Mickey webnaplója

Hallottuk a perikópában: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. (Mt 11,16 skk.)
Vagy a fordítás pontatlan, vagy az eredeti megfogalmazás. Jézus valójában a gyerekjáték szövegével hasonlítja össze a farizeusok viselkedését, akik nem hallgattak sem Keresztelő Jánosra, sem magára Jézusra.
Olvastam, hogy a túlvilágon folyamatosan szólni fog a zene, az ének. Ha igaz, akkor én már kicsit ott vagyok, mert bennem is csaknem folyamatosan szól a zene. Azt gondolom, hogy tudattalan énem vezéreli, hogy mikor mi szól. Persze, ha rágondolok egy dallamra, azonnal arra vált a hang nélkül bennem megszólaló zene – akár több szólamban is. Ahogy kell! Ami pedig a túlvilág zeneiségét illeti, igaz is, meg nem is. E világból nem tudjuk elképzelni azokat a dimenziókat, amelyek odaát vannak. A zenéről szóló alighanem szinesztézia. Megközelítése valaminek, aminek a létét nem ismerjük.
A nemismerésről egy mindennapos játékra asszociálok: a Jigsaw puzzle-ra. Magyar neve talán kirakós játék. A különféle méretűre, alakra fűrészelt darabkákból kell összeállítani egy szép, színes, értelmes képet. Nemde így vagyunk ezzel, akik alulról nézünk az égbe, s nem látunk, csak mintegy tükör által homályosan? Nekifogunk az összeillő részek megkeresésének. Egyre több részlet kezd kirajzolódni munkánk nyomán. Majd a kép egésze is látszik. A számítógépen még mindig elég zavaros a kép a sok vágás tarkította négyszögben. S egyszerre eltűnik a sok szakadás, és teljes szépségében kirajzolódnak a részletek. Összeáll a kép a különféle színes foltokból.
Mit mond ez nekem?
Ilyen változást hoz majd a halálunk, amely alkalommal szembesülünk azzal, amit itt elképzelni sem tudunk. Kirajzolódik a kép, kirajzolódik a teljes valóság, amely jobban különbözik jelen világunk valóságától, mint a keresztöltéses hímzés színe a fonákjától. Halálbiztosra vehetjük, hogy egyszer meglátjuk a kiteljesedett létet.
***
Móra Ferenc egy paptól hallotta: „Aki tíz esztendős koráig nem ártatlan, húszig nem szép, harmincig nem erős, negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag, hatvanig nem szent, az azután sem lesz az.” Nem is rossz.
***
Zene. Schubert Die Forelle. Mondta is az egyszeri magyarnak német barátja, amikor a hídról lenéztek a patakba: die Forelle. A magyar értetlenül állt a szó hallatán. Ekkor a német fütyülni kezdett:
s, ddmm d s, s, s, s,rdt,l, s… usw. A magyar felkapta a fejét és azt mondta: Ahá. A pisztráng. Itt zongorakivonatban szólal meg. Azért választottam ezt, mert a billentyűkön való mozgás utal a patakban csapkodó pisztrángok nyüzsgésére.
https://www.youtube.com/watch?v=nyTutGE--68&vl=en

A szürkeséget nem fotózom. Olvasok. Azt olvasom kedvencemtől, Prokop Pétertől, hogy „ropogtató lusta paripák”. De jó. A szavak is ropogtatnak. A. húgom mondott egykor hasonlót, amikor beszámolt egy bazilikai miséről: „A Harrach rakta a papra a papsapkát.” Ami jó, az jó.
Kevésbé jó, hogy PP-nek nem volt korrektora. Így téved: „A történéseket időegységekkel mérem: perc, óra nap, év, fényév…” Utóbbi ugye távolságegység.
Lejjebb azt veti papírra, hogy „kétezer esztendeje uralkodott Szent István”. Aki uralkodott, az ezer esztendeje uralkodott, 2000 éve az első szent vértanút, István diakónust kövezték halálra, de ő nem uralkodott.
