Mickey webnaplója

A gyermekszáj F. Z.-tól ered. Mivel ő is fiú, kisgyerekként keresett és talált alkalmas botot, amire a szülei vélhetően megjegyezték, hogy addig kalimpálsz, ameddig balesetet nem okozol. A lényeg a lényeg, hogy azóta néhány gyerekfelnőtt, s akárkinél meglátom a botot, azonnal beugrik a láttató botkalimpa szó. Saját fiamnak is volt botkalimpája. Vele terelgette a hullámokat a Dunán, törte a jeget, ha volt a part mentén, s birizgálta a sódert. Sokat lejártunk a Római partra. egy alkalommal egy méretes, többször használatos botkalimpa volt nála, ami valahogy elrepült, bele a vízbe. A Duna tette a magáét, sodorta, s a botkalimpa egyre messzebb került tőlünk. A fiú kérdőleg néz rám. Értettem a gondját. nagyobb köveket kezdtem a bot túlsó felére dobálni, s a víz hullámzása csakhamar kifelé hozta a botot. Majd kihalásztam, papírzsebkendővel leszárítottam egy tenyérnyi helyen, hogy megfoghassa tulajdonosa. Igazán sikerült örömet szerezni neki. Én meg úgy kihúztam magamat, mint Varga Domokos, amikor életveszélyes fáramászás után lehozta a vékony ágakon elakadó léggömböt gyerekeinek.
***
Rendszeresen olvasom a pápa hosszú enciklikáját a környezetvédelemről. A 47. pontban többek között ezt írja (Az itt következőket nem teszem idézőjelbe, mert csak vázlatosan idézem): A digitális világ dinamikái ...nem segítik elő az embert, hogy megfontoltan éljen, mélyen gondolkodjon, önzetlenül szeressen... Az információáradat zajával szétszórttá tesz. Igazi bölcsességet nem lehet elérni adatok puszta felhalmozásával... A másokkal való kapcsolatok helyét az internet veszi át... lehetővé téve, hogy tetszésünk szerint válasszunk ki vagy töröljünk kapcsolatokat,... mesterséges érzelmek születnek,  s több közünk lesz a készülékhez és képernyőhöz, mint az emberekhez, természethez... Gátolnak, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a másik személy szorongásával, örömével, bonyolultságával. A termékek kínálatával együtt a személyközi kapcsolatokban mély, elégedetlenség, vagy káros elszigetelődés alakul ki. (És ez az enciklika 246 pontnak csak az egyike!) A kritika jogos. Magamnak is mondom: Kell egy kis kimoccanás, egy kis párbeszéd stb.
67. ZSOLTÁR. ARATÁSI HÁLAÉNEK (A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének) Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa! Közöm. Egy gondolatot emelek ki: a föld megadta gyümölcsét. Ez így van. A háborúk utáni nyomorúságok közepette is van remény és ez a remény adja az erőt, hogy hihetetlen gyorsasággal magához tud térni egy ország, ha nem szipolyozzák ki az utolsó garasát is. Így vagyunk teremtve. Ha van előttünk közös cél, minden megy, mint a karikacsapás, de ha meghasonlottak vagyunk, csak magos Déva vára épül. Kit raktak nappal leomlott éjjel. Azért egy szót a zsoltár hangvételéről. Az istenfélelem a bölcsesség kezdete. Ez a magatartás ma is működik, ez az észjárás átsugárzik a rövid imán.   

Egyszer – kb. húsz éve – korrektúrázásért kaptam tíz Bibliát. Kétféle méretűt választottam. Mivel közösségeinkben sok ismerős gyermeke házasodott, elajándékoztam őket. Mind Bibliát kapott tőlünk nászajándékba. Az eltelt két évtized során számosan kötöttek házasságot. Rendre Bibliát kaptak. Valahogyan megmaradt ez a szokásunk. Nem bántam meg. Egyik barátunk gyermeke azt kérte, hogy írjak néhány sort ajándékukba. Nem tettem, hanem egy könyvjelzőt küldtem neki egy gondolattal. Annyira pozitív visszajelzést kaptunk, hogy azóta mindenki ezzel a könyvjelzővel kapja. Szövege: „Az írás a legnémább beszéd, olykor mégis a leghangosabb. Ez az Írás még ennél is több: Isten lenyomata – nevezzük kinyilatkoztatásnak. Ez a lap csak könyvjelző, de ez a Könyv az Élet jelzője, iránymutatója. Legyen a Ti életeteké is!”
