Mickey webnaplója

Ma nehéz megszólalnom, mert újfent egy órás interjút hallgattam-néztem. Ezúttal Szabó T. Anna és Váli Dezső nyilatkoztak életútjuk egy-egy kiragadott, mert talán jelentősebb részéről.
Amit mondtak, hiteles volt,
amit mondtak, humoros volt,
amit mondtak, feltárulkozó volt a maga valóságában.
Még hallgattam volna őket – kifáradásig.
Két tehetséges ember, aki a tehetségéből származó értékekkel eredményesen sáfárkodik. Emlékezéseik során csak úgy röpködtek a hírességek nevei, József Attilától Pilinszkyig, Weörestől Ottlikig, hogy az ember csak kapkodta a fejét.
Nos, veretes gondolataik után a befogadó lecsitul, s megpróbálja magába építeni a hallottakból azt, amik neki szólnak.
Magam nem tudok hasonló életművet felmutatni, hacsak azt nem, hogy hőemelkedés mellett egy megkevert rejtvényt összeraktam, miközben két db 15 betűs és két db 5 betűs feladványhoz elmulasztottak meghatározást adni. Lehet, hogy azt szeretem ebben a lapban, hogy magát a rejtvényt is nekem kell kitalálnom, nemcsak megoldanom?
***
Mindenesetre suszter marad a kaptafánál, mint rendőr a gumibotnál, és tovább szövöm, talán minden elégséges ok nélkül, a posztomat. Úgy kötögetem naponta, mint 30 éve a nők a Teréz anyának szánt fáslit. Egyre csak nő, nőttön nő.
Ha papírra vetettem volna, most  bizton amiatt szűkülnék, hogy bezzeg ha a világhálón lehetne hozzáférni, mekkora sikere volna. De mivel egyenesen az internetre készül, azon elmélkedhetek, hogy egy szerverhiba lenullázhatja tizennégy év termését, és még csak nem is vehetem zokon. Lehet, hogy ki kellene találnom, hogyan lehet a legkevesebb ráfordítással mégis papírra mentve is megőrizni azt a korképet, ami tollam alatt született ennyi év után.  Nincs annak jelentősége, hogy hogyan néztem saját korunkra saját székemben ültömből?
Ki tudja.
Nemrég olvastam és megidéztem Prokop Péter egyik könyvét.
Azóta az antikváriumok bombáznak Prokop-köteteikkel.
Lehet, hogy kötélnek kellene állnom? Hiszen kedvelem.
Máris túl sok a kérdés, és a rájuk adandó válaszom a levegőben lóg. Egyelőre nem tudom mintegy magaslabdát, lecsapni őket. Először is magamhoz kellene térnem, mielőtt bármit lépnék.
Nagyapám azt mondta feleségének, Hedvignek estéledvén: Bevettem a porokat.
Istenem.
Hol van már a tavalyi hó?
Hol vannak már a garabolyok?
Hol vannak már a porok?
Minden gyógyszer darabonként lüszterfóliába van adjusztálva.
Nyomkodhatom őket naponta. Másrészt hiába van fent minden adat róluk a hálón, mindegyik dobozhoz részletező, a protokollnak megfelelő leírást mellékelnek.
Mind ezek papírdobozban leledzenek, amit újabban még le is ragasztanak, hogy garantálják az eredetiségüket.
Minap valaki felvetette, hogy ezek a csomagolások teljesen fölöslegesek, csak a cirkusz van velük, és mind a szemétre kerülnek.     
Tanúsíthatom, hogy így van.
Legyen akkor ez szombatra előzetes. 

Egy jóképű és fiatal neurológusnő szerint négy fontos dolog kell a boldogsághoz.
1. Tisztázni, hogy miért is lehetne hálát adni Istennek?
2. A negatív érzelmek kifejezése, néven nevezése.
3. Döntéshozás a jobb felé. Nem kell maximálisra tenni a lécet.
4. Napi négyszeri érintés.
Hetvennégy felé szembetűnik nekem, hogy a neurológus szép fiatal nő.
