Mickey webnaplója

Amikor egy katona azt a parancsot kapja, hogy fesse át az eget, akkor rosszul reagál a parancsra, aki megkérdezi, hogyan lehetséges az eget kifesteni? Az egészséges válasz: Igenis, milyen színűre parancsolja?
Amikor a katonával kifestetik a hathengerest (klotyó hat deszkafülkével), kapja a meszelőt és a korongecsetet, esetleg partvist, és rögvest hozzálát. Jön az őrmester és üvölt: Mit piszmog itt, katona? Rég kész kellene lennie az egész maszatolásnak, és maga még a feléig se jutott. Azonnal kapcsoljon magasabb sebességfokozatra. A katona megrázza magát, vödörszám locsolja a falra a vizet, vízben úszik már a kőpadló is. Újra jön az őrmester. Látja, hogy minden fal nedves immár. Ordít: látja, katona, tud maga tisztességesen is dolgozni, ha egy kicsit ráncba szedem.
Aztán az első év leteltével (békeidőben) a katona jószerével unatkozik.
Ám ezt is felülmúlja az utószolgálatra berángatott középkorú emberek teljesítménye. Hol kártyáznak, hol a kantinban söröznek. Valahogyan csak el kell tölteni az időt, ha már családjuktól távolra kényszerítik őket („öreg csóka nem rakéta”).
Végül mi a sorsa a katonának? Obsitos lesz (hallani kell az obsit mögött megbúvó német Abschied, azaz búcsúzás szót). Az obsitos kiszolgált, mert erői lankadnak, használhatósága csökken, rugalmassága úgyszintén.
Vészhelyzetben azonban nincs lankadás, nincs csökkenés, megkopottság. Általános mozgósításkor csak feladat van. Csak erőfeszítés, csak összetartás, csak helytállás, amíg szusszal bírja öreg és fiatal, középkorú. A cél mozgósítja tartalék energiáinkat.
Mostanában nemegyszer így éreztem magamat. Eljött jó hét éve a nyugdíjazás ideje (obsit), el a konkrét munkavégzés beszüntetésé is kb. 3 éve (a hírnevet szerzett emberek emeritus kora).
Maradtak alkalmi megbízások, amikor az élet úgy hozza.
Amikor általános a mozgósítás, mert munka van, feladat van, helyt kell állni, sokszor elég a részvétel: (kártya, sör), de ha éles a helyzet, körömszakadtáig ki kell tartani.
Tegnapelőtt filmszöveg korrekcióról tárgyaltunk. Idő hiányában és módszerbeli különbözőségek miatt a munka elmaradt. Tegnap kvízjátékot kért valaki. 26 kérdést és 78 válaszlehetőséget kellett kitalálnom. Erre az időre visszavettem a számítógépemet az unokáktól.
De hogyan?
Kijön hozzám a számítógép mellől Ágoston, és mondja, hogy befejezte a nemtudommit, szabad a gép. Mire én: Jó. Feltápászkodom, át a másik szobába. Blanka megelőzött, s már nézi a Garfieldet.
Te felállítottad volna?
Én nem. Sorban álltam.
Lábjegyzet a Lev 25-höz. Már a 25-ös szám is érdekes. Hiszen jubileumi évek fontos száma. De itt most másról van szó. Igazából kétféle jubileumi évet hirdet Mózes. Az egyik: Hat évnyi földművelés után a hetediken pihentetni kell a földet (szombatév). Alapja: Hit az Úrban, aki kedvező termést biztosítva gondoskodik népéről a következő esztendőkben. „A hatodik évben annyit takarítotok be, amennyi elég három évre.” A másik a negyvenkilenc év után következő: jóbel-év. (Jóbel a neve a szarukürtnek. Innen a jubileum szó.) Ekkor meg kell fújni a harsonákat, ekkor visszajár a közbülső évek során elidegenített ház, vissza a föld, a rabszolgák szabadsága. Közöm. Minden az igaz hit kérdése. Ma is gondoskodik az Úr a világról, ha hagyjuk. Ma is meg kellene tartani a szombatévet és a jóbel-évet. Elképzelhetjük, hogy miféle béke és prosperitás járna a nyomában. Arccal a Gondviselő felé néznénk, mindent vissza a tulajdonosoknak, minden földet annak, aki megművelte, minden kizsákmányolással felhagyni, mert jóbel-év van. Az Úr pedig a benne hívők sorsát elrendezi. Hisszük ezt ma? Vajon hányan?     

Várakozás jellemzi mostanában életünket.
Várom naponta, hogy hazajöjjön a munkából a még dolgozó asszony. (A héten ez nem áll, itthon van, két jelenlevő unokánk miatt.)
Várakozom, hogy átjöjjön a közelünkben lakó fiatal rokonság.
Várakozom, hogy megszülessen 9. unokánk.
Várakozunk, hogy tenni kell-e valamit, mert náluk megsokasodtak az intéznivalók, sokszor már alig győzik.
