Mickey webnaplója

Jól néz ki! – szól egy mondás. A német kifejezés tükörfordításaként.
Ez jutott eszembe, mert kinéztem az ablakon. Jól néztem ki (jól kinéztem), és azt láttam, hogy a szemközti ablakok egyikén egy nálam jóval fiatalabb tulajdonos néz ki éppen. Ez egyre sűrűbben megtörténik.
Vegyük csak a saját épületünket.
Új ház volt, amikor kb. 34 éve beköltöztünk. A tizenkét eredeti tulajdonosból két család lakik még ugyanitt. E kettő közül mi vagyunk az idősebbek, csaknem évtizeddel öregebbek a másikaknál. Az idők során csupa fiatalabbak költöztek ide. Csak egy idősebb valaki jött ide, aki talán idősebb nálam.
Nemrég beleakadtam egy fura kérdésbe:
- Mikor köszöntek neked először csókolommal?
Már nem emlékszem rá. Talán akkor, amikor először azt mondta valaki nekem, hogy Miklós bácsi.
Arra viszont emlékszem, hogy jócskán ezelőtt egy cégkiránduláson vettünk részt, Komáromban és Pannonhalmán, amikor szembesítettek vele, hogy én vagyok a doyen a csoportban, és legidősebbként köszöntsem én fel a főnököt. Megtettem, de nagyon meglepődtem, mert én nem szoktam egy kirándulás legidősebb embere lenni. Nem is úgy éreztem magamat.    
A címbeli latin közmondást Hodie mihi, cras tibi (azaz: Ma nekem, holnap neked) ma még megfordíthatom. A dolog igaz, miközben tudomásul kell vennem, hogy gimnáziumi osztálytársaim fele már kiszállt ebből a világból. Hasonló lehet a helyzet a főiskolás társakkal is, bár friss adatom nincs róluk. Kortársaim egyike botorkál, más ízületi kopásokkal él, avagy éppen ilyen-olyan műtéteknek néz elébe.
Fiatalos allűrjeink olykor felélednek bennünk, de a korábban laposnak ítélt utcák enyhe emelkedőit egyre inkább számon tartjuk.
Az idő múlását mutatják az unokák, akik megjegyzik, hogy életük egy meghatározott részét velünk töltötték, és ezek az unokák már tini vagy twen-tini korukban leledzenek. 
Mi meg már mindketten elnyertük az adható legnagyobb kitüntetést. Oklevelünk van róla, hogy „minden kétséget kizárón mi vagyunk a világon a legjobb nagypapa/nagymama.” Ez igaz, hogy nem igaz, de jól esik ránézni.    
Korábbról van nekem egy törölközőm is, a legjobb apa felirattal. Elég jó törölköző. Szövegével ugyanaz a helyzet.
***
Ma reggel hallottam egy szösszenetet a rádióban. A publicista arról értekezett, hogy milyen kiváló is az ő unokája, és hogy nem esik messze az alma a fájától.
Igaz.
Csakhogy én meg Czakó Gáborhoz jártam újságírást tanulni, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a zsurnalisztának csaknem mindenről szabad írni a saját maga/maguk kiválóságát kivéve.

