Mickey webnaplója

Halottak napja környékén is ki szoktunk menni a temetőbe, rendbe tenni az elgazosodott, avar alól alig kilátszó sírokat.
Ma is ez történt.
Mivel idén aligha fogunk még egyszer találkozni, három nevezetes napját ünneplő húgom kapott egy-egy könyvet, amelyek elég könnyűek ahhoz, hogy ne legyen terhes hazacipelésük.
A szokott öt sírt a szokott sorrendben meglátogattuk. Készült néhány fotó is.
Majd hazatérve folytatódtak a találkozások.
Immár sógorom hozott egy könyvet nekem, amely az idegen szavak használatát óhajtja kiküszöböltetni a lehetséges mértékig. Ez pedig a húsz éve megjelent Magyarító könyvecske.
Elfogadom igazát, mert amit szép magyarsággal is ki lehet fejezni, azt írjuk, mondjuk magyarul.
Néhány szócikket fellapoztam benne.
A legtöbb idegen szóra akad megfelelő (frappáns) magyar kifejezési lehetőség.
Így jutottam el a már néhányszor tárgyalt projekt szóhoz is.
Érdekelt, hogy sikerül-e neki (Molnos Angéla) az eredeti értelmével azonos értelmű magyar szót találni.
A szerző próbálkozik. Ilyeneket kínál: terv, tervezet, ajánlat, javaslat, hosszú távú elképzelés, építészeti, kutatási, v. más munkaterv, megbízás, tevékenység, nagyobb munka, feladat, vállalkozás.
Türelemmel végigolvastam ajánlásait, és arra jutottam, hogy egy-egy részletet ragadnak meg a kategóriák a projekt fogalmából, s esetileg hasznosak lehetnek alkalmazásaik, ám nincs jelenleg olyan szó, amely a két szótag tömörségével visszaadná a projekt jelentéstartalmát. Még az utolsóként sorolt vállalás áll legközelebb ahhoz, amit a projekt jelent.
A projekt ugyanis egy elkészítendő valami létrehozásának az egészét kifejező szó, a tervezést, a logisztikát, a kivitelezést, az ellenőrzéseket, az átadást, a szerződéseket mind-mind magába szívó fogalom.
Sose volt új magyar szóval lehetne csak helyettesíteni, de ez a szó tudtommal mind ez idáig nem született meg.
Kicsit úgy vagyok vele, mint a kopaszsággal küszködő emberek.
Problémájukra van vagy harmincféle csodaszer, ám egyik se gyógyítja meg a betegséget.

Ma vittem könyvet a könyvmegállóba, mely tele volt könyvekkel, s melyekből egyet se hoztam. Lohad az újabb olvasnivalók iránti buzgalmam. Még két könyv érdekelne: A Földrajzi nevek etimológiai szótára. Ez azért, mert mindig is érdekelt, hogy egyes nevek (közismert emberek) vezetékneve mit jelent magyarul. Teszem azt Wagner, aki Kocsis, aki Kucsera, aki Carter stb. Vagy tulajdonnevek: János, aki Iván, aki Sean, aki Johann, aki Jan. Vagy Miklós, aki Nils, aki Nyikoláj, aki Niké.
Ugyanígy érdekel, hogy egy város neve mit jelent. Mit a Kecskemét, a Chernelháza-Damonya.
A másik mű Simonyitól A fizika kultúrtörténete. Ez pedig azért, mert a maga nemében egyedülálló. Szépen megformált mű, amely igényes kivitelű, és alapos részletességgel veszi sorba a fizikatörténet egyes epizódjait. A világon nincs még egy ehhez fogható szellemi csemege.
Más kérdés, hogy nem voltam igazán jó fizikából. Az elmélet még csak ment, de a fizikai számítások rendszere valahogy sose állt össze bennem. Nem szerettem a fizikapéldák megoldását. Nem is sikerült maradéktalanul megfelelnem a feladatok kihívásainak.
Mégis érdekes így összegezve érthető ábrákon szemlélni eme tudomány megállapításait, kutatásai eredményeit.
