggelre befagy. Reggeli torna helyett kaparászom a jeget a kocsiról, mielőtt egyetlen métert is mennék vele.
Tegnap is szóltam életem párjának, hogy most lemegyek, mert viszket az autóm. Megyek és megvakarom, ahol kell.    
121. ZSOLTÁR. IZRAEL OLTALMAZÓJA (Zarándokének) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől. Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártodban-keltedben, mostantól fogva mindörökké. Közöm.  A hegyek felé: Jeruzsálem a hegytetőre épült város. A zarándokok oda tartanak.  A főpapi misék egyik felelgetős mondata máig idézi: A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta... Nem alszik, nem pihen. Jézus mondja: Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is. Élők közül erre csak az Isten képes: szüntelenül, s tegyük hozzá, hogy gyengítetlenül munkálkodni.

Testem megkapta tőlem, ami elvárható, próbálok egészséges módon élni. Kívánom, hogy sikerüljön is. Megérett az idő arra, hogy lelkileg is renováljam magamat. Ehhez csak csendes ébrenlét szükséges, a többit megkaphatom az internet jóvoltából. Az történt, hogy rátaláltam Avilai Szent Teréz Belső várkastély c. könyvének hangzó változatára. Bárki utolérheti, ha lekéri a youtube-ról. Nagy zsákmány a szöveg, melyet nem kell olvasni, akár be is csukhatom a szememet. A fülemet nem sikerül, s elég, ha az nyitva van. Az egész könyvet felolvassák. Nekem csak arra kell figyelnem, amit hallok, s hagynom, hogy elüljön bennem, amit az 1500-as évek utolsó harmadában leírt ez a nagyszerű szent. Ma megpróbáltam figyelni rá. Nem könnyű. Meg kell szoknom a szerző és a fordító hangvételét, szófordulatait, képeit.    
120. ZSOLTÁR. A BÉKE ELLENSÉGEI (Zarándokének) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől! Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv? A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével! Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom! Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik. Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború. Közöm. (Mesek és Kedár: kaukázusi és szír barbár törzsek) A csattanó a végén van: Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik. (Ma másképp volna? No nem. A széthúzó erők szokatlan hevességgel vannak jelen napjainkban. (Mozlimok, akik egy létmódot viselnek el, a sajátjukat, ellenzék, amely úgy véli, egy kötelessége van, az élő fába is belekötni, EU, amely a PC beszéden kívül semmit nem tűr el. Magyarán meghasonlás van a kultúrák, a politikai ellenfelek, az európai közösség tagjai között. Írva van: A meghasonlott ország nem állhat fenn, hanem elpusztul.   Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború. A békét ápolni kell, ahhoz meg kell nyilvánulni. A probléma, ha megnyilatkozom, azonnal támadásnak tekinti az, akihez szólna. Ez így nehéz és sziszifuszi erőlködés.

Hű kutyaként tart velem az influenza, s eközben próbáltam odafigyelni aktuális olvasmányomra, Sławomir Mrożek: Zuhanás közben c. elbeszéléskötetére. A szerző nem egészen ismeretlen előttem. Tini koromban már kapcsolatba kerültem írásaival. Fanyar humorú íróként raktároztam el magamban. Ezeket a novellákat olvasva nemegyszer megizzadtam, állapotomnál fogva vagy annak ellenére bele-belealudtam egy-egy véget érni nem akaró történetbe. Biztos, hogy bennem van a hiba, mert Mrożek jól ír, képei tiszták, rövid írásai frappánsak, érthetők, gazdagítanak. A hosszabb, már-már kisregény terjedelműek mintha nem mondanának többet, mint rövidre fogott sztorijai. Próbáltam a magyar írókhoz hasonlítani. Nem sikerült igazán. Ahogy Schneider úr válaszolt Hippolit lakájnak, az itt is elsüthető: Mrożekben találtam „ebbül is egy kicsit, abbul [az íróbul] is egy kicsit”.
Mrożek leginkább Mrożekre hasonlít. Úgy vélem, hajlik az abszurd felé. Nem akar feltétlenül pontot tenni a mondat végére. Még megjegyzem, hogy az elbeszélések zömét Kerényi Grácia fordította – nagyon olvasmányosan. A többi műfordítóról nem tudnám hangsúlyosan állítani az előzőeket.
