Mickey webnaplója

L. unoka nem fél a vérvételtől. Nagypapája – ez én vagyok – utálja a szurit. Nagyon régi történet az enyém. Alig iskolás koromban egy temetőlátogatás során találtam egy régi rézpénzt. Obulus lehetett. Nagyon megijedtem, amikor azzal dobatták el velem, hogy hullaméreg lehet rajta. A hullaméreg pedig halálos. Annyira megviselt a dolog, hogy belebetegedtem. Így kerültem orvoshoz, így utalt laborvizsgálatra. A vérvétel helyiségében az asztalon egy termetes befőttes üvegben egy termetes varangyos béka unta az életét. A látvány önmagában is undorító volt. Aztán a tűt belém döfő asszisztenstől se lettem boldog. Elhalványodhattam, mert pofozgatni kezdtek.  Mivel telt-múlt az idő, és én nem voltam megmérgezve, rendbejöttem, de a vérvételt sose komáltam. Elviselem, mert szükséges, de a látványa is zavar.
Mióta a covid-fertőzés téma a napi kincstári tévében (meg a világ összes tévéadójában), azóta egymást érik a premier-planban mutatott oltások. Annak a rohadt tűnek mindig be kell mennie az emberek karjába. Naponta tízszer-hússzor biztosan. Hol azért, mert vakcinát tesztelnek, hol azért mert jön az influenzajárvány, hol azért, mert oltják a lányokat méhnyakrák ellen, hol azért, mert a fiúkat is oltják ugyanezen ok megelőzésére. De oltják a kísérleti alanyokat is covid-vakcina ellen. Oltják a politikust, oltják a hozzátartozóját. 
Ha ezzel végeztek, megmutatják a lélegeztetőgépet, ha még nem láttunk volna olyat, s előtte meg utána belepiszkálnak néhány felnőtt orrába, hogy boldogok legyünk. Mivel én ettől nem leszek boldog, még néhány toroknyák vizsgálatot is láthatok, ahogyan majd elhányják magukat a fancsali pofát vágó kuncsaftok.
Azt hiszem, egyáltalán nem fogom nézni a híradókat.
Minek?
A kormány szerint amúgy minden rendben van, sőt még rendebben van, mint bármikor. Hajlok rá, hogy zömmel igaz – erőfeszítéseik nyomán.
Az ellenzék szerint semmi sincs rendben, de hát tőlük megszokhattuk, hogy soha semmi sincs jól, ha nem ők kormányoznak.          
Amit az EU művel, az egyre nyugtalanítóbb. Öngyilkos manőverekkel teszi tönkre a kontinenst. Minek nézzem a híradóban ennek a részleteit?
Inkább az égiek oltalmába ajánlom Európát, hogy irgalmazzon neki őrültségei ellenére, és térítse észre a megátalkodottakat. Rossz megélni a züllöttséget, és látni, hogy hogyan fojtogatja a civilizációt egy háttérhatalom. 
Szebb jövőt kérek unokáinknak égi pátrónánktól.   
***
Zene. Kardtánc. Hacsaturjánnak ez a balettzenéje túl fiatalon ért. Egyedül voltam egy szobában, amikor felcsendült a bekapcsolt rádióban a Kardtánc. Az alvilági dobok, a felhangzó glisszandók nekem a poklot idézték konokon ismétlődő hangok megszólaltatásával. Pedig ez a zene örmény örömzene: A felgyújtott falut újraépítették, Gajane és szerelme pedig esküvőre készülődnek. Ma már persze másképpen viszonyulok ehhez a vagány kompozícióhoz.
https://www.youtube.com/watch?v=mUQHGpxrz-8     

