Mickey webnaplója

Kodály: „Nincs olyan egyéni eredetiség, amely nem gyökerezik valamely nemzeti eredetiségben. Nemzetközi érdeklődésre annál inkább tarthatunk számot, minél magyarabbak vagyunk.”
A mester e két mondatából válik érthetővé, hogy miért nem kap érdemeinek megfelelő rangot a világ zeneművészetében. Ő magyarként éli meg emberségét. S ettől karakteres.
Ha gamelán zenekart halluk, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha dobkórust hallunk szólni, bonyolult képletekkel, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha jódlizást hallunk, ugyancsak tudjuk, hogy hol vagyunk.  Ezzel szemben a világzene innen is, onnan is csipeget, és már nehéz követni, hogy hol keletkezett s mit fejez ki. Lehet, hogy jól hangzik, de gyökértelen.
Nézzünk szét az egyéb területeken. A balatoni sárga-zöld színkombinációjú házakat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. A faragott székelykapukat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. De az iparművészeti Múzeumot látva is tudjuk, hogy hol vagyunk. A ma építészeti alkotásait látva, nem tudjuk, hogy a földgolyónak melyik részén tartózkodunk.
Nem azt mondom, hogy építsük fel a nagy falat magunk köré, de azt igen, hogy az idegennyelvi hatásokat asszimiláljuk saját nyelvünkbe. Ez meg is történik általában. Igaz, hogy a computer kapott magyar nevet, de a számítógép mellett elmegy a komputer is. Igaz, hogy volt törekvés az emailt magyarítani. Többé-kevésbé  el is terjedt a villámposta és a drótposta név, de ha valaki emailt küld, azt is megértjük. Meghonosodott a fájl szó is. Összetett szavunkká lett a fájlnév, és a toldalékolással beékelődtek a műszaki szavak: printelünk és szkennelünk, ha kell.
Ezt kellene tenni az élet minden szegmensével.  Építkezzünk magyarul, legyen saját stílusa minden termékünknek, minden dalunknak, minden szokásunknak. Ha valaki hozzánk látogat, nem gondolnám, hogy azért érkezik, hogy éppen olyan benyomások érjék, mint otthon. Inkább azt hiszem, hogy a magyar kultúra értékeivel szeretne ismerkedni. Rajtunk áll, hogy megadjuk-e ennek az esélyt.
***
Maszk-készítők. Felhívom a figyelmeteket arra, hogy érdemes mintadarabokat eltenni a legkülönfélébb maszkokból. Egyszer még kiállítási tárgyakká fognak előrukkolni. Minden magára  valamit adó cég saját emblémás maszkkal rukkolt ki. Mivel a használt maszk fertőzhet, új maszk példányokat lenne érdemes összeszedni. Tehát nem a sebészeti egyenmaszkra gondolok.
Maszkra fel! Különösen is érdekes lehetne a tréfás megjelenésű maszkokat begyűjteni. 
Az én fantáziám nem terjedt ki az érdekesség szempontjára, bár egyik maszkomra ráírtam, hogy
HÜLYE COVID-19!
***
Napi egy-másfél órát sétálok. A lakásban. Entlang. Rájöttem, hogy nem egyformák a lábaim. Az egyik jobb, mint a bal.
***
Plébánosunk megelőlegezte, hogy szép karácsonyunk lesz. Mert ne feledjük, hogy velünk az Isten! Emmánuel. Felidéződött bennem egy baptista gyerekdal, amely nagyjából erről szól:
Nem lesz egyedül a szívem többé. Glory, alleluja. Velem van az ég ura mindörökké. Glory, alleluja. Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja, Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja.
***
Zene.
Most nagyon lazára veszem. The  Golden Gate Quartet: Rock my Soul. Ringassa lelkemet
https://www.youtube.com/watch?v=FGjMNha2feo