Már a vége felé tartok az Anyanyelvünk művelése c. kötetnek.
Ilyenek dobogtatják meg a szívemet:
- A Ki tud helyesen írni c. cikk szerzője így indít: Alighanem senki….mert a helyesírás nagyon bonyolult. … A korrektorok lapozzák leggyakrabban a helyesírási útmutatót.
Teljesen egyetértek a szerzővel.
- Az is szócska az állítmány után áll: pl. akárki volt is. Helyteleníti az igekötők és az ige közé vetett is szócska használatát. Ma ez már szerintem lazább megítélés alá esik (pl. el is feledkeztünk róla).   
- A Körös folyó nevében a román Cris áll. Kiris, Keres, Körös a szó átalakulásának az útja (Sebes-Körös).
A Kiskőrös és Nagykőrös nevében a kőrisfa neve lapul meg.
Így hát emezek meg hosszú ő-t követelnek.
- A magyar szóképzés hallatlan tömörítésekre képes.
A szerző ilyeneket említ:
Anya a gyerekéhez: Majd „megmozdonyozlak” én téged.
Jókainál: „megköpenyegtelenített” hajóslegény… És még:
a szidogatás nála „pirongatórium”.
Utóbbit én dorgatóriumnak ismertem.
Mikor a csöndeskedik szót olvastam, Gárdonyira gondoltam – és nyertem. Az ő tömörítése a zöldikél ige is.
- Ez a könyv is emlegeti Kosztolányi tíz legszebbnek tartott magyar szavát.
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Mellé teszi egy közvéleménykutatás eredményét, amely szerint a tíz legszebb: szellő, alkony, csillag, álom, hajnal, csend, illat, csók, tündér. Lám, csak egyetlen szó közös köztük. Ízlések és pofonok esete.
- Kiderült, hogy a társ szó a tovaris alakból rövidült.
Elképzelhető.
Naná, nem is a német Genosse-ből.

Néha azt is kell.
Elvégre nyár van, a kikapcsolódás ideje.
Ma csak poénokat szórok. Kaptam, -tovább adom cők:
Faviccek:
Doktor úr! A bátyám erősen köhög, és láza van.
Magas?
Igen. Nálam egy fejjel magasabb.
***
Újévtől mindenkinek 100 ft-ot kell fizetnie, akinek hőmérséklete a 37 fokot meghaladja. Ez lesz a lázadó.
***
Egyszer felidegesítettem egy tojást … és kikelt magából.
***
Lovaskocsimat protézisre cserélném: „Fogat fogért.”
***
Két csecsemő beszélget:
Szia! Te fiú vagy, vagy lány?
Fiú.
Honnan tudod?
Ha kimegy a nővér, megmutatom.  …  Látod? Kék a zoknim.
***
Az én koromban azt teszem, amit Mark Twain is tett:
„Reggel megnézem a napilapokban a gyászjelentéseket. Ha nem vagyok benne, akkor teszem tovább a dolgomat.”
***
Két horgász reggeltől ül a parton.
Délután az egyik keresztbe teszi a lábát.
A másik rászól: Most szambázunk vagy horgászunk?!

