Mickey webnaplója

Nem akartam többet idézni Limpár Imre könyvéből, mert ide idecitálhatnám a kötet jelentős részét. Hogy mégis megteszem, az az asszertív jogok felsorolása miatt van. Idézem a 247. o.-ról:
„Az asszertivitás maximális érdekérvényesítést jelent maximális együttműködés mellett.”
Ez nekem fából vaskarika. Ha maximálisan a saját érdekeimet nézem, mások érdekei óhatatlanul csorbulnak. Én húst fogok hússal enni, mert megtehetem. Megtehetem, bár tudom, hogy a világ népességének jelentős hányada nem teheti meg, noha szüksége volna rá? Én Európába akarok jönni, mert jogom van hozzá! Nem biztos. Kicsiben: Én a Rózsadombon akarok élni, mert jogom van hozzá. Ha mindenki ott akarna élni, garantáltan csak vigyázzállásban férnének el Budának eme szép részén. Most visszamegyek egy lappal, s sorolom az „asszertív jogokat”. 246. o.
1.   Jogod van ahhoz, hogy megállapítsad, mi fontos neked, és mi nem. (Lelkiismereti szabadság)
2.   Jogod van ahhoz, hogy hogy tisztelettel bánjanak veled. (hol a kölcsönösség?)
3.   Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél. (vagy igen, vagy nem)
4.   Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket. (igen)
5.   Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek. (kölcsönösség?)
6.   Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet. (itt gyakori a kettős mérce)
7.   Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: Nem tudom. (Hol igaz, hol nem. Olykor színt kell vallani.)
8.   Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd. (Ez felveti a „megveszlek kilóra”-szlogen hamisságát. Burkoltan benne van a kizsákmányolás szentesítése)
9.   Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet. (ha jól értem, a teljes önkiüresítéshez)
10. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj. (Ha nincs jogod, akkor is meg fogsz betegedni.)
11 .Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél. (persze)
12. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is. (Korunkban senki nem panaszkodhat információs ínségre. Inkább arra lehet panasza, hogy az információk eltelítik anélkül, hogy akarná [reklámok], s az ellentétes információk olykor kiütik egymást.)  
13. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzésidet és véleményedet. (Igen, bár nem minden való a nagy nyilvánosság elé, tehát olykor nem bölcs dolog élni egy ilyen joggal. Vö. diplomatikus megfogalmazások.)
Ha nem tévedek, a felsorolt 13. jog mellett nem áll egyetlen kötelesség se. Már pedig a jogok elválaszthatatlanok a kötelességektől. 
A keresztény fő parancs (szeretetparancs) nem jogok felsorolása. Ez nem zárja ki azt, hogy az emberi méltóság része a jogokkal való élés lehetősége is. De nem a jog áll a középpontban, hanem a szolgáló szeretet.
Ezzel szemben az asszertív egészen addig önös érdekei mellett cselekszik, ameddig be nem látja, hogy immár mások érdekei ellen tesz.
Nem akarom sokat ragozni a kétféle attitűdöt, pusztán annyit jegyzek meg, hogy aki a mennyországot kívánja elérni, az a tisztítóhelyre kerül, aki csak a tisztítóhelyet tűzi ki életcélul, könnyen ráfizethet.
Ergo nem elég csak hoci-nesze alapon alakoskodni, a mások szolgálatát kell célul tűzni. Csak az ad elég tartást, muníciót ahhoz, hogy jó színvonalon elviseljük egymást. Az asszertivitás szerintem kevés. Avagy elképzelhető-e az érdekérvényesítés az örökkévalóságban?   
Ugye, nem? Bár a vicc szerint Ceausescu megpróbálta. Felment a mennybe, és megrökönyödve megállt Isten trónja előtt, s méltatlankodva kérdezte: Ki vagy te, és miért ülsz az én helyemen?
***
Zene. Egy hirtelen ötlettől vezérelve most legyen Bárdos Lajos Zarándokének c. vegyeskarra írt kompozíciója.
https://www.youtube.com/watch?v=Vti2D9YMokc     

