Mickey webnaplója

Új arcát mutatja a természet.
Korábban elképzelhetetlen viharcellákat lehet fotózni.
Ha festményen látnánk, azt mondanánk, erősen romantikus.
A valóságban ilyen nem fordul elő.
Ám a valóság rácáfol egy ilyen felvetésre: Van ilyen.
Cifrábban fogalmazva: Ilyen nincs, és mégis van!!!
A vihar-fotózás terjedőben van, mert gyönyörű és félelmetes, amit a felhőkolosszusok produkálnak. Persze besegít a nap is, hogy érvényesüljön a színek kavalkádja.
Minden fotós szeretne szép villámrajzolatú képeket előállítani.
Azért amikor közel csapkod, villám ide-villám oda, fedezékbe vonulunk, ha van fedezék egyáltalán.
Ma hétfőn szép, fényes napsütésre ébredtünk.
Induláskor autózás közben lefordítottam a napellenzőt, hogy jobban lássam az utat.
Visszautunkon visszanyomtam alapállásba, mert felhős lett az ég.
Reggel 16 fokot mértem, és felvettem egy dzsekit.
Annyira mégsem volt hideg, hogy zoknit is húzzak.
A meteo szerdára újabb hidegfrontot ígér.
***
Idén kegyes volt hozzánk az ég.
Jókor nyaraltunk, sose fáztunk, és kellemes volt a Balaton vize.
Már nem az.
Ráadásul élénk, hűvös szél fúj, aligha alkalmas a strandolásra.
***
M. unoka Erdélybe tartott.
Mint írja Válaszúton van.
Nem tudtuk, hogy Kolozs megyében van ilyen nevű falu.
Most már tudjuk.
Nemcsak falu, hanem moldvai táncház is.
Nem messze a falutól egy nagy Bánffy-kastély, mellette pedig Bonchida.
Mesés lehet ott az élet, hiszen nem egy közülük így végződik:  Hencidától Bonchidáig foly a bor…

A nagy kánikula után nagy változás állt be.
Jött a hidegfront,
majd elvonult a vihar, és jött egy másik helyette.
Majd elvonult a második vihar, és jött egy harmadik helyette.
A mostani viharok jellegzetessége az özönvízszerű esőzésen kívül a csaknem folyamatos villámlás. Gyakran üldögéltünk a tévé előtt, és láttuk, hogy az ország, a világ, a városunk egy-egy része hogyan sínyli meg a hatalmas villámáradatot. Meg nem erősített hírek szerint stílszerűen a kerületünkben lévő Vihar utcában a fák dőltek a parkoló gépkocsikra.
A meteorológusok felhívják a figyelmet arra, hogy ne parkoljunk fák közelében.
Mivel egymást érik az út menti fák, intésüknek egyáltalán nem tudunk megfelelni. Most is fa alatt áll a kocsink. Kérdezhetnéd, hogy miért nem a kocsitárolóban? Nincs jobb válaszom rá, mint hogy az tele van más dolgokkal, egyébként is nehézkes volna a széles kocsival a ki- és beállás.
***
Eddig a mi régi Coltunk rakoncátlankodott.
Ha olyan kedve volt, megállt mint a csökönyös szamár.
Tegnap M. unoka Ford Fiestája tette ugyanezt. Megállt, annak ellenére, hogy új akkut kapott. A hiba pontos mibenlétét nem tudjuk. A generátor makacskodhatott, mielőtt Erdélybe mentében elérte volna Nyíregyházát. Nagy szerencséje volt M.-nak, mert ismerőse behúzta a városba. Még nagyobb szerencséjére találtak egy szombat este is működő szervizt. És a legnagyobb szerencséjére meg is tudták javítani helyben a kocsit.
Még az este folytatta útját keletre.
***
M. és E. családostul Velencére látogatott. Remélhetőleg elkerülték a viharos kitöréseket, és épségben hazaértek.
Szombat reggelre megszűnt a DIGI-kábel tévé összes csatornája – gondolom a hatalmas vihar okán. Tán csak nem csapott bele a ménkű a vezetékbe?!
Holnap munkanap.
Csak-csak kijavítják a hibákat, és tovább nézhetjük a százféle adást.
(Jó, ha ötöt-hatot kultiválunk közülük.)       

