Mickey webnaplója

Két Prokop-kötetet rendeltem meg a Bookline-tól. Csak egyet teljesítettek, amit már olvastam. Most arra lettem volna kíváncsi, hogy mi ragadott meg egykor benne, mert tavaly kölcsönkönyvként olvastam. A saját tulajdonú könyveimbe az idézni kiválasztott sorokat grafittal jelölöm. Most visszatekintve, blogomban megtaláltam azokat az idézeteket, amiket egy éve idéztem a (Pukkanó buborék) kötetből. Most legfeljebb visszajelölhetném a saját könyvembe az akkor érdekesnek megismert részeket. Persze nem teszem. Viszont el se olvasom újra. Inkább várok a még mindig hiányzó 18. kötetre (Méhecske módra). Ez a kötet az erősen idősödő művész utolsó üzenete, melynek megismerése tehát még hátravan.             
Mégsem volt felesleges hazahozni a tavaly olvasott kötetet. Kifotóztam belőle azokat a grafikákat, amelyek jellegüknél fogva alkalmasak arra, hogy felrakjam őket a FB-ra.
Csak emlékeztetőül: Amikor a tündöklő napsütésben felragyognak a színek, akkor érdemesebb fekete-fehér anyagot közzétenni, borús időben meg ellenkezőleg, élénk színűeket.
***
Ma meleg nyári napra ébredtünk, délután 81 fahrenheit fokot mértünk. Ursula nővér szerint sz*ok ezek a mai hőmérők. Ki gondolhatja komolyan, hogy 81 fokos (28C-fok) a levegő hőmérséklete.    
***
Ahogy közeledik a parlamenti választás, úgy fokozódik a sárdobálás.
Rettenetesen unom.
A vagyonosodás munka nélküli módja sokakat vonz, és fordít ki önmagukból.
Nem szeretem a folyamatos huzavonát, s alighanem akkor tennék helyesen, ha elszeparálnám magam a média minden fajtájától.
Békességre vágyom.
Barátságokra vágyom.
Általános jóhiszeműségre vágyom, az emberi méltóság tiszteletben tartására vágyom.
Magam megkísérlem ezek szerint élni, s ebben gazdagodni.
Egy lakatlan szigeten nem lehet sem aranyat enni, sem dollárért kacsalábon forgó házat venni.
De ahogyan Robinson örült Pénteknek, úgy örülhetnénk minden ármánykodásmentes emberi kapcsolatnak.  
Lesz ez valaha?   

Inflatórikus időket élünk. M.ék részleges felújításba kezdtek. Szépen haladtak rokoni segítséggel, s még tovább is együttműködve fogják a munkákat levezényelni. Milliókba fog kerülni.
Ma elhoztuk a legszükségesebb javítások után vizsgán átment autónkat. Köszönet érte nászomnak, aki a legkedvezőbb feltételeket biztosította a siker érdekében és az akciót levezényelte. Immár 24 éves a verda, de komolyabb baja nincs, ill. mégis: lassan elrozsdásodik a kasznija. Hiába, nem sivatagban élünk, és „rideg marhatartásban” részesül, azaz az utcán tartom folyamatosan.
Csak a kíváncsiság kedvéért ma összeraktam magamban, hogy mekkora napi költséggel jár manapság az, ha valaki autót tart. A luxus kategória biztos drágább, ez az öreg Mitsubishi napi 250 forintot emészt akkor is, ha egy centit se mentem vele. Ebben a vizsga, a kötelező biztosítás, a súlyadó, a gumicsere van benne, meg az időszakos kötelező orvosi vizsgálat költsége.       
Ehhez jön a benzinköltség, amit számítani se lehet többek között azért, mert a benzinár fel-le változik, és megjósolhatatlan, hogy hány kisebb-nagyobb út megtételére lesz szükség a következő időszakban.
