Mickey webnaplója

Végére érvén PP a Vén ág is hoz virágot c. kötetének, még egyszer nekiveselkedtem, hogy megragadjam néhány gondolatát, mintegy „leszopogassam a húst a csirkecombcsontról”. Néha furcsán fogalmaz, néha nekem érdektelen témáról ír, viszont olykor szembesít a valóság egy-egy nekem érdekes szeletével. Nos, ezekből válogattam még egy csokorra valót.
Művészsors. „Szögezem új falakra képeimet. Mögöttem egy hang nyöszörög: ne folytassa, elemi iskolásaim is különbeket rajzolnak.” Nekem is van a falamon olyan kép, amelyikről egyik kritikusa azt mondta, hogy ő különbet fest ennél. Megjegyzem: Van Gogh nem tudta eladni a képeit, Csontváryét pedig egy hozzáértő mentette meg a szemétbe dobástól.
Hallatlan kontrasztok. 1347. Megszületik Sienai Szent Katalin szüleinek 24.! gyerekeként. Szép lány... és analfabéta. Mégis 155 levelet diktál a pápának, 137-et fejedelmeknek, nemeseknek. 30 évesen megtanul írni-olvasni, 33 éves, amikor meghal.
Az újszülöttre várás izgalma. Fiumicinóban gépbe szállva az a remény élteti Prokop Pétert, hogy Ferihegyen még röptében kezébe nyomják a nyomdából melegen kikerült újabb kötetét.  Mint írja: „szorongatom, mint a forró cipót, …élvezem, mikor belenyitok a lapok közé, és falom új ruhájába öltöztetett, szinte nekem is szokatlan szövegemet.” Ismeretes, hogy Kosztolányi is ott topogott hajnalban a nyomda előtt, ha a napilap írását hozta. Ő akarta először látni. Ismerem ezt az érzést. Érdekes adalék. „Tours-i Szent Márton nem hosszában vágta ketté köpenyét, mint ábrázolni szokták, hanem keresztbe. A felső rész maradt magának, az alsó lebernyeg pedig takaróul a meztelennek.” Logikus. Nemde?  
Színekről. Michelangelo korában 12 színben tervezgettek. Az üvegöntők másfélezer tónust készítettek raktáraik számára. Ma se szeri, se száma a színeknek. A vörös a vérnyomást fokozza, a narancs izgalomra, forradalomra lelkesít. Az erdő zöldje békére hangol, a kék a végtelenbe, misztikába húz, a lila a vágyak ösztönzője.
Ars poetica és összegzés. „Stílusom különlegességét még nem analizálta senki. Nem elvontan gondolkodom, hanem képeket halmozok egymás után… ismertlenség és közöny volt osztályrészem…szegényesen élek, de megérte.” A jezsuiták cenzora érdekesen cikkezett. Amikor egyik rendtársa puritán anyagával találkozott, rácsodálkozva jegyezte meg, lám, így is lehet írni. Nem akart ennél kritikusabb lenni.
Anekdoták
1. - Bácsika, ne nyissa ki annyira a száját, mert kiugrik az állkapcsa.
- Azért tátom ki, hogy bele tudjon menni.
- Jó, jó, csak a fogómmal, magamnak nem szükséges beletelepednem.
Nb. Az Isten gyógyít, de a doktor szedi be a tiszteletdíjat.
2. Karambol, tömeg. Az újságírónak nem sikerül odafurakodnia a baleset színhelyére. Hogy írjon róla? Ekkor ötlete támad, felkiált: „Az áldozat apja én vagyok!” A nyüzsgők utat nyitnak neki, ahol aztán megpillantja az áldozatot. Egy véres szamár fekszik az út szélén. Teherautó gázolta el.
***
A templom vázájában hatalmas csokor.  Alul áttekinthetetlen tömegben apróbb virágok, középütt három szál napraforgó, felettük kinyúló ágasbogas perjeféle, úgy fest, mint egy égre tárt kéz. Az alsó traktus káosza saját tarka földi létünk. A három tökéletes napraforgó a Szentháromság leképezése. Az égre tárt kar könyörgés a végtelen messzeségben lakó Istenhez, mert az imádkozó nem veszi észre, hogy benne lakik a mindenség.
***
Levi ma kiscserkész nyakkendőt kapott.
