Mickey webnaplója

Ma azon gondolkoztam, hogy tanultuk az iskolában táplálta belénk, tanulj, mert a tudást nem vehetik el tőled. Azt hallottuk nagyanyáinktól, hogy az a tied, amit megeszel. A jegyre való osztályzás ugyancsak azt sugallja, hogy emberi minőségeink, tehetségeink különfélék, és egy irányító hatalom tárgyilagosan be tudja mérni, hogy mit érünk bizonyos tekintetekben.
Fiatalként szembesültünk azzal, hogy verseny van, érvényesülésért folyik a küzdelem, nem babra megy a játék, a szűk keresztmetszetű hivatásokban könyöklés folyik, csaknem könyörtelen a harc (struggle for life, létért való küzdelem, sőt az érvényesülésért való küzdelem). De a versenysportok is kivétel nélkül az egyéni vagy csoportgyőzelemre irányulnak. Arra, hogy te légy a legjobb, a világklasszis, a világelső, az olimpiai aranyérmes. Nem is folytatom.
Rájöttem, hogy minket akarva akaratlanul individualista nevelésben részesítettek. Nézzük csak, mit mond róla a lexikon. Ilyeneket:
„Az individuum az egyetlen valóság, aki önmagában teljes és önmagának elégséges, mindene megvan ahhoz, hogy kibontakozhasson. Emberképe a mindenki mástól elszigetelt, énközpontú, öntörvényű ember. Az individualista elveti az ember közösségi természetét, a közösségek létrejöttének a lehetőségét is. Legfőbb törvénye az önfenntartás, legszentebb joga a szabadság. A társadalom közmegegyezés, szerződések eredménye; az ember akkor valósíthatja meg önmagát, ha függetlenné válik tőle. E felfogás szerint a közjó sem más, mint az egyéni javak összessége. Az egyén a közösségnek tett áldozattal szolgálatait mintegy megfizeti… 
Ám a keresztény emberkép ugyan elismeri az ember egyediségét, alanyiságát, de alapvető társra irányultságát is. Középpontba a személyt állítja, aki egyed fölötti kapcsolatokban él. Az ember szabadsága nem igazán függetlenség, hanem a valamire való szabadság, ti. szabadság az értékek megvalósítására. Mindazonáltal fölismerhető az individualizmus a vallásosok között is: közösségtől elszakadt, egoizmusba fordult, az Istenben csak a saját örömét és hasznát kereső lelkiségben.”
Hát ez az. Sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk annak a ténynek, hogy az ember társaslény, az ember csak unokáitól kapta kölcsön a világot, s nem az övé mindenestül. Tudatosítani kellene, amit a hitvallás rögzít: hiszek a szentek közösségében, s
egymással szeretetkapcsolatban élni,
egymás javát előmozdítani,
egymás életét értékesebbé tenni.
Egymás töredékes voltát békében tűrni.
Egymást bátorítani, hogy bontakoztassa ki képességeit, tehetségét, mutassa meg szorgalmát…  

Minap másoltam le Prokop Péter egyik gondolatát: - Befirkált papírszalvétát morzsák közé söpöri a pincér. Holnap meg elönt a méreg, hogy a modern múzeumban ugyanilyen macskakaparást mutogatnak. Ki kezeli a váltót, s milyen alapon dönt, hogy ugyanaz itt szemét, amott meg remekmű? Itt alighanem erős a nepotizmus. Megjegyzem, volt már abból botrány, hogy a kiállított halmazt a takarítónő szemétnek vélte, és kisöpörte a többi szeméttel együtt. 
Most egy érdekesnek ígérkező albumot vettem a kezembe, és megerősíthetem, hogy Prokopnak igaza van.  Hogy mi szemét és mi műremek, az meglehetősen szubjektív valami. Megrendeltem és megkaptam a National Geographic magazin 1997-es keltezésű különszámát, amely nemcsak a címben (A legjobb 100 fotó) ígért képeket hozza, hanem kommentálja is őket, mégpedig bőségesen. Mivel a lap szerkesztőségének a kezén 1888 óta a fotók milliói mentek keresztül, a zsűri szokás szerint igen nehéz helyzetben volt, hogy a 100 legjobb mesterművet tálalja albumjában.
