Mickey webnaplója

A kilencvenes évek első felében lehetett, amikor még Keszthelyi Ferenc volt a váci püspök, s aki meglátogatta Máriabesenyőn a teológiai napok rendezvényét, s aki értésünkre adta, ha meg vagyunk elégedve a szervezéssel, mondjuk el mindenkinek, s ha nem, mondjuk el neki. Nos, ide Máriabesenyőre keveredtem magam is, és valamiért ide keveredett egy fiatal ferences szerzetes is, aki Böjte Csaba néven mutatkozott be, s akivel egy légtérben aludtam, aludtunk akkor éjszakánként valahol a földszinten vagy alagsorban egy erre az alkalomra berendezett közös teremben. Én igazán a jezsuita Távlatokat képviseltem, propagáltam, s próbáltam rá előfizetőket találni. Ő egészen mást képviselt. Ha tehát én az elméleti írásbeliséget, ő a gyakorlatiasságot, az élet kikövetelte cselekvéseket hirdette; akkoriban fogadott Dévába kallódó gyerekeket, s tartott erről, ennek szépségeiről és hallatlan nehézségeiről egy nagyon nevezetes előadást. Gondolom, hogy elindult valamiféle anyagi támogatása is már ott, akkor.
Aztán telt múlt az idő, s egyre sűrűbben hallatott magáról a gyerekotthonokat szervező és vezető Böjte Csaba. Utóbb ott voltunk Csobánkán, amikor a helyi romos kastély felújítását megcélozva a szabad ég alatt buzdította a megjelenteket, hogy ki-ki tehetségéhez mérten járuljon hozzá egy szépen induló közös ügy támogatásához.            
Majd felnővén fiunk, Miki, ellátogatott Szovátára, és nevelő bácsiként segített Böjte Csaba kedvezményezettjeinek.
Böjte Csaba mindig szívből beszélt. Szívből beszélt most is a hét végén. Két on line-miséjének a prédikációját hallgattam meg. Az első Ferenc pápának a Laudato si enciklikájára alapozott, s arról szólt, hogy a Naphimnusz szerzőjéhez méltón forduljunk a teremtett világhoz, amelynek nem a végét látja közeledni, hanem a világot megrázó ragály megpróbáltatásai utáni megújulás szép vízióját kivetítve – cselekvésre, önellátásra ösztönözi virtuális hallgatóságát.
Vasárnap pedig arra tért ki meglehetős részletességgel, hogy Európa ma már sokkal szelídebb, mint az ókorban volt, vagy akár, mint néhány évszázada. ennek oka a krisztusi etika, amely ezt a földrészt mind jobban áthatotta. Reménységgel tekintett arra, hogy egy megtisztulást követően a keresztény értékek mentén tovább fejlődik kontinensünk.  Vissza kell találnunk a gyökerekhez, nem magyarázkodni, hanem radikálisan megvalósítani a krisztusi eszményeket.
Meglepett, hogy az idősödő pap bácsi több ízben mennyire elérzékenyül az általa felidézett emlékek nyomán. „Könnyek adománya”? – mint Loyolai Szt. Ignác esetében?
Szívesen megidézem az Assisi Szent Ferenc által írt Naphimnuszt Sík Sándor fordításában, hiszen olyan szép. Ez a költemény kezdődik így: Laudato sí.
NAPHIMNUSZ
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!
                  (Sík Sándor fordítása)
Böjte Csaba mintha azt mondta volna, hogy Isten várja, hogy gyönyörködjünk abban, amit alkotott, s abban, aki alkotta. Ő mindent odaadott, annyira szeret minket. Krisztus életét adta az emberért szeretetből.

Talán még nem késő összeszedni azokat a „humorzsákat”, amelyek a koronavírus pandémiája nyomán keletkeztek. Az eddigiekből szerintem egy vastag füzetrevalót lehetne szerkeszteni, és tartok tőle, hogy még egy darabig elővezethetők újabb ötletek.