Mivel ezek eddig most se voltak kitéve a polcokra, üres kézzel jöttem haza. Valamikor áhítattal néztem az Új Magyar Lexikon tekintélyes köteteire, ma sajnálnám tőle a helyet a könyvesállványainkon. Nem vonz a nyolc kötet, noha többször rendre ott találtam őket a könyvmegállóban.
Nagyot változott a világ az okos eszközök megléte óta. Nem versenyezhet velük egyetlen könyvtár se a hozzáférés gyorsaságát és hatékonyságát tekintve.
Tudom, és nem is vitatom, más érzés egy könyvben lapozgatni, mint egy képernyőre meredni. Ám más egy control+F-et nyomni, mely a keresett szót elővarázsolja a nyitott fájl egészéből, ahányszor csak előfordul a szövegben. És megint más egy könyvtár anyagából előkeresni a kívánt kötetet, és lapozgatás, bele-beleolvasás alapján kikeresni a minket érdekló szót, szövegrészt.           

Tegnap esti hír, hogy az osztálytalálkozón legfittebbnek mondott J. barátunkra epeműtét vár. Mások elhunytak. Mai info az a levél, amelyet Billtől kaptam. Korabeli tablónk csak azonak a fotóját hozza, akik elhunytak. Nincsenek kevesen, tizenhárom diáktársunk néz velünk farkasszemet. Igazából 14, ha a velünk egy évet lehúzó Balsai Istvánt is ideveszem. Mint írtam, elhunyt az a kardiológus (R.I.P.) – nálam fiatalabb – aki az utóbbi időkben kezelt, és akinek a tanácsára 16 kilót leadtam, és aki további 15 kiló ledobását kérte. Ez egyáltalán nem sikerült eddig, inkább felvettem kis súlytöbbletet. Ő már nem kéri rajtam számon, de én még magamon igen. Fontos lehetetett kérése.
Ma 65. évfordulója, hogy Kádár és Münnich F. ránk húzták a szovjet intervenciót, akik a Forgószél nevű hadműveletbe kezdtek, azaz háborút vívtak országunk ellen, mégpedig a II. Vh óta a legnagyobb hadsereget a nyakunkra küldve. Az történt, ami egyszer már Petőfi korában.  „Sok volt az ellen, győznünk nem lehetett.”
Ma reggel megjelent Mi, s vitte a kocsimat. Du. megjött Párizsból M. unoka. Mi-vel az utcán összefutottak.
Én meg elinaltam a szakrendelőbe, mert aktuális nyaki doppler-vizsgálaton vettem részt. Hála Istennek itt nagyobb baj nincs, kisebb meszesedés igen, de ez az agyi vérellátást nem zavarja. Lehet, hogy a nyakam túléli a többi testrészemet? 
Ma megnyomott a melegfront. Estére megizzadtam. Ebben benne lehet az is, hogy többet ittam, mint elég lett volna, de ki tudja, mikor mennyi az elég.
Jó szándékom ellenére sem szeretem a vége-hossza nincs szappanoperákat. Folyton ölik egymást a hadastyánok, összeesküvések követik egymást. Tízmásodpercenként hangzik el, hogy Felség, Felség, így meg úgy. Sűrűn hangzik el, hogy vonja vissza, felség. Meg hogy „megértette”? meg hogy „mire vár”? Ha magyar film lenne, és szlengben válaszolnának, az utolsó kérdést azzal egészítenék ki: Mire vár, Lódobogásra? Vagy mire vár? Pirított hógolyóra?
Egyébként a tévéműsorok nekem túlságosan átpolitizáltak, egymásnak feszülő nézetek akarnak maguk mellé állítani, noha egy évtizede tudom, hogy kikre fogok voksolni. A másik állandó téma az oltópontokon osztott oltózkodási lehetőség reklámja naponta x-szer. Nem érdekel. Három „vak cinán” vagyok túl, nincs már mit tennem. Minek nézzem a tévét? Ránk eresztették a virnyákot, és meglehetősen tehetetlenül kell végigélnünk milliók pusztulását. Ennek sose lesz vége? És ha teszem azt vége lesz mégis, mi a garancia arra, hogy világtól elfajzott brigantik nem zúdítanak-e ránk egy újabb halálos nyavalyát okozó izét.           