Hogy mennyire sikerült ez a törekvése, az album nézegetőinek kell eldöntenie. Nem egy fotó esetén felmerül bennem a kétség.
Ha ez a kép benne van az első százban, milyen lehet a több millió?
A képek jó része attól került az érdeklődés középpontjába, hogy a fotós egy soha meg nem ismétlődő jelenséget kapott lencsevégre. Ilyen egy hímoroszlán portyára indulásának a körülmények miatt elég homályos felvétele, ilyen egy cápa alsó fogsorának a felvillantatása természetes körülmények között. Inkább csak elképzeljük magát a cápát, mintsem látjuk a fröcskölő vízzuhatagban. Kicsit ilyen a lóverseny paripáinak képe, amint a hajtűkanyarban vágtatnak, és egyikük lába láthatóan eltörött.
Mit mondjunk arról a képről, amely igen színes, de pusztán azért számíthat figyelmünkre, mert magukat kellető férfiakat ábrázol, mindenféle maskarában, függőkkel. A szemüket forgatják, s széles nevetést erőltetnek, hogy tessenek az amazonoknak.        
A címlap képe az afganisztáni menekült nő portréjával csakugyan meggyőző erejű. Tetszik az a gesztus is, amelyet a perui pásztorgyerekről készített a fotós. A képen sír a fiúcska, mert hat bárányát elütötte egy taxi. A képet a fotós kommentálta, melynek nyomán adakozás indult. A gyerek kára megtérült, s még egy iskola felépítésére is összejött a pénz, nevezetesen 4000 dollár.
***
Görög mag nélküli narancsot eszem. Az jutott eszembe, hogy a paradicsom és az uborka azon tulajdonságának köszönhetően  kerül a „gyümölcs” kategóriába, hogy magokat tartalmaz. Nos, hát az én narancsom pedig nem tartalmaz magokat. Ennél fogva nem gyümölcs?        

Eltűnődöm az idő múlásán. Szabó Feri és Prokop Péter után én is elgondolkozom azon, hogy ha
találkoznék mindig idősnek látott apámmal, aki 49 éves korában hunyt el, ugyan minek szólítanám magam így hetvenöt felé közeledve. Persze műprobléma ez, de érdekesen világít rá, hogy mennyire relatív még az emberek közötti viszonyok alakulása is. A földet kreáló Isten egyszerre fiatal és öreg. Időnkívüli.
Azt gondolom, hogy akiknek élethossza lényegesen meghaladja az átlagos életkort, azok úgy tekinthetnek az ajándék évekre (léttöbblet?), mint az idős színész az jutalomjátékra. Ugye utóbbi azt jelenti, hogy a meghirdetett este bevétele egésze az ünnepeltet illeti. Nemcsak a taps, hanem a bevétel is. Amikor egy hosszú életet élő ember ajándékokat kap, jó kívánságokat, tortát, pezsgőt, megemlékezéseket, olybá veheti, mint színész a jutalomjátékot. Persze ez az ünnepeltség csak akkor élvezhető, ha az ünnepelt korához képest elfogadható egészségi állapotban leledzik. Mert különben úgy jár, mint az idős színész, aki így fakadt ki: Fiatalkoromban nem volt mit enni, de pedig lett volna mivel, most már volna mit enni, de nincsen mivel. (Ugye kajákra és a fogaira célzott.)
***
Az egyszeri pap – Erdős Matyi bácsi – így kárpálta tanítványát, aki nem akarta agyoncsapni a legyet: - - Mi vagy te, hindu?
Ő jutott eszembe, amikor a napokban két büdösbogarat (mezei poloska) szedtem össze a lakásban s dobtam ki papírzsebkendővel megcsippentve, ma meg egy fátyolkát. Utóbbi eredménytelenül harcolt az ablaküveggel, s nem értette, hogy ha előtte világos a tér, miért nem tudja birtokba venni. Segítettem rajta. Boldogan(?) elrepült.
Megjelenése nekem azt jelezte: Itt a tavasz. A mogyoróbarkák ráfelelték: Igen, már közeleg.
***
FB-on találtam.