***
Ó, azok az olasz módra jellegű rejtvények. El-elszórakoztatnak, ameddig azt igazolják, hogy szellemi állapotom még jó színvonalú, azaz elvárható időn belül megoldom a feladványokat. Aztán kezd egyre pikánsabb lenni a feladványgyűjtemény. Egy-egy szektor megfejtendő meghatározásait rendben leközli, egy másikat pedig ömlesztve. egy szintig megoldom a feladványokat, de aztán bedobom a törölközőt. Az észtorna kedves, de a Hamupipőkééhez hasonló froclizás nem nekem való. Minden meghatározás ömlesztve. Na nem. Nem azért élek, hogy egy műbalhét, egy álproblémát megoldjak. se kedvem, se energiám hozzá. Hogy is volna. Ez már nem szórakozás, hanem öncélú kínlódás. Én lebeszélném a rejtvénykészítőket, hogy megalázzák azokat, akiket szórakoztatni akarnának. Ha meggondolom, akár sikerül a megfejtés, akár nem, egyként a szelektív hulladékgyűjtőben végzi a kitöltött füzet. Akkor meg minek ez a sziszifuszi erőlködés?
***
Minden inggalléromat újra be tudom gombolni az utolsó gombig. Ez jó hír. A jobb kezem ujjai nem találkoznak még balcsuklóm megszorításával. Az igazi fogyás akkor áll be, amikor mindkét kezem ujjai átérik a másik csuklót. Mivel balkezes vagyok. balcsuklóm sokkal erősebb, ergo vastagabb is, mint a jobb. Tehát nincs megállás. Van még mit tenni, továbbra is keveset enni.
Lassan visszatérünk a napi sétákhoz. Úgy gondolom, hogy kezd alábbhagyni az influenza szorítása. Van még, de már nem az igazi. Hála Istennek! Éppen ideje már, hogy abbahagyja rám telepedését.
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Cáde
Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid! Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat! Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat. Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében. Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el. 
Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság. Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem. Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok.
Kof
Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni. 
Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat. Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra. Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát. Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet! Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak. De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság. 
Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket. Közöm. Uram, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat – tanítja a zsoltáros. Ám az újszövetség túllép ezeken a szavakon. A keresztségben minden ajándékot megkaptunk, amelyek az üdvösséges élethez szükségesek. A mi feladatunk tudatosítani magunkban: Krisztus társörökösei vagyunk – éljünk is ennek megfelelően.

Ezt a posztot nem én írtam, hanem Ferenc pápa prédikálta a Szt. Márta-házban, nov. 19-én. Én csak ideszerkesztettem:
Ma az egész világ háborúban áll, amit semmivel nem lehet igazolni. A béke útjának visszautasítása miatt maga Isten, maga Jézus is sír. „Jézus sírva fakadt” – kezdte egyik legfájdalmasabb reggeli szentbeszédét Ferenc pápa. A napi liturgia Lukács evangéliumának egyik igen rövid, de annál meghatóbb szakaszát tárja elénk (Lk 19,41–44). Jézus közeledik Jeruzsálemhez – és valószínűleg egy magaslatról, amelyről jól belátja a környéket –, megfigyeli a várost, és sírva fakad, majd ezt mondja: „Jaj neked, Jeruzsálem! (…) Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől!” (Lk 19,41–43) Ferenc pápa lassan, tagoltan megismételte Jézus szavait: „Jézus ma is sír. Sír, mert mi a háború útját választottuk, a gyűlölet és az ellenségeskedés útját. Közeledik karácsony: kigyúlnak a fények, ünnepelünk, csillogó karácsonyfák, betlehemi jászlak állnak is majd… de mindez csak álca (csak szemfényvesztés). A világ továbbra is háborúban áll, háborúzik. A világ nem értette meg a béke útját.” Ferenc pápa utalt a második világháborús megemlékezésekre, a hirosimai és a nagaszaki bombázásra, valamint redipugliai látogatására, amelyet tavaly tett az első világháborús olasz emlékhelyen. „Haszontalan mészárlások” – ismételte Benedek pápa szavait a Szentatya. „Ma mindenütt háború és gyűlölet van.” „Mi marad a háborúból, amit most élünk? Mi marad utána? Romok, gyermekek ezrei oktatás nélkül, rengeteg ártatlan áldozat, rengeteg! És sok pénz a fegyverkereskedők zsebében. Egyszer Jézus azt mondta: »Senki nem szolgálhat két úrnak: vagy Istent, vagy a gazdagságot választjuk« (Mt 6,24). A háború pedig éppen a gazdagság választása: »Csináljunk fegyvereket, így helyrebillen kicsit a gazdaság, és menjünk előre a saját érdekeink szerint.