Mickey webnaplója

Késő este a Kat. rádió Varga László püspökkel készült interjúját közvetítette. A poszt csak arra elég, hogy dióhéjban felidézzem mondandóját. Barátja gyilkosával a börtönben találkozik. A rocker gyerek mint egy megszállott, úgy viselkedik társaival. Tör zúz, rúg és üt minden beszólásra. Ám hallja valakitől, hogy a Szentlélek lecsendesítené. Beszélőn felveti a püspöknek, s kéri, hogy hozza el neki a Lelket valahogy. Laci atya csendben imádkozik a fogvatartott nyugalmáért. A rab ima közben grimaszol, dúl-fúl. Laci szól, hogy befejezte az imát. A dühöngő rabot elvezetik. Magánzárkájában – maga se tudja, hogyan – mély béke tölti el.
Próbaképpen összezárják a többiekkel, akik cikizik. De ő nem reagál rá, mert mély béke lakik benne. Kihirdetik az ítéletét. Azt gondolja, hogy most heves kitörést fog megélni.
De nem, mély béke van benne.
Ezért újra kéri a püspök látogatását, s elmeséli neki a vele történteket. Kéri, hogy hozzon neki Bibliát, mert szeretné megismerni a Lelket. Laci atya azt mondja neki:
Már benned van. Innen a béke, Ő az örömforrás. De a rab azért kap Bibliát is.
Laci atya hozzáteszi, hogy a hitet minden ember ingyen kapja Istentől. Belénk van oltva. Sokakban nagyon mélyre kerül, rétegek rakódnak rá, és nem tud feltörni. A halál kultúrája és civilizációja jellemzi korunkat, mégis van rá esélyünk, hogy eluralkodjék bennünk az Isten békéje és öröme. A Szentlélek működik bennünk.
Nem istenítem a rádiókat, de tapasztalatom szerint sokkal több léleknemesítő adás hangzik el bennük, mint a tévéadásokban. Az említett rádión kívül a Kossuth rádió is ilyen. Akit a jó zene feldob annak a Bartók, s még van néhány ilyen adó.
Jó töltekezni pozitív gondolatokkal, tanúságtételekkel, jó zenével, felolvasott jó könyvekkel. Nemrég hallgattam a Werfel-regényt, a Musza Dag 40 napját folytatásokban.
Érdemes felfigyelni az értékhordozó műsorokra.
Az említett interjú előtt Tarjányi Béla beszélt a Jeromos-társulatról és az általuk kiadott neovulgáta Bibliáról. Ezt követően a Miklós u.-i hajléktalanközpont igazgatója számolt be arról, hogy mekkora ajándék, hogy harminc éve kapcsolatban áll a legszegényebbekkel.
***
Zene.
The Shadows: Apache. A monoton dobolás az indiánokat idézi.   
https://www.youtube.com/watch?v=QhIs1k8yuPU         

Az érettségiző a közhely szerint olyan lámpalázas lett, hogy képtelen volt elindítani szóbeli feleletét. Könyörögve kérte tanárát, hogy segítse ki zavarából, és indítsa el neki a feleletet. A tanár erre segítségül azt mondta, hogy „A”. Hogy ez katalizátorként hatott-e, arról nem szól a fáma. Lehet, hogy valóban elindította a feleletet, de az is lehet, hogy végképp belesült a tanulóban minden tudás. Én az ilyen mondatkezdő A-t katalizátornak nevezem, mert elősegíti a folyamat beindítását, minthogy csak folytatni kell a kezdést.
A mai napon két könyvben lapozgatok: mondanom se kell, hogy Prokopot még mindig olvasgatom, de kétkötetnyi Márait is kaptam. Történelmi regényei (4 db) sorakoznak benne. Folytattam emezt, belekezdtem amabba. Még tart a FülesBagoly néhány kitöltetlen négyzethálója is, és ha végképp sok időm marad, itt a jigsaw-puzzle vagy egy rakás pasziánsz fajta, és még a mahjongg.               
A mai napon éltem valamennyivel, mert sűrűn esett az égi áldás: sétáról végképp nem lehetett szó. A pandémia miatt eleve remeteéletre vagyunk kárhoztatva, amit tán könnyebb elviselni, ha az ember azt látja, hogy jobb itthon maradni, mint esőn ázni.
