Mickey webnaplója

A közelmúltban érlelődött meg bennem az a nyilvánvaló igazság, hogy ahol sok gyerek születik, ott sok unoka is várható. A nagycsalád felmenő ága is elkezdi vándorlását az égi haza irányába. Magyarul, a nagycsaládokban temetés is több van. 
Ez a természet rendje.
Mindezt azért írom, mert még húgom temetése előtt állunk, de máris újabb hírt kell emésztgetnünk: Tegnap az esti órákban saját lakásában elhunyt kanonok sógorom, Miklós, a Babér u.-i plébános. Többet egyelőre nem tudunk. Gyaníthatóan szívelégtelenség okozta halálát.
Idén lett volna hetven éves. R. I. P!
Nyugodjék békében!

Kérdem én...
Van olyan, hogy képtelen,
olyan is, hogy képes. De
Van olyan hogy káptalan,
miért nincsen kápos?
Van olyan, hogy Bertalan,
de mért nincsen Bertos?
Van viszontag Jánosunk,
miért nincs Jántalan?
Kit szeretsz, az csintalan,
és emellett csinos?
Melyik több, a számtalan?
Vagy netán a számos?
Van, létezik nincstelen,
miért nincsen nincses?
Hogyha egyszer él a kincses,
mért nincsen kincstelen.
Szemtelennek áll a világ
avagy a szemesnek?
Világos, mi nem sötét,
mért nem világtalan?
Létezik a hallatlan,
de nem él a hallós.
Ugyanígy a halhatatlan,
miért nincs még halós.
Van olyan, hogy bűntelen?
Szemben – aki bűnös?
Ám halljuk, hogy szüntelen,
mért nem halljuk: szűnös.
Pedig él a kénytelen,
mellette a kényes,
sőt mi több a fénytelen,
mellette a fényes.
Egyik folyónk a Kapos,
a másik meg Szamos.
Akkor mért nincs Kaptalan,
s hol folyik Szamatlan?
Továbbmegyek: Körös, Maros,
ám nincs sehol Körtelen, Martalan.
Jó ízű a lángos,
párja nincs? – Lángtalan?!
Páratlan-e a páros kolbász...
Folytathatom soraimat
Véges-végtelenig (unos-untalanig)
Haszos sincs: csak
hasztalan...

yyfgé.tfgfvfgfigfvligvfl,igvfgvgvfgvbcjfgvbné-.ápgvbvgbgv- (2013. január 19.)  A kódolt szöveg megfejtésére várjuk a megoldásokat. Szerintem ilyenek: apa, mama, bö, le, lámpa, brrrrrrrrrr, prrrrr (amennyiben autó akad a keze ügyébe, illetve, ha autót lát elhaladni az ablak előtt).

Ez a kis lurkó még nincs egy éves, és megtanulta, hogy ne fejjel lefelé szálljon le az ágyról, kanapéról, hanem hasra fordulva a lábát irányítsa a pamlag szélére és úgy csusszanjon le.    
Lehet, hogy ma ez a legértelmesebb közlés, ami felkerül, vagy nem kerül fel a freeblog.hu-ra, mely immár többedszer dobja be a törölközőt.
Mi történik itt?
A nagy havazás behavazta a szerkesztőséget?
Hacker-támadás érte a szervert?
Minden munkatársuk sízni ment hétvégén?
A szerver kapacitása a végét járja?
Vírusfertőzés áldozata lett a webhely?
Virtuális homok került a gépezetbe?
Úgy járunk, mint a statisztika címszó alatt nem működő rendszerrel?
Vagy egész egyszerűen a gazdák szeretnék, ha elpárolognának innen a bloggerek.
Itt abbahagyom, mert könnyen összeesküvés-elmélettel lennék megvádolható.
Azon viszont csakugyan gondolkodom, hogy átmegyek más blogterületre.
A kérdés csupán az, hogy jobbak-e a többiek a freeblognál, vagy sem.
Várom a választ.
Várom, hogy életet leheljen már valaki a rendszerbe a posztolást lehetővé téve.
Egy nap múlva:
Továbbmegy a verkli. Magához tért a blogom.
Tapasztalhatjátok.

