Mickey webnaplója

Itt van, akkor is, ha leírom, és akkor is, ha nem. Gyerekkorom németleckéihez visz vissza a cím:
Der Frühling ist da!
Lompos felhők úszkálnak a kék égen, mint hab a madártejen. Ha takarják a napot, fázom az erkélyen, ha félrekotródnak, éget a napsütés. Minden növény kizöldült és új lendülettel építi fel önmagát. Nem törődik a klímaváltozással, csak teszi a dolgát, ahogy kell.
Gondolom, az a tőkésrécepár is, amelyik a patak felett szeli a levegőt, mégpedig példás tempóval.
Weöres Sándor Téma és variációk c. verse harsány hangon hirdeti és foglalja össze ezt az életteli történést. Ide csak a témát hozom, noha a verset igazán a variációk teszik játékossá.
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
***
A nappal első fele elment.
***
Mínuszos hírek.
- Keleten tovább folyik a halálos iszapbirkózás a különféle súlycsoportok között.
- Ide ezrével jönnek a menekültek.
- Az EU támogatja Ukrajnát, mert nem EU-tag.
- Bünteti Magyarországot, mert EU-tag.
- Franciaországban nincs változás. Macronnak újabb öt év adatott politikájának folytatásához.
- Szombaton temetik P. Pákozdit Felsőkrisztinában.
- M.-ék belépőket vettek a cirkuszba, mert az ottani látványosságok nem halálosak, ellentétben a harctéri cirkusszal és a nemzetközi politikai cirkusszal.
- Cz. L. annak idején egy okostojást imigyen ápolt le procc stílusa miatt:
Tudja mit? Vegyen magának egy keljfeljancsit és azzal szórakozzon, ne velem!
Hány megélhetési politikus érdemelne hasonló megfogalmazást nyomorult állásfoglalásai miatt?!
***
Egy Móricka-vicc poénja jut eszembe: Ami van, az tragédia, de nem baj, a baj az, hogy kocsim ramatyul néz ki a rárakódott sivatagi por miatt, és nemsokára a szerelőhöz kell vinnem gumicserére.
De nem így!!!

Három napja, ápr. 22.-én idéztem P. Young: A viskó c. könyvéből.
Engem nagyon megfogott.
Ma befejeztem a kötet olvasását, és nem állom meg, hogy további néhány gondolatát meg ne osszam.
Az első az, amit az ellenségszeretetről ír: „A megbocsátás nem felejtést jelent, Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.” Nekem ahá-élmény. Korábban hallgattam Pécsi Ritától (Meg is idéztem): „Az ellenségszeretet minimuma: Ereszd el a nyakát!” Kísérteties a megfogalmazásbeli hasonlóság.
Még folytatom.
„Mack, mivel te fontos vagy, minden fontos, amit teszel. Minden alkalommal, amikor megbocsátasz, az univerzum megváltozik. Minden alkalommal, amikor megérinted valakinek az életét vagy lelkét, a világ megváltozik. Bármilyen kedvességet vagy szolgálatot teszel, legyen az akár látható, akár láthatatlan, az én céljaim megvalósulnak, és valami véglegesen megváltozik.” (Ez a pillangó-effektusra hajaz.)
Jézushoz Mack: „Most már minden igazi kincsem benned van elrejtve. Azt akarom, hogy te legyél az életem! Mire Jézus:
- Vagyok.
Young idézi az alábbiakat, én is ezt teszem a regénytől való búcsúzásképpen:
„A hit soha nem tudja, merre vezetik, de ismeri és szereti azt, Aki vezeti.” (Oswald Chambers)
„A Földön árad a Menny, és minden bokor Isten jelenlététől lángol, de saruját csak az veszi le, aki látni is képes, a többiek csak csellengenek csöndben s csipkét csipegetnek.” (E. B. Browning)
***

Húsvét után a miséken gyakorta elhangzik az alleluja. Pl. a legvégén. Istennek legyen hála, alleluja, alleluja.
Így kijelentőmódban, és nem így: ALLELUJA, ALLELUJA!!! Persze. Így szoktuk meg.
Mindenesetre éppoly suta, mintha valaki a meccsen normál hanghordozással jelenté ki, hogy hajrá Fradi.

