Mickey webnaplója

Minden évben ugyanaz. Állami zászló, beszédek, tisztavatás, katonazenekar, díszelgés, kismesterségek bemutatkozása, a nemzet kenyeréhez a lisztnek minden tájegységről való összehordása, ünnepi szentmise, Szent Jobb-körmenet, letargikus szövegű énekeink felvezetése, este tűzijáték. Idén is ez lesz. Talán egy ponton változik a műsor. István neve napját nem ünnepeljük ma, hanem 10 nap múlva, felesége születésének kerek számú évfordulóján. Érdekes napnak ígérkezik az augusztus 30. Ilyenek zsúfolódnak össze: A Szeretetláng mozgalom egész napos bemutatkozása Máriaremetén. Ákos esküvője, ha jól tudom, a szomszéd lányának az esküvője a délután derekán (jól tudom). S a már említett névnap-születésnap együtt, sőt ha akarom, még ide citálható a Mária névnap is.
De addig.
De ma.  
Ma megérkezett plébánosunk, s visszatért a misék szokásos rendje.
Ma sütőbe kerül egy meglehetősen nagy kacsa (és ez nem hírlapi kacsa). Elfogyasztásának kettős haszna van. Nem foglalja tovább a fagyasztó tekintélyes részét, s előállt egy alkalmas sokaság az elpusztítására. Próbálom összeszedni, ma hányan (l)eszünk. Mi ketten, Zsuzsáék négyen, Elviék is. Ez csaknem tíz fő. Azért nem annyi, mert Domi még nem él kacsapecsenyével, s saját dióhéjra emlékeztető fekvőszékéből fogja szemlélni lakomázásunkat.
Ma szép pirosbetűs ünnep van, dunsztos idő, kiszámíthatatlan erősségű esőzésekkel tarkított.
Ha valamit elengednék, az az obligát tűzijáték, amit nem élvezhetünk a távolság miatt, a közelség pedig fáradságos, komfort nélküli s némi veszéllyel jár. Egy biztos, hogy sok pénzbe kerülnek a pukkancsok ezrei, és kiskoromtól eltekintve, amikor csodálkoztam a sötét égen kibontakozó fényességek láttán, sose értettem, hogy mitől akkora durranás az évenként ismétlődő show-műsor. Néhány százmillióba kerül, a tűzijáték koszolja a levegőt, és nincs különösebb haszna.
Megnézzük a tévében?
Tegnap mindenesetre kitűztem házunk trikolórját. Ez 25 éve az én feladatom.
Direkt a francia-balkonunk alá szerelték a zászlótartó hüvelyt.       
Összefoglaló az MTörv 23-hoz. További törvények.
1. Kizáratik az istentiszteletből
– az összezúzott herezacskójú férfi
– akinek a hímvesszőjét levágták
– a fattyú
– az ammonita, a moábita.
2. A táborból távoznia kell egy napra a magömléses férfinak, hogy megtisztuljon.
3. A tábor területén tilos a szükség végzése. A táboron kívül végezze mindenki a dolgát, s ásóval temesse be, amit csinált.
4. A hozzád menekülő rabszolga a tiéd lesz. Fogadd be!
5. A kéjelgés mindkét nem részéről utálatos az Úr előtt.
6. Kamatot csak idegentől szedj!
7. Az Úrnak tett fogadalmadat tartsd meg!
8. Más szőlőjéből jóllakásig csipegethetsz, de kosárral nem vihetsz el belőle. Más gabonájából szedhetsz kalászt, de „sarlót nem lendíthetsz embertársad szántóföldjén”. Közöm. Nagyjából érthetők ma is az egykor kialakított törvények, némelyikük azonban nehezen magyarázható.
Kirajzolódik közben a törzsi társadalom képe. A legfontosabb az Úr, köré szerveződnek a kiválasztott törzsek, s e körön kívül az eltűrt és az utálatos idegenek. Az Úrnak kijár a feltétlen tisztelet, parancsainak megtartása. A szeretet és törődés a centrumtól kifelé haladva csökken. Ezen változtat Krisztus eljövetele: Mindenkit magához kíván vonzani az Úr.      

Találtam egy blogbejegyzést, amely saját életérzésünk leképezése. Eddig patert emlegettük, aki kétszer örült nekünk. Amikor megérkeztünk hozzá ötvenen vagy többen, és amikor eltávoztunk Nagybörzsönyből az egyhetes „megszállását” követően.