Várakozunk, hátha kérnek valamire bennünket.
Várjuk, hogy az unokákat hogyan juttatják haza, s mikor. Egy kocsi szervizben, egynek nem találják a papírjait, marad hát a vonat a hétvége valamelyik napján.
Várjuk, hogy milyen eredménnyel érettségizett Matyi unoka Fr.-országban.
Várjuk, hogy július 19. legyen. Még egyszer esküvő. Az utolsó, melyben tevőlegesen részt veszünk.
Várjuk, hogy betegeink tartós javulása bekövetkezzen.
Várom, hogy feleség abbahagyja végleg munkáját.
Aztán is marad a várakozás.
Várakozás újabb feladatokra, ha megbetegednénk, gyógyulásra, ha pedig türelemmel viselni kell életünk fogyatkozó erejét, várakozunk, hátha jobbra fordul állapotunk.
Mindennap várakozunk.
Várakozunk elsősorban is emberi kapcsolatokra, telefonhívásokra, még általunk elvégezhető feladatokra.
Bármire várakozunk is, kötelező határidőnk már nincs.
Lábjegyzet a Lev 24-höz. Még néhány áldozati cselekményt leír. Ír az örök tűzről, melynek a szentélyben kell égnie (olajmécs). Megismétli az ószövetségi elvet: törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie. Majd egy átkozódó megbüntetésére hoz példát. Egy istenkáromlót kivisznek a táboron kívülre és halálra kövezik. Közöm. Örökmécses ma is ég minden katolikus templomban az Oltáriszentség jelenlétére utalva. Kápolnákban nem ég mécs, mert ott nincs jelen. Nincs is bennük tabernákulum. Mondanom se kell, hogy a szemet szemért elvet felváltotta az irgalmasság elve. Megkövezés az újszövetségben nincs. (Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.) Reménykedem: tán egyszer az iszlámban se lesz.       

Már megírtam, hogy nem álmoskönyvet akarok összehozni posztjaimmal, hanem igen vegyes témájú élményeket, melyek engem érnek, vagy amelyek élményként hatnak rám. Ám rendre le szoktam írni, ami életemben korábban még sose fordult elő velem, vagy ami várhatóan utoljára fordul elő. Utóbbira példa, hogy vettünk egy elég nagy teljesítményű porszívót. Mondom T.-nek: Több porszívót nem akarok venni életemben. Tényleg nem. Viszont életemben először álmodtam, hogy a bazilika(?) a nagyheti szertartáshoz élő keresztre feszítetteket kíván mozgósítani. A rendezők fizimiskám miatt többek között engem választottak ki az egyik szerepre. Nem én voltam Krisztus, inkább valamelyik lator lehettem. Meglehetősen hiányos öltözékben kellett megjelennem a tett helyszínén. Főpróba nem volt. Nagy nyüzsgés fogadott. Ácsok állították fel a kereszteket, mások lyukakat készítettek a keresztek beállításához. Én meg csak mentem, mint a kiszemelt áldozati bárány, hogy történjen, aminek történnie kell. Azt se mondták, hogy mit kell elviselnem. Lesz-e talpam alatt valamiféle deszka, netán ülőke, vagy kötéllel kívánnak a fához kötni. Immár sose tudom meg, mert felébredtem, hogy megigyam gyógyteámat éhgyomorra, ahogy elő van írva. Aztán visszatértem ágyamba, de keresztre feszítős álmom nem tért vissza. Sose tudom meg, hogy milyen statiszta vált volna belőlem. Mindenesetre semmi máshoz nem hasonlító érzések kavarogtak bennem a keresztfához igyekezve.
Lábjegyzet a Lev 23-hoz. Az ünnepek mibenléte, a megünneplés módja, (az ünnepek egy része böjthöz kötött, más részük a munka napi vagy heti felfüggesztéséhez) arra utal, hogy az év meglehetősen sok napján nem kellett dolgozni (bár hatnapos munkahétben dolgoztak), ekkor az Úrnak szentelt idő és a vidám kikapcsolódás került előtérbe. Közöm. Írva van: „Ha elérkezik az aratás ideje, ne szedd össze, ami az aratáskor ottmarad, hanem hagyd ott a szegényeknek és az idegeneknek.” Ez nagyvonalú gesztus alkalmazására intő előírás. Légy bőkezű, ne sajnáld javaid morzsáit megosztani másokkal. Kicsit olyan ez, mint a tányér szélén hagyott húsos csont a kutyának, mint az istenek tiszteletére kiloccsantott bor a rómaiaknál. A fukarság felülírása. Írva van még: „Aki nem böjtöl ezen e napon, azt ki kell irtani övéi közül, aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből.” amit az Úr előír övéinek, azt komolyan gondolja.      

– „Végre megtudom, hogy mi is történt 1965 szilveszter éjszakáján, amikor három diák meghalt a barlangban: a véletlenek (időjárás, leállt léghuzat, karbidlámpa) szerencsétlen összjátéka folytán elfogyott az oxigén” – írja Naplójában Balázs Géza egy hiteles forrásra hivatkozva.