« Van egy csúnya szó, amit Jézus használt: »Átkozottak!« Mert Ő azt mondta: »Boldogok a békességszerzők.« Azok pedig, akik háborúznak, átkozottak, bűnözők. Egy háborút sok-sok indokkal lehet úgymond »igazolni«. De amikor az egész világ – mint ma – háborúban áll, s világháború zajlik – részletekben: itt, ott, mindenütt… –, azt nem lehet igazolni. És Isten sír. Jézus sír. És mialatt a fegyverkereskedők végzik a munkájukat, ott vannak azok a szegény békességszerzők, akik azért, hogy segítsenek egy emberen, aztán még egyen, s még sok máson, az életüket adják.” Mint tette azt „korunk nagy példaképe, Kalkuttai Teréz, akiről a nagy hatalommal bírók cinizmusával azt lehetne mondani: »Mégis mit tett ez a nő? Arra vesztegette el az életét, hogy segítsen az embereknek meghalni?« Nem értjük a béke útját… Jót tesz nekünk is, ha kérjük a sírás kegyelmét, mégpedig ezért a világért, amely nem ismeri a béke útját. Amely azért él, hogy háborúzzon, miközben cinikusan a háború ellen beszél. Kérjük a szív megtérését. És éppen az irgalmasság szent évének kapujában, a mi jubileumunk, a mi örömünk legyen az a kegyelem, amely révén a világ újra képes lesz sírni bűntettei miatt, és mindazok miatt, amiket a háborúkkal okoz.”
Komment? – imához.
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Ajin
Ami jogos és igazságos, azt követem, ne szolgáltass ki elnyomóimnak! Vállalj kezességet szívesen szolgádért, hogy a kevélyek le ne győzzenek. Szemem vágyódva fürkészi segítségedet, az igazságosságot, amelyet ígértél. Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és taníts meg parancsaidra! Szolgád vagyok, oktass engem, hogy megismerjem útjaidat! Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet. Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany. Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól. 
Pe
Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket. Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat. Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom. Fordulj felém és könyörülj rajtam, ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved. Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem. Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat. Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre. Szememből könnyek patakja árad, mivel sokan nem tartják meg törvényedet. Közöm. A rész hívószavai: ne szolgáltass ki elnyomóimnak, A világ elnyomókból és elnyomottakból áll. A határ élesedik az elkeseredettek és az elnyomók között. Innen a világszerte sokfelé gerjesztett háborúság. Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet. Sokan? a pápa szerint Jézus ma nem egy elkóborolt bárányért indulna el, hanem kilencvenkilencért. sokan nem tartják meg törvényedet A pápa felosztása a világról helytálló: boldogok a békességszerzők, a háborút gerjesztők s belőle busás profitot húzók átkozottak! Minden más csak hamisság, az igazság eltakarása, a gonoszság álcázása.

Nem terveztem, de kevesebb alvás elég mostani állapotomban. Törekszem sokáig fennmaradni, tegnap pl. este 11 lett, mire elszántam magamat a lefekvésre. S éjszaka olykor felébredve bámulom a digitális kijelzőt. Még csak 2 óra, még csak fél négy stb. Egyelőre abban maradtam magammal, hogy öt óra előtt nincs felkelés, nincs felöltözés, mert zavarná társecskám nyugalmát, de meg aludni, feltöltődni muszáj, és kész. Hiába pislog rám az óra négy óra húszkor, harminckor, negyvenkor – maradok. 4.50 az a limit, amikor kikelhetek az ágyból, hogy feltegyek vizet a reggeli kávéhoz. Addig nincs fegyelmezetlenkedés. Pedig sokszor korábban szeretném befejezni az éjszakai forgolódást. Nem véletlen, ami velem történik. Részben korom teszi, hogy kevesebb alvás is elég, részben a paleo-k. étrend. Annyi energiát halmozok fel ezekből az ételekből, hogy jobban bírom a terhelést, kevesebb alvás elég, mint annak előtte.