Ma az irgalmasság vasárnapja van.
Mégis inkább a háború irgalmatlanságáról olvashatok  FB-on, s nézhetem az eseményekről szóló képeket.
Az irgalmasság azóta került reflektorfénybe, hogy a szentté avatott lengyel Fausztina nővér naplójában felfedi látomásait. Megjelent neki a feltámadott Krisztus, s felfedte, hogy irgalmazni akar a bűnösöknek. A jelenés alakjának képi megvalósítását kérte és kapta. Az elkészült képen A Feltámadott áll, jobb keze felemelve, balkeze a szívére mutat, ahonnan egy balra mutató piros sugár, és egy jobbra mutató fehér sugár indul ki. A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él.'' (Napló 299) A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti – amelynek bibliai jelképe a víz –, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ő vére által kötött. A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: „Jézusom, bízom Benned.”
Faustyna Kowalskát II. János Pál avatta szentté, s lett az ő nyomán a húsvétra következő vasárnap az irgalmasság vasárnapja. Krakkóban óriási bazilika hirdeti az ünnep méltóságát.
Voltunk benne.
Gyönyörű.
Megjegyzem, hogy egy alkalommal éjszakai színes fotót láttam egy angol országútról. Ott baloldali a közlekedés. Balról a távolodó kocsisor piros lámpái, jobbról a közeledő kocsisor fehér fényszórói látszanak. A távolban mintha találkozna a két fénycsóva. Nekem a Krisztus-kép sugarait idézték.
***
- A világban ukrán területen folyik a küzdelem két nagyhatalom között, s folyik az ukrán vér. 
- A meteorológia itthon égi háborút jósol.    
- A mi lelkünkben az öreg indián története szerint két farkas lakik. A jó és a rossz. S hogy melyik fog érvényesülni? Amelyiket eteted – mondja az indián.
Etessük hát a jót, ameddig tehetjük.

A FülesBagoly megfejtve két kivétellel. Az egyik egy színészarc. Találjam ki, hogy kicsoda, s írjam nevének betűit a számozott kockákba. A számok alapján kitölthető a rejtvény.
Mivel nem ismerem fel a filmszínészeket, eleve hagyom a csudába a feladványt.
A megkevertük c. feladványt sokszor megoldom, most nem ment. Ha egyszer téves sorokat ír be az ember, a káosz egyre nagyobb. Azt visszacsinálni legfeljebb radírral lehet. De én tintával dolgozom. Hagytam hát a fenébe.
Viszont a Szózat-rejtvény harmadik sorában már a megoldást írtam le.  
Mondják, hogy a rejtvényfejtés jó demencia ellen. Úgy látszik, ott még nem tartok. Bár fenyeget a régi LGT-szám: „Csak ki kell várni! Mi is leszünk szeni-szeni, mi is leszünk szeni-szeni, mi is leszünk szenilisek!”
A kereskedelemből ismert Marshall-kereszt írja le a folyamatot. A szenilitás görbéje felfelé ível, a rejtvényfejtés görbéje ellenkezőleg: lefelé. A kettő valahol keresztezi egymást.
***
A mai nap témája egyébként nem ez. Rokonlátogatás esik négy unokával és a hozzájuk tartozó szülőkkel. M., aki szülő, bár nem szült, ma 38 éves (én éppen kétszer ennyi vagyok). M. Születése óta épp annyi idő telt el, mint ahány éves most ő. Vannak ilyen egybeesések.
Őt Isten éltesse és a többieket is, akiknek éppen nincs születésnapjuk.
Az ünneplés kölcsönös.
Senki se ölelheti meg magát.
Most tehát várunk rendes szokásunk szerint.
Reggel indulnak.
Már talán úton is vannak, hiszen itt a tízóraizás ideje.  