Ma végig kellene aludnunk a napot, mert az éjszaka mással voltunk elfoglalva. Az ég csaknem folyamatosan villogott, hol halványabban, hol élesebben. A hidegfront felhőzete fölött, között, olykor alatta villámlott. A dolog érdekessége, hogy a villámok zöme a levegőben sült ki, mindössze két vastag lángoszlopot észleltem, mely tőlünk délre csapott valamibe. Azért biztos ennél lényegesen több jutott a földre is, mert bár a tévénk jó, a kábelcsatorna (DIGI) közvetítése megszűnt. Gondolom, hogy kivételesen nem nálunk kell keresni a hiba okát.
Tehát éjjel hol felébredtünk, hol felriadtunk, ilyen sűrű villámlássorozattal még nem szembesültünk.
Zivatar is kialakult több nekifutásban, és még egyáltalán nincs vége. Most csak felhős az ég, de folyt köv. ma délután.
***
Elszaporodtak a FB-on a legkülönfélébb korú emberek rendőrség által való keresései. A napokban két nő és egy férfi iránt érdeklődött a hatóság.
Sűrűbb lett az emberrablás?
Sűrűbb az elkóborlás?  
Vagy netán csak a nyilvánosságra hozatal lett gyakoribb?
Hezitálok azon, hogy vajon megosszam-e a keresettek anyagát, vagy se. Mindkettő mellett és ellen szólnak érvek. Azért általában megosztom. Hátha nem ront, hanem segít az eltűntek sorsán.  
***
Vallási rádióadók kérnek anyagi segítséget, mert fennmaradásukat veszélyben látják.
A lepramisszió is, de az ukrán menekültek, a Száhel-övezet mélyszegénységben élő nincstelenek is, a magyar szegényekről ne is beszéljünk.
***
Rossz a M.-éknak, mert nincs villámhárító a házukon. Jó a M.-éknak, mert nincs pincegarázsuk, ennél fogva nincs, ami villámárvíz alkalmával víz alá kerüljön.
Remélem, hogy mind a villámcsapás, mind a vízár elkerüli őket, mert ahogy fogalmazni szoktam: a baleset, mint olyan, igen ostoba dolog. Nincs semmi értelme!
                                                                                                                                                            

A bevezető mondatokat magamtól lopom. Négy éve billentyűztem be blogomba a következőket:
„Vásáry Tamás meséli Kodály tanár úrról: Kodály, aki a jazz-t nem tekintette jó zenének, és a tangóharmonikát sem tartotta igazi hangszernek, kivéve, ha Tabányi Mihály játszott rajta, egyszer megkérdezte a tanítványaitól, hogy szerintük mi a jó és a rossz zene, mitől jó a jó zene és mitől rossz a rossz zene. „Válasszanak két dalt – mondta –, az egyiket a jóra, másikat a rosszra példának!” A növendékek persze egy ócska slágert egy Schubert-dallal vetettek össze, de bárhogy is indokolták, minden érvet példával illusztrálva cáfolt Kodály: komolyzenei kompozíciókból vett rossz megoldásokkal illusztrálta mondandóját, és azt a következtetést vonta le, hogy  így nem is lehet meghatározni a jót és a rosszat. Az ízlést kell magunkban fejleszteni, s az majd megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz”.
Mindezt az azért idézem fel, mert a napokban a legkülönfélébb zenei műfajokat vonultattam fel a youtube segítségével. Zömmel a The Shadows kombó megszólaltatásával, de Beethovenre és Halmos Lászlóra is felhívva a figyelmet. Beethovent nem kell sem magasztalni, sem bemutatni, önmagáért felel klasszikus szépségű muzsikájával. Halmos László a maga korában fényes sikereket aratott igen egyszerű, mégis nagyszerű  zenekompozícióival. Sorra nyerte a versenyeket és a nyugati kollégák csodálkozó elismerését.
Ami az angol együttest illeti, nekem maradandóan kedves muzsikusok. Amit Tabányi tudott a tangóharmonikán, a the Shadows tagjai tudják gitárjukon és a dobfelszerelésen.
A zenei példák azt igazolják: nem biztos, hogy a legújabb zenék a legszebbek. Érdemes a korábbi generációk zenéiben is megmártóznunk. Az esetek jó részében kellemes tapasztalatban, szép élményben lesz részünk.
Alighanem az egyes műfajoktól se kell távol tartani magunkat. Satchmo is tudta azt hangszerén, mint Tabányi a magáén, és kortársunk, Arvo Pärt is tud értékes zenét produkálni.