Évek óta él bennünk annak a vágya, hogy legyen időnk elcsendesedni egy-egy nagyobb családi találkozó után. Nos, ezt fogalmazta meg helyettem a tokaji írótábor vezetője. Igaz, hogy mi csak tizenöten vettünk részt a nyaraláson, de nyolc napig tartott. Az írótábor 200 résztvevője viszont csak 3 napig tanácskozott s több szervezőt tudott munkába állítani. A balatoni strandolások rendben lezajlottak. Visszatérő gond, hogy a sok unokát nehéz szem előtt tartani. El-eltűnnek a sokadalomban, s az embernek ilyenkor mindenféle rossz szájízű történet jut eszébe. Aztán kinek-kinek a kedvébe járni egyáltalán nem könnyű. Már a családok elhelyezése nagy odafigyelést igényel, és természetesen nem tud ideálisan, csak reálisan megvalósulni. Ugyanez a helyzet az ennivalókkal. Ennek az, annak amaz, amannak alig valami van ínyére. Na, erre varrjon valaki gombot. Tehát egy üresjáratban töltött nap relaxáló hatású lehet. Csakhogy alkalmasint a legtöbb család is így gondolhatja. Idén muszáj volt határozottan leszögezni: Gyerekek, eddig tartott a nyaralás, holnap cuccolás. Nincs főzés, lehet strandolás a lepakolás után, lehet sült hal, lángos, akármi, de a nap a takarításé, utána pedig „irány Surány”. Így is lett. Egyikünk a fürdőszobák rendbetételével foglalkozott, másikunk porszívózott, harmadikunk felmosott. A többiek lehordták a cuccokat, és rendet raktak. Majd elstartolt ki-ki hazafelé.
Amiről beszéltem, ide kerül a poszt végére, noha jellegénél fogva amolyan mottóféle.  
„Idén először nem mentem haza a többiekkel zárás után. Egyrészt kimerültebb voltam, mint máskor, másrészt szerettem volna látni az írótlan várost is alkonyfényben, és kényelmesen megvacsorázni Sáray Lacival, akivel vállvetve küzdöttük végig a három napot, na meg a három évet. Jó volt bolyongani az utcák szürkületében, nem kérni s nem ígérni semmit, csak lenni, csordogálni a lét partjai közt, akár a Bodrog.
Másnap korán keltem útra, a levegőt harapni lehetett, kelt fel a Nap, a hegyek s a rétek zöldje szinte lüktetett, a lehúzott autóablakon belobogó szél átjárta minden porcikám. Minden olyan eleven és tiszta volt. Akárcsak húsz évvel ezelőtt, amikor először vetett ide a sorsom.
Szentmártoni János, a Tokaji Írótábor Kuratóriumának és a Magyar Írószövetség elnöke”
Összefoglaló az MTörv 22-höz. Folytatódnak a furcsa törvények.
– A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát, mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Isten szemében. 
– A talált jószágot, tárgyat gondosan meg kell őrizni, és érdeklődni a tulajdonos kiléte felől.
– A (lapos) háztetőkre kerítést kell építeni, hogy le ne essen róla valaki.
– Egy ruha ne legyen gyapjúból és lenből vegyest készítve.
– Férj hamis vádja felesége ellen (nem volt szűz, amikor elvette) 100 sékellel büntetendő, továbbá sose válhat el többé feleségétől.
– A szűz városban kiáltson, ha megtámadják, különben a támadóval együtt halállal fizet parázna magatartásáért.
– A szántóföldön letepert lányon elkövetett erőszakért 50 sékel a büntetés, továbbá feleségül kell vennie a támadónak, s többé el sem bocsáthatja az asszonyt.   
Közöm. Van közöttük, amit értek, van, amit nem. A nemiség és a vele való visszaélés egyidős az emberiséggel. A férfi általában hormonháztartásából fakadóan agresszívabb a nőnél. Ez persze nem jogosítja fel semmire, sőt a jog igyekszik is jobb belátására téríteni azt, akit elszabadult ösztönei vezérelnek. Jézus megjegyzi, hogy Mózes csak a férfiak keményszívűsége miatt engedte meg a válólevél adását, s hozzáteszi: „Kezdetben ez nem így volt”.   

Majd látjuk, hogy a korábbi időkben a közösségi normákhoz kellett mindenkinek alkalmazkodnia. A közösségi normák megelőzték az egyén jogait. Ma ez nem így van. S hogy jól van-e, csak az Isten tudja. Éva meséli, hogy amikor óvodában kisegített Franciaországban, minden gyerek fújta, hogy a felnőttnek mihez van joga, pontosabban, hogy mihez nincs. „Ehhez nincs joga! – hangzott a csiripelő, ám fenyegetést tartalmazó szöveg. Sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek nem tanítják meg, hogy jogok és kötelességek összefüggenek. Amikor egy kisember el kezdett nekem dirigálni, megpróbáltam értésére adni, hogy szívesen engedelmeskedem neki: cserében tartson el ő engem. Nem tudom, vajon megértette-e? Azt is kétlem, hogy minden döntésbe be kell vonni a kisgyerekeket? Hogyan döntenének élettapasztalatok híján? A kis individualisták roppant bizonytalanságok között növekednek (nevelkednek), mert állandó döntéshelyzet környezi őket, s nem képesek ennek megfelelni. Nem véletlenül kérte bölcs „Salamonka”, hogy adjon neki az Úr bölcsességet, mert koránál fogva nem látja át az ország irányításának a gondjait.
