Mickey webnaplója

Este megnéztem a Real Madrid MCI. foci elődöntőt. Mivel hozzám a RMA stílusa áll közelebb, nekik drukkoltam. Az előző meccsen kikaptak 4:3-ra. Ezzel a hendikeppel indultak csatába. Kaptak hozzá még egy gólt. Na, itt kapcsoltam ki a tévét. Nem kívántam végignézni kivégzésüket.
Kár hogy így tettem. A 90. és a 91. percben kiegyenlítettek 5:5, majd kiváló csatáruk, Benzema egy 11-essel a RMA javára döntötte el a meccset. Csaknem hihetetlen teljesítmény az övéké. Hiszen végig pörgős futballt játszott mindkét erős csapat.  
A RMA játssza majd a döntőt a Liverpool ellen.
Meg kellene nyerniük a bajnokságot.    
***
Ma én is jó voltam. Csúcsot döntöttem. A szózat játékban a második lépésben hoztam a megoldást. Ilyen még nem volt.
***
Á. unoka ma előérettségin vesz részt ma. Angoltudásáról számol be. Érdeklődve várom az eredményt. (középfokú…?)
Az érettségi füstje mindmáig nagyobb, mint a lángja. 1965-ban nagyon reméltem, hogy eltörlik egyszer s mindenkorra. Nem tették. Ha visszagondolok, arra jutok, hogy jelentősége még inkább csökkent.
Én pl. töriből a II. vh.-ból vizsgáztam, sorolnom kellett a náci vezéreket. Na és?
Matekból a szögfüggvények összeadásának igazságait kellett ábrázolnom a táblán. Na és?
Oroszból azt fejtegettem, hogy Gorkij hogyan vonzódott az olvasáshoz, (mécses v. holdfény mellett olvasott.) Na és?
Magyarból három eposzt kellett értelmeznem keletkezésük tükrében, és elemeznem írói módszereik összehasonlításával. Megtettem. Na és?
Ha megkértek volna, hogy cseréljem le egy autó rendszámtábláját, felsültem volna.
Ha megkértek volna, hogy egy vállalat könyvelésének mik a sarokpontjai, álltam volna, mint szamár a hegyen. Lehet, hogy azt se tudtam volna megmondani, hogy mennyibe kerül egy csomó retek.
Tartok tőle, hogy ma sincs ezt másképpen.
Érettségivel nem lehet sokra menni.
Van virág, van osztálydíszítés, van ballagás, van szerenád a tanárok ablaka alatt, van bankett, van ének (filíííszter leeeszek maaagam is), van iskolazászló-átadás, van érettségi szalag, van tabló és beverklizett vizsgatételek. Van egy csomó szerveznivaló, van érettségi elnök, van jószándékú szemhunyás az esetleges bakik tusolására.
Talán menedzsernek való az a sokféle elméleti tudás, ami a gimnáziumi évek során  a diákokra ragad a gimnáziumi évek során.
Ha eltörölnék, nem sokan siratnák meg.
 

Terjed a neten a wordle játék. Angol ötbetűs savakat kell megtalálni hat próbálkozással.
Ennek van egy magyar változata, a wordle magyarul, játssz korlátlanul.
A nyolc próbálkozást lehetővé tevő magyar változat neve pedig Szózat játék.
S ha még ez is kevés lenne, játszhatsz a szó reggelt-tel is.
Nagyon hasonló fejtörők ezek. Általában egy megfejtést tesznek lehetővé naponta, kivéve a játssz korlátlanul-fajtát. Ott nincs megkötés.
Elkezdtem játszani.
Mivel éjfélkor kezdtem, általában éjfél után adódik a következő fejtési lehetőség.
Játszottam azzal is, amelyik több feladványt tesz lehetővé egymás után.
Játszottam az angol variációval is gyatra angol (nem)tudásommal.
Szerencsém volt. Találomra beírtam, hogy trust. A negyedik változat célba talált: train.
Úgy vagyok most vele, mint a svéd gyerek, aki bélyeget gyűjtött egészen addig, amíg a papája meg nem lepte egy kiló bélyeggel. Azóta nem gyűjt bélyeget. Lehet, hogy kiszeretek belőle.
***
Hazahoztam a szatyornyi orvosságot. A negyedéves adagot.
Valaha azzal kezdtem a szortírozásukat, hogy a nagyobb papaírdobozokba tömködtem a kisebbeket, hogy kevesebb helyet foglaljanak el a szelektív gyűjtőben. Mint közismert, minden bliszteres kiszerelés papírdobozba van rejtve, és minden dobozban megtalálható a gyógyszer részletes ismertetése. Mivel ezek az adatok rendre a neten is szerepelnek, első dolgom a gyógyszerleveleket megfosztani a dobozoktól, amiket kidobok a kísérő papírokkal együtt.
Újítottam.
A kidobandó papírdobozokat és leírásokat a földre dobom. A végén laposra taposom őket, és szemétlapáttal egy műanyagzacskóba gyömöszölöm. Ez a leggyorsabb eljárás. Így viszem a kukába a válogatott szemetet.    
Hogy milyen pazarlás ez az egész, és mennyire fölösleges, mondanom se kell.   

