Mickey webnaplója

1. Prokop Péter: Boldogasszony 
- Akkor még nem volt korunk átka a televízió. No comment.
- Aki becstelen hivatalra vállalkozik, azzal védekezik: valaki úgyis meg fogja csinálni. 112. o. Ugye mindenki tudja, hogy melyik pénzmágnás nyilatkozta magáról?
- Művésszel sohase jó múzeumba látogatni…  hinnie kell önmagában. A művésznél önvédelem a mások kritizálása. … A gaznövény is először elterpeszkedik a földön… lepukkasztja a humusz pórusait, nehogy a közelében más mag is kikelhessék. 121. o. Én is megfigyeltem. A bábakalács épp ilyen. Azt is megfigyeltem, hogy a művészek sűrűn kritizálják a társművészeket. Rothko, az igen, Munkácsy nem. Mozart az igen, Bach alig. Bach az igen, Mozart nyálas. Vége-hossza nincs a hangzavarnak.
Talán sok a fóka, s kevés a hal.
- …inkább csodálni kéne, mint bosszankodni a kifogyhatatlan változatosságon. … a másság se bűn, se rossz… viseld el, hogy neki más a fölfogása. 123. o. A másságon PP a sokféleséget érti. Ami pedig a más fölfogás elviselését illeti, ez nem lehet egykapus játék. Kettős mérce volna. A mai felbujtó hecckampányok jobbára egy kapura irányulnak - érdekek mentén, felrúgva a tisztességes párbeszéd lehetőségét. 
- Az újságíró korunk szörnyetege. 126. o.  No, ezt nem veszem magamra, de tagadhatatlanul vannak közöttük szörnyetegek.
2. Kertész Imre: Mellékes kötelességeink miatt folyton halogatjuk a valódiakat, gyakran egy életen át, és aztán zavarba jövünk, ha megkérdezzük magunktól, hogy mit is végeztünk hát valójában. (Az angol lobogó 184. o.) Miközben akik elég régen születtek, még emlékezhetnek a katekizmus első kérdésére: 1. Mi célból vagyunk a világon? A válasz: „A célból vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, megszeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.
A kérdést ma más formában fogalmazza az egyház, és a választ is kicsit árnyalja, de lényegében ugyanazt tanítja. Nem is tehet másképpen, mert ezt hisszük igaznak. 
Érdemes éppen ezért Kertész Imre megfogalmazásán elgondolkozni.
***
Zene. Afrikai hangok. https://www.youtube.com/watch?v=lVPLIuBy9CY&t=2s

Valaha Déry Tibor – még a blogolás korszaka  előtt – öregkori jegyzeteit három kötetben adta ki
Napok hordaléka, stb. címmel. Sokszor felmerült bennem, hogy amit magam is űzök, ugyanaz. Csakhogy blogom nem a rangos író, hanem szerénységem napjainak a hordaléka. Lám nem vagyok vele egyedül. VD webnaplóját nevezi így – gondolom, DT nyomán. Mivel nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, mégis inkább napjaim uszadékfáinak nevezném posztjaimat, hiszen az egyre folyó napok mindig kidobnak szellemem partjára valami még használhatót, valami szépet, valami érdekeset.
***
Szeptember 29. a három főangyal – Szent Mihály, Gábriel, Rafael – ünnepnapja. Magyarország védőangyala a Hősök terén oszlopon álló Gábriel. „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” – jegyzi meg Pietrelcinói Szent Pio.
- Ha Szent Mihály napján itt van még a fecske, karácsony napjáig legelhet a kecske – tartja a közmondás. Ám paneljeinket kerülik a fecskék, s nem is kecskék legelik le a ligetek, rétek füvét. A közmondás ettől még lehet akár igaz is, hangzása pedig fülünknek kellemes.
***
Két könyvet olvasok. Mindkettő nagyszerű a maga módján. Kertész Imre az államhatalom titkosszolgálatainak (ÁVO, ill. dél-amerikai megfelelője [a Testület] eljárási módszerei elé tart tükröt, s vágja a fejükhöz, hogy önmaguk fenntartása, létjogosultságuk igazolási kényszere igen sok ember megnyomorításába s életébe kerül. Az angol lobogó c. kötet orwelli szenvtelenséggel szól eme képződmények ördögi gyakorlatáról.