Van, aki az egy gondolatot kifejtő hosszas anyagokat szereti, és nem azokat, amely mindössze egy-egy mondatban olyasvalamiket foglalnak össze, amelyek aztán egy életre elirányítók lehetnek. Pedig érdemes ezeken az útjelző mondatokon elgondolkozni, mert élni segítenek. Nekem ilyen a most olvasott könyv, amelynek sok mondatával egyetértek, kevéssel meg nem. S vannak olyanok is, amelyek érdektelennek tűnnek, talán, mert nem értem meg kifejtésüket. Ezek – gyanítom – nem nemek szólnak. Eme szerény bevezető után még idézek Limpár Imre könyvéből. Immár harmadszor.
- Szeretik az életet? Akkor ne vesztegessék az időmet, mert ebből tevődik össze az élet – idézi a szerző B. Franklint. Én meg most a szerzőt: Időnk egyenlő az életükkel…Ha napi egy órát töltök a közösségi médiában, 2 órát a telefonomat nyomogatom, és még két órát sorozatot, híradót nézek, akkor életemből több mint három évet a médiában töltöttem, több mint hat évet a telefonomat nyomogattam, és további hatot a sorozatok nézegetésével. Ez közel tizenöt és fél értékes év az életemből. (A szerző hozzám képest fiatal, s átlag 75 életévvel számol. A szerző fiatal, nincs tapasztalata nyugdíjasok életének népi alakulásáról.) Mindenesetre figyelemre méltó az időbeosztásról szóló véleménye. Pl. így ír: Ha életünk folyását hetekben szemléljük, kb. 3900 egységben, beavatkozási lehetőségben gondolkodunk. Ha napokban gondolkodunk, rögvest 27 393 alkalommal tehetjük elvileg ugyanezt. 92. o.
Még az időről: Ne a feladatokhoz rendeljünk időt, hanem azt fontoljuk meg, mit tudunk kihozni a rendelkezésre álló időből. 117. o.
Mára még néhány idézet kommentár nélkül:
Detlev Blenk:
Ha egy vasrúdból lópatkókat csinálunk, megnégyszerezhetjük befektetett pénzünket.
Ha tűket készítenek belőle, ötvenszeres a haszon.
Ha finom órarugók készülnek belőle, ezerszeres a megtérülés.
Az életünkben rendelkezésre álló idő értéke hasonló. Attól függ, hogy milyen értéket hozunk létre a ráfordított energiánkkal. 94. o.
***
„Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, hanem ha elvárjuk, másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik.” Oscar Wilde.              
***
Pál Feri: „A megoldhatatlan problémákban az a jó, hogy nem is kell őket megoldani.”
***
Amivel nem értek egyet: „Nem kell mindig mindenkinek megbocsátani, bármennyire is követelik ezt tőlünk.” 151. o . Nono. Jézus mondja: Napjában hetvenszer hétszer meg kell bocsátani. Ugyanő ezt imádkozza elénk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.  Nem a bűnöst, hanem a bűnt kell elítélnünk. Az ember megítélése Isten dolga. Ő viszont irgalommal tekint teremtményeire.   
Mi tagadás: tényleg gondolatgazdag kötet, amit mostanában forgatok. Ám azt hiszem, vissza kell fognom magamat, nem idézhetem ide az egész könyvet. Inkább csak arra hívom fel a figyelmet, hogy érdemes olvasni azoknak, akiket az efféle meggondolások érdekelnek.  
***
Zene. A zeneművek sokasága, mint a tenger. Ebből kiemelni egy cseppet, egy darabot könnyű is meg nehéz is. Egy fiatalkori élmény, Ave Maria Vico Torriani előadásában. Egyszer sorra kellett keríteni.
https://www.youtube.com/watch?v=1IfS90V-wbg

