Mickey webnaplója

 A nagyhét próbálja követni Jézus szenvedésének utolsó hetét. Nagyhétfő eseményeiről nem sokat tudunk. Jellegzi az útmenti fügefa megátkozása. Mit szimbolizál ez? Talán azt, hogy egy korszaknak vége van, és egy új kezdődik.
Most megint inkább egy részletet idézek meg a nagycsütörtök éjjeli történésekből, melyek Jézussal estek meg Emmerick Katalin szerint:
„Jézus visszatért a barlangba, kiterjesztett karokkal imádkozott mennyei Atyjához.  Most egy újabb küzdelem ment végbe lelkében, mely háromnegyed óra hosszat tartott. Angyalok léptek hozzá és képek hosszú sorozatában bemutatták neki az elégtételi szenvedés feladatát és terjedelmét. Megmutatták az embernek, mint Isten képmásának egész dicsőségét a bűnbeesés előtt, és egész eltorzulását és süllyedtségét a bűnbeesés után. Megmutatták minden… bűnből fakadó büntető szenvedés lényegét és jelentését. Megmutatták, a testi és lelki szenvedést, és a szenvedést, mellyel az emberiség bűntartozásáért az egyetlen ártatlan ember, Isten Fia bűnhődik szeretetből minden ember bűneit és büntetését kiküzdve a győzelmet a szenvedés és halál felett. Nincs nyelv, amely ki tudná mondani, milyen rémületet és fájdalmakat érzett Jézus,… Mert megismerete …a kínzóeszközök értelmét és jelentését is. Nemcsak a kínzóeszközök okozta kín borzasztotta, hanem azok dühe is, akik kieszelték, azok gonoszsága és kegyetlensége, akik valaha is használták e kínzóeszközöket, és azoknak a türelmetlensége, akiket valaha megérdemelten vagy meg nem érdemelten kínoztak velük; mert ő viselte és érezte az egész világ bűneit. Mind e kínzásokat és gyötrelmeket megismerte valami belső szemléletben, oly nagy borzadállyal, hogy véres veríték ütött ki rajta.
***
A karantén tovább folytatódik. VD-nél olvasom:
„Elbizonytalanodtam. Mondja megint a rádió, hogy nagyon ne menjünk kirándulni (se).”
Elbizonytalanodása jogos.
Hogy lehet karanténban maradni, ha mindaz, akinek kedve szottyan ilyenre,
kirándul egyet,
biciklizik egyet,
tudom is én, mint csinál egyet.
Ez olyan, mint a záróvonalon való áthajtás.
Olyan, mint a fénysorompó tilosa ellenére átmenni brahiból.
És ha jön egy autó szemből?
És ha jön a vonat?
És ha jön egy rendőr?
És ha jön a fertőző vírus? 

Mivel a nagyhét első három napjának történéseiről nem sok mindent tudunk, azért ezeken a napokon néhány megrázó részt idézek Emmerick Katalin látomásaiból, amiket az Olajfák hegyén történtekről közreadott (Ez ugye nagycsütörtök éjszakáján történik).
Jézus halálos szorongása. Jézus az Oltáriszentség alapítása után a tizenegy apostollal elhagyta a cenákulumot, s vezette a tizenegyet az Olajfák-hegye felé Jozafát-völgyébe. Ott a lugasok egyikében hátramaradtak nyolcan az Úr kíséretéből… Körülbelül kilenc óra volt... Jézus nagyon szomorú volt és megmondta, hogy a veszedelem közeledik…  így szólt kísérőihez: „én a helyemre megyek imádkozni… Maradjatok itt és virrasszatok velem; imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”. Jézus előbbre ment valamivel; de a rémképek annyira tolultak feléje, hogy rettentő szorongással … egy körülbelül hat láb mély barlangban rejtőzött el... Jézus látta a rémképek egész nagy seregét előgomolyogni … végtelen szomorúságában és szorongásában Istenhez könyörögve arcra borult; látta a világ összes bűneit [korunkéit is] és azok belső utálatosságát megszámlálhatatlan képben, és magára vette mind, valamennyit, és imádságában felajánlotta magát arra, hogy mennyei Atyja igazságosságának mind e bűnökért szenvedésével eleget tegyen. A Sátán … egyre borzasztóbb képekben vonultatta el Jézus lelke előtt a világ bűneit és ismételten odakiáltotta Jézus emberségének: „Hogyan? Ezt is magadra akarod venni? Ezért is te akarsz bűnhődni?! Hogyan tudsz ezért eleget tenni?”

