Mickey webnaplója

Egy furcsa, ellentétes érzelmeket felvonultató vélemény a magyar nyelvről. Arra jó, hogy az idegen szemszögéből láttassa nyelvünket. Még csak igazat se kell adnunk neki, mindenesetre egy vélemény  a sok ezer közül. A FB-on olvastam.
„Emil Cioran jellegzetes haßliebe-viszonyban állt a magyarsággal, apja ortodox pópa volt, őt magát gyerekkorában magyar csendőrökkel ijesztgették. Így vallott rólunk: »irigylem szomszédjaink fennhéjázását, irigylem a nyelvüket, mely […] erőteljes és pusztító, imára, ordításra és sírásra jó […] mintha a pokolból törne fel […] végtelenül tetszik ez a nyelv, nem tudok betelni hallgatásával, elbűvöl és jéggé dermeszt.«”
***
Hetek óta hallgatjuk az on-line miséket, s az elhangzó énekeket is. Nem annyira a dalok újdonsága, hanem előadásmódja, ami tetszik mindkettőnknek.
Legjobban a fiatal lányok, néha fiúk együtt éneklése. Nyers fiatalos hang, ami a csövön kifér. Nagyon őszintének hangzik.
Ha gitár is reszeli a maga monoton kíséretét, az halványítja a produkció báját, de még kevésbé teszik a hagyományos orgonás előadásmód, ha az kenetteljes nyögdécselő előadásmódú. Meglepődtem saját tapasztalatomon. Nehéz összeszedetten zenélni. Sokszor a csendes mise jobb volna, mint a zajos. 
***
Egyszer könyvjelzővé alakítottam a bibliai Három ifjú énekét. Ilyenek vannak benne: „Áldjátok, összes vizek az égboltozat felett az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké!”

Azt hiszem, kiviszem az erkélyre, ott van a legjobb helyen az ember keze ügyében.
***   
Idén megfigyeltem, hogy a dolmányos varjak vették át az uralmat a térségünkben. Feltételezésem szerint ez annak a következménye, hogy nincs természetes ellenségük. Alighanem elűztek egy örvös galambpárt is a fészkükből, s maguk telepedtek bele. Megritkultak a szarkák is, amelyek eddig gátlás nélkül szaporodtak. Ők is a varjak agresszivitásának lehetnek az áldozatai. Valamennyire jelen vannak a fekete rigók és a galambok is, ritkán szajkók is megjelennek. Állandó átutazóink a tőkésrécék. Nagyjából az Aranyhegyi-patak mentén húznak a Dunához, vagy a Dunától.
Láttam újra fecskéket, és a hajnali órán denevéreket.
***
Ma meglátogattak Robi és Kati. No meg két agár, a 30 kilós Bíró, meg a 20 kilós Vércse. Robi boldog új évet kívánt, mert idén még nem találkoztunk. Tücsi ugyan ez okból boldog születésnapot neki.
Aztán ettünk, ittunk, beszélgettek. Én már nem mindent értek, ha nem elég hangosan mondják. Az a baj, hogy egyre kevésbé zavar, ha valamit nem értek. Miért kellene nekem mindent érteni?
***
Ha már emlegettem a denevért, legyen most a Strauss-zene nyitánya a kiválasztott. A bonyolult dallam és ritmusképletből olykor egy-egy varázslatos dallam jön elő. Arra elég, hogy visszaidézze gyerekkoromat, amikor a rádión igen gyakran hallgattunk operett-részleteket. https://www.youtube.com/watch?v=w8nfte2IcEY

Szombaton nálunk volt a családi algoritmus szerinti 1243 sz. unoka, akivel hol labdáztunk, hol eszegettünk, hol meg mesélnem kellett neki. Hozott egy apró imakönyvet, és én elkezdtem a mesét:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, mire ő: Nem. Én kérdőn tekintettem rá.
Na, akkor...?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elefánt. Mire ő: Nem. Én kérdőn tekintettem rá.
Hát akkor...?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy teve, mire ő: Nem. Én kérdőn tekintettem rá.
Na hát, akkor mi legyen?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kecske, mire ő: Nem. Én kérdőn tekintettem rá.
Na és akkor...?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bogár, mire ő: Nem. Én kérdőn tekintettem rá.
Hát akkor... mi legyen? Aztán még néhány fordulat következett, s mindet tagadta a mi kis kétévesünk.
Úgy láttam, Rita vevő a mesémre. Utóbb megjöttek a szülei. Mesém így befejezetlenül ért véget.