Hull a pelyhes fehér hó, legalábbis a papírforma szerint kellene hogy hulljék. De ha már nem teszi, legalább ismerkedjünk meg e dallam igaz történetével, mely olyan fényes karriert futott az évszázadok során. A dallam egy 18. századi francia pásztordal, amely később szöveget is kapott (Ah! vous dirai-je, maman.). Magyar szövegét Rossa Ernő írta. A dallamot egyebekben Mozart tette ismertté, de még számos klasszikus feldolgozása született: Így pl.
- J. Ch. F. Bach, G-dúr variációk)
https://www.youtube.com/watch?v=Hd-LfdfiYyw
- J. Haydn, 94. szimfónia (Üstdob szimfónia), második tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=3Dct_50FyoE
- C. Saint-Saëns, Az állatok farsangja: 12. t. Őskövületeket ez a dal ihlette, bár alig ismerhető fel.
- Dohnányi Ernő, Változatok egy gyermekdalra
https://www.youtube.com/watch?v=V9pPN6b7488
***
A családi krónikába illik, hogy K. Gyöngyi, aki a közelünkben lakott, és kiváló zongoraművész is volt, Mica fiúnak a kedvéért egyszer zongorához ült, és előadta a Mozart-variációkat. A kezében volt és a fejében. Kotta nélkül és gyakorlás nélkül muzsikált. M. már nem emlékezik az eseményre. Én azonban igen. Most megismétlődött a zenélés. Saját fia adta elő, aki még csak néhány hónapja trombitál. Nagyon magabiztos volt fellépése, láthatóan felvillanyozta a siker.
***
vicc: A metró megállóban megszólal a hangosbemondó: „Kérem kedves utasunkat, hogy hagyja el a biztonsági sávot…. … Nem arra!!!”
***
s most abbahagyom a posztolást, mert péntek este van, a Virtuózok gálaestje. Bár nincs kedvemre a nagyon elmaszkírozott külsőségekbe mártott dizájn, viszont a jó zenét szeretem. Az eredményhirdetést nem várom meg, amikor is az erre felkért személy egy krimi feszültségét felidézve hirdet győzteseket. Valahogy így:  a győztes neve nem más……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………(fél perc múlva) mint Gipsz Jakaaaaaaaaaaaaaab.  Nem az én stílusom a műbalhé.  
*** 
Zene.
Mondanom se kell, hogy Mozart. Hull a pelyhes variációk.
https://www.youtube.com/watch?v=dNy-xZLSbUM

- Szent Ferenc int egy testvérnek: Gyerünk prédikálni!
Hazatérve csodálkozik a fiatal barát: Senkihez se szóltunk egy szót se!
Az élet maga a beszéd – hangzott a fejbe kólintó figyelmeztetés.
- Tanulhatunk a dusnoki bunyeváctól is, aki, míg szakadt az zápor, így szólt: Mi csak a tetőről gondoskodjunk.
- Tanulhatunk Prokoptól is, aki Szt. Ferenc nyomán a pénzt az ördög ganajának tartja. Így ír: A pénz kényes szerető, elvárja a vele való törődést. Tartogatva elöregszik, bankban devalválódik, befektetése elsikerülhet, az érte épített villát kirabolhatják, a könyvkiadás során elúszik. A pénzforgatás turkálás a tehéntrágyában. Majd hozzáteszi: Én könnyen hárítom, de mit csináljon az, akinek vajas kenyérért könyörögnek gyerekei...   
- Tanulhatunk a Pireneusokban nyáját terelő pásztortól, akivel a püspök szóba elegyedett a réten. Havazásra állt az idő. A pásztor kérdésre elmondta, hogy csak délután fog esni. A püspök megjegyezte, hogy milyen jó, hogy pontosan tudja, mitől változik az időjárás. Míg így dicsérte a pásztort, az hárította: Nem, atyám, reggel meghallattam a meteorológiai jelentést.  
***
Az egyik keresztrejtvényben találkoztam ezzel a szófordulattal: Illa berek, nádak erek.
Kisgyerekként is ismertem, de bennem így rögződött: Illa berek, nád a kerek. Ugyan nem értettem, hogy mi jelentősége van annak, hogy a nád kerek. Miért nem inkább hosszú vagy hajlékony? Sokat nem töprengtem rajta, mert mindjárt az első szó sem bírt értelemmel: Illa. Mi az, hogy illa?
Abban maradtam magamban, hogy hihetőleg nem jelent többet, mint az ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber vesszőcske.
Az emlegetett piktortégla barlangban énekeltük (Sz. I. rögtönzött dallamára?) a 129. zsoltár részletét, amelyet Sík Sándor műfordított. „Lelkem eseng az Úr után, jobban, mint éji őr a virradat után.”
***
Sajnáljatok. A könyv, amelyet olvasok kilencven deka. Épp elég megtartani.
***
- 60 éve ezen a napon hunyt el apánk, és 20 éve anyánk. Nyugodjanak békében!
- A most olvasott könyvem 90 dekás. Elég fárasztó megtartani.
- Fegyvergyárat épít hazánk. Nagyon nem örülök neki. Biztos, hogy erre van szükségünk. Sose kerüljenek bevetésre a gyilkológépek, lőszerek.
***    
Zene.
Soha nem volt még ilyen áldott éj. A változatosság kedvéért ez egy angol eredetű nóta.    
https://www.youtube.com/watch?v=kxrzi2Ay_Nk