A séta azért hasznos, mert fotóanyagomat feldúsítja a barangolás közben érdekesnek ígérkező témák fényképezése. Persze megtehetem, hogy nyolc helyiségből álló lakásunkban keresek valami szokatlant, de vajmi kicsi rá az esélyem, hogy egy sose mutatott szegletet sikerül lencsevégre kapnom.
Az általam olvasott könyvek is elég rendszeresen elindítják az eszem kerekét, de hát azzal se lehet naponta előállni.
A múltban történt családi vagy közösségi események egy részét már megírtam, más részük pedig nem hiszem, hogy közérdeklődésre tarthat igényt. Lám, már Kölcsey is úgy tudta: „régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?” Inkább akkor a folytatása: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.” Rendben volna. Csakhogy, a jelenkor rendkívül kaotikus. Az értékőrzésre felesküdött konzervatívok és az értéket vitató és erkölcstől elszabadult, csak az érdekekkel törődő liberalizmus éppen a mostani időben vívja – ki tudja meddig tartó – élethalálharcát. Ma megjósolni, hogy mit hoz a holnap, vagy csak a ma délután, kissé bonyolult. OV-ról gondolom, hogy szerinte akinek a jövőről nincs elfogadható víziója, az megfosztja magát attól, hogy értelmes életet éljen. De mint említettem tegnap, „az a három év, ami nekem még hátra van” – (dixit pater Benkő SJ) -, inkább csak arról szól, hogy próbáljam megőrizni még meglévői erőimet. Unokáimnak még hasznára lehetek, ha Isten is úgy akarja. Most várjuk a 11.-iket.
A mai posztra tán ennyi elég is.
***
Zene.
A Katolikus Rádió Ajándékkosár c. első száma egykor nekem volt címezve. Ajándékba a Beatles  I’m down c. szerzeményével kedveskedtek. Most én is ezt teszem azoknak, akik hajlandók meghallgatni.
 https://www.youtube.com/watch?v=ixHAajcTfVE   

- Az iskola fegyelme kínzó, legföljebb a tízpercek szórakoztatóak. Egyik nagybátyám elég sok autodidakta tudást halmozott föl magában. Mikor meglátogattuk gyerekkori iskoláját, nemes egyszerűséggel gyermeksatnyítónak nevezte. Bud Spencer se forszírozta a gyerekek saját természetük ellen való betörését. Azt vallotta, hogy mindenkiben sokféle tehetség van, és ezt kell kibontakoztatnia. Őt filmjeiről ismerjük, de több kötetnyi könyvet írt, volt egy divatszakmai próbálkozása, olasz úszóbajnok, vízipóló válogatott, de bokszolt is, de autóversenyt nyert, de pilóta vizsgája volt repülőgépre és helikopterre, de nyolc hanglemezt adott ki, amelyeken énekel, sokszor saját szerzeményét, jól gitározott. Bejárta a világot. Szerető szívű mackó volt. Mellesleg jogot is végzett, s érdekelte a pszichológia.
Prokop Péter is, mint már írtam pap, író és kb. 10 000 festmény festőművésze.
- Senkinek az orrára nincs írva, hogy még mennyije van hátra. …A kaszással való találkozás egyikünknek se sietős, de eljön biztosan, néhány hét, hónap, év múlva.
Benkő Antal jezsuita Brazíliából hazaérkezve ismételten emlegette, hogy ugyan mi az a három év, ami neki még hátravan. Nos, ötször három évet ért még meg mielőtt lezárta szemét.
Társa emlegetett egy Japánban élő francia szerzetestestvért, aki kilencven valahány éves korában még elpipázgatott, és kortyolgatta kedvenc borát. Kérdésre, hogy nem vágyik-e már a túlvilági életre, így válaszolt: Szeretek élni, ezért mi tagadás, nem túlságosan vágyok el innen.     