Nekem tényleg nyelvésznek kellett volna lennem, annak ellenére, hogy Kolozsvári Grandpierre Emil szerint a nyelvvel azok bíbelődnek, akik írók szerettek volna lenni, de valamiért elfajzottak. Persze nem szó szerinti az előző gondolat, de hát évtizedekkel ezelőtt olvastam, és nem tudom pontosan idézni.
Azért vetem előre ezeket, mert elkapott engem az olvasás heve a tegnap elkezdett cikkgyűjtemény (Anyanyelvünk művelése) kapcsán. Néhány helyét megidézem:
- „…A ’gyermek’ és a ’gyerek’, szókincsünk ismeretlen eredetű szavai közé tartozik.”
Meglehet, nekem azért van róla elképzelésem. Egy lehetséges megoldás a jövevény felől közelítheti a szót. Ld. jön, jöjj, jer, gyere. A k kicsinyítő képző lehet. 68. o.  
- Sokáig gondolkoztam azon, hogy a szeretlek, várlak stb. igealakoknak mi volna a szabatos meghatározásuk. Íme, amit a könyv bemutat: „Ez a ragozás az első személyű határozott alanyra és a második személyű határozott tárgyra utaló igei személyragos alak.”
Nem túl egyszerű ez így, de megengedem, hogy nem létezik egyszerűbb meghatározás. Még hozzáteszi a cikkíró, hogy egy ilyen igének a tartalmát az analitikus nyelvek olykor mondat értékű nyelvi formával képesek csak kifejezni. (Románban hat szó kell hozzá: te aştept pîná ce vei sosi.)  
- Hatalmas mennyiségű szótárfajtát sorol fel a könyv, egyet mégis elfelejt: A szóvégmutató szótár hiányzik a felsorolásból.
- A jezsuitáknál találkoztam a Gombocz–Melich-féle Magyar etymológiai szótárral, és csodálkoztam, hogy miért nem vették meg az összes kötetet. Jó okuk volt rá: A g kezdőbetűs szavaknak mintegy a negyedénél abbamaradt a szótárkészítés 1944-ben.
- „Ha azt tapasztaljuk, hogy valamely idegenből vett szó a pótlásukra magyar tőből alkotott új szavakkal szemben makacsul tartja magát nyelvünkben, ez mindig annak a bizonysága, hogy az alkotott új magyar szó… nem képes a fogalmat oly jellegzetesen és teljesen kifejezni, mint az idegen szó.”
Ez a megfogalmazás segít megértetni, hogy miért nincs a projektet kiváltó magyar szó mindmáig.
- A helyes ejtés és a helyesírás előírásai nem mindenben azonosak. Írjuk: kisebb, ejtjük: kissebb, írjuk egy, ejtjük eggy. Kiegészítem még egy szóval: az edzés szót eddzésnek ejtjük.
- A végére hagytam egy igazi csemegét. A legpattogósabb vers, amivel eddig találkoztam. A kötet hívta fel rá a figyelmemet.  
Áprily Lajos
MÁRCIUS

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

Hát persze, hogy zeng!!!

A könyvmegállót, amikor csak tehetem, felkeresem, mert sokszor sok jó könyvet találok benne, sokszor sok rossz könyvet, sokszor pedig alig sorakozik egy-két kötet benne.
Nem mondom, hogy könnyű értékes irodalomra találni, mert arra szakosodott alakok mobillal a kezükben társalognak antikváriusokkal, azt tudakolva, hogy érdekli-e valamelyik könyv őket a kínálatból. Ezeket aztán viszik boldogan.
A könyvmegálló mégis csaknem tökéletes találmány. De nem egészen.
Ha erős a szél, könnyen kinyitja az ajtószárnyakat, s ha éppen zuhog is az eső, el is áztatja, ami az ajtónyílás környékén sorakozik.
Utoljára ottjártam alkalmával áttekintettem a felhozatalt, és két köteten akadt meg a szemem.
Egy általam még nem olvasott Móra F.-könyvön, és egy anyanyelvünkkel foglalkozó  könyvecskén. A Móra-kötetet hamar vissza is tettem, mert csurom vizesek voltak a lapjai. A Kriterion kiadásában megjelent könyvet (Anyanyelvünk művelése) magammal hoztam.
Érdekeltek az asszociációkról írtak, a román eredetű magyar szavak, az etimológia kérdésköre és egyéb csemegék. Itt-ott bele is firkáltam.
Nem szól a kötet arról, hogy az erdélyi magyarok olyankor kevert nyelven beszélnek prizának hívva a konnektort, calorifernek a radiátort, borkánnak a bögrét, pungának az erszényt… Persze van abban valami humoros, ha a magyar cápnak (bakkecske) becéz valakit, ha a székelynek tésztát (náluk sütemény) ígérnek ebédre, de csak laskát kap.
Érdekes olyan szavakkal találkozni, amelyek az erdélyi mesékből szivárogtak hozzánk pl. berbécs (kos), esztena, orda (sajtfajta), pakulár, (pásztor) stb. De a murok (s.répa), pipe (kis liba), a paszuly is hangulatos szó. A kégyó, a pityóka, a tehenecske is ízes beszédük része.
Legyen elég is ennyi ízelítő a kötetből.     
Ha újra születnék, alighanem a nyelvész és/vagy a filológus pálya felé orientálódnék.
Nyafoghatnék, de most már késő…