„Liszt műveinek tagadhatatlan szépsége, azt hiszem, abban rejlik, hogy a zene iránti szeretet felülírt nála minden egyéb érzelmet. Néha kissé messzire megy, letegezi, sőt néha csak úgy a térdére ülteti a zenét, de mennyivel többet ér ez annál a tartózkodó viselkedésnél, amikor egyesek úgy tesznek, mintha éppen most mutatkoztak volna be a zenének. Ez utóbbi biztosan illedelmesebb magatartás, de hiányzik belőle mindenfajta hév. A féktelenség és a fesztelenség Liszt zsenijére nagyon is jellemző, s jóval többet ér, mint a tökéletesség, még akkor is, ha ez utóbbi fehér kesztyűt visel.” (Claude Debussy, 1903 )
Egyetértek Debussyvel. Liszt Ferenc csakugyan modern zeneszerző, nagy újító, aki zenekart csinált a zongorából, ha éppen kedve szottyant hozzá.         

A nap hőse Szabó Feri, (P. Szabó Ferenc SJ) aki ma kilencven éves. Isten éltesse! A Napkút kiadó online írásokban emlékezik meg róla és szűkebb-bővebb miliőjével. A jezsuiták félórás videointerjúban tisztelegnek a Sodrás u. doyen-je előtt. Az Új Ember pedig következő, vasárnapi számában közöl vele készült interjút. Isten éltesse, ahogy nálunk felé mondják. Ad multos annos, ahogy a klerikusok körében ismert. Bon anniversaire, ahogy a francia fogalmaz.
Feri számos kéziratát olvastam, készítettem elő nyomdára. Régen volt. Legutóbbi könyvével ő maga lepett meg (Az Isteni Erőtérben). A vaskos (tanulmányt, emléket, eszmélődéseket, olvasónaplót tartalmazó) kötetben foglaltak azokra a másfél évtizedes történésekre emlékeztettek, amelyeknek magam is részese voltam. Örömmel gondoltam vissza a közös élményekre.
***
Tegnap megérkezett még két megrendelt Prokop-kötet. Így hatra emelkedett az általam még át nem olvasott köteteinek a száma. Egyszer talán, ha Isten is úgy akarja, még pótlom a Méhecske módra és a Pukkanó buborék vételével. Olvasom a Sziromszállingót, és olvasásra várnak: Innen-onnan találomra, Fügefám alól és az Igaz ember módra c. kötet. Hol nagyon lekötnek, hol kevésbé az új vagy olykor ismételt témák. Keresem benne a saját észjárásommal való hasonlóságot. Tetszik, hogy akad egy szókimondó klerikus, aki „érted haragszom”-módra kritizálja az eklézsiában előforduló nyűgöket. A korunknak megfelelő egyházi művészet ritka voltát, egyesek gőgjét, cifrálkodását stb…
Felmerülhet, hogy annyira kitűnő olvasmányok ezek? Vagy ugyan miért ragaszkodom az életmű teljes megismeréséhez?
Nincs jobb válaszom, minthogy ez az én formám, stílusom. Így olvastam végig Tömörkény összes novelláját, így Szabó Magda legtöbb könyvét, Bernáth Aurél írásait, Karinthy köteteit, Gárdonyi szép könyveit, de hűséges olvasója vagyok Deske virtuális naplójának, és még néhány blognak, amelyek nem biztos, hogy a legjobb magyar nyelvű blogok, de nekem tetszenek. 
Bevallom, hogy Mórának tartozom még azzal, hogy sok-sok kötetén átrágjam magamat.  Hogy tervemet megvalósíthassam, még elég hosszan kell élnem.
Én benne vagyok.
***
Ma Esztergályos Cecília egy tévéadásban megerősítette, hogy a konok fülzúgás nem halálos kór. Úgy fogalmazott, hogy miközben egy trafóház zúgásával él, a doktorok szerint kutya baja sincs. Persze nincs is, csak éppen úgy zúg a füle, mint aki egy trafóház mellett létezik. Az enyém pedig felerősített városi utcazajra emlékeztet. De rá se rántok. Különben is olykor abbamarad, hogy egy zenei frekvenciának adja át a stafétabotot.
Hajnali blogom előre hozva.

