Uncsi
Lajcsi kölycsi! Balcsi! Pancsi!
Van itt minden: Bari, paci.
Mindenfelé pancsi-pancsi,
a büfében nyami-nyami.
Csoki, pali, fagyi, nari,
cuki, rudi, ubisali.
Tejcsi, tojgli, süti, papi,
Lencsi, babszi, tutti-frutti.
Cucli, nudli, spenci, stoki,
husi, pogi, nyugigumi.
Lajcsi uncsi, hami-hami!
Fincsi uzsit csinál nagyi.
Egy szoros programú nap végén hazaérkezve próbáltam élményeket cserélni az itthonmaradottakkal. A nap folyamán a fiatalok továbbvitték a költözködés ügyeit, én a tesókkal temetőben, étteremben, érdi fogadáson jártam. Most este feltettem az albumokba a különféle helyszíneken készült képeket, s a szokásos webhelyek meglátogatása után alig maradt élet bennem. Korán kezdődött a nap és élményekkel telinek bizonyult.
Egyelőre zsong a fejem: a beszélgetések során elhangzottakat értékelem, szortírozom agyam különféle rekeszeiben. Látom a szépet s a kevésbé szépet, a rútnak látszóban a mégis szépet, a tiszta szépet, a világosat és a sötétebbet, a globalizált élet bonyolult kihívásait (nagyon nem szeretem ezt a szót, de nem mindig sikerül kikerülnöm, mert azonos tartalmú egyéb magyar szóra nem akadtam. A kihívás szóban pedig találok némi pimasz ízt, majd én megmutatom kurucságot, tudom is én, mit).
Hagyom is a csudába, legalábbis ma. Inkább egy könnyed blődli-félét osztok meg Veletek.
Az üzletközpontban tapasztaltam, hogy
olcsóbb a nari,
mint a pari.
Ha azonos hangokkal kívánom kiegészíteni a szleng-gyanús szavakat, ezt kapom:
Olcsóbb a narancs, mint a parancs. Mi tagadás, sok értelme nincs, de legalább létező szavakat sorol egymásután.
Ha megfordítom, ettől is elesik. Olcsóbb a naradicsom, mint a paradicsom.
Ha viszont a lényegre koncentrálok, azzal kell szembesülnöm, hogy a külföldről szállított déligyümölcs kevesebbe kerül, mint az itthon is (üvegházban előállítható) bogyós pari.
Hogy létezhet?
– Hogy létezhet, hogy az áruházban legalább tízezer helyen olvasható, hogy AKCIÓ. Van még ennek a szónak bármiféle értelme?
Korábban írtam: Az üzletközpontban a zsemle napi ára hat forint volt. A mellette lévő tábla azt hirdette: Holnap a zsemlét akciós áron forgalmazzák: nyolc forintért darabját.
– Miképpen értelmezhető egy ilyen gesztus?
Kétféleképpen biztosan:
1. Hülyének néznek minket
2. Teljes az áranarchia, melyet tudatosan gerjesztenek, hogy őrülj meg, az olcsót gondold drágának a drágát olcsónak, a mézet találd a motorbicikli helyén, a kenyeret a kalapos állványok helyén. A fehéret feketének fogadd el, a büdöset jószagúnak.
– Miképpen értelmezhető, hogy az azonos márkájú húszdekás vaj drágább a tízdekás kiszerelésűnél?
Nem tudom, és nem érdekel. Fáradt vagyok a gondolkodásra, gondolkozás nélkül veszek két tízdekást. Pukkadjanak meg nélkülem!
Érdről hazafelé egy táblán ez áll: KIÁRUSÍTÁS. Sale 0% .
– Mi abban a sale, ami 0%, különösen akkor, ha KIÁRUSÍTÁS értelemben használják?
Hordoz-e ebben az esetben valamiféle értelmes tartalmat még a kiárusítás szó?
Jelentenek-e egyáltalán még valamit a szavak?
Persze nekem igen, de lassan-lassan úgy érzem magam, mint aki a szembejövő sávban közlekedik a sztrádán.