***     
Utánanéztem. Máriaremete előbb (1800 előtt) Remete Mária volt, nagyon helyesen. Valamikor megfordult a sorrend, és Máriaremete lett belőle. Igaz, hogy van Mariazell, és Máriaradna, de van Makkosmária is, és utóbbi a helyes. Csak profán példáim vannak. Már Tömörkény is óg-móg a halpaprikás miatt. Miért ficamítják ki a paprikáshalat, megtekerve a szórendet? Azóta aztán bővült a lista csirkepaprikással, csokoládéfelfújttal, stb. Még szerencse, hogy nem hólyag felfújtról, hanem felfújt hólyagról szoktunk beszélni.
***    
Levente közelről láthatta az alkalmi zenekart. Gitárok, fuvola, blockflöte, nagybőgő. Mivel többek között nagybőgős is akar lenni, megpendítette a húrokat. Nagyon élvezte. Én pedig azt pendítettem meg, hogy ennek a bőgőnek ára is van. Kérdeztem: Mennyi? Válasz: Egy milka. Mondom: Levente, gazdag apád van, hogy neked majd ilyen drága hangszert fog vásárolni.
***
Hallgatom az egyik számot. Vajon tudják-e a többiek, hogy sem a szöveg költője, sem átigazítója, dallamának szerzője nem él már? Weöres Sándor (†1989) versére szerezte a testes – ezért Cipó névre hallgató – Benkó Tibor (†2010). Miközben száll a dal, kicsit rájuk is emlékezem, akik odaföntről hallgatják közös alkotásukat.
*** 
A pap imádkozik az új asszonyért és egyáltalán az új párért. Sok minden szépet sorol. Többek között azt, hogy adja az Isten, hogy mindketten megláthassátok gyerekeitek gyerekeit. Ránézek a Tücsire. Stimmel. Megértük, hogy megláthassuk gyerekeink gyerekeit. Legidősebb unokánk fiú 18 éves. Ha kis szerencsénk van, örvendhetünk gyerekeink gyerekei gyerekeinek is. Még egy kicsit kellene kitartani hozzá. Rászorulna ez a formula egy kis változtatásra, mert korunk átlagéletkora bőven lehetővé teszi egy újabb generáció megérkezésének a megérését.
*** 
Hazafelé beugrottunk az üzletházba kenyérért és tepertőért. Mert ha mi nem is ehetünk kenyeret, más igen. S holnap várjuk más érkezését. Sorba álltunk a kasszánál. Ráértünk, mert az orrunk előtt pénztároscsere folyik. Kis türelmet kértek. Mondom, másunk sincs. Nézegettük, hogy az elénk tett élelmiszerekből mit fogyaszthatnánk. Rövid leszek. Semmit. Pedig egy kávés italt T. szívesen megivott volna. Viszont láttunk egy ragasztóletépőt.
Nos, mit gondoltok, hogy hívják a cellux-szalagnak nevezett Tixót? ...? Scotts-nak.
Közben elkészült a váltás. Nézem a szerzeményeket. Én vettem két tepertős pogácsát, mert az kenyér is, meg tepertő is. Tücsi vett egy kis kenyeret, három doboz tepertőt, egy tálca süteményt, egy zacsi valamit vörös áfonyával. 3160 Ft-t hagytunk ott. Hm. Nem is olyan sok egy milla egy jó nagybőgőért.
66. ZSOLTÁR. (részletek) A NÉP HÁLAÉNEKE (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek... Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! ... Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. ... Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál..., de végül mégis könnyebbülést adtál. Égőáldozattal lépek hajlékodba, ... Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem. Közöm. A zsoltár nem nevez meg szerzőt. Attól még mondanivalója logikus és értelmes. Isten jó, irgalmas, az igazat megsegíti, (hozzáteszem: a hamist is szereti, ha hagyja, hogy szeresse). Istenünk gondviselő Isten.