Ma elég sokat írtam, ezért eddig nem értem rá írni. E
z épp olyan jól hangzik, mint hogy „egész nap az életről olvastam, ezért nem értem rá élni”.
De félretéve a viccet, megírtam egy cikket, megfejtettem számos rejtvényt, volt amelyiket fejben, a kulcssort nem kellett apránként beírt szavakkal kihámozni. Azonnal beláttam.
Egyébként érdekes tapasztalatom van a mozaik típusú keresztrejtvényről.
Ameddig össze nem áll a betűcsoportokból álló szókép-háló, addig értelmezhetetlen betűhalmazok csupán. Értelmet akkor nyernek, amikor megfelelő sorrendben kerülnek a helyükre.
Ehhez hasonló élmény a kirakós játék elemeinek képpé varázslása. A szín- és formapacnikból tárgyak emberek, tájak alakulnak harmonikus rendet alkotva.
Elbűvölők a nagy költők nevével lepra-sebeséggel terjedő bénácska netes idézetek.
Nincs kedvetek gyártani efféléket?
Rontsuk el jól a klasszikusokat! – kéri fel olvasóit keringőre Lackfi János, a költő.
Volt kedvem.
Sebtében ezt írtam:
Elhull a virág, el is romlik az étel,
felhagyhatna már a covid a léttel.
Ilyet számtalant lehetne írni, de igazán jókat csak az arra születettek képesek összehozni.
Karinthyról beszélek.
Az Így írtok ti tele van zseniális versparódiákkal. Ilyenre csak az képes, aki ismeri a költők műveit, és bele tud állni észjárásukba.
Itt csak egyet írok ide tőle. A kínai versírást karikírozza függőlegesen lepergő szavakkal (s hogy mi is értsük, magyarul). 
Most
abbahagyom 
a
versírást,
mert
eszembe
jutott valami.
Ezt überelje valaki, ha tudja.

Itt is összeér az ég és a föld, pontosabban, akik a földben nyugszanak, azok odaát élnek. Innen nézve obskúrus minden, csak a hit világít be amoda. Onnan nézve persze egészen más lehet, de azt sem tudjuk, hanem hisszük, hiszen még senki nem jött vissza onnan.
Hisszük, mert aki kinyilatkoztatta, hiteles, sőt a leghitelesebb, sőt-sőt egyedül ő az abszolút hiteles.
Mindenkinek vannak felmenői, és lemenői. A lemenők érkezése egyértelműen boldogító valami, különösen, ha nincs nagyobb zűr a világra érkezése körül.
A felmenők halála gyászt vált ki az itt maradókból. Űrt hagy mindenki maga után. Távoztával nincs ki a létszám, hiányzik (ha igazoltan is) a személyisége, nem tehetjük fel neki korábban elmulasztott kérdéseinket.
A nagyobb család gyermekeimből, házastársukból, nászainkból, unokáinkból állnak. Elgondolkoztam rajta, hogy ahol nagy a család, ott több haláleset is fog előfordulni. Nem érdekes? Örülünk minden újabb jövevénynek, a bővülő nagycsaládnak, s bánatosak leszünk az arányos veszteségek megélése alkalmával. Mert az egyetlen halálbiztos valami a halál, amely mindenkit utolér, kivéve az elragadtatott Illést, vagy aki csupán elszenderedett.
Mert Petőfi Pató Páljának megkérdőjelezhető az igazsága: Életem, ha elpipáltam, mennybe visznek angyalok, én magyar nemes vagyok.
A halottak napjának bizarr aktualitása, hogy ma telefonon időpontot kértem a kardiológiára, mert Sz. dr. visszarendelt kontrollra. A recepció szűkszavúan annyit mondott, hogy 10-e után lehet időpontot kérni decemberre, de Sz. doktorhoz szólót már nem. Kérdeztem: Miért? Elment?
A válasz mellbe vágott: Mert Sz. dr már nincs közöttünk.
A jó orvosra emlékezve visszaidézem, hogy mivel búcsúztunk. Ő azt mondta, hogy jöjjek fél év múlva, mert én megérem. Értetlenül néztem rá. Arra utalt, hogy ő már nem lesz közöttünk.