Forrásom Prokop Kavicsdobáló c. vaskos kötete.
- Nem minden haj tetves, de a tetű a hajban tenyészik. Bizonyos állások alig szabadok a romlottságtól, mely azokban sarjadzik. Ezt a Szörényi-lemez így fogalmazza meg: Ha te állnál ott, ahol én álltam, nem lennél már ártatlan. Karinthy pedig óv tőlük: Tetvestől ne kérj kucsmát (in: Így írtok ti, Balkáni közmondások)
- Eljutunk-e egyszer a felekezetek utáni kereszténységhez? A kérdés jogos. Már eddig is volt rá precedens. Amikor bármely keresztény felekezethez tartozót lenyakaznak, a vártanúság egybetereli őket. Mind Krisztusért áldozza életét.
- Különleges vallásos sznob, aki a kereszténység első helyeit kitüntetésekkel, rangokkal véli elfoglalhatni. Többször kifakad a csömböllékekre vadászó klerikusok miatt, Utalva a puritán istenfiára, utalva assisi szentjére. 
Íme, egy másik kritikus megjegyzése: Lócitromból aligha építenének Kölni dómot. Rendjelek, selymek, bíboranyagok, aranyláncok, a pompa csillogása, ékköves gyűrűk… ha a „boldogok a lelki szegények” kerítéseit elfogadjuk, önellentmondó kisiklások. Hányszor eszembe jutott, hogy Ferenc pápa ruházatának egyszerűsítése hogyan érinthette azt a szabódinasztiát, amely a pápákat időtlen idők óta ellátta a legkülönfélébb öltözékekkel. Bizony hatalmas erőfeszítés kell a puritánság visszaállításához.
- Apám-anyám kifürkészhetetlen szerelméből és is csak véletlen volnék? Pontnál is semmibb, aki mégis mindezt le tudom írni. Ezt válaszolja meg valaki! Megválaszolni nem lehet, talán nem is kell. Egyszerű: A Gondviselés akarata teljesült minden egyes ember létrejöttével. Ma az idézet vége így hangzana: Erre varrjon valaki gombot!
- Írásaink csalások. Húsz eset közül azt jegyzem ide, ami nekem tűnt föl, a többit elhallgatom. Esetleg igazságtalanul – pontosan, ahogy az irányított sajtó. Ez a kijelentése minden írással foglalkozót elgondolkoztathat. Érzékeny lelkiismeret kell a pontos megfogalmazáshoz és igaz íráshoz.
- Befirkált papírszalvétát morzsák közé söpöri a pincér. Holnap meg elönt a méreg, hogy a modern múzeumban ugyanilyen macskakaparást mutogatnak. Ki kezeli a váltót, s milyen alapon dönt, hogy ugyanaz itt szemét, amott meg remekmű? Itt alighanem erős a nepotizmus. Megjegyzem, volt már abból botrány, hogy a kiállított halmazt a takarítónő szemétnek vélte, és kisöpörte a többi szeméttel együtt. 
- Egy igaz ima is megfordíthatja az életet. A nem kizökkentő, sablonos sóhajok szalmakazlában nem sok öröme van Istennek s haszna a figyelmetlen seppegőnek. Merész kijelentés. Nem mindenkinek adatik meg a misztikus élmény, sem a nagyon személyes kontaktus az imában. De hogy Isten miképpen vélekedik az ilyen-olyan szándékkal létrejövő kapcsolódásokhoz, azt szerintem ember fia reálisan meg nem tudja ítélni. Gyanítom, hogy téved a szerző. Viszont a „seppegő” szó nagyon tetszik nekem.
- Az igaziság nevében még az igazságot is föladhatom. Nekem van igazam? De egy mosollyal rábólintok a másikéra. Az megérdemelné, hogy undokságaival eltiporjuk, de a gusztustalan hernyót is a jó Isten teremtette, s szép lepke lesz belőle. Az ítélkezés joga a Teremtőé. Mi egyként vagyunk egymásnak testvérei. Nem a mi dolgunk az ítélkezés. Írva van: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!