Ha hó lesz, fehér lesz.
Hó hátán is kincset ás (és talál).
Hol van (már) a tavalyi hó?
Nem bánom, ha úgy elmegy, mint a tavalyi hó.
Olyan fehér, mint a hó.
Úgy elmegy, mint a tavalyi hó.
Sok hó, sok búza!
Fehér, mint a hófalat.
Máma hófuvatag, holnap süt a nap.
András napi hó a vetésnek nem jó.
Kilyukadt az angyalok dunnája. (= esik a hó)
Eljött Márton szürke lovon. (A. m. Márton napján havazik.)
Kiszakadt a menyasszony dunyhája.
Megadjuk, majd ha a havast eladjuk.
A fentiek forrása O. Nagy Gábor. könyve.
Meg kell hagyni, kevesellem. Sokkal többet vártam a vastag kötettől.
Nem találtam benne pl. Nem eszi meg a kutya a havat.
Azon persze nem csodálkozom, hogy nem szerepel itt pl. az, amit a Pápán kültéren dolgozó és sűrűn tréfálkozó munkások emlegettek: Komám, ez az idei hó hidegebb, mint a tavalyi. Vagy egy közismert: Kimaradt, mint kutyaszar a hó alól.
Nos, a poszt anyagába még belefér egy kis csacskaság is, ha már hóról esik a szó. Már csak azért is, hogy megértsük, miken nevet egy középsőcsoportos ovis.
Alapszöveg
Nagy pelyhekben hull a hó, itt van, itt van Télapó.
Óvodás változatok
Nagy palyhakban hall a ha, att van, att van Talapa
Nágy pályhákbán háll á há, átt ván, átt ván Tálápá
Negy pelyhekben hell e he, ett ven,ett ven Telepe
Négy pélyhékbén héll é hé, étt vén, étt vén Télépé
Nigy pilyhikbin hill i hi, itt vin, itt vin Tilipi
Nogy polyhokbon holl o ho, ott von, ott von Tólopó
Nögy pölyhökbön höll ö hö, ött vön, ött vön Tőlöpő
Nugy pulyhukbun hull u hu, utt vun, utt vun Túlupú
Nügy pülyhükbün hüll ü hü, ütt vün, ütt vün Tűlüpű
Ráadásul végig lehet vinni az egész mondókán, melynek szövege azért hosszabb:
Pattanj pajtás, pattanj, Palkó,
Látod, nyílik már az ajtó.
Nagy pelyhekben hull a hó,
Itt van, itt van Télapó.  

Az Erdő szélén nótájára:
Kertes házban nem jó lakni,
mert havat kell lapátolni,
százhuszonhat ölet meg egy felet,
Sokat foghatod a lapátnyelet
…
Kertes házban de jó lakni,
lehet havat lapátolni,
százhuszonhat ölet meg egy felet,
Sokat foghatod a lapátnyelet.

Az Ugyan, édes komámasszony nótájára:
Ugyan édes szomszédasszony
mért kend olyan dühös asszony
Nem szeret tán csúszkányi
lám én milyen boldog vagyok
az ablakon kibámulok
ebben a nagy hidegben.
…
Ugyan édes szomszédasszony,
mért kend olyan boldog asszony
minek tud így örülni
lám a dühtől szétrobbanok
hóeséstől fagyoskodok
ebben a nagy hidegben