Elgondolkoztat a posztja. Magam sose gondoltam, hogy a bencés szerzetes vétkes lett volna az elemekkel való eredménytelen küzdelme miatt. Ilyen alapon egyetlen osztálykirándulást se lehetne levezetni. Gyerekfejjel értem meg, hogy iskolánk egyik tanító nénijének a lánya csúszott el a sáros lejtőn a kevélynyeregi Mackó-barlangnál. Halálát lelte szegény. Gyászoltuk, de senkit nem hurcoltak meg miatta.  Nem így a szerzetes-tanár esetében.
– Pászthory Valter OSB (†1996. máj. 14.) 1966: a Baradla-barlangban túrát vezetett, balesetet szenvedtek, 3 diák haláláért őt tették felelőssé, 3 év szabadságvesztésre ítélték.
– Gyurkovics Tibor (†2008) Isten nem szerencsejátékos c. könyvében (1973) meglovagolja a témát, és negatív regényszereplővé teszi a szerzetest.
Adva a tény: A véletlenek szerencsétlen összjátéka halálos baleseteket okoz.  
Adva az ítélet: Pászthory V. bűnös.
Adva az újabb ítélet: A regényben szereplő alak bűnös és felelőtlen.
Mivel pedig az élet rendesen a halálba torkollik, a három szerencsétlenül járt fiatalember, a szerzetes és az író – immár mindnyájan odaát – megbeszélhetik, hogy ki mit élt meg, miért vegzálták a tanár-szerzetest, s mi az igazság. Gyanítom, hogy nem érdekli őket ez a mindnyájukat összeterelő baljós epizód. Mindnyájan nyugodjanak békében, és azok a túrázók is, akik túlélték a kritikus szituációt, ám esetleg azóta elhunytak.
Valamiért – ha tetszik, ha nem – hasonló tragédiák időről időre előfordulnak, de csak az örökkévalóság aspektusából értékelhető, hogy mi miért történik „idelenn”.
Valterre ráhúzható volt a vizes lepedő. 
Egy balatonfüredi hitoktatónőre nem. A korabeli híresztelés szerint őt helikopterből lökték ki a Balaton közepén. 
P. Jálics F. jezsuita félévet töltött sötétzárkában méltatlan körülmények között Argentínában. Hatalmas tömegeket végeztek ki akkortájt (több tízezer embert). Isten a tudója, pontosan mi történt, hogy történt. Ő mindenesetre életben maradt. Mindmáig. Hála Istennek! 
A dolog ma a Nagy Imre újratemetésének évfordulóján ugyanazt veti fel. Miért ítélték halálra? Nemcsak ő hunyt el, hanem Kádár J. is, valamint az ítéletet hozó bíró is. Hitem szerint ma már ők is többet tudnak a részletekről.    
Kacskaringós emberi sorsok.  
A kérdés mindvégig ez: Az embernek miért farkasa az ember? – Káin óta.
PS.: Komment: Mester Zsolt: Miklós, ne haragudj, de olvastad Gyurkovics Tibor említett művét és ismered annak történetét, hogyan reagált rá a kommunista hatalom? Egészen elképesztő dolgokat írsz össze róla...
Válaszom: Kedves Zsolt! GyT könyvét nem olvastam, nem is szándékozom elolvasni. A kötetről adatlapján többek között ezek állnak: „Középpontjában egy olyan férfi áll, aki a körülötte élő fiatalokra rendkívüli hatással van. Az író kutatja, milyen cél vezeti a férfit, amikor tanítványait szándékosan vagy véletlenül veszélyes helyzetekbe sodorja. ...Az írónak az indítékot egy valóságosan megtörtént esemény hírei adták. ... Az író szenvedélyes igazságkereséssel derít fényt egy végletes magatartáseszmény veszélyeire – társadalmunk erkölcsi egészségének védelmében.” Ezzel együtt ünnepélyesen visszavonom „elképesztő állításaimat”. Engem nem GyT érdekelt (Isten nyugosztalja), hanem és elsősorban az, hogy az emberi sorsok itt a földön hányféleképpen alakulnak, miken múlik az egyes ember élete – halála.
Ha nem olvasom Balázs G. posztját, nem írok a témáról.
Ha nem viszi P. P. Valter a gyerekeket a barlangba, nem ír a témáról GyT. Talán mondanom se kell, hogy
nem ellenőriztem a posztban írtak hitelességét, csakúgy, mint
azt se, hogy GyT.-t ki üldözte a komm. ideje alatt: Mindenesetre regénye megjelent a 3T idején.
Nincs kedvem az adatok ellenőrzéséhez,
nem tudományos munkát folytatok, de szeretek írni arról, ami éppen foglalkoztat.
Mindenesetre lefogadom, hogy GyT nem írja meg regényét, ha a katasztrófa be nem következik.