Újra olvastam J. Swift: Gulliver utazása Lilliputban c. regényét. Nem fogom ismertetni a felnőtteknek szóló fordulatos mese részleteit. Adva Gulliver, a seborvos, aki hajóra száll, és a törpék országában, Lilliputban köt ki. Ennek császára úgy tudja, hogy ő a világ leghatalmasabb uralkodója. Ám ellenlábasa Blefuscu, a másik törpe birodalom uralkodója ugyancsak úgy tudja, hogy ő a leghatalmasabb. Csak még Lilliputot kívánja legyőzni. Lilliput császárának is hódító tervei vannak. Blefuscu leigázása után alkirályt akar állítani az elfoglalt tartomány élére. A mese rávilágít a két uralkodónak és udvarának ármánykodásaira.
Gulliver megpróbálja kibékíteni az uralkodókat egymással. Ez majdnem a vesztét jelenti, mert udvari ellenlábasai életére törnek. Csak egyik barátjának információi mentik meg az életét, no meg az a tengeren hányódó csónak, amelyre vitorlát szereltet, és amelyen elhajózik az egymással fenekedők vizeiről.     
A mű nyilván az akkori angol politikai körök viselkedését karikírozza.
Ám napjainkban sem jobb a helyzet. 
Adva egy gerjesztett háború egy harmadik fél rosszvoltából. Adva néhány politikus, OV és a pápa, akik nem szeretnék, ha eszkalálódna a helyzet, hanem a béke követeiként nyilatkoznak meg. Adva a háborúból hasznot remélők Siserahada. Adva a társadalmak szokásait, hagyományait felborogatni akarók káoszteremtési hajlandósága. Ami a legszomorúbb: adott már megint embertömegek egymás ellen való bevetése, emberek ezreinek halála, azoké, akinek az ég világon semmi bajuk egymással.
Eközben létezik egy más világ is, amely felette áll minden földi képzeletnek és útkeresésnek.
A mai zűrzavarban azt tesszük jól, ha a biztos értékek gazdájához fordulunk segítségért. Ahhoz, akiről a próféta azt hirdeti: „az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok”. (Izajás 55,8-9)    