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza a címbeli sorral indul. Kései druszája, Ferenc pápa enciklikát adott ki Laudato si’ címen. Magyar címét nem írtam ide (jobb lett volna a szavakat fordított sorrendbe tenni: Légy áldott). A jó pápa közérthető nyelven hozza tudomására tudósoknak, politikusoknak, híveknek és nem hívőknek, hogy a föld szemétdombbá vált, és hogy így van, ebben az emberi visszaélések súlyossága tapintható ki: érdekcsoportoké, önzésé, mulasztásoké stb.
Hogy helyreállítható-e még az állat- és növényfajok kihalása, a vizek, a levegő a föld mocskolása, az ingyenes erőforrások kizsákmányolása, azt nehéz megjósolni. De hogy tenni kell, és lesz, ami lesz, az parancsoló módon jelen van itt és most.
A romlások általános tényeit alapos elemzéssel állapítja meg a pápai körlevél. Hogy kiknek mi a tennivalójuk, alighanem az is kiderül a még el nem olvasott lapokból. Elsősorban a hatalmas potentátokat célozza az enciklika, amennyiben több helyütt felhívja a figyelmüket, hogy fejezzék be szűklátókörű magatartásukat, amely csak a profitra koncentrál, és minden egyebet figyelmen kívül hagy. A politikusoknak is megvan a szerepük a föld renoválásában, rekultiválásában. Tehát azt mondhatjuk, hogy elsősorban a nagypolitikát célozza a pápai irat. Ez igaz is, meg nem is. Szólítja a hétmilliárd kisembert, akiknek ugyanúgy feladtuk van a pazarlás megszüntetésében, mint a politikusoknak. Hatalmas tömeg ez, amely együtt mozdulva tehet azért, hogy élhetőbb és szebb legyen a föld. Tehát nem vonhatja ki magát senki a szemét eltakarításából. A hatalmon lévők döntési felelősségük miatt, a 7 milliárd ember a saját környezetének tudatos rendben tartásával tehet a földért.
Nincs mire várni.
***
- Úgy látszik, a kánikula időszaka kivételével magam is a nap szerelmese vagyok, miként egykor van Gogh. Élvezem a napon való sütkérezést, sétákat a verőfényben. Nem tehetek meg húsz lépést séta közben anélkül, hogy ökörnyállal ne ütköznék. A jó idő annyira kedvez a pókok szél által való elterjedésének, hogy közel-távol befénylenek ezek az irdatlan vékony pókszálak, amelyeket a lenge szellő fúj mindenfelé, hogy a pókparányoknak elégséges vadászterületük legyen. Ma ritkán találkozom az ökörnyál szóösszetétellel. Hol vannak már az ökrök, amelyekkel falun széltében-hosszában lehetett találkozni. Tényleg csurgott a nyáluk, elvékonyodva, mint kanálról a méz.
- Tegnap jól megfigyelhettem légynél kisebb szárnyasok rajzását is. A fenyő sötét árnyéka előtt megsütötte őket a nap. Vibrált a levegő, valósággal forrott, akkora tömegben villództak látszólagos összevisszaságban ezek az apró lények. Hol ritkultak, hol összetömörültek. Tudósoknak érdekes kutatási téma lehet megtalálni az okát, hogy mitől függ a tömegek mozgása, elsősorban is egymástól való távolságuk. Miért nem tömörülnek szorosan egymáshoz, s mi az a kohézió, amely mégis egyben tartja a sokaságot. Van „személyes terük”, aurájuk a muslicáknak is?      
65. ZSOLTÁR. HÁLAIMA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) Téged illet a dicsőítés Sionba- Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Te meghallgatod a kéréseket, ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! Közöm. Dávid és mindenki, aki a zsoltárt mondja, hálálkodik Istennek, aki cselekszik. Miket is sorol Dávid? Íme: meghallgatod, megbocsátod kiválasztasz, fölemelsz, meghallgatsz minket, jeleket adsz, megszilárdítod a hegyeket, hatalommal övezed magad, elcsendesíted el a tengert, meglátogatod a földet és megitatod, áldásod bőségével elárasztod; jó termést adsz, s a földet is előkészíted: barázdáit megöntözöd, göröngyeit simára porlasztod, esővel fellazítod és a sarjadó vetést megáldod. kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! A megdöntött részhez nem nyúltam érdemben: merő himnusz mindazokért a jókért, amelyekben Isten gondviseléséből részesedünk.

