Mickey webnaplója

Előbb hallottam Böjte Csabától az életet, ezért azzal kezdem.
Elmeséli a derék szerzetes, hogy 30 évesen próbálta összehozni a dévai árvaházat.
Mivel jött a zord idő és nem volt a rendházban kályha, összedobták valahogy a pénzt, s vettek elég csempét.
A helyi kályhás, Feri bácsi mindenhová épített egyet szükség szerint. Majd kérte volna a munkája bérét. Ezért a jó testvér többször kitért előle.
Ez néhányszor eredményesen zajlott, mígnem egy alkalommal menekülése közben elé állt egy asszony azzal, hogy fia diplomát szerzett, s munkába állt, első havi fizetését felajánlotta Csaba tv-nek. Íme, a boríték, benne a pénzzel. A nő elment, Feri bácsi pedig megjelent a színen. A kályhás a szerzetes  értésére adta, hogy kész a munkával, s összegezte járandóságát.
Most Csaba testvéren volt a sor.
Átadta Feri bácsinak a borítékot, hogy ez van, ennyi a pénzük. A kályhás megszámolta az összeget, és csodálkozva mutatta, hogy a számításainak megfelelő summa lapul a kopertában.
Itt Csaba testvér itt megállt az elbeszélésben és kijelentette, hogy ha ezt az egybeesést mástól hallotta volna, nem hitte volna el neki.
Márpedig ez történt ott és akkor. 
Most jöjjön az elmélet, amelyet utóbb olvastam.
Louis Evely lelkünkre köti Az öröm útja c. kötetkéjében, hogy a keresztények jó része nagyon összeszedetten éli meg a nagyböjtöt, és sokkal kevéssé a feltámadás örömhírét. Nem hisz az isteni szeretet határtalanságában, amely elvezet pünkösd csodájához. Ennek okát abban látja, hogy nem kérünk Istentől lehetetlent, nem kérjük, hogy Istennek mutassa magát.
Pedig Istennek csak az tetszik, hogy olyat tegyen, ami tőlünk nem telik. Isten nem vehető észre, csak ha lehetetlent művel. Ezekkel a tettekkel változtatja szomorúságunkat örömre, boldogságra, ezzel mutatja meg az ő békéjét.
Ha Csaba testvér élettörténetében számos lehetetlenséget fedezhetünk fel, érdemes saját életünk csodáit is feljegyeznünk, hogy mindig emlékezzünk arra: Istennek semmi sem lehetetlen, és segít nekünk megélni a belőle fakadó örömöt, békét és boldogságot.
Most éppen ennek jött el az ideje.
Fektessük fel tehát a lehetetlenségek teljesüléséről szóló naplónkat, s figyeljünk.   