Babette lakomája
Tegnap meglepetésként ért, hogy Tücsi a youtube-ról leszedte a Babette lakomája c. filmet. Azonnal megnéztem. Pedig a legritkább eset, hogy egy filmet többször is végignézzek. Pláne művészfilmet. És ez az: egy szépen megformált művészfilm. Nagyon emberi, nagyon gondolatgazdag, nagyon jellemző lélektanilag, nagyon pozitív kicsengésű, nagyon jó szereposztással, nagyon kontrasztos modort megjelenítő szereplőkkel, nagyon karakteres.
Csak rá kell szánni az időt, és az embernek egy ültő helyében végig kell néznie az filmet.
Én évekkel ezelőtt csaknem véletlenül botlottam bele.
Egy Manrézában töltött néhány napos tartózkodás során hirdették meg a fiatal jezsuiták, hogy este filmvetítés lesz: egy dán filmet nézünk meg, s utána kötetlen beszélgetést folytatunk róla. Persze nem mondom el, hogy miket fejtegettünk ott és akkor, csupán egyet, mert nem egészen nyilvánvaló, de szabad asszociáció útján is olyan következtetésre juthatunk, mint akkor, mi Dobogókőn. Ez pedig egy hasonlat, talán allegória, és arról szól, hogy Babette lakomája leképezi a katolikusok által jól ismert eucharisztikus cselekedetet és lakomát, Krisztus testének vételét, a hozzá való viszonyulásunkat, magatartásunkat. Döntse el mindenki, aki megnézi a filmet, hogy belelátható-e ez gondolat.
Minő véletlen, hogy a filmet ajánló jezsuiták most azt írják, hogy Jorge Bergoglio, Ferenc pápa egyik kedvenc filmje ez a dán alkotás.
Mindenkinek jó szórakozást erre a továbbra is borult napra.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=zxrLcZzM7uY#
Tegnap találkoztam egy felkéréssel, hogy ugyan töltsem már ki a következő kérdőívet, mely arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy kik is a bloggerek. Nem minden mellékgondolat nélkül, de mégiscsak rábeszéltem magamat, hogy kitöltsem a kérdőívet. Az első néhány kérdésre olyan könnyen válaszoltam, mint gyanúsított a kihallgatások kezdetén. Neme… életkora… blogjainak a száma… újabb posztokkal jelentkezés gyakorisága… Mostanában sűrűbben ír… mostanában ritkábban ír…
Hú, mondom magamban, ez kezd egyre furcsább lenni. Ha sűrűbben írok, nem írhatok ritkábban. A kérdést általugrottam. Azonnal kiírta, hogy nem válaszoltam egy kérdésre. Erre a továbbjutás érdekében a legalsó nem tudom választ jelöltem meg. Ezt elfogadta a gép. A továbbiakban azután egyre inkább kezdett kilógni a lóláb. A márkahűségről faggattak, hogy szoktam-e árukat dicsérni, és szeretném-e, ha a blogolás pénzkereseti forrásommá válna.
Itt léptem ki a rendszerből.
Aki ismer, az tudja, hogy szórom a poénokat, és a nyelvi magas labdákat rendre le szoktam csapni. Volt egy ismerősöm: egyetemet végzett közgazdász. Egy alkalommal elmesélte, hogy a reklámszakmába ásta be magát, és jól él az általa kreált szlogenekért járó tiszteletdíjakból.
Elhittem neki, de sose volt kedvem követni. Még annak ismeretében sem, hogy az általam nagyra becsült Karinthy is engedett a felkérésnek: Írjon reklámszöveget. Írt:
– Mondja marha, miért oly bús?
– Mert olcsóbb a hal, mint a hús.
Az az igazság, hogy sose éreztem etikusnak, hogy olyasmit dicsérjek, ami különben ab ovo nem teljesítheti azt, amivel felcicomázzák. Mert
igaz lehet-e, hogy a Traubisoda a természet ajándéka?
Biztos, hogy a Tschibo a legtöbb, ami adható?
Egyáltalán mit jelent az, hogy a Coca-Cola az igazi? stb…
A kikapott példákat bővíthetném tetszőleges mértékben, s ráadásul szeretem a Coca-Colát. (Hiányzik belőlem a foszforsav.)
Mindent összevetve azért hagytam ott a sete-suta kérdőív kitöltését, mert azt éreztem, most meg akar valaki vezetni. Most meg akar valaki venni kilóra.
És én nem akarok belemászni semmiféle csapdába.
Azt se akarom, hogy megvegyen bárki is kilóra.