Gyerek, hogy neked milyen szar ereid vannak – állapította meg egy ápolónő.  62. o. …és ezek az erek behálózzák egész testemet, vélte a gyerek hosszú ideig.
Kisfiam, nagyon jó, de a könyvedben van három elütés – mondta az anyja. 64. o. Általános tapasztalat, hogy a hibákra koncentrálnak sokan, és nem veszik észre mellette a sok jót. Mennyire így van ez a massmediában. 
Halottról vagy jót, vagy semmit. Téves fordítás. De mortuis nil nisi bene. Helyesen: Halottról jól vagy semmit. Tehát igazat, vagy semmit. 66. o. Nem ez az egyetlen fals fordítás, de durva ez is. Miért ne lehetne elmondani a megholtról azt is, ami kívül esik a szuperlatívuszokon.
Ha nincs nálad a személyid, bevihetnek. Szinte teljesen alaptalan eme félelem.  Mégis hogy hat. 71. o. Strandra is személyivel kell menni, de azt őrizetlenül hagyni sem életbiztosítás. Tehát szorongás innen is, onnan is.
Ha éjszaka felébredsz, inkább keljél fel, mint hogy forgolódj tehetetlenül. Valamivel foglalkozz, aztán jobb eséllyel sikerül elszunnyadni. 76. o. Szerintem is praktikus.
Mindig azt tapasztaltam, hogy csak a lélek és a zene számít. Minden más feláldozható… és a zene nem lett az enyém, így a lélek lett a választásom – írja 78. o.
Amikor a pszichológust figyelmeztetik. Figyelj ide, a régi szép idők most vannak! 81. o.
Önfelmentések? Miért takaródzunk folyton azzal, hogy nem voltunk jókor jó helyen? 83. o. Igen. Ez az aranykor lényege. P. Emődi László: Minden úgy van jól, ahogy van, mert ha nem úgy volna jól, másképp lenne.
Miért merengünk és veszekszünk környezetünkkel azon, hogy félig üres, vagy félig teli a poharunk, miközben feledjük az igazságot: Van poharunk. 84. o. Jóléti társadalmak üressége.
Popper: Az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje…, egy önmagáról keveset tudó szorongó, neurotikus karakterből, ha elmegy önismeretbe, lesz egy önmagáról sokat tudó szorongó, neurotikus karakter. 85. o.
Mi az alapgondolat? – kérdezte a statisztikai vizsgán a tanár az SPSS-ről, s ő zavarba jött. 88. o. Nálunk a magyar dolgozat alapkívánalma volt gimiben: Minden mondatnak a címről kell szólnia. A többi csak szószaporítás (sajtgyártás).
Kiss Barnabás OSB: Urak, akkor vagytok szabadok, ha ismeritek a korlátaitokat. Rousseau megfordítása: Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz. Ez is igaz. 90. o.
Még visszatérek a kötetre.
***
Üdítő mondatok Deskétől, mert hasonlókat érzek:
Antikvárium nálam az égi szerelem, a tökéletes reménytelen szerelem. Semmire nincs szükségem, újra nem vágyom, érdek nélkül boldogít, ha találkozunk.
***
Zene. Két jazz-fenomén Grappelli hegedűs, Django Reinhardt jazzgitáros duója.
https://www.youtube.com/watch?v=ANArGmr74u4  