Miért fotózzunk? – olvasom a kérdést a FB-on. A kérdés nincs egyedül. Számos hasonló kérdés él.
Miért mászkálnak a sziklamászók a szirtekre? Válasz: Mert vannak hegyek és sziklák.
Miért mennek a tóba a kacsák? – kérdi a kotlós, amelyik kikeltette őket. És nem kap választ.  
Miért kell olvasni sokat? Mert vannak könyvek. Mert élénkíti a fantáziát. Mert megszűnőben a szájhagyomány, viszont nagyon sok a leírt anyag.
Magam olvasok és fotózok. Mert van könyv, és van fotótéma, no meg majdnem mindent tudó kamerám.
Most pl. akartam fotózni, ha már az utcán járok, de valahogy elmaradt. A kilós gépet nem akartam cipelni, a kicsi meg töltőn volt. Visszatértem Prokopomhoz, aki ezt írja: A hatvanéves az elromlott játékautóhoz hasonló. Lökni kell, megától nem jár. Elpattant a rúgója… A nyugdíjas naponként figyeli, s fogadja kellemtelen sorakozó vendégeit. Csöng egész nap a füle. Nekem kezd kilottyanni a leves kanalamból, szomszédom süketségem miatt már harmadszor ismétel, elsietnek mellőlem a fiatalok, az ebédlőben hagytam a szobakulcsomat. 
Azért figyelemre méltók ezek a mondatok, mert a nálam idősebbek elém élik az életet. A leírt mondatok türelemre intenek saját sorsomat illetően. A kórtünetek kortünetek egyben. Nyugi, nyugi…
***
Levittem a kocsit gumicserére. Jöhet a tél, jöhet a hó, nem csúszik alattam a 80 ló(erős kocsi). Bár itt csak utal a vastag felhőréteg a havazás esélyére, de +8 fokban ez csaknem lehetetlen. Bezzeg az USA-ban. A küldött fotók mutatják, hogy Newark-ban más vastag a hótakaró.
Ha marad a borús idő, a 800 év óta először előforduló planéta konstellációt nem fogjuk 21-én látni. Legfeljebb képeket arról, hogy máshonnan hogyan látszott.
Reggel trombitás ébresztőt kaptunk. Levi unoka (9) fújta el társával az iskolában a Hull a pelyhes fehér hó c. örökzöldet. Mondom feleségnek: A trombitás angyalt idézi a kis ártatlan. Olyan összeszedetten olyan ünnepélyesen fújta.
Egy hét múlva szenteste. Jó ötven éves élményem, hogy a Regnum színeiben talán Budaőrs mellett az elhagyott piktortégla barlangba jöttünk össze karácsonyt ünnepelni.
Először is rettenetes hideg volt.
Másodsorban Isi sógor fején megsérült, amikor lebocsátkozott a barlangba.
Harmadszor: mindenki hacukája krétaporos lett a krétás falak miatt.
Negyedszer: ott énekeltük gitárkíséret mellett a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt k. nótát. Ez az ének szabályos egyházi dal, csakhogy mi a szokásoshoz képest másfélszeresre vettük a tempót, ettől kedvesen vidám és pattogós lett.
***
Zene. Természetesen a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt dallam, persze a szokott lassabb ritmusban. Kívánom, hogy ragyogjon fel immáron mindnyájunknak Isten irgalmának fényességes napja.   https://www.youtube.com/watch?v=dXnChE8n1GI     