***
Tovább olvasom Latinovits könyvét. Egy helyen ezt írja: „Szendrey nem tudta, hogy az igazi, a legveszedelmesebb világfelforgatók hálósipkában, lábukon papuccsal, meghitt családi tűzhely mellől szokták kivetni sarkaiból a földet. [lábukon papuccsal, s olykor puccsal – mondom én]. Elhull a virág, eliramlik az élet… Kosztolányi: »Soha dallamosabb sort nem olvastunk még…«” 
És még: „Ha egy hegedűszólót zongora játszik, vagy dob a zongorát, nagybőgő a csellót, a partitúra nem fog életre kelni. A gondolat nem lesz folyékony szellemmé, muzsikává. Hát még ha nem is hangszer, csak tört cserép, fakó duda, kecskebőr-csörömpölés  akarja a nép csodálatos dalnokát újra feltámasztani. Milyen hiábavaló.” Van benne igazság, de csak részigazság.
Kifejtem, miért.
Ugye ismert Liszt zongoraátirata Paganininek a La Campanella c. muzsikájára. Ki merné artisztikumát kétségbe vonni? Esetében a partitúra életre kelt.
Kodály azt tartotta, hogy a tangóharmonika nem hangszer, kivéve ha Tabányi Mihály kezében van. Ő művészi fokon űzi a harmonikázást.
És ide kívánkozik, hogy a dudaszó se kecskebőr-csörömpölés, ha Agócs Gergely véleményét kérdezi valaki.
Hallottam én már szóló hegedűdarabot egy húrt felvonultató távol-keleti hangszeren eljátszani. Meg voltam elégedve a hallottakkal.
Unokaöcsém klarinétozott, gitározott, zongorázott és oda nyilatkozott, hogy aki zenél, a szavakkal ki nem fejezhető többletet hordoz magában, és képes kifejezni olyan érzéseket, gondolatokat, amelyekre egy nyelv se alkalmas. Ezért nagyon jó zenésznek lenni.
Zárásképpen még visszakanyarodnék az idézetre.
Lehet, hogy a zongoradarabot dobon akarunk játszani, lesz némi nehézségünk, de hogy a zongorát a jazz-pianisták ütőshangszernek tekintik, azt szinte valamennyi jazz-szám igazolja. Ezt egy kedves darabbal szerettem volna alátámasztani, amit persze nem találok se égen se padláson, de talán megfelelő illusztráció lesz Jelly Roll Morton egyik virtuóz zongoraszólója. Nem ezt cikizte a zongorista a hason-című filmben? Tehát zongora ritmushangszerként. Már a darab címe is érdekes: Az ujjgyötrő. The finger breaker. (Érdemes megfigyelni, hogy a művész Baldvin zongorán játszik. USA elég nagy hozzá, hogy két hatalmas cég gyártson zongorákat. Steinway a keleti partot látja el hangszerrel, Baldvin a nyugati térfelet.)  https://www.youtube.com/watch?v=BzcsArJYYfs&t=17s

Öregszem, de még törexem
Hogy mire is? Nehéz volna összefoglalni.
Pl. miért kell nekem az olasz módra jellegű rejtvényeket megfejteni? Mit akarok bizonyítani? Hogy még forog az eszem kereke? Hogy még fel tudok kapaszkodni az uborkafára? Mondják, hogy a fejtorna szükséges az elbutulás ellen. De hát nem éppen az elbutulás okozza, hogyha nem megy már a rejtvények megfejtése.
Vajon kell-e nekem naponta összerakni egy posztot? Mit akarok ezzel? Naponta jutnak eszembe sose volt dolgok? Vagy ismétlem magamat, esetleg a múltban kotorászok?
Még két kérdés.
Miért kell nekem naponta fotókat felpakolni a FB-oldalamra? Csakugyan fontos-e a százötvenkilencedik felhő képét megmutatni azoknak, akik szintén láthatták élőben? Nem tudom. Nekem érdek nélkül tetszenek. De vajon ez elég-e ahhoz, hogy mások látóidegeit ostromoljam velük kéretlenül? Nem egyszerű erre sem a válasz.
Továbbá kell-e naponta néhány szó kíséretében valamiféle zenével traktálni azokat, akik bármikor nyakon csíphetik a youtube-on ezeket?
Naponta szemben jönnek velem ezek a kérdések. A válaszom majdnem csak a vállvonogatás.
A sziklamászók az őket faggató kérdésre, hogy miért kell a veszélyes sziklafalakat megmászniuk, azt hiszem, ezt felelik: Mert vannak sziklafalak.
Lehet, hogy ezért teszegetem fel a posztokat, a fotókat, a zenéket?