Nagy örömömre szolgál Limpár Imre könyve (100 mondat, amely megváltoztatta az életemet). A szerző velem rokon lélek. Én kb. száz közhelyet elemeztem, helyesebben szólva bontottam ki szabad fantáziálásommal könyv terjedelemben. (Nem lett belőle kiadás.) Limpár I. pedig száz olyan mondást sorakoztat fel, amelyek valamilyen módon befolyásolták az életét. Tehát azonos szerkezettel dolgozik, mint én egykor. Ez a felismerés önmagában érdekes volt. De nem csak ez. A felsorolt, esetleg generációkon át ható mondások és kibontásuk engem is elgondolkoztattak.  Az első 25-ből idézek néhány kedvemre valót.
Egy introvertált mindig introvertált marad – állapítja meg. 27. o. Igaz.
Nincs nyelvérzéked. 29. o. Bennem ez így módosult. Ha elfogadom, hogy nem vagyok képes elsajátítani egy idegen nyelvet, akkor biztos, hogy ez fog történni.
Amennyit alszol, annyit nem élsz!  Anyám megfogalmazásában: Allah kiosztotta mindenkinek az alvás idejét és az általa megehető ételmennyiséget. Aki előbb elfogyasztja őket, hamarabb meghal.
Funkciógyerekek. A bátyádnak kellett egy testvér. 35. o. Társítom hozzá: Ratkó-gyerekek, OTP-gyerekek.
A mérleg csillagjegy szülöttei bizonytalanok, lamentálók, nem döntenek. 38. o. Mindig tagadtam, hogy 12 féle ember létezik.    
B. Franklint idézi: Ami fáj, az nevel. 40. o. Én úgy ismerem, hogy ami nem öl meg, az erősít.
Ha valamit csinálsz, azt rendesen csináld! A mondatnak az a tragédiája, hogy nem tűri a hobbikat. 43. o. Megjegyzem, könnyen fafejűséghez vezet.
Majd még visszakapod! - mondja apa fiának. - De apa, akkor most te is visszakapsz éppen valamit, nem? – így a fiú az apjának. 45. Ellenvetés: Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.
Majd ha annyi idős leszel, te is megtudod. 49. o. Egy az egyben elhangzott családunkban is. Volt, amit megtudtunk, volt, amit nem, s gondolom, volt, amit csak mi tudtunk meg. Ugyan ezen az oldalon: Egy kisgyermeknek egyértelmű keretek kellenek. Mélységesen egyetértek a gondolattal.
…a coaching csak a felszín egy-két rétegét képes megláttatni, de azt igazi látás máshol keresendő. 53.
Némelyik nő mind egyforma. – emlegeti a közhelyet. 54. o. Azért emlegeti, mert nem segíti a párkapcsolatot egy ilyen torz, sommás vélemény. A nálunk elterjedt megfogalmazás: Minden közgazdász egyforma. Egyik ilyen, a másik olyan. 
Félt a fülbemászótól, hogy fülébe jutva megsüketíti, félt a dinnyemagtól, mert ha lenyeli a görögdinnye magját, akkor vakbeles lesz. Félt az anyajegytől, mert az elveszés lehetőségével társította anyja. (Erről lesz felismerhető) 60. o. Én is féltem, hogy meghalok, mert az általam temetőben talált obulus hullamérget tartalmazhat. (A suivre)
***
Zene. A Fájdalmas Szűzanya emléknapján. Kodály Z. Stabat mater. 18 éves korában írta a komponista.
https://www.youtube.com/watch?v=llV5Yay6F34

Aki képes kottát olvasni, azt hiheti, hogy ez természetes. De nem az. Több dolog jut eszembe a téma kapcsán. Az elhunyt karmester, Oberfrank Géza írta visszaemlékezésében, hogy nem egy jeles operaénekes a kottaolvasás analfabétája volt. Ő aztán némelyiket próbálta bevezetni a kottaolvasás rejtelmeibe. Gondolom, változó sikerrel. Elég furcsa, hogy kiváló orgánumú emberek nem értettek a kottaolvasáshoz, s mindent hallás után be kellett biflázniuk. Francia vejemnek kitűnő füle van, és nagyon szereti az értékes muzsikát. De amikor egy dallamot le kell pötyögnie zongorán, időt vesz igénybe a dallam összerakása és a hangok megkeresgetése. Nem tanítottak neki szolfézst. Nekem nehezen érthető, hogy mi okoz neki problémát. Neki az a furcsa, hogy lapról lejátszom a melódiákat, illetve, hogy hallás után is képes vagyok keresgetés nélkül megszólaltatni a kívánt hangot. Mi, akik a Kodály-módszeren nevelkedtünk, nem tudjuk, mekkora kincset csempészett belénk Kodály a szaktanárokon keresztül. Életre szóló ajándék, amelyért naponta hálásak lehetünk. Alig érthető, hogy a világszerte nagy sikert felmutató zenei nevelési módszer alkalmazását miért hagyta abba a mester saját hazája. Ami az egész világnak jó, nekünk miért nem az?
Leo Slezak osztrák tenorista írta meg egyik kortársának a kínjait. Az illető trombitálni tanult. Tanárja előjátszotta a megtanulnivaló darabot. A tanulót arra kérte, hogy írja le a zenét füzetébe. A tanuló leírta: tra, trararara, tratattatam, taarrararatta ta.
Száz szónak is egy a vége (egy szónak is száz a vége), hálás vagyok a gyerekkoromban megszerzett kottaolvasási tudás miatt mindenkinek, akinek köze volt képzésünkhöz.
***
Az ember összetevői test és lélek – mások szerint még szellem is.
Az előzőek miatt az emberi testületeknek lelkületük van. És ez nem szellemesség, hanem tény. Nem mindegy, hogy miféle lelkület lakik a testületekben (pártokban, különféle mozgalmakban, klubokban, baráti társaságokban), mert nem szolgálhatnak két Úrnak. Vagy építenek, vagy szétszórják azt, amit mások építettek. Ez a kettősség végigvonul az emberi történelem egészén.
***
Diftongusok. Egy Kelet-Magyarországról származó illető írja, hogy nagyon szereti A muzsika hangjai c. filmet, mert benne Julie Andrews úgy ejti a szolmizációs hangokat, ahogy kell: dou, rei, mii. Az ország keleti csücskének nyelvjárásában valóban ez a megszokott. Jau kutya ez a Braunó! – mondják.
***
Zene. Akkor legyen dou, rei, mi Julie Andrews-tól.
https://www.youtube.com/watch?v=pLm07s8fnzM     