Lelkigyakorlat után valaki odament a szónokhoz, s elmondta neki, hogy nagyon megfogta egy mondata, ami teljesen átalakította látásmódját. Az előadót persze érdekelte, hogy miféle bűvös mondat hatott az illetőre. Az pedig mondta kérés nélkül is: Nos, amikor azt mondta, hogy vége az első résznek, s következik egy újabb, akkor ő úgy érezte, hogy az ő életében is ért véget egy rész, hogy helyet adjon egy sose volt újnak, egy lelkibbnek, egy nekiszántabbnak, egy friss nekibuzdulásnak.
Ma vége a nagyböjtnek, itt a húsvét, Krisztus feltámadt, és megfrissülve új szívvel-lélekkel nekifoghatunk egy élettelibb, egy szerethetőbb életvezetésnek, életvitelnek, életminőségnek.
Különösen is igaz ez egy sose volt erősségű világjárvány közepette, amikor is olyan hangok hallatszanak, hogy a korábbi fogyasztói társadalomnak vége. Nem tudni, mi jön ezután, de hogy a régi kitaposott út, a kényelmes polgári tespedtség nem fog folytatódni, azt mindenki vakon aláírhatja.
(A vicc szerint újra rendszerváltás előtt áll a világ, mert a kapitalista rendszer nem vált be, a szocialista rendszer sem vált be, de a liberális rendszer is kudarcot vallott. Most az immunrendszer következik.)
Ha ez utóbbira gondolunk, ha a húsvét örömére, tényleg érdemes megrázni magunkat, és optimista módon nekifeszülni a jövőnek. Lám a népének is úgy szól, hogy
/ Világmegváltó Jézus, / keresztre fölfeszítteték, / Isten Báránya, Jézus / érettünk megtöretteték. /
 De az tán jön a feltámadás. És jön az ének harmadik versszaka:
/ Föl, föl már, ébredj szívem, / én lelkem már erősödjél, /hogy innen égbe jussunk. / már mindig jól és szentül élj! /    
Megismétlem a végét: Már mindig jól és szentül élj! Elég ez programnak pünkösdig s azután is. 
***
Két bekezdés Fekete Istvántól:
1. „Sokszor elgondolkoztam – különösen abban az időben –, hogy mennyivel okosabbak a madarak, akik egy év alatt kijárják iskolájukat, érettségit kapnak, és kész. Mennyivel nehézkesebb az ember, aki elemivel kezdi, gimnáziummal folytatja és egyetemmel végzi – ha végzi, mert vannak megátalkodott egyének, (majdnem azt mondtam, elvetemültek…), akiknek még ez sem elég, hanem tovább akarnak tanulni. Nehéz ezt elhinni, de így van. Abban az időben sokszor úgy gondoltam, hogy ezeknek a tágfejű halandóknak ki kellene jelölni egy magányos szigetet, óriási könyvtárral, szertárral, laboratóriummal, enni- és innivalóval, hogy ott folytassák ritka tevékenységüket, és ne ténferegjenek itt közöttünk, alámenve minden járműnek, abajgatva a mentőket és egyéb egészségügyi szerveket. Évenként kapnának egy hajórakomány papírt, pár hektó tintát, két-három láda erősebb szemüveget, és időnként beszámolnának, mit sütöttek ki a közönséges emberiség javára…” [Mintha a Szilícium-völgyben megvalósult volna modernebb változatban, esetleg még néhány campuson is.]
2. „…egy ember alaposan nekem jött létrájával.
– Vigyázzon! – recsegett rám – nem lát?
Tekintettel arra, hogy a bácsi hátulról jött, igazán nem láthattam, de mire kimagyarázkodhattam volna, a sértődött egyén már eltűnt az egyik kapuban. Ezek után azonban vigyáztam, riadtan, mint a vad az ismeretlen erdőben. Nem tagadom, kívántam egyet s mást a létrás bácsinak, ami nem volt benne a katekizmusban, ahol a felebaráti szeretet igen előkelő helyet foglal el...” (In: Köd. Végállomás)
[Ez is érdekes megfigyelés. Emlékeztet arra az esetre, amikor is egy öreg esernyőjével verte a tini gyerek fejét, s közben egyre azt kiabálta, hogy ez a szemtelen kölök bánt engemet.]

Kinek mit.
A betegeknek remélhetőleg gyógyulást…
Az egészségeseknek a döntés lehetőségét további életükre vonatkozóan.
A híveknek az irgalmas Isten szeretetében való elmélyedést és a benne való feltétlen bizalmat.
A feltámadás osztatlan örömét.
Az újrakezdés lehetőségét.
Annak az optimizmusát, hogy nincs semmi elveszve, és minden átértékelődik a húsvét fényében.
A pünkösdi Lélek ígéretét.
Megnyugvást, abban, hogy az Eucharisztiában velünk marad az Úr egyszer s mindenkorra, aki
azt mondta: „veletek vagyok a világ végezetéig”.
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” – így Pál (Fil 4,4).
Itt visszautalok az 53 éve felcsendülő beat-mise zárótételére, egy spirituálé (Oh went the saints go marching in) szövegére, amelyet Zöldi Sándor abonyi plébános írt, s erről az okkal kitörő örvendezésről szól.
1. Örvendjetek, vigadjatok, 
mert ím az Úr feltámadott,
szent hitünknek ez ád új erőt: 
íme, igazat mondott!

2. Hiszem Krisztust, boldog vagyok, 
hisz Ő az élet szent ura!
Hiába tör reám a gonosz, 
nincsen rajtunk hatalma! 

3. Hadd zengjen hát vidám dalunk, 
győzelmes húsvét ünnepén!
Ha hű leszek hozzád, ó, Uram, 
véled föltámadok én! 

4. Hozsanna száll, szent glória! 
Szívünk csak Néked énekel.
Feltámadt Jézus, Isten Fia, 
végy magadhoz égbe fel!
Eddig emlékezetem szerint húsvétkor minden évben meghallgattam lemezről a Szilas húsvéti beatmiséjét. Most is ezt teszem.