- Ha nincs Istenünk, lesznek Néróink.  Tapasztaljuk. A felvilágosodás száműzte Istent az emberek tudatából. Tömegeket tett materialistává, ateistává. A politikai boszorkánykonyha zúdítja ránk a kaotikus megnyilatkozásokat. Ha nem áll felettem senki, akkor magam vagyok erkölcsöm gazdája, és az az igazság, amit éppen kitalálok. Nem állítom, hogy ez mindenkire igaz, de hogy nyomul a gazság a mindenfélére való érzékenyítéssel, a polkorrekt szövegekkel, az hétköznapi valóság. Támadás minden igaz ember méltósága, szuverenitása ellen. A szabadelvűség diktatúrája. Nem új dolog, de mintha erősödne. Felhagyhatnának vele, mert az ember nem mondhat le tartásáról, méltóságáról, tisztességéről. Nem mindenkit lehet megvenni kilóra.
Csak egy mai apróság. A baloldali tömörülés a kormánypárti képviselőnő nevével felcímkézett krumpliszsákokkal lepte meg a nyilvánosságot azt sugallva, hogy a kormánypárt ilyen korrupt eszközökhöz nyúl. Nb.: A korm. párti képviselő, Koncz Zsófia a FB szerint ezekben a percekben megnyerte a választást körzetében, Szerencsen – minden áskálódás ellenére.
***
Zene.  
Ezúttal könnyű, tiszta zenét kerestem s találtam: stájer citerán szól A csend hangjai  
Átlátszó hangzás, nincs benne kétszínűség.
https://www.youtube.com/watch?v=B3Z9XBAw4cU

Tegnapi posztom címe Drága napfény volt. Ez egy fiatalságomat idéző Szörényi-Bródy szerzemény szófordulata, amit Koncz Zsuzsa énekelt a Kisvirág c. lemezen. Nos, ebben A napfény c. dinamikus számban tér újra és újra vissza a drága napfény kitétel. Ma már számtalan zene megfordult belső hallásomban, utóbb már kb. egy órája ez a szám. Kikerestem a youtube-on, s nem csalódtam. A megjelenése óta nem kevesebb, mint 49 év telt el, mégis, ma is ugyanúgy tetszik, mint amikor megismerkedtem vele. Annak idején természetesen megvettem ezt is, mint minden Illés-lemezt.  
Akik elég régóta élnek, tudják, hogy az Illésnek nagy szerepe volt abban, hogy a beat-zenét áttegyék magyarnyelvűre. A temérdek angol mellett felüdülés volt magyar beat-zenét hallgatni. Hozzáteszem, hogy ráadásul jót. Ezek egyike volt A Napfény c.
Ami érdekes, hogy szombatra szikrázó napsütést ígért a meteorológia, ám a valóságban kissé fátyolfelhős volt az ég, aztán be is felhősödött, úgy hogy mindjárt fázósra hűlt a levegő. A tervezett sétáról azonnal letettem. Hozzáteszem, hogy a forgóimat elég gyorsan kezdem érezni gyalogláskor. Hogy a séta felüdít-e, vagy éppen felgyorsítja a porckopásokat, az jó kérdés.
Fogalmam sincs.
Annak idején, amikor Tücsi térdízületi fájdalmaira panaszkodott, a szakorvos ránézett a lábára, és arra biztatta, hogy igazoljon le egy női focicsapatban: dolgoztassa meg a porcokat. Aztán egy másik is megvizsgálta, és első lépcsőben műtétileg kitisztította a sérült daraboktól a térdét, majd jött a komolyabb műtét.
Nekem hasonló esetem a biciklizéssel volt. Meglehetős rendszerességgel cangáztam a környéken ide-oda. Hol Pomázra, hol Budakalászra, hol Zuglóba vitt az utam. Ám egyre inkább azt tapasztaltam, hogy a mozgásom nem javul, hanem romlik. Egyre jobban kihevülve, egyre inkább dobogó szívvel tértem meg ezekből az utakból. Csak nem Churchillnek volt igaza? – „Csak semmi sport!”
Van, akit fejleszt, van, akit tönkretesz.
Ma mindenesetre a borús időre fogtam, hogy magamat visszafogtam.