Poénjaim nem eladók.
És most szolgálati közlemény, ezúttal nem poén, hanem a valóságos valóság. Zsuzsa ma ünnepli születésnapját. Igen, április 4-én született, így hát ez a nap nekünk évtizedek óta folyamatosan ünnep. A kettős nevelés jegyében felszabadulásunk évfordulójának nevezték a szoc.-ok, ami durva ferdítése annak, amit az oroszok mindmáig vallanak: ők elfoglalták Budapestet és mindmáig az okkupácia szót alkalmazzák Magyarországgal és 1945-tel kapcsolatban, és ez megszállást jelent. A megszállást felszabadításnak nevezni pedig eufémizmus a javából.
De hát „spongyát rá!” – mondaná Virág elvtárs.
Maradjunk abban, hogy Isten éltessen, Zsuzsa!
Idei húsvéthétfő
Havas erdőt jártam,
hógolyókat gyúrtam,
nem akart olvadni,
szabad-e dobálni?
Az első negyed letelt
Ó, szép Jézus, Ez új esztendőnek letelt negyede.
Ó, Mária, továbbra is kérünk,légy híveiddel:
A maradék időben,minden ügyeinkben
lehessünk Jézus drága kedvében.
Mondanom se kell, az első egy locsolóvers átigazítása az idei permanensen „hógyanús” időjáráshoz, a másik pedig egy újévi népének átállítása, hogy láttassa: „a szárnyas idő gyorsan elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg!”. (Berzsenyi)
Tegnap írtam arról, hogy április 2. esküvőnk napja, melyet úgy kell előkotornunk a múló emlékezet valamelyik sarkából. Ám nemcsak a mi napunk ez a dátum, hanem sok másé is. Ide csak hármat citálok – Satya megjegyzését beemelve posztomba. „Három nagy papi egyéniség hunyt el ezen a napon:
Prohászka Ottokár 1927-ben, Apor Vilmos 1945-ben, II. János Pál 2005-ben.” Láthatjátok, hogy milyen nevezetes napon esküdtünk.
Csakhogy az évnek 365/366 napja van összesen. Így a világtörténelem valamennyi jelentős és jelentéktelen eseménye a 365 nap valamelyikén történt. Így hát egy napra 2,7 ezreléke jut az összes számottevő eseménynek. Magyarul mindennap kiemelkedő, amennyiben „…ezen a napon történt” ez meg az.
És ez nagyon igaz. A valószínűségszámítás szerint ráadásul nagyjából egyenlő eloszlásban adódnak a kiemelkedő események.
Anélkül azonban, hogy csökkenteni akarnám a jeles napokra való emlékezés fontosságát, muszáj ideírnom, hogy nagyobb jelentősége van annak, hogy hátralévő életem legelső napjával mit kezdek.
Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez a legelső nap ma van.
Egyszer Karinthy azzal szórakozott, hogy egytől kb. 5-600-ig minden számhoz rendelt valamiféle nevezetességet. Pl. 601-hez rendelhette volna a Trabant 601-est, ha lett volna már abban az időben. De hála Istennek, akkor még nem volt. Az ötletet a lapok is fölkapták. Azt hiszem, a metropol című ingyenes napi lap játszik a „nap szám”-ával.
Ma én is megteszem. A nap száma 41. Persze lehetne 14 700 is. Ebből a matematikára fogékonyak rájöhetnek, hogy a 41 évet jelent, és 14 700 az eltelt napok számát, beleszámolva a szökőnapokat is. Házasságkötésünk dátuma mindenesetre 1972. ápr. 2.
Azon a napon volt nagy futkosás, öltözködés, hidegtálak cipelése, hidegvérem megőrzése, virágért nyomulás, a ház körfolyosójának érdeklődése, a templomnál sorban állás, mert még az előző pár nem „végzett”, Tücsi balomon bársonyszékben, túl magas az ülése. Odaigazítom a térdeplőt a lábához, mert egy nászmise elég hosszú ahhoz, hogy ennyi komfortot összehozzak.
Tarka gerbera csokor, tarka mise-ordinárium, (az énekelt részeket különféle zenésmisékből kértük). A végén C. Franck Örvendező zsoltára. Fotózás, gratulációk. P. Keglevichére máig emlékszem: „Csináljatok jó házasságot. Annyi rossz van.”
