Mickey webnaplója

Ma megjött sok minden, ami eddig váratott magára.
Megjött tegnap a hidegfont érdemi lehűléssel.
Megjött az életkedvem.
Megjött a második félév első napja.
Megjött Rita, hogy egy napot a nagyival töltsön. Értékelhető, hogy a találkozást Rita unoka kezdeményezte.
Megjött a FülesBagoly új száma.
A nagyiról jut eszembe, hogy kettőnket egy-egy betűvel lehet jellemezni.
Feleségem a nagyi. Adódik a betűrejtvény I.
Én vagyok az ő egyetlene, akit akár így is szólíthat: egyetlenem, betűrejtvényben: M. Nagyon stimmel, hogy itt is nagybetű szerepel. M-mel indul a keresztnevem.
***
A rejtvényújság preparálását a címlaprejtvény megfejtésével kezdem. Aztán megnézem, hogy a rejtvényszigetek kitöltendő kockája a sarokról indul-e. Ha nem, x-et teszek oda, mert nem szeretek aránytalanul több időt tölteni azzal, hogy kitaláljam: a bal felső kocka a szokásos módon viselkedik, vagy üresen kell maradnia. Majd ezután szemrevételezem a poénocskákat. Ma elég sok fennmaradt a szűrőn.
- Pistike, hol van az anyád? A kórházban. – Hol van az apukád? – A rendőrségen. – Hol van a nagymama? – A pincében. – És a nagypapa? – A padláson. – Mondd csak, Pistike, mit keres anyu a kórházban, apu a rendőrségen, a nagyi a pincében, nagyapád meg a padláson? – Engem.   
- A villanyszerelő fia sírva megy haza a játszótérről. – Mi történt veled? – kérdi tőle anyukája. – Semmi, csak egy méhecske szállta kezemre, és az egyik vége nem volt leszigetelve. 
- Zsiga ellop egy libát, és elrejti a kabátja alá. Már majdnem hazaér, amikor találkozik a rendőrrel: - Hová mész, Zsiga? – Én libát? Miféle libát.
- A farkas nagyon szerette a betűket, imádta az ábécét. Így aztán felfalta a nagy I-t és a piros K-t.
(No lám, no lám!!! Ha egyszer az üzlet beindul.)  
***
PS. Este érkezett a gyászhír, elhunyt Hagemann Frigyes (89), a Regnum egykori házfőnöke. Ő vitt be egykor az illegalitásban működő társaságba.
Isten nyugosztalja!  
 
    

Szeretem a Balatont, mert számos szép emlékem fűződik hozzá.
1960-ban Fenyvesen ismertem meg Modugno szép dalát: (Pizzica, pizzica, pizzica, pizzica bo)  
Egyszer (1965) lebicikliztem B. Szabadi Sóstóra.
Fiatal családos felnőttként beutalóval számos szép nyaralás részesei voltunk. 
Fonyódon megtanultam szörfözni.
Siófokon nyaralva olvastam az ÉS-t, és megállapítottam, hogy efféle krokikat én is tudnék írni.
Sok szép fotóm témája a tó és környéke volt.
Meghódítottuk többször a szigligeti várat.
Zánkán jelent meg legelső írásom kisebb nyilvánosság előtt.
Ugyanott megnyertük a kötélhúzó versenyt.
Ugyanott Balás Béla azt mondta, hogy tetszett neki, ahogy egy szál gitár kíséretében átmulatunk egy hosszú estét.
Zamárdiban tavaly még felgyalogoltam a kilátóba.
Tavalyelőtt bicikliztem is a strandra.
A legszebb napszállta-képem ott született.
Utóbb számos alkalommal együtt volt a nagyobb család egy-egy hétre bérelt házban.
Kitűnő szarvaspörköltöt ettem Zamárdiban.
Vonaton tartottam családomhoz. Megállt a szerelvény két állomás között a déli parton. Kinézek az ablakon. Dől be a meleg, és az olaj édeskés szaga. Persze hogy… Egy asszony a vasút mentén nyári konyhájában palacsintát süt. Amíg sistereg a tészta, az előzőt meghinti kakaóval. Idilli.  
A népművészeti nyári pavilonok meglátogatása nem munka volt, hanem kikapcsolódás.
Szerettem a lábdihegyi műhely meghitt hűvösét, a szerszámok elrendezését, „illatát”, hangulatát.
Szerettem unokáink kezét fogva a partra sétálni, vagy azt, hogy ölemben biztonságot kerestek égi háború idején.
Szerettem a nyelvi vetélkedőt: Ki tud több szót? A franciák a magyar, a magyarok a fr. megfelelőt.
Szeretem, mert vize hűsítő, ásványtartalma kellemes a bőrnek, benne fürödni nyugtató.
Szeretem, mert végignézni a tükrén esztétikai élmény, ugyanúgy a hullámok játéka is.
Megnyugtató Badacsony mindenhonnan látható koporsója, Tihany látványa.
Szeretem, mert a nádasokból mindig előjön valamilyen érdekes élőlény. Madár, sikló, hal, béka.
Szeretem, amiért oly sok kötetlen és oldott beszélgetés színhelye volt itt meg amott.
 