Mert vannak.
Mert tetszenek.  
***
Tegnap az egész ország Trianonra emlékezett.
Mit tehettünk volna?
Hogy lehetett volna megelőzni?
Miért ítélték országunkat megcsonkításra?    
Megannyi fikció, megannyi félszeg válasz, megannyi talány.
Ami nekem feltűnt – és ma is feltűnik –, hogy milyen alapon követeljük meg az egykori magyar politikától a tökéletességet annak a fényében, hogy a minket tönkre tevő politikai alakulatok egyike sem volt tökéletes, sőt…
Ma ugyanez a helyzet.
Milyen alapon kéri számon a mai kormányzatunktól a tökéletességet az a Nyugat, amely egyáltalán nem tökéletes? Nincs rá válasz.
Erre meg kell jegyeznem: Szép kis szövetségeseink vannak (akik ugye elhúzták a De Gasperi, Adenauer, Schuman által megálmodott Európa mézesmadzagját előttünk, majd szembe fordultak mindazzal, amit azok képviseltek, és szembe fordultak azzal, amit nekünk meghirdettek).   
Nyugat lett hűtlen saját ígéreteihez, nem mi.
***
Zene: Nem Tom és Jerry a komponistája az itt következőknek. A rajzfilm csak átvette 1947-ban a Liszt-darabot.
https://www.dailymotion.com/video/x39zrqc

A mai nap a trianoni békediktátumra való emlékezés jegyében telt el. Ki-ki vérmérséklete szerint gondolkozott el az egykor történteken. A megállapításokból írok ide néhányat. A győztesek igazsága übereli a vesztesekét, de az nem igazság. A földön sose lesz igazság, csak odaát. Itt nem igazságot érdemes kergetni, hanem a jézusi szeretetet megvalósítani. Az igazság egyébként sem elég, irgalomra van szükség. A kisebb-nagyobb közösségek, emberi kapcsolatok csak akkor eléggé embernek valók, ha mindenkinek azonos méltóságát elismerik. A szlogen a mai napra: összetartozunk. Halványabban pedig: összekapaszkodunk. A szomszéd népekhez fűződő viszonyunkban keresni kell a nyertes-nyertes megoldásokat. Minden más kudarcos és félelmetes. Azt meg kell érteni, hogy a nyertesek joggal örülnek és ünnepelnek, a vesztesek meg joggal gyászolnak. A nap történései: Félötkor kétperces harangozás országszerte. (Nem hallottunk belőle semmit, mert szélvihar volt, s a fák zúgása minden mást elnyomott.) Párhuzamosan sokan elmondtak egy miatyánkot a kapcsolatok rendeződéséért. Mi is. Este pedig meghallgattuk gr. Apponyi Albert trianoni beszédét. Az ítélet a beszéd elhangzásakor már megszületett. Mintha a mai EU-disputákat hallgatnám. Süketek párbeszéde, amelyet a többiek unott közönnyel hallgatnak jó pénzért.
Talán ennyi elég is ebből a szomorúságból. 
***
Ma itt volt Domi, aki bearanyozta a napunkat. Eleven értelmes kisgyerek, tele humorral, jó beszédkészséggel, mosolygással.
***
M. hozott egy vastag szociológiai kutatásról szóló könyvet. Szűk 90%-a az ő kutatása. Leesett az állam. (A szleng szerint leszakadt a pofám, a finomabb argó szerint dobtam egy hátast). Mondom neki, hogy csak gépbe verni is éppen elég munka. Mire ő, nem a zongorázás, hanem a számítógépes levelezés tanította meg gyorsan írni. Én őt Mikes Kelemennek neveztem egykor ugyanezért. (Már nem emlékeztem rá.)    
A tegnap elkezdett játékot folytatom. Szobrokat lehet alkotni a magyar nyelv képekben való mondásaiból:
Úgy ül, mint majom a köszörűkövön
Falja a betűket
Feldobja a bocskort
Elindul benne a vezérhangya
Bolhából elefántot
Bolond gomba
Borba fojt
Vág az esze mint a borotva (pengeagyú)
Bőrig ázik
Kiugrik a bőréből
Bucira ver
Bura alatt tart
Jól megnyomja a ceruzát
Elássa a csatabárdot
Lókötő
Cseppben a tenger
Csavarhúzó
Csípőfogó
A csilláron is lógnak
Csomót köt a nyelvére
Ahogy a csövön kifér
Csúfot űz
Díjat tűz a fejére
Dobra kerül
Teszi a dolgát
***
Egy urológiai csodaszer reklámja: „…a VESSEMIS VITA a kedvezményklubban való részételért ártámogatással kapható, 14 000 Ft-kal olcsóbban. A pénzügyi támogatás mindenkit megillet, aki elmúlt 1965 éves. A különleges ajánlat csütörtökön 4.06.2020-ig érvényes. Az eredeti kúra csak a jelen oldalon keresztül szerezhető be. Kattints ide a kezelés pénzügyi támgoatással való étvételéhez
A reklámszöveg négy durva hibáját vastaggal hoztam. Ezeket tapasztalva nem volna kedvem nagy pénzt belefektetni a csodaszer megvételébe. Mennyibe kerülhet az a szer, aminek az árából 14 000 ft engedményt adnak?
