Mickey webnaplója

Van egy öreg vicc a katonáékról. Az újonc úgy jár-kel a laktanyában, mint egy habókos. Időnként felvesz a földről egy szélfútta papírt, megnézi, majd eldobja: - Ez nem az. Idővel feltűnik ez a nem magyarázható gesztus a főnökeinek. Elküldik a pszichológushoz. Az visszaküldi azzal, hogy különösebb eltérést a normálistól nem észlelt a katona viselkedésében. Ő pedig visszatér a szokásához. Felvesz egy eldobott papírt, s megállapítja, hogy „ez nem az”.
Elunja a parancsnokság a bolondériáját, és leszereli a bakát.
Ő összeszedelődzködik, kilép a kapuőrségen leszerelőlevéllel a kezében. Boldogan lobogtatja a papírt, és a kerítésen bekiabálja a többieknek: – Ez az! Ez az!
***
Hallgatom a híreket a tévében, hallgatom a rádióban, s rövid idő alatt megállapítom, hogy nem azt a hírt sugározzák, ami kedvemre volna. Hallgatom reggel, hallgatom délben, hallgatom este, de amit hallok, arra csak azt tudom mondani, hogy - Ez nem az.
Reményeim szerint mihamarabb változik a helyzet a világpolitikai színtéren. A maffiózók lehiggadnak, a nemzetközi bandák háborúja lecseng, és a fegyverszünet és a békekötés híre elhangzik a tömegkommunikációs hírcsatornákban, amire végre azt fogalmazhatom meg, ami kedvemre van/volna: - Ez az! Ez az!
„És addig? - addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell.” (PS)
És segíteni, ki hogyan tud: Jó szóval, imával, pénzzel, anyagi javakkal, meghallgatással. 

Fene tudja, hogy miért, álmomban vagy ébren (már az se világos), de valamiért felmerült egy régi történés. Apánk már meghalt, anyánk elindult velem a Nagy Lajos király útra, ott is egy szabóműhelybe, karján apám régi sötétkék télikabátjával, és arra kérte a mestert, hogy szabjon belőle gyerekméretű télikabátot. A méretek felvételéhez előállított engem. A szabó megalkotta a kisebb kabátot, kivagdosva a kopott részeket. Méretes volt ez a kabát, és mégse. Gombjai felnőtt kabát nagy gombjai. Zsebei szintén elég nagyocskák. A hideg ellen viszont jól védett.
Nos, igen, akkoriban társadalom volt csak, fogyasztói jelző nélkül. Hány cipőnek vágták ki az orrát, akik nem tudtak gyereküknek újat venni, hogy a gyerekcse lábujjait ne nyomja a cipő. Hány inggallért fordítottak ki a nők, mert újat venni nem állt módjukban, s a kopott rész belülre kerülvén az ing tovább szolgálta gazdáját. Hány asszony tartott tésztás napot mosás előtt, hogy a tésztalé szolgáljon neki keményítőként.    
Amit lehetett, megjavítottak, legyen az textilnemű, stoppolandó zokni vagy rádió, háztartási gép. Egyszer, amikor éppen nálunk tartózkodott francia vejünk, az elromlott tévénk javításához kijött a tévéműszerész, és elég hamar, elég méltányos árért üzemképessé tette. A francia fiú elképedt, hogy a szerviz náluk még megfizethető. Elmesélte, hogy apja padlásán legalább öt színestévé vár kidobásra, mert valamiért nem működik, de olcsóbb újat venni, mint a régit megjavíttatni.
Így éltek tőlünk nyugatra évtizedekkel előbb, és így élünk most már magunk is. A termékbőség akkora, hogy egy-egy örökösödés alkalmával súlyos gondot jelent, hogy mi legyen az örökölt dolgok sorsa. Kinél hogyan férnek el, és főleg minek. Pazarlásunk az égig ér.
Valaki erősen fogalmazva a közelmúltban mocskosnak nevezte a fogyasztói, haszonközpontú világunkat, hétköznapjainkat.
Csakugyan Mefisztónak volna igaza: Eladó az egész világ?
        

