Mickey webnaplója

A negyedik lecke tegnap már elkezdtem, amit igen régóta mellőztem. A csapvíz ivását. Az úgy volt, hogy az esti gyógyszerek bevételének időpontja előtt elfogyott a tea, mind, amit napközben készítettem. A keserű pirulákat pedig le kell nyelni. Maradt a csapvíz. Hamar, kiengedetlenül, kissé langyosan. Elég pocsék íze volt. Pedig... Az óbudai csapvíz első díjas lett a természetes vizek kategóriájában. Kétségtelen tény, hogy megerősített hírek szerint csapvizünknél összetevőit tekintve alig van jobb. Ízét tekintve nem mernék megesküdni rá. Mindenesetre lehűtve kevésbé érezni a belekevert vegyszer szagát, bukéját. A negyedik lecke ez lesz, megszokni, hogy a csapvizet is meg lehet inni, sőt kívánatos. Szerencsémre koránt sem szükséges akkora tömegű víz elkortyolgatására, mint a CH-ban gazdag étrend esetén. Hát akkor hajrá.
Próféta voltam, szívem.
Tegnap OV a bajor CSU vendégeként közös sajtótájékoztatót tartott az ottani vezetőkkel. Ebben meghirdette hat pontos programját, amely ésszerű (ezt még gyakorolnom kell, de minek: észszerű) javaslatokat sorol fel a népvándorlás megszüntetése érdekében. T. említi, hogy tele van a FB az OV javaslatait örömmel nyugtázó, elismerő, neki gratuláló bejegyzésekkel. Mondom neki. Örülök a sikernek, de lefogadom, hogy az EU lesöpri a javaslatokat. Nem akarok erős kifejezéseket használni, inkább elvileg értékelem ezt a várható döntést.  Korábban már említettem, hogy a román jött-ment, Ionesco hány francia korifeus haragját vívta ki azzal, hogy olyan elveket hangoztatott, amelyeket amazok nem mertek kimondani, s várták az alkalmat, hogy egyszer majd... A képlet ugyanaz. Igaza lehet, de miért ő mondja? Az újabb szamár döntésnek két kimenetele lehet. Jobb esetben a közeljövőben beterjeszti ugyanezt átfogalmazva Merkel vagy valaki más, rosszabb esetben az EU ásogatja saját sírját. Miért mondom ezt? Pl. azért, mert a bankadó ellen nyüszített egész Európa, aztán szép lassan „OV-től függetlenül” saját elhatározásukból bevezették. Ugyanígy járt a kerítéssel az országhatáron. Miért épít kerítést? Miért ő épít, amikor mi előbb akartunk. Nem folytatom tovább. Azért innen kiáltom: Segítség, az EU megzakkant!
56 (55). ZSOLTÁR. A HÍVŐ BIZALMA (A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint – miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.) Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak. Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra, amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom. Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem. Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem. Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek. Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket! Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet. Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van. Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát. Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem? Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked. Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt. Közöm. Kérdés-e a posztomban kifejtett politikai magatartást észlelve a zsoltár aktualitása. Volt már ilyen a történelemben. Mit ír Dávid? Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem. Azzal együtt sem kívánom, amit Dávid kívánt: Uram, haragodban söpörd el e népeket! Isten nem személyválogató, s nem válogat a népek között sem. Azt nézi, hogy lelkiismeretem szerint élek-e?   

Az én koromban már nem igazán szükséges ahhoz pedagógus, hogy előírjon nekem feladatokat. Látom a célt, keresem hozzá az eszközöket. Mi történt minap? A fiatalok a közeli múzeum meglátogatását tűzték célul, én meg hozzájuk társultam. Együtt bóklásztunk az Aquincumi Múzeumban, ott is a szabadtéri részen ezen a verőfényes délutánon. A fiúcskák élvezték a bóklászást, s Levi elfáradt. Kérdeztük, akar-e valamelyikünk nyakába ülni. Akart. Az enyémbe. Hazáig vittem a kis fickót. Onnan hazasétáltam. Annyira megtetszett a dolog, hogy ma lementem a Duna-partra. Rájöttem, hogy ha nem erőltetem magam túl, nagyobb sétákra vagyok képes. Ez örömmel töltött el. A mozgás örömével. Hogy lejjebb ment a súlyom, képes vagyok a gyaloglásra anélkül, hogy a forgóim fájnának. Élek a lehetőséggel, és újra kezdem a járkálást az ismerős helyeken. A folyó vízállása roppant alacsony. Széles lett a rézsútos, sóderos folyópart. Utam során találkoztam két bikinire vetkőzött, napozó hölggyel, egyik középkorú, másikuk kifejezetten idős volt. Élvezték a nyár utolsó erős napsütését. (Jut eszembe, mától már ősz van.) Találkoztam két fiúcskával (természetesen kavicsokat dobáltak a Dunába), két kajakossal s két félmeztelen alvóval. Hajléktalanok lehettek? Ki tudja? Árnyékba húzódva feküdtek a sóderen.