Ha valaki azt mondta volna, hogy megidézem a rasztás Bobby Mc Ferrint, rácsodálkoztam volna. Pedig amit a Műpában művelt, az zene és jó és szórakoztató egyszerre. 
Ami külön érdeme, ahogy belesodorja az énekestársakat az előadásba, de olykor vele énekel az egész közönség. https://www.facebook.com/MupaBudapest/videos/1648269835675847

Igazat ír, aki megfogalmazta, az internet többet tud rólunk, mint mi magunk. Jobban ismer minket, szokásainkat, életmódunkat, gondolatainkat, vásárlási késztetéseink hőfokát.
De ez sem elég a nagy bizniszhez.
Most azt kérték, hogy tegyem lehetővé, hogy még személyre szabottabb reklámokat küldhessenek nekem.
Még mit nem!
Sajnos nincs a felhívásukban olyan lehetőség, amely által kifejezhetném véleményemet:
NEM ÉRDEKEL SEMMIFÉLE REKLÁM, A REKLÁMÚJSÁGOK SE.
Nekem ne mondják meg, hogy hol olcsóbb, hanem adják tisztességes áron. Az nagyjából a legolcsóbb lesz.
Nekem ne mondják, hogy „nyerjek a kupakkal”. A mi pénzünkből készül a reklám, és a mi pénzünkből nyeretnek néhány embert.
Nem akarok a kupakkal nyerni, hanem becsületes áron vásárolni.
Nekem ne mondják, hogy a kerületi parkolás nekem olcsóbb lesz, mikor eddig ingyenes volt.
Nekem ne mondják, hogy minden termék ára 999-re végződik. Ez nem árkalkuláció, hanem a pszichológia ellenünk fordítása. (Nem akartam írni, hogy hülyének néznek minket, vásárlókat.)
Nekem ne beszéljenek természetvédelemről, akik azt sugallják, a tiednél van újabb, dobd el a régit!
Nem érdekelnek az akciók!
Tessék tisztességesen kereskedni!
***
Ps:
Egynémely önkormányzat elhatározta, hogy 100 000 ft-ra megbünteti azokat az tulajdonosokat, akinek légkondijuk csövei desztvízhez hasonló tisztaságú kondenzvizet csepegtetnek a közutakra.  Három dolog jut eszembe.
1. Adóztassa meg az esőket is, mert ellenőrizetlen minőségű cseppek milliárdjaival árasztják el a közutakat.
2. Csokonai Vitéz Mihály már megírta ezt az eszement típust Zsugori uram c. remekében:
Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
...
Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
3. Karinthy ezt is megírta. Idézem: „Mondja ki a Tanács, hogy mondjuk május 21-től kezdve, mindenkinek mindennap lakóhely és illetőség szerint meghatározott órában jelentkeznie kell az elöljáróságnál., ahol egy nagy pofont kap.

- „Már hárommillió dollár volt a zsebünkben (tisztán), és havonta még mindig százezer dollárnál több futott be a csekken.” Ch. tipikus self made man. Felismeri tehetségeit és küzdelmes életében megtanulja kamatoztatni. Filmjeiben a Hitler-bajuszos csavargót játszotta el egyéni humorával. 
- „Reeves unszolt… , de hét éve nem tettem be a lábamat a bankba, most se mentem be.” Meg kell hagyni én se megyek önszántamból bankba. Nem kedvelem a pöffeszkedő légkört.
- „Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, maga a félelem” (D. Roosevelt). Igaza volt. Ne féljetek. olvassuk a Bibliában is.
- „Némelyek mondogatták. A háborúnak sok az előnye. Fellendíti az ipart, fejleszti a technikát, munkaalkalmat teremt. Hogyan is tarthatnánk észben a millió halottat, mikor milliót lehet keresni a tőzsdén.” Tapasztaljuk. A ma politikusai, szelvényvagdosó részvényesei ugyanígy gondolkoznak.
- „Korda Sándor már 1937-ben felajánlotta, hogy forgassak egy Hitler-filmet, amely a személyek összecserélésén alapulna: Hitlernek ugyanis éppen olyan bajusza volt, mint a csavargónak. Korda szerint mindkét szerepet eljátszhatnám.” Megtörtént: kiváló film lett a Diktátor.
- „A Diktátor nehéz munkának bizonyult… elköltöttem félmillió dollárt, mielőtt a felvevőgép zümmögni kezdett volna.” Aztán rendesen fialt is a befektetett tőke.