Van annak vagy ötven éve, hogy először hallottam: „Jó igazgató lesz belőle, dirigálni már tud.”
Van annak vagy hatvan éve, hogy nagyapám ellentmondást nem tűrő hangon értésükre adta, hogy ebédkor először az idősebb testvér vesz a tálból, és punktum.
Van annak vagy 160 éve, hogy Arany odaveti: „Úgy, anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, ... majd derék fajankó válik úgy belőle”. Belső hallásom apám hangján adja vissza: ő emlegette, ha nem tetszett neki valamiféle engedékenység. Persze Arany a hatalmaskodó Toldi György szájába adja ezeket a túlzó szavakat, de azért az se járja, hogy egy gyerek igazítsa el szüleit, hogy mikor mit tegyenek. Ha így lenne, a gyerek fordítva ülne a lovon.     
Individualizmusunk szabadosságáról szólnak felnőttek gyermeteg döntései is. Tegnap olvasom, hogy nem véletlenül alakulnak ki a szelektív hulladékgyűjtők körül a szemétkupacok. Az ember nem is gondolná, hogy hány és hány ember nem hajlandó a szemétszállítás költségeit megfizetni. Ehelyett szorgalmasan a szelektív tárolót és környékét árasztja el háztartási szemetével. Micsoda ló ellenzős magatartás ez? Nem érdekel, csak a saját hasznom, egyúttal köpök a közösségre, a tisztaságra, a fertőzést okozó szeméthegyre.
Át se merem gondolni, hogyan állunk a honvédelemmel?
Hányan gondolják vajon fontosnak a nemzet megvédelmezését egy esetleges külföldi agresszió esetén?
Majd a zsoldosok?
Majd a NATO?
Majd oda megyünk lakni, ahol tejet kapni?    
Összefoglaló az MTörv 21-hez. A mai ember számára furcsa szokások.
– Ha egy meggyilkoltra bukkannak, a legközelebbi városban kell eltemetni a szükséges szertartások elvégzése után.
– Ha a foglyok között szép nőre lelsz, egy hónapig gyászolhatja apját, anyját, övéit. Utána feleségül veheted – szól a törvény.
– A többnejűség miatt előfordul, hogy a második feleségét szereti jobban valaki, és a tőle született fiúnak adná az elsőszülöttséggel járó kétszeres részt. A törvény ezt nem engedi meg.        
– A megátalkodott rossz fiú (ivós, tékozló) a bírák elé kerül, s könnyen megkövezés lehet a sorsa.
– Az akasztott embert az este beállta előtt el kell temetni. Közöm. Meglepő a mai individualista ember számára, hogy valaha mennyivel kevesebbet számított egy-egy ember akarata, értéke. Könnyedén osztották (másnak) a halált, az esetleg nem kívánt asszonysorsot stb.   

Még nem látszik, hogy a francia Espace R. megmentésére tett lépések szaldója milyen, most inkább a részeredményekről számolok be. Van néhány magyar cég, amelyik használt és kallódó autók eu-beli szállításával foglakozik. Ezek egyikével sikerült értelmes összegért megállapodni, hogy idehozza a motorjában sérült kocsit. Megtalálták a német kisvárosban vesztegelő autót, külsérelmi nyomok  nem voltak láthatók rajta. Csak az akkuja merült le. Így viszont a kézifék állt ellen a platóra vonszolásnak. A szomszéd szervizbe hiába mentek segítségért. Lejárt a munkaidő. Sajnos csak másnap reggel 8 h-ra tudták volna fogadni a kocsit. Maradt a mobilhívás, az internet. Kedves ismerősünk hiába próbált meg ékes németséggel szót érteni a szerviz dolgozóival. „Szabál az szabály.” – szól a kockafejű (fafejű?) szlogen, és slussz. Az internetről viszont sikerült informálódni, hogy melyik kart kell felhúzni ahhoz, hogy oldjon a kézifék. Ettől kezdve csak idő kérdése volt, hogy megérkezzék Mo-ra a kocsi motorcserére. Még nem tudom, hogy a közeli autóbontó motorja megfelelt-e, azaz csereszabatos-e az eredetivel. Mindenesetre R és K eltökélt szándéka, hogy a helyrerángatott Espace-szal utaznak Fr-o.-ba, hiszen már megvan a célállomástól Párizsig a TGV-jegyük, s a repülőjegyük is vissza Bp-re. Most ennyi látszik. Én pedig zárom posztomat, mert képeket is akarok feltenni az albumokba, s kibővített családunkkal is törődnöm kell. Ha jól számolom, éppen 8+2 fő tartózkodik nálunk. A +2 fő én vagyok és Tücsi.