A Covid-19 következtében fellépő kijárási korlátozást magamra nézve kijárási tilalomnak tekintem, hacsak az ebzárlat feloldásaként nem értékelem a szemét lehordását, és a levélszekrényben való motozást. A böjti időszak vége felé járunk. Alkalmasint egy ilyen ránk ragasztott visszavonulós időszak igen megfelelő a szemlélődésre, elcsendesedésre.
Ám ez a digitális technika korában egyáltalán nem magától értetődő. Ahogy a crescendo ösztönösen jön, ezzel szemben a decrescendót meg kell csinálni (idézet Maklári Lajos piaristától), és ez ugyanígy van a magunkba nézéssel is.
Nincs nyitva a könyvtár? Hány könyvet akarsz elolvasni? Tucatszám látnak el e-könyvekkel.       
Nem mehetsz misére? Hány csatorna kínálja a liturgikus cselekményeket? Sokszor sok.
Ne vásárolj, ha teheted? Miért ne tehetném? Kihozzák házhoz az interneten rendelt tételeket.
Elfogyott a gyógyszered? A házi orvos „felhőt” küld minden patikákba. Abban a patikában váltod ki, amelyikben akarod.
Az üzletközpont egységcsomagot rak össze, s ha megfelel, ingyen ki is szállítja.
Nem látogathatod meg unokáidat? Az lehet, de láthatod őket okostelefonon, s beszélhetsz velük.
Nem járulhatsz szentségekhez? Effektíve nem, de lelkileg igen.
Pápai áldáshoz kívánsz jutni? Reggel hétkor kapcsolja a RAI a Szent Márta-kápolnát, ahol Ferenc pápa misézik. Mise végén meg áldást ad.
Elmélkedni kívánsz? Olvasmányokkal, keresztúti ájtatosságokkal, imákkal, közös imaidőpontokkal napjában többször felkeresnek a különféle portálok, emailek, sms-ek, messengerek, FB-bejegyzések.     
A szórakoztató ipar ellát ingyen nézhető filmekkel, megtekinthető színpadi jelenetekkel, színdarabokkal, versmondásokkal, a youtube pedig annyi zenével, amennyit életem végéig se tudnék meghallgatni.
Úgy van ez már megint, mint a már sokszor citált svéd gyerekvers mondja Siv Widerberger megfogalmazásában: / Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget. /
Ha tényleg össze akarom szedni magamat, és igazán ki akarom kapcsolni magamat, akkor kikapcsolom a kikapcsolódást kínáló ajánlatokat, legalábbis szigorú szűrésnek vetem alá.
Péntek este Ferenc pápa argentin világáról szóló film első részét néztük meg. Nem semmi az a politikai nyomor, amit bemutat a film, s ami fojtogatja a latin-amerikaiakat.

Két énekszöveg nagypéntekre
Jacopo da Todi: Stabat Mater (részlet)
1. Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.

2. Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.
…

13. Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped,
Azzal, ki a fán eped.
(Ford. Sík Sándor)
…

Schütz: Máté passió
(kórus)
Téged áldunk, Krisztus,
aki érettünk
fenn a kereszt fáján
kínhalált szenvedtél.
Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk.
Szánj meg minden bűnöst most és örökké.
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
Ámen.

Nagycsütörtök délutánján a Bonum-tv jóvoltából részt vettünk az Erdő Péter bíboros érsek által celebrált misén. Amit már évek óta nem hallottam, az a kalapácsos kereplő hangja. Ezen a misén azzal „csengettek”, hiszen a harangok Rómába mentek.
Déván meg a jó ferences testvér és neveltjei csütörtökön a nap jó részében szentségimádást tartottak. Megjegyeztem, hogy ezek nem igazán csendesek, hanem a gyerekek s nevelőik imádkoznak, énekelnek, igazolva, hogy különféle stílusok élnek az egyház gyakorlatában, hitelesítve annak igazságát, hogy a hegycsúcsra különféle utak vezetnek.
Vannak énekelt, elmélkedő, felolvasásokkal tarkított, s vannak csendes szentségimádások. Mint ahogy az utak is különfélék, amelyek a hegyre vezetnek.
Vannak flaszteresek, vannak erdei ösvények, vannak meredekek és vannak szerpentinek, sőt a korombelieket olykor alkalmi lift viszi a csúcsra, minként az esztergomi bazilika alatti pincéből a tető felé.
***          
Ahogy reméltem, a csernobili erdőtűz radioaktivitása a fake news kategóriába tartozott. Nem erőstették meg a hírt, hanem hivatalosan cáfolták. Egyebekben már lefeketítették már a lángokat. Mivel csütörtökön hétágra sütött a nap, magam is kimentem sütkérezni az erkélyre.
Éva Franciaországból küldött ejtőzős-napozós-tanulós képeket az unokákról. Növögetnek. Azt írja, hogy T. fiú a COVID-kutató programot segíti számítógépes munkájával. Olyan hihetetlen ez az egész. És milyen kicsi a föld is. Ők ugyanazzal a nappal süttetik a hasukat a Jura hg.- szélén, mint mi itt Aquincumban. Ők tankönyveikkel szórakoznak, én Fekete Istvánt olvasok. Éppen a Berekről írt novelláját. Benne Matula nyers és megfellebbezhetetlen igazságait, cukkolódását, s a fiatal író nosztalgiáját, amiért vissza kell térnie a fővárosba, mert nyakán az ősz, az iskola.
***
Nehéz a bezártságot elviselni, ha másért nem, azért, mert jószerével kötelező. Beláthatatlan ideig továbbra is fennáll a mozgás korlátozása.
Nem kell tenni semmit. Enni se kell, csak valamit.   
***
Egyedül ünnepeljük húsvétot. Rég voltunk az unokákkal együtt és még hihetőleg sokáig élünk tőlük külön. Meg fogunk lepődni, mennyit változtak, nőttek, fejlődtek távollétünkben.