Szűkebb társaságunkba négy Mária is tartozik. Hogyne. Hiszen amikor mi gyermekek voltunk, a legtöbb lánykát Máriának, Erzsébetnek, Margitnak hívták. Aztán a Dzsenniferek kikoptatták őket, s ritkaságszámba megy, ha valakit ezekre a nevekre keresztelnek.  
Szept. 12-én egy régen írt versemmel köszöntöttem a Máriákat. Annak idején, amikor a Távlatok szerkesztőségében dolgoztam, kezembe került Gyurkovics Tibor Névike c. kötete, amelyben a különféle keresztnevekre rímbe szedett asszociációit írta meg. Egy kötetnyit. Persze egy lap egy négysorost tartalmazott, ha jól emlékszem. Így volt vagy se, ma már ez teljesen mindegy. Ami témámhoz tartozik: a vers keletkezéstörténete dióhéjban ez. A Névike megihletett engem, és Mária nap közeledvén hamarjában leírtam a Mária becenevek kapcsán feltoluló asszociációimat. Így állt össze a Mari-vers. Mivel pedig egyik Mária nevű kollegina sokunkat meghívott vendégségbe, nála aztán egy meghívott vendég, egy kanadai nő felolvasta a publikum előtt.
Mostanság feleségnek elmondtam, hogy idén ezzel a versikével köszöntöttem csoportunk négy Máriáját. Mire ő azt mondta, hogy nem is ismeri ezt a versemet.
Nem gondoltam volna. Inkább úgy lehet, hogy az évek során elfelejtette.
Nekem ez most apropó arra, hogy posztomba emeljem a régi rigmust.

MARI-VERS

Mária,

dallamos, mint az ária.

Mara,

ködpára, zúzmara.

Ria?

Ria, Hungária.

Mary?
Van, aki nem isméri?

Riska,

szegény mint egy riksa.

Marcsuka,

Mint a csuka karcsuka.

Marcsa,

finom, mint egy harcsa.

Maruszja,

nincsen neki bajuszja.

Marcsi,

szereti a Karcsi.

Mari:

mosolygós és ari.

Mariska,

vállán lóg a tarisznya

Marika,

gazdag mint Amerika.

Mariann, [ejtsd: mérienn]

kérdezem, hogy mér ilyen?

Mirjam,

csak utánozni bírjam.

Marica,

dorombol, mint a cica.

Marina,

sebes mint a paripa.

Marióra

csendes mint a falióra.

Marietta.

hosszú, mint egy pipetta.
Isten éltessen minden Máriát, 
koccintsunk, kezünkben tartva
egy pohár jó piát. 
egy jó pohár piát!