Kicsit az motiválta írásomat, ha egy tanár nem számol vele, hogy baj érheti kirándulni vitt diákjait, jobban teszi, ha ki se lép intézménye ajtaján. (Ld. pl. kompszerencsétlenség Amerikában) Üdv Mik  
Lábjegyzet a Lev 22-höz. A papok ügyeljenek arra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, mert méltatlanná válnának az áldozatbemutatáshoz. „A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak.” A továbbiakban részletezi, milyen állapotú rokon ehet – és milyen nem – az áldozati állatok húsából. Valamint meghatározza, hogy mely állatok számítanak épnek, s melyek nem. Nem ép állat nem áldozható fel. Közöm. Ma is így van. Kérjük, hogy „ne ítéletünkre és kárhozatunkra szolgáljon Krisztus testének vétele, hanem üdvösségünkre”. Lám, megint egy előkép. NB. Mi tagadás meglehetősen sokféle szabályt kellett betartaniuk a papoknak, ha az Úr szándéka szerint kívántak eljárni.     

Egy csacsi-pacsi
Lilla és szülei CsR
(Csokonai rokonai)
***
Nekem éjszaka mindig problémáim támadnak autókkal (ritkán nappal is). Azt álmodtam, hogy kölcsönkaptam egy Audit, de nem találtam hozzá a forgalmit. Abban maradtam magammal, hogy nyilván a kesztyűtartójában van. Jó lett volna, ha előkerül, mert a gazda felesége ott dolgozott a helyi közértben, ahol keresgéltem a papírokat magamnál. Jó lett volna, mert hazavihette volna a saját kocsijukat. Neki se kellett volna a hóban gyalogolni, s nekem se két kocsi között lavírozni. Mert tudom, a Mitsubishi is ott állt a parkolók egyikében. De hogy melyikben, arra már nem emlékeztem. Öt percnek tűnő álombeli tipródás-keresés után a kézenfekvő változatot alkalmaztam. Felébredtem, s mindjárt kiderült, hogy a fenyőfa alatt áll a kocsi az útkanyarban, a házunkkal szemben. Viszont nincs tél, pedig jó megvilágításban hosszúkás, vattaszerű hóhullást tudtam volna lefényképezni. Igaz, hogy a kamera se volt velem, legalábbis arról nem szólt az álom.
***
Így hát korán keltem. Jó korán kelni, mert reggelente ki kell tisztítanom a két kürtőt, mint a Kishercegnek az övéit. De ezek nem tűzhányók, hanem saját orrom. A nap egésze gondtalanul telik, ha nem számítom, hogy naphosszat irritál a nyárfákról származó vattatörek (netán a fűfélék virágpora). Nem tudom, de fújom az orromat napestig. Akkor aztán éjszaka eldugul, s reggelre kelve újfent szabaddá kell tennem a légjáratok nyílásait. A dolog minden nyáron elővesz, és alighanem mégis a nyárfák okozzák, mert fű ugyanannyi van, mint korábban, de a fák sokat nőttek a negyed század alatt. Joggal vélem, hogy rájuk vagyok allergiás. Nemcsak az orrom facsar egész nap, hanem szemem is könnybe lábad. Tegnap már annyira csípett, hogy nekiálltam dörzsölni. Ettől még rosszabb lett, mert erős paprikás volt a kezem feje. Igaz, hogy a paprika csípése elnyomta amazt.       
***
T. megígérte Á-nak, hogy ma focizni megyek velük a játszótérre.
Lábjegyzet a Lev 21-hez. A papokra vonatkozó előírások részletezése.  Elmondja, hogy milyenek legyenek, és milyenek ne legyenek. A nép számára „legyenek szentek, mert én is szent vagyok – mondja az Úr –, és én szentellek meg benneteket.”  A léc tehát magasra van téve, könnyű leverni, és a leverés nem marad büntetlenül. Aki beteg, nem ajánlhatja fel az Úr eledelét. Közöm. Mindig fennakadnak gyerekeim azon, ha elmesélem, hogy anyánk kezdettől fogva papnak szánt engem, legalábbis elképzelte rólam, hogy az leszek. A dolog érdekessége (és az ő bölcsessége), hogy erről velem akkor beszélt először, amikor már három lány apja voltam s vagy tíz éve házas. A gyerekek méltatlankodnak, hogy akkor ők se lennének. Ez persze igaz. Magam is elgondolkoztam rajta, hogy miért nem választottam a papi hivatást. Egyszerű a dolog: Mert meg akartam nősülni. Ez pedig kizáró ok a latin rítust követők esetében. Az ószövetségben másképp volt. Lévi fiú utódai lettek a választott nép papjai. Ezért különösen vigyázniuk kellett, hogy kit vesznek feleségül, gyermekeik hogyan viselkednek. Magukat is nagyon kellett óvniuk, mert csak ép ember teljesíthetett szolgálatot – olvashattuk.           