***
Nem akartam többet lejegyezni Jézus barátja, Frans Horsthuis holland pap kötetéből, de a közeledő Eucharisztikus Kongresszust megelőző szócsaták fényében tán érdemes megidézni, aki ezt írja az ezredforduló környékén megjelent könyvében: „Európa egyháza a végéhez közeledik? – kérdeztem egy alkalommal. Erre az Úr így válaszolt: Nem közeledik a végéhez, ellenkezőleg: előre megy. Hogyan mondhatják az emberek, hogy rosszul mennek a dolgok? Nagyon is jól mennek! Európa egyházát újonnan illesztem össze, és rendezem el. Szeretem egyházamat, mely a beteljesedéséhez közeledik. Legyen számotokra fontosabb a szeretet, mint az igazhitűség. Mit is tudtok ti az igazi hitről? Ha nem éltek egymással szeretetben, nem álltok az igazság talaján.”
A könyvből kiderül, hogy mennyire rossz, hogy az egyház maga is elvilágiasodik, nagyon is ezen a földön akar berendezkedni, és biztonságát is itt véli megélni. Aki jó keresztény, annak nem a bűnökkel kell hadakoznia, hanem az élő Krisztushoz kell tartoznia: viszontszeretni azt, aki előbb szertetett minket, el odáig, hogy életét adta értünk. Ferenc pápa az intézmény egyszerűvé tételén dolgozik, a szegény egyházat kívánja megcélozni. Nincs könnyű dolga, de alighanem teljesen igaza van. Feltűnt a kiragadott idézetben az, hogy „az egyház előre megy”. Nemde a pápa egyik legsűrűbben használt kifejezése, hogy menjünk előre?
Ami a kongresszust illeti, nem a protokoll áll a középpontjában, hanem az Eucharisztia. Mindent ennek kell alávetni, s nem azon rágódni, hogy ki kit fogad, s mit nyilatkozik a politikát illetően.      

Azt hiszem, hogy az Istenre vagy a saját eszemre hagyatkozás, sok esetben egymást kizárják. Írva van, hogy a langyosakat kiköpi a szájából. Az Isten jelenlétének megtapasztalásából fakadó együttműködés meglehetősen ritka, de nem egészen az.
- Tinikoromban szembesítettek azzal a műproblémával, hogy képzeljem el, fent vagyok a trambulinon, alattam az üres medence, és Isten ígérete, hogy mire leérek, vízzel lesz tele a medence. Merek-e ugrani? Én, a kiskamasz alighanem ingattam a fejemet, mert el nem tudtam képzelni, hogy bármilyen módszerrel tele lehet tölteni a medencét a kb. fél másodperc alatt. Persze ez csak példázat akart lenni arra, hogy erős-e a hitem. Tartok tőle, hogy nem volt erősebb, mint Péteré, aki a csónakból kiszállva a vízen Jézushoz indulva kételkedni kezdett.
- A kétezres évek elején került a kezembe Frans Horsthuis könyve (Királyi úton).  A holland atya Krisztusnak azt a felszólítását valósította meg szó szerint, hogy „aki utánam akar jönni, hagyja el mindenét, amije van, és úgy kövessen.” Ő elhagyta, házát, jövedelmét, autóját, barátait, valóban mindenét, és kalandos életmódot folytatott teljesen a Gondviselésre hagyatkozva. Emlékszem rá, hogy megmorogtam, amiért pénz nélkül eljutott a Szentföldre, mondván: Könnyű úgy odarepülni, hogy barátai állják az összes költséget. Nem értettem annak az igazságát, hogy minél kevesebb a teher, annál gyorsabban haladunk. Mindent összevéve érdekes, kalandos könyv.
- Szerkesztőségi tevékenységem alatt megismerkedtem egy fiatal jezsuitával, akit a rend Rómába küldött, hogy ott folytassa tanulmányait. A kedves fiatalember gyalog kívánt volna elzarándokolni az Örök Városba. Úgy kellett ráparancsolni, hogy a szent engedelmesség nevében fogadja el a repülőjegyet. Azért a maga módján sikerült neki minimálisra csökkenteni az őt körülvevő eszközöket.
- Utóbb viszont az alighanem egykötetes írónak, a kalandjait megíró Túri Sándornak a könyve (A Zarándok. A belső én felfedezése az El Camino úton) bilincselt le. Ez az ember teljes elméjével azokra a megérzéseire figyelt, amelyeket isteni eredetűeknek ismert fel. Számos esetben ért el teljesítőképességének a határához vándorlása közben, de túlélte a pénztelen zarándokutat, az El Caminót. Leírása naplószerű pontossággal tájékoztatja olvasóját arról, hogy mikor mi történt vele, s miért.