Nagyon kedvemre való Prokop Péter kötete is. A most olvasott Boldogasszony c. még Rómában adatott ki 1984-ben, s a tördelés, sokszorosítás, Ugo Detti nyomdájában készült. Dettiről azt jegyzem meg, hogy nem tudott magyarul, s mégis vállalkozott a kötet gondozására. Elég nagy valószínűséggel meg lehet különböztetni azokat a hibákat, amelyeket a nyelvet nem ismerő nyomdász ejtett, és amelyeket Prokop Péter követett el.
A pap, festő, író meglehetősen csípős hangon szól a közélet fonákságairól. Érzékenyen reagál mind a jóra, mind a kellemetlenre. Ma ilyeneket olvastam tőle:
„Egyre sötétebb lesz a világos.” 104. o. Mivel most nappali sötétség vesz körül, zuhog a zápor, dörög és villámlik, könnyen azonosulok mondásával. Igaz, hogy ő nem az időjárásra gondolt, hanem az információk dzsungelére, amelyek feleslegesen árasztják el a fogyasztókat. 
Ám szerintem ennek az ellenkezőjét is tapasztaljuk. A városok egyre erősödő fényszmogja azt igazolja, hogy egyre világosabb lesz a sötét. És ez ugyanúgy nem jó, mint a fordítottja.
A másik édességes gondolata: „Nem csak apám-anyám szeretetéből, két sejt véletlen találkozásából akadtam fönn a lehetőségek szitáján. Valaki belebirizgált, hogy pont én léphessek bele az időbe. Mennyit mért ki belőle, és mire szeretné, hogy fölhasználjam azt? (105. o.) – kérdezi, s kérdezhetjük magunktól mi mindnyájan, magunkra reflektáló lelkes lények.
***
Zene. Komoly komolyzene. Traviata 3 tenortól
https://www.youtube.com/watch?v=l7eHO_PEWLk
  

Prokop Péter Boldogasszony c. kötete művészek életét elemezi, így fra Angelico is kap egy fejezetet. Fra Angelico szerzetes volt, értékes életet élt, értékes műveket hozott létre. Mint írja: „Fénnyé tisztult lélek szeplőtelen művészete ez… A ma bűne – folytatja –, újságíróknak, filmrendezőknek, az olcsó portéka prostituált kereskedőinek jobban ízlene egy kiugrott barát. Közénk zuhant, lezüllött, reszkető kezű, májbajos fintorú alkoholista, trágár szavú, kéjes ecsetű, hitehagyott renegát. …de akit elfogott a fénykéve, nem, érdekli többé, mi van a sötétben.” 85. o.
Ma az a hír, ami zúzós.  Az én rossz hírem, hogy a zúzós hírek a társadalmat zúzzák, amikor nonstop bombázzák az ocsmányságokkal. Nem véletlenül említettem a közelmúltban, hogy próbálom magam kivonni a FB szószátyár, százszor ismételt, hitványságokon lovagló cikkeinek a hatása alól.  Lehet, hogy le kellene állnom teljesen az olvasásukkal?
Mert akit elfogott a fénykéve, azt nem érdekli többé, hogy mi a van a sötétben.
***
Melyik Jutka?
E. Jutka reggel bejelentkezett Bea halálhírével. Vastagbélrák vitte el. Isten nyugosztalja.
G. bejelentkezett, hogy ő fogja temetni Beát, de a történés részletei miatt kellene neki Jutka telefonszáma.
A misén S. Jutka mellett ültünk, aki azt kérte, hogy férjét vigyem el holnap a Csobánka téri rendelőbe. Persze vállaltam. Gondolom, a részleteket később telefonon tisztázzuk. Mikor, honnan?
Kicsit később indultunk haza, mert T. beszélgetett egy nővel, aki M. Jutka mellett szokott ülni. M. Jutka is operáció előtt áll, csípő protézist kap.
T. immár a kocsiban elmondja, hogy Jutka bent volt a kórházban, s beszélgetett a halálos beteggel.
Melyik Jutka? – Ja, a Bea lánya.
Megadta a telefonszámát.