A kettő alig-alig került fedésbe, amikor akkora fontosságot tulajdonítottak a tervezésnek a vállalatgazdaságban, a népgazdaságban. Ez a kép villant be, amikor arról gondolkoztam, hogy az unokák érkezése mikéntjének a változásait felsoroljam.
Terv: Opel levizsgázik, lányunk-vejünk feljön a 3 gyerekkel. Hoznak bőven gyümölcsöt is, hiszen többféle most érik a kertben, és a kocsiban bőven van hely. A hétvégét itt töltik, majd ők a kicsi lánnyal haza, a két nagyobb egy hétig itt marad velünk.  
Tervmódosulások:
1. Minden, mint az előbb, de nem maradnak itt, csak leteszik a két nagyot, kicsit szusszannak, és még aznap hazamennek a kicsivel.
2. Az Opel nem tud levizsgázni pénteken, ezért a kis piros autóval jönnek. Ebbe nem fér lányunk a kicsivel, tehát csak vejünk jön a két nagyobbal. Leteszi őket és hazatér.
3. A kis piros autó egyetlen okmányát se találják. Lehet, hogy öccse kivitte Londonba. Marad a vonatozás. Csomagok redukáltatnak, gyümölcs nem fér, a Wiener Walzerrel jönnek Győrtől.    
4. Nem kaptak helyjegyet a WW-re, egy később induló gyorsvonattal indultak útnak, félórával később érkeznek. Menjek ki eléjük a Kelenföldi pu.-hoz, hogy vejem visszaindulhasson csaknem azonnal Győrbe.
5. Rendben. Megtankolok és indulok bőven időt hagyva az eredményes találkozáshoz.
6. Tankolok. Hosszú kocsisor araszol az alsórakpart felé. Ennek a fele se tréfa. Ha közéjük keveredek, ki tudja, mikor érek Kelenföldre. Egy sáv van, amin a forgalom vagy halad, vagy nem. Gyanút fogok. Inkább a Fő utca felé veszem az irányt. Ha bármi van, több változat szerint közlekedhetek.
7. Több változat van. Egy: gyalog folytatom az utamat, mert le van zárva a Lánchíd utca. Kettő: Átmegyek Pestre, s valahogyan visszatalálok valahol Budára, merthogy ott van dolgom. Három: Az alagúton át a BAH-csomópontot célzom meg, de balra kanyarodva átmegyek a Gellérthegyen, s az Erzsébet-hídtól folytatom az utat. Ezt választom, mert a jobbra haladó sor a balatoni út felé alig mozdul.
8. Helyesen döntöttem. Végre megtapasztalom, milyen kellemes érzés, amikor egy autót csak vezetni kell, csak irányítani, hogy hadd szaladjon célja felé. Ez történt. Nem sok időm maradt a befutáshoz, de éppen elég. Mire telefonáltak a megérkezők, hogy hol várom őket, már meg is találtak. Én átvettem a két unokát, vejem pedig visszament a következő vonattal.  
Tény: Itt a két nagyobb unoka, Á. negyedikes lesz a piaristáknál, húga már „jogilag” elsős ugyanott.
Lábjegyzet a Lev 20-hoz. A kultikus vétségek elkövetőit ki kell irtani. Ki ezek? Akik utódaikat Molochnak áldozzák, vagy ezt másoknak megengedik, akik halottat idéznek, jósolnak, varázsolnak. Majd a régiek szokása szerint megismétli a fejezet az előzőekben felsorolt erkölcsi vétségeket, amelyeket szintén megkövezéssel kiirtással kell megtorolni. Nyilvános kivégzés illeti az édes- vagy mostohanővérrel tisztátalanságot elkövetőket. De halállal lakol az is, aki nővel hál havi vérzése idején. Ha pedig testvére feleségét nőül veszi, meg kell halniuk. Közöm. 1. A fejezet egyértelművé teszi, hogy a bűntársak mindegyikét ki kell irtani. Ehhez képest rendre a nőket áldozzák fel a párban elkövetett bűnökért. Mindmáig. Ez aztán a kettős mérce. 2. Az újszövetségi Heródes Antipász feleségül vette fivére asszonyát. Ennek tarthatatlan voltára hívta fel figyelmét Keresztelő Szent János, aki ezért a próféták sorsára jutott. Igazsága melletti kitartása miatt életével fizetett. A csámpás gondolkozású Heródestől Salome táncáért kérte és kapta János fejét egy tálcán. Heródes döntése azért hamis, mert megesküdött rá, bármit kérhet táncáért a lány, és ahelyett, hogy felelőtlen ígéretét visszavonta volna, János életét vette el. (Az ószövetségi törvények értelmében Antipasznak Heródiással együtt meg kellett volna halniuk. Nemde?)               