Egyszer csak nagyot csobbant a víz. Sokszor tapasztaltam korábban itt is és a Balatonon is. Mindig arra gondoltam, hogy egy nagy hal jókedvében kiveti magát a vízből és visszacsobban. Mostanában változott a véleményem. Itt alighanem életre-halálra folyik a küzdelem, s közben az üldözött hal kidobja magát a vízből így remélve, hogy egérutat nyer. Persze mindez csak feltételezés.
A hajóállomásig tartott a parti séta, majd hazabattyogtam. Kb. másfélórát töltöttem a jó levegőn. Ez volt tehát a harmadik lecke, visszatérés a testmozgáshoz.
55. ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IMÁJA. Ízelítő (A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanító költeménye) Figyelj imádságomra, Uram... Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el... „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.” Igen, szeretnék elfutni messze innét... a városban csak viszályt és erőszakot látok... Eméssze meg őket a nyugtalanság, lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban! Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem... sokan vannak ellenem.  Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet. Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát. Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat... Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába... én, Uram, tebenned bízom. Közöm. Sorsát senki se kerülheti el. Dávid se. Barátai hátba támadják. Ő kifakad, és arra kéri az Urat, hogy tegye tönkre ellenségeit. Ma az volna az európai alapállás, hogy hogyan tudnánk segíteni a háborúktól emberségükben sérült népeken. Méghozzá úgy, hogy nekik is alkalmas legyen. Merthogy ez az Európába költözködés nem gyógyír senkinek, se a migránsoknak, se az itt élőknek. Kezdenek rájönni.

Az első leckéről valamelyest írtam. Arról szólt, hogy öregedő fejük és megrögzött szokásaink ellenére, sőt azokkal ellentétben meg kellett kísérelnünk átállítani táplálkozási szokásainkat, amennyiben a szénhidrát alapú ételekről, italokról, tejféléktől el kellett táncolnunk és átállítani érdeklődésünket – no meg étkezési gyakorlatunkat – a zsír- és húsalapú ételekre, italokra, a tojásfogyasztásra. Az italok közül a víz és a tea maradt meg, az ételek közül is csak azok, amelyek beletartoznak ebbe a körbe. Nosza, kirámoltuk a hűtőből, a fagyasztóból, a tárolóedényekből mindazt, amire nem lesz szükségünk és megpróbáltuk elajándékozni. A folyamatnak nincs vége. Lekvárjainktól és befőtteinktől, szelídgesztenyénktől is szabadulnunk kell. Azt gondolhatnád, hogy ezzel vége, a kérdés lezárva. Pont.  Ám tegnap meginvitáltak bennünket a 90 éves Marika születésnapjára. Az elhangzott köszöntők után pogácsa, torta és egyéb sütemények a terített asztalokon. No meg ásványvíz. Mondom a mellettem ülőknek. A választékból egyedül az ásványvíz jöhet számításba. Úgy is lett.
Nos, hát ez a második lecke, amikor egy társaság terülj-terülj asztalkájáról csak azok után az ételek után vetjük el magunkat, nyújtjuk ki a kezünket, amelyek megfelelnek elegáns nevén paleo-ketogén étkezési módunknak. Jönnek a családi születésnapok. Torták tűzijátékkal. A tűzijáték látványa e mienk, a torta nem. A sültek igen, a sütik nem. A kávé igen, a fagyi nem. Mivel általában széles választék áll rendelkezésre, éhen nem halunk, de hogy a furcsa kategóriába esünk az biztosra vehető.
***
Mindenkinek mindenről van elképzelése, s ezek egyre nagyobb számban megjelennek a virtuális oldalakon. A zenésznek zenei, a kritikusnak bíráló, az ellenzéknek tagadó, a globalistának globalista. A káosz elég jó ütemben nő. A kommentek olykor igen durvák és igazságtalanok, sokszor ostobák is. Mondom a feleségnek. Ha engem egy ostoba ostobának tart, akkor tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van.  