Melyik Jutka? Akinek a férjét viszem holnap, vagy amelyiket G. kérte infocsere miatt?
***
Zene.
Bartók Bolgár ritmus https://www.youtube.com/watch?v=ncLaVbZlZ2w&fbclid=IwAR2hERzW5LiUt9V7jd6njFkjTQD-qzI5oqSMANdffBelFYhmk7iifDpDM84

Ezúttal Prokop Péter Boldogasszony c. kötetéből szemezgetek. A könyv Rómában jelent meg 1984-ben. A megjelenés dátuma Orwell könyvcímére hajaz: 1984.
Az érzékeny érzelemvilágú festő rezdülései olykor érdekesek, olykor prófétikusaknak bizonyulnak.   
Nézzük, miket vet papírra.
A szép nem létezik. A bájos és utálatos csak bennünk van. Ha nincs ember, aki figyeli a naplementét – az se nem piros, se nem lila. 13. o. (Weöres szerint nem a ló, hanem az ember mondja azt, hogy nyihaha.)
Beethoven szimfóniája a lónak csak zörej. A lónak a legszebb muzsika, ha hallja a párja nyerítését. 14.
(Lám-lám.)
Az esztéták azt hiszik, hogy a világ az ő eszméikkel van tele, amelyek az ő fejükből pattantak elő. Vég nélkül beszélnek, s nem tudják, mit beszélnek, de úgy adják elő, mintha értenék. 15. (PP kortársaként magam is hasonlókat tapasztaltam. Az irodalmi, képzőművészeti fejtegetésekben csakúgy röpködtek a „narratívá”-k, az aspektusok, a konszenzusok, a cizellált körmondatok, és hányszor éreztem, hogy mindez a tudálékosság nem más, mint polgárpukkasztás, parasztvakítás tényleges értékes mondandó nélkül.)       
A kockának 12 éle van, mondtam. Mértantanárom gúnyolódott. Fiam, a geometriában csak egyenlő van, a kecskebogyók egyformák. 17. o. (Tetszik az öniróniája.)
Nemcsak az evés öröméért ül asztalhoz a család, hanem az együttlét öröméért is. … Meghívás egy vacsorára megbecsülésünk kifejezése is. Civilizációnk, a turizmus, a pénz imádata, a szállodák légköre termelte ki a szív nélkül vendég elé dobott terítéket. 37.o. (Idén a mondatnak szomorú kicsengése van. Családunkban egymást érik a jubileumi születésnapok. Párhuzamosan egymást érik a bejelentések a koronavírus járvány elszabadulásáról. A valóság csaknem lenullázza a találkozások lehetőségét.)  
Újságírók mérhetetlen bűne a mindennap utcákra öntött erkölcsi és szellemi kloaka gyalázatossága. 37. (Azóta rosszabb a helyzet. Az internet, a FB, az e-mailek világa megezerszerezte a kellő, a fölösleges, a százszor ismételt hírek és álhírek számát. Tébolyító az információs dzsungel lármája, s a nyomában kialakult beteges kötődés. Alkalmasint tudatos önmérsékletre van szükség, ha nem akarunk megbolondulni.)        
Félelmetes kaosz van kialakulóban: mindenki lázadása mindenki ellen. A széteső társadalomban a gonoszság, brigantizmus fertőző árja démoni vigyorral sodorja el a jóságot. 45.
Állítólag a természet őrködik az egyensúly fölött. Ezer emberre jut egy zseni, egy őrült, egy szent s egy gonosztevő… Változó hangú (mutáló) sihederek lehurrogják a tartózkodó, gyámoltalan mozgású jámbort. A bankrablók s a rendőrt lepuffantó banditák modoráért lelkesednek. Talán elszennyeződő környezetünk velejárója, hogy a rámenős erőszak elfojtja a nemest. … a gonoszok között pokollá válik a társadalom. 39. o. (Szívesen írnám, hogy téved, de nem. A fenyegetés valós. Próféciája az eltelt időszakban felerősödött. Nyugaton valóban elszabadult a pokol. Az erőszakosan terjesztett féligazságok, ferdítések, nyílt büszkeséggel vállalt hamisságok korát éljük. Szükség van az emberi értékekhez minden áron való ragaszkodásra, különben nagy baj támad bolygószerte.)  