Könyvét (Üdvösségünk) egyebekben változatlan lelkesedéssel és érdeklődéssel olvasom. Mert karakán, mert szókimondó, mert humoros. Íme: „A jelen az, ami nem is létezik. A jelennek nem lehet tartama. Ha volna eleje, az a jelen pillanatban már múlt. Vége sem lehet, mert az még nem jelen, csak jövő.  A jelen csak kiterjedés nélküli időpontocska. A pontnak nincs kiterjedése… Ergo, hogyan fájhat a fogam? A múltat már nem érzem. a jövőt még nem érzem, jelen meg nincs. Hát akkor?” Persze tudja a szerző, hogy mi a megoldás, csak cukkolja olvasóit.
Megjegyzem, elég horrorisztikus képet rajzol az olasz helyzetről (1984.), illetve a nyugati civilizáció erkölcsi hanyatlásáról. Mit írna a ma nyomoráról, ha még élne?
A művészetről megjegyzi: „A szép úgy aránylik a kánonhoz (elfogadottsághoz), mint a csúnya az egyedihez.”
Kitér Salvator Dalí egy humoros mondására is: „Köztem és a bolond között csak az a különbség, hogy én nem vagyok bolond.”
***
Péntek este a Duna tévé közvetítette a Virtuózok +V4 showműsort. Igen, nem véletlenül fogalmazom így. Csillogó-villogó hátteret kap a projekt, fényes külsőségek között mutatják meg tudásukat a fiatal zenészek. Rangos a mindig nehéz helyzetben lévő zsűri. Igen kedvesen biztatják a szólistákat, s pozitív kritikát mondanak nekik. A gyerekek jó része pódiumra termett. Számít a fellépő magabiztos kiállása, mosolygós mivolta, érdekessége is. Csak az a baj, hogy egyre szűkül a kör, s akinek a nevét nem olvassák, az ki tudja, hogy milyen lélekkel vonul le a porondról a talpon maradtak egyre fogyó közösségből. Pénteken ugyan már átléptek ezen, és a megmaradtak mesterkurzuson készültek a gálára.
Jó, hogy ápolják a tehetségeket, jó, hogy biztatják, de mintha elfütyülne felettük a műsor eszmeisége. Nevezetesen: bár a gyerekek részesednek a jókból, ki-ki más-más mértékben, de mintha népszerűséget, nézőszámot hajszoló szórakoztató műsor volna, s nem annyira a tehetségek felkarolása volna a cél. Kodály ugye ellenezte a helyezéseket osztogató kórusversenyeket. Méltán. Nem az egymás kölcsönös gazdagítása jellemezte ezeket, hanem a versengés. Itt ugyanezt tapasztalom.
Nem annyira világjelenség, inkább a nyugati civilizáció sajátja a szólózás, a jobb vagyok nálad individuális gyakorlata. Változtatni kellene rajta.
***
Zene. Schubert Moment musical in F minor. Ez a zene szólalt meg 1956-ban a Szabad Európa R. egyik műsora előtt. Nem sokkal rá kéretlenül szolfézstanárunk eljátszotta az órán. Tán kedvesére gondolt, aki a forradalom áldozata lett? Utóbb öngyilkosságot követett el a tanárnő.
https://www.youtube.com/watch?v=t0A3zvqUZuw  

Csütörtök reggel megpróbáltam a telefonos játékot, a szókeresőt. Előző nap több szerencsém volt vele. Azért teljesítettem a kötelezőt. Váltakozva vettem kezembe könyveket, illetve játszottam jigsaw puzzle-t, pasziánszot, s olvastam a rendelkezésemre álló választékból. Így Tomka Feri új könyvét, Prokop soron következő jegyzeteit, s a könyvmegállóból szerzett Móra-kötetet. Annak is csak a második felét, mert az első fele más kiadásban megvan itthon, tehát már olvastam a benne lévő elbeszéléseket. A második fele (Egy cár, akit várnak) is gyanús. Mintha egy-két novellára emlékeznék. Az a baj az életművekkel való megismerkedésemmel, hogy különféle időpontokban megjelent válogatásokat kezdtem olvasni. Sok a párhuzamosság, más írásokat meg így nem ismerek meg. Következetesen egy kiadás gyűjteményét kellett volna felcsipegetnem. Mint annak idején a nyolckötetes Tömörkényt. De hát olyan fontos ez? Egyáltalán mi a fontos?