***
Zene. Rá emlékezve a Cserkészinduló. Sose voltam úttörő. A szoc. időkben is a cserkészindulót fújtuk otthon. Apánktól tanultuk.
https://www.youtube.com/watch?v=_Bb2K8YhVBU

Nehéz olvasmány PP könyve: 60 dekás. Ha nem szorítom elég erősen, időről időre kicsúszik a kezemből. Az ölembe esik. Hogyne tenné. Kezemen a bőr rettentő száraz, megette a kemó, s a könyv fedőlapja fényes. Így hát szorítanom kell, ha nem akarom, hogy leessen.
Nem tökéletes ez a világ.
Már csak azért se, mert adva a maszk, amit használnom kell vásárláskor. Adva a felhengerelt műanyagzacskó is, amibe a zsemlék kerülnének. De hát kezemen a bőr rettentő száraz… megnedvesítésére esélyem nincs (maszkban?), a zacskók pedig nem engedelmeskednek. Fél percig tart, mire üregessé varázsolom a zacsekot.
Régen se volt tökéletes a világ, a szerzetesnek a körmére égett a tövig elfogyott gyertya. 
***
Vettünk turmixbanánt. Valahányszor megkímélek egyet-egyet a megrohadástól – megnyúzok egyet-egyet s megeszem (inkább pocsékba menjen, mint kárba) –, Sz. Feri anekdotája jut eszembe.
A repülőgép VIP osztályán utazik az előkelő mama, meg pubertáson inneni szertelen fia, akinek egy perc nyugta sincs. Szemetel, ugrabugrál, követelődzik, szemtelenkedik, egy szóval kiállhatatlanul viselkedik. Egyszer csak jön a légkisasszony, kezében egy tálcán különféle italok.
-  Hölgyem, bor, sör, whisky, rum, Coca-Cola, gyümölcslé. Válasszon kedvére! … Ja, és a kismajomnak hoztam egy banánt.
***
Október 15. Avilai Szent Teréz ünnepe. Régóta könyvtárunkban A belső várkastély c. munkája. Többször nekiugrottam, hogy átrágjam rajta magamat. De nem szólított meg. Utóbb erőt véve magamon, részletekben végighallgattam (alávörösözi nekem a végighallgattam szót a program. Külön akkor kellett volna írni, ha azt akartam volna kifejezni, hogy a műsor alatt csendben maradtam mindvégig, de itt másról van szó. Egy hosszú időszakasz történéséről) hangoskönyv formájában az egészet, de úgy se szólított meg. Ugyanúgy jártam vele, mint Thomas Mann könyvével, a József és testvérei c. kötettel. Többszörös kísérletezés után is le kellett tennem megállapítva, hogy akaratom ellenére sem az enyém. Nincs hozzá affinitásom. Ez nem Avilai és nem is Mann könyvének a kritikája akar lenni, inkább arról szól, hogy az ő útjuk nem az én utam. Van ilyen. Sajnálom is, meg nem is. Alighanem az én utam meg nem az övék, és éppúgy élhetetlenek lett volna számukra, mint nekem az övék.
Így hát maradok annál, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Márpedig én nem tudok. Nem úgy mint a „Hacsek és Sajó” egyik  jelenetében.
- Képzelje, megtanultam arabusul.
- Na, ne mondja! Hát akkor, megkérem, mondjon nekem egy szót arabusul.
- Szőnyeg.
- De hát ez magyarul van, mondja arabusul!
- Persze, mert maga magyarul kérdezte. Kérdezze arabusul!
- Mars ki!
***
Zene. Éva és Francois huszonöt éves házasok, ezüstlakodalmukat fogják ülni. Jelen voltunk lyoni esküvőjükön. Az azt követő lagzi során nászunk, Bruno papa félrehívott. Ő valamikor konzit végzett, zenekarban játszott hegedűsként. Meglepetésképpen szűk körben eljátszotta nekünk a Monti-csárdást, méghozzá kitűnő minőségben. Természetes, hogy előveszem az olasz szerző darabját. https://www.youtube.com/watch?v=u5Z9GeNcUXY   

Czakó Gábor kezdeményezte, hogy gyűjtsük össze a megy ige szinonimáit. Több mint ezerféleképpen fejezi ki a magyar tágabb értelemben azt, hogy megy. Magam is kb. száz leleménnyel hozzájárultam az anyaghoz.