54. ZSOLTÁR. KÉRÉS AZ ÚRHOZ (A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanító költeménye, azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: „Dávid nálunk rejtőzik.”) Segíts meg, Isten, neved által, légy hatalmas szószólója ügyemnek! Hallgasd meg imámat, Istenem, figyelj szám szavára! Mert gőgösek keltek föl ellenem, a hatalom emberei életemre törnek, s nem tekintik az Istent. De lám, Isten az én segítségem, az Úr ereje tartja fenn életem. A bajt fordítsd vissza ellenségeimre, hűségedben, Uram, semmisítsd meg őket! Akkor örömmel mutatok be áldozatot neked, és dicsőítem jóságos nevedet. Kimentett engem minden gyötrelemből s szememmel láttam ellenségem vesztét. Közöm. Megdöntöttem a segélykiáltásként az Úrhoz intézett dávidi zsoltár nekem fontos mondanivalóját. Tipikus ószövetség: Engem segíts meg, azok pedig pusztuljanak. Krisztus óta a „fogat fogért” magatartás igazságossága irgalmasságra kell hogy változzon. Ez több az „élni és élni hagyni” elvnél is. A szamaritánus bölcsessége, segítő keze és oltalmazó gondoskodása teszi cselekedetét irgalmassá és az úton vele találkozót felebarátjává.

Valaki írt a határról. Arról, hogy a szögesdrót rossz asszociációkat és emlékeket ébreszt benne. Megértem. Ellene van a határoknak. Lelke rajta. „Ő tudja miért.” Ő tényleg tudja, miért: mert az egyes országhatárokon a hivatalos közegekkel többször meggyűlt a baja. Kekkek, modortalanok, undokok voltak.
Szerintem nem ilyen egyszerű a kérdés. Rettentő sokféle határ korlátoz mindenkit. Pl. nem hagyhatja el ezt a bolygót senki, mert nincs hova mennie. Pl. nem határozhatja meg anyanyelvét, mert beleszületik. Nem határozhatja meg nemét sem, mert beleszületik. Az egész neveltetés arról szól, hogy egymás emberi méltóságának kölcsönös tiszteletben tartása elég csak ahhoz, hogy ne legyünk egymás farkasai. A KRESZ-ről nem is akarok prédikálni. Ha nem határolja be vezetői magatartásunkat a KRESZ, az utakon azonnal káosz keletkezik. (Tapasztalhatjuk naponta a sztrádán gyalogló tömegeket. Honnan is ismernék az latin bölcsességet Si fueris Romae..., mely magyarul így szól: Rómában római módon élj. Ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj.) Most azonban maradjunk itthon: Ha nincs alaptörvény, BTK, PTK, miféle normák szerint fogunk élni? Ha nincs közmegegyezés, nem létezhet demokrácia sem. (Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul – mondja a Mester.)
Most egy másik dimenziót hozok ide.
Adva a legtöbb embernek a saját hajléka (háza, lakása, esetleg sátra)
ki- és bejárást biztosító ajtóval;
a nem kívánt elemek kizárását többé-kevésbé biztosító zárszerkezettel;
fényáteresztő ablakokkal;
személyes rejtőzködését lehetővé tevő kárpitokkal, falakkal;
a külső hőmérsékleti tényezőktől való védelemmel;
fesztelen viselkedést lehetővé tevő szabadsággal;
a pihenését szolgáló fekvőhelyekkel;
tisztálkodását lehetővé tévő vízzel;
éhsége csillapítását szolgáló kamrával, főzőberendezésekkel... és így tovább, és így tovább.
Szerintem az ember méltóságához tartozik, hogy lakhasson valahol. Ez még akkor is így van, ha az alkotmány nem tér ki rá. Összefoglalva: megóv nem kívánatos hatásoktól, lehetővé teszi, hogy az együtt lakók elviselhető körülmények között élhessenek és azt, hogy ki-ki elrejtőzködhessék mindenféle zaklatás elől. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Ebbe a térbe behatolni kétféleképpen lehetséges. Baráti szándékkal vendégként és ártó szándékkal. Ez lehet rablás, tolvajlás, megtorlása valaminek, más tulajdonának a kisajátítása, törvénytelen lakásfoglalás.
Még egyszer írom: megértem azokat, akikben rossz emlékek tolulnak fel határokkal kapcsolatosan, de érdemes elgondolkodni kisebb és nagyobb határaink szükségességén, avagy szükségtelenségén.   
53. ZSOLTÁR. AZ EMBEREK ROMLOTTSÁGA (A karvezetőnek – betegség idején; Dávid tanító költeménye) „Az esztelen így szól szívében: »Nincs Isten! Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné. Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi. Tévelygők és romlottak mind! Egyetlenegy sincs, aki a jót tenné. Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez? Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket. Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael. Közöm. Egyik legtöbbet emlegetett kitétele a Szentírásnak: „Nincs Isten!” Ám ezt példaképpen szokták hangoztatni, hogy ugyanis így nem idézünk. Merthogy az esztelen állít ilyesmit. Ami pedig a zsoltár aktualitását illeti: Úgy látszik, nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet... majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt... megszégyenülnek, mert Isten elvetette őket. No comment.