A zenehallgatás, vagy maga a zenélés? Amikor valamiféle dallamot szívesen megszólaltatnék, a Yamahához gurulok, és összerakom a magam módján.
A napi zene kiválasztásához néha idő kell, néha automatikus.
Ami meg a fotózást illeti, csütörtökön sokat esett az eső, szürke minden, nehéz témát találni, olyat, amelyet az ember nem szégyell megmutatni másoknak is. Kár, hogy a portré, mint olyan kiesett pikszisemből. Ott lenne lehetőség szépségek felvonultatására. De hát, „mit nem lehet, ne szeress! – dixit pater Szekeres”. (Kicsit átalakítottam.) 
Délután krimi elé ültem. Hulla ugye kell hozzá, meg romlott erkölcsű társaság, meg korrupció, meg aljasság, meg terror, meg feszültség. Ez utóbbi, amire egyáltalán nincs szükségem. Ugye a hipertónia. A krimi az alacsony vérnyomásúak tenzió-emelésére alkalmas. Mindenki maga tudja.     
Ma Jutka-nap van. Két Jutkával futottunk össze, mindkettő nyáron tartja. Azért Isten éltesse őket télen is.
Majd elfelejtettem… Temesi Ferenc 3. könyv-ébe is belenéztem. Jó stílusban ír számomra érdektelen dolgokról. Elég hamar letettem. Azért még lehet, hogy folytatom.
Fogyni akarok, paleóval kezdtem. Gyors, de roppant unalmas, és könnyen lehet, hogy egészségtelen is. Lehet, hogy váltok, számolós kalóriás, vegyes kajára. Alighanem lassúbb sikert hoz, sok kísértéssel, mert a szénhidrátok újabb szénhidrátokat követelnek. Én meg tartozom neki ellenállni.
Adventben ez egyszerűbb, de karácsony és újév már komolyabb megpróbáltatás.   
***
Ferenc pápa meghirdette a Szent József szent évet. Ennek az apropóján meglepetéssel olvasom, hogy kedves bibliai alakunkat, Mária férjét, Józsefet csak 150 éve kanonizálták. Hogy mik vannak?
***
Zene.  Régen volt Liszt a korongon. Itt a Szerelemi álmok https://www.youtube.com/watch?v=Ky6a5hhD0Y0

Kemény hideg van. Sötétség mindenütt. De egyszer csak a falu feléled. Innen is onnan is összeverődnek az emberek, égő gyertyával vagy kocsis lámpással a kezükben megindulnak a templom felé. A hó krosnyog a csizmatalpak alatt. A férfiak bundába, subába, gubába kucsmásan, az asszonyok nagykendőbe burkolódzva veszik fel a harcot a hideggel. Topogás a templomkapu előtt. Verik le a havat a lábukról. A templom sem melegebb, talán csak a szél nem fúj odabent. Majd felhangzik a Rorate caeli. Minden hajnalban ugyanaz a miseszöveg (Votív mise) karácsonyig. Rorate. Aki áldozni akar, az előző éjféltől böjtöt tart. Mise után viszont ehet-ihat. (Ha nem is tartottak fényes lakomát, böjtösen ettek valamit.) A vatikáni zsinat előtt élt még a kántorböjt gyakorlata. Ennek a böjtnek semmi köze sem volt a kántorokhoz. Latin neve ieiunium quatuor temporum (negyedévi böjti napok) a quatuorhoz, a négyhez volt köze, mert az ókortól kezdve fokozatosan negyedévenként rendelték el. Adventben Lucanaptól karácsonyig minden szerdán, pénteken és szombaton böjtöt tartottak. Így várták a karácsonyt.
***
Ma nincs kemény hideg. Legalábbis itt és most nincs.