Azzal kellett volna kezdenem, hogy egyáltalán nem tartom viccesnek ezt a világjárványt. Hét évtizedes múltamra visszatekintve hasonló sohasem fenyegette a világot. Mivel egyelőre nincs hatásos ellenszere a járványnak, arra gondolok, hogy most a társadalom a „kínjában nevet”-formulával állt elő. A humor szó legveretesebb értelmében éppen ezt jelenti. Többen vannak, akik meglehetős rendszerességgel közzétesznek egy-egy karikatúraszerű képet, és mellé egy frappáns szöveget. Összefoghatnának annak érdekében, hogy egy vaskos gyűjtemény álljon össze a poénokból. Kortörténeti csemege lehetne.
Ide csak a legutóbbit hozom: „Kutya bérelhető. Napi 8-10 óra sétát kibír. 1000ft/óra. Érd. privátban.” Itt nincs rajz, csak szöveg, ami arra utal, hogy a kijárási korlátozások nem vonatkoznak a kutyasétáltatókra.
Párhuzamosan találkoztam egy vénember gumimaszk ábrájával, ami azt cifrázza, hogy a 65 éven felüliek vásárolhatnak csak reggel 9 és 12 óra között. Ezért kell elmaszkíroznunk magunkat, ha sürgősen venni kell valamit alkalmatlan órában.
Ugyancsak ma találkoztam a FB-on egy piás ember képével, ilyesfajta szöveggel: Most piálási tilalom van érvényben?  Mielőtt rákérdeznél: a kijárási szót tévesztette el.
***
Ja, és lécci, ne felejtsétek el hajnalok hajnalán valamennyi órátokat (az autóban levőt is) egy órával előbbre lökdösni, különben úgy jártok, mint az egyszeri ember a szállodában.
A recepció feltelefonál a 203-as szobába:
- Uram, Ön kért reggel öt órára ébresztést?
- IGEN.
- Na, akkor húzzon bele, mert már hat óra van.         
***
„Ha mi valóban tudnánk imádni Istent, igazából semmi sem nyugtalanítana minket. A nagy folyók nyugalmával haladnánk át a világon.” - olvasom az Assisi szentjéről szóló könyvben. (P. Eloi Leclerc O.F M.) Egy szegény ember bölcsessége)
***
Szombaton hallgattam Böjte Csaba tv. prédikációját a dévai templomukból. Hosszan beszélt s akármilyen hihetetlen, még tovább hallgattam volna. Ő maga is utalt arra, hogy kissé hosszas a mondókája, de hát nem ráérünk mostanság, amikor a tévé vagy a számítógép előtt üldögélve hallgatjuk, hogy mi is volt Assisi Szt. Ferenc életében, és mi van ma, miket kellene megfontolnunk, hogy színvonalasabb életet éljünk s hagyjunk fel fogyasztói szokásainkkal. Sokfélére kitért, s erőst nívósnak kaptam, ahogy a témák közben jobbra-balra sirült.  Visszahallgatható.   https://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/
***
Végül egy érdekesség. Pio atyának van egy próféciája a magyarokról. Nagyon pozitív, de nem találtam olasz nyelvű forrását. Egyedül a Marana Tha c. lapra hivatkoztak, hogy ott jelent meg a 2007-es évfolyamban. Néhány napja olvasom, hogy Pietrelcinói Szt. Pio szentté avatási dokumentációjában szerepel a kitétel, tehát feltehetően csakugyan mondta az olasz szent. 

Nekem relatív abszolút hallásom volt, ma meg abszolút relatívvá lett a hallásom. Úgy is mondhatom, hogy csak kicsit hallok, mert kissé nagyot hallok, és úgy is, hogy csak nagyot hallok, kicsit nem. A dolog teljesen szabályos, írva van – ezért is szeretem a Prédikátor könyvét. A szerző az öregedésről allegóriában emlékezik meg.
„…elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; 
- mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok [látás gyengülés],
- és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak [testi gyengeség];
- amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak [fogatlanság],
- és az ablakokban kinézők homályba borulnak [hályog];
- amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja [halláskárosodás];
- amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat [süketülés]; 
- amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton [szédülés, keringési zavarok];
- amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér [halál]
- az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött [temetés],
- az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta [feltámadás].  (Préd 12,1b–7)
A sorrend csaknem változatlan.