Más végigjárja az országos kéktúra útvonalát, felmászik a Mont Blancra, elvégzi a Szent Jakab-zarándokutat, én meg örülök, hogy a patak partján lesétálok a Dunához, aztán eldöntöm, hogy északra vagy délre induljak-e a part mentén. Mindkettő változatos kalandot ígér, mert nem egyforma a vízállás, nem egyforma az időjárás, nem egyformák a körülmények, így hát csaknem megunhatatlan. Most délnek vettem az utat, itt nincs sóder, de van elnagyolt simaságú sziklákból összeragasztott mart (merthogy eléggé meredek a rézsű). A teteje nagyjából vízszintes, gyaloglásra alkalmas. Innen belátni a Graphisoft épülettömbjeire, az általam csak Fiastyúknak nevezett kúpos tetejű körépületekre. Az Óbudai-sziget ilyen alacsony vízállás mellett megnövekszik, s a budai Duna-ág alighanem gázlóhoz hasonlít. (Nem fogom megkísérelni az átkelést a szigetre.) Út közben találkoztam a sakkozók szoborcsoporttal. Most más megvilágítást kaptak, ezért lefényképeztem, miként a „Fiastyúkot” is és néhány felújított épületet. Ugyancsak néhány állatot, növényt, egy 11 kutyát terelgető hölgyet. Szerencsére a szigeten jártak. Elhaladt mellettem egy öltönyös fiatalember. Olyan illatfelhőt hagyott maga után, mint az olaszok Rómában. Bevágta magát nagy vW-jébe, és elhajtott. Utóbb én haladtam el egy kutyasétáltató nő mellett, aki szelfik sorát készítette saját arcáról. Ő is illatárt hagyott maga mögött. A korábbi egy helyett a vasúti töltést két helyen fúrták át. Egyik még nem használható, de a későbbiekben alighanem két-kétsávos út fölött emelkedő vasúti híd, a másik a régi helyén található, de rézsútosan halad át a vasút alatt. Okosan. Sokkal könnyebb az autók kanyarodása mindkét irányból, mint a korábbi.
Ehhez az átjáróhoz készítettek mobilgátat, amelyet illesztési próba után elbontottak. Most csak betonba ágyazott gumilapok emlékeztetnek rá, hogy itt fog emelkedni a gát, ha a szükség megkívánja. Útvonalam nagyjából egy körsétát tett lehetővé mostanra kellemes vénasszonyok nyarától és derűs időtől övezve.
64. ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek. Közöm. Ami engem eltalált, azt döntöttem meg. Még rövidebbre fogom: Oltalmazz, hogy ne féljek az ellenségtől! Rejtekükből arcátlanul gyorsan leterítik az ártatlant. De Isten váratlanul sebet üt rajtuk. Az igaz az Úrnál talál menedéket. A bátorság kiveszőben, az értékek védelmének fontossága is. Az általam nagyra becsült idős pap, Futó Károly mégis optimista gondolatával zárom posztomat. Fejből idézem, lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de kb. ezt mondta: Egyedül Krisztus tudja megmenteni a világot, és ő meg is fogja tenni.    

D. azt írja, hogy a bloggerek anyagait felerészben simogatós telefonokon tekintik meg az odalátogatók. Ez annyit jelent, hogy a világ népességéből sokan a PC-ről az okos mobilokra térnek át, már akik megtehetik.  
Nem nyafogni akarok, csak megjegyzem, hogy az űr egyre nő a saját technikai tudásom és a soha nem volt tempóban meg-megújuló elektronikai eszközök használatát igenelő tudásanyag között. A nyugati civilizáció nyargalása egyre gyorsabb. Ám vannak, akik nem szívesen játsszák át a normál lemezeket szalagos magnóra, azokat kazettára, a kazetták tartalmát DVD-re, pendrive-ra, már csak azért sem, mert tudván tudják, hogy a technika ismételten túllép a meglévő technikákon, és ... kezdhetik a dolgot elölről. Akik orsós magnószalagot, kazettát vagy rég felvett video-anyagot próbálnak átmenteni, nemritkán már elkéstek. A kazetta hangja már nem az igazi, a video-felvételek színehagyottak, a hangok elnémulnak.  