- Ars poetica: Magam meghatározása: festői eszközökkel kimondott gondolat a célom, mely a természettől kölcsönzött, de az utolsó lényegig leegyszerűsített formákba öltözködik. A kijelentés elmondja valóban azt a kulcsmondatot, amely a pap-író-festő eljárásmódjára jellemző. Kicsit Egri József gyakorlatára hajaz. A Balaton festője is addig-addig egyszerűsítette képeit, ameddig az egyáltalán lehetséges volt anélkül, hogy a kompozíció veszítsen értékéből. 

***
ISTEN ÉLTESSE A BALÁZSOKAT!
 

Jézusnak a jeruzsálemi templomban való bemutatásának ünnepe. Elég sokan részt vettünk a misén. Áldoztatáskor adódott egy kedves jelenet. Libasorban vonulunk ilyenkor előre. Többek között a fiatalasszony is, aki sokszor eljön reggel a misére, s hozza magával 3-4 év körüli kislányát, a gyermekcse pedig a babáját. Tehát elöl jött az asszony, utána babája, aki kapott egy kis keresztet a homlokára, s aki felnyújtotta játékbabáját, aki szintén kapott egy kiskeresztet.
Ami nagyon tetszett, az áldoztató eljárása, aki benne volt a mókában, és a kislány akciója, aki játékból elhiszi, hogy műanyag testű babája élőlény. Odasúgtam feleségnek: Ez volt az a pillanat, amit le kellett volna fotózni.
Nos, a pillanat elmúlt, fotó nincs, csak ez a néhánymondatos emlékezés, amely nem tudja megmutatni a kislány copfját, piroskockás kapucnis kabátját, sem ártatlan arcocskáját. Muszáj elképzelnetek.
***
A FB szerint a nyiroködéma a vízszintbe tevés folytán reggelre elmúlik, napközben előjön. Ellene dolgozik a mozgás (órás séta) kiváltja a sok ülés, mozgáshiány, túlsúly. Kialakulását a húsos étrend és a cukorbetegségre szedett gyógyszer előmozdítja, a hússzegény étrend (zöldségek gyümölcsök) és a fogyás késlelteti. Némileg ellentmond neki, hogy hús-zsír diétám idején erősen fogytam, és lábam is karcsú volt.
Mégis azt gondolom, hogy van benne valami.
A fogyás mindenképpen jó, mert mozgékonyabbá tesz, ami a nyirok arányos eloszlásához kell. 
***
Isten éltesse Timothée unokát születésnapján (22) és Szabó Ferit, akinek holnap lesz a születésnapja (90)! 
***
Hosszasan kitartva az olvasásban (456 o.) és kitartva a 90 dekás könyvet, ma befejeztem Prokop P.  Kavicsdobáló c. munkájának olvasását. Sajátos a humora, a hangvétele, a felütései. Egy rá jellemző megfogalmazást hozok csak most. Ezt írja: Zárkózott természet ki ne adja kézjegyét grafológusnak, mert az kibelezi. Szó se róla, van igazsága.
***
Zene. Arvo Pärt, Salve Regina.
https://www.youtube.com/watch?v=nOX5ex7PIu8     

Kell az a kis vérhígító
kell az a kis vízhajtó
kell az a kis tenziócsökkentő
kell az a második, harmadik féle is
kell az a szívritmusszabályozó
kell az a bétablokkoló
kell az a vitamin komplex
kell az az értágító bilobil
kell az a mirigy stabilizáló
kell az a kisvirágú füzike
kell az a barackmag für alle Fälle
kell az a vércukorkezelő tabletta  
kell a kaldyum is a vízhajtó miatt
kell az a koleszterin abajgató is
kell az a milurit is (már a neve is muris)
kell az a kis fogyás is, hogy magamhoz térjek. (Eddig 12 kg mínusz.)
Volt ugyan „orvos”, aki feleslegesnek tartotta valamennyi gyógyszeremet. Akkor kaptam stroke-ot.
Volt olyan orvos is, aki meghallgatta panaszomat: (minek ennyiféle pirula), és elhagyatta a ritmonormot. Akkor kezdődött újra a ritmuszavarom. 
Rájöttem, hogy jobb nekem, ha beletörődöm a gyógyszerkavalkádba, mintha a közérzetem romlik.