Nekem most a halláscsökkenés miatt jutott eszembe megidézni a Prédikátort. Tapasztalva az egyes frekvenciák kiesését a beszédből az általam jobban hallott hangmagasság színtelenné teszi a beszédet akkor is, ha értem. Úgy kezdődött, hogy először azt hittem, hogy a vásárolt új tévének ócska a hangszórója. De a hiba nem a készülékben volt, hanem bennem. A zenébe pedig az egyes felhangok erősségkülönbsége zavar be.
Mostanában azon gondolkozom, hogy a hallott információkból mi a több: a pozitív vagy a negatív kicsengésű hír. Merthogy ha a pozitívak vannak többségben, akkor szegényebb lettem, mert nem érzékelem maradéktalanul őket, de ha a negatívok, akkor jól jártam, mert elmegy a fülem mellett az a szószátyárság, amellyel megpróbál elsősorban a média, de a FB is hatni rám. Legjobban hang kikapcsolása mellett szeretem nézni a rangosabb futballcsatákat. Nem röstellem, Pálos Antal SJ is kedvelte idős korában.  
***
Megvolt az Urbi et orbi-áldás.    A Szent Péter tér üres, az eső hol lanyhábban, hol erősebben esik.
Furcsa húsvét elé nézünk (távolról a tévé képernyőjén keresztül).
Ma találtam rá négysorosomra, ami passzolhat a római eseményekhez:
Tested vétele
lelkem étele     
kettőnk élete
immár közös.

Tegnap befejeztem harmadik cikkemet a héten. Kettő belőlük váratlanul ért, s gyorsan kellett a felkérésre reagálnom, a harmadikra nem, de megihletett, s azt is gépbe vertem. Ugyancsak befejeztem Fekete István Derengő hajnal c. regényét. Találkoztam benne a már emlegetett Isten megáldjon! köszöntéssel, s a népies őtet szóval két ízben is. Ugyancsak kétszer fordul elő a regényben az elkövetkezik szó, amely bőven beleférne Czakó G. menni igét helyettesítő gazdag szó-tárába (ha ugyan nincs már benne). Mindent összevetve azt vélem, hogy FI ma nem így írná meg fordulatos, cselekménygazdag regényét.
Mára kicsit ejtőzöm. Kell is, mert a koronavírus-járvány nem akar lanyhulni-enyhülni. Egyre szedi áldozatait, amiről a legszenvtelenebben megfogalmazott híradás is stresszt generál. Csókay doktor pedig éppen a stresszektől óvna mindenkit, merthogy nagyon károsan hat a testi-szellemi egészségre. A kör itt be is zárulhatna. De nem zárul be. Március 28 és április 11. között kijárási korlátozás lép életbe. Az öregek csak délelőtt, a fiatalok csak délután vásárolhatnak, kereshetik fel a patikákat. A veszélyes emberi kontaktok számát kívánják tovább ritkítani. Ritkulnak a tömegközlekedési járatok is. Ablakomból rálátok a helyi buszokra, az esztergomi vonatokra. Keresztül lehet rajtuk látni, annyira nincs utas a kocsikban. Egyébként nagyon helyesen.
Várjuk az élelmiszerszállítmányt fiunktól, s cserébe a nagy tételben vett zöldségből gyümölcsből vihet a gyerekeknek.
Önkorlátozásunk egyelőre változatlan. Eddig se mentünk ki az utcára egy kivétellel, most se tesszük.
A pápa este hatkor megáldja a világot s Rómát. Urbi et orbi áldását közvetít a tévé, teljes búcsúnyerési lehetőséggel. A szentségek konkrét vételére nincs lehetőség.
Holnap tehát indul a kijárási korlátozás, és vasárnaptól óraátállítás van. A nyári következik, amikor kevesebbet alhatunk, mert az órák egy órával többet fognak mutatni. Igazából nem érdekel. A nyugger akkor fekszik és kel, amikor akar. Addig alszik, amíg ki nem veti őt az ágy. De hát befél az befél – mondta Tömörkény, a szabály az szabály – mondom én.
***
Végül egy német rövidhírből fakadó poén, mert nem tudtam neki ellenállni.