A Foci VB két napja folyik. A közelmúltban agyonlőtt tiltakozók miatt könnyelműen kijelentettem, hogy bojkottálni fogom a sporteseményt. Eddig ezt nem tettem. Igaz, a megnyitó ünnepséget nem láttam, de két meccset igen. Pontosabban másfelet. Menetközben rájöttem, hogy képes-videós összefoglalókkal megúszhatom rövidebben is az események figyelemmel kísérését: Egy-egy gólt megmutatnak, s a végeredményt is leolvashatom a képernyőről. Napi két meccs kb. 4 óra. Marad a kompromisszum: egy-egy összefoglaló és kész. Mivel egy hónapig tart a rendezvénysorozat, nem mindegy, menyi időt szánok rá. Kezd beigazolódni, hogy a FIFA részrehajló módon manipulálja az eseményeket. Egyesek szerint már a sorsolás sem volt makulátlan. A bíráskodások körül is felmerül a részrehajlás gyanúja.
Ma egy hétre kapunk két nagyocska unokát. Ebből többféle következik. Kevesebb időm marad a PC előtt üldögélni, mert elég rendesen meg szokták szállni az uncsik. Ki kell találni, mit szoktak enni, mert nekik az még fontos, fontosabb, mint saját vacakolásom az ebéddel, stb. Mivel hűvös hét ígérkezik, a programot ahhoz kell igazítani.
Lábjegyzet a Lev 19-hez. Parancsok, tiltások. „Legyetek szentek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok; ... Szeresd embertársadat úgy, mint magadat”. Ezeket váltja aprópénzre a többi parancs. Tilos a szombati munka, a bálványimádás, a termés teljes betakarítása, a lopás, a hamis eskü, a kedvezés szegénynek vagy gazdagnak, tilos a munkás kihasználása és kizsákmányolása (sic!), munkabérének visszatartása másnap reggelig. Ne rágalmazz, ne gyűlölködj, ne jósolj, ne varázsolj. Lányodat ne add oda bárkinek, ne foglalkozzatok halott látással. Az idegennel úgy bánjatok, mintha egy volna közületek. Mérlegeitek, mérőeszközeitek legyenek hitelesek. (Ne csaljatok.) Közöm. Mivel „egy i-betű sem veszhet el a törvények közül”, mivel a Mester a törvényt nem megszüntetni, hanem beteljesíteni jött, van itt több ezer év óta tennivaló és bőven. Áll ez a szeretet-főparancs két irányára, a köz- és magánélet tisztaságára, a fukarság, mohóság, ösztönösség, csalás, hazugságok visszaszorítására egyaránt. Közösségileg is, de arra kevesebb a ráhatásunk, és egyénileg is: Kik-ki nézzen csak önmagába. Én is önmagamba nézek.
Az isteni örök törvényeket nem illik, nem is üdvös áthágni, mert akkor a szójátékon alapuló cinikus viccig jutunk: Mindenki a maga feleségével táncoljon, én is a maga feleségével táncolok.    

Tegnap légkondi mellett töltöttük a napot, mert állóképességünk már nem a régi, a forróság sem. Teljesen új. Folyvást frontok vonulgatnak egymást taszigálva, minket megpróbálva.
A melegfront-betörés után nem jöhet más, csak a hidegfront, mondhatnám a dolgokat leegyszerűsítve. De a frontok természete bonyolultabb. Ritkán adódik a hiányuk (dehogy hiányoznak). Mármint az, hogy nincs front. Valamivel sűrűbb a kettős front. Az olyasfajta időjárás, mint a viccbeli nyuszika, akinek van is sapkája meg nincs is, és eszetlen tempóban föl-le kapkodja a fejére, ill. a fejéről. Olyan is, mint a Goldberger munkása, akit Nándi bácsi, a művezető mosolyogva fogadott a műszak harmadik harmadában: – Lalikám, ma még nem is láttalak. – Hát persze, hogy nem láttál, nem is láthattál – így a slágfertig melós. – Olyan tempóban cikáztam a gépek között, hogy mire ide néztél, már ott voltam, mire oda néztél, már megint itt voltam.
Visszatérve a frontokhoz, estére lehűlt a levegő. Újra ismételtem, amit feleség már nagyon unhat: Többet ér száz ventilátornál, amikor a kereszthuzat átöblíti az áporodott levegőt. De hát csakugyan többet ér!
A szél a korábbi évtizedekben három napig szokott volt fújni az országban – nyugatról keletre. Most nem tudom, meddig tart az öblítés, merthogy olyan sok minden felgyorsult. (Pl. a sportolók tempója.) Persze nem minden. A porszívónk rosszul tolerálja a hidegfrontot. Zúg a motor ezerrel, a szívóhatás helyett a gép forrósodását tapasztalom. Lehet, hogy másik gépre nyergelünk át? A közeljövő választ ad minderre. Garanciális idő: Van még olyan? Szerviz: Van még olyan?
Új masina.
Olyan van.  
***
Tévéhír. A VB nyitónapján 88 éves korában elhunyt  Grosics Gyula. Gyerekkorom sűrűn emlegetett mondata:  „Grosics véd.” Most elment a nálam 20 évvel idősebb EMBER. Most őt védik. Örökre. Nyugodjék békében!  