Valamit jól tudott. Isten nyugosztalja!
***
Micsoda kontraszt. Egy ilyen napon jönnek a kéretlen elismerések. Nem szoktam ezeket mintegy jelvényként használni, jelképesen kitűzni blogomba, de ez egyszer megteszem. Fotóimhoz írt kommentek az USA-ból. Rokonom szintén fotós volt egész életében. Ő írja ma:
Everyone can look. But not everyone can see. Miklòs sees. Egy másik fotó alá:
I hope you’re saving these fir an exhibit! Truly amazing images. Megint másikhoz:
Astonishing. És még:
Love it!. Majd:
Masterpiece! No, really!...More art from the Master.
Ugyancsak ma érkezett válasz a lapszerkesztőtől:
…Kicsit nem tudtam, mit lehet kihozni a "…"  témából" - teljesen feleslegesen.
Kicsit zseniális [az írásod]! Légy áldott!


     

A mai ünnepi mise olvasmánya Szent János leveléből való: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.”
Kell még valami felvilágosítás?
Nem.
Általában nem kedvelem a litániákat, mert valahogy nem a korunk életritmusára és nem a ma nyelvén íródtak. Ha a Mindenszentek litániáját lamentálják, mégis valamiféle ünnepi hangulat fog el. Az énekesek hosszan és méltósággal sorolják a kanonizált szentek neveit, akik közül soknak ismerem az életét. S rendre válaszolják a hívek: Könyörögj(etek) érettünk!
Van ebben valami időtlen, van ebben valami lelki kapocs, az élők a holtakhoz, a leendő üdvözültek a garantáltan jó helyen lévőkhöz. A múlt és jelen az immanens és a transzcendens adnak találkozót egymásnak. Egyedül azok nincsenek jelen, akik ezután fognak születni, szentté lenni.
S. kérdezi, milyen szentet szeretünk? Válaszom ez volna: Azok a szentek állnak hozzám közel, akikről nemcsak szuperlatívuszokat olvasok. Hanem akiknek megmutatják esendőségüket is amellett, hogy kiválóságaikról is értesülünk. Mire gondolok? Karol Wojtyla visszaemlékezéseiben megemlít egy kínos incidenst. Történt, hogy egy zsákfalu plébánosát, jó barátját kereste fel, s addig-addig beszélgettek, míg csak el nem ment az utolsó busz is. Így Karol kiállt az országútra stoppolni. Közben nagy zuhé kerekedett. Wojtyla hosszasan állt, amikor egy katonai teherautó megállt mellette. Kiszólt a belügyis sofőr: Ugye, maga békepap? Az ázott pap rábólintott, mert szerette volna, ha felveszik. Nem ez történt. A sofőr rákiáltott: Ha maga békepap, akkor csak ázzon itt tovább is. Azzal elhajtott.
Lám, az egyszeri botlás nem fektette kétvállra a későbbi pápát.  Ma Szent II. János Pálként tiszteljük.
Róla mondtam magam is halála idején a tévé előtt ülve. Ez az ember szent. Subito sanctus.  
       
   
  

P. NP SJ kedves vicce így szólt: Tudjátok-e, hogy kapta nevét Kecskemét? ??? Na jó, akkor elmesélem. Hajdanában danában Árpád vezér a főurakkal lovagolván egyszer csak megálltak. Itt kellene várost alapítani. De mi legyen a neve? Mivel a környéken számos kecske legelt, úgy döntött: a város neve legyen Kecskemét. Tovább lovagolván egyszer csak, ahol megálltak, még több kecskével találkoztak. S várost alapítottak. Most már nem volt kérdés, hogy mi legyen a város neve: Árpád szólt: A város neve legyen… Balassagyarmat.
Nemrég lefotóztam M.-ék kertjét, mert olyan szépen köszöntött be oda az ősz, hogy csak na. Képzelhetitek, ma újból a helyszínre látogatván újra lefotóztam a kert néhány szépségét, mert ma még szebben köszöntött be az ősz, ha ezt egyáltalán lehet fokozni, mint az anekdotikus kecskék számát.