Nur 1 Packung, áll a toalettpapír-halmaz oldalán (a felszólítás egy német üzletközpont fotóján). A hír így szól:
„Jelenetet rendezett egy szupermarket pénztáránál egy 54 éves német nő, miután a koronavírus-járvány miatt bevezetett új szabályt betartva az eladók nem engedték, hogy egy csomagnál több toalettpapírt vásároljon. A rendőrök bilincsben vezették el” – írja a Magyar Nemzet.   A németet felelősségre vonták tettéért, mert hát nagy mennyiségű wc-papírt akart venni.
Innen üzenem nekik.
Ne korlátozzák! A WC-papír nem ér semmit. Kitörölheti vele a s*ét.

Móra megírta és Csehov is megírta, hogy amikor a fogad fáj, mindenki orvossá alakul. Igaz, Csehov a lónevű felcser minéműségét hajszoltatja a fogfájós környezetével. Közben viszont ő is kap tanácsokat. A fogfájás komoly dolog. Egy háborús vicc szerint két baka találkozik, s panaszkodnak. Képzeld egyik lábamat ellőtték. Az semmi, mondja a másik, nekem fáj a fogam.
Most azt mondom mégis a falábúra és a fogfájósra, hogy az semmi, mert akiket a pandémia vírusa, a koronavírus komolyan elkap, az az életével játszik. Alul, felül, kívül, belül, kanül, branül, csövek, a látvány is ijesztő, hát még elviselni.
De nem is erről kívántam szólni, hanem a drótpostán és az interneten érkező tanácsokról. Teszem ezt azért, mert a világjárványnak egyszer vége lesz, és feledésbe merülnek az innen-onnan záporozó, tízszer megismételt tanácsok.
Rossz a vírusra az algoflex, de jó rá az algopirin, rossz rá a nurofen, de jó rá a rubophen. A vöröshagyma minden bacit magába szív (a vírust is?), a 60 fokos inhalálás megöli a vírust, maradj otthon, csak a kiskertedben sétálgass, de ne érintkezz senkivel.  Hatásos rá az intravénás C-vitamin, nem ér semmit se a C, se  D-vitamin ellene. Kolorokin a megfelelő szer ellene, mondja Trump elnök, mások tagadják. Jajgat a világ, mert nincs elég maszk, nincs elég lélegeztetőgép, nincs elég oxigéncsatlakozó, nincs elég kórházi fekvőhely, nincs elég… semmiből nincs elég. De mennyi lenne elég?
Nyilatkozott a virológus, a nyugdíjas főorvos, a brit szakorvos, a jó ég tudja, milyen orvos, de tanácsaik részben egymásnak ellentmondanak, részben nagyon eltérőek. Láthatunk különféle Gauss-görbéket, de nem leszünk tőle vidámak, se okosok.
Márc. 25-én délben az egyházak jó része együtt imádkozott Ferenc pápával (mi is), hogyha Isten is úgy akarja, legyen vége a világjárványnak. (Vö. fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.) 
Az orvosok nagyobb része óvatosan nyilatkozik, mert bár megvan a vírus génkódja, de hatásos ellenszerekkel egyelőre csak kísérletek folynak.
Ezért terjed el az az általános érvényű felszólítás, hogy maradj otthon. Abból lesz a legkisebb baj. Talán. Remélhetőleg az idő nekünk dolgozik.
Jön a nyár. A tokiói olimpiát már eltolták tán egy évvel későbbre. A hotelek, panziók üresen állnak. Már azt kezdik pedzeni, akik egyáltalán becslésekbe bocsátkoznak, hogy a nyári programok átalakulása napirenden van. Jó, ha a nyár végére megindul nemzetközi idegenforgalom. Nesze neked sok-sok bakancsprogram, nesze neked családok éves találkozói.
Csaknem hihetetlen ez a bizarr valóság.
Az EU-nak pedig egy problémája maradt a Deutsch Tamás szerint, a jogállamiság helyzete Mo.-on. Úgy látszik, az uborkák görbülete beállt már a szabványban előírt mértékre.
Szegény világ, szegény EU, szegény gazdagok, szegény mi.