Ez bennem negatív érzelmeket támaszt-e vajon?
Irigy vagyok-e miatta?
Ha igen, ki kell fejeznem, néven kell neveznem.
Egészséges döntések hozatala.
Az ember minden döntéséről azt hiszi, hogy pozitív döntés volt. Persze ez nem igaz. Félelmeink visszatarthatnak attól, hogy bármilyen döntést hozzunk. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy egy meghozott rossz döntés még mindig jobb, mint egy bármilyen meg nem hozott döntés.
A napi négyszeri érintéssel egyet lehet érteni, még akkor is, ha tudomásul kell venni, hogy ez magányosan élők, özvegyek, szinglik esetében nem is olyan egyszerű.
Az első fontos dolog viszont mindig nyitott lehetőség. Istennek hálát adni.
Már pusztán azért is, hogy képesek vagyunk erre.
Azért, mert önmagukra reflektálni képes személyek vagyunk.   
***
Influenza áldozatai lettünk. Azért felkerestem a bevásárlóközpontot. Bár korábban tagadtam, hogy a rejtvényújsághoz erősen kötődnék, de belátom, tévedtem. Megorrontottam, hogy már kapható az új szám. Megvettem, s ha már, nekiláttam a szokásos eljárásnak. Ahol a rejtvénysziget nem a megszokott kockától indul, azt a megfejtéseknél ellenőriztem, s a kérdéses kimaradó négyzeteket az ábra bal felső sarkában kiikszeltem. Ez arra jó, hogy ne kelljen még a rendhagyó dolgok miatt sokkal nagyobb munkát végeznem. Elég a szokásos. Ezeket tollal merem fejteni. Olykor átfirkálom a bötveket… na és!
Másodjára áttekintem a hasznosítható poénokat illetően.
Megtörtént.
Majd a szokásos sorrendben állok a fejtéshez. (Még mindig megy, és ez jó.)
A mostani számban 3 poént találtam, amit szívesen megosztok.
***
Nem értem, borzalmasan lassan telik az idő az iskolai órák alatt. Megnézem az órám: 9.30. Megnézem egy félóra múlva: 9.35.
***
Az új főnök ellenőrzi a céget. A sarokban meglát egy unatkozó fiatalembert. Rögtön fölmegy a pumpa, odamegy hozzá.
- Mennyi a maga fizetése?
- Nyolcvanezer forint.
- Fogja, itt a nyolcvanezer, és többé meg ne lássam itt!
A fiú engedelmesen elveszi a pénzt és távozik.
Ekkor egy ezrest lóbálva jön az egyik beosztott:
- Elnézést, főnök, nem látta a pizzás fiút?
***
- Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!
- Egyik sincs!
- Megbírságolom, és azonnal hagyja el a járművet!
- Rendben van, de akkor ki vezeti tovább a buszt?

Amikor én még kissrác voltam, a tél kopogott, a kifli ropogott, a zsemle úgyszintén.
Telt-múlt az idő, egyszer valamikor úgy az ezredforduló környékén a sarki péktől vettem zsemléket. Tetszetősen mosolyogtak, csupán a fajsúlyuk nem tetszett, és méltán nem. Olyanok voltak, mint a felfújt lufik. Egy csomó héj, a belük szinte sehol. Azóta aztán nem csak a sarki pék gyártja ezeket a gabonaléggömböket, hanem mindenféle pékségek.
Nemcsak azért szeretnék kifli-kiflit és zsemle-zsemlét enni, hogy visszarepüljek ifjúkoromba, hanem azért is, mert nagyságrenddel ízletesebbek voltak. Mondom, miért.