Így múlik el a világ dicsősége.
Akik ismernek, tudják, hogy nekem nincs se simogatós, se nyomogatós telefonom, igaz, hogy a fiatalabb generációnak köszönhetően ki tudja hányadik számítógépem jó átlagos fejlesztésű szoftverrel rendelkezik, mégis egyre keservesebben tartom szinten a gép állapotát, amelyet ugye folyamatosan vírusok fenyegetnek, s számos olyan tartalom tölti meg a memóriáját, amely teljesen fölösleges stb, stb.
Értelmiségi pályán mozgó osztálytársamról tudom, hogy sose volt, és nem is kívánja, hogy legyen számítógépe. Ez vigasztalásomra van, mert nem én vagyok a sereghajtója azoknak, akiket kevéssé vonz ez a csodamasina. Nekem alkalmas eszköz, hogy az írógépnél rugalmasabban írhassak-szerkeszthessek-javíthassak szövegeket. Többre nem vágyom. Nekem megfelel a fotók eredeti színe, az egyszerű tördelés, a legolvashatóbb betűtípus, s a magyar helyesírás-ellenőrző program.
63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre. Közöm. Az egyik legintimebb hangvételű zsoltár. Képei láttatnak, Isten és ember szoros kapcsolatára utalnak. Érdemes ízlelgetni ezeket a verseket: téged kereslek, rád szomjazik a lelkem; kegyelmed többet ér, mint az élet; lelkem hozzád ragaszkodik (más fordítás még kifejezőbb: Lelkem szorosan átölel téged), jobbod szilárdan tart engem; szárnyad oltalmában vigadozom. A taizéi dalszöveg így tömörít: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden ... elég ő néked”. Pál apostol hangot hall: „Elég neked az én kegyelmem.”
Hát akkor ... Ennyi... Ennyi elég.

Az EU-ban védettséget kapott a seregély. Erre mit léptünk? Védetté tettük a szőlőskertek dézsmálóit, a hatalmas „felhőkben” szálló seregélycsapatokat. Aztán mivel Nyugaton kihalófélben vannak a szarkák, védett fajnak jelentették ki, s mit gondolnak, mit tettünk? Védetté nyilvánítottuk azt a madarat, amely meglehetősen sok kárt okoz a kisebb madarak pusztításával, miközben szarka szarka hátán hemzseg, nem lévén természetes ellensége, amely irtogatná, ritkítaná, megpróbálná féken tartani hatalmas szaporodási hajlamát.
Bőven találkoztam hát seregélyekkel és szarkákkal, viszont nem emlékszem rá, hogy a fakóbarna-kék-fehér kombinációjú bögyös madárhoz volt-e már érkezésem. Eme madár szépséges, és egyetlen példányába akadtam bele itt a ház melletti fákon. Egyikről a másikra szállt. Esélyem nem volt rá, hogy a különben rejtőzködő jószágot lefényképezzem. Viszont a google jóvoltából beazonosítása sikerült. Csakugyan szajkót láttam.
***
Valamikor 2014 márciusában fogtam hozzá a Biblia egyes fejezeteinek az átolvasásához (és még a felénél sem tartok), átgondolásához, hogy a legnyilvánvalóbb, a nekem legszembeötlőbb, engem megszólító versek olvastán a belőlem feltörő gondolatokat megosszam azokkal, akiket vonz a téma. Nem gondolom, hogy mások agyátmosása volna a célom, inkább csak lehetőség arra, hogy együtt gondolkodjunk az Írás aktualitásaival. Igazából ezt szeretném igazolni, no meg azt, hogy mindenkinek való, mert egyetemes érvényű, rassztól, végzettségtől, nyelvtől, bőrszíntől függetlenül, azaz katolikus. A szlengből vett Közöm azt kívánja kifejezni, hogy mi közöm lehet és van ma a több ezer éves iratokhoz. Eddig mindig volt „közöm”. Ezt taglalják a posztok végén található szösszenetek.