Szerdán jó napunk volt. Még az se tudott letörni, hogy valamiért reumás tetű tempójában töltött be a máskor oly fürge internet. Úgy döntöttem, hogy nem veszem tudomásul. Kikapcsoltam a gépet, mintegy igazolásul, hogy nem érdekel, ha soha többé nem indul el a masina tisztességesen. Egy gonddal kevesebb. Volt élet az internet előtt, s lesz utána is. Visszafeküdtem aludni. Hajnalban roráte, utána kissé elbóbiskoltunk. Álmomban folyt a vécé, és nekem kellett volna megszerelni. Ám ennek az új fajtának a lelkét nem ismerem. A dolog aztán rendeződött. Felébredtem.
Sétálni nincs kedvünk. Szürke minden.
A fogyásom megállt. További szigorításoknak kell jönnie, mert már most érzem jótékony hatását hét kiló leadása után. Hosszabbakat tudok lépni, több levegőt kap a tüdőm, s a séta sem merít ki. Tücsi  szunyókálni szokott délben. Alvása másfél óráját töltöm azzal, hogy fel-alá sétálok a lakáson keresztül. Rohanni nem, de sétálni tudok kitartóan. Ettől is jó fejleményeket remélek.
***    
Most iderakok egy történetet, mert ami jó, az jó. A sztori nem új, már találkoztam vele az interneten, de most én is megosztom annak ellenére, hogy (szívgyógyászati céllal) egy órás rekeszizom rángást nem vált ki:
Egy férfi négykézláb tolat be a pszichológus rendelőjébe. A pszichológus próbája a helyzetet kedélyesre venni:
- Á, nézzük csak, mink van nekünk? Egy kedves kiskutyánk?
Az egyén a szekrényhez húzódik, és különös tekintettel néz fel rá. A pszichológus tovább próbálkozik:
- Lehet, hogy nem is kutyusunk van, talán egy ... cicánk?
Az egyén hirtelen visszatolat az ajtóhoz.
- Aha, ez egy aranyos kis nyuszika!
- Uram, ha nem hagyja ezt abba, nem fogom beszerelni az internetkábelt!
***
Hát ez csakugyan jobb, mint a sündisznó esete, aki zavartan azt mondta: - Pardon! – és leszállt a drótkeféről.
***
Ki kellene találni, hogy melyek a legkacagtatóbb filmek, hogy csakugyan segítsenek helyre rángatni megbolydult szívemet. Szerintem működnie kell a dolognak. Persze az úgy van, hogy társaságban jobban megy a nevetés is (vö. röhögőgörcs). 
***
Zene. Arany szárnyú angyal (Régi francia dalocska) https://www.youtube.com/watch?v=zG57vuT4kRk

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
Ám olykor átér az immanens világra is. Mindjárt mondom, miért.
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor. Most  befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás. Azért írom ide, mert lehet, hogy másokon is segít egy ilyen beavatkozás. Nekem eddig abbamaradt, hála Istennek! Rásegített még a füleim két oldalról tövének benyomása. Még korai tartós sikerről beszélni, de a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri. Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ

Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
***
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága.  Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor.  Próbáltam ezt, azt. Semmi. Egyszer csak befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás, hála Istennek! Segített még a füleim tövének két oldalról való benyomása... a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri - Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre.  A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ

„Móra Feri” könyvét is olvasom. A leghűbb szolga c. írásában egy Cicke névre hallgató agárról mesél. Az alapos képzésben részesült kutyát Apaffy Mihály kapta a szultántól, aki meg volt elégedve az összeszedett adó összegével. A kutya kíséretében érkező szolga elmondta Apaffynak, hogy Cicke megismeri a jó embert, és megismeri a rosszat.
Apaffy jól megjegyezte magának ezt az értékes információt. Ezután a  tanácsüléseken részt vett az agár is. A fejedelem lábánál ült a kutya, miközben ügyes-bajos dolgaikat jöttek előadni népek. Akit az állat barátságosan körbeviháncolt, az megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt. A pénzzel való „kenést”, az ügy „kijárását” már Erdély aranykorában is ismerték -, de Cicke lehetetlenné tette ezeket. A legnagyobb protekció sem használt, ha jóvá nem hagyta.
Milyen alkalmas eszköze lehetne a mai kormányzatoknak egy-egy Cicke. Jöhetne K., hogy kevés az öt milla, rávicsorítana, és már szedhetné is a sátorfáját. Jöhetne L., hogy megtanítsa kollégáit, hogy kell a bérlőket kiakolbólintani lakásukból. Jöhetnének a versenytárgyalást kibulizók a szerződésért, s dolguk végezetlenül távoznának. Jöhetnének a csempészek, a trükközők, a dílerek és egyéb gazemberek. Cicke alaposabban dolgozna, mint a hazugságvizsgáló gépek.
Kellene egy néhány tudós agár a különféle hivatalokba, a politikusok mellé a tanácsadók helyett.
Kellene továbbá a percemberkék mellé, kellene az EU-ba, hogy kiderüljön, mindenki a saját véleményét mondja-e, hogy az alkotmányban foglaltak szerint jár-e el, s hogy végez-e egyáltalán tisztességes munkát a nagyon is tisztességes fizetségért.
De mivel Cicke csak egy volt, és már rég meghótt, marad a hazugságvizsgáló gép, a remény, hogy letisztulnak az agyak, hogy kifehérednek a gazdaságok, hogy a politikusok nem akarják uralmuk alá vonni a nagy térségeket, a gazdag olajlelőhelyeket, a ritka fémek bányáit, az egyes országokat nem akarják kizsákmányolni. Nem is folytatom.
A hívőknek van még egy lehetőségük: Imádkozhatnak a közjó világméretű megvalósulásáért, miközben azt is tudomásul veszik, amit a Mester mondott: Szegények mindig lesznek veletek.
***
Zene. Vivaldi Négy évszak. Tél. A zeneszerző Bécsben hunyt el betegen, nagy szegénységben. Lám, egyike a mindig köztünk levő szegényeknek. 