***
Nem szeretem a Balatont, mert rengeteg a szúnyog, és engem minden körülmények között megtalálnak.
Nem szeretem a Balatont, mert gyerekkoromban a vele való megismerkedésem napján egy iszamos kőről belecsúsztam ruhástul derékig a vízbe Csopak szabadstrandján. 
Nem szeretem a Balatont, mert dög melegben érkezve barátaim csatos üvegből kínálták az ásványvizet. Meghúztam, de 80 fokos pálinka volt benne. Sokáig nem kaptam levegőt.
Nem szeretem, mert kedves ismerős család három tagja fúlt bele néhány perc alatt egy szerencsétlen véletlen folytán.
A szoc. időkben történt: A Déli parton lévő nyitott kápolnában misézik a pap. Egyszer csak megáll a nyílt pályán egy katonavonat.  Néhány felhergelt ateista ocsmányságokat kiabál egyvégtében. Aztán a vonat tovább áll. Nem szerettem ezt a szituációt.
Nem szerettem, amikor a recsegő faházból menekültünk az Almádi földrengés idején.
Nem szerettem, amikor Trabantunk főtengelye beállt a 7-es sztrádán Zánkára-menet.
Nem szeretem, amikor több unoka van rám bízva, és egyik kint szeretne lenni a parton, a másik bent a vízben, nekem pedig el kell tudnom számolni mindegyikkel.
Nem szeretem, ha bátor unokáim a zavaros víz alá merülnek, mert adott esetben kereshetném őket, ha nem jönnének fel maguktól. (Kosztolányi hátborzongató novellát írt a játékos apáról és vízbe fúló Miklós nevű kisfiáról.)
Nem szerettem, amikor pici korában néhány percre magára hagytuk kicsi lányunkat a teltházas strandon, később tíz percig kerestük a tömegben, mire előkerült. A keresés ideje igen sokkal többnek tűnt.      
***
Szeretem a Balatont, mert szeretettel gondolok vissza élményeimre, bár szembesít az egykori önmagamhoz képesti kopásaimmal.
A Balatonnak mindegy, hogy hűsölsz-e a vizében, vitorlással száguldozol-e, vagy beleveszel a habjaiba.

Rendes szokásom szerint a hajnal előtti órákban kb. háromnegyed kettőkor rendeztem soraimat, elmélkedés, összeszedettség, közbenjárások kérése.  Fél három lehetett, amikor ’szél kele’ úgy, ’mint sír szele kél’, s az utca mosódott fái közt lebegő levegő bólogat immár felém. Félretéve a hamis idézést, enyhe szellő „szellő”ztette át lakásunk minden helyiségét,
mit a miénket, egész Budapestet,
mit Budapestet, az egész országot.
Meg sem merem saccolni, hogy hány billió ventilátor teljesítményével egyenlő az időnek, levegőnek ez a járása.
Meg se merem saccolni, hogy mekkora összegű megtakarítást eredményezett ez az országos méretű szellőztetés. Egy bizonyos, hogy
ingyen kaptuk, amiért hatalmas köszönet jár.
Ingyen, mint a sápadt hold fényét,
mint az erős fényű nappali világítót,
mint az oxigént, s
mint a növényeket, állatokat, a mi eledeleinket,
a biodiverzitást, a
hajlékainkat, ahol megpihenhetünk.
***
Megnéztem a svéd-ukrán meccs első félidejét. 1:1. A végeredmény egál nem lehetett, pedig igen kiegyensúlyozott erőnlétet mutatott a két csapat. Majd éppen most megtudakoltam a google-n, hogy hogy végeztek. „Ukrajna a 121. percben nyerte meg a svédek elleni, csontzenével tarkított meccsét 2:1.”  Kiábrándító az Európa-bajnokságon tapasztalható fokozódó durvaság, s annak az eltűrése. Ugyanúgy kiábrándító a csapatok BLM-et elismerő térdepelése, s talán a perverzitásokat magasztaló szivárványos hirdetések, háttérben való állandósításuk még kiábrándítóbb. Szodoma és Gomorra! …?
***
Lehet cifrázni a válaszokat, mégis azt gondolom, hogy ami fontos, figyelmünket és időnket arra fordítjuk. Elég, ha csak a média és a kütyük, számítógép előtt töltött időnket összehasonlítjuk azzal az idővel, amelyet valamiféle érték létrehozásával töltünk el. Vajon mit mutat saját statisztikánk?
Nem húzom ki magamat.
***
Cél
Ébrenlétben s álmomban
Éltemben s halálomban
Veled lenni