Azon kezdtem törni a fejemet, hogy az immár fél éve tartó többé-kevésbé önkéntes bezártság alatt mikkel foglalkoztunk. Érdemes volna összegyűjteni a lehetséges és érdemes, vagy kevésbé érdemes otthon végezhető tevékenységeket, hogy nagyobb választék álljon rendelkezésünkre, a – ki tudja, még meddig tartó – vesztegzár idejére.    
Vannak napi rutinok: ágyazás, tisztálkodás, öltözés, reggeli, ebédfőzés, takarítás, hírek meghallgatása, ebéd, uzsonna, vacsora, elmélkedés.
Ritkábban: mosás, mosogatás géppel, kávéfőzés, vásárlás, porszívózás, szemét lehordása, teregetés, pakolás, vasalás, tévézés, okos telefon piszkálása, könyvolvasás, rádiózás, háttérrádiózás is, telefonhívások kezdeményezése, fogadása.
Ritkábban: szűk körben vendégvárás. Még ritkábban: unokákra vigyázás. A meghallgatásuk, nekik meseolvasás, rajzoltatás, etetés, itatás.
Séta.
Fotózás, döfönye, kreatívkodás – nálunk feleség: filc munkák készítése, új ötletek merítése a FB kifogyhatatlan kreatív ötleteiből.
Ha már tévé. Sorozatok nézése futball-meccsek nézése orrvérzésig, a hírek napi ötszöri végignézése.
Keresztrejtvény, pasziánsz, jigsaw puzzle kirakása, mahjong, szörfözés az interneten, a FB-on, virtuális kapcsolattartás különféle módjai, lájkolás, hozzászólás írása, e-mail-ek, messenger, whats app. Otthon végezhető javítások, barkácsolás, képfestés, grafikák készítése, agyagszobrocskák készítése, torna, célzott zenehallgatás, bármiféle művészkedés. Különféle használati tárgyak rendelése interneten.
Ami jobb: személyesség, társalkodás, mindenféle interakció, figyelmességek, egymáshoz fordulás, egymás meghallgatása. Kártyázás, társasjátékok.
Első közelítésben talán elég is ennyi, de azért csak ennyi, hogy mindenki kibontakozhasson, aki hozzá tud tenni a felsoroltakhoz. Sokkal tarkább a paletta.
Érdemes folytatni a felsorolást.  
***
Zene.
Egy érdekes elképzelés az alig vezénylés elégségességére. Ferencsik dirigálja a Tritsch-tratsch polkát.
https://indavideo.hu/video/Strauss_Tere-fere_polka_-_Ferencsik

Olvasom, hogy az idő elmúltával egyre kevesebb olyan élményünk van, ami életünkben most először ér bennünket. A szerző elmegy odáig, hogy a nagyon idős embernek már csak egy első élménye várható, amelyről nem tud beszámolni. Én még örömmel fedezem fel, hogy vannak első történések életemben, s ezeket számon tartom, le is szoktam írni őket. Ezek persze nem olyan súlyúak, mint pl. gyermekeim születése, de tényleg újak. Most nem számolhatok be ilyenről, de három napja pl. mindnyájan megértünk egy soha vissza nem térő szimmetrikus dátumot: 10 10 2020.
1992-ben pl. 46 éves voltam, mert 46-ban születtem. Persze mindig elmondható, hogy a mai dátum még sosem szerepelt a világtörténelemben, de azért ennél érdekesebbre gondolok. Nyáron pl. láttam azt az üstököst, amely csak 5000 év múlva tér vissza.
***
Csillagórákról írt Stefan Zweig, de nem írt az Egri csillagokról, noha Dobóék elkapták a török grabancát, megfutamították az oszmán sereget. Lehet, hogy olvasta Gárdonyit?
Nekem csillagóra a Stille Nacht születése, de ugyanígy csillagóra a Fel nagy örömre c. dal is.
A slágerek közül érdekesnek tudom a Yesterday c. slágert. A történet úgy szól, hogy McCartney palacsintát kért vacsorára feleségétől, de dallamba ágyazva. Másnap elénekelte a társainak, s egy új szöveggel világsláger lett a dallamból.