https://www.youtube.com/watch?v=sHG-nWlnvAo
              

Szabó Feri új könyvében is előjön visszatérő témája, az erósz, de most mellé nem a halál misztériumát veszi, hanem az agapét. Hamvasnak tulajdonítja azt, hogy ő Junggal szemben a férfi és nő szerelmét nem tekinti arányosnak, (ami szerint nem történne más az szerelem kiteljesedésében, mint a két fél találkozása). Hamvas szerint a szerelem misztériuma éppen az, hogy a tökéletesen más férfi és a tökéletesen más nő, akinek világhelyzete, eredete, természete, alakja, célja és végzete tökéletesen idegen és más, ez a két egymáshoz képest teljesen aszimmetrikusan elhelyezkedő lény, ez a kettő találkozik és olvad egybe. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy hogy van az, hogy a korábban egymástól idegen két ember kijelenti, hogy ezután egymáshoz tartoznak, s egymás szövetségeseként kívánják életüket leélni. Persze van ebben bővben biokémia is, de a Gondviselés is benne van, amennyiben összetereli a két felet, és egymásra irányítja figyelmüket.     
Levinas szerint „szeretni annyit jelent, mint a másikat félteni, és gyengeségének segítséget nyújtani. Nem meghódítani, nem megragadni, nem alávetni, hanem – mindenekelőtt – arcát simogatni.” Sz F. hozzáteszi: A filozófus főleg a női arcra céloz. És Gánóczy: Az én gyönyöröm örül az ő gyönyörének is.
Aki igazán szeret, nem azt várja, hogy a másik teljesen odaadja megát, hogy birtokolhassa, hanem ő adja magát, és azt akarja, hogy a másik LEGYEN, minél több élétet akar biztosítani neki. A szeretetben a teremtő szándék nyilatkozik meg. (M. Nédoncelle)
Az erószról szóló fejtegetését Feri versének egy versszakának megidézésével fejezem be:

Jézus! Égesd tisztára szívemet,
Add hogy egészen a tied legyek
de ne kelljen elhagynom Angyalom!
Ha lehet, kössünk alkut örökre:
Végy fel mindkettőnket Szívedbe!
                                     (in: Sasszárnyakon)

***
Aki olvassa blogomat észreveheti, hogy szívesen olvasom velem egykorú vagy idősebb szerzők köteteit. Segítenek elém élni az öregkor egyes fázisait. Amikor olvasom, hogy PP feje lüktet, szédül vagy éppen fáj a feje, zúg a füle stb, azt tapasztalom meg, hogy más miképpen viszonyul élemedett kora kihívásaihoz. Ez a szolidaritás és empátia segít engem is élni. Leírásaikban tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül. Más is érzett hasonlóképpen, mint én. Olykor még tán tanácsot is kapok, hogy miként kell ezeket a kor- és kórtüneteket kezelni, legalábbis megismerem, hogy a szerzők miféle választ adtak az őket ért meglepetésekre.
***
Zene: Mozart G-moll szimfónia 1. tétel. Anyám kedvenc muzsikája volt a K.550-es opus.
https://www.youtube.com/watch?v=wQSFh8qW1VI        