„Ne feledkezzél el szegény magyarokról… ”

Azt gondoltam, hogy a korona szóval kapcsolatban számos közmondást találok. De nem így van. Mindössze hármat sorol a szakkönyv.
- Leesett a koronája.  Elvesztette asszonyi tisztességét.
- Nem esik le a korona a fejéről. Nem válik szégyenére, ha elvégzi a munkát. Ne finnyáskodjon!
- Felteszi a koronát valamire. Munkásságát még nagyobb dicsőséggel gazdagítja. 
Hozzátehető még, hogy Ugocsa non coronat. (Ugocsa nem koronáz). Ismert történeti közmondás. Eredetét pontosan megállapítani nem lehet.
Az értelmező szótár gazdag anyagot kínál korona szócikkében.
1. Uralkodói fejre való kör alakú dísz, pápai, császári, királyi főúri, bárói, grófi, hercegi korona; hétágú korona; ötágú korona.
2. uralkodói méltóság. Pl. lemond a koronáról
3. javak birtokosa mint jogi személy. A birtok a koronára száll.
4. (átv.) működés kiemelkedő része, munka koronája; rossz cselekedeteit betetőzi egy még nagyobbal;  teremtés koronája: (vall.) az ember; (tréf.) a férfi.
5. (állattan) Az állat lábán a pata v. a köröm felső szélét szegélyező rész.
6. A fog zománccal védett része
7. a hibás fogra ráerősített burkolat: fogkorona. 
8. (csill.) A Napnak legkülső, látható része
9. (növ.) lombkorona. + A répa leveles része.
10. (tört.) pénznem. skandináv államokban és csehszl. pénznem, svéd korona.
11. Az agancs legfelső ágainak csoportja.
12. (vall.) Papi korona: időszaki papi gyűlés a kerületi esperes vezetésével.
13. (zene) A hangot meghosszabbító jel.
Szóösszetétel(ek): 1. koronaékszer; koronaerdő; koronafűrész; koronagyémánt; koronaherceg; koronajószág; koronaország; koronaörökös; koronaromlás; koronatartomány; korona-terem; koronauradalom; koronavaluta; 2. aranykorona; fakorona; fogkorona; lombkorona; papírkorona; töviskorona.
Idén immáron egy 14. elképesztően rossz kicsengésű jelentéssel bővítendő az értelmezőszótár anyaga. Ez pedig a koronavírus: a COVID 19, amellyel kapcsolatban egy másik fogalom is megjelent a köztudatban: a pandémia, azaz az egész világra kiterjedő járvány.
***
Hogy új szavak törnek utat a nyilvánosságban, arra példa, hogy a 90-es évek elején a parlamentben egyik vezető tisztviselő érdeklődött az iránt, hogy mi a pedofília szó magyar jelentése. Mondom neki, hogy fiatalkorú gyerekek megrontásával elkövetett bűntény. Pederaszta hasonló értelmű, de elsősorban fiú elszenvedői a felnőttek homoszexualitásának.
Más alkalommal valaki cikket írt a szubszidiaritásról, de valójában a szolidaritásról szólt a cikke. Úgy kellett utána szólni, hogy fogalomzavar, amit alkotott.
Hát nem árt vigyázni. Négy lába van a lónak, oszt mégis megbotlik olykor.
***
A nap eseménye: A pápa a világ összes keresztényét imára hívja: Ma délben együtt mondjuk el a miatyánkot (Pater noster). Jó oka van.

Jobb hírekre vágyom.
Tegnap erős földrengés Zágrábban,
reggeltől esett a hó,
a tévében egy téma kering: a covid-19 vírus.
A parlament hozta méltatlan formáját.
Egységben a kétség. Miközben rajtunk a nehézség. „Gratulálok” azoknak, akiket megillet, és azoknak is , akiket a gratulációm csakugyan megillet.
Mi tartjuk az önkéntes karantént.
Magam keresem az értelmes hang-, kép-, írásanyagokat, mert a négy fal nekem is négy fal.
Sajnálom a fertőzötteket, szurkolok a közigazgatásban közellátásban dolgozókért, nyomon követem a tett erőfeszítéseket, s
nem értem a rebelliseket, akik azért is sétálgatnak, terjesztik a kórt.