10 és 11 óra közt egy sor angyal erőt és bátorítást ad rá. A barlang többi része egészen tele volt a bűn irtózatos rémképeivel s a gonosz lelkek gúnyával, támadásaival és kísértéseivel. Jézus mindezt magára vette; az ő Istent és az embereket tökéletesen szerető szíve egyedül érezte az utálatosságoknak e sivatagjában irtózattal és marcangoló bánattal, mind e bűnök borzalmát és terhét. Ó, mi mindent láttam itt! Egy esztendő is kevés volna elmondásukra!
Jézus mindezekért felajánlotta magát engesztelő áldozatul és magára esdett minden büntetést és szenvedést: a Sátán rákiáltott:_– őt okolta Heródes csecsemőgyilkosságáért; szüleinek veszedelmeiért és ínségéért Egyiptomban; azért, mert nem mentette meg Keresztelő Jánost a haláltól; sok család felbomlásáért; bűnös emberek oltalmazásáért; néhány beteg be nem következett gyógyulásáért; a gerazaiak megkárosításáért, mert megengedte az ördögöknek, hogy elpusztítsák a disznókat és okozta nyájuk belevesztét a tengerbe; vádolta Jézust Mária Magdolna visszaeséséért a bűnbe, mert nem akadályozta meg; vádolta családja elhanyagolásával és idegen javak eltulajdonításával; vádolta mindennel és mindenért, amit a kísértő a halálúton szemére vethetne egy közönséges embernek, aki magasabb indok nélkül vitt volna véghez ilyen külső cselekedeteket; mindezt most Jézus csüggedő lelke elé halmozta, hogy megrendítse, megingassa; mert előtte titok volt az, hogy Jézus Isten Fia, és úgy kísértette őt, mint egy megfoghatatlanul igaz embert.
(folyt. köv.)
***
Karanténban morfondírozva, szavakon lovagolva:
JÁRvány és az ÁLLvány éppen olyan szópárok, mint az
ÉPít és a ROMbol.
Az ember vagy épít, vagy rombol.
Az ember járván terjeszti a bacit, a vírust, kialakul a járvány.
Vagy a fenekén marad egyhelyben állván,  
így megáll a járvány, s visszaáll az egészség, az állvány.
Zsity ili nye zsity etot vaprosz. To be or not to be, this is the question. JÁRVÁNY vagy ÁLLVÁNY? Ez itt a kérdés, válasszatok. (Csak néhány nap leállás kellene.)
***
Kari Geri hezitál. OV meg dönt: eltörli a parkolási díjat országos hatállyal. ápr. 6-tól.

Virágvasárnapról sokan elzengik a magukét, én is előrukkolok, de nem a tudományosok kosarából emelgetek ki okosságokat, hanem Emmerick Katalint idézem, az életállapotszerűen súlyos beteg, stigmatizált és vak látnokot, aki sose olvasta a Bibliát, de belső látása volt, amely megelevenítette előtte a virágvasárnapi eseményeket is. Jézus titokban közelíti meg a várost, hogy a szükségtelen veszélyt elkerülje. Katalin úgy látta, hogy szomorúan és megrendülten fogadja az ünneplést. Hallja a hozsannázást, de nem kerüli el figyelmét az a mély megosztottság sem, amely az utcán tapasztalható. Hatalmas a hőség, és egyesek tettek róla, hogy az egy órás út három óra hosszat tartson, és Jézus ne juthasson egy korty italhoz se. Lengetik a pálmaágakat, s a szamárcsikó elé terítik a ruhájukat, köntösüket. Jézus övéinek megjegyzi: „Figyeljétek meg, kik terítik elém ruhájukat, kik terítenek ágakat, és kik mindkettőt, az utóbbiak lesznek azok, akik tulajdonuk feláldozásával és a világ gazdagságával is meg fognak tisztelni engem.” 