***
G. Gershwin: Rhapsody in blue 1945.  
https://www.youtube.com/watch?v=VAuTouBhN5k

Ma reggel 12 fokot mutatott a külső hőmérő. Viszhont bekapcsolták a távfűtést. Nem kell pulóverben pantallóban elviselni a lakáshőmérsékletet.
A koronavírusfertőzések száma nem akar alábbhagyni. Közelíti a napi ezres számot.
Ma a születésnapi találkozótól távol maradtam. Az ember nem tehet sokat, a baj elkerülésére, s azt gondoltam, azt a keveset viszont megteszem, amire lehetőségem adódik.
Ma hajnalban zuhogott az eső. Reggelre felhőbe borult a Hármashatárhegy.
Ma az életen való gyors átfutásunkról szóló allegória a mise olvasmánya, természetesen a prédikátor megfogalmazásában. Ez áll a 12. f.-ben:
„Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!...(azért végül hozzáteszi)… féld az Istent, és tartsd meg a parancsait!”
Tagadhatatlan, hogy az élet delén túl hanyatlás kezdődik, miközben az idősek közül sokan bölcsen ráállnak az örök életre való figyelésre. Vagy hatvan éve apánkkal ballagtunk kifelé a pestújhelyi temetőből, amikor megszólította egy botorkáló fehérhajú bácsi, s egy latin mondást idézett: Hodie mihi, cras tibi!
Ma nekem, holnap neked. Kis tiniként másképpen viszonyultam a mondathoz, mint ma. Különféle tempóban suhanunk át az e világi életen.
***
Zene. Widor toccata https://www.youtube.com/watch?v=arPDJhKq5Uw&list=RDDKejfYzB3ak&index=9
      

Időpontegyeztetést követően végül megérkezett a rendelt könyvcsomag (hat megrendelt Prokop-kötet és egy ajándékkötet). Bizonytalan voltam benne, hogy hány zsákbamacskát tesznek bele. Ui. ha egy kötetet rendelek, akkor is van benne egy ajándékkönyv. Most a hathoz is csak egyet küldtek. De hát jól van ez így is, ajándékkönyvnek ne nézd a számát!
Az ajándék egyébként Kertész Imre novellása. Az ő könyvével kezdtem, Az angol lobogóval. Fentebb stílben, de bemutatja a Rákosi-korszak diktatúrájának reménytelenségét, elvtelenségét, kegyetlenségét, s a kezdődő 1956-os forradalmat, amelyet a hazatávozó angol diplomata integetve üdvözöl zászlós kocsijából. Kicsit benne van az is, hogy a Nyugat szemet hunyt a szovjet megszállásnak.
Majd belekóstoltam Prokop Péter egy régebben közzétett kötetébe is. Lehet, hogy felváltva fogom őket olvasni? Egy Kertész, egy Prokop?
Prokop Péter sok tekintetben hozzám hasonló észjárású. Mindjárt a bevezetőben találtam két olyan gondolatot, amellyel könnyen azonosulok. Az egyik arról szól, hogy PP szuverén festő. Nem hagyja magát a megrendelőktől befolyásoltatni. Ezt írja: „Szerencse és szerencsétlenség, hogy nem kapott rám senki. A hajlongás nélküli függetlenségnek is megvan a pozitív és negatív bére.” Biztos, hogy így van. A névtelenség szabadságot is jelent.
És a másik: „A gyarlóság nélküli szent is irtóztató. ” Számomra is. Nem lehet életszerű, ha egy szentről csupán szuperlatívuszokban szólnak. Alighanem maguk azt érintettek is hevesen tiltakoznának ellene. Más alkalommal írtam már erről.
Most újra van miről írnom, az olvasnivalók nekem katalizátorként szoktak működni. Felfigyelek valamire, ahonnan elstartolva valami számomra fontost kifejthetek, vagy saját tapasztalataimat elmondhatom, élményeimmel kiegészíthetem. Stb.
Napokon belül megjelenik a FülesBagoly. Remélem, lesz benne legalább egy közérdeklődésre számot tartható vicc.
***
Hátralévő életemnek tényleg ma volt az első napja. Meg kell állapítanom, hogy nagyon hasonlóképpen telt, mint az eddigiek.