Összefoglaló az MTörv 20-hoz. A zsidók háborúi. 1. Az írnok kiszólította a harcosok közül a házuk építésén fáradozókat, a házasulandókat, a szőlőtelepítőket és azokat, akik gyávának tartották magukat. A többiek élére álltak a vezérek, s hadba vonultak. A kiszemelt településeknek békét ajánlottak, amely nagyjából adófizetésre kötelezte őket. Ha ellenálltak, „betöltötték rajtuk az átkot”, amely minden esetben a férfilakosság kiirtását, a nők, gyerekek az ostromlottak javai élvezetük tárgyát képezte, hogy szörnyen fejezzem ki magamat. Kiirtásra számíthattak a hettiták, a periziták, a hivviták, a kananeusok, az amoriták s a jebuzeusok. Közöm. A mai háborúkat vagy megelőzi hadüzenet, vagy csupán a rá utaló magatartásból hámozható ki, hogy a katonai lépések kimerítik a háború fogalmát. A háborúk vagy totálisak, szerencsésebb esetben csak a reguláris hadak esnek egymásnak. A háborúk vagy embertelenek a végtelenségig, vagy betartják a genfi egyezményt. A háborúk olyanok, mint a viták. Többnyire a legjobb, ha elmaradnak.      

Sok minden történt már velünk az idén, állóképességünk ismételt megmérettetése, rugalmasságunk bizonyítása. Ma a nyári szezon utolsó ilyenje elé nézünk. Fogadjuk egy hétre az óváriakat, ez rövid időre öt fő, hosszabbra négy. Ilyenkor előkerülnek a pótfekhelyek, paplanok, párnák és takarók, huzatok, és helyet kell csinálni addig más valamiket őrző szekrényeinkben. Hiszen a vendégek cuccainak is van helyigényük. Évtizedekre visszamenő tapasztalatunk szerint az üdülésre indulók – mi is – úgy megpakoljuk autóinkat, mint beduin a tevéjét, azaz annyi cuccot viszünk magunkkal, amennyit a kocsi elbír. „Annyi cuccnak” viszont hely kell.
Még nem ismerem a programot, csak azt, hogy ma van az utazás napja. Ami pedig az étkezéseket illeti: Tudomásunk szerint Blanka a macis kávét szereti, Zsuzsa a mildcafét, Tamás a Zero-Colát, Ágoston a pizzát. Együtt a paradicsomlevest, a palacsintát kakaóval, a 100%-os almalevet.
Mire ideérnek, túl leszünk a bevásárláson. Azt hiszem, haza kell gurítani egy testes görögdinnyét is. Meg fagyikat is hozunk – sok fagyit.
A meteorológia szerint a következő héten nyár lesz, nyár (röpke lepkével, mely száll virágra, s zümmög majd száz bogár, száll az illatár, stb, stb). Itt néha kabóca fűrészel éjszaka, általában pedig tücskök, jelezvén az ősz közeledtét, ámbár a Sziget tobzódása elnyomja a természet hangjait.
Most tehát ki kell tartani, nincs betegség, nincs remete élet, nincsenek saját kívánságok, elképzelések. Kölcsönös alkalmazkodás van, a gyerekek kéréseinek lehető teljesítése, unokázás van, beszélgetés a szülőkkel, társasági élet.
Összefoglaló az MTörv 19-hez. A szöveg ismétléssel indul. A meghódított területekre menedékvárosokat kell kijelölni. Ide igyekezhetnek a vérbosszú elől azok a gyilkosok, akik vétlen halálos balesetet okoztak. Persze minden gyilkos ide menekül, de az igazi vétkesek tetteit megtorolja a bírói hatalom. Még megemlíti a szöveg, hogy a hamis tanú azt a büntetést kapja, amit elítélése esetén a vádlott kapott volna. „Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért – fejeződik be a fejezet a megtorlás keménységével. Érdekes kitétel még, mely itt szerepel: „a mezsgyekövet, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál”. Közöm. Az Újszövetség ellép a szemet szemért-elvtől, s helyébe az irgalmasságot állítja. Ellép a szeretetlenségtől, helyébe a szeretetet, sőt az ellenségszeretetet állítja (tartsd oda másik arcodat, menj vele kétannyit, add oda köntösödet is). Ez az ideál. A gyakorlat kinek-kinek lelki nagyságán múlik. „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” (Mt 18,14) Ezzel értésünkre adja, hogy mi se kívánjuk a halálát, hanem hogy változzon és éljen.      

Igen. El. Mondom Tücsinek: Legalább egy éve le akarom mondani az Auchan-kártyámat, mert nincs értelme fenntartani. A bank rendesen vonja a kezelési költséget, nekem nincs szükségem még átmenetileg se hitelre. De valami visszatart attól, hogy odamenjek az ügyintézőhöz és éljek egy hónapos felmondási lehetőségemmel. Valahogyan nem érdekel a pénz, még a kisebb ráfizetés se, minthogy az se, hogy csütörtökön valamivel olcsóbb minden, ami a többi napokon drágább volt. Vagy eleve csak egy képzett és feltornászott árból kapom az engedményt?