Ő már tudja, mi vár rá, ezért nem tud azonosulni az ujjongókkal. Öreg papok állítják meg a menetet, s követelik, hogy Jézus csendesítse le a zajongó tömeget. Mire ezt válaszolja: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Erre a papok visszavonulnak tanácskozásra a beépített emberekkel, a tömeg ujjongott, Jézus pedig sírt mondván: „akik most ujjonganak, hamarosan gúnyolni fognak, elárulnak, a várost meg a rómaiak később lerombolják”.
Megállították menet közben, számos beteget hoztak elé, akiket meggyógyított. A Templomhoz tartottak. De bezáratták ellenségei a Templomot és a városkapukat. Estére viszont kinyitották a kapukat. Így Jézus felkereste Mária Magdolnát, aki ételt készített neki és tanítványainak. Majd Lázárnál vendégeskednek, ahol megmosták a lábukat, s Magdolna kenetet öntött Jézus fejére. Az arra járó Júdás megmorogta.
Étkezés után a leprás Simon házába mentek. Ott néhány órát aludt a tanítványokkal. 
 ***
Aki életszagú on line-misén szeretne részt venni, aki szeretné a dévai Böjte Csaba ütős beszédét meghallgatni, megteheti saját számítógépe előtt ülve 11 órai kezdettel. Itt: magnificat.ro
***
Olvasom Fekete István könyvét. A végén egy könyvhirdetés, amit Fehér Tibor írt.  Fehér Tibornak az előneve anyja után Szacsvay. Szacsvay néven két velemkorú fiatalt ismertem. Zuglóban laktak, mint én, s a Dózsa György utcai iskolában hegedültek, mint én. Azaz nem egészen. Mariann sokkal jobban hegedült mint mi ketten együttvéve. Laci utóbb ismert színész lett, én ismertlen publicista lettem, Mariann pedig teljesen logikus, hogy elvégezte a zeneművészeti egyetemet. Rátaláltam honlapjára. Azt írja magáról, hogy nyugger. Érthető. Lánya Hara Fruzsina, szintén zenész, zenei körökben ismert, rangos fúvós. Nem ismerem. Ismerem viszont azt, aki az ő ismerőseik listáján szerepel. Dénes-Worowski Marcell, nagybőgős és karmestert igen. Ő Tereza Worowska és Dénes István egyik fia. Terezát újságírást tanuló koromból ismerem, ő is látogatta Czakó Gábor akadémiáját, majd A Szív ifjúsági szerkesztőjeként dolgozott a mi szerkesztőségünktől kétszobányira. Itt érnek össze a szálak, hogy Karinthynak igaza legyen, meg nekem is, amikor úgy vélem, hogy kicsi a világ.
Felőlem nézve: én – Szacsvay Mariann, Dénes-W. Marcell – és zár a kör.

Hány, de hány családi vonatkozása van egy-egy társadalomnak más-más hangsúlyt adó nevezetességnek. Hű, ez nagyon bonyolultra sikerült.
Jobb, ha mindjárt családokkal megesett sztorikkal állok elő.
- BL mesélte a fiának, hogy az Osztapenkó-szobor, ha jól megnézzük, éppen Farkasrét felé integet, éppen a Rácz Aladár utcára, ahol lakunk.  Fia, ifj. BL az óvodában az óvónéni kérdésére, hogy mit fejez ki az Osztapenkó-szobor, sietett elmondani, hogy mutatja az M7-esen, hogy merre laknak a B.-ék.
- Cs. kisgyerek volt az 56-os forradalom idején. Történt, ami történt, megalakult a „Forradalmi Munkás-Paraszt-Kormány” természetesen Kádár János vezetésével. Amikor az iránt érdeklődtek, hogy ki is Kádár János, Cs rávágta: A munka paraszt elnöke.
- Talán K.-val fordult elő, hogy az óvó néni (tanító néni?) megkérdezte, hogy mit ünneplünk április 4-én? Habozás nélkül megmondta: A Zs. születésnapját.
Ne rejtélyeskedem tovább. Az ország immár semmit sem ünnepel április 4-én, csak mi, Zsuzsa születésnapját, aki éppen ezen a napon született.
Én Miklós vagyok, de Gellért napon születtem. Ezzel szemben I. húgom az én nevem napján, december 6-án. Viszont PT., egy kollegina, aki a velem szemközti íróasztalnál dolgozott, szintén szeptember 24-i.
December 24. nemcsak Jézus születésnapja, hanem mind azoké is, akik ezen a napon születtek, pl. egyik unokaöcsém, Z.