Ugye, nem rég írtam egy hosszabb anyagot a zene természetrajzáról közös blogunkba. Próbáltam lényeges dolgokat elmondani. Eredménye kb. ahhoz hasonló, mintha valaki kiemelne egy vödör vizet az óceánból. Benne lesz, de mégse. Miért írom? Mert RJ. küldött emailben egy webhelyet, mert az irodalmi jelen.hu weboldal hoz egy interjút, amelyet Kocsis Zoltánnal készítettek, s amelyben KZ Pilinszkyhez fűződő kapcsolatukról beszél. Az interjúban pedig találtam két mondatot, amely nagyon eltalált engem. Az egyik a költészetről, a másik a zenéről szól. Idézem:
Kocsis Zoltán említi: „Sztravinszkij írja az Életem című könyvében magáról a szubsztanciáról, tehát a lényegről, hogy Degas, aki szívesen kacérkodott a költészettel, egyszer panaszkodott Mallarménak arról: nem tudja befejezni a szonettjét, pedig hát annyi jó gondolata van. Erre Mallarmé csöndesen azt válaszolta, hogy a versíráshoz szavak kellenek, nem pedig gondolatok. Ezt éreztem én Pilinszkynél..., hogy olyan mértékű telitalálat minden szava, hogy nemhogy nem lehet jobban megírni, hanem nem lehet másképp megírni.” Ütős mondatok, magvas gondolatok.
És a zenei? Szintén Kocsis Zoltán említi: „Bach, Mozart, Schubert halálbiztos választás volt az ő [PJ] részéről. Ha megvizsgálom a saját ízlésemet, illetve azt, hogy milyen zenéket tudnék bármikor hallgatni, bármilyen lelkiállapotban, akkor bizony ez a három szerző jönne elő. Bartókot például nem lehet minden lelkiállapotban hallgatni. Bartók a Pilinszky által megfogalmazott három nagy ismérvnek nem teljesíti mindhárom komponensét, tehát azt, hogy egy személyben szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos. Bach teljesíti ezt. Schubert és Mozart is.
A szenvedő emberről egy anekdota ugrott be, amit válaszképpen RJ-nak emaileztem el. Álljon az is itt, mert kiegészíti az előzőeket. Egy orvos önéletírásában többek között azt írta, hogy konzira járt zongorát tanult, többek között Chopint is játszott. Méghozzá jól játszotta Chopint. Ám akadt egy másik zongorista, egy dúsgazdag polgár fia, aki nála mindig szebben játszotta, bármilyen Chopin-műről lett légyen szó. Nem értette, mi az a többlet, amit ő képtelen ehhez a zenéhez tenni, s amannak sikerül. A dolog titka akkor derült ki, amikor az ifjú titán hamarosan meghalt. TBC-s volt, minként Chopin. Ugyanaz a fájdalom emésztette, mint a zeneszerzőt, s ez egészen áthatotta interpretációját.
52. zsoltár. ÍTÉLET AZ ÁLNOK EMBER FELETT (A karvezetőnek tanító költemény Dávidtól, amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelech házába.) „Mit dicsekedsz gazságoddal mindennap, te, hatalomnak embere? Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv! Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből. Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta: „Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!” Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.” Közöm. Doeg gyilkos volt. Saul király parancsára hetven papot gyilkoltatott meg. Lehet, hogy ne a nyakukat metszette el, hanem kardélre hányta őket. A lényeg: bérgyilkos volt, talán egy kis politikai felhanggal vegyest. Üzenet minden tegnapi, mai és holnapi gyilkosnak: megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kitép az élők földjéből. Az igazak borzalommal nézik majd. Az igaz olyan, mint az olajfa, az igaz Isten nevét hirdeti a hűségesek előtt. Törekedjünk igaz úton járni.

Tegnap ragyogó időben meglátogattuk az Aquincumi Múzeumot. Készítettem egy pár fotót az kültéri romkertről. Az ásatások ma is folytatódnak. Találkoztunk munkagödrökkel. Találkoztunk még egy szépen formált játszótérrel is, élénk színű játékfigurákkal, s hozzá mellékelt játékleírásokkal. Az egyik táblát sikerült úgy lefotóznom, hogy a feliratok jó része látszik. Ami feltűnt, és itt is megosztom, az a sűrűn ejtett helyesírási hiba. Egy ilyen színvonalasan kiképzett, felújított, bővített, láttató kiállítás hitelességét lerontja a torz helyesírás. Arra gondolok, hogy osztályokat hoznak ide tanári kísérettel, akik közül sokaknak megakadhat a szeme a hibás táblaszövegeken. Idézem:
„III. MEMORIA:
MEGVÉD MÍG CSAK JÁTSZOL:
JUPITER-ÖNÉZ LE ITTRÁD!