Még nyílnak a kertben az őszi virágok, még fújja a szellő az új ökörnyálat,
de ellepi mind a gyümölcsöt a banka, a százféle formáju poloskafajta.
Még tündöklő napsugár pásztázza a tájat, még langy meleg párosul a' sugárzásba.
De bennmaradásra int a fránya covid, fenyegetve hogy életünk – netán - rövid.
Igaza van mindenkinek, aki vallja, hogy a félig telt pohár félig üres.
Igaza annak, aki vallja: A kirándulás jó volt, csak az a hülye Fuszula ne jött volna velünk.
Igaza annak, aki kimozdul, és annak is, aki nem mozdul.
Magam olvasok, ha van mit.
Most van.
Mivel életem második felében alkotó emberek közegében éltem, közelről tapasztaltam, mennyire fontos, hogy a művész, az író visszajelzést kapjon. Lehetőleg igazat, még lehetőbben pozitívet, s leglehetőbben néhány értékelő-méltató sort.
Ha másképp nem megy, megírja önmaga köszöntőjét (Ünnepi dalomat zengem, a Jóisten éltessen engem… mondjátok hát: Ácsi! Éljen soká Jóska bácsi.)
Ha cenzor, megírja, hogy az olvasott cikkek elfogadhatók, s mondania se kell, hogy saját cikkeivel nagyon meg van elégedve.
Ha fafaragó, bemegy a sarki boltba, ahol bizományba hagyott néhány esztergált gyertyatartót. Megkérdezi, mennyi az ára, és boldogan visszavásárol 3 db-ot, hozzátéve, hogy gyönyörűek.
A színész, az énekes, az együttesek halála volna, ha a taps – lehetőleg vastaps – elmaradna.       
Most idézem PP-t: „Atya! … a történet megelevenedett előttem. Találkoztam a szeretettel…. Nélküled nem érhettem volna meg ezt a napot. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen hálát mondjak. Bocsáss meg, hogy semmit se adhatok érte.” Az író folytatja: Elbizonytalanodok, hogy ki adott vagy kapott többet. Mentőövet dobtál felém, amely kisegít mocsaramból.
Hát igen.
Az írás lövés a sötétbe.
Hogy kit, s főleg hogyan talál el, hogyan érint, leginkább titokban marad.
Igaztalan volnék, ha visszajelzéseket várnék soraimra. Hiszen a nyilvános napló nem levél, amely válaszra vár.
Mindenesetre bevallom, hogy jól érintettek általában az olykor-olykor érkező megjegyzések néhány kekeckedéstől eltekintve. De ennyi belefér.
***
Zene. Nem hagyott békén a gondolat, hogy a bennem megszólaló békés klarinétmuzsikát meg keressem a youtube-on. Tíz percen belül megkerült a Mr. Acker Bilk-felvétel. Ma is zene.  
https://www.youtube.com/watch?v=Q7jZeXvpyZQ

Az első hetven letelt, mondhatom feleségnek, aki ma az újabb hetvennek lendül. Tegnap csiszológépet vásárolt. Két felületet is le kellene csiszolni.  Majd az ünnepnap után valamikor.
Ma ISTEN ÉLTESSE, áldja meg és őrizze meg boldogságban, egészségben.
***  
Nem vagyok túlsúlyos, csak húsz centivel alacsonyabb a kelleténél – mondhattam vagy harminc éve.
Nem vagyok túlsúlyos, csak ötven centivel alacsonyabb a kelleténél – mondhatom most.
***
Emlékszik-e még valaki az olasz Totóra? Olvasom, az egykor legnagyobb olasz komikusról, hogy az osztály szamara volt. Negyedik általánosból visszaküldték a harmadik osztályba, mert örökké bohóckodott, röhögtette osztálytársait, akik persze tapsoltak neki.
Felnőve az lett a dicsősége, ami miatt megbuktatták. Nem volt a tanítóknak türelmük s főleg idegrendszerük Totó marháskodásainak elviselésére.  Kétségtelenül zavarhatta az órákat.
Gondolom, Karinthy Fricike is az idegeire ment Frölichnek. Valamiért bőséges anyaggal rendelkezett a zseni író a Tanár úr, kérem c. könyvéhez.       
Nem könnyű a bohócok élete. A közismert anekdota arról szól, hogy a bohóc kedélyállapota kissé megromlott, s ezért felkereste az orvost, aki azt ajánlotta, hogy menjen el a cirkuszba és nézze meg a műsort. Pali bohóc biztosan fel fogja vidítani. Mire a bohóc. Az ki van zárva: Én vagyok Pali bohóc.
Egy kis nyelvgyakorlat a bohóc nótájára - óc végű szavaink:
bohóc, palóc, gombóc, len-kóc, árbóc, martalóc, kanóc, póc, takonypóc, daróc, pokróc, móc, Galambóc, Garbóc, Túróc, Dámóc.
***
Ki mondta, hogy én pesszimista volnék? Íme a kontrája. A FülesBagoly rejtvényeiből a legélvezetesebb feladványokkal kezdem, s haladok az unalmasabbak irányába.
A sorrend kb. ez. Anagramma, rejtvényszigetek, szerkessze újra, ikerrejtvények, keretjáték, kockavadászat, s aztán a gagyi rutinfeladványok ilyen-olyan néven.  Ezek soktürelmet igénylő rutinmunkák. De hát valamennyire unaloműzők.
***
Érdekes megfigyelésem, hogy az időre megfejtendő kvízjátékok, szókeresők nekem nehezebbek. Nem szeretem a versengést, úgy látszik, gátolja az időkényszer a teljesítményemet. Ennél fogva, ha csak tehetem, kerülöm őket.
Zene.
Most Jáva, Bali hangszeres világába visz kuriozitásokat kedvelő magam. Egy gamelán zkr. muzsikál.   
https://www.youtube.com/watch?v=sZZTfu4jWcI
  