A tegnap ide citált gondolatoknak ma is a hatása alatt vagyok. Az a baj ezekkel a szép mondatokkal, hogy meg kellene tanulnunk őket kívülről, és naponta el-elmondogatni, ébren tartani. Különben elhomályosulnak, elfelejtődnek, noha éltetniük kellene minket.
Persze adódik, hogy oly sok értékes mondatot megfogalmaztak már mások, hogy kötetekre menő sokaságot kellene megjegyezni, vagy elolvasni.
Az pedig lehetetlen.
Arról nem is beszélve, hogy a szép megfogalmazások olykor egymásnak ellentmondók, egymás hatását részben vagy egészben kioltják, és combos feladat józanul és következetesen megragadni a legfontosabbakat.
Marad tán az a kevésbé rokonszenves gyakorlat, mely szerint a legfontosabb gondolatok valahogyan beépülnek az ember tudatalattijába, és ösztönösen hatnak, amikor a szükség úgy hozza.
Csak remélem, hogy ez tényleg így is van.
Ma reggel szívem figyelmeztetett rá, hogy idős vagyok és megkopott. Naná, hogy állapotomat a megkergült időjárásra fogtam, ami nem is kergült meg, csak az évszakhoz képest hűvös és hidegfrontos. Megpróbáltam különféle pirulákkal visszanyerni szokott formámat, ami részben sikerült is. Lehet, hogy kétszer annyit kellene innom, mint amennyit valójában iszom.
Szomjasak a földek, kell nekik az eső. Most, hogy alkonyatkor kinézek az ablakon, látom, hogy zuhog odakint. Gyorsan készítettem néhány fotót dokumentálásképpen. Igazi tavaszi zápor lehelt életet a sarjadó növényekbe. Lehet, hogy én meg a vastag felhők miatt gyengélkedtem?
Ki tudja?
OV a pápánál járt. A pápa velünk van. Krisztus embere értékek őrzője és felmutatója. Ha Isten is úgy akarja, jövőre a pápa nálunk fog járni. Van, aki így mondja: nálunknál.
***
Rákaptunk feleséggel a Szózat c. rejtvényre. Ötbetűs szavakat kell néhány próbálkozás után kitalálni. Éjjel amúgy is felkeltem, hát ránéztem a játékra. Két betűt megtaláltam az ötből, és ezek jó helyen is álltak - a szó végén.
Egy darabig gondolkoztam a lehetséges megoldáson, aztán az álmosság rávett, hogy keressek szavakat a szóvégmutató szótárban. Nagy nehezen rátaláltam a megfelelőre. Ezzel az apró svindlivel éltem, majd újra elkotródtam aludni.
Éjjel mégiscsak az a legfontosabb.      