Nem érdekel. Az engedmény se, és a mesterségesen fenntartott áranarchia se. Talán azért nem, mert nincs kompetenciám a megváltoztatására. Nagy kérdés az, hogy minek mekkora az értéke. Jó lenne mindenért annyit fizetni, amibe kerül. Nem ezt tapasztalom a világon se itt, se Nyugaton.
Más. Az olvasószemüvegem kerete megunta a folyamatos nyúzást, s elpattant. Cserélni kellene, de még várat magára az akció. Jó széles a lencse, így befőttes gumival szorítottam össze a keretet és a lencse szélét. Semmiben nem zavar, de ronda és slampos. Eddig azért nem mentem az optikushoz, mert hőség volt, tegnap meg azért, mert esett az eső. Úgy kell rábeszélni magamat a mozdulásokra, noha nem fog fájni a csere, kibírom anyagilag is.
Óhatatlanul a Zorán-szám szövege jut eszembe: langyos a sör, de nekünk így is jó.
Ígérem: a jövő héten megejtem az ókula cseréjét.
Ma reggel megláttam egy napok óta beváltásra váró vényt. Már kifizettem a gyógyszert, már meghozatták, de sok van belőle itthon. Kikészítettem a papírt, ma elhozom. Ahol ki kell váltanom, a szokásosnál magasabb összeget hoztak össze a negyedévi adagok összeállításakor. A korábbiakhoz képest kb. 25% az emelkedés. Nem tudom, hogy az árak feltornászása helyi kezdeményezés, vagy általában emelték a pirulák árát. Mindenesetre fiam EP-kártyájára vitettem az összeget. Ő majd levonhatja a gyógyszervásárlások évi összege 20%-át a szja-jából jövőre. További jó hírem is van. A patika vásárlói kártyát készít nekem, és néhány vacakból 5% engedményt ad. Ez a számlámon 250 ft volt. Talán érthető, hogy utálom az egész trükközős játékot, az árak mindenféle manipulálását, a nagyérdemű hülyének és kiskorúnak tekintését.
Hála Istennek, egyelőre győzöm humorosan felfogni a dolgokat, és megadni a „császároknak”, ami a császároké.
Összefoglaló az MTörv 18-hoz. Ez a rész szól a papok, leviták járandóságáról Tiltja a bálványok szertartásait: gyermekek tűzben való elégetését, jövendölést, varázslást, csillagjóslást, boszorkányságot, bűbájosságot, szellemidézést. Parancsolja az Úr iránti hűséget.  Próféta mindaz, aki Isten nevében beszél.  Az Úr szócsövének szavait ennek megfelelően kell fogadni. A hamis próféta jövendölése nem teljesül. Ez a vízválasztó. Figyelmeztetés: Jaj annak a prófétának, aki olyan szót hirdet, amelynek a hirdetésével nem bíztam meg – mondja az Úr Közöm. Tegnapi hír. Elfogtak egy arab kiskorút, akire bombát szereltek. A kiképző azt mondta neki, nyugodt lehet, ez a bomba csak kifelé robban. Ugye, jogos a felháborodásom. Engem irritálnak a horoszkópok is.
„Áldott, aki az Úr nevében jön” – mondjuk minden misén (Benedictus). De áldatlan, sőt bűnös minden önjelölt próféta, minden álságos szótekerő, s talán az is, aki mások idejét szükségtelenül rabolja. Itt sürgősen abba is hagyom a posztot.               

Drága Levi unokánk napjainkban éli át a szocializáció, a másokkal való osztozkodás kényszerűségének újabb epizódját. Fejlődésének egyik fontos alappillére kezd kialakulni: többen vagyunk ezen a világon. Az osztozkodásnak előbb-utóbb természetesnek kell lennie. Sajnos, többnyire göröngyös út vezet odáig. A féltékenység jelei minden gyerekre állnak, rá is. Tegnap két babakocsival érkeztek. Levi, aki eddig büszke volt arra, hogy ő nagy, most szeretne újra kicsi lenni, hogy több törődés (lehetőleg minden figyelmesség) vegye körül. Még nem tudja, hogy nem esett ki a pixisből, csak osztoznia kell az öccsével a szülein. Ez láthatólag zavarba hozza, s most már nem szeretne nagy lenni, felnőni, önálló lenni. Teljesen érthető. Hogy az egzisztenciális válság mind kevéssé érintse meg, együtt próbáljuk ellensúlyozni kivételes érdeklődésünkkel, beszélgetéssel, kívánságainak a lehető kielégítésével.