Új arcát mutatja a természet.
Korábban elképzelhetetlen viharcellákat lehet fotózni.
Ha festményen látnánk, azt mondanánk, erősen romantikus.
A valóságban ilyen nem fordul elő.
Ám a valóság rácáfol egy ilyen felvetésre: Van ilyen.
Cifrábban fogalmazva: Ilyen nincs, és mégis van!!!
A vihar-fotózás terjedőben van, mert gyönyörű és félelmetes, amit a felhőkolosszusok produkálnak. Persze besegít a nap is, hogy érvényesüljön a színek kavalkádja.
Minden fotós szeretne szép villámrajzolatú képeket előállítani.
Azért amikor közel csapkod, villám ide-villám oda, fedezékbe vonulunk, ha van fedezék egyáltalán.
Ma hétfőn szép, fényes napsütésre ébredtünk.
Induláskor autózás közben lefordítottam a napellenzőt, hogy jobban lássam az utat.
Visszautunkon visszanyomtam alapállásba, mert felhős lett az ég.
Reggel 16 fokot mértem, és felvettem egy dzsekit.
Annyira mégsem volt hideg, hogy zoknit is húzzak.
A meteo szerdára újabb hidegfrontot ígér.
***
Idén kegyes volt hozzánk az ég.
Jókor nyaraltunk, sose fáztunk, és kellemes volt a Balaton vize.
Már nem az.
Ráadásul élénk, hűvös szél fúj, aligha alkalmas a strandolásra.
***
M. unoka Erdélybe tartott.
Mint írja Válaszúton van.
Nem tudtuk, hogy Kolozs megyében van ilyen nevű falu.
Most már tudjuk.
Nemcsak falu, hanem moldvai táncház is.
Nem messze a falutól egy nagy Bánffy-kastély, mellette pedig Bonchida.
Mesés lehet ott az élet, hiszen nem egy közülük így végződik:  Hencidától Bonchidáig foly a bor…

A nagy kánikula után nagy változás állt be.
Jött a hidegfront,
majd elvonult a vihar, és jött egy másik helyette.
Majd elvonult a második vihar, és jött egy harmadik helyette.
A mostani viharok jellegzetessége az özönvízszerű esőzésen kívül a csaknem folyamatos villámlás. Gyakran üldögéltünk a tévé előtt, és láttuk, hogy az ország, a világ, a városunk egy-egy része hogyan sínyli meg a hatalmas villámáradatot. Meg nem erősített hírek szerint stílszerűen a kerületünkben lévő Vihar utcában a fák dőltek a parkoló gépkocsikra.
A meteorológusok felhívják a figyelmet arra, hogy ne parkoljunk fák közelében.
Mivel egymást érik az út menti fák, intésüknek egyáltalán nem tudunk megfelelni. Most is fa alatt áll a kocsink. Kérdezhetnéd, hogy miért nem a kocsitárolóban? Nincs jobb válaszom rá, mint hogy az tele van más dolgokkal, egyébként is nehézkes volna a széles kocsival a ki- és beállás.
***
Eddig a mi régi Coltunk rakoncátlankodott.
Ha olyan kedve volt, megállt mint a csökönyös szamár.
Tegnap M. unoka Ford Fiestája tette ugyanezt. Megállt, annak ellenére, hogy új akkut kapott. A hiba pontos mibenlétét nem tudjuk. A generátor makacskodhatott, mielőtt Erdélybe mentében elérte volna Nyíregyházát. Nagy szerencséje volt M.-nak, mert ismerőse behúzta a városba. Még nagyobb szerencséjére találtak egy szombat este is működő szervizt. És a legnagyobb szerencséjére meg is tudták javítani helyben a kocsit.
Még az este folytatta útját keletre.
***
M. és E. családostul Velencére látogatott. Remélhetőleg elkerülték a viharos kitöréseket, és épségben hazaértek.
Szombat reggelre megszűnt a DIGI-kábel tévé összes csatornája – gondolom a hatalmas vihar okán. Tán csak nem csapott bele a ménkű a vezetékbe?!
Holnap munkanap.
Csak-csak kijavítják a hibákat, és tovább nézhetjük a százféle adást.
(Jó, ha ötöt-hatot kultiválunk közülük.)       