Az Eucharisztia alapítását nagycsütörtökön ünnepeljük. Előtte szerdán tán egyetlen jelentősebb esemény történt. Iskarióti Júdás megígéri a főpapoknak, hogy 30 ezüstért a kezükre adja Jézust. 30 ezüst kb. egy havi átlagos bér lehetett. A dolog megtörtént visszavonhatatlanul.
Nagycsütörtökön pedig a cenákulum termében Jézus először kötényt vesz magára, s elvégzi a rabszolgák munkáját, szolgáló szeretete jeleként megmossa tizenkét tanítványa lábát. Majd elkölti velük a vacsorát, s ekkor alapítja az Oltáriszentséget, kijelentve, hogy a vett kenyér az ő teste, a bor az ő vére, és végrendelkezik (testamentum) mondván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Igazából ez az első miseliturgia.
Mivel elővételeztem három adagban, hogy milyen események követték egymást az Olajfák hegyén a vacsorát követő éjszakán, elég itt megemlítenem, hogy a több órás kegyetlen rákészülés után Jézust elfogja a templomőrség, s már a kihallgatásra is megkínozva viszik: szöges övvel övezik, rángatják kötéllel ide-oda, a lehető legdurvábban bánnak vele. Tanítványai elfutnak, Péter megtagadja, rá pedig halált követelnek. De ez már péntek hajnala, reggele, délelőttje.
***
Böjte Csaba miséjén kifejtette, hogy jó oka volt a történelmünket felbolygató COVID 19 vírusnak a megjelenésére.  Az első vh-nak jószerével a spanyolnátha vetett véget. Ha napjaink elhatalmasodott békétlensége 3. vh-nak tekinthető, akkor várhatóan rövidre zárja az egymásnak fenekedők törekvéseit a pandémia.
Jól tesszük, ha magunkba szállunk, mielőtt még nagyobb baj történne.
Volt itt már cunami,
voltak gyilkos hurrikánok,
globális a felmelegedés,
nagy földrengések,
félkontinensnyi bozóttüzek.
Mi kell még, hogy észre térjünk?     
***
Egy humoros meteorológiai jelentés szerint
HÚSVÉTRA SZÉP KIRÁNDULÓIDŐ ÍGÉRKEZIK. MINDENKI MARADJON OTTHON!
***
Nem humoros meteorológus terjeszti, hogy Csernobilban erdőtűz keletkezett és a radioaktív áramlat felénk tart (a dőlt betűs hír megerősített. Origo: „Korábbi közlések szerint Volodimirivkánál, a tűz kitörése után közvetlenül a tűzfészekben mértek átmenetileg megemelkedett sugárszintet.”) 
Higgyem, vagy ne higgyem?
Kinéztem az erkélyről.
Még mindig szuperhold.
Kedves kamerád!
Használd a kamerád!
s ne hagyd el a kamarád!