Isten a megmondhatója, hogy minek értékeli a miénket. Volt benne ilyen is, olyan is. Személyes is, és személytelen is. Aggódás és öröm, közeledés és távolodás, együttlakás, és a gyerekek kirepülése, szűkölködés és bövölködés, szinte mindig belföld és ritkán külföld. Volt benne Kispest, nyócker, Zugló és saját lakás Óbudán. Immár a házasságunk nagyobb fele kötődik Aquincumhoz.
A leltár tehát 41 házasságban töltött év, és további 4 év a megelőző ismeretség plusz a seregben töltött évek. Négy gyermek, eddig nyolc unoka.
Sok? Kevés? Ki tudja? Mindenesetre átlag feletti.
Aztán hogy házasságunknak volt-e kisugárzása, környezetünkre hogyan hatott – végképp nem tudom.
Egyik bizonyosságunk: Ismerősünk bevallása szerint azért vállalkoztak újabb gyermekre, mert példánk egy újabb élet elindítására ösztönözte őket.
Mondják, hogy szeretik, ha házaspár olvas fel misén.
Szoktunk.
Hadd örüljenek.
Mondják, hogy szeretik társaságunkat, mert humor és könnyedség jellemez bennünket.
Lehet.
Volt rá precedens.
Kérdeztem a közelmúltban Tücsit, nem bánta-e meg, hogy a feleségem lett, és nem Hufnágel Pistihez ment feleségül. Azt mondta, hogy nem, sőt.
Kérdezte Tücsi, hogy hol vannak idén a nárciszok az évfordulóról? Mondom, a hó alatt, vagy a virágosnál.
Ámbár nem biztos.
Idén tojásos galuskát kellene főzni ebédre, az elég jól imitálja a nárcisz színeit.
Csapó: – Ennyi.
Hómezőkön jártam,
hógolyókat gyúrtam,
nem akar olvadni,
szabad-e dobálni?
Kis túlzással igaz csak, mert a hó olvadófélben van. Itt már alig található egy-egy északi fekvésű zugban, de a tavasz továbbra is vonakodik mutatkozni (+5 fok, eléggé karcsú). Pedig már április elseje van.
Reggel a misén a ministránsgyerek egyik cipőfűzője lógott. Mondom az asszonynak: Néé máá, lóg a cipőfűzője. Minket gyerekkorunkban azzal húztak, hogy lóg a cipőfűződ, s jaj volt nekünk, ha reflexszerűen lepislantottunk, csakugyan kioldódott-e? Mert hát azonnal megkaptuk:
„Április bolondja, május szamara.”
Nos, ebben az esetben a poén döglöttnek bizonyult volna, hiszen csakugyan lógott a kis ipse cipőfűzője.
Mielőtt valaki velem szeretne kísérletezni a cipőfűzőlógással, igyekszem ide írni, hogy évtizedek óta cúgos cipőben járok, és nem vagyok hajlandó reagálni a fűzőlógós megjegyzésekre.
Április elseje tehát a bolondok napja volt. Legalábbis a bolondozásoké.
Mára helyben – miként a locsolkodás is – valahogyan kikopott.
Április egyébként nem is a bolondok hónapja, csak éppen szeszélyes, mint az április.
Reggel arról is beszélgettünk, hogy Mica pályaválasztásának tán mégsem a Tesz-vesz város c. könyv volt meghatározó élménye. Ámbátor minden mindennel összefügg. Mint elmondta, egy idős szociológus előadásai, egész habitusa hatott rá, ezért megkérdezte tőle, hogy mivel foglalkozik egy társadalomtudós. A professzor azt mondta, hogy mindennel. Minden szociológia, minden odatartozik, mert a dolgoknak van szociológiai vonatkozásuk. Ezért a szociológus egész életében képezi magát, tájékozódik a kutatási munkák állásáról stb., hasznos megállapításokat tesz.
A prof megjegyzése nagyon ismerősen csengett fülemnek.
Húgom lánya szerint minden kémia, mert nincs olyan valami, ami ne atomokból állna.
A fizikusok ezt kétségbe vonják mondván, hogy minden anyagi valóság egyetemes fizikai törvényeknek engedelmeskednek.
A matematikus sem marad csendben: Szerinte a fizika csupán alkalmazott matematika. A matematika sokkal több és szebb, általánosabb formulákat fedez fel, mint a fizika.