Olvasom Young könyvét, The Shack (A viskó). Sokan ismerhetik. Egy apa lányát megöli egy sorozatgyilkos. Az apa felkersi a viskót. Ott szembe találja magát a Szentháromsággal. Nem olyannak képzeli őket. Két nő és Jézus. Párbeszédeikből szemezgetek. Sarayu (nő, Szt. Lélek):
„Én ige vagyok. Vagyok, aki vagyok. Leszek, aki leszek….Élő, dinamikus, mindig aktív, és állandóan mozgásban lévő vagyok. Én a létező ige vagyok. És mivel létezésem lényege az ige, sokkal inkább az igékkel vagyok összhangban, mint a főnevekkel. Olyan igékre gondolok, mint megvall, megtér, él, szeret, reagál, növekszik, arat, változik, vet, fut, táncol, énekel és így tovább. Én megadom neked a reagálás képességét, és te azzal reagálsz, hogy szabad vagy szeretni és szolgálni….
Minden egyes pillanat más és más, és egyedi és csodálatos. Mivel én magam vagyok a te reagálási képességed, nekem jelen kell lennem benned…
Ha te meg én barátok vagyunk, akkor kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy amikor távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk. De mi történik akkor, ha ezt a várakozást felcserélem elvárásra. Ebben a pillanatban már be is lépett a törvény a kapcsolatunkba. Most már azt várom el tőled, hogy olyan teljesítményt nyújts, ami kielégíti elvárásaimat. Élő barátságunk gyorsan lezüllik szabályokból és követelményekből álló halott dologgá. Többé már nem rólad és rólam szól, hanem arról, hogy mit kell a barátoknak tenniük, vagy mi a felelőssége egy jó barátnak...
Papa (szintén nő, aki az Atya): „Ahhoz, hogy valaki elvárásokkal legyen, arra van szükség, hogy az illető … megpróbálja ellenőrzés alatt tartani mások viselkedését a neki tetsző eredmény elérése érdekében…
Bennem van az állandó és eleven várakozás a kapcsolatunkat illetően...   
Én téged akarlak, teljesen és mindenestül, a napodnak és lényednek minden részletét.”
Jézus: „Én minden dolgod középpontjában akarok lenni. Ha benned élek, akkor együtt élhetünk át mindent, ami veled történik. Piramis helyett, sokkal inkább egy állandó mozgásnak a középpontja akarok lenni, ahol az életedben minden hozzám kapcsolódik, de együtt mozog a széllel... előre-hátra, ki és be, a létezés egy hihetetlen táncában.”
Kicsit hosszú lett a citátum, de nagyon mély. Engem nagyon megfogott az a mondat: ha valaki elvárásokat támaszt, az illető … megpróbálja ellenőrzés alatt tartani mások viselkedését a neki tetsző eredmény elérése érdekében…
Leben und leben lassen.
Innen lehet indulni.
Elvárás helyett várakozás, vágyódás, humor, kölcsönös tisztelet - a felek különbözőségének békés elfogadása, megélése.
No és bennük, velük, általuk élni.
„...Nekem jelen kell lennem benned…”

Pietrelcinói Szent Pio összefutott az akkor még fiatal Karol Wojtylával, és értésére adta jóslatát, miszerint egyszer ő lesz a pápa. Úgy is lett.
Karol Wojtyla II. János Pál néven pápa lett (később pedig szentté avatták), és 2002-ben kitüntette Orbán Viktort. Gesztusát a következőkkel kommentálta: „Nem azért kapod, amit tettél, hanem azért amit majd tenni fogsz.”
Ma a pápa magánkihallgatáson fogadta a min.elnököt. Úgy tudni, azért, mert kulturáltnak, megbízhatónak tartja és valamiféleképpen a béke követét látja benne. Nagy elismerés ez. A kérdés  immár az, Orbánnak vajon az azóta eltelt időszakban végzett munkáit értékelte-e II, János Pál, vagy a Ferenc pápával történt megbeszélés nyomán teljesül olyasvalami, amire vonatkozhatott a szent pápa kijelentése.
De ha már Szent Pio, álljon itt az ő jövendölése Magyarországról:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.” Sokáig csak a Marana Tha c. lap egyik száma jelentett forrást e próféciához. Utóbb kiderült, hogy valamelyik Pio-írás tartalmazza.
A jövendölések – mint tudjuk – meglehetősen homályosak szoktak lenni. Ez is közéjük tartozik. Magam úgy gondoltam, hogy Orbán Viktorra utalnak a megállapítások.
Találkoztam aztán olyan véleménnyel is, hogy Kindelmann Erzsébetre, és az általa alapított Szeretetláng mozgalomra vonatkozik.
Nem akarom eldönteni a kérdést.
Ami pedig a prófáciát jelenti, a ránk váró sok szenvedéstől szívesen eltekintenék, az európai páratlan dicsőséget nem bánom, sőt…
Adja Isten, hogy megérjem!  
***
Az audienciáról megjelent már a tájékoztatás. “Minden idők legnagyobb humanitárius akcióját bonyolítjuk. Ez elismerést és tiszteletet vált ki mindenhol a világban” – hangsúlyozta a miniszterelnök, aki szerint ezt a Szentatya is megemlítette és arra biztatott, hogy “ezt a jó szokásunkat ne adjuk föl”. Hozzátette: a Vatikán és a magyar állam közötti legfontosabb egyetértés pedig a családok tekintetében alakult ki.
“Mi mindannyian azt gondoljuk itt Rómában, a Vatikánban is és Budapesten is, hogy a korunk legfontosabb közössége a család. Ez a végső mentsvár és a végső menedék a modern ember számára, ezért minden erőnket annak érdekében kell mozgósítani, hogy ezt a közösséget, a modern kor legfontosabb emberi közösségét, a családot megvédjük és megerősítsük, és ebben számíthatunk a Szentatyára” – fogalmazott Orbán Viktor.