***
Gyermekeink többek között egy közlekedős mesén nőttek fel. Visszatérő szövegekből állt:
Menjünk talán villamossal? Nem, nem, nem lakunk mi olyan messze … menjünk talán… nem, nem, nem lakunk mi olyan messze etc.
Ilyesmi szöveg felnőtteknek akad a Bibliában is: „Hegyeket tépő, sziklákat sodró hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte”, s megszólította Illést az Úr.   (Vö. 1Kir 19,11-13)
Csupán stílusában hasonló az olvasnivalóm keresése.
Vásáryval végeztem, próbálkoztam Bernáth Auréllal, de nem sikerült mostani állapotomban vele töltekeznem,
elővettem egy történelmi tárgyú regényt, de nekem nem mondott semmit,
A Vége a Gutenberg-Galaxisnak? c. kötetet újfent félretettem. Poros már sajnos. 35 éve kellett volna végigolvasnom. Bár lehet, hogy akkor se…
Dér Katalin bibliai témájú elemzéséhez sem volt most türelmem, pedig több értelmes kötete vár olvasásra.
Végül – amire nem számítottam – Fekete Istvánnál kötöttem ki.
Amiket ír, megelevenednek előttem, s ott vagyok az általa lefestett szituációkban. Most egy ideig van munícióm tehát. Értem, amit ír, ízes tájnyelven beszélteti szereplőit, dunántúli kifejezésekkel élnek.
Egykori szerkesztőségi munkatársunk rendszerint így búcsúzott tőlünk: Isten megáldjon! Nem értettem, miért cifrázza, miért nem úgy fejezi ki magát, mint mi: No, Isten áldjon!       
Hát azért nem, mert Somogyból jött, s ott az általa használt formula a szokásos. Fekete Istvánnál viszontlátom az Isten megáldjon köszönést.
Kedves olvasóm. Most Isten megáldjon!
Én megyek folytatni a Fekete István-könyvemben (Éjfél után) való elmélyülést.

A tegnap híre, hogy Chicago érseke elrendelte, hogy a város harangjai napjában öt alkalommal szólaljanak meg, s hívják imára az embereket a vírusjárvány miatt. Reggel 6-kor 9-kor, délben, 15 és 18 órakor egy akarattal kérik az Ég urát, hogy legyen vége az inváziónak.
***
A nap felfedezése részemről, hogy a Covid vírus neve visszafelé olvasva jószerével egy szemtelen ige: DÍVOK, azaz divatba jöttem értelemmel bír. Ideje volna, hogy mielőbb kimenjen a divatból.
***
Ma sem mozdultunk ki. „Elhatároztam, hogy nem megyek ki, sőt – bent megyek ki.”
***
A nap filmjét FB-oldalamra feltettem. Marc Antoine Charpentier francia zeneszerző (1636–1704) életéről szóló kétórás film ez. Tele főleg a mester zenéjével. Többször is felhangzik benne Te Deuma, amelyet a Játék határok nélkül c. tévés játéksorozat szignáljaként használták többek között.
Ami engem megfogott, az az, hogy Charpentier nem röstellt az olasz Carissimitől tanulni. Nem vágyott túlságosan elismerésre.  A hivatalos muzsikusi állást Lully töltötte be XIV. Lajos udvarában, és tett is róla, hogy más ne kívánja zavarni köreit. Charpentier szintén udvari zenész lett de Guise hercegnő szolgálatában. Médea címmel a görög mitológiára épülő operát ír, amelynek a szereplői egy-egy ismert közszereplő (a Napkirály és alattvalói) karikatúráját megrajzoló mű. Nagyon jól sikerült, ezért nem szerették, pedig korának hű képét foglalta zenébe. Charpentier Lully halálát 17 évvel túlélte. Mégse kellett a Versailles-i udvarnak. Charpentier élete utolsó 11 évében kifejezetten egyházi zenét írt. Miséket, motettákat, stb. Akkor a Sainte-Chapelle-nek dolgozott, amelyet jezsuiták irányítottak.