Saint-Saëns baráti társaságát szórakoztatta azzal, hogy elképzelte, hogy viselkednek az állatok, s mozgásaikat zongorán bemutatta. Akkora sikere lett, hogy rábeszélésre opust faragott a vázlatokból. Így született Az állatok farsangja. (Jut eszembe, Karinthy azzal szórakoztatta társaságát, hogy bemutatta, hogy egy ló hogyan brekeg, a kecske hogyan nyihog, a macska hogyan ugat, és a tyúk hogyan nyávog.)           
Nem tudom, a Bródy-dal keletkezéstörténetét, de valószínűleg gyerekeinek írta a Mit tehetnék érted c. számot. Utóbb gyerekkórházban alkalmazták nagy sikerrel a betegek feldobására.
Zoránnak is van két olyan slágere, amelyeket különösen is szeretek hallgatni. Egy újabb, a Kóló, és egy korábbi: Kiáltás a csendben. Megjegyzem: mindkettő Presser szerzeménye.
***
Zene. Mostanra az utóbbi Zorán-számot választottam.
https://www.youtube.com/watch?v=oklhSFudw1k

Késő este a Kat. rádió Varga László püspökkel készült interjúját közvetítette. A poszt csak arra elég, hogy dióhéjban felidézzem mondandóját. Barátja gyilkosával a börtönben találkozik. A rocker gyerek mint egy megszállott, úgy viselkedik társaival. Tör zúz, rúg és üt minden beszólásra. Ám hallja valakitől, hogy a Szentlélek lecsendesítené. Beszélőn felveti a püspöknek, s kéri, hogy hozza el neki a Lelket valahogy. Laci atya csendben imádkozik a fogvatartott nyugalmáért. A rab ima közben grimaszol, dúl-fúl. Laci szól, hogy befejezte az imát. A dühöngő rabot elvezetik. Magánzárkájában – maga se tudja, hogyan – mély béke tölti el.
Próbaképpen összezárják a többiekkel, akik cikizik. De ő nem reagál rá, mert mély béke lakik benne. Kihirdetik az ítéletét. Azt gondolja, hogy most heves kitörést fog megélni.
De nem, mély béke van benne.
Ezért újra kéri a püspök látogatását, s elmeséli neki a vele történteket. Kéri, hogy hozzon neki Bibliát, mert szeretné megismerni a Lelket. Laci atya azt mondja neki:
Már benned van. Innen a béke, Ő az örömforrás. De a rab azért kap Bibliát is.
Laci atya hozzáteszi, hogy a hitet minden ember ingyen kapja Istentől. Belénk van oltva. Sokakban nagyon mélyre kerül, rétegek rakódnak rá, és nem tud feltörni. A halál kultúrája és civilizációja jellemzi korunkat, mégis van rá esélyünk, hogy eluralkodjék bennünk az Isten békéje és öröme. A Szentlélek működik bennünk.
Nem istenítem a rádiókat, de tapasztalatom szerint sokkal több léleknemesítő adás hangzik el bennük, mint a tévéadásokban. Az említett rádión kívül a Kossuth rádió is ilyen. Akit a jó zene feldob annak a Bartók, s még van néhány ilyen adó.
Jó töltekezni pozitív gondolatokkal, tanúságtételekkel, jó zenével, felolvasott jó könyvekkel. Nemrég hallgattam a Werfel-regényt, a Musza Dag 40 napját folytatásokban.
Érdemes felfigyelni az értékhordozó műsorokra.
Az említett interjú előtt Tarjányi Béla beszélt a Jeromos-társulatról és az általuk kiadott neovulgáta Bibliáról. Ezt követően a Miklós u.-i hajléktalanközpont igazgatója számolt be arról, hogy mekkora ajándék, hogy harminc éve kapcsolatban áll a legszegényebbekkel.
***
Zene.
The Shadows: Apache. A monoton dobolás az indiánokat idézi.   
https://www.youtube.com/watch?v=QhIs1k8yuPU         

Az érettségiző a közhely szerint olyan lámpalázas lett, hogy képtelen volt elindítani szóbeli feleletét. Könyörögve kérte tanárát, hogy segítse ki zavarából, és indítsa el neki a feleletet. A tanár erre segítségül azt mondta, hogy „A”. Hogy ez katalizátorként hatott-e, arról nem szól a fáma. Lehet, hogy valóban elindította a feleletet, de az is lehet, hogy végképp belesült a tanulóban minden tudás. Én az ilyen mondatkezdő A-t katalizátornak nevezem, mert elősegíti a folyamat beindítását, minthogy csak folytatni kell a kezdést.