Hosszas életem során legalább öt szék tört össze alattam.
- Először egy kerek pilleszék. A neve is mutatja, hogy könnyű, kevés anyagból van. Könnyű volt vele elbánni. Kónuszos része igen sérülékeny. Elég csak kibillenteni álló helyzetéből, hogy megadja magát.
- Egy műanyag szék lába azért tört ki alattam, mert kánikula idején ültem a karosszékbe, és a hőre lágyuló műanyag elgörbült, eltörött. A rakásolható székeket azóta kettesével összepasszítom, és kettőre ülök. Így elbír minden további nélkül.
- A Trabant első ülése roppant kényelmes, de a mozgatható háttámla és az ülőrész kapcsolata gyenge. (Vagy én vagyok nagyon erős.) Mindenesetre nem mammut méretre van méretezve. Egyszer alattam megadta magát racsnis szerkezete.  
- A jezsuita szerkesztőség sok bútort költöztetett haza Nyugatról. A Sodrás utcai olvasóteremben a keményfa-lécekből összeszerkesztett székek az idők során szétszáradtak. Egyszer a folyóiratpolcok előtt álló székre ültem, és az annyi darabra törött szét alattam, ahányból készült. Eséskor fölrúgtam az újságos polcokat is, így aztán nem is tudtam hirtelenjében, hogy előbb az aprófát szedjem-e össze, vagy a polcot hozzam rendbe, szortírozva a sajtótermékeket. (Ezt a széket egyébként a rend alkalmazottja újra enyvezte, összerakta.)   
- Ugyancsak a szerkesztőségben történt, hogy a Kanadából konténerben hazaszállított vas- és műbőrkombinációjú karosszéket én örököltem meg. Évekig ültem a forgó, billenő-ülőkés, kényelmes alkalmatosságon.  De ez a szék is ebek harmincadjára került. Öt lába hegesztve kapcsolódott a függőleges tengelyhez. Ám az egyik hegesztés elengedett. Nagyot reccsent alattam az alkotmány, egyik lába kitörött, én meg padlót fogtam. Mindenki engem sajnált, pedig a szék ment tönkre. Nekem semmi bajom nem lett. (A szék utóélete: Elraktam a lomtárba, hogy hátha meghegesztik, hiszen javítható volt. Nem így történt. Lomtalanításkor kidobták. Sajnáltam.)
- Minden korábbi eset azért aktualizálódott bennem most, mert minap egy összecsukható szék (sogenannter Klappstuhl) csuklott össze alattam. Előttem is nagy súlyú ember ült rajta, de tán emelkedett lelke óvta meg attól, hogy összeomoljon alatta az alkotmány. Az én súlyos egyéniségem alatt viszont megtört – szó szerint.
***
A székely bemegy a családjával a városba, egy szállodában vesznek ki szobát éjszakára.
Éppen a fiával bámészkodik a székely a hallban, mikor felfigyel egy középkorú molett nőre. Az megnyom a falon egy gombot, kinyílik egy ajtó, a nő belép. Az ajtó becsukódás után fél perccel újra kinyílik, és egy fiatal, karcsú nő lép ki. Erre a székely megszólal:
- Áron! Hozd anyádat!

Nem fogom pontos életrajzát adni a szerzőnek.
1850-ben született. Székesfehérváron tanult és érettségizett a cisztercitáknál.  Folyamatosan képezi magát, poliglott, orientalista tudóssá lesz. Ha jól értettem leírását: szabadkőműves. Sok nyelven beszél.
Ideidézek a naplójából néhány érdekes részt.
- Megjegyzi, hogy a világháború (1. vh) kitörését „a barbárság fellegvára, a cári birodalom okozta. Töröltessék el a neve” – teszi hozzá még keserűen.
Ez kicsit új nekem. Nem is igazán értem. Gavrilo Principet a cár atyuska hergelte volna fel?    
- Fia menyasszonyáról elragadó sorokat vet papírra. Hasonlót még nem olvastam: „Freudenberg Mariska elragadó, minden erénnyel ékes lény, menyem lőn. ..Lelkem telve e lénnyel, ki most leányom lőn… még ennél is több: jó és hűséges, nemes gondolkodású, távol áll tőle minden alacsonyrendűség, és közel hozzá minden, ami nemes és maradandó. Ő a mindenünk. Mi is kaptunk valamit, amit oly keservesen nélkülöztünk: rokonokat. … Mióta naponta Mariska lélekfényes szemébe nézek, megnőtt szellemi erőm. … Hány ember dicsekedhetik olyan mennyel, aki ily erényekkel rendelkezik? Fiunk boldogságban úszik. Bizony, aligha szolgált rá bárki nála jobban, hogy a Gondviselés jóságának ilyen ajándékával ilyen társsal gyarapodjék. Isten boldogítsa őket egymás iránti szerelmük által!”
Majd utóbb: Mariska 28 éves korában a spanyolnátha áldozata lett!
- G. I., bár izraelita, leginkább az iszlámhoz vonzódott. Híres orientalista lett, külföldön nagy sikereket tud magáénak, itthon kudarcok érik. A kereszténységről nincs jó véleménye: „…a háborús időkben aggodalmaim vannak a világméretű, általános öldöklés miatt, amely a kereszténység igazi csődjét jelenti. Mit teremtett ez a rendszer, 19 évszázados világhódításával? Dogmákat és máglyákat.”
Igen sarkos megállapítás ez, hiszen a kereszténység igen sok jót is tett. Ispotályok iskolák, a szerzetesrendek szent életű emberei által. G.I. nem ismerheti, hogy a II. vh. még sokkal borzalmasabb volt, s a mostani ukrán orosz összecsapás is kegyetlen.
Mondhatná utóbbiról, hogy ezt tanulta a két szláv nép az iskolában hittanórán? De nem erről van szó. Minél erősebb a fény, annál erősebb az árnyék is.
Minden háború háttere homályos.
Nem igazán a vallások képviselői a békétlenség terjesztői.
Keresd mindig a deep state-et az események mögött.
- Amit nagyon is megértek, hogy megélt zsidó vallása és a Szent Jobb-körmeneten való részvétele meglehetősen összeférhetetlen valóságelemek. Díszmagyarba öltözötten kócsagtollas kalapban, hintón végigkocsizni a Dob utcán, merthogy ekkor dékánként kötelessége volt, meglehetősen bizarr. Ma a tapintatosság jegyében ilyesmi már nem fordulhat elő. G. I. is próbált – sokszor eredményesen – kitérni e parádék elől.

„Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse…”
Ma van anyák napja,
ma van munkás Szent József napja.
Ma van a munka ünnepe.
A miseintenciók egy része kétségtelenül az anyákért szól.
Találkoztam egy másik intencióért, a munkás férfiakért szólóval.
A nap méltóságát megadja gyerekeink felköszöntői anyjukat illetően.
Telefonüzenetben, virágok formájában.
Unokáink látogatásával.
Majd ők el a cirkuszba mind az öten.
Csatlakoztak hozzájuk K. és R.
Itt maradt nálunk legkisebb unokánk.
Sikerült délben elaltatni.
Délután megérkezik a cirkuszi különítmény, hogy együtt fogyassza el a már-már kihagyhatatlan tojásosgaluskát. Nyelik majd, mint kacsa a nokedlit.
Tücsi süt-főz (sütött egy tepsi süteményt is).
Elgondolkoztam rajta, hogy mennyivel tartozom a nőknek életemben.
Felmenőimnek,
lemenőimnek,
nőimnek.
A ma fotózott íriszeket, tulipánt nekik dedikálom, a negyedik fotóként felvett kopaszodó pitypang - én.
Éljen, éljen, éljen.         

Olvastam, megosztom:
A moszkvai professzor Szibériába megy medvére vadászni. Kap maga mellé egy helyi vadászt is. Nézi a helyi vadász a professzort, majd megszólal:
– Maga professzor. Akkor maga okos, ugye?
– Igen-igen.
– És tud lőni?
– Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
– És gyorsan tud futni?
– Hosszútávfutó versenyző voltam.
Kimennek a terepre. Meglátják a medvét, azt mondja a helyi vadász:
- Fussunk!
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak, mikor van nála puska. Azzal megfordul, céloz, lő – medve eldől, többé nem mozdul. A helyi vadász odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
– Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni. Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
– Miért?
– Most hogy a fenébe visszük el a medvét a faluig?
***
Mennyire kell egy kis humor, az élet egyik fűszere. Mert lehet élni humor nélkül, de igaza volt Varga Joákimnak, aki így fohászkodott: Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!
Mennyire kell egy kis zene. Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Mennyire kell egy kis költészet. Szabó Feri szerint költészet nélkül a föld élhetetlen (lakhatatlan?). 
Mennyire kell még sok minden.
Víz, levegő, étel, ital, érzékszervek, társak, közösség, intimitás, világkép, jellem, tudás, erkölcsi támaszok… nem is folytatom.                     

G. I. naplóját olvasom. Az akkor 41 éves szerző zsoltárt idéz:
„Uram, ne vess meg engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem, és Szentlelkedet ne vond meg tőlem.” (Zs 71,9)  
Hát ez az. Az öregedő ember imája, jegyzi meg a Biblia. Valamikor a 41 éves öregedő embernek számított.  
Én most 76 felé közeledve ugyancsak öregedő embernek számítok.
Ma az érintett országokat illetően az átlagéletkort visszaveti a háború. A gazdasági romlás még rátesz egy lapáttal. Elképzelem, hogy a gyógyszerellátottság milyen lehet egy ostrom alatt álló, vagy egy, a rakétatámadások lehetőségének a fenyegetésével számolni kényszerülő városban. Hogy jut el a napi gyógyszeradagjához, aki hosszasan beteg. S mit szenvedhet a hiányukban.
A pápa és OV békét javasol a marakodó feleknek.
A NATO és Ukrajna és sokan mások még több fegyvert kívánnak bevetni.
Stoltenberg úgy számol, hogy akár nyolc évig is elhúzható a háború.
Miféle lelketlenség mondatja vele?
A hadiipar és kereskedelem kétségtelen hasznán kívül kinek az érdeke?
Senkinek.  
A zsoltárossal mondhatom: Uram, ne hagyj el engem (minket), és Szentlelkedet ne vond meg tőlem tőlünk).
***
Nem tudom, mások hogy vannak vele, nekem feltűnt, hogy nem létező vegyi laborokat támadtak az oroszok Ukrajnában, továbbá hogy a pandémia oltássorozata és világritkító hatása után bejelentették, hogy a kanyaróvírus kezdi meg áldatlan szaporodását a világ különféle részein. Valakiknek csak felelnie kellene a vírus terjesztése miatt.
Vagy tévednék?    