Aztán a reggeli csendben mondom az olvasót. A családunkért (vajon van-e köztünk, aki kikérné magának?); a közösségért, néhány tagjáért, azokért, akiknek különösen is szükségük van rá, az ifjúságért (lehet, hogy köztük is akadna, aki kikérné magának?); az egyházért, a klérusért (köztük tán csak nem akad, aki elutasítana azzal, hogy érte aztán ne); végül ezért a békétlen világért (bőven elképzelem, hogy sokan visszautasítanának, de nem tudnak, mint ahogyan nem lehet levakarni a keresztvizet sem, ha valakire ráöntötték). Ahogyan szembesülök a problémákkal, sokszor eszembe jut: Tán nem jól imádkozom? Ám rendre elhessegetem magamtól ezt a feltevést. Nem lehet rosszul imádkozni. A szándékom töretlen, a figyelmem nemritkán szórt. A kettőből alakul az a mix, ami ilyen vagy olyan, de szándékoltan pozitív.
Napjában meg egy sóhaj az elhunytakért, s újra a világ történéseinek jobbra fordulásáért. Ugyancsak kérem az Úti Boldogasszonyt, hogy legyen velünk, amikor autóba ülünk. Szamár dolog másnak balesetet okozni, vagy ilyennek áldozatává lenni. E közbenjárást kérő imát a jezsuitáktól tanultam.
A nap tehát hajnalban indul, és este 10-11 h-ig tart. Közben kétszer étkezünk. Kb. 9 órakor, és kb. 17 órakor. És nem vagyunk éhesek. Noha ma egyértelművé vált: súlyomat két számjeggyel le lehet írni. Most 99,7. De jó.   
Ha azt mondom: Krisztus győz, uralkodik és parancsol, nem biztos, hogy képben vagy, de ha azt, hogy Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! – akkor az mindjárt magyarul van. Persze, mert hát ma Krisztus Király ünnepe van. Nagyon szalad az idő.         
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Nun
Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon. Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél. Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad. Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra. Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem. A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el. Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége. Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre.
Szamech
A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül. Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom. Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát. Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben, 
siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok. Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás. A gonosztevőket, mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat. Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet.
Közöm. Azt mondhatod, hogy eretnek, azaz válogatós vagyok, mert kiemelek néhány gondolatot egy-egy zsoltárszakaszból. Kiemelek hát. Ez arra módszer, hogy kitűnjék: mi szólított meg olvasás közben. Ilyen hívószavak: taníts meg parancsaidra; azaz teljesen el akarom sajátítani törvényeidet. A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el. Ez a kijelentés mutatja, hogy nem csupán elmélet nekem a törvény, hanem a megpróbáltatások ellenére él bennem és tartást ad. A megosztott szívtől irtózom – mondja az Úr. Utóbb még egyértelműbben fogalmaz: a langyosakat kiköpi a szájából az Úr. Rám is vonatkozik: a felismert jót kell követnem, tennem.    

Nem akarok túl sokat foglalkozni a fogyással, ma mégis megteszem, hogy leírom. Ma értem a mázsa álomhatárhoz. Talán valamivel már alatta is vagyok. Szűk három hónap alatt ment le rólam 20 kiló, induló súlyom 1/6-a. Most már csak egy feladat van, a folytatás. Egyelőre még 25 kiló mínusz elérését tűztem célul magam elé. Nem is látom, sikerül-e. Ha lineáris folyamatról volna szó, max négy hónap kell hozzá, de ez nem így van. A folyamat lelassult, jó, ha egy héten egy kiló lejön. Akkor pedig ez 25-30 hét, legalább fél év. Azért fontos elérni egyszer a kívánt állapotot, hogy ruhatáramat akkorra időzítve újítsam meg. Addig fölösleges a közbülső állomásokra rákészülni vásárlásokkal. 
***
Szerettünk volna ma már teljes értékű és egészséges emberként csoportunkba menni. Az éjszakai köhögés (most száraz) és orrdugulás miatt úgy vélem, jobban tesszük, ha kivárunk még a vendégeskedésekkel, látogatásokkal.
***
Megérkezett a hidegfront. Esett az éjjel. Mondom feleségnek: Dolgozik a balkonon a könyöklő borítása. Ma már nem ázik a száraz fa a védőborítás alatt. Ezt akartam és örülök neki, hogy sikerült időben leápolni az immár 26 éve szolgáló balkonelemet.