62. zsoltár. ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG (A karvezetőnek, Jedutun szerint – Dávid zsoltára) Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön. Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg. Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat? Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak. Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön! Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg. Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem. Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk! Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat. Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá! Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle: Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. Közöm. Olvastán azonnal egy taizéi dallam magyar szövege tolakodik elő bennem: „A lelkem csak az Úrnál csendesül el, nála béke vár. Csak nála lelhet nyugodalmat lelkem, nála béke vár.” Olyan ennek a dallama, mint egy égi rádió hívójele. Szakadatlanul ismételhető, és nyugtató, istenhívogató dallam és szöveg. Lengyelül találtam meg a youtube-on. Rákereshet, aki nem ismeri. Dávid is ismételgeti. (Megdöntöttem ezeket a verseket.) Tanulhatunk Dávidtól egyebet is: Istené a hatalom és a kegyelem. Megfizet mindenkinek tettei szerint. Heltai Gáspár megfogalmazásával zárom: „Kiki mindezt ezokáért eszébe vegye.”

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
       (József Attila: Ringató)
Holott?
Hol ott?
Hol? Ott?
Holott vagy most?
Egyszer így, egyszer úgy.
Ha ülök a moziban, látom a képek egymásutánját. Ha nincs vágás, maradok a jelenben miközben a filmtekercs a jövőből a múltba pereg jelent fürkésző szemem előtt. Lehet, hogy holott, de az is lehet, hogy egyszerre ringat, egyszerre csobog, egyszerre csókol, egyszerre derül fel mással, egyszerre ringat másokat mással. Az alany ugyanaz. Ha jó a sejtésem, JA versében egy ladik az, amely ezeket „történteti” – okozza. Különféle időpontokban készítettem fotókat az erkélyünkön szemlélődve. (Közzéteszem a fb-on.)  Ám közös jellemzőjük, hogy itt, hogy most. Ha folyamatosan videóztam volna 24 órán át, a valóság folyamatos jelenét örökítettem volna meg.
Akár így, akár úgy. Ha a jelennek elébe ülök, magam is részese lehetek az örök jelennek. Csak nem szabad közben a múltba révedni, sem a jövő miatt aggódni.
61. ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTT IMÁJA (A karvezetőnek húros hangszerre – Dávidtól.) Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra! A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem! Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt! Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát! Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet! Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat. Közöm. Dávid elesettségében szólítja az Urat: A föld határáról kiáltok hozzád. Tisztában van vele, hogy Isten oltalmazza őt. Továbbra is ezt kéri: védelmemre küldd kegyelmedet, hűségedet, én meg dicsőítelek érte. Ma is szükségünk van megtapasztalásokra, bizonyosságokra. Persze megkapjuk ezt a Mester tanításában, aki Tamásnak mondja: Boldogabbak, akik nem látnak és mégis hisznek. Ám a személyes imádság, kapcsolatfelvétel, és belső érzékenység kell ahhoz, hogy az Úr kopogtatását észrevegyük. Ő nem tolakodó valaki.    

Azon gondolkoztam, hogy ami megérett bennem, milyen címen közöljem: Apák és nagyapák; Adok s kapok; Kölcsönös bizalom; Éltető szeretet... Egyforma súlyúak.
Mindjárt világos lesz, hogy mire gondolok.
Tegnap élesen belém hasított: Szeretett lények vagyunk, a szeretet közegében élünk. Innen: „Az Isten szeretet.” (1Jn levél) Mivel pedig „benne élünk, mozgunk és vagyunk” – ld. Pál beszéde az athéni Areopaguszon –, adódik, hogy a szeretet közegében vagyunk. Az már vallott hitemből fakad, hogy a keresztség jelével Isten „gyermekévé fogadott”. Nos, ez az alapállás.
Voltam apa. Kicsit talán vagyok is. Az apává levés attitűdje nekem meghatározó módon a gondoskodásé volt. Gondoskodás arról, akit szeretek, s gondoskodás azokról, akik születtek, s akiket együtt szeretünk. Ebből fakadt egyfajta viszony. A bizalomé. Ezt láttuk gyermekeink szemében is. A feltétlen bizalmat.  Mostanság, amikor unokáink átlátogatnak és belakják a lakást, ide labdát gurítva, oda LEGO-épületeket, a harmadikban pedig párnacsatázunk (gyereknyelven: box-háborúzunk), akkor visszajönnek a szülőként megtapasztalt emlékek: ugyanaz a feltétlen bizalom s vágy arra, hogy személyesen foglalkozzunk a még igen kicsi, de máris nyiladozó értelmű unokákkal.