A sok rossz hír mellett vannak üdítők is. A Bethesda kórház nyerte el a családbarát kórház kitüntető címet. A másik, hogy megnyílt a Kertész Imre-ház, amely alkalommal OV rövid beszédet mondott, nagy intellektusú írónak elismerve Kertész Imrét, aki nem szerette a szocializmus mindent tiltó, elszürkítő valóságát. Jó érzékkel és jó stílusban tette meg az író észrevételeit. Amiket olvastam tőle, s amiket a rádióban hallottam az ő felolvasásában, mindezt alátámasztják.
Ami pedig az EU birodalmi törekvéseit illeti, nagyon unom az ócska egy kapura való játszást. Költői kérdésem: Mikor fogja már megmondani illetékes helyen egy politikus, hogy hagyják abba országunk szekírozását, vegyenek maguknak egy keljfeljancsit, és azzal szórakozzanak.  
***
Zene. 
Nem kérdés. Szörényi-Bródy A napfény
https://www.youtube.com/watch?v=MOhWF05So38

Tegnap gyönyörű napsütéses szellős idő kerekedett. Délben erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy meglátogatom a Duna-partot sétálás céljából. Csatlakozott hozzám feleség is. Nagyon kevesen sétálgattak a parton, kivétel nélkül maszk nélküliekkel találkoztunk. A ritka előfordulások miatt nem tekintettük magunkra nézve se kötelezőnek az öngyötrő maskara felvételét. Volt, aki elnyúlt a part rejtekében, vélhetően csöves, volt, aki félmeztelenül napozott, vagy tíz bringással is találkoztunk, többen kutyát sétáltattak, mások csak hozzánk hasonlóan megszellőztették tüdőjüket, s kedvükre gyönyörködtek a megunhatatlan folyó látványában. Készítettem jó néhány fényképet. Az a feneség, hogy nehéz újat alkotni a harminc éve fotózott tájról. Mondhatni, hogy most másképp sütött a nap, más a megvilágítás, de hát a pirosló vadszőlő éppúgy piros, mint az előző években. Azért mutatok majd az idei képekből. A folyóparton nem fényképezhetem le se a Fujit, se a Csomolungmát. Mindig csak hajókat, csónakokat, evezősöket, madarakat kattinthatok.
***
A séta egészségmegóvásunk eszköze. Rendben van, hasznos időtöltés.
A napi mise lelkünk egészségesítésének a lehetősége. Rendben van.     
A napi bevásárlás táplálkozásunk alapanyagainak beszerzése. Rendben van.
Évek óta töröm a fejemet azon, hogy miféle értéket vagyok képes még megvalósítani, amíg egyáltalán tudok mozogni, és értelmi képességeim is kielégíthetőnek mondhatók.
Velemkorú társaságunk tagjainak hogyléte felől érdeklődtem emailben, s a kapott válaszokból többnyire az derül ki, hogy valamivel el kell ütniük az időt, szunyókálástól az olvasásig, a tévé előtt való üldögéléstől a számítógépes játékokig, az okos telefonok piszkálásáig. Persze hozzáteszem, hogy nem kevesen itt-ott kopásnak kitett testben mozgunk, s kapkodjuk be a gyógyszereinket, vannak, akik továbbra is dolgoznak.
Meg kell vallanom, hogy megnyugtató felismerésre nem jutottam. Szép sorban elmaradtak korábbi megbízásaim, többnyire kéziratok gatyába rázása. Még az unokákkal való személyes odafigyelés, ami értelmesnek látszik. Ám a fertőzésveszély folytán a találkozások száma megcsappant az utóbbi időben.
Majd csak vége lesz a pandémiának, ha Isten is úgy akarja.    
***
A Pokorny név még csak hozzávetőlegesen nyugodtat jelent, de hogy Prohászka, hogy Prokop mit jelent, azt alig találjuk. Hogy Carter, Wagner egyaránt kocsis értelmű, azt még csak tudjuk, de hogy van-e értelmes jelentése a nevek sokaságának, azt nem tudjuk. Világatlaszunk felsorol különféle külföldi nyelvű földrajzi neveket, megjelölve magyar megfelelőjüket.  Szerintem kellene egy olyan szótár, amelyik a világnyelveken fellelhető családnevek magyar fordítását adná. Azt gondolom, hogy volna rá kereslet. Pl. a Gordon kelta eredetű férfinév: nagy domb értelmű. Ki tudta? Nálunk a nagybőgő lehetséges neve.