Sötétség sincs igazán, mert a város utcáin villanyfények meg az ablakokba, házak falára kitett karácsonyi dekorok oszlatják a sötétséget.
Éled, aki éled, a többieknek nincs érkezésük hozzá. Egyeseket a koronavírus fertőzéstől való ódzkodás tart otthon. Nem krosnyog semmi sehol. Autókerekek surrognak csak a csendes utcákon. Bent a kocsikban fűtés, szól a rádió.
Elég az átmeneti kabát, hiszen a templomban padlófűtés van.
A kapuban ma is topogás van. Az emberek maszkban érkeznek, és sorban állnak a fertőtlenít löttynél. Majd elcsendesednek.
Kezdődik a hajnali mise. Egy héten egyszer (másutt tán gyakrabban).
Kántorböjt nincs, kántor van. Kivonuláskor el is énekeli a rorate caelit.  Egyedül ő énekel, mert az éneklés erősebben igénybe veszi a hangadó szerveket, s növeli a cseppfertőzés veszélyét. Megszűnt a votív-jelleg. A szentségi böjt egy órára csökkent, advent nem a böjt ideje, bár senki nem tiltja.
Hazafelé indulva már világosodik. Szerdán pl. rózsaszínbe öltözött a nap.
Ennek az adventnek a kijárási tilalmon kívül van még egy érdekessége, hogy esténként egyre inkább megfigyelhető lenne a Saturnus és Jupiter együtt állása. A csúcs december 21-én lesz látható, ha látható lesz. Ma pl. felhős az idő, és nem látni semmit.  Ugye a konstelláció nem túl gyakori. E két bolygó legközelebb a számítások szerint 2080-ban lesz.  
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Jézus születése idejében szintén ez az együtt állás volt megfigyelhető a Halak csillagképben. A betlehemi kisded az elfogadotthoz képest valószínűleg hét évvel korábban született.
***
  Egy kis karácsonyvárás. Újra Soeur Sourire énekel. Tous les chemins
https://www.youtube.com/watch?v=EhtuB0szvyY                

Ha a korábbi napok eseménye a lomok eltakarítása volt, kacatok kirakása, fáradt olajok, festékek lerakása, a keddi esemény időpontkérés a gumicseréhez. Ha az Alpokban méteres hó esik, előbb-utóbb ide is elérkezik. A gondos ember gondosan ügyel a jövőre is.
Hiszen ügyelhetek, 11 nap múlva kerül sor a cserére. Dec. 17. a csere napja, karácsony előtt épp egy héttel. Addig pedig csak eső essen.
Az egész világ aggódva-reménykedve várja, hogy a pandémia mikor hagyja el a földet. Most a vírus támadásának második hulláma látszik enyhébb ívet vetni. Mindenki annak drukkol, hogy hagyjon már alább a járvány.
***
Napjaink ólmos szürkeségben telnek. Ilyenkor jobbára fekete-fehér képek készíthetők. De kinek van kedve a szürkeség fotózására. (Én nem leszek a szürkék hegedűse.)  Néhányszor már leírtam, hogy kereskedő koromban a vásáron ragyogó időben a feketemázas kerámiák fogytak, borús időben pedig az élénk, vidám színűek. Most megkísérlem e borús időben színes fotókkal gazdagítani a FB-ra teendő anyagot, és megkísérlem azt is, hogy vidám dallal reagáljak a nyomott időszakra.
***
Akasztják a hóhért. Minap Verne Nemo kapitányáról írtam, hogy ő az, aki megtestesíti az Übermenschet, a világfit, aki nem ismer el maga fölött senkit. Mint ilyen, a világ urának gondolja magát. Eddig rendben is van, ám Verne több tucatnyi regényéből egy másik hős az, aki A világ ura c. kötet főszereplője. A hódító Robur. Robur vagy Nemo. Mindkettő markáns megszemélyesítője a „ki, ha én nem” típusnak. Korábbi századok Chuck Norrisai ők, az ítélkezők, a rettenthetetlen férfiak, akik életről és haláltól döntenek. Ezen a mutatott modellen nőtt fel sok-sok generáció. Nem biztos, hogy mindenben követni kellene őket.