Ami szépség megragadott a filmben, talán az, hogy a megszólaltatott zenéket széparcú fiatalok szolgáltatják, énekesek és hangszeresek, a konzervatórium növendékei. Nem tudtam betelni produkciójukkal. A film címe: Aki sosem lett a király zenésze: Charpentier és Versailles (magyar felirattal) 2005.
***
Ceterum censeo: Maradj otthon!

Hány gombócot tudsz megenni éhgyomorra?
Ötöt.
Hehe, csak egyet, mert a többit nem éhgyomorra eszed.
Papp Jancsi, a poénlövő is felteszi a kérdést barátjának, mire a válasz:
Négyet.
Kár – így Papp Jancsi –, mert ha ötöt mondtál volna, lett volna egy jó viccem számodra. 
Ezt a  viccet már leírtam más alkalommal, de hát most van aktualitása.
III. 18-án FB-ra feltett posztomat (Ebzárlat dögrovás nélkül) a „szakértők” diszkvali-fikálták. Mint válaszoltam nekik …fikálták. Ilyen alapon minden posztomat a szemétbe dobhatnák, mert magam nem sokat változtam észjárásomat tekintve. De mivel megtörtént a dolog, kihúztam magamat. Azért mégiscsak valami, a mainstream-mel szemben prédikálni igaz dolgokat. Kezdtem hát jól érezni magamat.
Ekkor jött a meglepetés.
Reggel viszontláttam a FB-on a diszkriminált posztomat. Korábbi örömömet elvették ezzel a gesztusukkal?
Hiszen már elképzeltem, hogy kikeresem A tanú c. munkából Bástya et szavait:
- „Mi az? Hát Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?! – Én már szart se érek?!”
Nos, ezért kezdtem a faviccel. Ha tényleg diszkvalifikáltak volna, tudtam volna egy jó összehasonlítást A tanú-beli jelenettel.
Valójában letörölték, visszatették és újra törölték fenti posztomat, mert ezért vagy azért, vagy tartalmi kifogás miatt (?) nem kívánják látni.  Mégse vagyok alábbvaló Bástya et.-nál.
Megpróbálnak leradírozni?
Ámbátor… 
Lehet, hogy csak a technika ördöge töröl, s törli a törlést, majd újra töröl (sine fine ad libitum).
***
Ceterum censeo: Maradj otthon!

A Civilkör c. tévéműsorban nyíltan beszéltek a mintegy megvalósult 3. világháborúról. Én kicsit erősnek tartom a kifejezést, de sok vonatkozásban igaz. Sajnos csak a végét kaptam el a beszélgetésnek, ahol arról volt szó, hogy a globalisták az ezzel ellentétes véleményen lévők épelméjűségét vonják kétségbe, miközben más szavakkal, de a műsor résztvevői kifejtették, hogy a globalizmus lejárt lemez.
***
Érdekes megállapítást tesz Varga László, a misztikus püspök, aki azt hangsúlyozza, hogy a kényszerű leállás jó lehet azoknak, „akik elsősorban intellektuális kapcsolatban állnak Istennel. Pótolhatják olvasmányaikat, és értelmük útján mélyebb kapcsolatba kerülhetnek vele.” Ami tetszik, hogy nem tartja a misztikát kizárólagos útnak, ami a hegycsúcsra vezet.
***
Még érdekesebb egy népszerű olasz történet, amely, mint a népmese, „szájról szájra" terjed. Egy blog arról szól, ahogy egy olasz ateista orvos tanúságot tesz megtéréséről:
„Soha, a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán  százával… és már nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók… El kell döntsük, hogy ki éljen, ill. ki menjen haza meghalni (…). Két hete, én és kollégáim ateisták voltunk. Ez volt a normális: Mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, akik templomba jártak. Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve. Mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Beismertük: mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni!
Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve, két társunk meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni, amikor csak adódott pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére lelünk! Kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket. Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, és mint még soha (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk. Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt, olyan békét hozott, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a földön. Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak, az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz embertársaim szenvedése, halála”.
Eddig a történet. Magam a reménytelenség ellenére remélem, hogy hazatérhet családjához, és jóllakhat.
Adja Isten, hogy így legyen!