***
Zene. Most ilyen dudás hangulatom van. Mull of Kintyre angol legenda by Paul McCartney https://www.youtube.com/watch?v=_cUmIRop31Q

Van, aki kedveli, és van, akinek ellenszenves A prédikátor könyve, azon belül a 3. fejezet. Én rokonszenvezem vele. A prédikátor szélkergetésnek nevez sokféle törekvést, hiúságnak megannyi cselekedetet, s végül megjegyzi, hogy egyedül az Istenfélelem nem hiábavaló, hanem üdvös.
Nekem nagy felismerés volt, amikor rájöttem, hogy az ausztrál Seekers együttes Turn, turn, turn c. száma az alábbi versek feldolgozása. 
Így szól a prédikátor:
Mindennek megvan az órája,
és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 
Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és ideje a békének. (Préd 1,3–8)
Alább Lackfi János verse, amelyet a prédikátor ihletett. Amikor elolvastam, megjegyeztem, hogy LJ a 21. sz. prédikátora.   költő utánérzése zseniális, aktualizálását azonnal megkedveltem. Olvassátok ti is, érdemes:
Ideje van a biztosítékok cseréjének
és ideje a gázóra leolvasásának,
ideje a telefonszámla befizetésének,
ideje a lejárt igazolványok megújításának.
Ideje van a cserepezésnek
és ideje a régi cserép ledobálásának,
ideje a mozaik készítésnek
régi törött cserepekből,
ideje az új cserepek égetésének.
Ideje az új szemüveg rendelésének
és a lézeres szemműtéteknek.
Ideje van a vadonatúj ruhák divatos
megszaggatásának,
ideje a szakadt ruhák megvarrásának,
ideje a kedves halott után maradó ruhák
levitelének a Máltaiba
és ideje a kinőtt ruhák körbeadogatásának
a családban, hogy egymás ruháiban
járhassanak a nemzedékek.
Ideje van a vezérműszíj-cserének
és a lejárt hitelkártyák kettévágásának,
ideje a PIN-kódok megváltoztatásának
és a készpénz-tartalékok aranyra váltásának.
Ideje van a babavárásnak
és ideje a terhességi teszttől való ijedezésnek,
ideje a baba miatti megszólásnak,
hogy ezek meg mire föl vállalnak,
és ideje a babahiány miatti megszólásnak,
tipikus, ezek meg kutyát tartanak gyerek helyett.
Ideje van a szabadon lélegzésnek
és ideje a maszkban fuldoklásnak,
ideje a kilók felszedésének
és a kilók leadásának.
Ideje az életbiztosításnak
és a horrorfilmek keltette rettegésnek,
ideje a pizzarendelésnek
és a rendelt pizza elpusztításának.
Ideje a show műsorokon való ujjongásnak
és a showműsoroktól való megundorodásnak.
Ideje van a trollkodásnak
és a trollkommentektől való tartózkodásnak,
ideje a jutalompontok összegyűjtésének
és a hamvak szétszórásának.
Ideje az aksik feltöltésének
és az agyak lemerítésének.
Ideje a nyerőgépek megfejésének,
és ideje a vagyon elkártyázásának.
Ideje a lelkünk átitatásának
és ideje a lelkünkről való számadásnak.
jóéjtpuszi
A magam részéről hozzáteszem, hogy
ideje van az összeszedettségemnek is, mert ma van hátralévő életem első napja.
***
Ezek után zene. The Seekers: Turn, turn, turn. 
https://www.youtube.com/watch?v=VRg9NkIdjVs

Tegnap a közértben hézagosan, ahogy most illik, sorban állunk a pénztárnál. Megakad a szemem egy háromdecis sörösüveg címkéjén (a zirci apátság serfőzdéjéből). Ma elég fura neveket adnak a söröknek, de szellemességben ez viszi a pálmát: APÁTOK KEDVENCE. Ugye kétértelmű, s mindkét értelme korrekt: Az apátság söre lehet is az apát kedvence. De utalhat arra is, hogy gyerekek, ilyet vegyetek apátoknak, mert ez az apátok kedvence.