***
Szeplőtelen Fogantatás emléknapja volt tegnap.. Mindig az angyali üdvözletet kapjuk evangéliumként. Méltán, hiszen Mária fogantatásáról nem írnak az evangelisták. Ez a Regnum Marianum ünnepe is. Rég nem történt meg, hogy a végsőkig visszafogott módon emlékezzenek meg e napról.                     
***
Zene. Tengernek fényes csillaga.
https://www.youtube.com/watch?v=vgSS3WgoDLs

Jules Verne egyik könyvcíme magyarul A világ ura. A könyvbeli világ ura Nemo kapitány, aki a Nautilusával megteremti a maga kis világát, miután a technika minden áldásával berendezte azt. Ha kell, orgonál, ha kell, búvárkodik, ha ráér, hatalmas könyvtárában válogat olvasnivalót, s ha kell, megszerzi a tengerből élelmét. Ha úgy dönt, elsüllyeszti az ellenséges hajót legénységestül, ha pedig úgy dönt, zárkába dugja azt az embert, akivel nincs megelégedve. Vagyis élet-halál ura, aki a szerinte jókat megjutalmazza, a szerinte bűnösöket megbünteti. Nem nehéz észre venni, hogy a felvilágosodás embere, aki nem ismer el maga fölött senki élőt, se Istent, se embert.
A valóság azonban másképpen áll. A világ ura a Pantokrátor, a megdicsőült Isten Fia. Ha valaki nem hiszi, annak segít Pál, aki Saul-korában még a megfeszített követőit is üldözte, s megláncolva hurcolta őket a nagytanács elé.
Nos, Pál felismeri, hogy Krisztus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, érte teremtetett a világon minden.
Ami pedig az ítélkezést illeti, szintén durván téved Verne hőse. Bár felfuvalkodott emberek, gőgös és nagyzási hóbort megszállottjai időről időre megpróbálják átvenni Isten szerepét, de rendre megbuknak és a semmibe hullanak. Verne hőse Isten szerepében tetszeleg. A katekizmus szerint ugyanis Isten az, aki megjutalmazza a jókat, és meghagyja a megátalkodottakat a maguk készítette csapdában. 
***
Régóta foglalkoztat az, hogy a hálát adok a magyarban nem fejezhető ki egyetlen szóval. Hálálkodom? Ismétlődést, folyamatosságot jelez. Nem ugyanaz. Hálás vagyok? Két szó. Miért nincs egy alapszó, mint pl. köszönetet mondok helyett: megköszönöm vagy csak egyszerűen: köszönöm. A meghálálom nem működik, mert foglalt más értelemben, éppen azt jelenti, mint a „hálám örökké üldöz”, még tréfásabban: ezt még megbosszulom.
Nincs hát megoldás. Ha csak új szót ki nem találunk rá: hálulok, hálazok, hálázok, stb…
Bajom van a gyarló szóval is. A gyarló jelen idejű melléknévi igenév. Elvileg vissza lehet rakni (gyarló az, aki gyarol), csak éppen értelmetlen ma. A Czuczor-Fogarasi még ismeri a gyar kihalt gyököt, ami valaminek a vonczolását (vonszolását) jelentette. Hát esendő emberek lévén gyarlunk akaratunk ellenére, merthogy gyarlók vagyunk.    
***
Zene.