Frissen ropogósak voltak, az ember szájában elindult az emésztésük a keményítőoldó enzimjeink hatására.  Ezek az enzimek ma is megvannak, de a zsemlék kiröhögik. Azért sem oldódnak. Gumiszerű masszává aljasulnak, amit percekig forgathatunk lenyelésük előtt, s akkor se azért, mert emésztésük elkezdődött, hanem egyszerűen elunjuk ottani tartózkodásukat.
Nem véletlenül tette szóvá Besenyő Pista bácsi, hogy gyenge a pékáruk minősége, mert hát neki is feltűnt. Számának nagy sikere lett, de nem lett jobb tőle a péksütemény.
Mivel a mai idevágó élményem feledhető, utánanéztem, hogy mik is kerülnek a lisztbe. Ami kell bele: liszt kovász, só és víz. A szerző 22 félét sorol ezek mellett. 
Amit közülük felismertem, ilyen a nátrium-karbonát, magyarul szóda. Amit nem ismertem fel, az minden képzeletemet felülmúlta: L-cisztein. Kínából hozzák, emberi haj savval feloldva. Kenyéradalék. Remélem, hogy nem igaz, hanem rémhír.
De ha igaz, ha nem, a zsemlefogyasztás során úgy érzem, mintha papírt rágnék abban a reményben, hogy lesz jobb is.
Általában nem lesz jobb.
***
Azért sokkal jobb hírem is van.
R. unoka beszélni tanul.
- Bocsi, bocsi taaaaka – mondja s énekeli.
Biztatjuk.
- Nagyon jó. Mondd: Inni. Mondja: Inni.
- Nagyon jó. Mondd: enni. Mondja: nyam-nyamm.
S kitart mellette. 

Prokop Péter sérvműtétje kapcsán számol be élményeiről.
-Orvosom beutalómra kollégám adatait gépelte szórakozottan. Mondom franciskánus barátomnak: Mehetsz, el ne utasítsd a kiváló alkalmat. Rendbe hozzák hasalji részlegeidet. Ő röhög, nem kap jószívű ajánlatomon. Az egészségesek pöknek a beteg pajtás kínálatára.
- Holtunkig pillanatról pillanatra haldokolunk.
- Jólesik, hogy fehérruhás ápolók bekísérnek a késelő orvosok karmai közé. A levágandó ökör is hiszékenyebben lépdel a vágóhídra, ha nevelő gazdája vezeti kötőféken.
- Feküdj be néhány napra egy kórházi szobába, hogy saját bőrödön is érezd a világból ki nem iktatható nyomorúságokat. Böjti magadba szállásnál többet ér, 30 napos kikapcsolódásoknak absztrakt voltuk miatt nem mérhető hozzá erejük.
- Sebészek: Gyerekjáték, észre se veszi, míg húsát vagdaljuk, estére már a maga lábán mehet az illemhelyre.
- Itt nem vagyok se pap, se festő, se író, csak egy halandó a gyógyulást várók közül. A kardinálisnak se használ, ha műtőasztalon fekszik, hogy „sua eminenciázzák”.
- Különféle stádiumban heverő sorstársaim furcsállják firkáló kedvű bogaraimat.
- A folyosón cerberusként őrködik a takarítónő partvissal és fölmosóronggyal a kezében.
- Most tolják be a műtős ágyon az imént megoperáltat. Hörög, még nem ébredt föl. Egyszer csak mozogni kezd. Sóhajt. Még egyet, jóízűen. Kezét simogatják, majd elhagyják a szobát, sietnek hivatalaik után.
- Semmi közünk nem volt egymáshoz. Most elszedelődzködik. Magára maradva nekem kínálja az itt hagyott csemegéjét. Jólesik neki, ha valamit adhat.
- Gyerekek, kiált be reggel és este az ápolónő, tegyétek be a hőmérőt! Sosem esett vidámítóbban a hasonló biztatás, habár mind a négyen túl vagyunk már a hatvanon.