Hol majd megfagyott a hegyek között, hol majd meghalt éhen, de mindig segítségére jött valami (Valaki). Könyvét a SZIT terjeszti.
Érdemes olvasni azoknak, akik hasonló módon megjárták ezt az utat, és talán még inkább azoknak, akik nem járták meg.
PS.: Frans Horsthuis atya megállapítása: „Ha hűségesen megtartod a parancsokat, ezáltal jó és tökéletes ember lehetsz. Elégedett lesz veled az Úr. De választhatod azt is, hogy Jézus barátja légy. Ennek sokkal jobban fog örülni, mert ilyen ember nincsen sok. Ebben az esetben Jézus fogja vállalni a felelősséget elégtelenségeidért, vagy erényeidért és azzá képez, amivé Ő szeretne. Vágyik barátságunkra.”
Ehhez aztán nincs is mit hozzátenni.
***
Mondom Tücsinek, hogy az ember nem tudja, mikor milyen minőségű zene tölti be lelki füleit, és szólal meg benne. Most pl. akaratlanul a Kacsatánc méltatlan és agyoncsépelt melódiája hangzik bennem, anélkül, hogy akarnám. Ez ebéd alkalmával történt. Most jó két óra elteltével egy másik sláger, egy Abba-produkció zenél idebent: I do, ido, i do, i do, i do... Ezh már eggyel jobb, menten el is játszottam a hangszeremen.

A Via crucis, a keresztút hossza egy forrás szerint másfél kilométer, más forrás szerint kb. 1800 méter. A kereszt vízszintes szára kb. 30 kg lehetett, amit a meggyötört istenemberrel cipeltettek hóhérai. Azért érdekes ez, mert a lakásunktól a templomig tartó út szintén kb. 1800 méter. Ameddig nincs kocsink, gyalog tesszük meg ezt a távot oda és vissza. Igaz, hogy nem vagyok meggyötörve, bár a koronavírus fertőzés miatt kissé csökkent a terhelhetőségem, és van rajtam 30 kiló felesleges súly is, amit cipelnem kell, de össze se lehet a terheket hasonlítani Jézuséval. Pusztán az út hossza az, ami emlékeztet az övére.
***
Szombaton nem egészen csak puszta szemlélői voltunk M. házátalakítása soron következő szakaszának, hanem némileg be is szálltunk a munkafázisokba a magunk módján, a magunk teljesítőképességével számolva. Ez némi testmozgással járt, de mindenképpen visszahozta azt az élményt, hogy a munka értelmes dolog, a munka kapcsolatteremtő, a munka szolidaritást fejez ki, ha úgy tetszik: a munka éltet.
Amikor a kabinet évtized óta azon fáradozik, hogy a lehető legtöbb embernek legyen értékteremtő elfoglaltsága, akkor azt hiszem, a legtöbbet teszi, amit a társadalom életéért tehet.
Olvasom a migránspolitika európai ide-oda rángató értékeléseit. Egyfelől kevésnek mondják a munkáskezet Nyugat-Európa szerte, másfelől a munkanélküliség %-aránya magas, ami érthetetlenné teszi az idegenek iránti affinitást. Hiszen az őslakosok is nélkülözik az értelmes tevékenységet.
Magyarországon létezik a nyári diákmunka intézménye (már az én tinikoromban is létezett). Szomorúan vettem tudomásul, hogy Ny.- on ez egyáltalán nincs így, a tinik sokszor program nélkül tengenek-lengenek. Szamárságokat találnak ki, el odáig, hogy esténként autókat gyújtanak fel. Meg kellene ízlelniük az értelmes alkotás jó ízét, de egyes országokban el vannak tiltva ezektől nagykorúságuk eléréséig.
Márpedig nincs ez így jól.