Levi nagyon értelmes fiúcska. Se a bezárt játszótér, a kihagyott fagylaltozás ténye nem kerüli el a figyelmét. Ha szólunk hozzá, jókedvűen reagál. Ez jó jel. Mindig is társas lény volt, aki megfigyelte a nagyobbak viselkedését, és velük együtt örült, ha azok örültek, s csodálkozott rájuk, ha valamiféle zavar támadt viselkedésükben. Nem lesz itt semmi baj. Segítünk neki valahányan. Még kisöccse, Domi is, aki igazi második gyerek. Csendes, szava sincs, meghúzódik anyja biztonságot adó közelségében. Teljesíti a kötelezőket. Ahogy Á. mondta még selypes korában öccséről: alszik, pisij, kakij.
Összefoglaló az MTörv 17-hez. A más istenek előtt hódolókat likvidálni kell. Nem meglincselni, hanem bírák elé vinni, és bűnösségük esetén két-három tanú egybehangzó vádja alapján indul a városon kívüli megkövezés. A tanúk dobják rá az első köveket. A városi bírák nehéz peres ügyekben felkereshetik Lévi törzs papjait. A tőlük kapott ítélet Isten szava, kötelesek azt végrehajtani. Aki nem így tesz, annak meg kell „hallnia”. (197. o. jobb hasáb első bek. ut. 3. sorában) [Csak én kétszer-háromszor olvastam végig a szöveget, mégis benne maradt egy értelemzavaró l-betű. Egykori kijelentésem újabb bizonyítéka: Nincs egyetlen tökéletes könyv sem!] A fejezet további részében a királyválasztást követő időknek szóló parancs áll: „Ne tartson sok lovat [a király], ne tartson sok felséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel”. Közöm. Ha kritizálok valakit a háta mögött anélkül, hogy védekezhetne, vajon nem a lelki „megkövezés” egy ma olyannyira elterjedt módját művelem? Ferenc pápa többször visszatért a pletyka világromboló hatására, ne adj Isten, ha még alapja sincs, akkor több az a pletykánál. Rágalom. Rongálja azt, aki ellen szól, rongálja a közhangulatot az a nyilvánosság, amelyből megismerhető. Nemde telve vannak a bulvárlapok velük? Esetleg saját hétköznapi gyakorlatunk is. A királyok sorsáról szólva jól kiolvasható, mekkora kísértésnek vannak kitéve – sokfelől. Nők, akik ajánlkoznak, nők, akiket elrabolnak nekik, s a vagyon, amely felfuvalkodottá teszi őket. „Jobb senkinek lenni” – idézte egykori elöljáróját papunk, s nagyon egyetértett vele. Én is vele.     

Tegnap elfogyott gyógyszermunícióm. Felkerestem hát háziorvosunkat, aki a kezembe nyomta a negyedévre szóló kazalnyi receptet. Persze beszélgettünk is. Átadtam neki az utoljára készült laboreredményemet. Kicsit rosszallólag csóválta a fejét az alkalmi (?) 6,9-es cukorszintre. A kettes típusú cukorbaj könnyen utoléri a korombelieket. Elgondolkoztatott a dolog, mert
nemcsak unokából van bőven (ugye 9), de rokonból is.
Nemcsak rokonokból, hanem ünnepelendő születésnapokból is.
Ilyenkor egy-egy csoport közeli szülinapja alkalmával nagy vendégség – dínom-dánom, hejehuja, hencida és boncida, ripityom és sej-haj – esik.
Van édesség roskadásig, sütik, ünnepi torták, édes üdítőitalok, különféle szeszfokú piák, hogy ne soroljam tovább. Mindezekre egyre kevésbé, csak módjával van szükség.
Igaza volt G-nak, aki olyannyira az egymással való találkozás örömét, viszonyunk megerősítését, a jó beszélgetéseket hangsúlyozta. Igaza volt, mert nincs szükségünk már meglepetésekre.
Aki megérte a nyugdíjas kort, összehordta magának, amire szüksége van. Amije nincs, az nem is hiányzik neki.
Aki megérte a nyugdíjas kort, annak inkább diétára van szüksége, mint édességekre, szeszes italokra, nagy lakomákra.
Hogy mit hoz a jövő, nem tudom.
Csak azon gondolkozom: érdemes eltartható dolgokból összeállítani a traktákat, hogy ha megmaradna, se vesszen kárba.
Az ajándékok pedig valóban
mi legyünk egymás számára,
mi, akik, mert születésnapjuk van, találkoznak azokkal, akiknek nincs születésnapjuk.
Legyen ennek öröme elég és kölcsönös.
Összefoglaló az MTörv 16-hoz. Az ünneplés rendjét szabályozza.
- Húsvét az egyiptomi szabadulás estéjét idézze. Lakoma reggelig elfogyasztott húsfélével, és hét napig kovásztalan kenyérrel való élésről szól.
- A pentekosztész ettől számított 7x7 nap utáni ünnep, a gazdag termés ünnepe, annak az ünnepe, hogy gazdagon megajándékozta népét az Úr, akit az egyiptomi rabszolgaságból hozott ki.