Volt egy irányzat, melyet magyarul hitvédelemnek, szaknyelven apologetikának neveztek. Mindig furcsának tartottam, hogy a hitet miért kell védeni? Legfeljebb ápolhatja, akinek van, akinek nincs, megszerezheti, ha akarja. Ez szabadságában áll, de ellen is állhat a krisztusi tanításnak.
A katolikus (= egyetemes, általános) hit minden embernek szól, és a világnak is olyannyira megfelel, hogy az értékeivel való tartós szembenállás esetén a föld erői megrendülnek, mely komoly következményekkel járhat. Pl. bibliai kitétel: „hajtsátok uralmatok alá a földet”. Nem azt üzeni, hogy szemeteljük tele, tegyük tönkre a teremtést, hanem, hogy éljünk vele, benne. Ismerjük meg értékeit és a szerint bánjunk vele. 
Azért fogtam bele ebbe a posztba, mert jönnek a hírek a keresztény jelképek visszaszorításáról (keresztek eltávolíttatása az iskolafalakról, betlehemállítás megtiltása, a keresztény hit terjesztésének egyértelmű elutasítása stb.). Folyamatosan találkozom a kibertérben is a vallás egészét vagy egyes részeit elhárító megjegyzésekkel. Az EU ideges lesz, ha az alapító atyák által megálmodott keresztény gyökereket említi valaki. Brüsszel karácsonyfa helyett egy világító zöld dobozmonstrumot hozott össze, hogy erősítse a hagyománytól való távolodást. Nem sorolom tovább. sokan úgy nyilatkoznak, hogy „nyomul az egyház”, és ez sérti szuverenitásukat.
Az alábbiakban a nem hívők figyelmébe ajánlom az Újszövetség néhány kitételét, mely talán megérteti velük, hogy a hit hirdetése senki ellen nem szól, csupán egy isteni parancs megvalósítása. Jöjjenek hát akkor az idézetek:
Az istenember Jézus parancsa hívei számára ez: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Tehát nem hallgathatunk.                
Péter apostol a főtanács előtt: „A főpap a szemükre vetette: »Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő [Kr.] nevében…«, mire Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. … Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki«. Mikor ezt meghallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.” (ApCsel 5,29skk.) Kérdem ma élő kortársaimtól: Lelkiismeretesen döntöttek-e az apostolok, mikor hangsúlyozták, hogy inkább Istennek kell szolgálni, mint az embereknek. Második kérdésem: Nem mintha ma is ez volna a helyzet? Azon gondolkoznak sokan, hogy megöljék a hitet, s képviselőiket is ellehetetlenítsék (Stetisztikai adat: keresztény hite miatt 2012-ben 105 000 főt öltek meg). 
Volt a főpapok között egy Gamáliel nevű bölcs ember. Ő azt mondta: „hagyjátok magukra ezeket az embereket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik, ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le.” (Uo. 38.39. vers) Kortársaim: 2000 év telt el azóta. Nem enyészett el: Hatalmas mértékben megszaporodott a hívek száma.
A „pálforduláson” átesett Saul így ír a korinthusiaknak: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16). Értsétek meg kortársaim, ez nem kívánsághangverseny volt, és ma sem az, hanem az egyházi közösség kötelessége. Mindezt nem azért írom le, hogy mától térjetek a katolikus hitre, (persze örömmel venném), hanem azért, hogy megértsétek, amíg világ a világ, nem tehetnek másként a hívek, mint hogy előállnak vele, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (Pál intése), s „amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről” (Krisztus szavai: Mt 10,27). Az egyház tehát nem hallgathat.
A folyamatos üldözés ellenére sem hallgathat.
Már az őskeresztények előtt sem volt titok: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20) nyilatkoztatja ki Krisztus követőinek, hogy tudatosodjon bennük, mire számíthatnak (Még egyszer ide írom: tavaly 105 000 áldozat).