***
Az MTVA archiválási munkára keres kitanítható utolsó éves bölcsészeket. Közülük akarják kiválasztani azt a néhányat, akit megtanítanak e munka minden fázisára. Gondolom digitalizálni kell különféle adathordozók anyagait. A mi unokánk, Mátyás, aki Fr. o.-ban a filmes szakmát kitanulta, és vonzódik ahhoz, hogy hazaköltözzön anyaországába, talán beférne egy ilyesmi munkakörbe. Ami bennem elindította a vezérhangyát, az pl. az, hogy a munkát a közeli Kunigunda utcában kellene teljesíteni.
Ki tudja, mit hoz a jövő?!
S mit tehetek én ebben a szituációban?      

A mai evangéliumi szakaszban Jézus példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról. A végén megjegyzi: „Sose olvastátok az Írásokban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett? az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.” (A 117 zsoltár 22. verse)
Majd hozzáteszi: „Aki erre a kőre esik, az összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” (Mt 21,44)      
Nekem évtizedek óta nagyon fontos igazodási pont ez a traktus. Azért az, mert a szegletkő (Jézus és tanítása) az a fix pont, amelyet nincs az a csigasor, amely kimozdíthatna a helyéről, mert amit képvisel, aki ő maga, az a tévedhetetlen vonatkozási pont. Hozzá viszonyul minden, az ő megerősítése révén igaz minden, hozzá kell igazodnia a világnak, ha nem akar csalódni.
Azért érdekes éppen most, mert reggel misén elhangzott, de azért is, mert mai twitter-üzenetében Varga (Laci atya) püspök ezt fejti ki. Hogyan?
„Könnyű tenni a jót, amikor ezért elismernek, megdicsérnek. Nekünk akkor is szeretnünk kell, amikor ezért gúny, megvetés jár. Így lesz ’az elvetett kő, szegletkővé’.”
Attól kemény ez a lecke, merthogy Isten a teremtés kezdetén az embert saját képmására teremtette. Minden embert a saját képmására…
Be kell ismernünk, hogy olykor nagyon nehéz egyesekről elképzelni, miképpen tükrözhetik az istenarcot.
Mégis.
Innen van az obligát szeretet, a mindenkire kiterjedő szeretet.
Ugye a fán szenvedő Krisztusból e szavak törnek fel: Bocsájtsd meg nekik, Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.
Olykor mi se tudjuk, hogy mit cselekednek mások ellenünk, de ez fordítva is megtörténhet.
Elég arra gondolni egyesek miként és miért úgy vélekednek rólunk, ahogy.
***
Az autónk szervizben és vizsga előtt. Rá kellett döbbennünk, hogy van lábunk, s képesek vagyunk menni a segítségével. 
Itt május és június határán felhők kergetik egymást, nem akar melegedni az idő, viszont olykor esik az eső.     

Mivel vizsgáztatásra vár az autónk, és nászom műhelyébe került, a változásig gyalog megyünk misére. A korábban nagyjából vízszintesnek látszó utcákról kiderült, hogy emelkednek enyhén. Nekem már nem egészen mindegy. Minimum e héten, de amíg újra autó közelébe nem érünk, gyalogolunk. ehet, hogy ez a napi 2X1800 m-es séta (oda meg vissza) az utolsó az életünkben, mint ilyen. Évtizedek óta autóval tesszük meg a távot. Ami viszont haszon. Megvan a napi sétaadagom már a reggeli órákban.
Feleségnek kitűnő a szíve, nekem jól bírják a lábaim. Kettőnkből egy jót lehetne összeállítani. De a másikunk rosszul járna.
***
Egy ingyenes terjesztésű lapot kapok kézbe. Ez annak a lapnak a folytatása, amelynek az elődje szerkesztésére jó évtizede felkértek; természetesen ingyen, azzal a kilátással, hogy később majd fizetős lesz a munka. Gondolom, az is lett, mert a kolofon tanúsága szerint már legalább öten dolgoznak rajta. De mind mások.
Jártam már így tévéműsorral is. Amikor felkértek a korrektori munkára, nem tudtak érte fizetni. Aztán egyszer csak abbamaradt a nyersanyag küldése. Nevem még egy jó ideig szerepelt az előállítók névsorában. Majd más nevek kerültek oda. Immár fizetős lett a munka.