***
Zene. A komoly- és a könnyűzene elválasztása a Strauss dinasztia komponistáira megy vissza. Oldott témákat dolgoznak fel darabjaikban nagy virtuozitással és zseniális hangszereléssel. Pl. ezt: https://www.youtube.com/watch?v=xWnmhclNLxU    

A vicc úgy szól, hogy „féléve még nagyképű voltam, de most már tökéletes vagyok”. Hogy tökéletes volnék, azt aztán nem mondhatom el magamról. (Marad a nagyképűség, de azt meg nem szeretném.) Hajnalban feltettem egy hamis hírt, ami hamar lelepleződött. Néhány óra leforgása alatt kaptam néhány kritikus megjegyzést, amelynek nyomán töröltem a FB-ról, és sajnálkozásomat fejeztem ki a megtörténte miatt. Hittem valakinek, és nem kellett volna. Ezután már még óvatosabb leszek, ha az egyáltalán lehetséges.
Ami még nem fordult velem elő, hogy a téli gumi cseréjét júniusban kérjem. Eddig nem volt szükség a cserére, de a nyarak újabban erősek tudnak lenni, s nem szeretném a télit leradíroztatni azt aszfalttal.
Szóba jött, hogy a Trianon éppen száz éve harapta szét országunkat. Ez a környező öt országnak lehet ünnepe, nekünk emléknap csupán.  Szóba jött, hogy kitegyem-e a zászlót. Hát nem tesszük ki se a nemzeti trikolórt, se a fekete zászlót.
Másodjára találkoztam a FB-on szólásmondásaink megfigurázásával és kiállításának részleteivel. Meg is osztottam saját lapomon. Pl. adva egy gázcső furulyalyukakkal majd ehhez applikálva a végtagok, a szobor címe: Lópikula. Azon töröm a fejemet, hogy vége hossza nincs a megmintázható mondásoknak. Töri a fejét – ugye, de a szöget ütött a fejébe se rossz.
Sorolok néhány tippet:
eldobja az agyát,
szerelmes, mint az ágyú         
Nyitott kapukat dönget
Akasztófán végzi
Lemegy alfába
Apáról fiúra száll
Jó arcot vág
Árnyékot kerget
Asztalt bont
Felmegy a pumpája
Báránybőrbe öltözött farkas
Eltávozik a balfenéken
Barackot nyom a fejére 
Lenyeli a békát
Elhúzza a belét
Húzza a lóbőrt
Kapkod mint Bernát a mennykőhöz
Kivágja a rezet
Elképzelem a megvalósult műtárgyakat. Kb. még ötezer hasonlót lehetne felsorolni. Ki győzné legyártani, hol lehetne kiállítani?
Netán üdülőhelyen, ahol ráérnek az emberek gyönyörködni a görbetükrös alkotásokban?
A múltkor telefonon érdeklődött valaki, hogy alárendelt mondatok esetén mikor kell kérdőjelet tenni. Csak halványan emlékeztem a szabályra, és mondtam valamit. Ha azt mondtam, hogy ha a főmondat kérdőmondat, akkor jár a kérdőjel, akkor jól válaszoltam. Ha a mellékmondatról állítottam volna, akkor tévedtem.
Talán jót mondtam.
Már nem is emlékeszem rá. Na, igen. A rövidtávú memóriám nem a régi.
Én se vagyok már a régi, mert nagyon is régi vagyok.
***
Zene. Haydn M.országon szolgált, mert osztrák volt, Liszt Nyugaton élt, mert magyar volt. Beethoven meg magyaros zenét szerzett, mert német volt. A trianoni emléknapon őt idézem olyan huszáros a zenéje. https://www.youtube.com/watch?v=3JS2Plbu1V4  

E. a városban
M. nyúlketrecért ment
T. főz
L. ül a laptop előtt. On-line nyelvtanórája van.
R. mesél magának.
Én fotózom, sőt próbálok videót felvenni róla.