Az Alpokban már leesett a hó (…ta hó, tahó, tahóóóó) Adamo idézi fel nekünk hangulatos dalával.
https://www.youtube.com/watch?v=_64nc_NLE_I

Ez is megvolt, mégis este lett. Megvolt a névnapi jókívánságdömping. Igyekeztem mindet megválaszolni, de ha kimaradt volna valaki, ezúton is köszönöm a sok jófélét, amikben részesítettetek. Aztán eljött az alkonyat, s mi lementünk a garázsba, hogy az „éj leple alatt” szabaduljunk meg kidobásra érett vackainktól.  Mivel délután négykor már erősen sötétedik, hozzáláttunk a témának. Elvileg csak 18 órától szabad a lomtalanításra szánt limlommal kirukkolni, de este 20-tól meg kijárási tilalom van. A kitett préda a köztisztasági vállalkozás tulajdona – papíron. Valójában a lomizók köpnek a vállalat érdekeire. Összeturkálják a szemétkupacokat, és teherautók járják a környéket, hogy megrakodva elszállítsák tudom is és hova, és minek. Mi csak azoktól a holmiktól szabadulunk meg, amelyekre emberi számítások szerint soha nem lesz többé szükségünk. Hogy mások miket dobálnak ki, csak sejtésem van.
Ami megmosolyogtat újra, az egy régi LudasMatyi írás. Nagyjából arról szól, hogy a Rózsadombon a parvenü szomszédok lesik egymást, hogy ki mit dob ki.
Az egyik kidob egy újságköteget, a másik kidob három rozzant cserepet.
Az egyik kidob egy balkonládát, a másik kidob egy ócska műanyag széket. 
Az egyik kidob egy konyhai stokit, a másik kidob egy vekkerórát.
Az egyik kidob egy vasalót, a másik kidob egy autószifont.
Az egyik kidob egy konyhaasztalt, a másik megszabadul a dohányzóasztalától.
Az egyik kidob egy porszívót, a másik kidob egy rádiót.
Az egyik kidob egy tévét, a másik kidobja a pianínóját.
… azt hiszem, itt kifulladtak az egymásra licitálásban.
***
Széchenyi neve hasonló töltésű anekdotát fémjelez.
A misén szokás szerint perselyezés indul. Még messze van a ministráns. De rákészülnek a padban ülők.
Széchenyi kitesz maga elé egy forintot, a sznob, aki látja, nem akar lemaradni, kitesz ő is egyet.
Erre Széchenyi kitesz maga elé öt forintot, a sznob is kitesz ötöt.
Erre Széchenyi kitesz maga elé tíz forintot, a sznob ii kitesz tízet.
Erre Széchenyi kitesz maga elé húsz forintot, a sznob is kitesz húszat.
Erre Széchenyi kitesz maga elé ötven forintot, a sznob  is kitesz ötvenet.
Most érkezik oda a ministráns.  A sznob bedobja az ötvenest, Széchenyi pedig visszaveszi a nagy pénzt s bedob egy forintot.
***
Zene. Tabányi kitűnően tangóharmonikázott. Erről jutott eszembe, hogy Benkó Sándor és D. Band-je is megéri figyelmünket. Mert BS világklasszis volt hangszerén. Szóljanak most ők.
https://www.youtube.com/watch?v=K1RxLRiK4u0&feature=share       

Rakétakilövés Cape Canaveralból a Kennedy űrközpontból. Hosszasan mutatták a kilövés előkészületeit. Sok beszéd, sok élőkép a különféle kontrollokról. Ami megmaradt bennem, az a rakétatestet fátyolszerűen körbe vevő köd, pára, gőz, a fűtés vagy éppen a hűtés páralecsapódása. Mindegy is, itt most csak az érdekes, hogy a pára miatt hol jobban, hol kevésbé látszik a rakétatest.  Ülök a misén. Az imént érkeztünk a külső hidegből. A kapuban lelötyköltük tenyerünket fertőtlenítő folyadékkal, s már maszkban foglalunk helyet.
Szemem előtt ugyanaz a jelenség zajlódik le, mint a floridai űrközpontban. Hol látok, hol alig valamit, csak körvonalakat. Minden lélegzetkifújáskor elhomályosul a szemüvegem, és tényleg csak  homályosan látok mindent, mintegy antik bronztükörben. Rövid időre tisztán is, aztán a folyamat ismétlődik.