Ha sorra veszem életemben felbukkanó Pétereket és Pálokat, igen sokan vannak, akik e nevekre hallgattak. Muszáj kiragadni találomra néhányat közülük, aki hirtelen megjelennek képzeletemben.
Péterek:
A közéletiek közül a KDNP színeiben feltűnő Harrach Péternél ragadok le. Gyerekkori barátom Zuglóból. Útjaink aztán fiatal felnőttként már eltérően alakultak. Kapcsolatunk felhőtlen maradt. Péter többször emlegette, örül, hogy testes valék, így nem kell behúznia különösebben saját pocakját előttem.
Varga Péter szintén régóta barát. De útjainkra mindmáig rálátunk, azaz tetszőleges sűrűséggel kapcsolatban maradtunk. Szokásosan így gratulál jeles napjaink alkalmából: Isten éltessen, amíg használni tud.  De hiszen… mondaná Tömörkény hőse, aki Mihály, s megvakarná a fejét.
Élünk, ameddig az Isten is úgy akarja. Vagy azért, mert használni tud, vagy azért, mert tetszik neki, hogy a földön élünk.
A piaristák egyike elöl volt Péter. A jóságos földrajztanárunk, Péter Mihály.
Osztálytársaim közül Kiss Péter, orvos lett, majd mint mindnyájan, nyugdíjas.
Szabó Péterből kettő is akadt. Füles SzP, feltűnő fülei miatt, ha jól emlékszem, és Szabó Péter -rozoga. Mindkettőt magyartanárunk tisztelte meg állandó jelzővel. A rozogát néha ismét Szabónak is titulálta, mivel osztályt ismételvén csöppent közénk.
Esterházy Péter író többször megfordult helyi eklézsiánkban, én húsvétok alkalmával láttam őt több alkalommal. Egyszer kórházban is találkozott pillantásunk, máskor a szigligeti strandon jelent meg, amikor én is.
Szentmihályi Szabó Péterrel kollégák voltunk a rádió kuratóriumában.
Nemeshegyi Péter jezsuitát publicistaként ismertem meg Máriabesnyőn. Nem gondoltam, hogy utóbb munkatársak leszünk. Pedig így hozta sorsom. Még sok Péter fordult elő életemben, mégis lapoznom illik, mert hát nem marad hely a Páloknak.
Pálok:
Pali bácsi pedellus volt az általános iskolában. Kedvelt szófordulata így szólt: Ki volt az a marha…? S aktuális csínyekhez illeszkedett a mondata folytatása. Pl. aki kiöntötte a tintát a padlóra, aki leverte a folyosó lámpakörtéjét, aki…  
A Regnum Pali bá-ja, Konzili Pál talán már fiatal férfiként is bá volt. Van ilyen. Kispapnak indult, a Regnumban csoportja volt. Rendszeresen vezetett kirándulásokat, mindnyájunk példaképe volt. Sziklamászással is foglalkozott. Szerette mindenki.
A piarista osztálytársam elöl volt Pál, helyesebben Pálos. Őt magyartanárunk nevezte Palinak. Isten nyugosztalja őt is, meg közös tanárunkat is.
Megemlítem még a jól tanuló Soltész Palit, aki szintén osztálytársam volt. Bátyja az államtitkár S. Miklósnak.   
Szintén elöl Pál a pap Pál Ferenc. Közismertebb nevén a Pálferi. Korábban magasugró, később pszichológus, még később pap lett. Máig nagyon népszerű az előadássorozataiból készült megannyi könyv.  
Az Antall-kormány idején kollégám volt Rosdy Pali. Széles látókörű idegen nyelveket beszélő intelligens úriember.
Látható, hogy palikban és Palikban sem volt hiány (akadt vagy egy paklira való) ismeretségi körömben. Ha regényt írnék, folytatnám a Péterekről és Pálokról szóló megemlékezést, akik tudvalévő, hogy jól meg férnek a naptárban.
Itt viszont vége!
Mi mást is kívánhatnék, minthogy Isten éltesse az élőket és ugyanő nyugosztalja az elhunytakat!     
 