Egy másik unokaöcsém október 23-án született, ami viszont közben a rendszerváltozás óta ünnep lett.
Emlegetett Cs. egyébként szintén jeles napon érkezett a világra, augusztus 20-án, Szent Istvánkor.
E. unoka éppen Szilveszter napján született, így egy évet bármikor letagadhat. Hamarabb kellett iskolába vonulnia egy évvel, mintha egy fél nappal később születik.
Á. unoka fiú létére nőnapon született, március 8-án.
Tovább is van, mondjam még?
Ne mondd, hisz ez csak egy poszt, hallom lelki füleimmel, mert a testi füleim kissé vesztettek korábbi hallásélességükből.

Elfoglaltságaink mennyisége erősen elcsökkent. Tücsi még csak főz, ha kell, mos és tereget, gondolkodik, hogy szükségünk van-e valamire a boltból, de amire igazán szükségünk volna, az nem kapható a boltban. Mint mindenki, aki megértette, hogy a bezárkózás fontos és a karantént vállalja, mi is itthon gubbasztunk, és mossuk a kezünket. Korlátozom tévénézési affinitásomat, próbálok olvasni, bár kevés ínyemre való könyvünk maradt. Az is megeshet, hogy beszűkült az érdeklődési köröm.
Délután aztán – tudomásul véve a melegedő időt – megkértem feleséget, hogy miként fél évszázada, ezúttal is legyen a borbélyom. Ráállt.
Én hoztam az ülőkét, ő meg az ollót. Nekilátott, pontosabban nekem látott. Ez alkalommal elfelejtettem elmesélni a Goldberger festékkonyhája borbélyának, Pocsainak az esetét, aki egy üveg kocsisborért megnyírta műszak után a kollégák haját az öltözőben. A tisztálkodók nem felejtették el soha megjegyezni, hogy „Pocsai, sz*k a munkájára”. És bármilyen hihetetlen, mindig jó kedvre derítette a melósokat a benyögés.
A történetet nem meséltem el, de nem is baj, így elkerültem, hogy megkapjam: „Már százszor elmesélted”. Viszont most megköszöntem a hajnyírást.
Gyors zuhanyozást követően kiültem az erkélyre a napra, hogy leszáradjon ritkás hajam. Láttam, ahogy egy rendőrautó lassú tempóban elhalad a Városfal utcán, ellenőrizve, hogy a kijáráskorlátozásnak megfelelően viselkedik-e a nagyérdemű. De egy kocogón kívül alig volt valaki a réten, olykor kutyaátmozgatók.
Ami feltűnt – életemben először –, hogy a nap áttör a hajkoronámon, és égeti a kopaszomat. Nosza véget vetettem a napenergiával működő hajszárításnak, mert egy esetleges napszúrás igazán nem hiányzik ebben az egészségügyi kavalkádban.
Olvasom Fekete  István Karácsonyi látogatók c. novelláit. Rövidek, s csattanósak. Hamarabb rájövök, hogy mi a slusszpoén, mint az O’Henry-novellák esetében. Ízes nyelvhasználatáért szeretem Feketét. Arra kíváncsi volnék, hogy a szerző ma ugyanígy írna-e, mint annak idején.
Alig hiszem.
Most 15 óra van. Két óra múlva távmisét, benne távprédikációt mond a tévé és az internet nyilvánosságát megragadó ferences szerzetes, Böjte Csaba. Ahányszor hallgatom, megszólítva érzem magamat.
Aki teheti,
jól teszi, ha önmagát
kiteszi
ennek a pozitív kisugárzásnak. 
Itt:
https://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/

Eucharisztikus kongresszus interneten?
Érdekes gondoltot fedett fel ma a méltán népszerű pap bácsi, Böjte Csaba. A ma szentjének Szent Klárát vezette elő prédikációjában, aki a klarisszák alapítónője, s aki hosszasan élt és hosszasan betegeskedett. Olyannyira, hogy bár vágyott misén részt venni, de bajai ellehetetlenítették számára a személyes jelenlétet. Ám segítségére jött a Lélek. Lelki szemeivel látta mintegy a falra vetítve a helyszínt, s a hazatérőknek idézte az ott elhangzott beszéd szövegét.
Így a televízió megjelenése idején, valamikor az 50-es évek elején XII. Pius Szent Klárát nevezte meg a tévé védőszentjeként.