***
Levi unoka Mozart Ländlert trombitált. Kedvenc dallamomat a jeles szerzőtől. (m m flss msff rrmd rmm flss msff rrdd és így tovább.) Aki ismeri a szolmizációs jegyeket, annak a fülében felcsendül a dal.
***
A FülesBagoly egyre ellenőrizetlenebbül kerül az előfizetőkhöz. Valami nagy baj lehet a szerkesztőségben. Sok az elütés a rejtvényekben, a viccek szövegében, s immár másodszor hiányzik egy oszlop a rejtvénykockákból. Azaz csak akkor tudom megfejteni a feladványt, ha kitalálom, hogy egy oszlop kell még a négyzetháló végére.  
A Pál utcai fiúk c. regény olasz törökmézes árusa emelte az árait, és kevesebb mennyiséget adott immár drágábban. Mikor reklamáltak nála a fiúk, így reagált: Hát most kisebb, hát most drágább… A fiúk nem tudták, hogy az olasz családja nyomorog, s kényszerből változtatott.
Valami hasonlót sejtek a rejtvénylapnál is. Idén 100-tal drágább, minősége meg romlik. Ezt csak sejtem, nem látok a kulisszák mögé.

Ez a derék filmszínész 81 éves. A róla szóló viccek abszurdabbak az erőszakos kismalac-vicceknél.
A vicc szerint Chuck Norris egyszer megpróbálta a lehetetlent. És sikerült. Talán azért tudunk jókat nevetni az összehordott CN-képtelenségeken, mert elképzeljük őket. Háry János kutyafüle hozzá.   
- Chuck Norris 20 perc alatt nézi meg a 60 perces tévéműsort.
- Lehetetlen nem létezik, csak olyan hogy, "Chuck Norrisnak nincs kedve hozzá."
- Az ókorban Chuck Norris azért nem lehetett gladiátor, mert az oroszlánok nem egyeztek bele.
Chuck Norris megszámolta a végtelent. Kétszer.
Chuck Norris tudja a pi utolsó számjegyét.
Chuck Norris pörgőrúgása olyan erős, hogy az űrből is látható - szabad szemmel.
Chuck Norris képes a gyémántot visszaalakítani szénné egyszerűen. Úgy hogy a két végét megrántja.
Amikor Chuck Norris fekvőtámaszt csinál, nem magát nyomja fel. A földet nyomja le.
Chuck Norris egyszer egy egész doboz altatót vett be. Utána csak egyet pislantott.
Chuck Norris ki tudja nyomni a puszta nézésével a palacsintából a lekvárt. Még akkor is, ha az túrós!
Chuck Norris sosem tarol bowlingban. Ő csak egyetlen bábut dönt le, a többi kilenc pedig elájul.
- A Guiness Rekordok könyvének utolsó oldalán a szerkesztők megjegyzik, hogy az összes rekordot Chuck Norris tartja, és ez csak azoknak az embereknek a listája, akik a legközelebb voltak hozzá.
- Chuck Norris egyszer hazakísért egy hajléktalant...
Chuck Norris 7,9 másodperc alatt futja le a 100 métert...
Chuck Norris egy ötoldalú kockával is tud 6-ost dobni.
Chuck Norris ki tudja rakni LEGO-ból a tejútrendszer 1:1 arányú modelljét.
Chuck Norris a víz alatt is meg tudja szárítani a haját.
- Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? - Chuck Norris.
Chuck Norris megígérte, hogy többé nem fog kiugrani repülőgépből. Egy Grand Canyon épp elég...
Chuck Norris kaputelefonról is tud sms-t küldeni!
Chuck Norris egyszer visszahívott egy rejtett számot...
- Chuck Norris vezetékes telefonról facebook-ozik.
Chuck Norris az egyetlen olyan ember, aki úgy nyert az olimpián úszásban, hogy nem lett vizes.
Chuck Norris gyakran néz farkasszemet szobrokkal. Mindig a szobrok pislognak hamarabb.
Ha neked van 5 dolcsid és Chuck Norrisnak is van 5 dolcsija, akkor neki van több pénze!
- Amikor Chuck Norrist műtik, az orvosokat kell érzésteleníteni.