- A sátoros ünnep a termények eredményes betakarításának az ünnepe hét napig tartott. az ünnepekre illett, kellett ajándékot vinni az Úrnak, s papjainak, s együtt ünnepelt férfi, nő, rokon, idegen vendég, befogadott özvegy. Itt esik szó arról, hogy városonként választott bírák törvénykezzenek, ítélkezzenek. Idézek a szövegből: A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól, és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. Egyes-egyedül az igazságra törekedj...
Közöm. Nem véletlenül idéztem az előző sorokat. Mindmáig adós a benne foglaltakkal az igazságszolgáltatás. Vö.
Arany J. Fülemile;
a Minden gyanún felülálló férfi c. film;
a 2006-ban, a forradalom jubileuma kapcsán meghozott tömeges igazságtalan ítélet;
a korrupció kísértésének és erőszakosságának erodáló hatása;
a „megveszlek kilóra” kitétel emberi méltóságot semmibe vevő szövege;
a koncepciós perek gyakorlata;
a kettős mérce alkalmazása...
Itt abbahagyom. Már ez is túl sok.      

– kérdezte illetékes elvtárs.
Jó és rossz, kellemes és kellemetlen, fej és írás (az érem két oldala) félig üres, azaz félig teli van minden pohár (amelyik félig...) tehát jó és rossz dolgok vegyest keverednek ezen a megkeveredett földön.
Azt írtam tegnap, hogy az idő múlásával megsokasodnak az ember nyavalyái, de éltetik is a kötelezően megfutott körök.
Mit hozott ez a nyár?
– Zsuzsáéknak költözést egy nagy házba. Hosszas keresés előzte meg a folyamatot, amelynek a vége a költözés lett.
– Katiék egyházi esküvője. Az utána következő lagzi a polgárit ismételte meg, de kb. dupla számú meghívottal. A szervezés terheit nem én viseltem, csak szemlélője voltam a hosszas előkészületeknek.
– Éváék, mint eddig minden évben, nekifutottak a hosszú utazásnak, hogy Franciaországból hozzánk érkezzenek. Csakhogy Németországban kimúlt alóluk a ló. Útjukat mégis folytatták rokoni segítséggel. Nászunknak ez úton is köszönet fáradozásáért! (Kocsijukat meg fogják javíttatni, sok közreműködője van ennek, de úgy tűnik, gazdaságosan megoldható.) A héten szállítják szerelésre.
– É.-ék érkezésének két apropója volt. Az esküvőn és lagzin való részvétel, majd a közös nyaralás.  
– Csakugyan eltöltöttünk együtt 8 napot, s alig akart vége szakadni a találkozásnak. Sok szép élményt, felfedezett új strandot, a szükséges beszélgetések lefolytatását és pihenést hozott azoknak, akik eljöttek.
– Elviráék nem tudtak részt venni rajta, mert éppen a leutazás napján született meg második gyermekük, nekünk 9. unokánk.
A gyermek érkezése, fogadása, kicsi és pici együtt-tartása, a lábadozás idején a tennivalók átgondolását igényelte, s máig fennáll a lehetséges segítség megadásának a kérdése.
Ezekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy sűrűre sikerült a nyarunk, és nem kevésszer rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy értelmes döntések, megoldások szülessenek.
Jobbára túl vagyunk rajtuk, mint az emberiség a második évezreden (hogy azután belefusson a harmadik ezer év kihívásaiba).
Így valahogyan érzem kisvilágunk alakulását. Valamit sikerül rendezni, s máris a nyakunkon az újabb feladat. A kérdés csak az: Mindenbe bele kell-e vágnunk, ami elénk kerül?
A válaszon még gondolkozom.
Összefoglalás az MTörv 15-höz. Nagyon érdekes fejezet. A jóbel-évet írja le. Minden hetedik esztendőben a saját törzsekből vett rabszolgáknak visszajár a szabadságuk. Sőt végkielégítés is jár nekik a hat éves szolgálat után. Mindenkinek el kell engedni a korábban kért kölcsönt. (Az ötven évenkénti jóbel-évről később.) Közöm. Írva áll: „...minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned. Így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.” (15,6). De az is írva van: „az Úr, a te Istened bőségesen megáld..., ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és mind szem előtt tartod azokat a parancsolat, amelyeket eléd tárok.” A kérdés: vajon teljesültek-e a feltételek? Merthogy ott van az a „ha” kitétel, s ezen fordul meg a dolog.
Egy másik gondolat: „Mindig lesznek szegények a földön.” Mit mond később Jézus? „Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.” (Mt 26,11)           

Bús a képem címmel ír novellát H, Böll.
Búsak lettek az írásaim, üzeni K. Megcsappant a korábban bennük meg-megcsillanó humor. 
Rendben van, igaza van neki – bizonyára. Ha így van, csak azt erősíti, hogy posztjaim őszinték, és a valóság változásait bontják ki.