D. rajzol.
Ezt nevezem munkamegosztásnak. Olyan, mint a tesz-vesz város képe. Mindenki mozog, ügyködik, alkot, szétszed, „meg nem tudom, miféle…”, de nem áll meg egy percre sem.
***
Ma a tévében az elhízásról esett szó. Az orvoskutató szerint az elhízás tünet. Főleg a mikrobion-változás okozza. Pl. változást generálhat egy donor, aki az illető bélflóráját befolyásolja. Az okozó tényezőket kellene megszüntetni, és ez nagyon bonyolult. A bélflóra egyféle botanikus kert. Adott körülmények hatására egyes bélflórafajok elpusztulnak, mások megmaradnak. Ha mérgezők maradnak meg, gyulladást okoznak, s érrendszeri betegségeket, vérnyomás-problémákat okoznak.  A CRP értéket kell csökkenteni, amíg normális értékre nem megy vissza. Azt kell kitalálni, hogy mitől magas, és milyen hatásokra csökken. Függ attól, hogy mit eszünk. Hetente 20-30 féle bioterméket kellene fogyasztanunk, mert a tapasztalatok szerint gyógyító hatásuk van.
A terápiának személyre szólónak kellene lennie. Mást kellene ennünk, és mozognunk is. Életmódváltásról beszélt az orvos. Aki nem alszik eleget, pl. a transzatlanti pilóták, az ő átlagéletkoruk tíz évvel rövidebb a rendszeres alvókénál. Horkolás, stb. is számít, mert sínylődnek tőle a bélbaktériumok. Utóbb kialakul az inzulinrezisztencia. Étkezésváltoztatás kellene lassanként. 3 hetente 10%. Meghálálná a bélflóra, a kóros zsírsavak csökkennének, az inzulinrezisztencia is helyreállna.
A mozgásszegénység is káros. A feszültséget növeli a stressz, amely a dolgokkal való megküzdést segítené, de mozgás hiányában nem tud oldódni. Ha stressz ér, akkor vagy küzdeni kell, vagy menekülni. A természetben mindkét eset mozgással jár.
Ehhez képest naphosszat a tv és a pc előtt ülünk, ami önmagában igen káros. Fel kell tudnunk állni, s felejteni a mérhetetlenül sok negatív ingerhatást, amikkel ezek az eszközök terhelnek bennünket.    Emlegette a kutató még Atkins esetét, aki magán gyakorolta a hús-zsír diétát, és ráment az élete. Infarktus vitte el, s igen kóros egyéb elváltozásokat is találtak nála. Nem is merték évekig bevallani.  Végül kimondatott, hogy a dagadt ember áldozat, és nem elkövető. Ehhez képest sokszor kap hideget-meleget, jóllehet mint kimutatták, nagyon sok tényezője van az elhízásnak.
Ettől persze nem érzi magát az ember egészségesnek, de legalább részben felmentést kap a szakembertől. Egyszer 25, másszor 28 kilót fogytam. Utóbbi után ért a stroke. Brühühü.
***
Zene. Legyen egy szépséges és nyugodt zene viharos korunkban. Tárrega zenéje, az Alhambra.  https://www.youtube.com/watch?v=fwjX-m4LkYk

Hajnali ébredés
Ülök az erkélyen a fotelban. Lesem a megunhatatlan felhőjátékot. Hallgatom a számos fajta madárdalt verébcsiripeléssel vegyest. Látómezőm előtt zavartalan a légi közlekedés. No, nem repülőgépre gondolok, mert ebből a fajtából csak egyetlenegy csillant meg a kelő nap fényében. Madarak húznak át a közelben. A verebeken kívül magasban vadászó fecskéket látok cikázni-vitorlázni, egy feketerigó hallat vijjogó vészhangot és a bombázó sebességével vág át az erkély előtti légi folyosón. Némileg távolabb egy tőkésréce tojó evez a levegőben, s tart a Dunának. Most egy nyugodt feketerigó szeli át a levegőt, s közben énekel. Viszonylag sűrűn felbukkan a nagyobbacska dolmányos varjú, amelynek igen rajzos a röpképe. De szárnyra kapnak a fejem fölött a galambok is. Mielőtt azt gondolnád, hogy én vagyok Schmidt Egon, sietek kijelenteni, hogy nem, és nem is könyvéből idézek, csupán hajnali látásélményemből szemezgetek. Persze nem mindent írok ide, pl. a gázgyár tornyai a kelő napfényben égő színükkel kápráztatnak el. De felfénylenek a korábban sötét lombok is.