Uglov 104 évet megélt orosz sebészorvos élettapasztalatát, szellemi frissességének titkát tizenkét pontba sűrítette össze és hagyta az utókorra:
1. Szeresd és védd a hazádat! A hazátlanok nem hosszúéletűek.
2. Szeresd a munkát; a fizikait is!
3. Uralkodj magadon! Semmilyen körülmények között se törj össze lelkileg!
4. Sohase igyál és dohányozzál, ellenkező esetben az összes többi tanács haszontalan!
5. Szeresd a családodat, viselj érte felelősséget!
6. Bármibe kerüljön is, őrizd meg normális testsúlyodat! Ne egyél többet a kelleténél!
7. Légy óvatos az úton! Napjainkban ez az egyik legveszélyesebb hely.
8. Ne félj időben orvoshoz fordulni!
9 Óvd meg a gyermekeidet az egészséget roncsoló zenétől és televíziós reklámoktól!
10. A munka és pihenés rendje biztosítja tested legalapvetőbb működését. Szeresd, kíméld a tested!
11. Az egyéni halhatatlanság elérhetetlen, de életed hossza nagymértékben tőled magadtól függ.
12. Cselekedj jót! A rossz, sajnos, magától jön.
Tanácsai megfontolandók, még akkor is, ha útközben talál bennünket, de még a cél előtt.
„Rajongásig szeretett édesanyja, mint a mesében, kenyeret csomagolt a tarisznyájába, és az alábbi szavakkal bocsátotta útra: »Fiacskám, tégy jót az emberekkel, és ha jót teszel, ne várd, hogy azonnal viszonozzák. Jót tettél – és felejtsd el. De a jót feltétlenül vissza fogod kapni, és éppen akkor, amikor különösen nagy szükséged lesz rá.«”
(in: Babus Antal Fjodor Uglov avagy sebészkés a százéves kézben)
Szívesen megosztom mai poszt gyanánt, hasznára válhat mindenkinek korcsoporttól függetlenül.
***
Már nem emlékeztem arra, hogy hol olvastam, aztán rátaláltam: „Úristen, ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.” (Ottlik: Iskola a határon)
***

A horvát-spanyol meccset otthagytam. Verik a horvátokat a spanyol öngól ellenére. Nem kedvelem a focit, mert már alig játék, egyre inkább harc. Állandó tapasztalatom, hogy a hátsó ember az előtte futó ellenfelet kergeti, majd fellöki. Ez (akár élet-) veszéllyel jár.
A francia-svájci meccset is otthagytam a hosszabbításnál. Utóbb megtudtam, hogy Svájc a továbbjutó 11-es rúgásokkal. 