- Mellettem békés talján monologizál: Nem hiszem, hogy van odaát. A koporsóban minden befejeződik… Felesége elment, hiányzik neki. Sóvárgását kihasználom: Nem örülne a viszontlátásnak? Belenyugszik, hogy többé ne lássa? Isten nem lehet olyan irgalmatlan, hogy ez a különös vágy a semmibe semmisüljön.
- Bekukkant a kórházi lelkész. Egy tartja csak a karját, a többieknek nincs természetfeletti igényük. Bambán hemperegnek, fordulnak ellenkező oldalukra. Az egyik a pokolba kívánja: Miért nem dolgozik hasznosat, menne el szénbányába!
- Milyen jó, hogy nem tudják, hogy én is a csuhások közé tartozom.
- Operációra öltöztetik a mára kiválasztottat. Ujjas, hátul nyitott, pertlivel összeköthető zöld papírruhát adnak rá. Fanyarul tűri a koma. Fontos, hogy elöl takarja a szeméremrészeit, míg az ápolópribékek sietnek vele a folyosón a liftig.
- Szomszédomnak gumicsővezetéket szereltek a testére. Fölkelhet, mozoghat, ha vonszolja magával az állványt. Rabok járnak így a lábukra bilincselt ólomgolyóval.
Úgy ír, hogy „ott vagyok”.
Hasonló tapasztalataim bőven voltak magamnak is.    

Különös éjszakám volt, melyet különös nappal követett.  (Ne jöjjön vissza!)
Amit korábban nem gondoltam, tegnap estére úgy elkapott az influenza, hogy nyolcvannal tekert a szívem, s egy pillanatra sem hagyott nyugodni.
Ugyanazt éltem át éjszaka, mint gyerekkoromban, amikor a zúgógombbal szórakoztunk.
Ugyanaz a sivító hang szünet nélkül a fülemben. Nagyon ritkán van lázam, de most lehetett, nem is kicsi, mert őrültségek jártak a fejemben.
Nevezetesen az, hogy szívem biztos kiakadt, azért kalimpál nonstop.
Aludni nem tudtam. Folyton azon járt az eszem, hogy a háziorvos, ha meglátja szívem tekerését, azonnal kardiológus szakrendelésre küld.  
Legjobb esetben onnan tovább küldenek a Szent Margit kórházba, ahol megállapítják a ritmuszavart, és sokkal helyreállítják a szinuszt.
Tovább is s legjobb esetet feltételezve, leveszik a véremet, bekötnek egy kanült, az elsőre sikerül, készítenek egy EKG-t, majd szívultrahangot. A szubintenzíven kivárom soromat, majd elaltatnak. Aztán reményeim szerint visszaáll a rendes szívműködésem a legközelebbi zűrig.
Persze nem ez történt.
Letámolyogtunk mindketten a kocsihoz, el a háziorvoshoz.
Panaszolom neki, hogy kalapál a szíven, 38.1 volt a lázam reggel, szédülök, szikrányit se tudtam aludni az éjjel, berekedtem, szárazon köhögök, fájnak az ízületeim, fáj a fejbőröm… Mire ő: tipikus influenzakép. Antibiotikum, lázcsillapítás, és helyre fog állni az egészségem, és a feleségéé is, hiszen egymást fertőztük.
Itthon hűségesen bevesszük a kapszulát a lónagy antibiotikumot, lázcsillapítunk. Én még így nem jártam. Ekkor ugyanis olyan reszketés fogott el, vitustánc? hogy nem tudtam megmaradni a takaró alatt. Bekaptam egy kis Jägermeistert, hogy magamhoz térjek, kiálltam a napra a radiátorhoz, s csillapodott a nyomás. A lázam elmúlt, izzadok, mint egy ló, közérzetem délutánra látványosan javult. Kétszeres a megkönnyebbülésem. Nincs szívbirizgálás, túl vagyok az influenza nehezén.   Megyek zuhanyozni, aztán talán aludni, mert rengeteg pótolnivalóm van.      

PP pap volt és festőművész, aki meglehet, hogy a világon a legtöbb képet alkotta. Közel 15 000 festménye, grafikája van. De nemcsak pap és festő, hanem író is.