Nem az én gondolataim az itt következők, hanem Béri Renátóé, aki egy lelki napon többek között így beszélt Istenről:
- „A Szentháromság dinamikus: az Atya adja magát a Fiúnak a Szentlelken keresztül. A Szentháromságban  »isteni tánc« zajlik. Úgy kell elképzelni, ahogy a fizikai valóságban is: minden mozog, minden folyik, a részecskék, a bolygók, a csillagok, minden él, táncol.
- A háromszemélyű Isten be akar vonni a táncába, és oda nemcsak egyedül állhatok be, hanem többen is megtehetjük.
- A Szentháromságot inkább körkörösen képzeljük el, mint piramis-szerűen. Isten egyfajta körtáncban él, és a teremtés első pillanatában kinyílik ez a körtánc: az ember meg van hívva, hogy csatlakozzon hozzá.
- Istenben áramlik a szeretet, úgy is mondhatnánk, hogy Isten a szeretet flow-ja.
- Tágas keresztény élet a miénk, és ha ezt látjuk, máris gyógyítja sebzettségünket. Hiszen egyedül nem megy – még Istennek sem.
- Ha látnánk saját életünkben azt, hogy a Jóisten megnyitja nekünk a maga körét, befogad minket oda, akkor sokkal inkább át tudnánk magunkat adni az ő táncának.
Hatalmas! Nem?
***
Ma a szokott féléves szertartás. Gumicsere téliről nyárira. Ám ilyenkor le is törlöm a karosszériát lucskos textillel, hogy mégse kelljen pironkodnom vén autóm állapota miatt. Jó, a talpunk alatti gumiszőnyegeket is falhoz csapdosom, hogy lejöjjön róluk a sok méltatlanság.
A szertartás a következő.
A megállapodott idő előtt 5 perccel megjelenek a szomszédban lévő gumisnál. Az ő irányításával felállok a leeresztett kocsiemelőre. Nála hagyom a kulcsot azzal, hogy nincs semmi fakszni: A kerekeket le lehet csavarozni, az indításhoz sem kell más, csak az indító kulcs. Majd megígérem, hogy egy óra múlva jövök az autóért. Ez azért jó, mert addigra kiállnak vele az udvarukból. Nekem egyszerűbb onnan elstartolni. A gumicsere ára szűk 2000 ft, guminként.
Félévre letudva ez a gond.
***
Esik a gyémántnál értékesebb eső. Nagyon kell a földeknek.
Nem méltatlan, hogy a hírekben nem említik, hogy a gazdaságokat nagy-nagy haszon érte, amelynek forintértéke kb. százötven millió forint, s ha azt veszem, hogy egy esetleges éhínséget akadályoz meg, akkor értéke ki sem fejezhető számokban?    
De.

Tabi László egyszer már a negyvenes években megénekelte: „Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki ezt a 165 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz, 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül fél kiló zsír.”
Ha szerényebb mértékben is, de az infláció nagyon is jelen van a rendszerváltás óta is.
A 40 filléres zsemle hamar 1 forint lett, és nagyobb és könnyebb is lett (térfogatnövelő).
Az üzletközpontban 2 ft volt, de fölé írtak 7 ft-ot, mert igazolni akarták, hogy most akciós áron kínálják. Nem akarom cizellálni, ahogy Tabi, csak megjegyzem, hogy a szendvics-zsemle ára nemrég 23 ft volt, de a kereslet élénksége folytán emelték az árát 27, majd 33 ft-ra. Már nem csodálkozom semmin. Azon se, hogy ma ugyanennek a zsemlének az ára 39 ft. Lesz az még így se.
Még ide kívánkozik a Pál utcai fiúk c. regény egyik epizódja. Az olasz törökmézes árat emelt.
Ráadásul kisebb darabért kellett többet fizetni.
A diákok tiltakoztak ellene.
Az olasz így replikázott:
- Hát most kisebb, hát most drágább.”
Sokkal jobbat ma se tudnak mondani az okosok:
„Hát most háború van, hát most infláció van.”