„Laudato sí” – mondaná Assisi Szent Ferenc, mert ő tud olaszul.
Inkább Jenő nótáját idézem: „Nézzétek az ég madarait, nézzétek a rét virágait, csűrökbe sosem gyűjtenek, Mennyei Atyánk gondozza őket.”
***
A madarakkal nincs is gond. Gond van a jó és a rossz harcával, mert mintha durvulna a helyzet. (A nemzetközi helyzet fokozódik.) Amerikában egy ember rendőr által való megölése zavargásokhoz vezetett. A zavargások során további öt ember halt meg eddig. A gyújtogatások már régen nem az egy ember megöléséről szólnak, hanem az alvilág felhergeléséről, talán pénzeléséről is, hogy csináljon általános káoszt, s Trump elnököt is billentse ki pozíciójából. Nem bánnák sokan, ha polgárháborúvá eszkalálódna az erőszak. O tempora, o mores. Továbbá Kyrie eleison!
Európában se jó a helyzet. Az itteni állapotokat Szathmári Sándor leírta száz éve Kazohinia c. scifi-regényében. Akit érdekelnek a részletek, olvassa el a Gulliver a behinek közt c. II. részt. A főszereplő próbál szót érteni a behinekkel, akik a szavakat értelmükből kiforgatva használják, és ötletszerűen módosítják őket is és a divatos jelszavakat is. Aki korán módosít, az könnyen agyonverődik, de a ki későn, sorsát alighanem ő se kerülheti el. A regényben végül jön egy felszabadítósereg, amikor a badarság elharapózott és a gyilkosságok mértéke átcsap minden tűréshatáron.
Az összevissza beszédért ugye hazánkban se kell sokáig keresgélni. Jó lenne már kijózanodni, mert írva van, „ha egy ország meghasonlik, az az ország többé nem állhat fenn.”     
***
Zene. Liszt Les preludes: tartalmaz idillt is és égzengést is. Talán elgondolkoztató az ő programzenéje. Ezúttal egy kis karmester vezényel. https://www.youtube.com/watch?v=v436IGbKL_o

A helybenjárás idején naponta hallgatjuk Böjte Csaba prédikációit. Pünkösdkor képszerűen ecsetelte a Lélek munkálkodását a lelkiismeretünkben, hogy eszünkbe juttatja, hogy mit kell tennünk, mi volna a leghasznosabb. A szerzetes most is új célokon töri a fejét. Eddig arccal az anyátlan-apátlan gyerekek nevelése töltötte ki az életét. Anélkül hogy ezzel felhagyna, most egy kápolnát szeretne építtetni a Hargitán, ha jól emlékszem, egy elvonulós helyet, ahol mindenki betájolhatná magát, hogy merre tovább. S ha ő elhatározta, akkor abból kápolna lesz.
Nekem régi emlékeim jönnek elő. a mostani borongós cudar pünkösdön. 1997-ben a karizmák ünnepén szűk negyedórát szerepeltünk a remetei pódiumon. Fújt a szél, vágott a szemergő hideg eső, s mi próbáltuk kibírni rövidujjú ingben, ernyő nélkül a mikrofon mögött. Reggel kifejezetten derűs időben, melegben indultunk, de délben egy kemény hidegfront érkezett.
Túléltük.
***
Amikor a piaristákhoz jártunk, reggel órakezdés előtt rendszeresen elmondtuk a lélekhívó imát, hogy értelmes dolgokkal és eredményesen töltekezzünk. Egy alkalommal matekóra előtt álltunk. Becsöngettek. Megérkezett P. Pogány, a piarista matektanár. Elkezdte velünk a szokásos imát, s végignézve az osztályon azzal szembesült, hogy a társaság jó része a füzetére mered napi leckét próbálja memorizálni, némileg joggal, mert Pogány János szigorú tanár volt. Az ima felénél tartottunk, amikor leintette a társaságot ezt harsogván: „Imádságot abbahagyni, ez nem imádság, ez istenboszantás! (sic!) Leülni, felelés!”
***
Olvasom Latinovitsot. Rendesen kritikus a Ködszurkálóban.  Persze igaza volt. Pl.: „Az álművészek csuklyás besurranók, akik hatalmat követelnek, akik rendeletekkel kormányozzák saját jólétüket, akik – mint a rák a sejteket – pusztítják az igazi művészt: a halhatatlant a halálba kergetik. Ezek kompromittálják a céheket, a munka szentségét, ezeket kell kiseprűzni a színházi életből.” Az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy ez mintha ma se volna másképp. Az ilyenek fenekednek az olyanokra, az olyanok kikérik maguknak, s riposztoznak. Nem hasonlítunk mi a mérgezett egerekre? S nem kellene abbahagyni ügyesen megválasztott retorikával, ami eredményesen veszi fel a harcot a békétlenkedőkkel. Erre alighanem a humor, a meghökkentés a legjobb eszköz, némi égi segítséggel párosítva.