***
Ma névnapom nagy ajándéka egy mise-intenció, egy rövid és igen tartalmas találkozás a fiatalokkal. Megkapták Tücsi által összegereblyézett ajándékokat, M. gyógyító pillantást vetett a gépemre, magához térítette rakoncátlan nyomtatónkat, kinyomtattuk, aláírtuk az É.-nak küldendő befogadó nyilatkozatot, így hamarosan megkapja aláírva. Lehet, hogy ez formula bőven elég.
Majd kicseréltük italkészletünket. M. kapott tőlem olyat, amit ő ihat, én kaptam tőle olyat, amit én ihatok. Tücsi és én kaptunk egy-egy, unokáink által hitelesített dokumentumot, miszerint mi vagyunk a világ legjobb nagypapája, nagymamája. El is fogadtuk, és el is hisszük, mint a bérfejlesztésben részesülők, akik ugyanígy éreznek: természetesen megérdemelték, már éppen ideje volt, mert jobbak mindenkinél … bla-bla-bla.
Hogy így van ez? Pedig csak szeretjük a szeretetreméltókat. Még délelőtt lementünk a Duna-partra egy dumapartira. Megdobáltuk a folyót kaviccsal. Azt hiszem, ezt még sose hagytuk ki. Domi megtömte zsebeit „nagyon gyönyörű” kavicsokkal. Hirtelen gyarapodott egy kilót.
***
Zene. Egy mikulás-nóta, a szerző Soeur Sourire előadásában: Dominique
https://www.youtube.com/watch?v=R0rkwf260yY
   

Deskének van egy szemléletes ábrája. Mivel nem találom, el akarom mondani írásban. Az y tengely Isten akarata. Az x tengely az én tevékenységem. A két elképzelés szöget zár be. Annyiban lesz a cselekedetem üdvösségszerző, amennyire belesimul az Isten akaratába. Ábrát nem tudok hozzá mutatni.
Prokop szintén alkotott egy koordinátarendszert, amelynek függőleges szárán (y-tengely) megy a végtelen felé fölfelé, az alázat. Az origótól lefelé pedig egyre süllyed a gőg a végtelen gonoszságig.  
Az x-tengely negatív felén szintén egy alapmagatartás húzódik. A gyűlölet – végtelentől az origóig. a pozitív mezőben a szeretet foglal helyet, mely szintén a végtelen felé tart.
A gyűlölet és a gőg (- és -) a poklot jelenti. A  megjátszott szeretet, mely  gőggel párosul (leereszkedők, fennhéjázók), szintén lent van a negatív tartományban, de a koordináta tengelytől jobbra eső mező ez.
A kétszeresen pozitív mező az alázat és a szeretet megvalósulása, röviden szentek mezője.
Végül az y-tengelytől balra elhelyezkedők mezőben az álszentek csoportja helyezkedik el.  Valójában nem igazán alázatosak, mert gyűlölet van bennük.
Nekem is van ez kis hozzászólásom a koordinátarendszerekhez. Az emberi cselekedetek egy részében én vagyok a középpont, amikor is felfelé törekvésem íve egyre csökken. Aztán jön egy felismerés, egy megtisztulás, annak a felfogása, hogy nem én vagyok életem központja, hanem Isten (legyen meg a te akaratod, de tényleg.), akkor a cselekedetem érdemszerzővé lesz, és íve felfelé gyorsló. A z inflexiós pont az a pont, amikor a görbe íve irányt vált, ebben a megközelítésben megtérést jelent. Életünkben ezzel ellentétes folyamat, amikor visszaveszem az irányítást, és ez rossz kísértésével jár. Az inflexiós pont után ekkor elcsábulok a talmi jelenségek felé, s a zsoltárossal mondhatom: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram.”
***
Zene. Kodály azt mondta, hogy a tangóharmonika nem tekinthető igazán hangszernek, kivéve, ha Tabányi Mihály szólaltatja meg, mert akkor tényleg művészi interpretálás valósul meg.  Legyen itt egy közismert dal, a galamb, népszerűbb nevén La paloma.
 https://www.youtube.com/watch?v=mYD5GyoY2tA             

Magamnak is mondom és minden kritikusnak: Mivel az ember az Isten képmására teremtetett, s mivel Fia senkiről nem mondott le, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy térjen meg s éljen, ezért a másokat szidalmazók, másokat bármi módon bántók magát Krisztust támadják. A másokon ejtett seb mind Krisztust célozza, minden támadás rajta csattan. Ennek a megértésével kellene közelednünk az emberekhez. Ez az egy feladat is akkora, hogy aligha fér bele teljesítése az adventi időszakba.