Az én találmányom cseh sörre vonatkozott. Ugyancsak kétértelmű lett volna, ha felhasználják: KOZEL a legjobb. De még ha nem is a legjobb, kozel a legjobb. Tévesen írt szöveg: közel a legjobb értelmű, s ez akár igaz is lehet.
Ma állok az egyik hűtőpultnál, és olvasom a fagyasztott áru feliratát. Baromfi fasírt. Elképzelem, hogy a nemzetközi futball szövetséget kemény pénzbírságra ítéli bundázásért a bíróság. Következésképpen a Barom FIFA sírt.
***
Tegnap melegfront lehetett, mert szédültem, tegnap hidegfront lehetett, mert fájt a fejem. Tegnap kettősfront támadhatott. Tegnap éreztem kerek 74 évem jelentkezését. Frontok ide, korom oda, bevettem egy Frontin tablettát, mert aludnom is kellett. Jelentem, hatott.
Ma arra lettem figyelmes, hogy kedvenc szobromat H.K.E. feltette a FB-ra. Kedvenc szobrom bronzból készült, Szent Gellértet ábrázolja, aki a hegyoldalból átnéz Pestre, s kereszttel a kezében megáldja. Szeptember 24. az ő ünnepe. (Korábban Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe volt.) Régi emlékem, hogy főiskolás koromban beleszerettem egy fekete-fehér képes levelezőlapba, amely hátulról mutatta a Jankovits Gyula szobrát a szentről, amint áldást oszt.
nagyon kedveltem. Egy alkalommal Kada Pistával összefutottam a Madách-téren, tán a hetvenes években, beszélgettünk mindenféléről, s közben megittunk egy-egy stampedli kommersz cseresznyét. Többek között kitértem arra, hogy mennyire nagy hatású ez a felvétel az ateista szocializmus miliőjében. Mindjárt vettem is egyet a közeli képesboltban, s Pistának a kezébe nyomtam, legyen neki is.  
Egyebekben a Felmutat égre Szent Gellért keresztje szövegű himnusz dallamára más szentről is készült szöveg. Ugye a piaristákhoz jártam, s ott erre a dallamra Kalazanci Szent Józsefről emlékeztek meg. Ama himnusz így indult: Szentje és atyja kegyes iskoláknak…
Milyen érdekes, hogy azonos dallamokra minden időkben különféle szövegeket aggattak. Elég csak a zsoltárokat fellapozni. A 22. zsoltár elején pl. ez áll: A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.
***
Zene. Halmos: 150. örvendező zsoltár. https://www.youtube.com/watch?v=VJEbfrobfH0

Ilyen se volt még 74 évem során, hogy hármunk születésnapját külön-külön ünnepeljük. A. ugye hét éve elhunyt, azóta két testvér napját szoktuk találkozással együtt ünnepelni.
Immár másképp van, s ez a koronavírus agresszivitása miatt van így. A második hullám, ha lehet, még szaporábban támad, mint az első.
Idén nagy lyukként tátong a közös ünneplésének hiánya. Egy éve a sok jubileum elé néző rokonságunk közös ünnepet tervezett, ami teljesen dugába dőlt. Kezdődött azzal, hogy Cs. kénytelen volt lemondani Amerikából való hazatérését. T. is hátralépett a nagyobb szabású megemlékezéstől. Mindketten a hetvenesek klubját szaporítanák. Én és K. nem kerek évfordulósok vagyunk, csak mostanában születtünk (szept.), ha nem is mostanában.   
M. 45, A. 50, Zs, 45, A. 70, T. 70, C. 60, Z. 40. Ha nem hagytam ki senkit, akkor ez hét fő közös megemlékezése lett volna.
A lehetőség elúszott, s mi még élünk. Ez pedig fontosabb, mint a közös lakoma. Itt is megjegyem, hogy Isten éltesse a jubilánsokat és a többieket is.
***
Volt egyszer egy csasztuskagyártó telefonkezelő a jezsuitáknál. Az illető annyira szeretett rímet faragni, hogy saját névnapjára is ő írt felköszöntő verset. Sajnos nem maradt fenn a rigmus, amely valahogy így szólt. Ünnepi dalomat zengem, a Jóisten éltessen engem… mondjátok együtt: ácsi!
Éljen soká Jóska bácsi.  (Hát éltette is, amíg meg nem halt. Azóta az igazak boldogságában él.)
