Mickey webnaplója

A  Balatonnál egyvégtében kánikula volt az elmúlt héten. Boldogan üdvözöltem a tavat már a sztrádáról, amikor megpillantottam. Nem is láttam többet. Nekem a strand egyre messzebb esik, így mellőzöm a vele való találkozást, egyben a sirályok récék, az aranyhíd és a csendes hajnalok fotózását. Megteszik helyettem mások.
Ami érdekessé tette a hetünket, az a találkozások. Fogyatkozó hallásom megnehezítette a kommunikációt. Nemcsak tolmácsolni kellett az idegen szövegeket, hanem hangosan elismételni, hogy én is megértsem. Nem könnyű a fellépő hiányosságok elviselése senkinek. Ebben a rekkenő időszakban megpróbálta huszonegy ember az egymással való szótértést és egymás elviselését.
Ami számomra érdekes.
Mi azt gondoljuk, hogy miénk a ház, a kert.
A hangyák azt gondolják, hogy övék minden, potyognak le a hársfa lombjából, esnek a méreteikhez képest kb. a 100. emeletről, és vidáman futkosnak tovább, miután talajt fogtak.
Ha a pókoknak lenne tudatuk, akkor kiröhögnék az embert, aki azt hiszi magáról, hogy övé a nyaraló. Egy frászt.
Ott van, ameddig ott van, aztán visszaadja valamennyi pókfajnak a terepet. Alig kiterjedésű apró pókoktól kezdve a karoló pókokon át a méretesebb kaszáspókokig sokféle fajuk megtalálható. Finom szálaikkal minden tele van. Kitakarthatod a sarkokat, másnapra új háló feszül ugyanott.
Ez a pók telefonja, hiszen tele-fonja.
De az apró madarak is ott csicseregnek napkeltétől napnyugtáig.
Ami új volt idén, egy kabóca jelenléte. Olyannyira, hogy egy este körbezsongta a konyhát, úgy kellett kitessékelni.
Hadd zárjam megfigyeléseimet azzal, hogy az utolsó délután megjelent egy mókus is. Korábban gyakrabban láttuk, idén jobban rejtőzködött.
Aszályos időszak lévén, pocsolyák híján alig találkoztunk szúnyoggal. Nem tudtak a lárvák kikelni. Mondanom se kell, hogy egyáltalán nem hiányoztak.
Itt abba is hagyom beszámolómat.
Dolgom van, a készült fotók feldolgozása.

Kettő az egyben. A Beszélgetések a ferdetoronnyal kötet a Túl a palánkon c. Spanyolországból küldött hírlapi tudósításokkal folytatódik a jelenleg olvasott Móra-kötetemben.
Hm. Túl a palánkon. Jó kis időmértékes cím. Felidézi bennem a tanár-diák viccet.
Feladat időmértékes verssor írása.
A diák felolvassa, mit írt. Íszom a vízet.
Mire a tanár immár helyesen: Ülj le, te marha!
Megint bővül a sajátos igék sora. Emlékeztetőül: Móra tájnyelvi igeragozásának eddigi sorolása (marakszanak, óvakszik) kiegészül újabb találatokkal: cipekszünk, gyötreni. Még újabb találat a furakszik. És egy tájnyelvi kifejezés: kacsalódni – enyelegni, tenni a szépet.
A kötetben részletes leírást kapunk Gaudi templomának építési helyzetéről. Gaudi a Sagrada Familia-templomot megálmodva egy igazi katalán épültekomplexust terveztett felépíttetni. Méretei: a hajó hossza 160 m, a kereszthajóé 130, magassága 60 m. A fő torony 160 m, melyet tizenhat db 100 m-es torony vesz körül. Éjjel lámpák hirdetik a credo első sorát.
Móra csaknem lehetetlennek tartotta, hogy valaha elkészüljön a mű, mert lassan csorgott az a mérhetetlen összeg, amibe megépítése került volna. Amennyire ismerem a templomépítés sorsát, közeledik befejezése. A lehetetlen teljesülni látszik.
Egy másik érdekesség a bikaviadal közkívánatra történő leírása. Megjegyzi, hogy egyedül a bika arányos teste szép a viadal egészét tekintve.
Nem szereti, miként én se szeretném, mert…
A leírás vége tetszik. „Hogy megszavaznám-e Magyarországra a bikaviadalt?
Meg.
De csak úgy, ha az arénában nem 12 ember viaskodnék egy bikával, hanem 12 bika egy emberrel.
Az előtt az egy ember előtt én is megemelném a kalapot.”