- „Mindig fejcsóválva jöttem el mindenféle hollywoodi estélyekről, ahol sztárokkal találkoztam – talán túl sokan voltunk egy csomóban. Barátságtalan, kihívó volt a légkör. Vesszőfutás volt az út a büféhez és vissza, ismét a büféhez és vissza…, küzdelem a nagyobb feltűnésért.” Nincs részem a hollywoodi estélyekben, de nálunk vannak szimpóziumokra szakosodott betolakodók. Hasonló kíméletlenséggel ráugranak a finomságokra.
- Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal.
A tudósok jelenléte megbénítja a többieket.
A festők fárasztók, mert azt szeretnék elhitetni az emberrel, hogy inkább filozófusok, semmint piktorok.
A költők... kitűnő barátok.
Mégis a zenészekben a legerősebb a társas szellem. Nincs melegebb és szívhez szólóbb látvány, mint a hangversenyre készülő szimfonikus zenekar. … A karmester beléptekor beálló csend erősíti az együttműködésre kész társas szellemet. Érdekes megfigyelés. Van benne igazság.
- Kérdezték: Mit tart a szépségről?
Talán – feleltem – a halál és a gyönyörűség együttes megnyilvánulása, a természetben és minden dologban felfedezhető mosolygó szomorúság, misztikus bensőséges kapcsolat, melyet csak a költő érez… ezt kifejezheti akár a nap is, amikor sugárnyalábot vet a szemetesvödörre, vagy akár a csatornába lökött rózsa. El Greco a keresztre feszített Megváltóban látta meg. Magam is szoktam fotózni nap által megvilágosodást mutató tárgyakat.
- Már Svájcban...: Oona meg én nyugszékben pihentünk. A gyerekek belefeledkeztek a játékba. Akkor éreztem át, mi a tökéletes boldogság – nagyon hasonlít ez az érzés a szomorúságra. Talán a tartamosság miatt. Huzamos ideje lehet a boldogságnak éppúgy, mint a szomorúságnak.
- A modern élet … bonyolultsága és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Mesterséges miliő vesz körül minket. Tapasztaljuk a hivatalok packázásait, hatalmi túlkapásait, agyunk érzékenyítésére tett kísérleteit. Tudatunk deformálását a reklámok és a propaganda által. 
- R. Oppenheimer megjegyezte egyszer: Az embert kényszerűen hajtja a tudásvágy. – Ez rendben is lenne; csakhogy az ember többnyire nem törődik a következményekkel. .. Néhány tudós olyan, mint a vallásos rajongók. Csak törnek előre abban a hiszemben, hogy felfedezésük szükségképpen üdvös, és tudásvágyuk az erkölcsi alap. Ha az ember nem ismer el felettes hatalmat (Isten), akkor bármi megtörténhet, éppen mert saját meggyőződésük az erkölcsi alap. Márpedig lelkiismeretünk torz olykor, részrehajló, önös, esetleg – ritkán – akár kifejezetten emberellenes is lehet. (Huncut az ember, amíg meleg.)
- Mikor nekiültem, hogy hatodszor is átírjam e könyv kéziratát, feltettem Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét: Clara Haskill a szólista, Markevitch vezényel. (https://www.youtube.com/watch?v=vRNBpNVj4vw) Ez a mű érzésem szerint annyira megközelíti az igazságot, ahogy csak a legnagyobbak képesek; erőt merítettem belőle, hogy befejezzem ezt a könyvet.
Mint már megírtam, amikor hazavezetek a Balatonról, meghallgatom Beethoven pastorale szimfóniáját. A klasszikus mű teljesen felüdít. Értésemre adja, hogy minden jól van, ahogy van.
Meg fogom hallgatni Chaplin ajánlását. Érdekel: mi hatott rá olyan energiát felszabadítóan.

Végigolvastam Chaplin – állítása szerint hatszor átdolgozott, átírt és 1964-ben kiadott – élettörténetét.
A következő napokban megpróbálom az 525 oldalas könyvből kiszűrni az engem ért élményeket.
Chaplin hosszú életet élt nyolcvannyolc évet (1889-1977).
Nyomorban született, és fiatalságát is ínséges, hányattatott körülmények között élte le.
Mindkét szülője színészettel foglalkozott.
Apja alkoholista, anyja idegbeteg lett.
Chaplin követte őket előbb a színpadon, majd némafilmjeiben, utóbb hangosfilmjeiben.
Könyvében leírja a népszerűség áldásait és átkozott mivoltát is.