-Lehet, hogy túlságosan is hozzám nőtt a kirakós játék (jigsawpuzzle).
Kirakom azokat a tájakat, ahol sose jártam, s hihetőleg nem is fogok járni.
Kirakom azokat a tájakat, ahol már jártam, (pl. Keleti-tenger dűnéi) merő nosztalgiázás céljából.  
- Vágyom a posztjaimhoz való rokonszenves hozzászólásokra.
Kimoderálom a kekeckedő, pikírt és saját véleményemet folyamatosan bíráló hozzászólót, mert kevés volt megjegyeznem, hogy vitatkozni már fáradt vagyok, s hitbeli dolgokról észérvekkel hadakozni értelmetlen valami. Más és más létsíkok.
- Vágyom a további fogyást, de folyton éhesnek érzem magamat. Ezért aztán mintha visszájára fordulna a dolog.
- Szép cikkeket próbálok összehozni, de mintha saját életemben csak töredékesen valósulna meg mindaz, amit vázolok. (Sok neves író élete rácáfolt az írásaiban vallott elveire pl. Tolsztoj, Gorkij.)
- Szórom a fotókat a FB-ra, aztán csüggedten konstatálom, hogy kimerült a készlet, nincs mit felrakni, de a hőségben új témákra odakint az életben vadászni sincs kedvem.
- Mire leülök írni, fejemben motoszkál egy dallam, s át kell ülnök a Yamahához. Közben felejtem a témát. Ez akkor is így van, amikor nem zenélek. Adva a téma, de nincs jelen a számítógép. Vagy jelen van a számítógép, de nem jut ezembe egy épkézláb gondolat. Tudom, papír ceruzát kell hordani, és feljegyezni a kulcsszavakat. Ennek ellentmond az, hogy azt hiszem, nem felejtem el azt a valamit, amit pillanatnyilag olyan fontosnak vélek. Aztán de…
- Igazán sose szerettem telefonálni. Nem tanított rá senki. Egyszer csak méretes utcai telefonon kellett apám nevében odaszólni B. Jóskának, akit a központi szám kapcsolt, ha őt kapcsolta. Aki megértette, ha megérette az én mondókámat, aki aztán otthon referált róla, hogy eredményesen telefonált. Máig se vagyok biztos benne, hogy sikerült-e valójában a beszélgetés, mert hol a fülemnél landolt a kagyló, hol a szájamnál. Hogy a hívott fél miket beszélt aközben, míg a fülem távol volt tőle, arról fogalmam sincs. Később a recsegő interurbánokkal gyűlt meg a bajom. Egy hosszú békésebb etap következett utána, mígnem fülem teljesítőképessége alább nem hagyott.
Azóta inkább írásban közlekedem a környezetemmel, mint telefonon.
A telefonnal inkább fotózok. 
- Bekapcsolom a légkondit, menekülök a hőség elől. 
Azon kapom magamat, hogy túlhűltem. Gyorsan kiülök az erkélyre, míg a forróság be nem kerget.
Nem is folytatom...

.  

   

Talán a legfontosabb, hogy nálunk volt három unokánk. Oldott hangulatban töltöttük velük a napot. Azt hiszem, felhőtlenül jó a kapcsolatunk mindegyikkel. Egyikükben csecsemőkorában tartottuk a lelket, míg meg nem erősödött, másikuk humora, arcjátéka vesz le a lábunkról, harmadikuk nagyon keresi a társaságot, különösen is igényli a személyes törődést, azt, hogy elmondhassa, ami benne motoz, és hálás minden odafigyelésért. Jó hangulatú szombatunk sikeredett, hála Istennek!
***
Fontos egy másik valami is, amibe belefutottam a nap reggelén. Egy citátum Ferenc pápától, amivel mélységesen azonosulni tudok. Mértéktartó stílusban megfogalmazott figyelmeztetés. Íme:  
„Az idő, testvéreim, lejárni látszik; még nem tépjük szét egymást, de szétmarcangoljuk közös otthonunkat [a Föld]. A tudományos közösség mára ráébredt arra, amit a szegények már jó ideje mondanak: az ökoszisztémát károsodás, visszafordíthatatlan károsodás éri. A föld, egész népek és emberek tömegei rettenetes büntetésben élnek. És mindez a fájdalom, halál és rombolás Szent Vazul szavaival élve a „gonosz ürülékétől” bűzlik. A pénz mértéktelen hajszolása az uralkodó nézet. A közjó szolgálata elfelejtődött. Amikor a tőke bálvánnyá válik, és ez vezérli az emberek döntéseit, amikor a pénz iránti mohó vágy uralkodik, az rombolja a társadalmat, megbélyegzi és rabszolgává teszi a férfiakat és nőket, rombolja a testvériséget, egymás ellen fordítja az embereket, és ahogy világosan látjuk, veszélybe sodorja közös otthonunkat.” (Varga András atya oldaláról)
Nagyon egyetértek mondandójával. S mivel annyiszor szó esik arról, hogy polarizált a világ, ide írom: A törésvonal az értékek mentén élők és az érdekek mentén élők között húzódik, és alig hiszem, hogy kibékíthetők egymással. A megoldás kegyelmi kérdés, másképpen a megtérés.
***
Egy emailből: „Ne használjuk a divatos rövidítéseket, mint tali, dec 8, bocsika, mizu” – majd hozzáteszi, hogy Isten bocsá’! Megjegyzem, ez a bocsá’ se szebb, csak régebbi. Ha bakafántos akarok lenni, henye szó a jó napot, a viszlát, de még a mozi is. Ám nem akarok bakafántos lenni, ezért csak leírom, hogy én ezt másképpen gondolom. Úgy vélem: barátok között megengedhető a lazább nyelvhasználat.
Legalábbis remélem.
***
Éjszakába nyúló meccset néztem. Az osztrák focicsapat keményen ellenállt az olaszok támadásainak. Fej fej mellett küzdöttek, és a rendes játékidő végéig nem is született gól. A ráadásban viszont gyorsan két gólt rúgtak az olaszok, és csak egyet kaptak. Az egyenlítés már nem sikerült a sógoroknak.      