Amikor Szent II. János Pál megnézte a Mel Gibson-féle filmet (A passió), amely a misztikus Emmerick Katalin látomására épült, a jó pápa lakonikusan megjegyezte: Ez történt. Most még egyszer tehát az Olajfák hegyén történtekről, ahogy Emmerick K. látta: 

„Az első szorongásban a Sátán az Úr elé állította a bűntartozás nagyságát. A második szorongásban Jézus lelke előtt irtózatos rémképeknek sora vonult fel: a legborzasztóbb jövő képei gyötörték szívét: eretnekségek, szakadások számtalan keresztény lanyhasága, álnoksága és gonoszsága; minden gőgös tanító változatos hazudozása, pusztulás iszonyatossága, hamis prófétáskodás… látta, amint a Sátán az ő szentsége által fölkent embereket szeme láttára elragadta és megfojtotta. Jézus …vonaglott, kezét tördelte… a veríték sűrű vércseppekben patakokban folyt arcáról a földre…  úgy tűnt, mintha a hold és a csillagok egy lökéssel lejjebb jöttek volna; Jézus felkiáltott: ’Atyám, ha nem múlhat el ez a pohár tőlem, legyen meg a te akaratod!’
az ördög alakjai …felvonultak irtózatos dühvel az Úr ellen. Borzalmas színjáték volt. Gúnyolódtak, köpködtek, átkozódtak, piszkot szórtak reá, taszigálták, szurkálták és ütötték Jézust…, a Megváltót, aki istenségével és emberségével, lelkével, testével és vérével lényegileg jelen van az Oltáriszentségben, ebben a titokban a legkülönfélébb módon bántalmazzák…
E.K. látomása folytatódik: …láttam, hogy dühöngő katonák és ördögszolgák a szent edényeket beszennyezték és a Legfőbb Jót kiszórták, gyalázatosan összetiporták, sőt a legförtelmesebb pokoli bálvány-szolgálatban meggyalázták… láttam egész népeket elszakadni tőle …láttam mind az Egyháztól elszakadtakat hitetlenségben, babonaságban, tévtanokban, önhittségben és hamis világi tudományban elvadulva és felbőszülve, óriási hadseregekké egyesülve az Egyház ellen támadni és dühöngeni…Az utolsó kép után történt, amikor a harci csapatok szétmarcangolták, hogy mintegy menekülve elhagyta a barlangot és ismét tanítványaihoz ment. … Midőn odaért a három apostolhoz, azok a szomorúságtól, aggodalomtól és fáradtságtól letörve elszunnyadtak; s Jézust …nem ismerték föl azonnal, oly leírhatatlanul el volt torzulva. Kezét tördelte; erre fölugrottak, karon fogták és szeretettel támogatták;
Most ismét imádkozni láttam Jézust a barlangban; még mindig harcolt a szenvedéstől vonakodó emberi természettel… a pokol tornácán látta Ádámot és Évát, mind a pátriárkákat és prófétákat és igazakat, anyja szüleit és Keresztelő Jánost; oly sóvárogva várták az ő megjelenését az alvilágban, hogy szerető szíve ettől megerősödött és felbátorodott. Ezek előtt az epedő foglyok előtt kell az ő halálának megnyitnia a mennyországot; ő maga akarta őket kiszabadítani vágyakozásuk börtönéből.
Miután Jézus az előidők égi polgárait mély meghatottsággal megszemlélte, az angyalok elvonultatták előtte a jövendő idők szentjeinek teljes seregét... Ez a leírhatatlanul megindító látvány némi erőt és enyhülést adott az ő lelkének, mely minden emberi szenvedést engedett magán átviharzani.
Láttam és hallottam, hogy örömest vett magára mindent; örömest vetette alá magát mindennek az emberek iránt való szeretetből. Már homály uralkodott a barlangban.…Jézus ekkor szenvedéseinek kelyhét szívesen elfogadta. Még szomorú volt, de természetfölötti módon annyira megerősítve, hogy bánat és nyugtalanság nélkül, biztos léptekkel ment a tanítványaihoz.”

Ez az idézetsor töredéke a teljes leírásnak, de tán benne van a lényeg. Ami pedig minket illet: Haladunk az egyirányú utcán a végső beteljesedés felé.