Mivel meghatározhatatlan a jelen világjárvány időtartama, BCs tv., aki az echarisztikus kongresszus egyik nagykövete, azt javasolja, hogy digitális világunk, a távoktatás elterjedése korában szervezzék meg hozzáértők, hogy a kongresszust elektronikus úton az egész világ nyilvánossága elé vigyék, s így a mai technika eszköztára jóvoltából valóban hassa át az egész földkerekséget. Ne a tömeget hozzuk egy helyre, hanem a tömegeknek vigyük lakásába a kongresszust. Ez egyelőre persze csak felvetés.
***
Április 2-a sokféle nevezetességet hordoz.  Pl. az autisták világnapja, 1927-ben ezen a napon halt meg Prohászka pp. De 2005. április 2-án halt meg az azóta szentté avatott II. János Pál pápa is. 15 évvel később üres a Szent Péter tér, ami 2005-ben nem volt üres. Annyira nem, hogy hatalmas tömegek indultak Rómába, elsősorban is talán Lengyelországból, de a világ minden tájáról. Híre ment ugyanis, hogy Karol Wojtyla halálosan beteg. Egyesek felépüléséért, csodáért imádkoztak. Mások a megerősítéséért. A jó pápa feszülettel a kezében hunyt el e napon 21,37 perckor.     
A legkülönfélébb tévériporterek méltatták a pápa életét és életművét. Az esemény engem is a képernyő elé szegezett. Késő este megérkezett felségem, akinek ezt mondtam: II. János Pál szent volt. T. látva, hogy a tévét nézem, megkérdezte. Ki mondta ezt, s mikor? Mire: Én, most.
Emlékszem, hogy mutattak egy lengyel egyetemi kollégiumot késő este, amelynek a kivilágítását a lakói beállították. Mivel sokemeletes épület volt, minden világítást lekapcsoltak, s csak azokat hagyták égve, amelyek az épület falán világító keresztet alkottak. Helyénvaló gesztus volt az akkor.
Dziwisz, Krakkói bíboros érsek felhívással fordult a világhoz, hogy ma, április 2-án este 21,37-tel kezdődően forduljunk a szent pápához, hogy segítsen közbenjárásával a világot pusztító vírusjárvány megállításában.
Még van idő addig, aki teheti kapcsolódjon bele.
 

48 éve együtt
Ma már elmondhatjuk, hogy nem engedünk a 48-ból.
Bár csaknem fél évszázad telt el azóta, jól emlékszem arra a napra, esküvőnk napjára. Már felhoztuk a csokrot, már felcipeltük a hidegtálakat, akkor még nem reccsent meg lépteim alatt a körgang betonja, (vagy 30 kilóval voltam kevesebb), akkor ott sétált Feri felesége Piri a marokba férő hamutartóval, és megjegyezte, hogy nem érti, miért nem vagyok ideges, hiszen a mi esküvőnk lesz. Nem látszik rajtam az eksztázis semmi jele. Már nem tudom, mit válaszoltam neki, de igaza volt.
Csakugyan nem voltam ideges, se zaklatott, se tudom is én mi. A feltételek adottak voltak, a keretek világosak és követhetők. Az esküvőt mi akartuk. Miért is kellett volna kukorékolnom?
Aztán megesett a nagy eset. Sulyok G. misét celebrált, a Kárpáti testvérek ministráltak, a kórus énekelt, a násznép gratulált, ateista kollégám megjegyezte, hogy milyen dolog már egy kehelyből áldozni. (Ma a COVID 19 támadása idején nem merném megkockáztatni magam se.) Mi igent mondtunk, a Moszkvics elszálított, a buli megvolt, Hencidától Boncidáig folyt a bor, a fotós a frissen elkészült képeket árusította a felnőtt ünneplők körében.
Azon a napon négy ismerős, baráti pár esküdött templomban, mi voltunk közülük az egyik. Ugyanott előttünk Boriék, másutt később Idáék, Gabiék. Nekik is kijár az emlékezés, noha az egyik házasság elég gyorsan váláshoz vezetett.        
Aztán… aztán eltelt 48 év.
Ide idézem ez alkalommal a jezsuita NP-től hallott mondást:
48 közös év nem érdem, de teljesítmény.