A mai napon két könyvben lapozgatok: mondanom se kell, hogy Prokopot még mindig olvasgatom, de kétkötetnyi Márait is kaptam. Történelmi regényei (4 db) sorakoznak benne. Folytattam emezt, belekezdtem amabba. Még tart a FülesBagoly néhány kitöltetlen négyzethálója is, és ha végképp sok időm marad, itt a jigsaw-puzzle vagy egy rakás pasziánsz fajta, és még a mahjongg.               
A mai napon éltem valamennyivel, mert sűrűn esett az égi áldás: sétáról végképp nem lehetett szó. A pandémia miatt eleve remeteéletre vagyunk kárhoztatva, amit tán könnyebb elviselni, ha az ember azt látja, hogy jobb itthon maradni, mint esőn ázni.
A séta azért hasznos, mert fotóanyagomat feldúsítja a barangolás közben érdekesnek ígérkező témák fényképezése. Persze megtehetem, hogy nyolc helyiségből álló lakásunkban keresek valami szokatlant, de vajmi kicsi rá az esélyem, hogy egy sose mutatott szegletet sikerül lencsevégre kapnom.
Az általam olvasott könyvek is elég rendszeresen elindítják az eszem kerekét, de hát azzal se lehet naponta előállni.
A múltban történt családi vagy közösségi események egy részét már megírtam, más részük pedig nem hiszem, hogy közérdeklődésre tarthat igényt. Lám, már Kölcsey is úgy tudta: „régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?” Inkább akkor a folytatása: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.” Rendben volna. Csakhogy, a jelenkor rendkívül kaotikus. Az értékőrzésre felesküdött konzervatívok és az értéket vitató és erkölcstől elszabadult, csak az érdekekkel törődő liberalizmus éppen a mostani időben vívja – ki tudja meddig tartó – élethalálharcát. Ma megjósolni, hogy mit hoz a holnap, vagy csak a ma délután, kissé bonyolult. OV-ról gondolom, hogy szerinte akinek a jövőről nincs elfogadható víziója, az megfosztja magát attól, hogy értelmes életet éljen. De mint említettem tegnap, „az a három év, ami nekem még hátra van” – (dixit pater Benkő SJ) -, inkább csak arról szól, hogy próbáljam megőrizni még meglévői erőimet. Unokáimnak még hasznára lehetek, ha Isten is úgy akarja. Most várjuk a 11.-iket.
A mai posztra tán ennyi elég is.
***
Zene.
A Katolikus Rádió Ajándékkosár c. első száma egykor nekem volt címezve. Ajándékba a Beatles  I’m down c. szerzeményével kedveskedtek. Most én is ezt teszem azoknak, akik hajlandók meghallgatni.
 https://www.youtube.com/watch?v=ixHAajcTfVE   

- Az iskola fegyelme kínzó, legföljebb a tízpercek szórakoztatóak. Egyik nagybátyám elég sok autodidakta tudást halmozott föl magában. Mikor meglátogattuk gyerekkori iskoláját, nemes egyszerűséggel gyermeksatnyítónak nevezte. Bud Spencer se forszírozta a gyerekek saját természetük ellen való betörését. Azt vallotta, hogy mindenkiben sokféle tehetség van, és ezt kell kibontakoztatnia. Őt filmjeiről ismerjük, de több kötetnyi könyvet írt, volt egy divatszakmai próbálkozása, olasz úszóbajnok, vízipóló válogatott, de bokszolt is, de autóversenyt nyert, de pilóta vizsgája volt repülőgépre és helikopterre, de nyolc hanglemezt adott ki, amelyeken énekel, sokszor saját szerzeményét, jól gitározott. Bejárta a világot. Szerető szívű mackó volt. Mellesleg jogot is végzett, s érdekelte a pszichológia.
Prokop Péter is, mint már írtam pap, író és kb. 10 000 festmény festőművésze.
- Senkinek az orrára nincs írva, hogy még mennyije van hátra. …A kaszással való találkozás egyikünknek se sietős, de eljön biztosan, néhány hét, hónap, év múlva.
Benkő Antal jezsuita Brazíliából hazaérkezve ismételten emlegette, hogy ugyan mi az a három év, ami neki még hátravan. Nos, ötször három évet ért még meg mielőtt lezárta szemét.