Azt, hogy a világnyelvek keresztnevei milyen magyar megfelelőt takarnak ugyanígy érdemes volna szótár formában megadni. Avagy ki tudja, hogy az Iván, a John, a Sean, Johann, mind János értelmű?
További fejtöréseket lehetne kivédeni egy olyan szószedettel, amelyek a becézett formákat sorolná fel. Avagy mindenki tudja, hogy a Bill a William beceneve? S a Kal a Kalebé?
***
Zene. Na, ez még megmaradt kedves időtöltésnek. A zenehallgatás, olykor a Yamahán való pilinckázás is. Mivel Miklós sógorom nagyon kedvelte a Banán-dalt, rá emlékezve (ebben a hónapban lenne a születésnapja) álljon most itt Harry Belafonte előadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=9L9angh4KdQ

1991 tavaszán valamilyen humanitárius meggondolásból és az OLI jóvoltából egy hónapos német alapképzésben vehettem részt Münchenben az SVD magasra nőtt házában. Máig megvan az a műanyagcsík, amelyre kinyomták a nevemet: Nikolaus Gyorgyovich, amely az ajtónkon díszelgett, s amely most a nappali ajtaján díszeleg. Először a sokadik emeleten kaptunk szállást, kétszobás apartman volt, a havas hegygerincre néző kilátással. Micsoda esztétikum volt. Majd, hogy megürültek a tanulóknak szánt cellák, odaköltöztettek bennünket. Lényegesen szerényebb berendezéssel és alapterülettel. Részesei lehettünk a bajor konyha gazdagságának, ittuk a Paulaner sört, megnézhettük a hatalmas várost, persze mindenekelőtt tanulhattuk a németet, a germanizmusokat, a ragozások rendszerét. a der, die, das szeszélyes mivoltát. A városban kétsávos kerékpárúton száguldoztak a biciklisek. Ha gyalogos merészkedett az útjukra, csengettek és kiabálva méltatlankodtak. A lakosztályunk közelében a világháború előtti hatalmas fenyvesben jártunk. Ellátogattunk a Dachau-i koncentrációs táborba, de voltunk szépséges helyeken is. Egy alkalommal pl. a Duna forrásvidékén. Alighanem át lehetett volna gázolni a folyón. Meglátogattuk Landshut városát. Mindenütt patikális rendet tapasztaltunk az utcákon.
Szép élményekkel gazdagodtunk.
A ház kapcsolódott a szerzetesek templomhoz. Modern épület volt, szinte rideg betonépület. Mindenesetre naponta jártunk német misén részt venni, német prédikációt hallgatni.  
Most mégis csak egy valamire szeretnék fókuszálni.  
Hogy sokszerűen belekóstoljunk a német valóságba, kaptunk egy-egy rádiót, amelyből az adók sokasága ontotta a német szót. Magam a leginkább a Bajor Klassik Radiót szerettem hallgatni, bár ott kevesebb szó hangzott el, viszont a népszerű muzsikák végtelen sokaságát ontotta. Igazán kellemes órákat töltöttem társaságában. Utóbb vettem egy sztereó kétkazettás rádiót, s azon hallgattam a klasszikus zenét. Vettem kazettákat is, hogy felvegyek egy-egy darabot, amely különösen is tetszik. Hazahoztam, sokszor meghallgattam, s tudja csoda, mi lett a kazettával. Azt vélem, hogy törölték gyerekeim, s mást vettek rá, mert egyszer csak nyoma veszett a felvételnek, s többé soha nem találtam meg. Az a feneség, hogy Beethoven igen sok szonátát írt, így a keresése nem volt túl könnyű.  De megtaláltam. Arra emlékeztem, hogy G-dúrban írt opus. Íme. A Sonata No.20 in G Major, Op.49 No.2. Ennyire bonyolult a mű jelzése.  
***
Zene.