A GYÖZTESSEL ÖRRVEND.
MEGCSIPI KI FUTNIPROBÁL.”
Ugye, nem túl szép. Érdemes volna átfesteni a táblát helyes szöveggel. Ha másért nem, saját magunk megbecsülése érdekében is.
51. ZSOLTÁR. BŰNBÁNAT (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait! Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő­ és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra. Közöm. Az egyik legtöbbször idézett ima. Dávidnak tulajdonítják, aki mint ismert, eltulajdonítja a hettita Uriás feleségét Batsebát, majd a férfit a halálba küldeti. Dávid bánja tettét. Arra hivatkozik, hogy vele született rossz hajlamainak engedett. Kiemelem a lényeget, az idézettek közül is a legsűrűbben citált verseket: Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem... Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant... Hints meg izsóppal, és megtisztulok, moss meg, és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!... Nyisd meg Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az [állat]áldozatok nem szereznek neked örömet ... Áldozatom a bűnbánó lélek. Az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Csak annyit teszek hozzá, hogy nekem is, másoknak is van szeplő emberségén. Ez alázatra int. Így hát ki-ki érdemben használhatja hosszabb-rövidebb formájában a Dávidnak tulajdonított bánatimát, amely Isten irgalmáért koldul, s ígéri a pozitív változás készségét.   

Meg van rendülve a lelkem! Ma itt, Rómában egy nagyon megrázó előadáson voltam. Kb 12-15 szerzetes nővér, pap, világi tartott beszámolót Afrika több országából. E hatalmas kontinens gondjairól beszéltek, a sebekről, és arról, amit az egyházunk próbál tenni e hatalmas kontinensen!
Afrikában több utcán élő gyerek, ember van, mind amennyi lakója van Európának. Ott ez nem egy új jelenség, de a gyarmati idők óta ez nagyon felfokozódott. A hagyományos társadalmak szétestek, a férfiak elmentek dolgozni, háborúzni, a maradék családnak nincs miből megélnie, és a gyerekek elindulnak élelmet keresni. Döbbenetes, de a 3-18 éves gyerekek közül 100-150 millió él az utakon, a számítások szerint 2020-ra 200 millió gyermek lesz teljesen kiszolgáltatva, magára hagyva Afrikában! Vannak egész családok, nemzetek, akiket elűztek, s most az utakon élnek. Szegénység, politikai bűnök, összeomlott társadalmak, és ott vannak a rabszolga, katona gyerekek... A gyerekeket 5-6 évesen férjhez adják sokszor csak néhány napra, és ha HIV fertőzöttek lesznek, a család eltaszítja magától.
Rengeteg bűnnek vannak kitéve a gyermekek, kábítószer-kereskedelem, prostitúció, háborúk...
Szenegálban 300.000 rabszolga gyerek van és pont úgy, mint a középkorban, naponta megverik őket. A kedves nővér látott egy 5 éves gyereket, akit agyonvert a gazdája... Mindenki fél, senki sem csinál semmit... A családon belül is sok erőszak, bűn van, az apukák elmennek dolgozni, a családjaik ki vannak szolgáltatva a bűnöknek. A mohamedánok agresszívek, sok gyerek ki van téve a terroristák befolyásának. A legszörnyűbb, hogy csak a terroristák tudnak valamit ígérni ezeknek a szegény gyerekeknek, ezért ezek a gyermekek velük mennek harcolni.
Kongó: 12 éves lányokat megerőszakolják, az utcára kerülnek és prostituálódnak. A katonák a megszállt területeken a nőket rendszeresen megerőszakolják, megalázzák, dolgoztassák. Ebben az országban 2.500.000 ember él az utakon, iskola, kórház, bármilyen védelem nélkül!
Madagaszkár, ugyanaz ... 
Kenyában 250.000 gyerek él az utakon, de aki a családban él azok közül is nagyon sokan nem járnak iskolába. A gyerekek a bokrok alatt alszanak, csavarognak. Vannak, kiket kikiáltanak "boszorkányoknak" és ezeket az úton el is égetik, mindenféle ítélkezés nélkül. Sajnos nincsenek adatok, nem tudható, hogy mi is történik sok országban...
Nigéria: Talán itt a hatóság jó törvényeket hoz, itt az egyház is nagyon erős, de itt is sok 5-13 éves gyerek él az utakon.
Angola: 13 éve háború volt. A kereskedelem ma is 60%-ban az utcán történik, így sok nő az úton él, az éjszakát is az úton töltik. Ezek a nők ki vannak téve az erőszaknak, a gyerekek sajnos otthon vannak felügyelet nélkül, a családok széthullnak. Sok gyereket eladnak Európába, de viszik őket Afrikába prostituáltaknak, dolgozni, katonáknak...