***
Ma újra érdemes napunk támadt. Sikerült, amit elterveztünk, szép nap végén adunk hálát Istennek.
***
Újabb lemondás a vírusveszély miatt. Elmarad a tervezett osztálytalálkozónk. Azt hiszem, az adott helyzetben jó döntés. Magam is kerülöm a kontaktokat, lévén koros valaki, és krónikus nyavalyák viselője.
***
Zene.  L. Cohen, So Long, Marianne https://www.youtube.com/watch?v=3XzAjfwQtvM

Ma kint voltunk P.csabán.  Mica – mondhatom – magas létrára kapaszkodva dolgozott. Hősies volt elszántsága. Én is letettem valamit az asztalra. Én voltam az Untermann. Az imádkozó alsó ember, de leginkább csak a létrasor lengéscsillapítója.
Gyorsan elment a nap.
Levente trombita-kottáját egy óráig olvastam. Lapról olvastam. Sokféle szerző ismert darabját kínálja lejátszásra a szerkesztő. Pl. volt katonatársam, a keramikus Brodszky F. egyik ősétől, a komponista Brodszkytól elég sok anyaggal találkoztam. Aztán Purcelltől Bachig, Beethoventől Csajkovszkijig terjed a széles skála.
***   
Éjszaka néhány pattern járt az eszemben. Régi találmányaim ezek. Most megpróbáltam mondatba gyűrni őket. Ilyenek lettek: Szir-szar szűrszőr szúr.  Szár-szer-szór kimaradtak. Hát az utóbbiak nem álltak össze mondatba.
A másik érdekesebb sor: Ár ér ír orr, őr, úr űr. Most kiegészítettem a lehetséges mássalhangzókkal. Így sokkal teljesebb. Ár, bér, csér, dér, fér, gér, hír, ír, kér, mér, nyer, orr, őr, er-ő, sö-r, szőr, túr, tör, tér, vér.
***
A Libri kirakatában tábla kb. ezzel a szöveggel: A járvány miatt egyszerre maximum 15 ember tartózkodhat. Mondom feleségnek: Hogy örülnének az eladók, ha az ismert könyvkereskedelmi gondok ellenére összejönne a kívánt 15 vevő egyszerre.
Érdeklődéssel fogadtam Limpár Imre könyvét 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet.  Kossuth kiadó 2020. Ilyenek vannak benne, halottról vagy jót, vagy semmit.  Majd még beszélünk. S még 98. igazat kell adnom a pszichológus szerzőnek, aki azt elemezi, hogyan hatnak évtizedekig végig nem gondolt mondások, közhelyek, s hogyan befolyásolják mindennapjainkat, okkal vagy ok nélkül. 
Izgalmas kalandra hívja az olvasót. Arra ösztönzi, hogy ki-ki szedje össze azokat a mondatokat, mind a 100-at, amelyek valamiféleképpen hatottak életére.
Grószi pl. magáról: Talán csak én lennék az okosabbik.
Iskolában: A szép kezeddel írj.
Gyerekek száján: Cini-cini hegedű, macska lika keserű.
Grätzer József: Adorján, hármat ugrik a létrán.
Otthon: A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Stb, stb. Nem ígérem, hogy elmegyek százig.
***
Zene. Levi egyik kedvence, az Il silenzio.
https://www.youtube.com/watch?v=DRrTujHaHis


    