***
Elgondolkoztam rajta, hogy azok a kutyák, amelyekkel az akkor új épületbe beköltöztek a tulajdonosok, már rég kimúltak, sőt talán az újabb kutyageneráció is. Két kutya-élethossz óta lakunk itt, s ez a negyedik lakásunk. Mivel 1972 óta élünk saját lakásunkban az összesen három kutyageneráció élethosszának felel meg. Ha emberben, ha kutya időszámítás szerint dolgozom, egyre megy. Az idő (a földi élet) gyorsan elszáll. Hányan költöztek el az élők sorából azok közül, akiket szerettünk, akikkel együtt dolgoztunk, akikkel együtt jártunk iskolába, akikkel együtt imádkoztunk templomunkban? Érdemes elmerengeni rajta. A folytatás halálbiztos.
119. zsoltár. A törvény dicséret
Lamed
Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége. Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad. Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség. Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban. 
Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk. A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid. Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam. Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe.
Mem
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg. Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár. Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz. Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz. Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait. Közöm. Lamed és Mem. Újabb két betű a héber ábécéből. De most más a fontos. Mit mondanak a ma emberének ezek a fejezetek? Szavad örökre megmarad, és neked szolgál a mindenség. Stimmel. Azt bizonygatja, hogy a törvény megtartó erejű (úgy óv, mint a bogarakat a kitinpáncél). Ezt fejleszti Krisztus szeretetparancsa a teljességig. (A szeretet úgy működik, mint a csontváz. Nem látszik, belülről tart egyenesen; nélküle a gerinces halott.) 

A fogyókúra több mint játszma. Az emberi játszmák c.könyv egyik játszmája az alkoholistáé. Az alkoholistáé, akit egy jó nevű terapeuta vesz kezelésbe. A beteg új ruhát kap, rendes ételt, elvonási tüneteit tompító szereket. Az eredmények hamar sikerre vezetnek. A beteget meggratulálják ismerősei, hozzátartozói. az orvos konferenciát tart kezelési módszeréről, ahová meghívják a gyógyult beteget is. Itt is bezsebeli a neki járó elismeréseket. Minden normalizálódni látszik. Ám rövid idő múltával kényelmetlenül kezdi érezni magát a korábban ivós ember. Elmarad mindenféle személyre szóló elismerés, el a taps, el a meghívás. Ettől bánatos lesz, és hogy múlassa bánatát, úgy berúg, hogy tökrészegen találnak rá az árokparton. (De ha már árokpart, egy viccel fejezem be. Tehát ott hentereg az ébredő alkoholista, és így morfondírozik: Ha fel tudok állni, megiszok néhány sört, ha nem tudok felállni, hazamegyek.)             
Esetemnek lehet némi köze az előzőekhez. Ám nem akarom, hogy  játszma jelleget öltsön. Káros étkezési gyakorlatomat többé-kevésbé egy szuszra átalakítottuk. Mi jöhet még? Néhány kontroll? Sikerek? Beszámoló fogyásom történetéről, nehézségeiről, és arról, hogyan tudtam úrrá lenni ezeken? Taps a beszámoló után, taps környezetem elismeréseként, taps és gratuláció az elképedt rokonok részéről.
Aztán... csend.
Baljós, hatalmas csend.
Pedig lassan tovább fogyok. Se taps, se elismerés. Hogy gyógyszer nélkül volnék a korábbiakkal szemben? Megszoktam. Hogy könnyebb vagyok, mint annak előtte? Megszoktam. Mit mond környezetem némasága? Ilyesvalamit: „Lefogytál? Akkor örülj neki és csóváld a farkadat.” Persze ez durva, és nem is igaz, ám a lényeget jól fogja. Ha a fogyózás játszma volna, akkor a nagy büdös csönd után az következik, hogy már elég karcsú vagyok, abbahagyom a fogyózást, és ... és visszahízom seperc alatt a leadott kilókat. Ebben az esetben mi áll a háttérben? Az, hogy már minden elismerést bezsebeltem, fölösleges harcolnom az újabb kilókkal. No, ez volna a játszma. 