Még tart a havi rejtvényújságból néhány megoldandó feladat, de az érdekesebbeken már túljutottam. Arra gondoltam, hogy szabad kapacitásomat felajánlhatnám annak a kiadónak, amelynek sokat lektoráltam, korrektúráztam. Mivel a könyves cégek anyagilag elég nagy bajban vannak, akár ingyen is végezhetném ezt a feladatot, hasznosan töltve időmet. De nem lenne tisztességes, ha ezzel valakinek a kenyerét elvenném. Csak akkor működne a dolog, ha pillanatnyi időzavara áthidalása miatt lenne szüksége a cégnek átmeneti segítségre.
Én beszéltem.
***
Van technikai változás a szokásos gyógyszerek kiváltásában. Ha fogytán a pirula, emailt írok a háziorvosnak. Ő konstatálja a helyzetet, s „felhőbe teszi” a járandóságot, amelynek alapján bármelyik patikában kiválthatom a kért szert. Öt éve zavarba jöttem volna, ha valaki nekem felhőbe rakásról beszélt volna: „Miiiiíí? Mi az a felhő??? ”

Tegnap vezetés közben hallgatom a hírt, Jankovics Marcell nyolcvanadik életévében elhunyt.   Ma olvasom Korzenszky Richárdnak a közelgő jubileumra Jankovicsnak szánt festschriftbe elkészült írását.
Osztálytársak voltak.
Említi, hogy a pannonhalmi diákok a bécsi rádiót, az Autofahrer slágereit hallgatták, hisz közel voltak Bécshez.
Említi, hogy a kollégisták reggelije általában zsírosdeszka volt teával, ebédre pedig gyakorta kaptak sárgaborsófőzeléket, vagy pirított darát.
Igen, ilyen világot éltek, éltünk.
Írja, hogy igazgatójukat, Söveges Dávidot elvitték a pufajkások, és félholtra verték. Ilyen világot éltünk.
Hasonlóképpen él benne egykori tanárainak életkora. Évtizedekkel voltak fiatalabbak akkor a tanárok, mint ma az emlékező öregdiákok.
Igaz.
És a diákcsínyek.
Idézem: „Volt egy tanárunk, Havasi Lúciusznak hívták. Latint tanított – talán egy évig. Nagy lelkesedéssel beszélt arról, hogyan szeretne meghalni. Vagy szószéken, vagy katedrán. Valahonnan a hátsó sorokból valaki bekiáltotta: - Mikor látjuk? (Többen vannak az osztálytársak között, akik határozottan maguknak tulajdonítják ezt a kijelentést. Nincs bizonyítékom arra, hogy ez a közbeszólás nem Jankovics Marcelltől származik”-e.)
Többek között megjegyzi: Még megadatott, hogy befejezd a Toldi-t (ti. a rajzfilmet).
Majd lakonikusan: Előbb-utóbb követjük egymást. Ahogy az Úr elrendeli.
Nagyon igaz.
Ballagnak, ballagunk – egyre fogyatkozó számban – az idő egyirányú utcáján.
***
Franciaországban ma van anyák napja. Éva kapott egy whatsappot tőlem. Válasza nagyon szép. Köszöni az életét. Mi is köszönjük. Hálálkodásunk tehát kölcsönös.
***
Autónk vizsgázni indul.
Vajon sikerül-e neki?
Sokáig szolgált eddig is.
Nálunk 14 évet töltött az akkor már koros kocsi.
Talán kap még két évet. Sajnálnék megválni tőle elhagyni. Összeszoktunk. „Régi cseléd volt a háznál, mindig emberül szolgált hát…”
Ha megbukik, mégis másikat veszünk helyette.
Az autók cserélhetők.
Én meg még vezetnék egy darabig.   

- V. Laci atya: „Amikor már nincs több "dobásod" és megoldásod, Jézusnak még van. Meghív, hogy járj vele a vízen.” (Sógorom mondja.) Lesz ilyen (én mondom).