Lábjegyzet a Lev 18-hoz. 18 éven felülieknek szóló témákat taglal. Ámbátor abban a korban korán házasodtak az emberek. Az Úr óva inti népét, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan az egyiptomiak vagy a kánaániak, mert amely ország tisztátalanná vált, „megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit”. Gyermekedet ne add oda, hogy feláldozzák Molochnak.
Sorolja, hogy kikkel ne szexeljenek. Mindenki fel van sorolva, kivéve a saját feleség(ek)et, saját férjet. Se anyóssal, se sógornővel, se saját gyermekkel (lánnyal), se unokával ne létesítsenek szexuális kapcsolatot, vagy ahogy fogalmaz: „ne fedd föl a meztelenségüket”. Kiemeli, hogy „ne hálj férfival úgy, ahogy asszonnyal szokás, ez gyalázatos dolog. Ne hálj semmiféle állattal, ... az asszony s adja magát oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog.”
Közöm. Közöm a meleg büszkeséghez van, melyet elítélek. Látjuk, elítéli a Biblia is. A perverzitás, mint lehetőség elő-előfordul, noha természetellenes. Nem kaphat szabad teret, még kevéssé van oka rá bárkinek, hogy hetvenkedjen vele. Beteges dolog, amellyel meg kell küzdeniük a ferde hajlamúaknak. Talán még undorítóbb az állatokkal való üzekedés. A XXI. sz. helyenként visszatért Szodoma bűnéhez és az állatokkal való fajtalankodásra is jogot kíván formálni. Az Úr nem marad tétlen: Gondolom, előbb-utóbb „kiokádja az országok ilyen lakóit”. Mindezt csak azért fejtettem ki, mert sokan hajlamosak elhallgatni, hogy a ferdeségeket kifejezetten tiltja a Teremtő, a Kinyilatkoztatás.   

Nem titok, hogy a Pax-Romana (KMÉM) ülései után felüdülésképpen és lazításképpen esténként nagy nótázást csaptak a résztvevők néhány nótafa közreműködésével és vezetésével. Aki nem tudja, mi volt a Pax-R., annak röviden: Nyugati magyar értelmiségiek találkozója célzott témával s előadásokkal, kerekasztallal. A vacsora utáni nótázás népdalokkal indult keverve magyar nótákkal. Amikor ezekből kifogytak, akkor némi cinizmussal talán, de elővették a Bunkócska, a Sződd a selymet, elvtárs stb. mozgalmi énekeket. S fújták boldogan, felszabadultan. Jó okuk volt rá, rájuk nem szólhatott senki, a Nyugat szabadságában éltek. Az emigrációba kényszerült, és onnan hazatért szerzetesek is jól emlékeztek a tömegdalokra, még oroszul is felidézték mosogatás, törölgetés közben. Lám, a rendszerváltás után sikerrel adták ki CD-n a felvonulások során énekelt mozgalmi dalokat. Sok közünk nem volt ezekhez, de mivel az árnyékukban cseperedtünk fel, a bőrünkbe ivódtak. Valaki megjegyezte, mindnyájunkban még ott lakik a bolsi. Nem igazán hittem, de a felidézett dalok bennem is megszólaltak. Egy porcikám se kívánja vissza az ideológiai elfojtottságban töltött éveket, mégis bennem vannak ezek a nóták zsigeri szinten. Az egészet azért írom, mert a könyvmegállóból hazahoztam egy novelláskötetet: Körkép 1982. Két megállapítást kell tennem. Az egyik, hogy ideológiástul vagy anélkül, de kortársaim nyelve, életsors-ábrázolásai egy csomó emóciót váltanak ki belőlem, hiszen ismertem azt a kort. „Azt” a kort ismertem. Benne éltem. A másik megállapításom, hogy tudtak írni az akkori literátorok. Volt témájuk, és képesek voltak érthetően közreadni mindazt, amit elgondoltak. A kötet hat rám, miközben egy porcikám se kívánja a nekem kényszerektől terhes időszak visszatértét.  
Most mégis egy, az előzőekben írtaktól teljesen független epizódot sűrítek ide. Boldizsár Iván Két keserédes c. novellájából. A politikai fogoly kiszabadul. Magához rendeli barátját megvádolva, hogy elszerette tőle feleségét, miközben ő ült. Ebből egy szó se igaz, s a nő integetése ellenére tagad a férfi. Utóbb magyarázza neki az asszony: Igaz, hogy nem volt köztünk kapcsolat, de férjem úgy szeretett volna valamit megbocsátani nekem. Ezt hiúsítottad meg tagadásoddal. 
Hogy mik vannak!
* * *
Aszongya, aszondom
1. D. (sovány) a zsolozsmából idéz: „A testnek dölyfét törje meg / étel- s italban hősi fék.” Majd kis kihagyás után: Reggel a büfében ugyanő aszongya: „Kérek egy Islert, mert lement a vércsokoládé-szintem.”