Egy hónapja is van annak, hogy Váli Dezső műtermében említettem, mennyire szerettem a festő Bernáth Aurél irodalmi munkásságát. Persze szeretem évtizedek óta VD munkásságát is, akinek az asztalán állandóan működésre kész a számítógép, hogy napközbeni gondolatait azon frissiben rögzítse. Ilyesmi gondolatgyűjtemény volt egykor nekem Déry T: Napok hordaléka, s később Prokop Péter kötetei. Ő is az asztalán tartotta a papírt s a ceruzát, és gondolatgyűjteményeit könyvekbe foglalta. A Modelldíj nélkül c. kötetéből szemezgetek.
- A lényeg: írni és festeni egyformán jó. (Ez lehetett ars poeticája) 257. )
- Az anya mégiscsak nagyobb a szűznél, hisz úgy teljesíti be elsőosztályú női hivatását. Godotra várakozás helyett megragadja a kapa végét. (69.)
- Ha hitem igaz volna, nem utálnám Istent a felebarátaimban. (148.)
- Nálunk mindenki tenyérbe tett ostyával áldozik. [itt] felsőbb rendelkezés. Tehát egyházhűséggel sem cirógathatja magát, mint számtalan esetben a szenteskedő… az utolsó vacsorán is tördelve adták tovább a kenyérlepényt. Ha a szenteskedőnek nem nyújtom a nyelvére, tapintatlan és goromba vagyok. Pedig csak olyan különcködés ellen harcolok, mely a mai nyálfertőzős AIDS-korban kötelességem is. (170.) (Ez a megjegyzés paptól való, és adalék lehet a kézbe vagy nyelvre áldozók között időnként fellángoló vitához.)
- Felelősség és vigasz: amit kaptam, azzal elérhetem célomat. (206.)   
- A pénzt csak csereeszköznek használták föltalálóik, a föníciaiak. A mammutimádók kezében céllá, bankárügyletekben iparrá nőtt ki a hatalma. A kivetkőzött lányt elrontja az utca.
 (Mennyire aktuális ez a gazdaságkór idején!) (225.)
 - Este a tévé a család zsarnoka. (230.) Napközben nem? És az okostelefonok? Ma rosszabb a helyzet. 
- A párbeszéd sápadt pincevirág sorsára jutott. Taszító mágnespólusok között nincs bensőség, finomság, kölcsönös átérzés, gondolatátvitel, simogatás, ölelés. Házaspárok elhidegülnek, barátságos végelgyengülésre ítéltetnek. (233.) Szomorú.
- Apák csak jelent adhatnak fiaiknak. A jövőt az új generációnak saját kezével kell kikaparnia. Tehetségével végére járni az új víziónak. Csak a szívet ki ne hagyják komputereikből! (286.)
Ezzel búcsúzom, pedig hatalmas és hosszas annak a leírása, hogy mit tapasztal, amikor pl. kórházba kényszerül. Egészen hasonlókat életem meg magam is.
De hát ez csak egy poszt.
Szerintem, ha ma élne, blogot írna, de mivel nem állt rendelkezésére a technika, könyveket írt.

Három „hiszekegy”
1. Az ökumenikus hitvallás:
Hiszek egy Istenben,
mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
2. Ha a credo ima:
Hiszek benned Istenem, mindenható Atya, mennynek és földnek Teremtője.
Hiszek benned Jézus Krisztus, te vagy az Atya egyszülött Fia, a mi Urunk; aki fogantattál Szentlélektől, születtél Szűz Máriától; szenvedtél Poncius Pilátus alatt; akit megfeszítettek, aki kínhalált szenvedtél, majd eltemettek. Alászálltál a poklokra, harmadnapon pedig feltámadtál a halottak közül; fölmentél a mennybe, ott ülsz a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jössz el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek benned Szentlélek.