Azért, mert munkamódszere hasonlít Váli Dezsőére, akinek a naplóját szintén szeretem olvasni. Mindkettő maga mellett tudta (VD tudja) írószerszámait, s amikor valami lényegesnek vélt gondolat megfogamzik bennük, ihaj papírra, PC-be írják, hogy feledésbe ne merüljenek ezek. Mindkettő vezetett naplóját bőségesen illusztrálja. E módszerre – gondolom – egymástól függetlenül jöttek rá. Prokop Péter el is meséli, hogy könyvei úgy állnak össze, hogy a mintegy 200 oldalnyi szöveg közé kb. 60 képet rendel. Ezek az oldalas illusztrációk meg-megszakítják az olvasást. Vizuális esztétikai élményt nyújtanak a meglepetés-képek. Mivel minden kép egyoldalas, s mindegyik hátán csak a címe szerepel, ezek a képek felpörgetik az olvasott lapok számát. Így olvasási teljesítményünk felgyorsul, és ki ne örülne teljesítményközpontú korunkban a gyorsabb haladásnak?
Mindezeken túl – miként a Deske.hu olvasása által – PP könyveinek olvasása által is megismerünk egy alkotó pap-festő-író embert. Azért szeretem monológjait, mert az általa boncolgatott témák jó részével azonosulni tudok, s mintegy hitelesítik azokat az elképzeléseimet, amelyeket rendre igazol. S ez jól esik.
PP nemcsak író, hanem gyakorló pap is, akinek a szakvéleményére adok. Megjegyzem, hogy más alkat, más hangsúlyai is vannak, tőlem távoli elképzelései is. De hát így gazdag a kép. Ő is, én is más-más entitás vagyunk.
Mivel nem szeretem a vitákat, talán azért is olyan megnyugtató az írásokból meríteni. Nincs ellenkezés, riposzt, replika. Amit ír, azt vallja is, én meg elfogadom, ha akarom. Elfogadom, ha belefér összeszedett ismereteimbe, vagy a meglévőkhöz csatolhatók. Vagy vitatom igazát anélkül, hogy ez felizgatna.
T. ma azt emlegette, hogy túl vagyok táplálva. Testileg igen, de szellemileg nem lehet túltáplálkozni, mert a tudományos kutatásnak sosincs vége, az új ismeretek összességét nem is lehet befogni szellemileg.
Óriási kihívás a hittel élés. Egyben lehetőség is mindazoknak a kérdéseknek a belátására, amely területekre tudással nem lehet bevilágítani.
***
A nap híre, hogy megduplázzák az orvosok fizetését. Cserébe büntetik azokat, akik továbbra is hálapénzt elfogadnak. T. mondja, hogy a törvényt az ellenzék nem szavazta meg. Ha ez észszerű döntésük volna, arra gondolhatnánk, hogy a paraszolvencia fenntartásának őrültsége mellett voksolnak.
No comment.
***
Zene. Egy korált fújnak a svájciak havasi kürtökön. Igazi kuriózum.
https://www.youtube.com/watch?v=p40JKimMINQt
 