Ám testünk életmódszerű karbantartása ennél lényegesen több. Olyan tartást kíván, mint az anonim alkoholistáké. Közösségükben mindenki, aki hozzászól egy témához, így kezdi: én ... alkoholista beteg. Akkor is ezt mondja, ha tíz éve tiszta, s elmondja, hogy miféle akadályokat kellett legyőznie, s hova jutott. A dolog átfordítva a fogyósokra úgy néz ki, hogy legalább gondolatban meg kell fogalmaznunk magunknak: Én GYM, kövér ember, ámbár eredményeket értem el, számos buktatóval is szembesültem, és sokszor elestem a kulináris örömöktől megszédülve. Tovább kellene csökkentenem az adagokat, mert hozzászokott a szervezetem egy telítettségi szinthez, s egyelőre nem tudok alább menni. Miben is vétettem a szabályok ellen? Akkor is ettem, amikor nem voltam éhes. Főtt kolbász volt reggelire. Pompás. Ám egy lejárt határidejű ecetes tormával gazdagítottam az ízanyagot. Nem kellett volna. Nincs ecet, csak citrom van. Maga a kolbász paprikás volt. Jobb lett volna, ha nem az. Kinyitottam egy mustárt és megmártottam benne a kolbászt. Jó volt, de nem kellett volna. A mustár olajos mag, fokozottan kerülendő. Mézzel ittam a limonádét. Lehet, hogy a mézadag felette volt a napi megengedett szénhidrát mennyiségnek. Nem biztos, de gyanús. Máskor tehát szigorúbb leszek magamhoz. A mérlegre pedig ráállok, mert saját magamnak is úgy fogalmazok: a bizalom alapja az ellenőrzés.
119. zsoltár. A törvény dicsérete.
Jod
A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid. Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavadra hagyatkozom. Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg. Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem. Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom. Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra. Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Kaf
Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom. Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg? Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el. Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett? A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint. Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek. Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől. Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Közöm. Néhány – nekem szembetűnő – mondat: adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaidat. Az isteni törvények megértése kicsit magának az Istennek a megértése is – annak ellenére, hogy tudjuk, az ő útjai nem a mi útjaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink. És egy másik: Irgalmadból újjáéledek. Mindennap tápászkodnunk kell. Mindennap Isten irgalmából újjá kell élednünk. Mindennap meg kell térnünk, azaz lelkünk finomhangolását továbbfejleszteni.

Kora hajnalban kinézek az ablakon. Nincs jég, nincs hó. Még nincs. Hogy miért? Keresem az okát. Rákattintok a köpönyegre. Annak tizenöt napos előrejelzése mutatja, hogy egyelőre nem várható havazás, de 29-én és 30-án sűrű ködre ébredünk, a látótávolság nem éri el az egy km-t, havas eső pedig szintén várható még mikulás előtt (dec. 3. és 4). Magyarán kéznyújtásra tőlünk a tél, az év vége, újabb bizonyítéka annak, hogy „a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.” Nem tudok betelni Berzsenyi gyönyörű nyelvezetével. De túl a nyelvezeten ... emlékszem, amikor a gimnáziumban ezzel a verssel ismerkedtünk, bámultam ki az ablakon s nem tűnt olybá, hogy a szárnyas idő túl gyorsan el kívánna repülni. Ma már ez nem így van. Minden leírt szava beteljesedik. A vers azért oly életszerű, mert amit ír, az igaz, és ahogyan megírja, az olyan gazdag, mint maga az élet. Nyelvezete és mondandója egymást segítik, egymást erősítik. Ettől a vers hitelessége. Csapjatok agyon, amiért szavaim igazolására idemásolom a költeményt teljes egészében. Úgy vélem, hogy érdemes felidézni ezt a kicsi ékszert, s hagyni, hogy megszólaljon bennünk, visszahozva ifjúságunkat.          
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassankén koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Keletkezésének ideje kb. 1804. Amikor tanultuk, százötven éves vers volt. Ma több mint kétszáz éves.  Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.  

119. zsoltár. A törvény dicsérete
Chet
Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted. Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam. Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el. Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat. A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre! 
Tet
Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram! Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek. Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat. Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre! A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat. Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm. Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet. Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága. Közöm. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el (ellenáll a kísértésnek). Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Idősödve elég a kevesebb alvás is. Nézem a plafont, s igyekszem visszaaludni. A zsoltáros olyan személyes kapcsolatot tart az Úrral, hogy éjjel is áldja nevét a neki adott törvények miatt. Felfedezi a teremtett világban is Isten jóságát. A jólét feledteti a törvényeket, a sorscsapások pedig visszaterelnek az Istenhez. (Jó nekem, hogy szorongattatás ért.) Az istentől kapott parancsok többet érnek az ezüstnél, aranynál, mert segítenek élni. Akkor is, most is. Ama – et fac quod vis!