A vendégfogadás rugalmasságot kíván.
Jelenleg kilencen vagyunk nálunk. Tegnap átmenetileg tizenöten, de leszünk napokig huszan is. A hét tapasztalata, hogy a társaság programja kilencváltozós függvény. Ha magamat állandónak tekintem, akkor nyolcváltozós. Ha az időjárást is figyelembe veszem, akkor mégiscsak kilencváltozós.
Kánikula vagy esős idő,
hidegfront vagy dunszt.
Fogad a fodrász, vagy sem.     
Veszünk paradicsompürét, vagy sem (leves).
Korán kelnek a fiatalok, vagy későn.
Reggeliznek-e, vagy az már ebéd?
Kirándulnak-e, vagy várost néznek?
Adminisztrációt intéznek, vagy inkább strandra indulnak?
Szeretik a paprikáskrumplit, vagy inkább a milánói makarónit preferálják?
Értik-e, amit magyarul mondunk, vagy tört idegen nyelven kell értésükre adni valamit?
Pihennek-e vagy lakást néznek?
Bankba mennek vagy költöztetik az ingóságokat?
Társasjátékoznak-e, vagy mindenki inkább a mobiljával pasziánszozik?
Elég-e húsz péksütemény vagy kevés?
Kell-e még egy karton tej vagy sem?
Vonattal közlekedjünk-e vagy kocsival?
Kell-e pulóver, vagy egy póló is elég?
Van-e náluk naptej, vagy itthon hagyták?
Hol található egy radír?
Elég lesz-e a párizsi és a borjúmájas, vagy vegyünk még?
Hányan kérnek szendvics jégkrémet, hányan fagylaltot?
Van-e valami krémünk szúnyogcsípésre?
Hol van a fenistil?
Van wifi?
Elég a térerő?
Beleszaladnak-e egy tüntetésbe, vagy megússzák, amikor tömegközlekednek?
Nem folytatom.
A függvény talán nem is kilencváltozós, hanem a kérdések hálója, folyamatos újratervezéssel.
Nagyon életszerű az ilyen családi összejövetel.
Szépen összecsiszolódunk, kikerülünk átmenetileg a nyugdíjasok megszokásaiból.  

Unokázunk. (A magyar mindenféle szófajból képes igét képezni!) 
A nap forrón süt.
Mármint odakint.
A szobában idebent kondicionáljuk a levegőt.
Így is mezítláb járkálunk a padlón mi öregek és az unokák is.
A parkett terítve apróbb-nagyobb játékokkal.
Megállapításaim:
A legjobb a perzsaszőnyegen téblábolni.
Eggyel kellemetlenebb egy padlón felejtett plüssmackón átgázolni.
Kettővel kellemetlenebb egy parketten felejtett könyvre rálépni.
Hárommal rosszabb egy díszpárnába botlani.
Néggyel kellemetlenebb egy leesett rostirónon taposni.
Öttel rosszabb matchboxot tudni a talpad alatt.
Hatodik fokozat, a különféle LEGO-építőelemeken járni.
Akkor inkább a murva, vagy kavicsszőnyeg.
A legjobb a Balaton iszapjában mászkálni.
Simogatja a talpunkat.
Mit simogatja!
Körbeveszi.
De ahhoz oda kell nyomulni a forróság ellenére.
Hát egy frászt!
***
Móra tájnyelvi igeragozásának eddigi sorolása (marakszanak, óvakszik) kiegészül újabb találatokkal: cipekszünk, gyötreni.
Még keletebbre ez utóbbi hangzócsere igen gyakori: pl. motrot, litret, stb.   
***
Mindenkinek boglya hűvösét kívánom, melyben tíz tizenkét szolga heverészett annak idején Arany Toldijában, amikor még nem kánikulának titulálták a forróságot, csak megállapították, hogy „ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”.
Persze vásott diákok mi minduntalan szikkadt töcskenyájakat emlegettünk.  