Ezek után mit mondjak? Talán sikerült megértetni a vallás ellen ágálókkal, hogy nem tehetnek mást a Krisztus-követők (keresztények), mint hogy követik Mesterüket. Nem az üldöztetésre vágynak, csak elviselik – ha nincs más lehetőségük – tanúságtételük velejárójaként.
Senkit nem szeretnék befolyásolni szabad akaratában, de muszáj megosztanom minden kortársammal azt a krisztusi kijelentést is, hogy „Ő velünk marad a világ végéig”, továbbá, hogy „az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (ti. az egyházon)”. (Mt 16,18)
Krisztus kijelenti még magáról: „A kő, melyet az építők elvetettek szegletkővé lett. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.” (Lk 20,18) Ez azt jelenti, hogy lehet (csak nem érdemes) ágálni ellene, mert „minden általa, érte és benne áll fenn a világon” (Páltól veszem a gondolatot).
Akik elolvasták ezt az eszmefuttatást, azoktól azt kérem, hogy ne reflektáljanak rá. Azért ne, mert nem kívánok senkit gondolkodásmódjától eltéríteni, csupán azt szerettem volna kortársaim értésére adni, hogy tudunk róla, hogy Krisztus követőit valamiképpen üldözik, de akik mégsem tehetik meg, hogy abbahagyják az istenember minden teremtménynek szánt jó hírének a hirdetését.
Próbálják megérteni az egyház viselkedését.
Előre jelzem, hogy – a fentiekre tekintettel – senkivel sem kívánok vitába bocsátkozni.
Megígérem továbbá, hogy a témáról ebben a formában nem veszem igénybe idejüket, türelmüket.
Vigasztalásul és ajándékképpen pedig ide írom, mert csakugyan mindenkinek szól: Krisztus a végső elszámoláskor nem vallási hovatartozásunk, hanem tetteink alapján fog dönteni sorsunkról. Mi csak hirdetői vagyunk az ő szavainak:
„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám… Bizony mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,35 skk.) Ha van általános, minden embert egyaránt megszólító norma, akkor az előző felsorolásban lévők biztosan azok. Jó vagy rossz sorsunk azon áll, vagy bukik, hogy az előző kihívásokkal mit kezdünk. Ámen.

Obligát téli téma minden kor általános iskolájában a karácsonyi szünetben fogalmazás íratása a nebulókkal „A tél örömei” címmel.
Azonnal adódik, hogy megidézzem G., a „rossz tanuló” háziját, részben mert rövid, részben, mert a téli szünet után az óra előtti tízpercben született, részben mert zseniális. G. a téli szünetben nem ért rá házit írni, hiszen a tél örömeinek hódolt. Nem kertelek tovább, újra ideidézem a korábban már citált dolit: „És voltunk szánkózni. Lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Jobb jegyet adtam volna neki, mint amit kapott elhamarkodott munkájára. Mindenesetre egyfajta őszinte értékelése ez a télnek, mely éppúgy tartogat örömöket, mint felejthető eseményeket.
Igyekszem gyorsan leszögezni, hogy a havazás gyerekszemmel nézve mindig is gyönyörűségszámba ment. (Olykor tényleg a számba ment.) Jéggé síkosítottuk a havat, s csúszkáltunk szüleink bánatára, a suszterek örömére, akiknek üzlet volt cipőnk megtalpalása. (Szinte kizárólag bőrtalpú cipők léteztek. Aki jobbra vágyott, kaphatott gumi hócipőt, csizmát, a felnőttek kalucsnit.)
És voltunk szánkózni is. Egy hasalt a szánkón, egy-két gyerek ült a hasalón. Ezt „ördöglovas”-nak nevezetük. Ültünk háttal, felálltunk a szánkóra, kapaszkodtunk a végén potyázva és repültünk vagy bukfenceztünk. „Puha a hó, hogyan fájna”?! – énekeltük. A valóságban a hó nagyon is tudott fájni. Ha egy jegyes hógolyó az arcunkba csapódott, ha mackónadrágunkon térdig jégcsimbókok csüngtek, ha lábunk szára vörösre fagyott a hótól, a jégtől, a jegyes széltől. (Felmenőnk lába megfagyott a távol lévő iskolából hazajöttében hófúvásban, ki tudja mekkora hóban gázolva.) Mondják, hogy az 1700-as években kisebb jégkorszak érte földrészünket. Igen sok katona és civil fagyott meg. Akkor élhetett „A didergő király”, akin hermelinpalástja sem segített.
A közelmúlt híradásait hallgatva-nézve meglepett, hogy a helyenként nagymennyiségben lezúduló hó miatt hányan kárhoztatták a hatóságokat. Panaszkodott a zágrábi megkérdezett, panaszkodtak a Face-book látogatói. Egyenesen államtitkárok lemondását követelve, amiért nem tudták tapsra eltüntetni a hatalmas hótömegeket. Nyilván lelassult egész Európa mozgása, függetlenül a fuvarok vállalt határidejétől. Sok vitát okozhat a kiszámíthatatlan időjárás. (Jó üzlet a jogászoknak.)
Mennyivel kevesebb szó esik arról a haszonról, amit a fehér jegeces pihék hullása és a fagy mint olyan jelent.
Próbálom számba venni:
Megóvja a fagytól az őszi vetéseket. Ez önmagában hatalmas áldás.
Megemeli a talajvíz szintjét, mely az utóbbi időkben szintén pozitívnak értékelhető, és nehéz volna hasznát forintosítani.
Megtisztítja a szmogos levegőt. A városlakók fellélegezhetnek.
Eltakar minden mocskot, szemetet, szemet zavaró rendetlenséget.
Esztétikai gyönyörűség. A fotósok lázasan kattintgatnak, mert megnő a kontraszt, mert a témát kiemeli, mert egy jól eltalált téli fotónak hangulata van. A zúzmarás, havas természet gyönyörűséges a maga nemében.
Lehetővé válik a sízés, korcsolyázás, fakutyázás, snow-boardozás, a jégszobrászat, a hóemberépítés…
Hatásosan ellensúlyozza a nyári hőséget.
Kétségtelen tehát, hogy a tél, a havazás okozta bosszúságokat ellensúlyozzák a tél ugyancsak létező örömei.