***
Az Antikváriumtól megrendelt hat kötet kiszállításáról értesítést kaptam.
Várjuk, hogy csengessen a futár.
Megjelöltem az ajándékkönyv rubrikát.
Az érdeklődésre számot nem tartó kötetktől szabadul meg ilyenkor a csomagküldő cég.
Az ötlet jó.
A küldött kötet zsákbamacska.
Vagy tetszik vagy kiebrudaltatik a lakásból.
A kérdés most inkább az, hogy a hat könyv megrendeléshez is csak egy ajándékot kapok, vagy mindegyikhez egyet-egyet.
***
Érdekes a születésnapom dátuma. Kilenc hónapot visszaszámolva karácsony szent estéjére esik a 24-én születettek fogantatása. Életem során többször összefutottam olyanokkal, akik szintén ezen a napon születtek. Egyik munkahelyemen a velem szemközti íróasztalnál dolgozó nő, T. szintén ezen a napon. De E. is, akit mindjárt meggratulálok e-mailben.
A statisztikusok tudnák megmondani, hogy kiugróan többen vagyunk-e az átlagnál a szept. 24-esek, vagy csak én gondolom így.
***
Zene. Egy zenei közhely szimfonikusok előadásában. Valahogy mégsem válik komolyzenévé. https://www.youtube.com/watch?v=247QMeUPKUM

Interneten megrendeltem hat kötet Prokop Péter-könyvet. Azonnal visszaigazolták a szállítást (Antikvárium.hu). Kíváncsian várom a szállítmányt, nevezetesen azt, hogy hány kötet lesz közte, amit már korábban olvastam.
Ma reggel idő szűkében még nekiláttam a szókereső kirakásának. 3x3 betű a négyzetben, 10 perc idő áll rendelkezésemre, hogy megtaláljam az összes szót, amit a játék memóriája tartalmaz.
Az eredményeket feljegyezi a gép. Az első játék alkalmával nincs izgalom, te leszel az első. A második játék alkalmával újra első lehetsz, vagy ha nem, akkor a második. De amikor több száz játék eredményét mutatja a gép, teljesítménynek számít az is, ha bekerülsz az első száz közé. Minél több játék adatait rögzíti a mobil, annál nehezebb jó időeredményt elérni. Kell hozzá szellemi frissesség, szerencse, és tudni kell azt is, hogy a gép olykor szamárságokat is őriz megfejtésül. Ilyen pl. tí, amely nem szó, mégis csak akkor nyertél, ha ezt is kirakod, vagy a játék előtt törlöd a mobilod szójegyzékéből. Ma nagyon gyors voltam. Több mint 300 játék időeredményét őrzi a gép, s megfejtettem az első tíz közötti időeredménnyel a mai adagiumot: 8. legjobb eredményem azt jelentette, hogy a rendelkezésre álló tíz percből, kb. másfél percet használtam fel.
***
Töltések. Itt szemben van egy vasúti töltés, de nem abban az értelemben használom a töltés szót. Töltöm az időmet, töltöm a zsebrádió akkuját, töltöm a mobil akkuját, töltöm a kamera lemerült akkuját, töltöm (kitöltöm) a keresztrejtvényeket, szemlélődéssel töltöm időmet az erkélyen napozgatva, olvasgatva, elmélkedve. Számítógép előtt ülve is elég sok időt töltök (íme, most is), s szörfözök a hírek között. Egyik tegnap olvasott hír arról szól, hogy a koronavírus komisz szövődményekkel jár. Rongálja a szívet, pusztítja a tüdőt. Súlyosabb esetben a túlélők orvoshoz kényszerülnek ezek miatt. Egyáltalán komisz vírus ez a mostani, vissza lehet esni a fertőzöttségbe. Vajon milyen kilátásokkal kecsegtet a még egyáltalán rendelkezésre sem álló védőoltás egy olyan vírussal szemben, amely regenerálja magát?               
Szerencsére nem az én feladatom a problémával megbirkózni.
Inkább kikapcsolódom. Pl. zenével. Legyen a legendás Armstrong, akit a Népstadionban élőben hallgattam, láttam.
***
https://www.youtube.com/watch?v=wyLjbMBpGDA