– Talán nem kell magyaráznom, hogy korom előrehaladtával korábban nem tapasztalt jelenségek ütik fel a fejüket. Bizonyítsam, hogy ötven felett az ember hanyatlásnak indul? Most 68 vagyok. Visszafogom magamat, hogy kifejtsem, mik azok az újabban észlelt esendőségek, amelyek a korábbiakhoz társulnak. Nem komolyak, csak kellemetlenek. Jelentkeznek anélkül, hogy a korábbi nyavalyákból bármelyik elhagyna.
– Remete lettem. Ébren eltöltött időm felét évek óta egyedül élem. Ez változni fog egy hónapon belül, amikor is életem párja is felhagy korábbi munkálkodásával.         
– Írtam egy humoros kötetet. Kerestem kiadót. Megüzenték: Ha fizetek, megjelentetik, mert jó. Visszaírtam nekik: Ha jó, fizessenek ők. Ha rossz, ne adják ki.
– Szerkesztettem egy komoly könyvet. Elfektette a kiadó.  
Ezek után felhagytam bármiféle kísérletezéssel.
– Korábban érkeztek távmunkák. Fizetősek, ingyenesek. Ma ez nincs így. Az önkéntes munkában végzett anyagok is ritkábbak lettek.
– „A nemzetközi helyzet fokozódik” – plagizálom A tanú c. filmből. Sose volt a világban abszolút béke, de mintha megsokasodnának a háborúskodások. Sajnálom, de mintha fájnánk egymásnak mi emberek. Soroljam? Ukrajna, ISIS, Szíria, Közel-Kelet, „arab tavasz”.
– Kedvemet szegi az interneten keringő erkölcstelen, embertelen tartalmú videók sokasága, amelyekbe akaratlanul belebotlok. Csak tegnap: levágott gyerekfejek, társa által halálra gázolt autóversenyző teteme. Harcoló brigantik, milicisták, reguláris egységek. Hol élünk? Csakugyan nem kapok röhögő görcsöt ezektől a jelenségektől.
Elkeseredve nem vagyok, talán csak csendesebb, visszafogottabb.
Esküszöm bármire, ha javulnak a tapasztalt tényezők, írásaim derűlátása azt meghaladó mértékű lesz.    
***
Minap írtam, hogy sokat passziózom a „Keresd meg az öt apró eltérést” képei különbségeinek a megtalálásával. Azt is megírtam, hogy elő-előfordul az utcán járva, hogy apróra megfigyelem a fákat, az ágak elhelyezkedését, a tűzfalakat, az erkélyek közös és egymástól eltérő vonásait. Csak idő elteltével döbbenek rá, hogy nincs párjuk, amitől eltérnének. Akkor nem említettem posztomban, most ide írom: 50 év késéssel jöttem rá, hogy az abszurd és „recsegő” faviccben mégiscsak meglapul valamiféle értelem. A vicc pedig – kapaszkodjatok, szörnyű, de – így szól:
– Mi a különbség egy tyúk között?
–???
– Az, hogy két lába van – különösen a bal.
(A kedves olvasó figyelmébe utalom még S. Zweig, Sakknovellája főhősének a viselkedését.)
Összefoglaló az MTörv. 14-hez. 1. Ne vagdaljátok össze magatokat, ha gyászoltok. Ne is vágjátok le hajatokat. 2. Csak a tiszta állatok húsát egyétek (sorolja őket). A tisztátalanokat ne egyétek (sorolja őket). 3. Minden javatokból adjatok tizedet. 4. A kijelölt helyen üljétek meg ünnepi lakomátokat. (Ha messze esik, add el, amit ott fogyasztanál. A pénzt vidd magaddal, helyben végy eleséget, s úgy ünnepelj.) 5. Háromévente termésed tizedét tedd kapud elé, hogy a levita, az idegen, az árva és az özvegy ehessen jóllakásig belőle, „hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.” Közöm. 1. A meghalás tabu, a temetés szertartása is megváltozott. Gyerekek alig találkoznak az elmúlás tényével. 2. Ma már minden étel eleve tiszta, de vajon tényleg az-e? Egy tegnapi hír szerint a biotermékek egy része sem vegyszermentes, csak drágább. Az istenadta eledelek tiszták volnának, ha mi össze nem piszkítanánk mindent – sokszor a felismerhetetlenségig. 3. A tizedszolgáltatás jogos volt. De ma, amikor keresményünknek közel a felét elvonja az állam adóként, a maradékból vásárolt áruk árára forgalmi adót vet ki, a bankok nem hitelintézetek többé, hanem uzsorások, akkor joggal feledhető a tized kérése. 4. Apósom emlegette (RIP): Ha utazol, hagyd a csodába a sok koffert. Vigyél vastag pénztárcát. Az elég lesz poggyásznak. 5. Adj, mert adni jó.  Adj a feleslegedből, adj a szükségesből, adj szolidaritásból, adj empátiád okán, adj, mert embertársad szükséget szenved.  Adj, s akkor talán ők is adni fognak, ha tehetik.