Az ülőmunka mint olyan, immár betegséggé avanzsált. Aki életmódszerűen üldögél az íróasztalánál, az autójában, a PC előtt, a krónikus mozgásszegénység miatt óhatatlanul megbetegszik. Keringési és szívpanaszai lesznek, mások aranyérrel küszködnek.
Legjobb le se ülni az asztalhoz, de ha már, akkor időnként fel kell állni, mozogni.
Az okosok szerint az egészség szinten tartásához nem elég a séta sem. Több kell. Otthon vagy konditeremben.  
Ha otthon, akkor visszatérően 10-15 db-ot le kell nyomni napjában többször az alább csak felsorolt mozgássorozatokból.  Csak felsorolom őket, meghagyva a titokzatosságból fakadó félelmet: Vajon miféle testkínzó tekergések lappanganak az egyes szavak mögött?
Törzsemelés, zsebbe nyúlás, repkedés, hasizom-erősítés, egyszerű felülés, ferde felülés, felülés karmunkával, felülés térdhúzással, váll- és karizom-erősítés, oldalemelés, előreemelés, karkörzés, lórúgás, nyújtás, stb.
A konditeremre nem térek ki. Ott mindenhol nagy ablakok vannak, akárki láthatja, mint ugrálnak, „gyúrnak”, akik örökké szeretnének élni és egészségesnek maradni.
Biztos, hogy kellenek a mozgások. De ha már kialakult egyfajta testi romlás, akkor szerintem nem árt az óvatosság.
Először ugyanis akkor kerültem kórházba, amikor ütőfúróval fúrtam végig egy szobafalat, s mellé bekaptam egy korábban nem szedett Aszpirin tablettát. Vérnyomásom az egekbe szökött.
Másodszor azért kerültem oda, mert végkimerülésig lapátoltam a víztől elnehezedett hatalmas hóbuckákat. Ekkor ritmuszavarom támadt.
Harmadszor meg azért, mert megijedtem néhány kellemetlen tünet miatt. Ijedelmemet nem bántam meg. Akkor beállították gyógyszereimet, mely ez idáig működik.
Csak semmi tunyulás, mondják az okosok, fel az asztaltól és mozgás!
Csak semmi sport, mondja W. Churchill, aki valahogyan máshogy tartósította magát.
Tudja a fene, mikor járok jól.
Mitévő legyek, és mit évő legyek?
Talán a legfontosabb a nekem szóló feladat megtalálása és művelése, amíg erőim engedik.