Légy az, akiből árad a nyugalom.
Légy az, akire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezed.
S menj oda, hol fázik a szeretet.
                         (Gárdonyi Géza)
Az író négy féle tanácsa. Soronként egy. Rám vonatkoztatva:
1. Belőlem addig árad a nyugalom, amíg ki nem hoznak a sodromból.
2. Próbálom elképzelni, hogy akad-e valaki, akire nem hat a hatalom. Magam azért próbálom tartani a tisztes távolságot.
3. A kezemet vagy nyújtom, vagy nem. Ha valamit eleve kudarcosnak ítélek, oda alighanem nem nyújtom a kezemet. Voltak már ilyen állásajánlatok: Ugye, te tudsz három-négy nyelvet; ugye van mérlegképes könyvelőid, ugye eljössz beszélgetni a rádióba a zenéről, ugye elmeséled életedet a jubileum alkalmából. Hát nem tudtam, ugye nem volt, nem is vállalkoztam az interjúra sem, viszont minden kérőt biztosítottam arról, ha cikket kér a lapjába, elég hamar megkapja.
Ami a 4.-et illeti: Futkoshatnék reggeltől estig, éjjel és nappal, hogy teljesítsem ezt a kérést, és kabátot dobjak a fázó szeretetre. Szerintem a teljesítés koncentrikus körök mentén valósul, és kifelé haladva akarva-akaratlanul lanyhul.
Bőven akad még tennivalóm e téren.          
***
Most az autómat szerettem.
Időpontot kértem gumicserére,
feltöltöttem a víztartályt nyári szélvédőfolyadékkal,
kiszedtem a motorháztető alá szorult növényi hulladékokat,
feltöltöttem a hidraulikát olajjal. Majd
jól becsaptam az ajtót.
***
könyvmegállóból magammal hoztam Parkinson: Parkinson  törvénye c. könyvét. A szerző közgazdász, aki humorosan ír a bürokrácia mindennapjairól. Ismereteivel segíti az irodai kartársakat. Szerintem M.-nak el kellene olvasnia, ha szabadságra megy.  