Társa emlegetett egy Japánban élő francia szerzetestestvért, aki kilencven valahány éves korában még elpipázgatott, és kortyolgatta kedvenc borát. Kérdésre, hogy nem vágyik-e már a túlvilági életre, így válaszolt: Szeretek élni, ezért mi tagadás, nem túlságosan vágyok el innen.     
- Ha nincs Istenünk, lesznek Néróink.  Tapasztaljuk. A felvilágosodás száműzte Istent az emberek tudatából. Tömegeket tett materialistává, ateistává. A politikai boszorkánykonyha zúdítja ránk a kaotikus megnyilatkozásokat. Ha nem áll felettem senki, akkor magam vagyok erkölcsöm gazdája, és az az igazság, amit éppen kitalálok. Nem állítom, hogy ez mindenkire igaz, de hogy nyomul a gazság a mindenfélére való érzékenyítéssel, a polkorrekt szövegekkel, az hétköznapi valóság. Támadás minden igaz ember méltósága, szuverenitása ellen. A szabadelvűség diktatúrája. Nem új dolog, de mintha erősödne. Felhagyhatnának vele, mert az ember nem mondhat le tartásáról, méltóságáról, tisztességéről. Nem mindenkit lehet megvenni kilóra.
Csak egy mai apróság. A baloldali tömörülés a kormánypárti képviselőnő nevével felcímkézett krumpliszsákokkal lepte meg a nyilvánosságot azt sugallva, hogy a kormánypárt ilyen korrupt eszközökhöz nyúl. Nb.: A korm. párti képviselő, Koncz Zsófia a FB szerint ezekben a percekben megnyerte a választást körzetében, Szerencsen – minden áskálódás ellenére.
***
Zene.  
Ezúttal könnyű, tiszta zenét kerestem s találtam: stájer citerán szól A csend hangjai  
Átlátszó hangzás, nincs benne kétszínűség.
https://www.youtube.com/watch?v=B3Z9XBAw4cU

Tegnapi posztom címe Drága napfény volt. Ez egy fiatalságomat idéző Szörényi-Bródy szerzemény szófordulata, amit Koncz Zsuzsa énekelt a Kisvirág c. lemezen. Nos, ebben A napfény c. dinamikus számban tér újra és újra vissza a drága napfény kitétel. Ma már számtalan zene megfordult belső hallásomban, utóbb már kb. egy órája ez a szám. Kikerestem a youtube-on, s nem csalódtam. A megjelenése óta nem kevesebb, mint 49 év telt el, mégis, ma is ugyanúgy tetszik, mint amikor megismerkedtem vele. Annak idején természetesen megvettem ezt is, mint minden Illés-lemezt.  
Akik elég régóta élnek, tudják, hogy az Illésnek nagy szerepe volt abban, hogy a beat-zenét áttegyék magyarnyelvűre. A temérdek angol mellett felüdülés volt magyar beat-zenét hallgatni. Hozzáteszem, hogy ráadásul jót. Ezek egyike volt A Napfény c.
Ami érdekes, hogy szombatra szikrázó napsütést ígért a meteorológia, ám a valóságban kissé fátyolfelhős volt az ég, aztán be is felhősödött, úgy hogy mindjárt fázósra hűlt a levegő. A tervezett sétáról azonnal letettem. Hozzáteszem, hogy a forgóimat elég gyorsan kezdem érezni gyalogláskor. Hogy a séta felüdít-e, vagy éppen felgyorsítja a porckopásokat, az jó kérdés.
Fogalmam sincs.
Annak idején, amikor Tücsi térdízületi fájdalmaira panaszkodott, a szakorvos ránézett a lábára, és arra biztatta, hogy igazoljon le egy női focicsapatban: dolgoztassa meg a porcokat. Aztán egy másik is megvizsgálta, és első lépcsőben műtétileg kitisztította a sérült daraboktól a térdét, majd jött a komolyabb műtét.
Nekem hasonló esetem a biciklizéssel volt. Meglehetős rendszerességgel cangáztam a környéken ide-oda. Hol Pomázra, hol Budakalászra, hol Zuglóba vitt az utam. Ám egyre inkább azt tapasztaltam, hogy a mozgásom nem javul, hanem romlik. Egyre jobban kihevülve, egyre inkább dobogó szívvel tértem meg ezekből az utakból. Csak nem Churchillnek volt igaza? – „Csak semmi sport!”