A méhlegelő létező kategória. Olyan virágokban gazdag terület, ahol a méhek eredményesen tudnak röpke életükben dolgozni, nektár, virágport gyűjteni.
A témalegelő nekem minden kimozdulás itthonról, minden kirándulás, minden úton lét, új tájak, új jelenségek, vagy nekem kedves formákkal, színekkel, fotótémákkal való találkozás.
Tegnap Szekszárdra száguldottunk, szomjoltó szeszeket szürcsöltünk, szívtunk.
Ez történt. Odafelé bőven alkalmam adódott fotózni. Visszafelé tök sötétben vágtáztunk az M6-on. Fény képet bajos lett volna készíteni. Tehát a témakínálat egy egyirányú utcában keletkezett.  
A túra eredménye 6 üveg bor és kb. 100 fotó, amelyből elég sokat eldobtam. A maradékot meg adjusztálom egy darabig, hogy az látsszék a képen, amit én láttam, s nem az, amit az okos telefon.
A borokról pedig reggeltől estig lehet beszélni. Mert bársonyosak, karcosak, gyümölcsösek. Hogy miféle gyümölcsre emlékeztetnek? Ilyen-olyan a bukéjuk, a hőmérsékletük, a színük, a csurgásuk, a szeszfokuk, a koruk, előállítási módjuk, a választott szőlőfajták, az alapanyagok keverése, a követendő szabályok, a föld minősége, állapota, a metszés a kártevők, a palackok eltárolása, stb…
Azt gondolom, hogy Franciaországban még gazdagabb szókinccsel, választékossággal beszélnek a jobbnál jobb borokról. Nekem mégis SZG borász szakértő megállapítása jut eszembe, aki kicsit meglötyögtette a matériát a poharában, megszagolta, átnézett a boron, majd kinyilatkoztatta, hogy ALKALMAS. Elég jó borokat hozott, s rendre mind alkalmasnak bizonyult egy kivétellel. Egyszer tényleg kifogásolta a minőséget, amikor pirosra színezett fehérbort szolgált fel a pincér kancsószámra. SZG-t nem lehetett átverni a színvarázslattal. Engem igen. Az én ínyem nem szokott hozzá annak a fajtagazdagságnak a megítéléséhez, amit pl. a tábornok mutat be a Babette lakomája c. filmben.
Nekem a bor életet adó matéria, amit mértékkel fogyasztva remélhetem, hogy egészségesebb és vidámabb leszek.
Tartozom egy vallomással. Nem igazán válogatok a borokban. Veszem őket, ahogy jönnek.
Ha a bor nekem savanyú, megcukrozom

Ferenc pápa felhívása:
Kedves testvéreim és nővéreim!
E háború fájdalmában mondjunk el egy imát együtt, kérve az Úrtól a megbocsátást és a békét. Egy olasz püspök által írt imát mondunk el:
Bocsásd meg nekünk a háborút, Uram!
Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtunk, bűnösökön!
Úr Jézus, aki Kijev bombái alatt születtél, könyörülj rajtunk!
Úr Jézus, aki egy anya karjában haltál meg egy harkivi bunkerben, könyörülj rajtunk!
Úr Jézus, akit húszévesen a frontra küldtek, könyörülj rajtunk!
Úr Jézus, aki még mindig fegyvert fogó kezeket látsz kereszted árnyékában, könyörülj rajtunk!
Bocsáss meg nekünk, Uram!
Bocsásd meg, hogy nem elégszünk meg a szögekkel, amelyekkel átszúrtuk kezedet, hanem fegyverek által szétszaggatott halottak vérét isszuk!
Bocsásd meg, hogy a kezek, melyeket védelmezni teremtettél, a halál eszközeivé váltak!
Bocsásd meg, Uram, hogy továbbra is megöljük testvérünket, bocsásd meg, hogy Káinhoz hasonlóan továbbra is követ ragadunk a földről, hogy megöljük Ábelt!
Bocsásd meg, Urunk, hogy továbbra is fáradtságunkkal igazoljuk a kegyetlenséget, fájdalmunkkal legitimáljuk tetteink embertelenségét!
Bocsásd meg nekünk a háborút, Uram! Bocsásd meg nekünk a háborút, Uram!
Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörgünk hozzád: állítsd meg Káin kezét! Világosítsd meg lelkiismeretünket, ne a mi akaratunk legyen meg, ne hagyj magunkra saját tetteinkkel!
Állíts meg bennünket, Uram, állíts meg!
És ha már megállítottad Káin kezét, vigyázz rá is! Ő testvérünk.
Uram, fékezd meg az erőszakot!
Állíts meg bennünket, Uram!
Ámen.
***
Ma van a tavaszi napéjegyenlőség. A húsvét mozgóünnepének kiszámítási alapja. Ugyanis
húsvét a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap van. Idén április 17.
Nemcsak a húsvét lesz sokára, a tavasz is késik. Bár ezen a héten a hőmérséklet emelkedik, eddig az átlag alatt leledzett.
Az Ukrajnában dúló háború viszont hűvösödhetne egészen a tárgyalóasztalokig.
Adná az Isten, hogy így legyen.
Mennyire igaz, hogy a szeretet ára az ártatlanok szenvedése. Most aztán doszt így van.