***
A jezsuita történet hőse egy szakács testvér, akin szerzetestársa gyakorolta a vitatkozási készséget. Azt állította neki, hogy nincs Isten. Addig-addig érvelt a testvérnek, mígnem az kifakadt: „Lehet, hogy nincs Isten, de van Madonna, s nekem az elég.” S hogy ki a Madonna, azt megpróbálom röviden összegezni a guadalupei jelenésekkel.
1531. december 9-én Juan Diego mexikói indián egy hegyen gyönyörűséges hölggyel találta szembe magát, aki azt mondta: én vagyok Szűz Mária, az Istennek az anyja, s az a kívánságom, hogy itt egy istenházát építsenek. Irgalmas Szívű Anyátok vagyok, minden ember anyja, mindenkié, akik segítségül hívnak, szeretnek és bíznak bennem. Ezt mondd el a püspöknek. Zumárraga püspök Diegótól bizonyítékot kért, hogy valódi-e, amit előad. A hegyen a Szent Szűz mosolyogva ezt mondta:
– Menj fel oda, ahol először láttál engem. Sok virágot fogsz látni, gyűjtsd össze őket a köpenyedbe (tilma). Aztán hozd ide, és mutasd meg nekem!
Amint ez megtörtént, így szólt: Ezek a virágok a bizonyíték a főpap számára. Mondd meg neki, hogy itt építse fel Isten házát, amint azt általad kértem.
Zummarága döbbenten állt, mert Diego tilmáján láthatóvá vált Krisztus Anyjának csodálatos képe.
Először egy kápolna, majd egy bazilika, a 20. században pedig egy 20 000 ülőhelyes templom épült.
Ezután csodák sorozata következett. Egy halott életre kelése. A legnagyobb csoda, hogy a történtek láttán rövidesen nyolc millió azték keresztelkedett meg. Imádságra járványok szűnnek meg, árvíz marad abba.
A tilma máig sértetlen. A salétromsav nem színezte el. 1920 tájt zajlik a kommunista diktatúra, melynek során robbanószerkezetet helyeztek el a guadalupei bazilikában, a Szűzanya kegyképe előtt. A detonáció hatására meghajlottak a bronz gyertyatartók és a feszület az oltáron, a képnek azonban semmi baja nem lett (még az azt borító üvegnek sem). Az 1985.-i mexikóvárosi földrengés nem tett kárt a templomban, a bazilika és a csodás kép sértetlen maradt. Felfedezik, hogy Mária szemében egy férfi tükröződő alakja látható: Diego képe az. Később felfedezték, hogy Mária szemében tizenhárom alak tükröződik, és mindkét szemében egybevágóan. A tilma anyaga nem alkalmas ilyen színezésre, a színezés eredete mindmáig ismeretlen. Nincs válasz arra, hogyan került a kép az anyagra. Mexikói szemész szakemberek kijelentették, hogy Mária szemében megvan az élő emberi szemre jellemző fénytörés hármas hatása.
A kép a Jelenések könyvének 12,1-2-ben leírt jelenetét ábrázolja: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.” A Szűzanya a képen derekán egy szalagot visel, mely arra utal, hogy várandós.
Ennyi a történet dióhéjban. Guadalupéban az a Mária látható, „akit a mennyben Fia megkoronázott”. A nagyhatalmú Szűz megmutatta dicsőségét.
S most visszakanyarodok ahhoz a római jezsuitatestvérhez, akinek a Madonna elég. Értem kifakadását, de Mária nekünk nem elég. Mária Jézusra mutat, aki az ő fia, és aki Istennek is a fia. Aki született, de nem teremtmény, hanem valóságos Isten.