Van, akit fejleszt, van, akit tönkretesz.
Ma mindenesetre a borús időre fogtam, hogy magamat visszafogtam.
A sok rossz hír mellett vannak üdítők is. A Bethesda kórház nyerte el a családbarát kórház kitüntető címet. A másik, hogy megnyílt a Kertész Imre-ház, amely alkalommal OV rövid beszédet mondott, nagy intellektusú írónak elismerve Kertész Imrét, aki nem szerette a szocializmus mindent tiltó, elszürkítő valóságát. Jó érzékkel és jó stílusban tette meg az író észrevételeit. Amiket olvastam tőle, s amiket a rádióban hallottam az ő felolvasásában, mindezt alátámasztják.
Ami pedig az EU birodalmi törekvéseit illeti, nagyon unom az ócska egy kapura való játszást. Költői kérdésem: Mikor fogja már megmondani illetékes helyen egy politikus, hogy hagyják abba országunk szekírozását, vegyenek maguknak egy keljfeljancsit, és azzal szórakozzanak.  
***
Zene. 
Nem kérdés. Szörényi-Bródy A napfény
https://www.youtube.com/watch?v=MOhWF05So38

Tegnap gyönyörű napsütéses szellős idő kerekedett. Délben erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy meglátogatom a Duna-partot sétálás céljából. Csatlakozott hozzám feleség is. Nagyon kevesen sétálgattak a parton, kivétel nélkül maszk nélküliekkel találkoztunk. A ritka előfordulások miatt nem tekintettük magunkra nézve se kötelezőnek az öngyötrő maskara felvételét. Volt, aki elnyúlt a part rejtekében, vélhetően csöves, volt, aki félmeztelenül napozott, vagy tíz bringással is találkoztunk, többen kutyát sétáltattak, mások csak hozzánk hasonlóan megszellőztették tüdőjüket, s kedvükre gyönyörködtek a megunhatatlan folyó látványában. Készítettem jó néhány fényképet. Az a feneség, hogy nehéz újat alkotni a harminc éve fotózott tájról. Mondhatni, hogy most másképp sütött a nap, más a megvilágítás, de hát a pirosló vadszőlő éppúgy piros, mint az előző években. Azért mutatok majd az idei képekből. A folyóparton nem fényképezhetem le se a Fujit, se a Csomolungmát. Mindig csak hajókat, csónakokat, evezősöket, madarakat kattinthatok.
***
A séta egészségmegóvásunk eszköze. Rendben van, hasznos időtöltés.
A napi mise lelkünk egészségesítésének a lehetősége. Rendben van.     
A napi bevásárlás táplálkozásunk alapanyagainak beszerzése. Rendben van.
Évek óta töröm a fejemet azon, hogy miféle értéket vagyok képes még megvalósítani, amíg egyáltalán tudok mozogni, és értelmi képességeim is kielégíthetőnek mondhatók.
Velemkorú társaságunk tagjainak hogyléte felől érdeklődtem emailben, s a kapott válaszokból többnyire az derül ki, hogy valamivel el kell ütniük az időt, szunyókálástól az olvasásig, a tévé előtt való üldögéléstől a számítógépes játékokig, az okos telefonok piszkálásáig. Persze hozzáteszem, hogy nem kevesen itt-ott kopásnak kitett testben mozgunk, s kapkodjuk be a gyógyszereinket, vannak, akik továbbra is dolgoznak.
Meg kell vallanom, hogy megnyugtató felismerésre nem jutottam. Szép sorban elmaradtak korábbi megbízásaim, többnyire kéziratok gatyába rázása. Még az unokákkal való személyes odafigyelés, ami értelmesnek látszik. Ám a fertőzésveszély folytán a találkozások száma megcsappant az utóbbi időben.
Majd csak vége lesz a pandémiának, ha Isten is úgy akarja.    
***
A Pokorny név még csak hozzávetőlegesen nyugodtat jelent, de hogy Prohászka, hogy Prokop mit jelent, azt alig találjuk. Hogy Carter, Wagner egyaránt kocsis értelmű, azt még csak tudjuk, de hogy van-e értelmes jelentése a nevek sokaságának, azt nem tudjuk. Világatlaszunk felsorol különféle külföldi nyelvű földrajzi neveket, megjelölve magyar megfelelőjüket.  Szerintem kellene egy olyan szótár, amelyik a világnyelveken fellelhető családnevek magyar fordítását adná. Azt gondolom, hogy volna rá kereslet. Pl. a Gordon kelta eredetű férfinév: nagy domb értelmű. Ki tudta? Nálunk a nagybőgő lehetséges neve.