Ezek után természetesen a fülbemászó zongoradarab: Beethoven: Sonata No.20 in G Major, Op.49 No.2 
https://www.youtube.com/watch?v=W7WpjF2VILE

L. unoka nem fél a vérvételtől. Nagypapája – ez én vagyok – utálja a szurit. Nagyon régi történet az enyém. Alig iskolás koromban egy temetőlátogatás során találtam egy régi rézpénzt. Obulus lehetett. Nagyon megijedtem, amikor azzal dobatták el velem, hogy hullaméreg lehet rajta. A hullaméreg pedig halálos. Annyira megviselt a dolog, hogy belebetegedtem. Így kerültem orvoshoz, így utalt laborvizsgálatra. A vérvétel helyiségében az asztalon egy termetes befőttes üvegben egy termetes varangyos béka unta az életét. A látvány önmagában is undorító volt. Aztán a tűt belém döfő asszisztenstől se lettem boldog. Elhalványodhattam, mert pofozgatni kezdtek.  Mivel telt-múlt az idő, és én nem voltam megmérgezve, rendbejöttem, de a vérvételt sose komáltam. Elviselem, mert szükséges, de a látványa is zavar.
Mióta a covid-fertőzés téma a napi kincstári tévében (meg a világ összes tévéadójában), azóta egymást érik a premier-planban mutatott oltások. Annak a rohadt tűnek mindig be kell mennie az emberek karjába. Naponta tízszer-hússzor biztosan. Hol azért, mert vakcinát tesztelnek, hol azért mert jön az influenzajárvány, hol azért, mert oltják a lányokat méhnyakrák ellen, hol azért, mert a fiúkat is oltják ugyanezen ok megelőzésére. De oltják a kísérleti alanyokat is covid-vakcina ellen. Oltják a politikust, oltják a hozzátartozóját. 
Ha ezzel végeztek, megmutatják a lélegeztetőgépet, ha még nem láttunk volna olyat, s előtte meg utána belepiszkálnak néhány felnőtt orrába, hogy boldogok legyünk. Mivel én ettől nem leszek boldog, még néhány toroknyák vizsgálatot is láthatok, ahogyan majd elhányják magukat a fancsali pofát vágó kuncsaftok.
Azt hiszem, egyáltalán nem fogom nézni a híradókat.
Minek?
A kormány szerint amúgy minden rendben van, sőt még rendebben van, mint bármikor. Hajlok rá, hogy zömmel igaz – erőfeszítéseik nyomán.
Az ellenzék szerint semmi sincs rendben, de hát tőlük megszokhattuk, hogy soha semmi sincs jól, ha nem ők kormányoznak.          
Amit az EU művel, az egyre nyugtalanítóbb. Öngyilkos manőverekkel teszi tönkre a kontinenst. Minek nézzem a híradóban ennek a részleteit?
Inkább az égiek oltalmába ajánlom Európát, hogy irgalmazzon neki őrültségei ellenére, és térítse észre a megátalkodottakat. Rossz megélni a züllöttséget, és látni, hogy hogyan fojtogatja a civilizációt egy háttérhatalom. 
Szebb jövőt kérek unokáinknak égi pátrónánktól.   
***
Zene. Kardtánc. Hacsaturjánnak ez a balettzenéje túl fiatalon ért. Egyedül voltam egy szobában, amikor felcsendült a bekapcsolt rádióban a Kardtánc. Az alvilági dobok, a felhangzó glisszandók nekem a poklot idézték konokon ismétlődő hangok megszólaltatásával. Pedig ez a zene örmény örömzene: A felgyújtott falut újraépítették, Gajane és szerelme pedig esküvőre készülődnek. Ma már persze másképpen viszonyulok ehhez a vagány kompozícióhoz.
https://www.youtube.com/watch?v=mUQHGpxrz-8     

Még nyílnak a kertben az őszi virágok, még fújja a szellő az új ökörnyálat,
de ellepi mind a gyümölcsöt a banka, a százféle formáju poloskafajta.
Még tündöklő napsugár pásztázza a tájat, még langy meleg párosul a' sugárzásba.
De bennmaradásra int a fránya covid, fenyegetve hogy életünk – netán - rövid.
Igaza van mindenkinek, aki vallja, hogy a félig telt pohár félig üres.
Igaza annak, aki vallja: A kirándulás jó volt, csak az a hülye Fuszula ne jött volna velünk.
Igaza annak, aki kimozdul, és annak is, aki nem mozdul.