Pretty eyes – énekelte annak idején Trini Lopez. Ez jutott eszembe találkozván szépszeműekkel. A szépszeműek, a csillogó tekintetűek, a bizalommal tekintők felüdítenek mindenkit, akikkel csak összehozza őket a sors. Bizton állítom, hogy így van ez.
Könnyű nekünk, csak kicsi és nagyocska unokáinkra kell nézni. Csillog a tekintetük, kapcsolatot teremtő, szeretetet sugárzó. A közelmúlt élményei ezt hozzák elő belőlem.
De nemcsak kisgyerekek szeme tud csillogó lenni, mélyre hatoló és szeretettel teli.
Akad ilyen a felnőttek világában, a töpörödött idősek világában is. Azokében, akik tiszták, akik rendületlenül hisznek a jóságban, bizalommal tekintenek a jövőbe, bizalommal tekintenek mindannyiunk szemébe.
Életfeladatunk lehet, hogy egyre több ember szeme csillogóvá legyen, akik hisznek a jóságban, bizalmat előlegeznek mindenkinek, akikkel kapcsolatba kerülnek.
Nem kell mindent lepapírozni, mert az a bizalmatlanság jele.
Igaz életet kell élni, és nem egymást átverni.
Talán az is előhozza belőlem az emberi tekintetek megfigyelését, hogy a közelgő választások megannyi képviselőjelöltének a portréjával találkozom az utak mentén. Meglepően sötét tekintetek is akadnak közöttük. Sose szavaznék rájuk.
***
T. kikopizta: „Mindig kételyek töltenek el, hogy vajon elég mély-e az én hitem... Szü­le­tésünktől halálra vagyunk ítélve, ... a célegyenesbe fordulva minden nyilallás, sajdulás, roppanás a vég előszobájának tetszik… Nehéz eldönteni: az Isten akkor kegyesebb-e hozzánk, ha hirtelen, váratlanul szólít el, vagy ha módot és időt ad a felkészülésre, a megbánásra, a dolgaink elrendezésé­re? … A lélek nem feltétlenül vénül a testtel, vagy legalábbis idebentről így érezni. Az élemedett embert olykor kifejezetten kamaszos dü­hök, indulatok, méltatlankodások feszítik... Istenkapcsolat? Mintha a temérdek háborgás után némiképp megbékéltünk volna egymással. Mintha egyértelművé vált volna, hogy a halál, a túlvilág is a terv része. Ülünk egymás mellett, és nagyokat hallgatunk. Van idő bő­séggel. Csakis idő van” – olvasható Csontos János élete utolsó, Zsille Gábornak adott interjújában.
Hát így valahogy van.
VD szerint mindenkinek személyre szabott halála van, amilyet az Isten neki eltervezett.        
Ez is igaz lehet.

A megújuló élet jelei mutatkoznak, ha lassan is a természetben. Egy-egy fakadó rügy, egy-egy korai virág. A hosszabbodó nappalok utalnak rá, hogy változás előtt állunk.
***
A templomunk kb. 100 hívőt tud egyszerre fogadni. Elgondolkoztam rajta, hogy az elmúlt harmincöt év során annyi idős (és fiatal is) elhunyt, hogy a templomot többszörösen is megtöltenék, ha még élnének.
Ám jön az utánpótlás.
Valahogy úgy adódik, hogy feltöltődik a hajó az új ide érkező emberekkel.
Jól van ez így.
Így van ez jól.         
***
Legkisebb unokánk még nem beszél, de mutogat, gőgicsél, megérteti magát a többiekkel, s nagyon szeret játszani, nagyon szeret társaságban lenni. Ma fáradhatatlanul bújt a sötétítő függönyük mögé, s széles mosollyal bújt elő, érzékeltetve: Kukucs, itt vagyok!!!
***
R. (4) nagyon szeret táncolni, arra kért, hogy forgassam meg, még, még és még. Én még bírom, utalt rá. Nyűhetetlen. Én már nem vagyok az.
Elég hamar elszédültem.
***
Igyekszem nem túlságosan belemélyedni a politikába, a választási fenekedésekbe, a világpolitikába. Ma mégis egy frappáns megfogalmazásra akadtam. Rájöttem, hogy világméretű bandaháború zajlik, most éppen ukrán területen. Szegény sokat zaklatott nép. Meglehetősen kilátástalan a helyzetük. Tehetnek róla, hogy melyik oligarcha mit karattyol az ő terhükre?
Tehetnek róla, hogy gazdag bányakincseik vannak, amely fölött megy a marakodás?
Tehetnek róla, hogy a fegyvergyártás és -kereskedelem az ő vesztüket okozza?
Nem.
A legtöbbjük ártatlan szenvedő. A világméretű bandaháború ártatlan szenvedői.
A deep state meg röhög a markába.