Azt, hogy a világnyelvek keresztnevei milyen magyar megfelelőt takarnak ugyanígy érdemes volna szótár formában megadni. Avagy ki tudja, hogy az Iván, a John, a Sean, Johann, mind János értelmű?
További fejtöréseket lehetne kivédeni egy olyan szószedettel, amelyek a becézett formákat sorolná fel. Avagy mindenki tudja, hogy a Bill a William beceneve? S a Kal a Kalebé?
***
Zene. Na, ez még megmaradt kedves időtöltésnek. A zenehallgatás, olykor a Yamahán való pilinckázás is. Mivel Miklós sógorom nagyon kedvelte a Banán-dalt, rá emlékezve (ebben a hónapban lenne a születésnapja) álljon most itt Harry Belafonte előadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=9L9angh4KdQ

1991 tavaszán valamilyen humanitárius meggondolásból és az OLI jóvoltából egy hónapos német alapképzésben vehettem részt Münchenben az SVD magasra nőtt házában. Máig megvan az a műanyagcsík, amelyre kinyomták a nevemet: Nikolaus Gyorgyovich, amely az ajtónkon díszelgett, s amely most a nappali ajtaján díszeleg. Először a sokadik emeleten kaptunk szállást, kétszobás apartman volt, a havas hegygerincre néző kilátással. Micsoda esztétikum volt. Majd, hogy megürültek a tanulóknak szánt cellák, odaköltöztettek bennünket. Lényegesen szerényebb berendezéssel és alapterülettel. Részesei lehettünk a bajor konyha gazdagságának, ittuk a Paulaner sört, megnézhettük a hatalmas várost, persze mindenekelőtt tanulhattuk a németet, a germanizmusokat, a ragozások rendszerét. a der, die, das szeszélyes mivoltát. A városban kétsávos kerékpárúton száguldoztak a biciklisek. Ha gyalogos merészkedett az útjukra, csengettek és kiabálva méltatlankodtak. A lakosztályunk közelében a világháború előtti hatalmas fenyvesben jártunk. Ellátogattunk a Dachau-i koncentrációs táborba, de voltunk szépséges helyeken is. Egy alkalommal pl. a Duna forrásvidékén. Alighanem át lehetett volna gázolni a folyón. Meglátogattuk Landshut városát. Mindenütt patikális rendet tapasztaltunk az utcákon.
Szép élményekkel gazdagodtunk.
A ház kapcsolódott a szerzetesek templomhoz. Modern épület volt, szinte rideg betonépület. Mindenesetre naponta jártunk német misén részt venni, német prédikációt hallgatni.  
Most mégis csak egy valamire szeretnék fókuszálni.  
Hogy sokszerűen belekóstoljunk a német valóságba, kaptunk egy-egy rádiót, amelyből az adók sokasága ontotta a német szót. Magam a leginkább a Bajor Klassik Radiót szerettem hallgatni, bár ott kevesebb szó hangzott el, viszont a népszerű muzsikák végtelen sokaságát ontotta. Igazán kellemes órákat töltöttem társaságában. Utóbb vettem egy sztereó kétkazettás rádiót, s azon hallgattam a klasszikus zenét. Vettem kazettákat is, hogy felvegyek egy-egy darabot, amely különösen is tetszik. Hazahoztam, sokszor meghallgattam, s tudja csoda, mi lett a kazettával. Azt vélem, hogy törölték gyerekeim, s mást vettek rá, mert egyszer csak nyoma veszett a felvételnek, s többé soha nem találtam meg. Az a feneség, hogy Beethoven igen sok szonátát írt, így a keresése nem volt túl könnyű.  De megtaláltam. Arra emlékeztem, hogy G-dúrban írt opus. Íme. A Sonata No.20 in G Major, Op.49 No.2. Ennyire bonyolult a mű jelzése.  
***
Zene.
Ezek után természetesen a fülbemászó zongoradarab: Beethoven: Sonata No.20 in G Major, Op.49 No.2 
https://www.youtube.com/watch?v=W7WpjF2VILE