- Római Szent István Ház. Felújították, Németh Norbert a vezetője. Szép lett átalakítás után. Prokop-képek tarkítják tovább is a falait. A kertet is ő gondozta egykor.
- Tamagno u. mindkét zarándok-épület a MKPK tulajdonába ment át. Azt is tatarozzák egy évig. Komfortosabb lesz jövőre. Tartok tőle, hogy a meredek utcát továbbra is gyalog kell majd megmászni. Akkor pedig immár ne számítsanak rám. Nem ártana egy vízszintesen fúrt hűvös alagút a domboldalba, és egy lift beállítása, mint Esztergomban a bazilika tövében.
- Képzőművészeti kiállítás nyílik Rómában az Eucharisztikus Kongresszus okán. Nagyon elfért volna az én „képversem” (Én vagyok) is az egyik falon. De hát úgy van ez, hogy a török csillagász igazát se fogadták el, amíg saját szokott öltözékében adta elő felfedezését, mint azt megírta nekünk A. de Saint-Exupéry Kisherceg c. könyvében.  … Hadd legyenek mások csillogók – zúg bennem a régi kuplé szövege-dallama.
- Változik az autópályamatricák divatja. Most hetes, hónapos stb. matricákat lehet kapni. Alighanem nekem hónaposra lesz szükségem az autóvizsga alkalmával. mire elkészül, mire a megyeszékhelyen vizsgaidőpontot kap. Ha egyáltalán eljut odáig. A hónapos 2600ft mostanság.
- Vége a májusnak, és még igazán nem volt melegünk. Valaha azzal vigasztalódtam, hogy ennyivel rövidebb kánikula várható. Ma már ez sincs így. Hol december közepén 20 fok van, hol a sarkkörön hőség.
Lehet, hogy nem lesz rövidebb, csak időben eltolt a kánikula. Viszont átmenetileg megállt a csapadékszegénység, az aranyat érő.

Megérkezett a FülesBagoly, amelynek a legjobb viccét idehozom:
- Hogy tetszett a szótár, amit ajándékba vettem neked?
- Jaj, nagyon tetszett! Nem is találok szavakat, hogy megköszönjem.
***
És a legrosszabb:
- Hogyan sportolnak a férfiak a strandon?
- Ha meglátnak egy lányt, behúzzák a hasukat.
Elgondoltam, hogy ez igaz, de nem vicc. Viccen kívül behúzzák a hasukat. Már ha tudják.
***
P.csabán vasárnap karitászvásár, ahol olcsón lehet ezt-azt venni. Az unokák már tavaly is vettek porcelántárgyakat stb. Ma nálunk kisebb garázstakarításba fogtunk. Néhány használható limlomot összeszedtünk, melyek tipikusan olyan dolgok, amelyeket egy ilyen zsibin el lehet adni.
Jut eszembe, hogy amikor Mica kisfiú volt, velünk jött egy egyházi rendezvényre, és ott látta, hogy könyveket, folyóiratokat, képeslapokat árusítunk erősen kedvezményes áron. Addig-addig nézte, hogy mit művelünk, mígnem magához ragadta a kezdeményezést, és egyedül ő foglalkozott a vevőkkel. Felmerült bennem a kérdés, vajon unokáink nem akarnak-e immár eladni vásárlás mellett és helyett? Mint mondják, ez nem ennyire kötetlen lehetőség. Itt csak vehet a nagyérdemű.
***
Hetek óta fúj a szél, és hol tisztára söpri az eget, hol telerakja felhőkkel, szupercellával, és aranyesőt zúdít a földekre. Egyesek az aranyat kétségbe vonják.
***
A teleltetett muskátlink leveleket hoz számolatlan mennyiségben, a vásárolt friss növény tele van virágokkal. Az öregebbje tápot kapott, s azt olvastam, hogy inkább szárazságtűrő, mintsem a sok öntözés kultiválója.
***
Lassan ócskavasba megy át 25 éves Mitsubishi Coltunk. Még egy utolsó megmérettetésnek szeretnénk alávetni. Hátha kettessel átcsúszik a vizsgán.