  

Mint ismert kicsit hallok, mert nagyot hallok. Így fordult elő, hogy a mai olvasmányt nem ismertem föl, csupán csak szótöredékek és egyes szavak jutottak el fülemig. Pl. hogy csipogjon.
Lássuk, mit nem értettem!
DT utánam küldte emailben.
„Jaj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja. Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az utca sarát. Ő azonban nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson nem kevés nemzetet. Azt mondta ugyanis: ,,A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket. Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.’’ -- ,,Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, aki nem fa! Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja.” (Izajás 10,5-7.13-16) Izajás az akkori viszonyokat értékelte.
Aktualitását nehéz volna kéteségbe vonni.
Mert ma is vannak birodalmak, kezükben bosszúállás, látszólag nyerő helyzetben, mert magukat okosnak vélik. Eltökélt szándékuk a pusztítás, nemzetirtás, vezetők kiirtása, népek határainak eltörlése, megfélemlítése.
Valójában ostobák, akiket utolér a sorvadás, a tűz lángja.
A birodalmak a deep state, Oroszország, Kína, stb. karmai között népek léte kerül veszélybe.
De nem ez a nóta vége.
Izajás szavait a Prédikátor hitelesíti és terjeszti ki igazságát minden korra, amikor így szól:
Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint, semmi sem új a nap alatt. Amire azt mondják, új, az is megvolt már a régi időkben.
És akkor posztom végén Jézust idézem egy mondat erejéig: Akinek füle van, hallja meg!        

A petúnia név hallatán Kästner ifjúsági regényének egyik szereplője jut eszembe. A petúnia jelenleg több színben pompázik az erkélyünkön. Illata kellemes, de nem tolakodó. Szeretem.
Kellemes hidegfront teszi zavartalanná napi időtöltésünket, immár egy hete. Legkésőbb két nap múlva visszatér a kánikula. Csak meg ne gebedjünk a nagy forróságban. Hamarosan kitör a balatoni láz. Nagy a készülődés. Vajon hány fok lesz árnyékban. És tűző napon?
Ami a fr.-k programját illeti, pillanatról pillanatra alakul, ahogy a körülmények diktálják.
Szeretnének ejtőzni, de várost nézni, adminisztrációs ügyeket intézni, rokont látogatni, meghívásoknak eleget tenni, kiruccanni a Palatinusra  - még akkor is szűk lenne az időkeretük, ha mind ezek követhető és logikus sorrendben valósulhatnának meg.
Mindenesetre jól érzik magukat, és ez fontos a mai zűrzavaros időkben.
Olvasom, hogy pl. Chr.-ék Németo.-ban rekedtek, mert sztrájkol a személyzet. A reptéren járatkimaradás van.
Újabb hír. Ma érkeznek valamikor.
Zűrzavar az energiaválság miatt.
Zűrzavar az adóreform terve miatt is. Jelenleg tüntetnek, akik tüntetnek. A parlamentben meg vitáznak. A tüntetők között karigeri, aki azért a KATA megváltoztatása ellen tüntet,  amelyet meg sem szavazott. Élére állt annak a ba nem jelentett tüntetésnek, amelyhez hasonló tüntetőt Budaházyt elítélte. Nagy zavar van a fejekben.   
***
Továbbra is Mórához menekülök. Kell a humora, kell egy kis idill, kell egy kis visszaálmodás a múltba, amikor még nem volt számítógép, sem információs dzsungel, de nyugodt élet tisztes szegénységgel párosulva igen, és emberi kapcsolatok a maihoz képest igen intenzív módon.
Mit tehetünk?
Megpróbálunk okosan élni jelenünkben.