A forró nyári estén farkasszemet néztem a könyvespolcainkkal, s megakadt szemem Szőnyi Zsuzsa két kötetén, a Róma terasz-on és a Triznya kocsmá-n. Mindkettőt olvastam, mindkettőt élveztem, s egy, az előbbiről írt recenziómat úgy zártam, ha valaki egzisztenciális válságban van, vegye kézbe Zsuzsa valamelyik könyvét, majd megvigasztalódik tőle.
Zsuzsa tűpontosan fogalmaz, ábrázol, humorral és személyességgel megáldva. Olyannyira, hogy egy alkalommal elmondta, valaki annyira megsértődött a róla szóló anyagot olvasva, hogy törölnie kellett, s így a legsótlanabb leírás róla szól. Egy másik valaki, egy nő beperelte 4,5 millióra személyiségi jogainak a semmibevétele miatt. Zsuzsa megjegyezte, ha pert veszít, kénytelen lesz eladni apjának egyik olajfestményét.
Nyár közeledvén habkönnyű mondataiból idézek minden összefügés nélkül. Ilyeneket ír:
- Proustot kell olvasni, s nem azt, amit a szakácsnője írt róla.
- Annyit eszik, mint egy hangyászsünbe oltott tapír.
- Elneveztük miss Sáskának, mivel magának nem főzött, de mindig éhes volt.
- A szerelmi bánat első fázisán azt hiszem, túl van, mert előételnek egy fél sárgadinnyét, tíz deka pármai sonkát, fehérborral párolt borjúérméket vágott be, zucchine, rizses körítéssel.  
- Laura, Huszárik itt élő, elvált felesége, aki jelenleg egy olasz kommunista milliomos neje, aggódik…
- Lementek sétálni a kutyával, mindketten korgó gyomorral sétáltak, sétáltak, miközben várták, hogy valamelyikük indítványozza, igyunk meg egy kávét brióssal, de egyiküknek sem volt egy vasa sem.
- Vas Pista remek történeteket adott elő – remekül.
- Szabó Ferivel rettentő jókedvükben bömbölve nótázni kezdtek… betereltem őket a teraszról, nehogy másnap kilakoltassanak minket.
- Ágika telefonált, hogy öngyilkosságát felfüggesztve, ő is eljönne szombaton.
- Mindnyájan rózsát hoztak. Perceken belül virágüzletet lehetett volna nyitni.
- Várakozás közben szóba elegyedtek tört olaszsággal. Mikor közöltem velük, hogy mindketten magyarok, megindult a szózuhatag.
- Matyi száját hatalmasan kitátva bele-belebőgött Feri oratóriumába. Edda papírgalacsinokat gyártott, és Matyi kerekre tátott szájába célzott… Kétszer bele is talált a „kosárba”.
- Hofin másfél órán át egyfolytában nevettünk. Hihetetlen, hogy mit engedtek meg neki.
- A Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntettek ki. Rossz nyelvek szerint inkább az Arany Főzőkanál rendet érdemeltem volna a rakott krumpli terén elért sikereimért.
- Benkő bácsi Brazíliában élt két évtizedig. A rádiós munkában nem volt egészen jártas.
- A kocsmában megjelent Karinthy Frigyes pontos mása, akit Fellegi Ádámnak hívnak.
-Sulyok bemutatott a 83 éves, hatalmas fehér szemöldökök alól pislogó, kék szemű [Dienes] Gedeon bácsinak, s a nála fiatalabb feleségének.
- Rövidesen mindenkinek vihogó kedve támadt, és olyan jól kezdtük érezni magunkat, mint az ötéves gyerekek az óvodában.
- Az előadás után mindenki boldogan igyekezett a másik terembe, a beígért büfé felé. A sáskák azonnal lelegeltek mindent, és már mehettünk is haza.
- Kurtág Gyuri és Márta rendkívül szerény, kedves, jó humorú emberek, és a világhírnevet panyókára vetve viselik. Gyuri nevetve mesélte, hogy az az érzése, a hotelportás összetéveszti őt Bartókkal, mert annyira hajlong előtte.
- Ahol csak megjelenik, mindenütt a társaság központja lesz – igaz, nem is nagyon hagy mást szóhoz jutni.
- Mit gondol az egyszerű olasz a magyarokról? – tulajdonképpen semmit. Hiszen csak akkor kezd egy másik nép iránt érdeklődni, ha háborúban áll vele, vagy ha hasznot remél tőle. Természetesen lehet sokkal árnyaltabban is fogalmazni.                     
   