angelus – Angéla
atletikus – atlétika
botanikus – botanika
dinamikus – dinamika
fifikus – fifika
fizikus – fizika – fizikum
grafikus – grafika
harmonikus – harmonika
Herbária – herbárium!
hisztérikus – hisztérika
komikus – komika – komikum
kozmetikus- kozmetika – kozmetikum
kritikus – kritika
krónikus – krónika
logikus – logika
mechanikus – mechanika
metodikus – metodika
muzsikus – muzsika
narkotikus – narkotikum
patikus – patika
periodikus – periodika
politikus – politika
retorikus – retorika
ritmikus – ritmika
skolasztikus – Skolasztika
számítástechnikus – számítástechnika
technikus – technika – technikum
teológus – teológa
Kilógnak a sorból azok, amelyeket mindhárom nemben használunk komikus, kozmetikus, fizikus, technikum.
Továbbá azok, amelyek kétféle nemben használatosak, de hím- vagy nőnemben nem. Narkotikus -um; herbária, -um.
Utánacsaptam a vicc kedvéért azokat, melyek alakilag ugyan megfelelnek a játékszabálynak, (-us, -a végűek, de valamiért komikusak, vagy éppen közük nincs a latinhoz.)    
aktus – akta
butus – buta
Buxus – buksza
dadus – dada
darus – dara
gesztus – geszta
kapus – kapa
mókus – móka
papus – papa
parókus – paróka
rítus – Rita
Rókus – róka
traktus – trakta
Jó szórakozást!
Mindenkinek, szervusz! – szerva

Ők ők, mi meg mi vagyunk – polemizál egy politikai felhangú írás.
– Igen, de az országból, melynek szebb jövőjén fáradoznunk kell, csak egy van.
Ők ők, mi meg mi vagyunk, írhatná mindenki a másik felekezetekkel való összevetéskor.
– Igen, de Isten csak egy van, örök haza is csak egy, ha a poklot nem számítom elérni vágyott célnak.
Ők ők, mi meg mi vagyunk. Tapasztalom az ökumenista törekvések hátterében.
– Noha, bár különféle irányokból célozzuk meg, a hegy csúcsa csak egyetlen pont a sok odavezető út ellenére.
Ők ők, mi meg mi vagyunk… mondják a zenekar tagjai.
– Igen, de az összhangzás csak egyféle lehet, amelyhez az összes hangszeres játéka szükséges.
Ők ők, mi meg mi vagyunk, mondjuk, akik építeni és szeretni vágyunk, szemben azokkal, akik  gyűlöletüket konkrét célként fogalmazzák meg (nem egyet olvastam, kellőképpen megütközve rajta), és rombolnak.
De mindnyájunknak csak egy élete van, s nem mindegy, hogy mivel töltjük el.
Ők ők, mi meg mi vagyunk, mondják mindenféle izmushoz tartozók.
– De az emberi méltóság mindenkinek kijár a különféle izmusokhoz való tartozástól függetlenül.
Ők ők, mi meg mi vagyunk… ők szemetelnek, mi meg összeszedjük.
– De csak egy földgolyóban gondolkozhatunk.
Ők ők, mi meg mi vagyunk, mondjuk, akik egyazon feladatot látunk el a többiekhez képest.
De egy test(ület)hez tartozunk valahányan – az elkülönült funkciók ellenére is.   
Ők ők, mi meg mi vagyunk, mi gazdagok vagyunk, ők meg szegények.
– De továbbra is csak egy földgolyóbisban gondolkozhatunk.
Ők ők, mi meg mi vagyunk, mondják a bántalmazók az áldozatokról.
– De a börtönrács innenső és túlsó oldalán egyaránt emberek járkálnak.
Ám nem így áll a helyzet: Ők mi is vagyunk, mi meg ők is vagyunk, és te én is vagyok , ti pedig mi is vagyunk.
Ha nem is egyforma mértékben.