Leírja az egykori Hollywood léha, luxuséletét.
Sok neves emberrel áll kapcsolatba, róluk is bőven ír. 
Négyszer nősült. Házasságai hamar kudarcosakká lettek az utolsó kivételével.
Negyedik felesége Oona O’Neill, az író lánya. Összesen tizenegy gyereke született. Negyedik házasságából hat gyermeke.
Válásainak okát abban látja, hogy az első három asszonyka szóló sztárkarriert kívánt magának. Alig találkoztak.
A negyedik feleség felhagyott a színészettel, családjának élt, róluk gondoskodott, őket szerette. 
Chaplin Angliából Amerikába költözvén hatalmas sikert arat, nagy vagyonra tesz szert ... és nem igazán boldog.
Idősödve Svájcban talált békességre szerettei körében.
Kötete végén így összegez:
„Bármennyire sújtott a balsors, mindig azt tartottam, a jó- és a balszerencse olyan véletlenül éri az embert, mint ahogy a felhők vonulnak az égen. Mivel tudom ezt, nem döbbent meg túlságosan a rossz, de a jó kellemes meglepetést okoz. Nincs élettervem, életfilozófiám – akár bölcsek vagyunk, akár bolondok, meg kell birkóznunk az élettel…. [A jelen] boldogságban néha kiülök a teraszra naplementekor, a messze elnyúló zöld gyep fölött kitekintek a távoli tóra és mögötte a bátorságot adó hegyekre. Semmire se gondolok ilyenkor, éppen csak élvezem a derűsen fenséges látványt.”
(Folyt. köv.)

Hosszú önéletírása magával ragad. Hogy emlékezhet egy ember mindenfélére ilyen részletességgel? Talán naplót vezetett. Írásainak vannak szimpatikus és antipatikus részei. A szimpatikusokból merítek, pl. abból, amit az átmeneti témaszegénységről és az írók munkatempójáról ír.
„Hosszú napokig ültem a könyvtárban  és sétáltam a kertben ötletre vadászva, de semmi sem jutott az eszembe. Végül felhagytam a gyötrődéssel, csatlakoztam Timhez, és megismerkedtem néhány szomszédunkkal. Gyakran gondoltam rá, hogy ezek a szomszédok jó anyagot szolgáltatnának novellák írásához…” (418. o.)
Nagyon érdekes, hogy az eredetiségre csakugyan nincs alkalmazható tipp.
Az ihlet vagy jön, vagy nem. Egy téma vagy érdekesnek mutatkozik, vagy nem.
…és az írói módszerek:
 „John Steinbeck reggel dolgozott, és naponta átlagosan kétezer szót írt le.
Lion Feuchtwanger is kétezer szót diktált le, amiből kb. hatszáz szó maradt meg.
Sommerset Maugham napi négyszáz szót remekelt.
H. G. Wells napi ezerszavas átlaggal dolgozott.
Georges Simenon hajnali ötkor kelt, megfőzte kávéját, odaült az íróasztalához, és gondolkozás közben egy teniszlabda nagyságú aranygolyót görgetett.
Én magam (Chaplin) ezer szót diktálok naponta, amiből átlag háromszáz marad meg.”  419. o.
Kiegészítem saját ismereteimmel.
Czakó Gábor szerint azt írás gyakorlati mesterség. Szerinte tréningként napi egy flekk megírása kötelező. Ez évente ez egy kötetre rúgó írásanyag.
Hemingwayről nem tudom, hogy hány szót írt, de fama est, hogy az Öreg halász és a tenger c. kisregényének minden betűjéért fizettek. Ha jól emlékszem egy dollárt.
Joseph Ratzinger bíboros nem számlálta a szavak számát. Gyorsírással készítette a kéziratait. Mint ismeretes, csaknem nyomdakész minőségben.
***
Még ideírom Chaplin megfogalmazását a művészetről: „A művészet a mesteri technikához járuló érzelmi többlet.” 425. o.
Az biztos, hogy  a mesterségbeli tudás kevés. Hiányzik belőle a lélek, az élmény – formalizmussá lesz.
 Váli D. is hozzáteszi a magáét: „A mestermű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét.”

Elgondolkoztató sorait idézem meg az alábbiakban.
- Valaha hangos sikere volt a Most mutasd meg c. tévényilvánosság előtti játéknak. Nem gondoltam, hogy sokkal korábban is játszották. Szótagrejtvénynek nevezték.  Pl. a Fairbanks szót játszották el a fare, ill. banks szavak jelentésének a megformálásával. 279. o.