A mondás szerint „mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki”. Az én kalapom (az én olvasmányom) ez idő szerint Móra, így hát vele kell köszönnöm, róla kell írnom néhány jellegzetességet.
- Ő is emlegeti a puruttya szót, amit egykori főnököm, aki zalai számazék.
Én viszont rákaptam a dorozmás (érdes) melléknévre, amit egy somogyi hölgytől tanultam el. Így bővül a szókincsünk szóról-szóra.
- Gyula barátom családjában az volt a szokás, hogy ha az egyik gyerek kapott egy csokit, ő oszthatta szét, de ő maga az utolsónak maradt részt ehette meg. Nagyon vigyáztak arra, hogy minden szelet egyforma nagy legyen.
Ez sem mai elv. Most szembesülök vele Móránál, aki ezt írja: „…gyerekkorunkban az volt a regula, hogy az egyik felez, a másik választ”.
- Egy példa Móra fanyar humorára: „Az emberek [ma is] is sokkal jobban boldogulnak fej nélkül, mint ha például a könyökük hiányozna.”        
- Többször belebotlottam már néhány helyi szóhasználatba. Az egyik ilyen, a fitymálta, degradálta értelemben: lecsökkentette. Egy másik ilyen az eszmetehetség  szellemi képesség értelemben.
Helyi szóhasználat marakodnak helyett marakszanak, óvakodik helyett óvakszik.
- Elég alázatos szerző Móra, aki idegen tollakat is szívesen idéz.
Tetszik, amit Arany Jánostól citál Károlyfürdőről:
Isten veled, Karlsbad szép tája,
Ezt tovább az ember nem állja:
Rothad szíve, tüdeje, mája,
Igy végződik a földi pálya –
Alászolgája!
***
Mindezt azért tudom gépbe pötyögtetni, mert francia vendégeink ez idő szerint Budapesttel ismerkednek.
Van mit nézniük, mert az ellenszél ellenére széppé varázsoltatott fővárosunk. A Vár és a Hősök tere környéke egyaránt.
Azért érdemes egyszer a kettes villamosról is megtekinteni a Dunát.
*** 
Ebben az órában landol Christopher fiú gépe, aki hazatelepült Amerikából feleségével együtt.
Ebben az órában fejeződik be Mányban csoport találkozónk, amin saját vendégeink miatt nem vettünk részt.  

Ez mindig nagy megkönnyebbülés. Több mint 1000 km-t levezetni, órák hosszat szemükkel az útra tapadni, ez mindenkinek fárasztó.
Jaj, csak ne találkozzanak őrült sofőrrel,
se részegessel,
se belövöttel.
Hála Istennek, megint itt vannak épségben.
Valamiféle élmény lehet újra megtölteni azokat a falakat, amelyeket évtizedek óta olyannyira megszoktak.
E. szeme felcsillant, amikor T. bekapcsolta az éneklő hóembert.
De talán még inkább sikere volt annak a kaktusznak, amelyet K. hozott nemrégen, s amely visszamondja azokat a hangokat, amelyeket elé mondtak, közben zöld fénnyel világít és hosszában vonaglik.  
A megérkezés ihletett csendjét megtörte az új élmény varázsa.
Általános jókedvbe ment át a társalgás.
Az már pusztán hab a tortán, hogy a kínált Unicum is megtette hatását. Oldotta a fáradtságot, feszültséget. Olyannyira oldotta, hogy fél órája minden utazónk leeresztett redőnyök mellett alussza ki jól megérdemelten az út fáradalmait.
Végre kinyújtózhatnak, végre az igazak álmát alhatják.
Nézem Fr. Bibliáját: La Bible de Jérusalem. A legprecízebbnek tartott Szentírás. (Cerf 1973. Ebben az évben született felesége.)
Mivel lefeküdtek, tovább olvastam soron következő Móra kötetemet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Újra az alföldi idióma. Azt írja: puruttya. Meg azt is: marakszanak. Nyugatabbra marakodnak a szokásos formula. De éppen ezektől a szavaktól érdekes a nyelvezete. No meg attól, hogy úti beszámolóját teletűzdeli olasz kifejezésekkel. Az embernek ingere támad, hogy megtanuljon olaszul.
Hát hogyne, a világ legdallamosabb nyelve.  
Mozgalmas hét elé néznek vendégeink:
- M. cuccainak átköltöztetése
- Bp megismerése
- rokonlátogatások
- a Palatinus meglátogatása.
Hogy aztán meg a Balatonban csobbanjanak kedvükre.       