A mai perikópa ismert példabeszéd. Lehet, hogy korabeli közmondás megidézése? Nem tudom.  „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” (Lk 6,41.42)
Mai megfordításai is alkalmasak arra, hogy élesen lássuk a jelenséget és a belőle következő feladatot.
- Mert te mindig… (vagy mert te soha se…) a szálkakeresés kifejezései.
- Az a baj, hogy nem a szeretetparancs szerint élünk. Másokat kellene szeretni és magunkat megrendszabályozni, ám mi másokat akarunk visszafogni, edzeni a jóra, és magunkat szeretjük.
- Az a baj, hogy nem fogadjuk el a másikat jelenvalóságában, hanem elvárásokat támasztunk másokkal szemben.
- Az a baj, hogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a mi módszereink mellett más jó cselekvésmódok is létezhetnek.
- Eddig nagyképűek voltunk, de most már tökéletesek vagyunk – gondoljuk -, s ennek megfelelőlen viselkedünk – bátran hibáztatva a tőlünk különbözőket.
- Hajlamosak vagyunk magunkat tökéleteseknek látni, amihez a többieknek asszisztálniuk illik.
- Ránk nehezedik a hatalom szeretete, a szeretet hatalma helyett.
- Inkább arra érzünk késztetést, hogy „megmossuk a fejét” a tőlünk különbözőnek, s nem a lábmosó alázatával közelítünk társainkhoz.
Biztos van még néhány ide vonatkoztatható kitétel, kapásból ezek jutottak eszembe.
***
Ha az ember tejeskávét készít, jól teszi, ha odafigyel ténykedésére. Ma életemben harmadszor fordult elő, hogy a narancsital dobozából akartam tejet önteni a kávémba. Alig különbözik felülnézetben a tejes doboztól. Szerencsére most hamarabb észrevettem, hogy a tej nem sárga, s másik dobozt nyitottam ki. Azért lett némi gyümölcsös bukéja a hosszú kávémnak.
***
Ebédre lecsót ettünk. Ez a lecsó nem az a Lecsó. Nem egyik barátom beceneve. (Meglepő módon fia beceneve Óma, azaz alma palócosan ejtve.) Mindenkinek van egynéhány beceneve. A családunkban ilyenek fordultak elő: Kaponya, Békanyúzó Jabagyel, Mizás-kazás-pókos-dadás, Uzsorás, Szitakötő, Csia, Kokes, Nyuszi, Nyúlbéla, Ostoby, Katincó-batincó, Kazittyó és még ki tudja, hány.
***
Zene:  ABCD, rajtam kezdé… https://www.youtube.com/watch?v=0NGTO-fkJ-o        

A gondolatot Mándy Ivántól vettem.
Az ablak híd a külvilág és a belvilág között. Kilátni, meg belátni, ahogy Mikszáth írja egyik novellájában. Az ablakok sokfélék, és tükröznek valamit abból a civilizációból, amiben keletkeztek. Valaha tán hólyaghártya adott némi világosságot s óvta a belső teret az időjárási szélsőségektől. Aztán az ókorban már kezdtek üvegablakokban gondolkozni. Szépséges művek születtek később, az ólomberakásos színes üvegek alkalmazásával. A pórnép örült, ha egyáltalán volt ablaka hajlékának. Rómában az emberek nem igazán foglalkoztak a hideg elleni védekezéssel. Szimpla ablakaik mögött télen nemritkán fáztak. Kis koromban dupla ablak mögül néztünk a világra, sok apró szemből állt az ablak, hogy törés esetén csak a hibás kicsi részt kelljen cserélni. Ócska volt a házunk, s egy-egy nyugatról lecsapó zivatar be-belátogatott a konyhánk kövére. Nem sokkal a 2. vh után laktunk ilyen körülmények között Kelenföldön, ahol az ablaktáblák között vászonroló árnyékolt. Zuglói lakásunkat kicsapható faredőny óvta, de gyakran meghibásodott, mert már vén volt. Kispesten pedig spalettáink voltak. Józsefvárosi lakásukban ketté csavarható dupla ablakok leledzettek, s minden ablaktisztításhoz ketté kellett bontani az ablakokat, hogy (szaknyelven) a kettest és hármast is megpucoljuk. Előre jutást óbudai lakásunk ablakai jelentettek. Itt már thermopan ablakokkal számolhattunk. Mivel légmentesen ragasztva vannak a táblák közbezárt légréteggel, fele munkával tisztíthatók. Az újabb lakások már háromrétegű thermopanok a még jobb szigetelés miatt.
A hollandok nem tesznek az ablakokra függönyt Én is szeretek kilátni a környező rétre. Ám nem ez az általános divat. Hanem a sötétítő függöny és a csipke függöny párosa.
A seregben szolgáló üveges fickó azt mesélte, hogy az üzlet prosperitása érdekében megfizetett néhány suhancot, hogy üssenek ki néhány ablakot. Aztán megjelent ő, a kárelhárító.
Hasonló történettel állt elő az egyik ablakpucoló. A nehezen tisztítható üvegeket kirúgta, és sajnálkozva jelentette, hogy kitört néhány ablakszem. Az új üveget azután néhány mozdulattal meg tudta már tisztítani.
Egy másik ablaktisztító Svédországban arra lett figyelmes, hogy a tisztító ember spirálisan, csigavonalban pucolva folyamatosan dolgozik, mint a kombájn az amerikai prérin. Sokkal gyorsabban végez. Ugyanő elmesélte, hogy egy öregasszonynál is ő pucolta az ablakokat. Egy alkalommal azután az történt, hogy a nő megkérte, hogy ne pucoljon semmit, csak beszélgessen vele egy órát. Ugyanúgy megfizeti, mintha az ablakokon matatott volna.                
Máris sok a szöveg  egy poszthoz. Akkor filmes szakszóval élve: ennyi.  
***
Tamkó blogjából: Pista azt mondja, hogy hazudik, de hát nem hazudik, tehát hazudik.
Persze, azt hazudja, hogy hazudik, ám mi jól tudjuk, hogy nem hazudik.
***
VD blogjából: valahányszor filozófiával kezdek foglalkozni, mindig villanyszerelés lesz belőle.
Egy viccre hajaz: KGST-ben a szovjet traktor-alkatrészeket, akárhogy rakjuk össze, valahogy mindig tank lesz belőle.
***
Saját blogomból: „A keserű barackmagot az különbözteti meg az ehetőtől – aki akarja.”
Én is csak aktualizáltam az eredetit: A kétpúpú tevét az különbözteti meg az egypúpútól – aki akarja.
***
A messengerből:
-  Aztán ivott-e kend már valaha rossz pálinkát?
– Ittam.
– Oszt milyen vót?
– Jó.
***
AIRportal.hu: Manchestertől Teneriféig majszolt egy doboz chipset egy utas az EasyJet járatán, hogy ne kelljen maszkot viselnie a fedélzeten. (Korunk karikatúrája)