2. M. (dagadt) ülök a padon. Beszélgetek. Oldalról papírdobozból kínálnak hatalmas mézes puszedlivel. Aszondom: „Köszönöm, de akkor megeszem!” Nincsenek megijedve válaszomtól.     
3. S. (korunkbeli) aszongya: „Nem tudom, ismered-e a viccet? A részeg a villamoson lehányja a csinos fehérruhás nőt.” Aszondom: Nem. Mire ő: „Tehát lehányja. A nő majd szétrobban a méregtől. Ráordít: Maga disznó. Mire a részeg: Én? Nézzen a ruhájára.” Tényleg nem hallottam. Rövid beszélgetést követően búcsúznánk. S. hozzám lép, s aszongya: „Te, ismered azt a viccet, amikor a villamoson utazik egy részeg meg egy nő...” 
Lábjegyzet a Lev 17-hez. Az állatáldozatokat szabálytalanul végzőket ki kell irtani a népből. Ugyanúgy, azokat is, akik bálványoknak áldoznak („paráználkodnak” velük). A vért tilos elfogyasztani, mert „a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára”. (Lev 17,11b) Közöm. Az igaz, hogy az áldozati állat vére nélkül elhull, hiszen a vérkeringés tartja fenn a létezés lehetőségét. Az idézet ugyancsak Krisztus keresztáldozatának az előképe. Vére árán engesztelte ki Istent az emberrel. Az ő életét fenntartó vér kiömlése lett az isteni irgalom kulcsa. Meghalt a Fiú, hogy örök életünk lehessen. 

Tegnap csúcsot döntött a forróság. Két fokot rávert a korábban Bp-en mért legmagasabb hőmérsékletre, csaknem elérte helyenként a 36 C-fokot. Itt, árnyékban 34 fok volt. Bár néhány napja tart a hőség, a légkondit eddig nem indítottam el. A falak egy ideig ellenállnak a hőterhelésnek, aztán viszont kemence módjára viselkednek. Ma ráfogtam a távkapcsolót a hűtőrendszerre, de azt se mondta, hogy nyikk. Hogy is tette volna, a két mignon-elem kimúlt. Így továbbra is ventilátorok szárítják bőrömet, míg a kis akkukat feltöltöm. Nem is olyan egyszerű a komfortos élet, ha egyszer az ember belemerül. Hol ez csökött, hol az nem működik vagy éppenséggel elavult. Esetleg nem is avult el, csak a reklámok sugallják, hogy cseréljem már le valami még jobbra.
Ma reggel laborvizsgálatra mentünk kettecskén. Nyitástól, negyed héttől „sorban ültek” korombeli férfiak, meg még öregebbek az urológia előtt. Nem akartam elhinni: Unatkoznak otthon? Hiszen csak 8 órakor nyit a betegirányító, ahol a sorszámot osztják. De hát velünk, férfiakkal zűr van. Tudom, hiszen magam is érintett vagyok.
Mindenesetre most csak vérvételre indultunk. Mondom Tücsinek: Már nem is érdekel, hogy vért vesznek, csak az eredmény. Olykor kiakaszt, mikor meglátom a csillaghalmazt a részvizsgálatok mellett. Pedig az én vérem jó. Láttam a kémcsőben: piros és folyékony. Mit kellene még tudnia? És nekem? Ha még negyvenféle vegyszert beszedetnek velem, akkor egészséges leszek? Egy frászt. Mindenesetre tűröm sorsomat, mert még van mondandóm. Még tehetségem szerint hozzátartozóim rendelkezésére akarok állni.
Lábjegyzet a Lev 16-hoz. Minden év 7. hónap tizedik napja az éve egyetlen engesztelési napja. Ilyenkor nincs munkavégzés, hanem böjt van, a nép megtisztulásának napja. Mózes részletesen előírja az Úr parancsait a szertartások elvégzésére vonatkozóan. Hogy mikor mehet be Áron a szentélybe, s mikor nem. A dolog komoly. Ha nem a megfelelő módon jár el, életével fizet érte. Itt említik először a pusztába kivitt bakot, melyet Azazel sivatagi démonra hagynak. A bakot nem ölik meg, mert állatáldozat csak az Úrnak jár. Közöm. Máig él a mondás, hogy „fejre olvassák valakinek a bűneit”. Nos, itt szerepel először: „[Áron] tegye két kezét a [bak] fejére és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét, minden bűnét”. Nem lehet kikerülni annak a leszögezését, hogy ez a gesztus valamiképpen Krisztus keresztáldozatának előképe. A bak nem képes bűnt elkövetni, Jézus pedig bűntelen volt és maradt egész életében. De magára vette a mi bűneinket. (Nehezen fogadtam el: Az én bűnömet vette magára. Mindig hozzátettem: „is”. Persze. De ha mindenki magába néz, ki-ki beismerheti: „az én bűnömért szenvedett”. Mindnyájan egy-egy én vagyunk.)