Hiszem, hogy a katolikus Anyaszentegyház szent és bűnös egyszerre, hiszem a szentek közösségét, hiszem, hogy van bűnbocsánat; a test feltámad, és örök élete van.
Ámen.
3. Befelé forduló kérdések soraként is érdemes feltenni őket, mert ha komoly a hitem, annak életvezetési következményei vannak, amelyek kihatással vannak mindennapjaimra, vagy pedig baj van a kréta körül.
Hiszek egy Istenben?
Hiszek a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében?
Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették?
Aki leszállt a pokolba, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, hogy onnan jöjjön el ítélni élőket és holtakat?
Hiszek Szentlélekben?
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat a maga esendő, mégis szent mivoltában? Hiszem a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet?
Ha komolyan igennel válaszolok, akkor egységben vagyok az egyházzal, az istenhittel, s próbálok eszerint élni. Ámen.
Megjegyzések: - Ez az utolsónak felvetett forma erősen hasonlít a keresztségi fogadalom megújításakor követett formula második részéhez.
- Érdemes megismételni Laci atya tegnapelőtt már általam is közzétett napi üzenetét, mert aktuális: Ma már az egyházon belül is bátorság kell felvállalni a katolikus tanítást és az igazságot. „Könnyen népszerűtlenné és célponttá válnak, akik ezt teszik!”       

Naaa! Mi vaaan? – kérdezte a gitáros kántor, amikor a bevezető akkordok után senki nem kezdett énekelni.
Na, mi van? – kérdezte Besenyő Pista bácsi, és nem várt választ, úgyis neki volt igaza, immár hatodszor.
Na, mi van? – kérdezhetem én is.
Joggal, mert vagy harmincévi szolgálat után tajvani eredetű mikrohullámú sütőnk izzója kiégett. Hogy hol lehet pótolni, nem tudom. Belevilágítva a sütőtérbe, azt látom, hogy egy szitaszerű fonat is megereszkedett. Elfogyott vagy csak szétment. Meg kell hagyni, hogy funkciója nem változott, csupán nem látjuk, hogy mi történik odabent a sötétben.
Na, mi van? – folytatom a dünnyögést, mert kiveszem néhány napja a márkás kínai vízforraló szűrőjét, és szeretném megtisztítani a vízkőtől, de nem lehet, mert maga a szita marad a kezemben. Elporladt. Tegnapelőtt aztán tovább mérgesedett a helyzet. Ez a masina is megunta, vagy mi a csoda, ugyanis elkezdett szépen fütyülni, mint egy szamovár. Ennek a fele se tréfa.
Sejtésem beigazolódott. Az alja egyik pontján buborékokat fúj, azaz kilyukadt a lemez. Még nem okozott rövidzárlatot, de egy idő múltán megtette volna. Akkor lett volna a vízforraló állapota vérforraló.
Ma lecseréltük egy másik márkájú kínaira. Szép pirosat néztünk ki magunknak. A dobozán az is van, és semmi nem utal arra, hogy benne fehér masina rejtőzik. Kicsit kisebb, kicsit sápadtabb, de mától a miénk.
Na, mi van? – halljátok a sípolást? Egy idő óta hol gyengébben, hol erősebben olyan hangmagasságban, mint a tolató autók tutulása, hallunk valahonnan jövő hangicsálást. (Nem a fülem cseng, az más hangon szól.) Ráadásul nemcsak én hallom, hanem élesfülű társam is. Menyem is, amikor itt van. És ez így megy már egy néhány hete. Azzal vigasztalom magunkat, hogy nem a lakásban van a hang forrása, mert hiába próbálunk utánamenni, egyenletesen halljuk a lakás különféle pontjain. De hogy mi az?
Na, mi van? – üzenném a télnek is, mert elővigyázatosságból lecseréltettem a nyári gumikat télire, de az ősz elfelejtette magát lecserélni télre, s bár még havazhat, már megjelentek a kékdongók, a legyek, a suszterbogarak, stb.  Előbb-utóbb szégyenszemre visszatetetem a nyári gumikat. Hacsak júniusban nem lesz méteres hó az utcánkban.