Egyes becslések szerint a gyerekeknek 50%-a erőszak áldozata lesz...
Gabonban van olaj, van pénz, így hozzák is, de jönnek is a gyerekek, sajnos a rituális gyilkosságok nagyon gyakoriak, hoznak egy-egy konténer gyereket ilyen célokra. Sajnos itt is a gyerekek számára egyetlen hely az út, meg kellene nyitni a plébániákat....
Mozambik: A felnőtt 16-18 éves fiatalok teljesen önálló életet kezdenek, így nagyon korán alapítanak családot az emberek. Értékes köveket bányásznak és sokszor kicsi gyermekeket dolgoztatnak, mert ők be tudnak bújni minden kis lyukba, sok a baleset, de hozzák a gyerekeket dolgozni egész Afrikába. Itt a szervkereskedés is nagyon virágzik...
Kongó: Az én országom beteg, hihetetlenül gazdag ország, minden megvan, ami elképzelhető, de az ország beteg, az emberek hihetetlenül szegények. 2 600 000 belső menekült, 600 000 utcagyerek... A multinacionális cégek, Európa szívja ki az anyagi javakat, háborúkat pénzelnek, a nők naponta szenvednek el erőszakot, a dokumentumfilmeket nem engedik megmutatni... Az egyháznak ezt nem szabadna tűrnie....
A szegénység kulcsa a konfliktusok, a háborúk, ezt kellene megoldani. A fekete arany a gyermek, szerveiket eladják, prostituáltként használják, dolgoztatják. Egy lány annyit ér mind egy tehén, adják, veszik... a tehén egy státusszimbólum, ezért a lányokat nagyon gyakran eladják.
Az egyház, a plébániák oktatják, nevelik az embereket, iskolákat nyitnak, hittant oktatnak. Hangosan kiabáljuk a szenvedéseinket, nem szégyelljük. Krisztus nem ítélt el senkit, adjunk értelmet az életüknek, az áldozattá vált gyermekekért, előzzük meg a szenvedésüket. Hol vannak a jó szamaritánusok?????
Dolgozunk, de nem csökken a baj, hanem nő!!! Hogy lehetne megelőzni a családokban ezt a katasztrófát?!
Megvan rendülve a lelkem.... Nehéz ennyi nyomorúságot látni.
Csaba testvér
Ízelítő az 50. zsoltárból. AZ IGAZI ISTENTISZTELET (Aszaf zsoltára) Az Úr, szólt,... Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, enyém a földkerekség egész teljessége. ... A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. ...Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. ... Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.” Közöm. A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad. Isten a dicsőítésre ő nem szorul rá, nekünk azonban javunkra lehet, mert úton járásunk során ez a fajta kapcsolat igazít el arra nézve, mekkora a különbség köztünk és Teremtőnk között, hálásak vagyunk, amiért megtűr bennünket. A mondat második fele javallja, hogy köteleződjünk el vállalt erkölcsi elveink megtartásával (elveinkből cselekedeteknek kell következniük). Ez a kettő mentheti meg azt a békétlen világot, amelynek árnyékos tényanyagából szemezget a fentiek szerint Böjte Csaba.

Az első szlogen zseniális
1. „Amikor csőtörés van egy lakásban, lehet arról vitatkozni, hogy melyik szobába mennyi vizet engedjünk be, de a csőtörésnek ettől nem lesz vége.” Ha valamilyen kép ráillik a népvándorlásra, a fenti feltétlenül. Ha ezt az általános iskolás gyermek által is felfogható képet sem értik Európa vezetői, akkor megérettek a vízözönre. Ugyanis már a csapból is menetelő migránsok folynak, hát még a tévécsatornákból. Nem látom, hová vezet Európa bénasága, de a történelemkönyvekben szerepelni fog ez a láttató mondat.
2. „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport" – mondta Cromwell Olivér. És bízott, és szárazon tartotta. Kicsit a jézusi mondásra hajaz: Aki az eke szarvára tette a kezét, ne pillogjon hátra. Bár Cromwell utóbb elbukott, mondása századokkal túlélte. Halála óta sok mocskosságot elhordott már a hátán a föld, de még mindig van remény. A jelenért keményen dolgozni kell. Ahogyan szerelem dolgában Szabó Lőrinc is tévedett, amikor azt írta, hogy Semmiért egészen, ugyanúgy tévednek azok a tömegek is, amelyek úgy vélik, hogy semmiért minden jár nekik. Alighanem az iszlám behajtandó adójának tekintenek minden őket kielégítő baksist, és szent türelmetlenséggel tekintenek a végesre.