- Chuck Norris már tele tárral is játszott orosz rulettet és nyert!
- Chuck Norris fürdőgatyában és strandpapucsban mássza meg a Himaláját. Azért strandszerkóban, mert előtte jött fel a Marianna-árokból - palack nélkül - és nem volt kedve átöltözni.
Chuck Norris tegnap járt az űrben, mikor egy rabló után szaladt, és át kellett ugrania egy kerítést.
Chuck Norris egyszer megpróbált visszamenni az időben, de akkor még nem volt semmi, ezért unalmasnak találta és visszajött.
- Hogy született a zsiráf? - ??? - Chuck Norris pofán rúgott egy lovat.
Chuck Norris elszomorított egy Happy Meal menüt...
Amikor Bell kitalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól.
Chuck Norris egyszer olyan gyorsan kelt fel, hogy látta magát aludni.
Chuck Norris első osztályos zsebszótára alapján alkották meg a Wikipédiát.
Sokan hordanak Superman-es pizsamát, de a Superman Chuck Norriszos pizsamát hord!
- Chuck Norris nem fizet adót...csak beküld egy borítékot, amiben az arcképe van.
- Ha valaki hazamegy, benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott a Láncfűrészes Gyilkos!
Ha a Láncfűrészes Gyilkos hazamegy, akkor benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott Chuck Norris!
- Chuck Norris nem hord órát, mert ő dönti el, hogy mennyi az idő.
- Szerintem Chuck Norris nem a legerősebb a világon... egy pillanat, valaki csenget!?
- Chuck Norris egyedül is tud kánonban énekelni.
- Chuck Norris vonalzóval is tud kört rajzolni.
Chuck Norris egyszer hülyére verte a saját árnyékát, mert túl közelről követte. Azóta az árnyéka 10 méter távolságot tart.
Chuck Norris egyszer hülyére vert egy okostelefont.
Chuck Norris felidegesítette Békéscsabát.
Chuck Norris egy forgóajtót is be tud vágni maga mögött.
Chuck Norris tud nyitott szemmel tüsszenteni.
Chuck Norris már látta Columbo feleségét.
Chuck Norris felhangosította a Csendes-óceánt.
Chuck Norris végigvitte a Super Mariót. Balra.
Nem értem, miért istenítik ennyire Chuck Norrist. Ha tényleg olyan kemény lenne, idejönne, és beleverné a fejem a billentdgbvxdggcesghccju…
Chuck Norris idősebb, mint az apja.
Chuck Norris vett egy benzines Teslát.

M. feladja párizsi albérletét. A 13 m2-es „egyterű” komfortért havonta magyar pénzre váltva több, mint 240 000 ft-ot fizetett. S még ritka szerencséjének tartja, hogy sikerült megkaparintania annak idején. Mindezt azért mesélem el, mert nézegettük a hazai bérleti árakat. Budai lakáshirdetés: 44 m2-es lakást kínálnak bérletre havi 140 000-ért. A lakás a földszinten van, kerthasználattal.  M. felnevetett. Hát ez semmi.
Ha nem is semmi, de rávilágít: Minden cseppfolyós a közgazdaságban. A pénz értéke, az infláció mértéke, a lakás helye, a kínálat-kereslet helyzete, a kiadók mohósága, a lakást keresők anyagi teherbírása, fizetési hajlandósága.
***    
Megérkezett a Galamb, a Regnum lapja. Legjobb cikk benne Balás Béla emeritus püspök, amelyet Krómer I. neve fémjelez. A vezércikket én írtam.
Megjelent a FülesBagoly novemberi száma is: Benne viccek, és megoldásra váró poének. Utóbbiakból egyet fejben megoldottam. A mozaikrejtvényben adva volt:
Két nő beszélget:
- Hogy csináltad, aranyom? Hisz te is alacsony sorból küzdötted fel magad.
- Igazán egyszerű volt. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem tapasztalatom.
- És azután? (Az itt következőket fejben oldottam meg a mozaikszemek összekeresgetésével):
- Nekem pénzem lett, neki tapasztalata.
***
Pistike ebéd közben megkérdezi apját: 
- Papa, akarsz még egy szelet tortát?