Így valahogy van, magam is így gondolom.
Ma koccintunk, s bizalommal nézünk a hátralévő időre.

Mondjak egy viccet? Kilátszik a slicced – skandáltuk boldogan április elsején.
Az alapvicc persze mindig az volt, hogy valamilyen cselekvésre bírjuk társunkat, s ha beugrott, el ne mulasszuk megjegyezni gunyorosan: Hihihi: Április bolondja, május szamara.
El nem maradt azon a napon a figyelmeztetés: - Te, lóg a cipőfűződ! S jaj volt neki, ha megnézte.
A gyerekcsínyekről említést tesz Karinthy a Tanár úr kérem-ben.
Két gyerek kölcsönösen felfedezi, hogy a hátára cédulát tűztek SZAMÁR VAGYOK felirattal, és egymásra mutogatva egymáson röhögnek.
Vagy meggyőzik társukat, hogy a Frölich kéreti, hogy szünetben menjen fel hozzá a tanáriba. Lesik a hatást.
Vagy a nagy szemétládába bebújik osztálytársuk, s óra alatt sejtelmesen megemelgeti a láda fedelét a fejével. Az osztály meg pukkad. Majd a tanár kiszólására – Auer mit forgolódik, mint egy sajtkukac – kitör az obligát nevetés.
Vagy egyikük bekúszik óra alatt a pad alá, s társait birizgálja.
Vagy valakinek pillanatragasztóval rögzítik az íróasztalán elöl hagyott tárgyait, székét leragasztják a padlóhoz.
Hajnalban kifestik arcát, bekenik tízóraiját fogpasztával.
Folpackkal látják el a vécédeszkát.
Elintézik, hogy a forgószék leüléskor sípoló hangot adjon.
Nem állítom, hogy ma is a gyerekek meglepetések feletti örömével fogadnám az ugratásokat.
Alighanem fapofával megjegyezném: Hehehe, ez jó vicc volt!
Én a szavakkal szoktam játszani: Április bolondja – Lada Szamara.  
***
Még megjegyzem, hogy 48 éve egy nappal később, másodikán tartottuk az esküvőnket, akkor húsvét vasárnap volt. Tegnap megjegyeztem, hogy ha még két napig élünk, akkor megünnepeljük 48. házassági évfordulónkat. Ha 10 év és két napig élünk, akkor az 58.-at, s ha 52 év és két napig élünk, akkor a 100. házassági évfordulónkat.

Egy régi LudasMatyi karikatúra ugrik be a nonstop frontváltozások kapcsán. Adva egy hosszú sárga villamos rajza, oldalán a jól olvasható felirat: VILLAMOSPÓTLÓAUTÓBUSZTPÓTLÓVILLAMOS.
Nálunk az időjárási frontok ugrálnak el folyamatosan. A meteorológusok nem győzik magyarázni, hogy a melegfront után jött hidegfront éppen most hagyja el az országot, de már jól körvonalazódnak a következő melegfront görbéi. Aztán alaposabban szemügyre veszi a mozgó frontvázlatot, s mutatja: Nyugat-Európa felett jól kivehetők azok az örvényszerű rajzolatok, amelyek a soron következő sűrű frontváltozásokat ábrázolják. Tudom: Elment a hidegfront, alábbhagyott a fejem zúgása, s a kapuk előtt a melegfront. Aha, azért kezdek szédülni.
Tessék mondani mikortól is fog újra erősebben zúgni a fülem? És meddig?
Hogyhogy meddig? A mögötte tornyosuló melegfront betöréséig.
És ez így megy időtlen idők óta.
És ezt érzem kb. 25 év óta.
Úgy váltják egymást a frontok, mint a fal a burkoló papírt: ta-pé-ta-pé-ta-pé-ta-pé…
Vagy mint a zónázó vonatok követik egymást: zó-ná-zó-ná-zó-ná-z…
***
Azt vettem észre, hogy egyre hosszabbak a posztjaim. Bevallom azonnal az okát. Sokkal több időt töltök mostanság a gép mellett, mint amikor kimehettem az utcára kedvem szerint. Mindazonáltal megpróbálom féken tartani grafomániámat. Már csak néhány tréfás szöveget biggyesztek ide. Emailen jöttek s aktuálisak a szobafogság időszakában.
-        Min jársz munkába mostanában? Szobabiciklin...