Úgy vásároltunk, hogy a jelenlegi három fő helyett holnap kilencen leszünk Isten segítségével. Merthogy este várhatóan felkerekednek a franciák, és meglátogatnak minket. Ez nagy átalakítást kíván tőlünk. M. kezdi kiköltözését vásárolt lakásába. Mi felhoztunk összesen öt szivacsmatracot. Hogy ezek elférjenek, egy szobát a lehetséges mértékig leürítettünk, egy másikba hurcoltuk a dolgokat, hogy elférjenek mind, és legyen mégis egy viszonylag jól használható nappali.
Némi munkát jelent, de évek óta ezt játsszuk el, így semmi különösebb fejtörést nem igényel, csupán rutinmozgások egymásutánját.  Talán annyival macerásabb az idén, hogy egy évvel öregebbek vagyunk, és még annyival, hogy a két kanapén is újra cseréltük a huzatot.   
Feltöltöttük készleteinket, még a szúnyogriasztó folyadékot is pótoltuk. (Meg kell jegyeznem, amikor 2005-ben Fonyódon házat béreltünk, s közel lévén a parthoz szállásunk erősen támadtak a szúnyogok, szerte a környéken semmiféle szúnyogirtót nem kaptunk a boltokban. Tagadhatatlan a komfortfokozat növekedése az elmúlt másfél évtized alatt. Most már sok minden van, és egyre több pénzt fizetünk a több mindenért. 
A vásárlás kaotikus körülmények között történik.
Vettünk tíz zsemlét (hol van már a 23 forintos ára) 650-ért,
Nesquik kakaóport 2000-ért (pontosabban a tébolyult 1999 ft-ért), de levontak az árából egy hozott tikett alapján 20%-ot, s kaptunk további tiketteket a vásárolt összeg után.
Vettünk egy marék paradicsomot 800-ért, és még sok minden mást, amit nem részletezek itt.
A számolócédula feljogosít minket, hogy legközelebb egy pakk Zewa eü.papírt méregdrága ár helyett csak drágán vehessük meg.
Továbbá 12 000 ft-os vásárlásunk után kaptunk a kártyánkra 12 pontot, azaz 12 ft-ot. Ezt is levásárolhatjuk.
Tudja ezt valaki követni?
***
Túl vagyunk tehát a bútorok tili-toliján, a porszívózáson, a tisztálkodáson. Most hosszas várakozás kezdődik, attól az időponttól kezdve, hogy a franciák telefonon jelzik: „most indulunk”.
Az úti Boldogasszony óvja őket kimerítő autózásuk során.

A valóság ma fordított: az infláció miatt inkább kettőt fizet és egyet kap. A könyvmegállóban rapszodikus a helyzet: Valamennyit viszel és valamennyit elveszel.
Tegnap egyet vittem, kettőt hoztam.
Az egyik Mark Twain kötete (Koldus és királyfi). Jó könyv, választékos fordításban (Jékely Z.).
Mark Twainnek  már a művészneve is furfangos. Ő fiatalom a Mississippin hajózott matrózként. A helyenként sekély folyómedret folyamatosan figyelni kellett, s jelezni, így pl. „mark twain”, azaz második vonal. Innen a neve.
A kötetbe belelapozva alig tudtam letenni. Régi olvasási emlékek tolultak fel bennem. Elcsodálkoztam rajta, hogy Würtz Ádám hogyan képes kifejezetten szép arcot rajzolni egy vonallal.
A másik kötetet Dékány András írta, szokása szerint hajós témáról (Mexikói legények). Nem olvastam bele a könyvbe. Csak arra lettem figyelmes, hogy az illusztrációk egyike se mutat nőket. Csupáncsak férfi hősöket. Nem emlékszem arra, hogy fiatalon olvasott regényeiben nők szerepeltek volna. Vagy igen? – talán epizód szerepben.  Ebben a kötetben Kondor Lajos grafikái szerepelnek. Konecsni Gy. tanítványa volt. Kondorról tudni lehet, hogy grafikái sikeressé tettek könyveket, amelyek elnyerték az év legszebb könyve-díjat.       

***
Két napja a játszótérre vittem Ritácskát. Sok szép fiatalasszony beszélgetett ott. Ma a Csillagvárba menetünk pénzünket befektetni. Itt is csaknem kizárólag fiatalasszonyokat láttunk, láttam. Megszemléltem formás alakjukat, kb. úgy, mint a repülő galambokét és kész. Elmeséltem ezeket a felségemnek, és egy viccet, amit Józsa Csaba Sz. F.-nek mesélt egykoron. Kb. így szólt:
Tanítónő: - Gyerekek, milyen madarakat ismertek?
Anna: - sirály. - Nagyszerű.
Zoli: -  veréb. - Nagyszerű.
Pistike: - kerekes bagoly. - Pistike! Ilyen madár nincs! - így a fiatal tanítónő. - De igenis van, tessék csak eljönni hozzánk, mutatok egyet.
A tanító néni kíváncsi lesz, elmegy Pistikéhez. Pistike bekiabál a szobába:
- Nagypapa, nagypapa, gyere ki, mondd el, milyen volt fiatal korodban a nőkkel megismerkedni?
A nagypapa kiront a tolókocsival, s elkiáltja megát: - Huhúúúú!