3. Van egy régi vicc. Olyan régi, hogy már nem is emlékszem pontosan az elejére. Olyasmiről szól, hogy a koldus szegényt kínálják levessel, kenyérrel, körettel és hússal. Az hárít mindenfélét a húst kivéve, álszerényen mondván: „Köszönöm, de jó lesz nekem a hús is.” Lám, ilyen önfeláldozókká lettünk mi a paleo-ketogén étrend szerint étkezők. Amióta zsíros húst, belsőségeket, szalonnát és tepertőt eszünk, s rá húsleves levét, vizet, reggelire tojást, azóta minden alkalommal beugrik ez a régi poén: Köszönöm, jó nekem a hús is.
***
Levi csak nagy ritkán néz filmrészleteket. Az egyik jelenetben gengszter lopakodik gyilkos szándékkal. Őt bántó bácsinak nevezi.
Ma megkérte apját, hogy játsszon vele box-háborút. Mivel tegnap kedvére párnacsatáztunk, azonnal beugrott, hogy miért is kéri, hogy vonuljanak el a hátsó szobába a laticelre.   
49. ZSOLTÁR. A MULANDÓ GAZDAGSÁG (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára) Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. Közöm. Tegyük egymásután a kiemeléseimet. Nekem ez a zsoltár mondandója: ...szám bölcsességet hirdet.. hárfadallal magyarázom... miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? ... bölcsek, esztelenek és balgák együtt távoznak. Kincseiket idegenek kapják... az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár... lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz... ha valaki gazdag, és eljön halála, mit sem visz magával. Ugyanúgy koldusként hal meg, mint a szegény.

Tegnap egy nagyon tudományos könyvet fejeztem be: Püspök a szerzője, Székely János, aki a Biblia kivételes képességű szakértője. A kötet címe: Az Újszövetség teológiája. (Szent Jeromos Bibliatársulat ³2008. 320 o.) Ízelítőül néhány kiragadott példát hozok a magyarul írt, de görög, latin és héber nyelvű idézetekkel sűrűn megtűzdelt munkából. A püspök csak az újszövetségi könyveket elemzi (tehát a négy evangéliumot, az apostolok cselekedeteit, Pál és mások leveleit és a Jelenések könyvét). Értésünkre adja, hogy a kutatások során 200 000 körüli a kisebb-nagyobb szövegeltérések száma, ezekből súlya csak mintegy 200-nak van. Bemutatja azokat a szegmenseket, amelyek mentén a vélhetően a legeredetibb forrásokhoz (Q=forrás, esetleg Márk) érkezünk. Így rávilágít arra, hogy Máté és Lukács közös forrást használnak, valószínűleg Márk rövid és legkorábbi megfogalmazását. Külön elemzi János szövegeit.  Kimutatja, hogy sokféle magyarázó, filológiai, stiláris javítás, kiegészítés keletkezett az idők folyamán. A héberről görögre, latinra való fordítás és az eltelt 2000 éves időtávlat – belátható –, hogy a szövegek néminemű értelmezési nehézségeit eredményezik. Számos példája közül ragadok ki kettőt:
– A miatyánk imádság egyik kérését a mai fordítás így fogalmaz meg: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Lehetne: „a mai napra való” kenyérrel fordítani. A szerző megjegyzi, hogy a nazarénusok (a kopt fordításra mennek vissza) a holnapi (crastinum) kenyeret kérték, és a végidő eledelét értették rajta. A miatyánk kérése olyanokra utal, akiknek nincs meg a másnapi kenyerük. Akkor imádkozzuk hitelesen a miatyánknak ezt a kérését, ha megosztjuk kenyerünket a szegényekkel... „A világ egyharmada éhezik” – idézi a püspök a taizéi étkezősátor feliratát.
– Utal arra, hogy Európában az információk átadása eltér a keleti emberétől. Az európai: „Márc. 28-án 07h-kor az Astoriánál egy xy rendszámú Wartburg 60 km/h sebességgel közlekedve jobbra kanyarodás közben elütötte Kiss Bélánét (72), aki 3 percen belül belehalt sérüléseibe.” A keleti ember: „Meghalt az anyám. Meghasadt az ég, és azóta nem ragyognak a csillagok.” Hogy igazából mi történt, azt a második beszámoló mondja el jobban. Nem a felszínt mondták el a keletiek, hanem a mélyet – így a püspök.
A példákat csak annak alátámasztására mondom, hogy azoknak van igazuk, akik szerint a Bibliát szó szerint értelmezni balgaság. Az egésznek a lelkét, mondandóját kell jól értenünk. Ennek interpretálására vállalkozik a katolikus (egyetemes) egyház – krisztusi megalapítása óta.