Amikor apáink kisgyerekek voltak, reklámokat tartalmazó számolócédulákat használtak a kereskedők. Hátoldalukon adták össze a vásárolt tételeket. Hol van már a fülön tartott ceruza, hogy mindig kéznél legyen? Hol van már a kézzel írt blokk, hol a színes ábrát tartalmazó cédula? Kettőnek a szövegét ide írom: „Mondja marha, miért oly bús, mart olcsóbb a hal, mint a hús.” (Karinthy)  
És a másik: „Marha, mondja az úr: Igyál Gottschlig rumot.”
Megszűnt a számoló cédula, megszűnt a gyűjtése.
- Amikor én gyerek voltam, sokan rácuppantak a gyufacímke-gyűjtésre. Tehették, mert a faalapú dobozkára ragasztott színes papírcímkék érdekes képecskékkel, változatos szövegekkel készültek. Nem tudom, mi lett a gyűjteményekkel. Csak azt tudom, hogy a gyufagyárak rájöttek, hogy elég erős a kartonból készült gyufásdoboz is. Igaz, hogy ezek is tartalmaznak képeket, de nem hinném, hogy valaki gyűjti őket.
- Amikor gyerek voltam, a lányok gyűjtötték a szalvétákat. // Papírszalvétát kérek, / mert eztet gyűjtöm én, / veszek, adok, cserélek, / és nő a gyűjtemény,// – énekelte Psota Irén.  
Ennek a mániának máig lehet hódolni, bár nem ismerek senkit, aki gyűjtené őket.
- Gyerekkori barátom gyűjtötte a fényképezőgépeket s az öngyújtókat. Nem tudom, mi lett a sorsuk. A változatos benzines öngyújtók (Ronson, IMCO, asztali, vihar, töltényhüvelyből megformált stb.) voltak forgalomban. Ma inkább az egyenkinézetű, lapos, gázzal működő gyújtók divatoznak, bár jelentőségük visszaszorult a dohányzási szokás ritkulása folytán.
- Ami pedig a kamerákat illeti, a digitális technika elterjedése miatt sokan megszabadultak filmes gépeiktől. Ez bő teret ad a gyűjtésnek. De hát az otthon kevéssé alkalmas múzeumnak.
- Végül a bélyeggyűjtésről ejtek néhány szót. Hasonlóan a gyufacímkékhez, a bélyegeket is le lehetett áztatni a borítékokról. Se szeri se száma a különféle országok választékának. Művészi, természettudományos értékeket hordoztak a sorozatok. A filatelisták körében nagy forgalmat bonyolítottak le a posták. Kisebb országoknak különösen jól jött a változatos bélyegek forgalmazása. Évről évre kiadták a bélyegek értékéről szóló bélyegárjegyzéket. Emlékszem, hogy micsoda pénzen fogyott el az első bélyeg, amelyik megjelent a világon: a Kék Mauritius.
Aztán fordult az idő kereke. Mára visszaszorult a levelezés. A posták pedig öntapadó bélyegeket forgalmaznak. Hogy lehet azokat sérülés nélkül leáztatni, és minek?
- Egyeseknek festmények, szobrok, szép kerámiák gyűjtése változatlanul szenvedélyük.  Ezekről most nem írok.
***
- Ma az öröm vasárnapja van. Másfél hét és itt a karácsony.  Az adventi koszorún immár három gyertyát kell meggyújtani, az oltáron pedig kettőt. Drukkoltunk, hogy egy szál gyufával sikerül-e mind az ötöt meggyújtani. Jelentem, sikerült. Már egy apró örömön túl estünk, pedig még el se kezdődött a mise.  Mise után a mézestől vettünk egy üveg mézet. Milyen édes!
- Itt voltak M.-ék. Domival évődtem, nem szereti, ha fotózzák. Levi fára mászott a réten. Rita pedig kicsi mancsocskáját mindkettőnknek nyújtotta, így vonultunk, ezzel a kölcsönös bizalommal autójuk felé. Kaptam tőle egy szép rothadó levelet, Tücsi meg egy redves botocskát..
- Nyitott könyveim, melyekben párhuzamosan lapozgatok:
Egy régi spanyol útleírás,
Szabó Feri új kötete,
Móra Feri régi kötete,
Tomka Feri új kötete,
Prokop P. régi kötete.
Le vagyok nyűgözve általuk.  
***
Zene.
Karácsonyra szántam, de nem bírok magammal. Händel, Messiás, alleluja. Ez egy méltó zene.
https://www.youtube.com/watch?v=u6_nJ11BgTE