Szedem hát rendületlenül a mellékhatásokban is bővelkedő pirulákat, és nem vagyok vele egyedül.
Prokop így vénségében: „zabálom a nagy mennyiségben rám rendelt gyógyszereket, amelyek végzik mentő feladatukat, de ugyanakkor lassan gyilkoló fertőzésüket is… valami a bőröm falai mögött nincs rendben.”
Én ezt egyszerűbben fogalmaztam: A gyógyszerek éltetnek, a mellékhatások meg kinyírnak.
Itt most csak annyit írnék ide, hogy sorsát senki sem kerülheti el. Kit így, kit úgy…
Amit ígérhetek, hogy soha többé nem sorolom a tablettákat.
Akkor se, ha háromszor ennyifélébe fulladok bele.

A hét végén néhány félórát a jubileumi medjugorjei  kongresszus videója előtt töltöttem. A jelenések 40 éve folynak. Én 30 éve vettem részt a Mladifesten két lányommal. Egyik maradandóan emlékezetes élményem, ahogyan Milona von Habsburg (sz. 1958) szinkrontolmácsolja az éppen folyó előadásokat. Meleg volt, ő mezítláb álldogálva adta elő a hallottakat, mégpedig folyékonyan. Ezt csak azért vetem előre, mert a 40. évi megemlékezésben is szerepelt két ízben. Megmaradt mosolygósnak, tiszta tekintetűnek, slágfertignek, hitelesnek. Neve sajátos összevonása két első keresztnevének. Teljes neve ugyanis: Monika-Ilona Maria Carolina Stephanie Elisabeth Immacolata Benedicta Dominica Habsburg. Ő tehát Milona, aki hét nyelven (angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál és horvát) kommunikál. Milona képesítései közé tartozik többek között az újságírás. Ám amikor volt szerencsém munkában látni őt, akkor Slavko ferences fráter segítőjeként tevékenykedett – annak haláláig. Utóbb évek óta a Mary’s meal-programban vesz részt. Ez a mozgalom az egész világra kiterjed, és jelenleg kétmillió szegény gyermek nevelését és táplálását végzi. Lehet-e szebb hivatás ennél?
Aligha.
***
Magam hetvenöt felé kocogva (helyben járva) elgondolkozom rajta, hogy korosztályunk fogy.  Zs. annak idején elsőként kérte fel főiskolás tanárját, hogy legyen konzulense. Örömmel vállalta, a bizalom jeleként vette tudomásul. Ami akkor számított, hová tűnt? Mivel a tanár elhunyt, egészen új dimenziók között találta magát – végtelen gazdagságban.
***
Amikor ezeket írom, az új év első hónapjának épp a végén tartunk. Úgy tűnnek el a napok, hónapok, évek, mint a villám. „Pikk-pakk pont” a neve a hivatalos áruátvevőhelyeknek. Alkalmazhatom az életre is:
pikk-pakk. Pont. S kész. Mint a villám.
***
Most
várunk a tavaszra,
várunk az oltóanyagra,
várunk a találkozásokra,
várunk a kimozdulási lehetőségekre.
Várakozásunk hol reményteli, hol kevésbé, annak a függvényében, hogy kétségtelenül jelen lévő testi kopásaink éppen erősödőben vagy visszaszorulóban vannak.
***
Egy nyolc éve halasztogatott urológiai kontroll után elmerészkedtem a szakorvoshoz, hogy mondja meg: hogy vagyok? Reméltem, hogy pozitívan ítéli meg állapotomat, miközben a pakliban az ellenkezője is benne van. Megkönnyebbülve távoztam tőle. Felőle még elélhetek évekig.
Felőlem is. 

„Tegnap” emlékeztünk meg arról, hogy immár harminc éve annak, hogy jelenések kezdődtek Medjugorjéban. Lám, tíz év milyen gyorsan elszáll.
Igen. 81-ben kezdődtek a jelenések néhány gyermeklátnoknak. Őket zaklatták a rendőrök az akkor még élő Jugoszláviában. Később is adódtak ellentétek. Pl. a helyi püspök, és a medjugorjei ferencesek között.  Érdemes arról is beszélni, hogy szinte minden jelenést a bizalmatlanság légköre vette körül a maga korában. Így volt ez Lourdes-ban, így Fatimában, de másutt is.