-        Munkába járáshoz sebváltós szobabiciklit és sebtapaszt keresek.
-        Villanyszerelő mondja: Vírus esetén jobb, ha szigetelve vagy, mint ha földelve… (egyet értek)

Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt Molnár Gábor könyve, Az óriáskígyók földjén. Később még sok könyve a kezembe került meglehetősen félelmetes leírásokkal a kaboklókról (brazil favágók), az indiánokról, a brazil alvilág figuráiról. Még később derült ki számomra, hogy ezeknek nem résztvevője volt a szerző, hanem alighanem a korábbi élményeinek fantáziadús feldolgozásai, kivetítései. Valójában egy baleset megvakította, s könyveit „labor körülmények” között írta. Mégis van valami hasonlóság az ő leírásai és az általam most elolvasott mű, Kolumbia fővárosának, Bogotának utcagyermekei, rablói, gyilkosai életét elénk vázoló kötet között. Utóbbit P. Mustó Péter SJ írta. (Meglepve olvastam a címlapján a nekünk szóló dedikációt, aminek kedves szövegét 2009-ben írta a szerző.) Mustó Péter igazából embermentő misszióban vett részt, amelynek jelentősnek mondható művei keletkeztek. Olyan világba kalauzol el könyvével, amelynek szereplői súlyosan sérült, nyomorgó nagycsaládok (10-18 gyerek nyomorog egy anyától, ki tudja hány férfitól származva) kiskorú kivetettjei, hajléktalanok, akik rablással keresik meg a napi betevőt, a napi drogot, s kötődésük nagyon lassan bontakozik. Bűntudatuk nulla, mert élni kell, enni kell, szexelni kell, ezért előbb kell lőni vagy kést rántani. Nem részletezem. Nagyon nehéz terep ez, nagyon nyugodt vérmérsékletű missziósok számára.
Párhuzamosságok jutnak eszembe.  Teréz anya indiai, majd az egész világra kiterjedő gondoskodása, Böjte Csaba, aki összegereblyézett egy-két ezer nyomorgó gyereket, hogy kiemelje őket a slumból, az ellehetetlenülésből, de eszembe juthat a plébániánkról startoló háromgyerekes házaspár, Gábor és Melinda is, akik Peruban valósítanak meg életközösséget a helyi indiánokkal.                   
S bevillan Prohászka egyik megjegyzése, amit közöl a Soliloquiában. Valaki megjegyezte a püspöknek, hogy valójában mintegy kalitkában nőtt fel, nem ismerte meg közelről a mélyszegénységben élők nyomorúságát. Ottokár püspök megerősíti, hogy ez jószerével így történt.
Persze nemcsak a jó püspökre nézve igaz, igaz rám nézve is. Igaz, hogy nagycsaládban növekedtünk mi heten testvérek, de tisztes körülmények között az Európában mégis csak valamilyen fokon megvalósuló elviselhető közegben. Szerényen, de bérből-fizetésből.  
Amiről tudósít P. Mustó, az a világ jelentős részének a mindennapi közege, amire az éhezés, a nyomor, a piszok, az egészségtelen víz, a fegyveres erőszak legváltozatosabb formái, a perverzitás, a kizsákmányolás, a rabszolgaság ténye egyaránt megtalálhatók. Ha a zsúfolt slumokban elszabadul a vírusos pokol, ki állítja meg?  Rágondolni is rossz.
MÉGIS.
Talán éppen ez a napjainkban zajló világjárvány téríti észre a nemzeteket, hogy térjenek magukhoz, térjenek észre, rázzák meg magukat és vállaljanak  társadalmi méretekben szolidartást.
Kérjük Urunkat!
***
Deskénél olvasom:
Margaréta, hogy elrabolták, lóháton, vágta közben megpucolta a zöldséget.
Vannak ilyenjei. Csak nevet nem adott nekik. Mert ezek szentenciák, fricskák, elméncségek, maximák, deskiádák, poénok, csattanós kijelentések. Sok hasonlót közölt már a deske.hu lapjain.
***
Talán feltűnt, hogy a vírus-támadás kapcsán felmerült anyagokat megosztom, s várom, hogy valaki összegyűjtse őket csokorba. Jó lenne, és vidító, utólag is annak, aki látja-olvassa őket.
Nem magamra gondoltam.