Ma végig kellene aludnunk a napot, mert az éjszaka mással voltunk elfoglalva. Az ég csaknem folyamatosan villogott, hol halványabban, hol élesebben. A hidegfront felhőzete fölött, között, olykor alatta villámlott. A dolog érdekessége, hogy a villámok zöme a levegőben sült ki, mindössze két vastag lángoszlopot észleltem, mely tőlünk délre csapott valamibe. Azért biztos ennél lényegesen több jutott a földre is, mert bár a tévénk jó, a kábelcsatorna (DIGI) közvetítése megszűnt. Gondolom, hogy kivételesen nem nálunk kell keresni a hiba okát.
Tehát éjjel hol felébredtünk, hol felriadtunk, ilyen sűrű villámlássorozattal még nem szembesültünk.
Zivatar is kialakult több nekifutásban, és még egyáltalán nincs vége. Most csak felhős az ég, de folyt köv. ma délután.
***
Elszaporodtak a FB-on a legkülönfélébb korú emberek rendőrség által való keresései. A napokban két nő és egy férfi iránt érdeklődött a hatóság.
Sűrűbb lett az emberrablás?
Sűrűbb az elkóborlás?  
Vagy netán csak a nyilvánosságra hozatal lett gyakoribb?
Hezitálok azon, hogy vajon megosszam-e a keresettek anyagát, vagy se. Mindkettő mellett és ellen szólnak érvek. Azért általában megosztom. Hátha nem ront, hanem segít az eltűntek sorsán.  
***
Vallási rádióadók kérnek anyagi segítséget, mert fennmaradásukat veszélyben látják.
A lepramisszió is, de az ukrán menekültek, a Száhel-övezet mélyszegénységben élő nincstelenek is, a magyar szegényekről ne is beszéljünk.
***
Rossz a M.-éknak, mert nincs villámhárító a házukon. Jó a M.-éknak, mert nincs pincegarázsuk, ennél fogva nincs, ami villámárvíz alkalmával víz alá kerüljön.
Remélem, hogy mind a villámcsapás, mind a vízár elkerüli őket, mert ahogy fogalmazni szoktam: a baleset, mint olyan, igen ostoba dolog. Nincs semmi értelme!
                                                                                                                                                            