Magam olvasok, ha van mit.
Most van.
Mivel életem második felében alkotó emberek közegében éltem, közelről tapasztaltam, mennyire fontos, hogy a művész, az író visszajelzést kapjon. Lehetőleg igazat, még lehetőbben pozitívet, s leglehetőbben néhány értékelő-méltató sort.
Ha másképp nem megy, megírja önmaga köszöntőjét (Ünnepi dalomat zengem, a Jóisten éltessen engem… mondjátok hát: Ácsi! Éljen soká Jóska bácsi.)
Ha cenzor, megírja, hogy az olvasott cikkek elfogadhatók, s mondania se kell, hogy saját cikkeivel nagyon meg van elégedve.
Ha fafaragó, bemegy a sarki boltba, ahol bizományba hagyott néhány esztergált gyertyatartót. Megkérdezi, mennyi az ára, és boldogan visszavásárol 3 db-ot, hozzátéve, hogy gyönyörűek.
A színész, az énekes, az együttesek halála volna, ha a taps – lehetőleg vastaps – elmaradna.       
Most idézem PP-t: „Atya! … a történet megelevenedett előttem. Találkoztam a szeretettel…. Nélküled nem érhettem volna meg ezt a napot. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen hálát mondjak. Bocsáss meg, hogy semmit se adhatok érte.” Az író folytatja: Elbizonytalanodok, hogy ki adott vagy kapott többet. Mentőövet dobtál felém, amely kisegít mocsaramból.
Hát igen.
Az írás lövés a sötétbe.
Hogy kit, s főleg hogyan talál el, hogyan érint, leginkább titokban marad.
Igaztalan volnék, ha visszajelzéseket várnék soraimra. Hiszen a nyilvános napló nem levél, amely válaszra vár.
Mindenesetre bevallom, hogy jól érintettek általában az olykor-olykor érkező megjegyzések néhány kekeckedéstől eltekintve. De ennyi belefér.
***
Zene. Nem hagyott békén a gondolat, hogy a bennem megszólaló békés klarinétmuzsikát meg keressem a youtube-on. Tíz percen belül megkerült a Mr. Acker Bilk-felvétel. Ma is zene.  
https://www.youtube.com/watch?v=Q7jZeXvpyZQ

Az első hetven letelt, mondhatom feleségnek, aki ma az újabb hetvennek lendül. Tegnap csiszológépet vásárolt. Két felületet is le kellene csiszolni.  Majd az ünnepnap után valamikor.
Ma ISTEN ÉLTESSE, áldja meg és őrizze meg boldogságban, egészségben.
***  
Nem vagyok túlsúlyos, csak húsz centivel alacsonyabb a kelleténél – mondhattam vagy harminc éve.
Nem vagyok túlsúlyos, csak ötven centivel alacsonyabb a kelleténél – mondhatom most.
***
Emlékszik-e még valaki az olasz Totóra? Olvasom, az egykor legnagyobb olasz komikusról, hogy az osztály szamara volt. Negyedik általánosból visszaküldték a harmadik osztályba, mert örökké bohóckodott, röhögtette osztálytársait, akik persze tapsoltak neki.
Felnőve az lett a dicsősége, ami miatt megbuktatták. Nem volt a tanítóknak türelmük s főleg idegrendszerük Totó marháskodásainak elviselésére.  Kétségtelenül zavarhatta az órákat.
Gondolom, Karinthy Fricike is az idegeire ment Frölichnek. Valamiért bőséges anyaggal rendelkezett a zseni író a Tanár úr, kérem c. könyvéhez.       
Nem könnyű a bohócok élete. A közismert anekdota arról szól, hogy a bohóc kedélyállapota kissé megromlott, s ezért felkereste az orvost, aki azt ajánlotta, hogy menjen el a cirkuszba és nézze meg a műsort. Pali bohóc biztosan fel fogja vidítani. Mire a bohóc. Az ki van zárva: Én vagyok Pali bohóc.
Egy kis nyelvgyakorlat a bohóc nótájára - óc végű szavaink:
bohóc, palóc, gombóc, len-kóc, árbóc, martalóc, kanóc, póc, takonypóc, daróc, pokróc, móc, Galambóc, Garbóc, Túróc, Dámóc.