Pénteken osztálytalálkozó azoknak, akik elmennek osztálytalálkozni. A mi korunkban a covid-fertőzés folyományai meglehetősen komolyak. Ha elmegyek, és sokan összejövünk, s ha rosszul üt ki a dolog, találkozásunk a túlvilágon folytatódhat. Nem lenne észszerűbb a járvány lefutása után találkozni?
***
Van ilyen. A színiigazgató panaszkodik: Mikor fiatal voltam, volt mivel enni, de nem volt mit. Most volna mit ennem, de nincs mivel.
Saját változatom. Én megtanultam gitározni, de nem volt gitárom, a bárónak volt gitárja, de nem tudott gitározni. Sajnáltuk egymást.
***
Ma megvettem a FülesBagoly rejtvénylapot. Csak egy vicc kínálja magát közzétételre:
A férj hajót akar venni. A feleség hallani sem akar róla.  Vita vitát követ, majd a férj kompromisszumot ajánl a nejnek. Ha megvehetem a hajót, te adhatsz neki nevet.
Az asszony rááll.
A férfi megvette a hajót, s az asszony ráfestette a nevet.
Másnap a férj kimegy a kikötőbe, s látja a hajó új feliratát: ELADÓ.
Nálunk fordítva van. Én sokkal kevésbé vagyok vásárlós típus, mint a feleség.
***
Poénok - más forrásból. Néhányat idehozok, hogy legyen jobb kedve annak, aki olvassa őket.
Orvos: - Remélem, tudja, hogy az utolsó pillanatban jött? Beteg: - Olyan súlyos, doktor úr? Orvos: - Dehogy! Egy nap, és magától meggyógyult volna.

-  Nem vagyok teljesen biztos a diagnózisban - mondja az orvos a betegnek -, csak feltételezem a panaszainak okát. Valószínűleg az alkohol. - Semmi baj doktor úr, ez velem is gyakran előfordul. Majd visszajövök, ha már józan lesz.

Két egészségmániás beszélget.- Napi egy almával távol lehet tartani az orvost a háztól. - Ja, különösen, ha pontosan célzol.

 Párbeszéd az SZTK-ban: - Maga is a fülészetre vár? - Mit mondott? - Tessék?

Az elmegyógyintézet büfése kétségbeesve megy a főorvoshoz panaszkodni: - Főorvos úr, ezt már nem bírom tovább! Amióta beengedik az ápoltakat a büfébe, mindegyik megeszi a kávé után a csészét is. Bár az igaz, hogy a fülét meghagyják... Mire az orvos: - Hát ezek tényleg bolondok! Az egészben a füle a legfinomabb!

 ***
Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha azt is tudod, hogy melyik felét.

Egy perc hosszúságát az határozza meg, hogy a WC-ajtó melyik oldalán várakozol.

Olyan nincs, hogy verekedés közben futballmeccs tör ki.
PS. Nem akarok vicclappá változni, de most ezek kapóra jöttek.
***
Zene. Legyen ma egy kínai különlegesség.
https://www.youtube.com/watch?v=I39IG0evN7A&list=PL4BA24407E6D72A07