A csillagászt már meg sem merem kérdezni, hiszen végtelen sok galaxis létezik, s mi egyiknek parányi atomjai vagyunk csak.
A szociológiáról most nem kezdek újra érvelni, mert – mint tudjuk – minden szociológia.
A pszichológusok szerint természetesen ez nem igaz, merthogy minden pszichológia.
Óhatatlanul beugrik nekem „illetékes elvtárs” Koltai R. hangján: „Elvtársak, minden hozzám tartozik.”
Amikor logisztikát tanultam, professzorunk határozottan állította, hogy mindenhez köze van a logisztikának. Nem képzelhető el értelmes szervezés nélküle.
A költőt is idézhetem? Költészet nélkül lehetséges élni, de nem érdemes.
Mit gondoltok a zenéről? Zene nélkül semmi sincs, csak a süket csend vagy zajok.
A legfontosabb a földrajz, legalábbis a geográfusok szerint, nélküle nem tudnánk tájékozódni.
Minek is tájékozódnánk, ha saját testünket sem ismerjük. A legfontosabb a biológia.
Ezt tagadja Csingacsguk, a mohikán, aki szerint a legfontosabb, hogy ne féljen az ember.
Mindennél fontosabb az építészet. A teremtés minden élőjének rejtőznie kell valahogyan.
A legfontosabb mindennél az istentan, a teológia, hiszen ő a világ ura és teremtője.
A teológiánál mégiscsak fontosabb a misztikus megismerés, a misztikus ugyanis nem Istenről, hanem Istennel beszél.
A hivatások dicséretének tehát se vége, se hossza.
Balassi kérdése: Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél…
Hát hogy szebb mi lehet, nem tudom, de a legfontosabbat igen. És ez az, hogy Krisztus feltámadt.
„Ha ugyanis Krisztus nem támadt fel, akkor mi sem támadunk fel, és mint ilyen, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél” – kölcsönzöm a gondolatot Pál apostoltól.
De hát Krisztosz voszkresze! Vaisztyinu voszkresze! – mondja az orosz.
Az anekdota szerint valamelyik orosz településen pártértekezletet tartottak, és mindez húsvétra esett. Az előterjesztés elhangzott, s nagy csönd követte.
– Szóljanak hozzá az elvtársak! – hangzott a biztatás.
Felállt hát egy párttag, és így szólt: – Krisztosz voszkresze!
Mire a tagság egyhangúlag rádörmögte: – Vaisztinyu voszkresze!
Kell ennél jobb bizonyíték?
:)
Tegnap ejtőzős napom volt. Vigyáztam a lakásra, míg a négy többi az IKEÁ-ban töltötte napját. Estefelé tértek haza, főleg a fiatalok szedték össze az áruházból az új lakáshoz szükséges bútorokat. Ma lesz a szállítás. A munka szervezetten folyik. Micának határidős munkája van, abba próbál elmélyedni, Elvi és Tücsi összeszedik a hét végére szükséges élelmiszereket.
A picike elaludt. Mi meg várjuk, hogy jelentkezzenek a szállítók a lapra szerelt bútorokkal.
Lassan húsvétra koncentrálunk, a vigília-szertartásra is. Az Új Ember dupla számát végiglapoztam. Találtam benne néhány érdekességet. Ilyen pl. az egyházi kitüntetettek névsora. Azt látom, hogy ismétlődnek a nevek, nem is ritkán. Vannak, akik megszokták, hogy kitüntetik őket, s feltehetőleg vannak, akik megszokták, hogy kiket is szoktak kitüntetni. Akik kapják, rutinosan mosolyognak az újabb plecsnikre, díjakra, adományozókra, akik kitüntetnek, boldogok, hogy nem kell újabb életrajzokat összehozni, munkásságokat egybegyűjteni. Elég, ha annyit mondanak: Immáron X-edik alkalommal ünnepeljük XY sohatöbbészt, ezúttal abból a jubileumi alkalomból, hogy 125 éves. Emlékszem, hogy pl. Szabó Magda minden öt évben kitüntető figyelemben részesült. És mivel elég korán kezdték a sorozatot, sokszor került sor az ismétlésre. Már a kitüntetett is unta a megemlékezéseket, s az újabb elismeréseket. Belefáradt.