Ha valamit meg kellene oldani a virtuális oldalakon, akkor az a rémes túletetés leküzdése. Biztosra veszem, hogy létrehozható lenne egy olyan szoftver, amely megakadályozza, hogy az egyszer általam már olvasott információk ne kerülhessenek ismételten és kéretlenül elém.
Mi is a probléma?
Székely János püspök egy egyórás ragyogó összefoglalást mondott el az ukrán-orosz háborúról a Mária Rádióban. Meghallgattam. Tetszett. Nagyon is tetszett. Úgy látszik, másoknak is.
Reggelig hárman hívták rá fel a figyelmemet, azóta még négyen osztották meg az anyagot, hogy ezt hallgassam meg. Jó volt, igaz volt, de nem hallgatom meg újra, még ha hetvenszer hétszer osztják is meg a neten, akkor se!!!
Ismétlés a tudás anyja. Oké, de csak akkor, ha én is akarom.
Nem felejtem el a gyerekkoromban olvasott-látott Placid et Muzo-történetet. Az epizód arról szólt, hogy Muzo napozna, de nem hagyják békén. Mindenféle kérdésekkel szekírozzák.
Megmondaná-e, hogy hány óra van,
szeretne-e egy csokor szép virágot
olvasta-e már a reggeli lapot, ha nem, vehet
nincs-e kedve strandra jönni,
nem látott-e véletlenül erre egy gazdátlan kutyát etc…
Muzo elkeseredetten védekezik. 
Kitesz egy nyilat a nagy óra irányában: íme, a pontos idő,
Kitáblázza, hogy
  nem kér virágot,       
  nem látott kutyát,
  olvasta már az újságot,  
  nem kíván strandra menni etc…
Így-valahogy vagyok magam is.
Elsőre minden jobb. Az első szerelem, az eredeti kompozíció, a friss hír, egyszeri előadás adott témáról, egy viszontlátás öröme, stb.
Varietas delectat, s mint utána szoktam vetni: monotónia untat.     

Tegnap kaptam egy alapos elemzést az ukrán helyzetről (Rengeteg féligazság. Székely János püspök az orosz-ukrán háborúról). Megosztottam. Olyan népszerű, hogy mára hárman is a figyelmembe ajánlják. Tényleg jó, mert elmondja dióhéjban az ukrán történelmet. Elmondja dióhéjban az ukrán egyházi történéseket időrendben. Elmondja mindazt az egyházi tanítást, amely az eklézsia háborúkhoz való hozzáállását részletezi. Noha tényleg jó az anyag, mégsem fogom még 3x meghallgatni.
Az internetes oldalak nagyon redundánsak. Sokat kell ahhoz lapozni, hogy valami érdemben újat megismerjen az ember.
Testfogyatkozásom folytatódik. Van ebben ijedtség a fölös kilóktól, van böjt jellege és empátia a háborúban szenvedők iránt. Reggel 110 kilót mutatott a mérleg, –5 kiló lement rólam.
Módszerem mostanság:
Reggeli: két tükörtojás vagy rántotta.
Ebéd bármi, ami adódik, de csak egy adagnyi.
Este egy zsemle margarinnal.
Ital 1l bő lére eresztett nescafé tejjel + teinmentes tea, szükség szerint.
Egyelőre működik a dolog.  
Nem szeretek mérlegre állni, de amikor jót mutat, akkor örülök neki. (Általában utálom testem mindenféle kontrollját. Az ember hőmérővel, cukorszintmérővel, vérnyomásmérővel, lépésszámlálóval, pulzusszámlálóval születne, ha ez alapvetően fontos volna az élethez. Korunk degenerációjának tartom a mindenféle beszabályozottságot, miközben belátom, hogy ma már szükség van a legtöbbjükre.)
***
A könyvmegállóból hoztam egy Kis állathatározót.
Jó lesz az unokáknak.
Jó lesz az unokáknak?
Azt írja a szerző a bevezető vége felé, hogy már 12-szteres nagyítóval is sok részletet megláthatunk, de binokuláris sztereó-mikroszkóppal még egyszerűbben boldogulunk a rovarok megismerésében.
Utóbbit még be kell szerezni. Na jó, nem kell. A képek alapján is meg tudják különböztetni a mezei homokfutrinkát, a mályvamag-cickányormányos bogártól.