A jelenésekkel kapcsolatban a keresztények is két csoportra oszthatók. Egy részük hitelesnek tudja a jelenéseket, más részük különféle érvekkel próbálja kétségbe vonni valódiságát.
Az én véleményem, hogy az ott történő eseményeknek hatalmas szellemi hozadéka van. Sok és kiváló gyümölcsöt terem a jelenség.
Ismerem Mikszáth Szent Péter esernyője c. munkáját, amely édesbús történet az emberek hiszékenységéről. Mégis azt gondolom, hogy Mária ajándéka ez az évtizedek óta tartó jelenlét.
A katolikus hitnek két alapja a kinyilatkoztatás és az ún. szent hagyomány. A tanító hivatal kijelenti, hogy lezárult a kinyilatkoztatás az újszövetségi szentírásokkal. Ha valaki ehhez hozzátesz, vétkes. Ám az itteni jelenések nem tettek hozzá semmit. Ebből a szempontból hát mindenképpen hitelesek. Értékük a személyes jelenlét. Ajándék. Arról szól, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.
Magam jó másfél évtizede készítek kommentárt a havi üzenetekhez. Megpróbálom jól érteni az elhangzottakat, és kifejteni bővebben tartalmukat.
Ezzel kifejezem elköteleződésemet azok mellett, akik hitelesnek ismerik el az ott történteket.    
Mondhatná valaki, hogy ezek tehát akkor medjugorjei katolikusok. De ilyen nincs. Nem szektásodhat el ez a zarándokhely. A hívei római (v. görög)katolikusok.
Egyszer jártam a helyszínen, 1991-ben. Végtelenül békés helynek éltem meg. Légköre volt. Tapintható volt a békesség. Később is a béke szigetének számított. A balkáni háborút sértetlenül vészelte át, s továbbra is érdeklődők millióit vonzza magához. Ma meg holnap online kongresszust tartanak helyben, amit milliók követnek az interneten. Biztos elhangzik közben a négysoros olasznyelvű himnusz:
Viva Maria, Maria regina. Maria nostra madre, Regina della pace. 
Itt hallható-látható magyarul az eseménysorozat:
https://www.youtube.com/channel/UCrOK5mcyGnmBqZ0a6-hgaDQ/live 

Interjút készítettek Dubai alapítójával, Rashid sejkkel országa jövőjéről, aki így nyilatkozott:
- Nagyapám tevegelt, apám tevegelt, én Mercedessel járok, a fiam Land Roverrel. Az unokám Land Roverben fog ülni, de a dédunokámnak újra meg kell ülnie a tevét...”
- Miért?
- A nehéz idők erős embereket teremtenek, az erős férfiak könnyű időket teremtenek. A könnyű idők gyenge embereket hoznak létre, a gyenge embereknek pedig újra nehéz időket kell élniük.
Sokan nem fogják megérteni, hogy harcosokat kell nevelnünk, s nem parazitákat…
***
Ma futottam a jegyellenőr elől – írja a Füles Bagoly. - Az egész vonaton át kergetett. Végül sikerült leszállnom, de még az állomáson is kergetett. Amikor elkapott, nagyon dühös lett, mert érvényes volt a jegyem. Csak a kétméteres távolságot akartam betartani…
És még egy:
Három beteg megfigyelés alatt áll a katonai kórházban. Mindegyik azt képzeli magáról, hogy ő egy bomba.
- Bumm! – kiabál az egyik. – Én vagyok az atombomba.
- Bumm! – kiabál a másik is: - Én vagyok a neutronbomba.
A harmadik hosszú ideig hallgat. Az orvosok úgy döntenek, hogy őt kiengedik.
A mikor kilép a kapun, felkiált: – Bumm! Én vagyok az időzített bomba.
***
Laci atya: Ne harcolj magad ellen, a múltad ellen. Ne ragaszkodj görcsösen a holnaphoz. Tedd le végre a fegyvert, add át magad és nem kell többé félelemben élned!
De jó megfogalmazás! P. Pio szinte ugyanezt fogalmazza meg más szavakkal:
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!