Tegnap hajnalban egy ismétlődő furcsa hangra ébredtem. Ezt a hangot már hallottam valahol – morfondíroztam. Aztán beugrott. Egy FB-ra rakott videó hangja. A rövid klipben látunk egy zongorabillentyűket nyomogató kezet. S a hang megjelenítését. Attól komikus a rövid jelenet, hogy a mély és a magas hangokra adott „éneklő” válasz mindig ugyanazon hangmagasságban intonált szamárbőgés-szerű e-hang, inkább nyögés.
Nos, ezt a hangot, nyögést véltem hallani, amikor felébredtem. Azt gondoltam, hogy a mellettem szuszogó ad hangot, de nem. A huzat hol kifelé, hol befelé nyúzta a szélkapcsot (rigli). Az adta az azonos magasságú hangot és viszonylag ütemesen.        
***
Sajnos azt figyeltem meg, hogy a Móricka-viccek és a trágár viccek hasonlók. Ha a Móricka-viccből kiemelem a pisit, kakit, legtöbbször nem marad semmi vicces bennük. A 18 éven felüli viccekre is igaz. Ha a trágár viccekből kiveszem a lóalkatrészt, stb., jószerével sose marad bennük egy poénra való.
*** 
T. „mi a különbség?”-viccet mesélt, de nem jut eszembe. Helyette kettőt vadásztam. (Nem is gondoltam, hogy a viccek között mennyi az erotikus tartalmú.) Ezek persze nem ilyenek, sima faviccek:
1. Hogy mi a különbség Ubul és Lehel között? Nos, az Ubul tud lehelni, de Lehel nem tud Ubulni.
2.  Mi a különbség a vidra, a hidra, és a kobra között?
- ???
- A vidra és a kobra fel tud menni a hídra, de a hidra nem tud felmenni se a kobra, se a vidra.
***
PP feljegyezte, én lejegyeztem: „Towsend Raf, a brit vadászrepülők pilótája alól annak idején kilőtték a gépét. A Doveri-szorosba menekült a hullámok közé. Egy halászhajó talált rá. Az egyik matróz így gúnyolódott: Fogadjunk, hogy ez is valami »szarházi«  német. Az élet-halál között vergődő ezredes nem sértődött meg, kétségbeesetten integetett: dehogy, csak egy »szarházi«  angol.
***

Zene (komolytalan)
Amikor (70-es évek eleje) baka voltam, árokásó alakulatunk (dombelhárítók) mellett munkaközben Szokol-rádió szólt, befőttes gumival ráapplikálva két lapos elem. Hallgattuk a nyugatról beszüremlő beat-rock-muzsikát. Elég gyakran hallgattunk egy holland bandát, amelynek magyar énekesnője volt (Marika Veres). The Shocking Blue. Számuk címe: Venus.
https://www.youtube.com/watch?v=8LhkyyCvUHk

Köszöntöttük Tücsit a hetvenkedők klubjában.
Kapott, amit kapott, mi is a gyerekek társaságát.
Szép volt, méltó volt.
Itt voltak, s már elmentek, hogy mondhassam: Ezek sose jönnek!
Elsütöttem vicceimet, elsütötték vicceiket. Egyet előhúzok közülük:
„Brit tudósok megállapították, hogy tíz emberből hat . . . . az  négy.”
Harmadjára végzett a mosogatógép az ismételt teliterheléssel.
Minden a helyén, mi is a helyünkön: T. a számítógépét bűvöli, én a készült fotókat.
Ebben a percben értesültem: Zs.-ék hazaértek. A többiek már tegnap.
Ma rövidre fogom.
Beszéljenek a személyiségi jogokat fel nem mutató fotók.
***
Zene. Szörényi Ősz van már c. szerzeménye mellett szerettem volna megmutatni ezt is: Éjszaka. Valaha nagyon szerettem.
https://www.youtube.com/watch?v=zTve9i75DuA