PS. sajnálom, hogy a kötet korrektúrája elmaradt. Igazán megérdemelt volna egy alapos átfésülést a tartalmas és igényes mondanivaló.
***
Napjaink valósága: Számtalanszor belebotlunk az iszlám kiáltásba: Allah akbar! A mi zászlónkra ezt kellene tűzni, s napjában számtalanszor elmondani: Isten, segíts! Jézus, segíts! Mária, segíts!
Nosza!       
48. ZSOLTÁR. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT (Ének – Korach fiainak zsoltára) Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa. Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak. Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt. Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit. Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké! Közöm. Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. Magyarország vállalja, hogy benne Isten lakik. Kik támadják? A nem kívánatos migránsok? Kik segítenek ellenünk? A görögök, a szerbek, a horvátok, s ki tudja, hol a sor vége. Egyelőre megfelelő az erőszakos betolakodók feltartóztatása a határainkon.  Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Senki se tudja. Mégis elmondhatjuk: Nagy az Isten! a vezérünk, Istenünk örökkön-örökké! A végeken állók állhatatosságáért, kitartásáért szünet nélkül imádkozzunk. Hálásak lehetünk az őrzőknek. Itt Buda helyett Európa elfoglalása folyik. 

Láttam néhányszor a Titanic c. filmet. Nem igazán akarom felidézni a történéseket, hacsaknem slágvortokban. Ilyenekre gondolok: Boldog indulás, fényűzés (lejjebb nyomor), játékok, kártyázás, nagy evészet-ivászat, tánc, párhuzamosan dolgoznak a tolvajok, dolgoznak a tengerészek, a fűtők, stb. Dohognak a nagy gépek, fúrja előre magát a monstrum. Egyszóval az utasok mulatnak, a nők körül legyeskednek, poénkodnak s sok zenész szórakoztatja őket. Játszottak dél-amerikai táncokat, eljátszották a Firefly Rag-et, utóbb teljes beleéléssel a Közelebb, közelebb hozzád, Uram c. korált. Ők már tudták, hogy vészhelyet van, sőt még annál is vészesebb. Tudta a kapitány, tudták a tengerészek, s még néhány értelmesebb lény. De hogy valódi katasztrófával állnak szemben, arról az utasok ezrei csak a kézzel fogható tények hatására bizonyosodnak meg. Amikor már késő, sőt a későnél is később van. Hányszor fordult elő ez már a világtörténelemben, és még hányszor fog előfordulni. A kutya, patkány megérzi a veszedelmet, az ember sokszor süket és vak, hogy észrevegye. Arra gondoltam, hogy egyszer visszafelé kellene lejátszani a filmet. Hogy kapjanak az utasok még egy esélyt átgondolni viselt dolgaikat. Persze ez csak egy víziójellegű gondolatkísérlet. A lesz, ahogy lesz viselkedésmintára megidézem dióhéjban a Lukács ev. egyik paraboláját: Volt egy gazdag ember, aki naponta lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus, akit elutasított. Meghalt a koldus. Meghalt a gazdag is, és eltemették. A pokolban gyötrődve látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, küldd el Lázárt, hogy vízzel hűsítse nyelvemet. Ábrahám válaszol: Fiam, Lázár most vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, s nem lehet miatta átmenni. Akkor küldd el öt testvéremhez, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek. Á. válaszol: Vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ha pedig Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16skk)  
Vannak megfordíthatatlan folyamatok. Több életünk viszont nincs, csak egy. Vannak továbbá katasztrófába sodró helyzetek. De jó lenne biztonságban élni, ami persze nem megy. Ezért különösen is óvatosan kell eljárnunk, amikor nagy földindulást tapasztalunk magunk körül.
47. ZSOLTÁR. ISTEN A VILÁG KIRÁLYA (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára) Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett. Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket. Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett. Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! Isten az egész föld királya – zendítsetek hát ünnepi dalra! Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb. Közöm. Megint megdöntöttem a jelenbe átlógó, nekünk üzenő verseket. Isten valóban az egész föld királya. S ekként kormányozza a népeket. Ebből következően alapos a reményünk, hogy jó Gondviselő módjára hozza meg döntéseit és nem hagyja magára a földet. Ide asszociálom még Vörösmarty Vén cigányát, annak is ezeket a pesszimizmusba hajló sorait: „A vak csillag, ez a nyomoru föld / Hadd forogjon keserű levében, / S annyi bűn, szenny s / ábrándok dühétől / Tisztuljon meg a vihar hevében, / És hadd jöjjön el Noé bárkája, / Mely egy uj világot zár magába.” No, legalább a végén nyújt egy kis vigaszt: Noé új világát.