A nyári időszak neve uborkaszezon, mert a közélet elnémul, csak a halaszthatatlan dolgokra ügyel. A másik nevét az időjárás teremti meg: kánikula.
Ha arra gondolok, hogy a parlament szabadságra ment, ha arra, hogy részünkről be van fejezve az Európabajnokság, akkor stimmel az uborkaszezon elnevezés. Igaz, hogy focistáink kiestek a további megmérettetésből, de az is igaz, hogy színvonalasan tették a dolgukat, jól védekeztek, s időnként kitörtek, mint Zrínyi Miklós Szigetvárnál.
Ami pedig a kánikulát illeti, tart 4-54 napja, s nem látjuk a végét. A meteo szerint az UV-sugárzás szintje igen magas: 8,5. Azonkívül a Szahara megszór bennünket finom porral, hogy változtasson komfortérzetünkön. 
Ami változatlan: zárt térben kötelező a maszkviselés.  Ez azért furcsa, mert
a vízszennyezettség vírusszintje tartósan alacsony.
Az új megbetegedések száma száz fő alatt van – 82.
Nyitottak a schengeni határok a mi részünkről.
Kérdem, akkor mi a csodának kell a maszk?
Szerintem nehezíti a légzést. Ezért egy határon túl viselése egészségtelen.
A Ki a Tisza vizét issza nótájára írom ide a véleményemet:
Ki a maszkja gőzét szívja,
saját gőzét szívja vissza.
A sajátgőzös lehelet viszont CO2-ben bővelkedik, vagyis csökkent értékű az ilyen levegővétel. Márpedig az fullasztó valami. Ez akkor is így van, ha tudomásul vesszük, hogy a maszk a pollenek, a vírusok, valamint a baktériumok egy részét felfogja.
Mármost az a kérdés, hogy meddig hasznosabb a maszk viselése, s mikor fordul át káros valamivé.    
Szerintem kb. most van váltás ideje. Ebben megerősített a sajtótájékoztató. Ott hangzott el, hogy 5,5 milliós átoltottság esetén elhagyható a maszkviselés, de pl. kórházakban nem.
Alig várom, annál is inkább, mert nagyon közel járunk az 5,5 millióhoz.
23-án csúcsot döntött az áramfogyasztás. A kánikula és a légkondicionáló használata között korreláció áll fenn. Nálunk is megy, legalább ventilátorként, de temperáljuk is a lakáshőmérsékletet. 
***
Búcsúzom Hesemann könyvétől (A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel). Ő nemcsak Hitlerrel szállt szembe, hanem a szovjet megszállókkal is. 1956-ban több írásos anyagban fejtette ki együttérzését a szenvedő magyarokkal. Akkori egyik, latin nyelven írt leveléből csak egy mondatot idézek: Hungaricae gentis cruor clamat ad Deum – azaz: A magyar nép szenvedése az Istenhez kiált! Kérdésem, hogy a zsidó-keresztény alapokhoz ragaszkodó, és emiatt az EU részéről állandó fenyegetettsége folytán nem írhatná-e a jó pápa ma is, hogy a magyar nép szenvedése az Istenhez kiált?
De!  