Egy alkalommal három tini utazott a villamoson a Duna mentén. A Lánchídhoz érve két fickó összekacsintott, és arról próbálta meggyőzni a harmadikat, hogy az alagút arra szolgál, hogy esős időben a hidat behúzzák a védett helyre. Addig-addig érveltek, mígnem a harmadik beletörődött, elfogadta a lehetetlent a híd és az alagút viszonylatában.
Gyerekkoromban hallottam, hogy valaki nagyon utálta Mussolini politikáját. Az illető huzamos időre Rómába indult. Az olasz vonatok tele voltak Mussolinit életető propagandaanyagokkal. Barátunk meg volt rökönyödve. Néhány hónap múlva viszont itteni ismerősei voltak megrökönyödve, mert a kiküldetésből visszatérő átvette a milliószor hallott politikai szlogeneket.
Huxley Szép új világ c. könyve a jövőbe kalauzol, ahol boldogságszérumon él a robotizált lakosság. Mindenünnen harsog feléjük:
„Szóma – ha mondom – segít a gondon.
Már egy-két köbcenti helyre biccenti.”
(Akkor még nem terjedt ki a mantra a kockázatokról és mellékhatásokról, amelyeket okvetlenül meg kell tanácskozni a patikussal vagy a kezelőorvossal.)         
Ugorjunk a jelenbe! Ma VD blogjában ezt olvasom : „A gender-elmélet a Sátán zseniális találmánya. A gonoszság butaságon, átgondoláshiányon és alul-informáltságon keresztül valósul meg.”
Hozzáteszem, hogy ha valaki egyetemen, óvodában vagy éppen iskolában százszor hallja a gender-elmélet sületlenségét, és olyanoktól, akiknek némi tekintélye van előtte, a perverz szamárságokat könnyen hitelesnek fogja gondolni.
Vigyázni kell a politikai sületlenségek megszűrésére, mert könnyen benyalja őket a kritikátlan befogadó. Pl. jogállamiság, pl. korrupció mértéke, pl. idegenek papír nélküli betörése egy-egy országba.
***
A tücsök és hangya meséje közismert, nem kell elmesélnem. Egy változata szerint télen felkeresi az irigy hangyát a frakkba öltözött tücsök, és eldicsekszik az elképedt hangya előtt, hogy most indul Párizsba, ahol hangversenyt fog adni nagyérdemű közöségnek.
Én egy harmadikat szeretek. A hangya nyáron szorgalmasan dolgozott, a tücsök pedig csak zenélt, és szórakozott. Ősszel aztán mind a kettő megdöglött.
***
Kíváncsi vagyok, unokáinknak „bejön”-e ez a poén. Mondd i-betűvel, hogy kerékpár.
Oké. Kiríííkpííír.
Na, nem, te szamár: bicikli.     
***
Zene.  When you can play Bach's Double Violin Concerto, and you're only SIX

Prokop szól: fontolom, gondolkodom s mondom
- „Talán igaz: nem is annyira az a fontos, mit hiszek, hanem hogyan hiszek. Életté válik-e meggyőződésem? Newtonnak Isten léte bizonyítására elég volt a kéz hüvelykujja. Próbáljunk meg néhány mozdulatot nélküle. Hiányában oda lenne markunk képességeinek 80%-a.” Minden, mi él csak téged hirdet – mondja a dal. Hát persze. Lehet, hogy a hal nem tudja, hogy víz veszi körbe, s az ember, hogy őt meg a levegő, de az nem semmi, hanem a teremtés szerves része. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk – ugye Pál szavai.  
- „A valamikor a pusztába kényszerítő botrányokat ma a nagyközönségre tukmálják. A nyilvános bűnös magabiztosan interjút ad. A régen szégyenletest a közvélemény pimasz lekezelésével az új világ vívmányává szentelik. A hedonizmus miszticizmusának propagandáznak, mely minden konkrét kötelezettség tagadása... Jaj, ha a csürhe röfögve betör a konyhakertbe!” 168. o. Prokop elhunyt 2003-ban. Odaátról nyilván érzékeli, hogy azóta mekkorát durvult a helyzet. De ha visszamegyek vagy kétszáz évet a Mississippi partjára, Huck Finn kalandjai helyszínére, Mark Twain bemutat egy pogromot. Két szélhámos magát csíkosra festve pucéran ugrándozott. A király tevepárduca c. előadásban. Huck később látta, hogy a szélhámosokat elkapták, szurokban meghempergették, szalmával megszórták őket és meggyújtották. Égő fáklyaként lakoltak gyalázatosságukért. Nem félnek a polgárpukkasztók folyamatos szemtelenkedésük miatt? KIO, a varázsló emlegette Bp-en. És a nyúl el-szem-te-le-ne-dett. El-szem-te-le-ne-dett a nyul (sic!). Nem kellene, s annyiban hagyni de.   
- „Hányszor hangzik el önmegnyugtatásként: A világ be akar csapódni, ám csapjuk be! Mekkora pogányság!,.. varázsló modor.” 176. o. Régi mondás: „Szemesnek áll a világ.” Ezzel mindig
szembe mentem: Szemtelennek még inkább.
- „Felnőtt korunkban politikai bohócok útvesztőjébe kerültünk; jóléttel kecsegtettek, csörgő pénzzel csalogattak, mint kukoricával a kocát.” 177. o. Nem is akarom ragozni. Mégis, mintha a kukoricacsörgés hangja elhatalmasodott volna.
***
Október 1. Lisieux-i Szt. Teréz napja, idős emberek világnapja, október első napja, a 4. n.év első napja, s ki tudja, hogy kinek még az apja kalapja.
Zene.
Szörényi L. Ősz van már.
https://www.youtube.com/watch?v=Tu2nIIvZasg