Misére megyünk. Az utca túloldalán a kerítésen ül Sanyi. Sanyi bokszoló volt, iszákos lett, hajléktalan és ahogy mondani szokták, alighanem nem százas. Évek óta próbálja lelejmolni, akit lehet. Máskor is átkiabált valamit arról, hogy mind a pokolra fogunk kerülni. Ma is átkiabált, amit nem értettem, de Tücsi igen. Sanyi azt mondta, hogy ő maga a pokolba kíván menni. Ej-ej, nyugtázom, de hát nem tudja, mit beszél.
Szájmaszkban foglalunk helyet, miután fertőtlenítettük tenyerünket. A mai mise igeszakasza Lukács evangéliumából vett szöveg (6. fej.) s a boldogságokról szól. Máténál nyolc boldogságmondás szerepel, itt négy. Lehet vitatkozni azon, hogy mi okozza a számszerű különbségeket. Túl azon, hogy visszaemlékezők írják, amire emlékeztek Jézus életéből és tanításaiból. Szerintem a különbségek oka, hogy Jézus hasonló tanításokat adott, de nem szóról szóra ismételte önmagát, hanem a pillanat ihletése diktálta, hogy mikor mit közöljön. Ez okozza az eltérést, s nemcsak itt, hanem pl. a miatyánk-ima megismertetése során is. Nem pontosan ugyanazt írja le Lukács, amit Máté. De ez nem baj. Lukács feljegyzése:
[Jézus] tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal. 
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.
Én a hajléktalanra gondoltam, miközben hallgattam a perikópát. Ő a nyomorult, akinek Jézus minden jót ígér. Ő az, aki ennek ellenáll, bár nem tudja, mit beszél.
Mi meg, bent ülők nem nélkülözünk legalábbis olyan mértékben nem, mint egy csöves. Reményünk az üdvösség.
Hogy ki a gazdag, ki szegény, az azért relatív egy határon belül. A föld zöme gazdag, ha kritériuma a jóllakás, a vidámság, a megbecsültség. A mély szegénységet jellemzi az éhínség, a keserű sors, a megvetés és kirekesztés.
Azt hiszem, hogy Pál apostol igazít el ebben a kérdésben, aki azt írja, hogy tud bővelkedni és tud szűkölködni is, ha kell.
***
Zene. A nyolc boldogság, ortodox kórus
https://www.youtube.com/watch?v=nDcVeKXFykI