Addig (ismét Latinovits) „A halál közel kaszál a színházakhoz. Nem a temetéseken kell keresett szavakat felolvasni, hanem az élők között kell rendet teremteni.” Nem új ez a gondolat sem. Egyszer Kodálynak a tudomására hozták, hogy nagy beszéd hangzott el egy neves ember temetésén. Kodály csak legyintett: Hja, kérem, temetni nagyon tudunk. Nyilván arra gondolt, hogy elsősorban az élőket kellene tisztelni, nem (csak) a halottakat.
Valakinek feltűnt, hogy az országházi felszólalások rendre azzal kezdődnek, hogy „tisztelt” képviselő, s a legritkábban tisztelik meg egyes felszólalók valóban a társaikat. Inkább a tiszteltet kellene elhagyni, s helyette valóban a tisztelet hangján szólni, s nem fordítva.
***
Trianon kapcsán Huckleberry Finn kalandjainak egy epizódja kísért. Így szól:
„- Adj egy pofa bagót, Hank! - Nem tudok adni; csak egy kicsi maradt magamnak is. Kérj Billtől...
Ha kölcsönkérnek egy pofa bagót, …a foguk közé veszik a dohánytekercset[lepény], és úgy próbálnak letépni egy darabot [harapás]. Olykor a lepény tulajdonosa búskomoran nézi, és azt mondja, mikor visszakapja: - Tudod mit, inkább azt add vissza, amit leharaptál, és a többit tartsd meg magadnak!”
Ha a harapások mértékét tekintem, mintha ismétlődött volna az epizód mondanivalója.

***
Zene. Legyen ez egyszer egy ismétlődő taizéi kontemplatív ima. Elhangzott pl. Beton (Balás Béla) püspöki beiktatási miséjén is Esztergomban 1993-ban. „Spiritus Iesu Christi, Spiritus caritatis confirmet cor tuum.” Jézus Krisztus, a Szeretet Lelke erősítse meg szívedet. Azt hiszem, a jó kívánság mindnyájunkra ráfér.
https://www.youtube.com/watch?v=-l6xaeottu0
                   

  

Öröm, erő, szeretet
„Nem kell, hogy mindig igazam legyen, mert nekem is terhes már. Szeretném, ha egyszer nem lenne igazam. Szeretnék egyszer kicsit önző lenni, bölcsen vigyorogni akkor, amikor mások harcolgatnak. Az afférok kis vacak igazságok” – jegyezi meg Latinovits, és sajnos igaza van, amikor szeretné, hogy ne mindig legyen igaza.
Vele ellentétben Besenyő Pista bácsi rosszul tűrné, ha nem neki volna igaza: „- Igaz? Igaz. És kérem, máris igazam van. Azzal, hogy megállapítottam, már megint igazam van: 2. Amíg idejöttem, már háromszor volt igazam. 5. S most is igazam van: 6. Ha nem szólok semmit, akkor is igazam van. Hét. Annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom. Nyolc.” Ugye nem kell mondanom, hogy Besenyő Pista bácsi Laár András kabaréfigurája. Mindenesetre a férfivilág tele van a tökéletesség látszatát fenntartani akarókkal. Latinovits már-már belefárad ebbe is. Ködszurkálás az ő igazsághajszolása is.
Hozzám közelebb áll az az önvallomása, amely így hangzik:
„Az embereknek mosolyra, örömre, erőre van szükségük, szeretetre van szükségük, hogy éljenek, dolgozzanak, és higgyenek abban, hogy van értelme az életüknek és munkájuknak.” Kell-e pünkösdre szebb kívánság, mint az övé? Hogy jelenünket csakugyan az öröm, az erő, a szeretet, az élet, a munka, a hit, az értelem hassa át.
Erős hasonlóságot mutat a Lélek ajándékaira. Sorolom őket: bölcsesség, értelem, jó tanács, lelki erő, tudomány, jámborság istenfélelem. Ezek nagyjából az Izajás által felsoroltak. Illő, hogy pünkösdkor számot vessünk létezésükkel.