- Lovaglásra bírják, de nem szereti a műfajt. Ilyet még nem olvastam: „Szerintem a világ túlzásba viszi a ló iránti rajongást: mert a ló aljas, rosszindulatú és gyengeelméjű dög.” Ez Ch. alapos melléfogása, mégis jót mulattam kifakadásán.  209. o.
- A szakmájához viszont nagyon ért: az érzelem vagy inkább az értelem közelítsen a témához? Véleményem szerint … az emelvény, a proszcénium, a vörös függöny, a hatásos építkezés az érzelemre hat. ..Csehov jól tudta ezt, de tudta Molnár és sok más drámaíró is. 269. o. Nyilván az is tetszik itt nekem, hogy újra egy magyart említ. Ami igaz, igaz, fapofával nem lehet egy szerepet eljátszani, legfeljebb egy fapofáét.
- „Rájöttem, hogy kiválónak tartott emberek – ha a közelükbe kerülünk – éppoly gyarlók, mint mi többiek. A vagyon és a hírnév arra is megtanított, hogy ellökjem magamtól a kard, sétapálca és a lovaglóostor jelvényét, mert ezek a pökhendiség jelképei…” 287. o. Hát igen, az úrhatnámság sokakat megszédít.
- Mosolygó tizennégy éves fiatal lány fényképét láttam egyszer egy sírkövön Franciaország déli részén. A fénykép alá egyetlen szót véstek: »Pourquoi?« …hiábavaló keresni rá a választ. 309. o.
- „A hit minden gondolatunk előfutárja. Hit nélkül sohase jött volna létre feltevés, elmélet, tudomány vagy matematika. Szerintem a hit tudatunk kiterjesztése… A hit tagadása önmagunk visszautasítása.” 310. o. Az én felfogásom hasonló. A hit megelőzi, felülmúlja, meghaladja a tudást. Amit a tudás még nem ért meg, hittel ellehet fogadni igaznak.
- „A nevetés úgy hiszem, tagadó magatartás: nevetnünk kell tehetetlenségünkön a természet erőivel szemben – mert másképp megőrülnénk.” 324. o. Így, vagy úgy, a rekeszizom megremegtetése jó hatással van a szívizmokra. Mintegy megmasszírozza őket.  

Aztán este a Sodrás utcában elbúcsúztam.
Aztán nem jött még a feleségem.
Aztán kimentem a Pasaréti térre.
Aztán megláttam, hogy a feleség már a kapuban áll.
Aztán nem találtam a téren parkoló autónkat.
Aztán nyugtalanított, hogy biztosan ellopták.
Aztán keresésére indultam eredménytelenül.
Aztán a feleségemet se láttam sehol.
Aztán beszéltem emberekkel, hátha tudnak valamit.
Aztán egyikük azt mondta, hogy rossz helyen parkolhattam, s elvitték.
Aztán elindultam vissza a térre, hátha hagytak papírt, hogy hova szállították az éjjel.
Aztán mivel sok idő eltelt, mobilon akartam értesíteni feleségemet.
Aztán láttam, hogy üres az akku helye.
Aztán megtaláltam a télikabátom bélésében az akkut.
Aztán megpróbáltam kihalászni valahogyan.
Aztán felébredtem.
Aztán már nem volt kedvem visszaaludni.
Aztán az autónk a fenyőfa alatt parkol, rálátni az ablakból.
Aztán a gonosz álmok fussanak, és minden éji képzelet...
***
A teljesség kedvéért megidézem néhány helyén a Chaplin-kötetet.
Van ilyen, Hajjaj! G. B. Shaw-tól hozza: „Eltérek a tárgytól, mint minden sértett ember.” 92. o.
Parvenü: „...egy hölgy húszezer dollárt adományozott a vöröskeresztnek, pusztán azért, hogy a roppant fényűző vacsorán mellettem ülhessen.”  224. o.
Adolph Zukorról jegyzi meg: „Önöknek - mondta magyaros hanghordozással - minden joguk megvan arra, hogy erőfeszítésük meghozza a gyümölcsét, mert önök művészek! 235. o.
***
A végére leleményem: „Az a különbség a sör és a bor között, hogy van borsodi sör, de nincs sörsodi bor. 
Az a különbség a szög és a bögre között, hogy a szögre lehet bögrét akasztani, de a bögre nem lehet szöget akasztani.