Megéljük azt, hogy magunkat adva mennyivel többet kapunk vissza a gyerekek gyerekeitől, akik hálásak minden jó szóért, szeretnek nálunk szaladozni, csúszni-mászni, csemegézni az eléjük tett ételekből, italokból.
Ezt úgy hívják, hogy kölcsönös szeretet. Konklúzió, ha egyáltalán kell ilyen: Ha mi így szeretjük unokáinkat, gyerekeinket, s ők viszont, mennyivel inkább szeret az, Aki van, Aki végtelen.
Ezek után mégis csak kell valami címet találnom a poszt elejére.      
60. ZSOLTÁR. IMA HÁBORÚ IDEJÉN (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta, amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.) Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk! Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik. Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk. Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket! Isten egykor így szólt szentélyében: „Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét, az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám. Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea! Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba? Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag! Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket. Közöm. Harc és harc, folyamatos szinte a küzdelem ebben a békétlen világban. Nemcsak az ószövetség idején volt így, hanem ma is. Elég, ha csak az országhatárunk mentére gondolunk. Elég, ha összevetjük, mit szabad egy hazai bennszülöttnek, és mit egy népvándorlásban részt vevőnek. Óriási a különbség. Pedig a cél: megőrizni a törvényességet, mert különben sorsunk a káosz és az ököljog. Ma még kétesélyes az egymásnak feszülés. Nagyjából két tábort néz farkasszemet. Az egyik Allahot szólítja, a másik a keresztények Istenét. A pénzvilág meg kárörvendve nézi, hogy mi történik, csak fogyjon a lőszer és a fegyver: Inter duos litigantes tertius gaudet. Mivel egy Isten van, hozzá fohászkodunk. Az ő kegyelme fog érvényesülni mindenféle ellenkező esélyek ellenére.     

Csuklóm mindig „kéznél volt”. Legelőször mindig csuklóm utalt arra, hogy érdemben fogyásnak indultam. Hogy hogyan? Amikor kötő- és zsírszöveteim elégséges mértékben elfogytak, akkor érkeztem ahhoz a pillanathoz, hogy balkezem hüvelyk- és mutatóujja közé szorított jobb csuklóm megmutatta: csakugyan soványodtam. Ez akkor következett be, amikor két ujjam összeért csuklóm körül, mint egy külső tapintókörző.
Mivel bő egy hónapja azzal a szándékkal indultam neki a fogyást célzó tanfolyamnak, hogy leadok minden koloncot magamról, bizony nemegyszer próbáltam átfogni az említett módon csuklómat. Csakhogy nem sikerült – egészen a mai napig. Hogy mit hoz még a nap, ki tudja, de hogy valaminek már most igen örülök, ez az egyszerű visszajelzés arról, hogy a folyamat nem állt meg.
Hány éve van annak, hogy utoljára meg tudtam érinteni ujjvégeimmel egymást a csuklóm körül?! Már magam se emlékszem rá. Annyi bizonyos, hogy egy évtizednél is régebben fordult elő velem. Így aztán ez a vasárnap ünnepi jellegén túl is ünnep. Megvan az első szint, ahova el kívántam érni. De nincs befejezve. Ha lesz kitartásom, nem is fog, csak életem végével.
Iszom rá egy pohár vizet: Egészségemre!
59. ZSOLTÁR. (ízelítő) A GONOSZOK ELLEN (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.) Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem! Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől! Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn... fenyítsd meg mind a pogányokat. Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, ... a szájuk tajtékzik, ajkukon kard... De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget. Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem! Jóságos Istenem segítségemre siet... Pusztítsd el őket, Istenem, ...szórd szét és taposd el őket, Istenünk! ... Én ...hatalmadról énekelek,... hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem. Közöm. Hogy mi is a miktam, arról vitatkoznak a szakfilológusok. Legvalószínűbb, hogy egy, a saját korában közismert dallam, amelynek az ívére-ritmusára rá lehetett lógatni különféle tartamú himnuszokat, zsoltárokat, imákat. Ma is van ilyen. A Szent Gellért himnusz (Felmutat égbe Szent Gellért keresztje...) dallamára írták pl. a piarista-himnusz szövegét (Szentje és atyja kegyes iskoláknak...) Az ima szövege megint krisztusi előkép. Romlására törnek a gonoszok az igaznak, aki Istentől kér segítséget. Bár ordítanak, mint a kutyák, a szájuk tajtékzik. De az Úr kineveti őket. Mint a zsoltáros mondja: Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem, erős vár! Különösen az utolsó mondata ütős: Jó annak a biztonságában tudni magunkat, hogy egyetlen fix vonatkozási pontunk a mindeneknek felette álló, minket szerető Szentháromság. Azon belül is a Krisztus, a szegletkő, mindennek a viszonyítási, eligazodási pontja, aki él és uralkodik – és nagyon szeret.      