 

Olvasom M. Hesemann könyvét, XII. Pius életéről. Ebben a könyvben a szerző azt bizonyítja, hogy E. Pacelli kifejezetten filoszemita volt, s nem, mint Hochhuth ábrázolja a Helytartó c. darabjában – antiszemita. A trükk nem mai: Vádold meg ellenfeledet. Ha elég sűrűn hangoztatod, a vádat végül el fogják hinni. (Tréfából egyik ismerősüknek két tini azt a mesét adta be, hogy a Lánchidat vihar esetén a vári alagútba tolják be. A láncok ezt lehetővé teszik. Addig-addig bizonygatták ezt szamárságot, míg társuk be nem adta a derekát.)
Így megy ez a politikában is. A mostani őrültségeket csak címszavakban említem: genderelmélet az akárhány nemmel, a „melegbüszkeség”, a szivárvány jelkép erőszakos alkalmazása, a semlegesnemű WC, a megfoghatatlan jogállamiság, egyáltalán az igazság helyett a jogszerűség keresése akkor, amikor nyomásgyakorlással akarják elérni, hogy 1x1 az annyi, amennyit én akarok, mert pénzem van hozzá. De ugyanez a világon keresztülvert erőszakos szamárság, hogy csak a fekete élet számít, s mindenki térdeljen le ez előtt a hazug mozgalom előtt.
No, de nem akarok leragadni a divatos hóbortoknál, mert Hesemann kötetében az érdekelt, hogy a XX. sz. politikai döntéseiről, magyar vonatkozásairól hogyan szól. Az első meglepetésem az volt, hogy a trianoni döntés fájdalmas voltát csak a németekre vonatkoztatja. Egy helyen így utal rá: A Thule társaság, az árja őshazáról elnevezett népi páholy tanítása szerint „a germánok az emberiség felsőbbrendű faja, amelyet a kereszténység alattomos mérge gyengít. E szavak gyógyírként hatottak a világháború során és a versailles-i szerződéssel megalázott német emberek lelkére, akiknek sürgősen bűnbakra volt szükségük, és a romokban heverő nemzetük feltámadásáról álmodoztak.” (Magyarország megcsonkításáról nem ejt szót, igaz, hogy nem is ez a témája.) 
Még egy néhány magyar vonatkozású kitétele: Megemlíti, hogy Pacelli bíboros államtitkár részt vett az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson. A nácik már az előkészületek során megtiltották a német Birodalom és – így Ausztria – minden lakosának a beutazását. Szigorúan tilos volt továbbá a német püspöki újságoknak és hetilapoknak, hogy megemlítsék a nagyszabású eseményt. A zárómisén mondott beszédében hangoztatja Pacelli, „hogy velünk szemben vonulnak fel azoknak a sorai, akik a Föld minden népével és minden egyes emberrel azt szeretnék elhitetni, hogy a jólétet csak akkor találják meg, ha eltávolodnak Krisztus Evangéliumától, s hogy a társadalmak és az egyének boldogsága és nagysága csak elsenyvedhet a kereszt árnyékában. …Büszkéknek kell lennünk, hogy tanúk és közreműködők lehetünk ebben a drámában. A Jó és Gonosz gigászi küzdelemben feszülnek egymásnak. Ebben az órában senkinek sincs joga ahhoz, hogy a középszerűséget válassza!”
Hű! Ma is igen feszült a helyzet a tévtanítások terjedése, a bálványok kergetése, népszerűsége miatt.  Hesemann foglalkozik a zsidóság helyzetével Szlovákiában, Romániában, Magyarországon. Rólunk megjegyzi, hogy „800 000 zsidó élt a faji törvények ellenére viszonylagos háborítatlanságban, amíg 1944. márc.-ában a németek meg nem szállták az országot… Eichmann a kormányzat mögött megszervezett egy zsidó transzportot. Horthy meghiúsította akcióját, de őt foglyul ejtették.” 222. o. Mindössze 200 000 embert sikerült megmenteni.
 A pápa szíve majd megszakadt a fájdalomtól, mert olyan egyházhű nemzetek, mint Lengyel o. Magyaro., Szlovákia, Horváto. is zsarnoki uralom alá kerültek a II. VH.-t követően. 263.o. „Nyugtalanították a szovjet szatellit államokban végrehajtott, kommunista tisztogatások, különös tekintettel Wyszinski, Stepinac, Beran és a magyarországi Mindszenty bíborosok elleni fellépésre, ugyanis ekkorra már mindnyájan börtönben voltak.”
Az 1956-os magyar felkelés szovjet leverését hevesen elítélte. 271. o.
Sokkal részletezőbbek az elemzései, de hát ez poszt, ami már így is igen terjedelmes lett.
Meg kell bocsátanotok a kivonatolást. Itt el is szegem.
***
Megnéztem a magyar-német meccset. 2:2-t csináltunk velük. Nekik ez elég volt, nekünk nem. Azzal együtt szép munka, derék erőfeszítés volt. Mint a portugálok és a franciák elleni is.