***
Szerda helyett ma délután tényleg átjött a három unoka, hogy szülei nyugodt körülmények között vásárolhassanak mindenfélét, amit előre elterveztek. Mivel ebéd után jöttek, nem kértek paradicsomszószos makarónit, de a lefagyasztott turmixbanánból mixelt csokis fagyinak nagyon örültek. Lehet, hogy nemcsak ők, hanem én is, mi is.
Jöhetnének sűrűbben.
***
Szavak, szavak
Kérsz almát? – Kér szalmát?
Talajt akaró – talajtakaró
Rengeteg ilyen van, most ez a kettő akadt az elmémbe.
***
Mi úgy tudjuk, hogy mi lakunk ebben a kégliben. Fizettünk érte elég sokat annak idején.
A pókok azt hiszik, hogy övék a tér. A sarkokban időről időre likvidálnom kell finom hálóikat.
A darazsak azt hiszik, hogy minden az övék, pedig egy frászt.
A hangyák sincsnek tekintettel az emberre. Azt hiszik, hogy övék az erkély és övék minden virágláda.    
A molylepkék se akarják tudomásul venni, hogy semmi keresnivalójuk itt. Alkalmanként találkozom egy-egy szemtelen példányukkal, s bizony végzek velük.

Tegnap Cs. engem kért a telefonhoz. Ezt Tücsitől tudom, akivel Cs. akkor már félórát beszélt. A második félórát velem, majd a piszok telefon egyik mondata közben szétkapcsolt. Nem gondolnám, hogy Cs. vágta el a mondat fonalát, s remélem, ő se gondolja rólam, hogy megnyomtam a beszélgetés vége gombot. Nem hívott fel újra, s ebből arra következtettem, hogy ő is úgy tudta, hogy lényegében mindent megbeszéltünk, sőt beszélgetés közben néhányszor történt is erre utalás.
***
Tegnap hidegfront száguldozott az országon keresztül.
Ma napfény, csupa ragyogás, a kutyák vidáman futkároznak az árokszélen, még a rabkocsiból is vidámének hangzana, ha erre járna. Remélem, a plágiumért nem fordul meg sírjában Weöres Sándor.
A meteorológia szerint holnap esős időre számíthatunk, és hidegfront vonul át az országon.
***
Ma a tegnapi pulykahúslevest folytattuk ebédkor, no meg székelykáposztát oldalassal.
Nekem meg fogynom kellene.
Néha nem is olyan könnyű.
Jó volt, sok volt.
A készült körözöttet este alighanem kihagyom.
***
Székely János pp. könyvében sok tanulságos esetleírás található. Közülük az egyiket erősen megrövidítve itt hozom.
Érsekvadkerten ifjú káplán, ahol hittant tanít kicsiknek. Mesél, énekelteti, rajzoltatja őket, vetélkedést szervez nekik. Az első padban az óvoda réme ül magába roskadva. Ügyes, mozgékony, bátor gyerek, aki olyan magasra mászott a fákra, ahová nem mert senki utánamenni, ő meg nem volt hajlandó lejönni.
Nem szólalt meg, nem vette kezébe a ceruzát, kérdésekre nem felelt. A többi tanárnak se fogadott szót. Így ment ez egy fél évig. Aztán elkezdte dicsérni ügyességét: hogy milyen nagyszerűen tud fára mászni. Rávette egy idő után, hogy ő legyen a táblatörlő, mert hogy ő ügyes és magasra is fel tud ugarani. Élvezte. Év végére már néha mosolygott.
Nyáron a táborban végig mellettem volt, a kezemet fogta, minden mesét tátott szájjal hallgatott, élvezte.
Megnyílt.
Én meg megtanultam, hogy ha az ember érzi, hogy falba ütközött, nem áttörnie kell, hanem megkeresni a kulcsot, ami ahhoz a gyerekhez visz.
***
Második figyelmeztetés. A FB másodszor hívja fel figyelmemet arra, hogy a rendelkezésemre álló kapacitást 88%-ban már felhasználtam. Hihetőleg még ebben az évben kimerítem az ingyenes keretemet. Ha így lesz, abbahagyom mind az írott, mind a képanyagok FB-ra tételét. Nem fizetek azért, hogy további információkat tegyek a nyilvánossá.