Bár idesorolhatnánk Pál Galatákhoz írt levelének fontos kitételét is. Pál kinyilvánítja, hogy a Lélek gyümölcse a szeretet, a szeretet uralmának a jelei az öröm és a béke, megnyilvánulásai a türelem, a kedvesség és a jóság, kiteljesedésének a feltétele a szelídség és önmegtartóztatás (önuralom?). (Vö. Gal 5,22)

Pünkösdkor ezeket ünnepeljük, ezekre számíthatunk, ha készek vagyunk fogadni a Lélek ajándékait. Ezekben tobzódhatunk, ha lerázzuk magunkról a civilizációs mocskot, port, hamisságokat, megtévesztéseket, rágalmakat… Nem is sorolom tovább.
Hát akkor most erősödjünk, tápászkodjunk, kapaszkodjunk a jóba, az igazba, a szerethetőbe.     
***
Hosszú kihagyás után maszkot húzva elmentem FülesBagoly rejtvénylapot venni. Átfutottam a füzetet, de egy viccét se találtam elég jónak ahhoz, hogy idemásoljam. Viszont három feladványt azonnal megfejtettem. Vagy könnyebbek voltak (nem hiszem), vagy kipihenten fogtam hozzá a megoldásokhoz. Ez utóbbi valószínűbb.
*** 
Szombat este Cape Canaveralról két fős legénységgel űrhajót indítottak. A FOX News közvetítette, s a PC-n rengeteg hozzászólás üdvözölte az eseményt. Érdemes lenne az ide felpakolt Chuck Norris-poénokat összesöpörni. Kettőt nyakon csíptem a sokból. 1. Ch. Norris esővízből is képes hóembert készíteni. 2. Fogd be a pofád Ch. Norrisról!
A kilövés egyébként parádés volt, a helyszínen végignézte Trump elnök.           
Ünnepi zene? Döntöttem. Illő is, ismert is az első harmada, magasztos is: Charpentier Te Deum.
https://www.youtube.com/watch?v=I3LIlzPtsmw

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet – szólt a múltban valamelyik operettben. A 21. sz-ban, ha lehet, még sokkalta gyorsabb az élet. Akik a FB-ot böngészik, mintha állandóan valami jobbat keresnének, s csakugyan szinte folyamatosan görgetik az újnál újabb, illetve az már ezerszer látott-olvasott információkat.
Lám, a blog rövid szó. a poszt is az. A poszt legyen rövid tartalmában is. Most megpróbálom több műfajban.
Vers: Weöres:
A kőbéka lassan ment / A kő-béka lassan ment. / Kitépték az éjfél szőrét, / lenyúzták a hajnal bőrét. / A kő-béka lassan ment./
Hát ez is hosszú. Nézzünk rövidebbet:
- „Szőnyegevő sötétség”  vagy
- „Hóló” vagy
- „Tojáséj”
Paródia: „Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.” (Karinthy)
Regény-zanza: A Pál utcaiak kiverték a vörös ingeseket a grundról, ahová ezek után nagy házat emeltek a felnőttek. (Molnár Ferenc)
Elbeszélés: Dögüjj meg, kutya! - mondta a csóré vendég a lagzin, s úgy is lett. (Móricz Zs.)
Foci: Az angol-német meccseket jellemzi egy angol: Kilencven percig tart a fej-fej melletti küzdelem, majd a németek győznek.  
Politika: A nyílt sisakos küzdőnek kevés esélye van a győzelemre.
Cinizmus: Megveszlek kilóra.
Globalizmus - szuverén államok. A kettő nem megy egyszerre.
Történelem: Az idők során valamennyi birodalom kudarcot vallott. Azért újra és újra megpróbálnak  egy újabbat összetákolni.
Történelem (G. szerint): Abban az időben nagyon sanyargatták a szegény jobbágyokat. 
Kémia: Minden kémia az anyagi világban. Vagy te mást tudsz?
Szótár: szócikkek ábécérendben.
Enciklopédia: Ugyanaz, de témák szerint.
Közmondás: Igazság egy mondatban. Az ellenkezője is igaz sokszor. Pl. szemesnek áll a világ, kontra: szemtelenek még inkább.
Vicc. pl. Süketek párbeszéde. 1. beszélő: Ismered a Kovácsot? 2. A Kovácsot? 1. Kit?
Egy poszt legyen rövid, különben senki nem olvassa el rohanó korunkban. S most meglepve konstatálom, hogy a rövidekről szóló írásom máris hosszú lett.
Ki fogja így elolvasni? Pedig még nem is írtam ezer és egy féle rövidről.
***
Egy zene is legyen rövid. Próbálkozom a Zarathustra-nyitánnyal. Szerintem jó rövid. https://www.youtube.com/watch?v=dfe8tCcHnKY