Lehet, hogy minden engem érdeklő és közzé tehető anyagot már megírtam az elmúlt, közel másfél évtizedes blogolás során? Nem tudom.  Mindenesetre gyanús, hogy témáért egyre többször fordulok más szerzőkhöz. Mentségemre legyen, hogy nem vagyok vele egyedül. Sokan idéznek olvasmányélményükből. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Ma mindenesetre ezt választom. Kertész Imre könyvét befejeztem. Ráismertem itt-ott, hogy hallottam már az írott szöveget: az író (személyes felolvasása) hangján szólal meg bennem egy novella (Jegyzőkönyv). Egykor a szerkesztőségben háttérrádiózva hallgattam a mester ízes felolvasását.
Prokop Péter írásából (Boldogasszony) szemezgetek. Azt írja, hogy „akinek túl jól megy, elkényesedik, lenéz, könnyen elzüllik. A telehas unalma, a jövőért való küzdés hiánya szüli a fiatalkorú bűnözők, betörők, randalírozók egyre elviselhetetlenebb hordáját.” (134. o.) A könyv keletkezése idején hol volt még a fizetett, kilóra megvett őrültségeket skandáló felheccelt csürhe, amelynek ma sajnos kortársai vagyunk. Bizony ott leselkedik a háttérben a káoszteremtő gazdag elit, amely nem akar színt vallani évtizedek óta, viszont jól tudja, hogy a minden ellen lázadó fiatalokat kell beszervezni bulijaiba, amelyek oly sok kárt okoznak a föld lakóinak. Nb.: A diabolosz jelentése: megosztó.  
Továbbá azt írja, hogy „mindegy, hogy szószékről vagy olvasóállványról halljuk az igét, szájba vagy tenyérbe osztjuk az Úr testét… Egy a fontos, megfogan-e bennünk a tanítás és megszületik-e belőlünk a jóság.” (135. o.)  Mióta a járványhelyzet miatt katolikus hívek kézbe kapjuk az Eucharisztiát, többen ellenvéleményüket hangoztatták. Nekem a hivatalos egyház véleménye a mérvadó, de az áldozópap Prokop már a múlt században a mindegy mellett teszi le a voksát. Szerintem is mindegy.
„A ringló virágporával való keresztezés hozta létre a pikáns kopaszbarackot.” (Vö. 137. o.)
Nem tudtam.
A művészíró humorára vall a következő: „Az égieknek is mintha volna humorérzékük, s nem törődve a választékos ízlésű műveltekkel, Szicíliában egy bóvli vásári portéka szeme lábad könnybe, hogy vele sírva megvigasztalja a bajban levő siracusai asszonyt… Márvány-pieta vagy giccsmadonna: az előtte térdelőnek csak szimbólum.” (153. o.) Ha meggondolom, a feszületek művészi értéke is hatalmas szórást mutat.
„Ki érti meg, mit jelent nekünk magyaroknak a Nagyasszony, keserves történelmünkkel, énekeink mélabús melódiájával együtt. S egyben mindegyik nemzet azt hiszi, hogy az ő tisztelete a legnagyobb… az olasz úgy vonzódik feléje is, akárcsak a földi anyjához. A taljánnak az édesanya a  minden… Mamma.” (152. o.) Tudomásom szerint 36 ország tekinti égi pátrónájának Máriát, köztük Szlovákia is, védőszentjük a Fájdalmas Szűzanya.
***
Hajnalban már nemcsak hátralévő életünk első napja lesz, hanem októberé is, indul a negyedik negyedév.
***
Zene.   Hogy jól induljon az év utolsó negyede, álljon itt Paganini/Liszt La Campenella. https://www.youtube.com/watch?v=Hf2MFBz4S_g