Azt álmodtam, hogy valamiféle tanfolyamon veszek részt. Mindenki vidám, mindenki önfeledten cseveg, mindenki haza készül. Ám amikor bezárták a termet, akkor jut eszembe, hogy a télikabátom bent maradt. Nincs kulcs, nincs pedellus. Talán karácsony közeleg, mert vidám bulizó társaságba csöppenek. Nincs tisztiszolga, s nincs senki, aki egyáltalán meghallgatna. Aztán, hogy érdekesebb legyen a dolog, sürgősen toilette-re volna szükségem, de már minden bezárt. Akkor gondoltam, hogy egy villamosra felkéredzkedek, s innen a szokásos kép. Nem tudom, igazán, hogy most hol száguld a villamos, de azt igen, hogy ha leszállok, egy téren át kell vágnom, s balra egy kapun keresztül kell mennem, s onnan már ismerős járatszámú villamos visz hazáig. Onnan a szokásos kép, hogy már többször előbukkant a táj álmomban. Mindig-mindig éjszakai órában. Már leszállnék a villamosról, amikor … az ágyamról szállok le. S ha már, akkor felkeresem a legkisebbik helyiséget.
Közben eszembe jut:
Most nem álmodom? 
Egy pandémia részese vagyok. Fővárosostul, országostul, Európástul, egész világostul. Szükséghelyzet van, kijárási korlátozás van érvényben, szájmaszk használata van, ha kimennék, kesztyű is, ha boltba kellene mennem. Egyelőre van kaja, tiszta csapvíz, a szokásos gyógyszerek kikészítve reggelre, estére.
Megígértem magamnak, hogy, amit életemben még sose, megmérem a vércukorszintemet. Sikerült. Nem túl magas, nem is kevés. Kereken 6.
Az utcák üresek,
a parkoló díj felfüggesztve,
a kormány operatív törzset alkalmaz,
az tájékoztat,
a rendőrség és a katonák járőröznek.
Az ellenzék ellenez.
Az újságok mindent firtatnak.
Egyelőre még sincs káosz.
Én ébren vagyok.
És arról álmodok, hogy belátható időn belül befejeződik ez a COVID 19 jelű rémálom.
Nem látom az alagút végét, biztosan kanyarodik valamerre, azért ez a pillanatnyi sötétség.                      

 A nagyhét próbálja követni Jézus szenvedésének utolsó hetét. Nagyhétfő eseményeiről nem sokat tudunk. Jellegzi az útmenti fügefa megátkozása. Mit szimbolizál ez? Talán azt, hogy egy korszaknak vége van, és egy új kezdődik.
Most megint inkább egy részletet idézek meg a nagycsütörtök éjjeli történésekből, melyek Jézussal estek meg Emmerick Katalin szerint:
„Jézus visszatért a barlangba, kiterjesztett karokkal imádkozott mennyei Atyjához.  Most egy újabb küzdelem ment végbe lelkében, mely háromnegyed óra hosszat tartott. Angyalok léptek hozzá és képek hosszú sorozatában bemutatták neki az elégtételi szenvedés feladatát és terjedelmét. Megmutatták az embernek, mint Isten képmásának egész dicsőségét a bűnbeesés előtt, és egész eltorzulását és süllyedtségét a bűnbeesés után. Megmutatták minden… bűnből fakadó büntető szenvedés lényegét és jelentését. Megmutatták, a testi és lelki szenvedést, és a szenvedést, mellyel az emberiség bűntartozásáért az egyetlen ártatlan ember, Isten Fia bűnhődik szeretetből minden ember bűneit és büntetését kiküzdve a győzelmet a szenvedés és halál felett. Nincs nyelv, amely ki tudná mondani, milyen rémületet és fájdalmakat érzett Jézus,… Mert megismerete …a kínzóeszközök értelmét és jelentését is. Nemcsak a kínzóeszközök okozta kín borzasztotta, hanem azok dühe is, akik kieszelték, azok gonoszsága és kegyetlensége, akik valaha is használták e kínzóeszközöket, és azoknak a türelmetlensége, akiket valaha megérdemelten vagy meg nem érdemelten kínoztak velük; mert ő viselte és érezte az egész világ bűneit. Mind e kínzásokat és gyötrelmeket megismerte valami belső szemléletben, oly nagy borzadállyal, hogy véres veríték ütött ki rajta.
***
A karantén tovább folytatódik. VD-nél olvasom:
„Elbizonytalanodtam. Mondja megint a rádió, hogy nagyon ne menjünk kirándulni (se).”
Elbizonytalanodása jogos.
Hogy lehet karanténban maradni, ha mindaz, akinek kedve szottyan ilyenre,
kirándul egyet,
biciklizik egyet,
tudom is én, mint csinál egyet.
Ez olyan, mint a záróvonalon való áthajtás.
Olyan, mint a fénysorompó tilosa ellenére átmenni brahiból.
És ha jön egy autó szemből?
És ha jön a vonat?
És ha jön egy rendőr?
És ha jön a fertőző vírus?