- Nem kérek, kisfiam.
- Hát akkor most te kérdezz engem!
***
- El akarok válni a férjemtől, ügyvéd úr! Még éjszaka is más nőkről álmodik.
– Beszél álmában?
- Dehogy! Ő sokkal ravaszabb annál!

A FB-on igen népszerű egy ausztráliai fiatalember, akinek úgy megtetszett a magyar nyelv, a magyarok szellemessége, hogy megtanult magyarul. De nemcsak a konyhanyelvet, nem is a pidgin-magyart, hanem a sajátos szófordulatokat, szlenget, közhelyeket, szólásokat, szállóigéket, közmondásokat. Mi tagadás, van belőlük bőven.  Végül is követhetetlenül nagy a számuk, mert korcsoportok, tájnyelvet beszélők, tartósan együtt élő közösségek kialakítják a maguk szóhasználatát. Nemrég találkoztam Móránál azzal a kifejezéssel, amit anyám is gyakran emlegetett: küldött ördög. De azzal is, hogy olyan a szád, mintha kutyát szoptál volna. Ezeknek se szeri, se száma. Keletkeznek, át- és átalakulnak, majd elhalnak. Az ausztrálnak tetszik pl. a boldog-boldogtalan szópáros. De nemcsak az, még számos hasonlót említ. Úgy látszik, elmondta ezt boldognak-boldogtalannak. Merthogy bejegyzését már több mint százezer ember látta, igen sok hozzászólást is kapott. Méltán.
***
Ma itt volt négy unokánk, M. és E. gyerekei. Feldobták a napunkat. Kedves találkozások estek, kedves beszélgetések, közös étkezések. Jó volt együtt velük. Élethelyzetük úgy hozta, hogy kénytelenek voltak hosszasan ránk bízni a kisgyerekeket. Örömmel álltunk elébe, s gazdagodtunk általa.
***
Életemnek lezárult egy szakasza.
A jogosítványom meghosszabbításától eltekintett két különféle szakorvos egyike, s ezzel meghiúsította, hogy a jövőben autót vezessek. Szívem ugyanis már nem a régi, mert már elég régi.
M. kérdezte, hogy hogyan fogadtam e határozatot. Mondtam neki, hogy úgy, mint aki a bíróságon hallgatja az ítéletet. Magamhoz képest is hamar napirendre tértem a változás fölött. Számomra nem akkora öröm a hosszas vezetés, bár végigcsinálom a hosszabb utakat is rendre. De nem akkora az örömöm amiatt, hogy több sétára vagyunk ítélve a jövőben. Ám a megfordítottja is igaz. Örültem annak, hogy háztól házig járhattunk a kocsival. Most meg annak örülök, hogy a hosszabbítással járó vesszőfutásomnak a végére értem. Számoltam vele, hogy egyszer így lesz. Most már mindez múlt idő.
Az autózást mindig luxusnak ítéltem meg, s amennyire tudom, egy centit se vezettem fölöslegesen. A gk. adta szabadság álságos. Ki voltam téve a parkolási díjas övezetek rablásának (nem szoktam meg soha, hogy semmiért pénzt kaszáljanak akárkik). Megszabadultam a sokféle költségtől: szeszélyesen változó – most éppen inflációs – benzinártól, a súlyadótól, a téli-nyári gumicserétől, a kétévenkénti vizsgáztatásra felkészítés árától, a vizsgáztatástól, a jogosítványhosszabbítás díjától, az elszenvedett balesetekkel járó hercehurcától, az elkopó alkatrészek cseréjétől. Nem is sorolom tovább.      
Azon lehet vitatkozni, hogy a napi bevásárlás, misére járás kellemes időtöltés-e, vagy sem.
A lépésszámláló tanúsága szerint éppen eléri azt a minimumot, ami karbantartja a futóműveinket.
Rájöttem, hogy ha eddig annak örültem, hogy kocsi van alattam, mostantól örülhetek annak is, hogy nincs alattam kocsi. Későn kezdtem vezetni (37 évesen), és kicsit több mint 37 évet vezettem.
Ennyi – mondaná a filmes csapó.