***
Ki mondta, hogy én pesszimista volnék? Íme a kontrája. A FülesBagoly rejtvényeiből a legélvezetesebb feladványokkal kezdem, s haladok az unalmasabbak irányába.
A sorrend kb. ez. Anagramma, rejtvényszigetek, szerkessze újra, ikerrejtvények, keretjáték, kockavadászat, s aztán a gagyi rutinfeladványok ilyen-olyan néven.  Ezek sok türelmet igénylő rutinmunkák. De hát valamennyire unaloműzők.
***
Érdekes megfigyelésem, hogy az időre megfejtendő kvízjátékok, szókeresők nekem nehezebbek. Nem szeretem a versengést, úgy látszik, gátolja az időkényszer a teljesítményemet. Ennél fogva, ha csak tehetem, kerülöm őket.
Zene.
Most Jáva, Bali hangszeres világába visz kuriozitásokat kedvelő magam. Egy gamelán zkr. muzsikál.   
https://www.youtube.com/watch?v=sZZTfu4jWcI
  

Azért, mert munkamódszere hasonlít Váli Dezsőére, akinek a naplóját szintén szeretem olvasni. Mindkettő maga mellett tudta (VD tudja) írószerszámait, s amikor valami lényegesnek vélt gondolat megfogamzik bennük, ihaj papírra, PC-be írják, hogy feledésbe ne merüljenek ezek. Mindkettő vezetett naplóját bőségesen illusztrálja. E módszerre – gondolom – egymástól függetlenül jöttek rá. Prokop Péter el is meséli, hogy könyvei úgy állnak össze, hogy a mintegy 200 oldalnyi szöveg közé kb. 60 képet rendel. Ezek az oldalas illusztrációk meg-megszakítják az olvasást. Vizuális esztétikai élményt nyújtanak a meglepetés-képek. Mivel minden kép egyoldalas, s mindegyik hátán csak a címe szerepel, ezek a képek felpörgetik az olvasott lapok számát. Így olvasási teljesítményünk felgyorsul, és ki ne örülne teljesítményközpontú korunkban a gyorsabb haladásnak?
Mindezeken túl – miként a Deske.hu olvasása által – PP könyveinek olvasása által is megismerünk egy alkotó pap-festő-író embert. Azért szeretem monológjait, mert az általa boncolgatott témák jó részével azonosulni tudok, s mintegy hitelesítik azokat az elképzeléseimet, amelyeket rendre igazol. S ez jól esik.
PP nemcsak író, hanem gyakorló pap is, akinek a szakvéleményére adok. Megjegyzem, hogy más alkat, más hangsúlyai is vannak, tőlem távoli elképzelései is. De hát így gazdag a kép. Ő is, én is más-más entitás vagyunk.
Mivel nem szeretem a vitákat, talán azért is olyan megnyugtató az írásokból meríteni. Nincs ellenkezés, riposzt, replika. Amit ír, azt vallja is, én meg elfogadom, ha akarom. Elfogadom, ha belefér összeszedett ismereteimbe, vagy a meglévőkhöz csatolhatók. Vagy vitatom igazát anélkül, hogy ez felizgatna.
T. ma azt emlegette, hogy túl vagyok táplálva. Testileg igen, de szellemileg nem lehet túltáplálkozni, mert a tudományos kutatásnak sosincs vége, az új ismeretek összességét nem is lehet befogni szellemileg.
Óriási kihívás a hittel élés. Egyben lehetőség is mindazoknak a kérdéseknek a belátására, amely területekre tudással nem lehet bevilágítani.
***
A nap híre, hogy megduplázzák az orvosok fizetését. Cserébe büntetik azokat, akik továbbra is hálapénzt elfogadnak. T. mondja, hogy a törvényt az ellenzék nem szavazta meg. Ha ez észszerű döntésük volna, arra gondolhatnánk, hogy a paraszolvencia fenntartásának őrültsége mellett voksolnak.
No comment.
***
Zene. Egy korált fújnak a svájciak havasi kürtökön. Igazi kuriózum.
https://www.youtube.com/watch?v=p40JKimMINQt