Ma reggel ígéretes idő lévén meglátogattuk a piliscsabaiakat. Sütött a nap, kellemes tavasz fogadott bennünket. De annyira nem, hogy a húsvéti ajándékokat a kertben szórjuk szét. Ilyenformán könnyű dolguk volt a gyerekeknek. Az ölükbe hulltak az ajándékok. A lánykákra fókuszálva három lapozós könyvet vittünk: Zelk, Három nyúl c.-t, és egy idősoroló meg egy utazási formákat soroló könyvet. Nagy sikerük volt. Kaptak még más játékokat is. Nem sorolom őket.
Délután nagyot változott az időjárás. Havas, jeges zápor verte a szélvédőnket, amikor beszálltunk egy találkozóra igyekezve. Estére alaposan lehűlt a levegő.
Emailen kaptam a gyászjelentést: 16.-ként elhunyt gimnáziumi osztálytársunkat pénteken Tatán temetik. Még nem tudom, hogy akarok-e menni. Messze van.    
A covid újra és újra felbukkan. Egyik kedves szomszéd házaspár lett pozitív.
Úgy látszik, ennek sose lesz vége.
Miféle átkozott banda eresztette ránk a világszerte áldozatok millióit szedő virnyákot!
Az emberek egy csoportja ma sem tudja, hogy mit cselekszik.
Ne rója fel nekik a Mindenható, de átkozott ügy, amit művelnek.
Hasonlóképpen a szomszédban dúló háborúhoz.  
Értékek vesznek érdekek miatt.
Milliók menekülnek néhány tucat ember miatt.
Ennek nem kellene így lennie.
Az átkozott pénz, a vagyonok felhalmozásának a féktelensége sejlik az indítékok motivációjaként, és egyre leplezetlenebbül, egyre nyilvánvalóbban.
Borítékolható, hogy az Isten győz, a mammon meg veszít.
De nem mindegy, hogy milyen áron jutunk a végkifejletig.
Az élet élni, a deep state meg háborút akar.
Jó lenne eljutni a békés egyet nem értés kultúrájáig, és nyertes-nyertes játszmát játszani.
Egyelőre mintha inkább pókerezés folyna, és az emberáldozat nagyságrendje nem számítana.    

A kezembe került egy viseletes könyv a görbe lábú, tiszta tekintetű, szép hajú, közvetlen és kedves, mindig etikus bunyózóról.
Azonnal megszólalt bennem a szójátékos.
- Nekem van Papp Lacim, neked is van Pap Placid?
A könyv érdekes módon bokszmeccseket mutat be a szavakkal. Nekem ez új.
Ott éreztem magam megannyi mérkőzésen. Mondhatom, hogy nem untam meg őket olvasni.
A könyv számos emlékezőt megidéz, akik kifejtik az amatőr, majd profi öklözőről a véleményüket, vele való kapcsolatukat.
Leginkább felesége, Zsóka ismerte Lacit. Tőle idézek:
„Ő eredendően jó. Neki mindenki Ábel. Nem tudja elképzelni, hogy valaki rosszat akar.
Kedvtelése?
Az olvasás, lapok, tévé.
Leül egy fotelbe és mindent megnéz. Akár mesét sugároznak, akár a tehén borjadzik.
Éjjel, ha felébred, bekapcsolja a rádiót és addig hallgatja, amíg nem jön álom a szemére. Általában tájékozott mindenről...  
Az egyik nyáron egy 19 éves férfi Papp Lászlónak adva ki magát, végigizélte az egész Margitszigetet. Úgy fújta Laci meccseit, mint a vízfolyás. Aztán jelentkezett egy nő nálam, közölte, hogy terhes és tanácsot kért… A rendőrség késóbb elkapta a srácot. Alig hasonlított Lacira, és egy fél fejjel magasabb is volt nála.”
Micsoda dráma minden ember élete. Papp Lacié is!
Mennyi küzdelem magával és környezetével,  mennyi intrika, számon kérés, felmagasztalás és lehurrogás.
Őt is mellőzték: Nem volt szakedzői papírja. Hiába tudott minden tudhatót a bokszról, nem alkalmazták. (Balczó is így járt.)
Oka?
Többek között, hogy vallásos emberek voltak.
Papp Laci. Nevének becézett forma lett közismert. Mint manapság a Pál Feri, sőt Pálferi.
***
Korábban húsvét hétfőn a mise szagosmise volt a locsolkodás elterjedtsége okán.
Ma egyáltalán nem éreztem a különféle pacsulik, kölnik rózsavizek elegyét.
Változik a világ?
Úgy vélem, hogy igen.