Nem akarok ennél a témánál leragadni.
A Magyar Kurír értesülése szerint Ferenc pápa nem kíván a felújítás alatt álló pápai lakosztályba beköltözni, mert megszerette azt a két szobát, melyet a konklávéra érkezése óta Szent Márta-házban használ. Mint fogalmaz a pápa, szereti a közös éttermet és egyéb közösségi tereket, ahol kedvére találkozhat a ház lakóival, vendégeivel.
Mellem pedig dagad a büszkeségtől minden olyan pápai megnyilvánulástól, melynek részeit 12 éve megálmodtam egyik írásomban. Ferenc pápa éli azt a fajta puritánságot, amelyet ott csaknem utópisztikus gondolatként, illetve a bennem élő vágy alapján megfogalmaztam.
Hallatlanul merész valakinek gondolom Ferenc pápát, aki eddig eredménnyel szállt szembe a protokollal, és folyamatosan küzd azért, hogy a pompa helyét a szeretet, a cifraságok helyét letisztult formák, a fényűző életmódot az egyszerűség, a biztonsági és védelmi rendszert a félelemmentes közvetlenség váltsák fel.
Isten adjon neki hozzá erőt, hogy amit eltervezett, azt jó hatásfokkal végre is tudja hajtani. Ismerem a sokat hangoztatott ellenérveket, hogy személye fokozott veszélynek van kitéve stb. Csakhogy nem értek vele egyet. A világban Krisztus az úr, és a pápa őt képviseli. A mostani eddig kitűnően képviselte. Tartsa meg jó szokását, és bizton követőkre talál az egész kereszténység körében hivatástól és előremeneteltől függetlenül. Róla el merem mondani, hogy úgy ragyog, mint csillag a mindenségben, (Pál levelét idézem szabadon és rá alkalmazva). (Vö. Fil 2,15)
De ha már csillagórák: Az órákat húsvét hajnalán előre kell lökni egy órával. Hogy ettől a szamárságtól mikor szabadulunk meg, fogalmam sincs.
Most éppen úton kellene lennünk Badacsony-Lábdihegy felé, mely találkozásunk legalább három okból meghiúsult. De jó lenne, ha bilokálni tudnánk, mint Szent Pio.
A találkozó nem jött létre, így hát ezúton kívánok menyünk családjának és mindenkinek áldott húsvétot!
Nagypéntek titka Isteni titka, ennél fogva értelmünk kevés teljességének megragadásához.
Amit tudunk:
A Fiú életét adta mindnyájunkért, mert szeretete végtelen.
Némán viseli a legszebb férfikorban lévő Krisztus saját életének összetöretését.
Azért nem értjük szenvedésének titkát, mert csak Ő látja a mindenkit szerető, tökéletes Atyát, mindvégig látja.
Egyek a szeretetben, s ennek tanúsításában elmennek addig a pontig, amit ember már nem képes elmével követni.
A végtelen intellektusú Fiú egyben végtelen szeretet is.
Teljesen kiszolgáltatja magát, példát mutatva arra, hogy
csak a kölcsönösen önfeledt szolgálatban találjuk meg lelkünk nyugalmát, örök életre nyitott igazi énünk békéjét.
Ő a példa,
Ő a minta,
Ő a modell.
Ő az ingyenes ajándék,
Ő az irgalom, mert személyválogatás nélkül szeret.
Ő a rabszolgája minden tanítványának, aki megmossa övéi piszkos lábát.
Ő a végtelen alázat, aki magára vette a világ bűneit.
Ő a fekete bárány, aki egyetlen áldozatával megváltott minden embert, aki ezt képes felfogni,
vagy majd csak élete ellobbanásakor szembesül majd mindazzal, amit nem értett meg, amit nem volt képes belátni.
Krisztus önfeláldozása csak a szeretetből magyarázható, s
csak az érzi meg jelentőségét, aki az ő szemével tekint a valóságra.
Ferenc pápa nagyon fontos dolgokat jelentett ki, s életével próbálja kijelentéseit igazolni, fedésbe hozni.
Példaképe, Isten szegénykéje közelről követte Mesterét.
Ferenc közelről követi Assisi szentjét.
Érdemes rá figyelni, mert minden gesztusa Krisztusra mutat.
Utolsó kommentek