Tegnapra és mára monszun jellegű felhőszakadásoktól is tarkított esőzésre figyelmeztettek a meteorológusok. Mivel mostanság már három napra elég jó beválási valószínűséggel meg tudják jósolni az időt, ezúttal nem tévedtek. Ha nem is szakadt, de konok következetességgel kaptuk a csapadékot. A földművelők számára feltehetően hatalmas értékű kincs ez a hosszú aszály utáni jótékony égi öntözés. Ám mi Salgótarjánba indultunk, és bizony bepárásodott a kocsi elég rendesen. Az utánunk érkező két autó vezetői ugyanerről panaszkodtak. Kb. az utolsó húsz km-en tisztult le teljesen a belső párásság. Most már (újra) tudom a titkát. Külső levegő beszívásával és hűvösen tartott belső hőmérséklettel lehet jobb eredményt elérni. Persze a páramentesítő is jó hatású lehet. A trakta. Jaj, a trakta rést ütött önként vállalt étkezési rendünkön, de nem annyira, hogy ebből baj származna. A trakta éppoly dús volt, mint máskor, s nagy köszönet jár a háziaknak, hogy figyelmük kiterjedt a mi felvett táplálkozási szabályainkra (új faxninkra).
Jó társaság jött össze. Feltehetően tartalmas beszélgetések formálódtak az egymáshoz közel ülők között. Az egyik soha beteljesülni nem tudó vágyam, hogy megismerjem azokat a beszélgetéseket is, amelyeket nem vagyok képes követni, mivel egyszerre csak egy csoport traccsolásában vehetek részt. A másik tapasztalatom, hogy korunknál fogva jobban kell figyelnünk a közelünkben ülőkre, hogy megértsük mondandójukat. Nem vagyok süket, de hallásom koromnak megfelelő. Tehát nem egészen megfelelő.  Vélhetőleg jobban szót értünk, ha spontán elkülönült terekre szeparáljuk magunkat, s a kötelező „plenáris ülésen” kívül „szekcióülésekre” is sort kerítünk. Ma is volt erre alkalom és példa. Jól értettük egymást, akik levegőzni a kertre nyíló félig zárt teraszon beszélgettünk. Annak is volt értelme, hogy ameddig lent a fiatalok élményinek fotóit vetítették, addig az emeleten egy másik korosztály nosztalgiázott.
Mindent egybevéve jó volt a salgótarjáni rokoni találkozó, s jó volt épségben hazaérkezni a visszafelé is szemergő esőben.
58. ZSOLTÁR. ÍTÉLET A FÖLD BÍRÁI FÖLÖTT (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.) Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek? Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak. A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak. Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja. Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez. Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha! Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, – zölden vagy száradtan – hordja el őket a haragos szél! Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében! S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!” Közöm. Nagyjából átokzsoltár. Most lépjünk túl rajta. A nyitókép földi hatalmasságokra utal. Elutasítja őket, mert gonoszok, hazugok, téves úton járnak. Halálukat kívánja. Múljanak el, mint a csiga, hordja el őket a haragos szél. Bizony ezek válogatott átkok. Dávid – vagy más –, a zsoltár szerzője azt várja, hogy Isten jutalmazza meg, és hozzon ítéletet a földön. Régi idők, régi elvek. Kérdés, hogy most élők továbbjutottunk-e ezen a gondolkodásmódon. Legalább fájjon bennünk az igazságtalanság, mások ínsége, szellemi nyomora.