A bevezető mondatokat magamtól lopom. Négy éve billentyűztem be blogomba a következőket:
„Vásáry Tamás meséli Kodály tanár úrról: Kodály, aki a jazz-t nem tekintette jó zenének, és a tangóharmonikát sem tartotta igazi hangszernek, kivéve, ha Tabányi Mihály játszott rajta, egyszer megkérdezte a tanítványaitól, hogy szerintük mi a jó és a rossz zene, mitől jó a jó zene és mitől rossz a rossz zene. „Válasszanak két dalt – mondta –, az egyiket a jóra, másikat a rosszra példának!” A növendékek persze egy ócska slágert egy Schubert-dallal vetettek össze, de bárhogy is indokolták, minden érvet példával illusztrálva cáfolt Kodály: komolyzenei kompozíciókból vett rossz megoldásokkal illusztrálta mondandóját, és azt a következtetést vonta le, hogy  így nem is lehet meghatározni a jót és a rosszat. Az ízlést kell magunkban fejleszteni, s az majd megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz”.
Mindezt az azért idézem fel, mert a napokban a legkülönfélébb zenei műfajokat vonultattam fel a youtube segítségével. Zömmel a The Shadows kombó megszólaltatásával, de Beethovenre és Halmos Lászlóra is felhívva a figyelmet. Beethovent nem kell sem magasztalni, sem bemutatni, önmagáért felel klasszikus szépségű muzsikájával. Halmos László a maga korában fényes sikereket aratott igen egyszerű, mégis nagyszerű  zenekompozícióival. Sorra nyerte a versenyeket és a nyugati kollégák csodálkozó elismerését.
Ami az angol együttest illeti, nekem maradandóan kedves muzsikusok. Amit Tabányi tudott a tangóharmonikán, a the Shadows tagjai tudják gitárjukon és a dobfelszerelésen.
A zenei példák azt igazolják: nem biztos, hogy a legújabb zenék a legszebbek. Érdemes a korábbi generációk zenéiben is megmártóznunk. Az esetek jó részében kellemes tapasztalatban, szép élményben lesz részünk.
Alighanem az egyes műfajoktól se kell távol tartani magunkat. Satchmo is tudta azt hangszerén, mint Tabányi a magáén, és kortársunk, Arvo Pärt is tud értékes zenét produkálni.
Ha valaki azt mondta volna, hogy megidézem a rasztás Bobby Mc Ferrint, rácsodálkoztam volna. Pedig amit a Műpában művelt, az zene és jó és szórakoztató egyszerre. 
Ami külön érdeme, ahogy belesodorja az énekestársakat az előadásba, de olykor vele énekel az egész közönség. https://www.facebook.com/MupaBudapest/videos/1648269835675847

Igazat ír, aki megfogalmazta, az internet többet tud rólunk, mint mi magunk. Jobban ismer minket, szokásainkat, életmódunkat, gondolatainkat, vásárlási késztetéseink hőfokát.
De ez sem elég a nagy bizniszhez.
Most azt kérték, hogy tegyem lehetővé, hogy még személyre szabottabb reklámokat küldhessenek nekem.
Még mit nem!
Sajnos nincs a felhívásukban olyan lehetőség, amely által kifejezhetném véleményemet:
NEM ÉRDEKEL SEMMIFÉLE REKLÁM, A REKLÁMÚJSÁGOK SE.
Nekem ne mondják meg, hogy hol olcsóbb, hanem adják tisztességes áron. Az nagyjából a legolcsóbb lesz.
Nekem ne mondják, hogy „nyerjek a kupakkal”. A mi pénzünkből készül a reklám, és a mi pénzünkből nyeretnek néhány embert.
Nem akarok a kupakkal nyerni, hanem becsületes áron vásárolni.
Nekem ne mondják, hogy a kerületi parkolás nekem olcsóbb lesz, mikor eddig ingyenes volt.
Nekem ne mondják, hogy minden termék ára 999-re végződik. Ez nem árkalkuláció, hanem a pszichológia ellenünk fordítása. (Nem akartam írni, hogy hülyének néznek minket, vásárlókat.)
Nekem ne beszéljenek természetvédelemről, akik azt sugallják, a tiednél van újabb, dobd el a régit!
Nem érdekelnek az akciók!
Tessék tisztességesen kereskedni!
***
Ps:
Egynémely önkormányzat elhatározta, hogy 100 000 ft-ra megbünteti azokat az tulajdonosokat, akinek légkondijuk csövei desztvízhez hasonló tisztaságú kondenzvizet csepegtetnek a közutakra.  Három dolog jut eszembe.
1. Adóztassa meg az esőket is, mert ellenőrizetlen minőségű cseppek milliárdjaival árasztják el a közutakat.
2. Csokonai Vitéz Mihály már megírta ezt az eszement típust Zsugori uram c. remekében:
Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
...
Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
3. Karinthy ezt is megírta. Idézem: „Mondja ki a Tanács, hogy mondjuk május 21-től kezdve, mindenkinek mindennap lakóhely és illetőség szerint meghatározott órában jelentkeznie kell az elöljáróságnál., ahol egy nagy pofont kap.