Vivisectio
A fogalom a leginkább állatokon végzett élveboncolást jelenti.
Reggel lefotóztam egy kertes házat, amelyet éppen bontanak.
Nem tudom, hogy mikor épült.
Nem tűnt se réginek, se lepusztultnak.
Átadja a helyét egy másiknak.
Ha megélem, azt is le fogom fotózni.
Vajon megérte-e a váltás?
Nekem e működőképes ház bontása azt meséli el, hogy hány meg hány ember hal meg élete derekán vagy még előbb.
Még működne, még volna feladata, még létével tarkíthatná a valóságot, de nem.
A képlet kiterjeszthető minden élőre:
- társadalmakra, amelyek kihalásra vannak kárhoztatva
- népek, amelyek eltűnnek a süllyesztőben
- országok, amelyek lerombolásra vannak ítélve
- állat és növényfajok, amelyek veszélyeztetettek, kihalófélében vannak, életük virágában halnak ki. Pótolhatatlanok.
Kiirtásuk tudatos vagy ösztönös.
A végeredmény ugyanaz.
A teremtés gazdagsága sérül, s a folyamat megfordíthatatlan.  .
***
Belefutottam egy férfi dzsekije hátán olvasható feliratba: Köszönöm EU, hogy én is szülhetek.
Belefutottam abba az oximoronba, hogy „igazmondó Nyugat”.
Az oximoron nagyon szakszó. Pedig használata mindennapos. Tele van vele a szleng. Baromi jó, rohadtul érdekes, haláli klassz, bomba nő, s még vannak durvábbak is, amiket nem írok le.
***
Idill
A négy éves Rita ekképpen invitál: Nagypapa, gyere homokozni!
***
Háború
- Úgy kezdődött, hogy azok visszaütöttek. De talán csak szidták az anyámat. Szomorú.
A háborúpártiaknak: Aki disznók közé keveredik, azt megeszik a korpákok.
Ja nem. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. (N.b.: A disznókat meg levágják.)
Az a jó vita, amelyet nem kezdtek el. Háborúra alkalmazva még inkább igaz.
***
Várom, hogy lefogyjak. –4 kg.
 

- Nagyszüleink a tyúkokkal mentek feküdni, igaz, hogy velük is keltek.
- Öreganyánk: Tegyétek el magatokat holnapra, holnap is nap lesz. Aztán egy időponttól neki nem, csak nekünk lett másnapunk. Aztán szülénknek sem, csak nekünk lett újra nap, aztán nekünk sem, csak…
- A reggeli himnusz is megemlékezik a késő estéről, éjszakáról. 
Hogyha a nap majd távozott,  
s az óra újra éjt hozott
lemondásunk szent éneke,
legyen az Úr dicsérete….
- Az egykori öregasszony esti imája: Jézus segíjj!!!
- A napszaknak megfelelő köszönés: Adjon Isten jó estét! Pálinkás jó estét! Jó estét! ...estét! …’stét!
- Esti himnusz: Immár a nap leáldozott, Teremtőnk kérünk…
- Este van, este van, ki-ki nyugalomban… PS
- Este jó, este jó, este mindig jó…ZZ
- Vecsernij zvon… 4x – énekli az orosz kórus.
- Erdő szélén estvéledtem... énekeljük mi.
- Szellő zúg távol, alszik a tábor…énekeltük a tűz körül.
- Húzom az időt. Nem jó hamar lefeküdni, úgyis kidob az ágy néhányszor, s kora reggel.
- A délutáni műszakból hazaérkezett Györfiné: ÚÚÚ tunnék alunni!!!
- A kórterem neonjai éjjeli fényre váltanak.
- A gázgyár órája világtani kezd.
- Felfénylik a holdvilág.  Beethovent megihlette egy szonáta erejéig.
Meg is hallgatom az első tételt. https://www.youtube.com/watch?v=4Tr0otuiQuU
Aztán ömlenek az asszociációk, Egy éj a kopár hegyen, Eine kleine Nachtmusik, Chopin noktürnök… Ajjaj, a legjobb, ha abbahagyom az estével kapcsolatos gondolatfoszlányok sorolását.