Ki tudja?       
   

Olvastam egy könyvet (Gerd Theissen: Nyomon követtem). A végén a főhős álmot lát. Azt álmodja nagyjából, amit az ószövetségi Dániel vázol fel könyve 7. fejezetében.
Dániel nem álmodik, neki látomása van. Négy szörnyet ír le a látomásokra jellemző laza körvonalakkal. A négy szörny:
Az első egy vérengző oroszlán,
a második egy medvére hasonlító valami,
a harmadik egy négyfejű párducszerű szörny szárnyakkal, mint a sas,
a negyedik pedig mindent maga alá gyűrő sok-sok szarvval rendelkező valami.
Az általam olvasott könyv találóan egy hatalmas poliphoz hasonlónak írja le.
A szörnyek egy-egy birodalmat jelképeznek.
A birodalmak rendre megbuknak, s az Ősöreg veszi át a világot, stul-stül.
A Biblia lábjegyzetében a vadállatok sorra:
Babilon,
Méd és
Perzsa Birodalmak,
végül a hellenista államok.
Engem megfogott a kép, mert korunkra is vonatkoztathatom.
Oroszlán az angolok jelképe,
medve az oroszoké,
birodalmi sasról a németség jut eszembe,
a mindent bekebelezni akaró szörnyeteg, amely egyre csak fal és fal, a maradékot pedig eltapossa, bőven rá illik a globalisták olthatatlan mohóságára.
Ne legyen igazam.
Utóbbiról azt írja Dániel, hogy nagy dolgokat beszélő szája van, hadat visel a szentek ellen, és diadalmaskodik rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg és igazságot nem szolgáltat. Ez a vadállat felfalja és összezúzza az egész földet. Sokat beszél a Fölséges ellen, megtiporja szentjeit, azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket. De aztán leül a bíróság, hogy hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék. A földet meg átadják a magasságbeli szentjei népének…
Most már tudjuk, hogy mi lesz, de hogy addig mi lesz, azt továbbra sem tudjuk.
Írva van (mármint az Újszövetségben), hogy mikor jön el a vég, azt egyedül az Atya tudja, aki még a Fiúnak (Jézus ugye) sem adta tudomására.
Teológusi vélemények szerint halálunk alkalmával kiesünk a matéria világából, így számolhatunk vele, hogy kinek-kinek a halála idején jön el a vég. És ennek az időpontját sem tudjuk.
Egy okos teológus véleménye szerint pedig a próféciák nagyjából fele-fele arányban tükrözik a valót, éppen annál fogva, hogy érzékeik számára alig lefordíthatók a transzcendens tapasztalatok.
Ez így eléggé laza. Nemde?
Szép napot!  
***
Laci atya: Ma már az egyházon belül is bátorság kell felvállalni a katolikus tanítást és az igazságot. Könnyen népszerűtlenné és célponttá válnak, akik ezt teszik!       

„Írni kell…”
Ha Beton emeritus püspök blogot írna, olyasféle posztok születhetnének tőle naponta, amilyen gondolatoktól súlyos a vele készült interjú anyaga. Ebből szemezek, ez lesz mai posztom.
BB-t baleset érte: Beton találkozott a betonnal, majd a balesetet követően egy epeműtéten esett át, rádöbbent: ez üzenet volt az égiektől. Az isteni jelet pedig illik komolyan venni. Van, aki meghal baleset miatt, vagy súlyos betegségek érik koránál fogva. Béla atya sem mai gyerek,
 79 felé tart… elég sokat alszom - mondja -, most 19 pirulát szedek naponta.
Én ugyanennyit két adagban.
...a mostot éljem meg jól… életünk utolsó szakaszában rejtett betegségek is előjöhetnek  …érdemes nyitottnak maradni minden újra, szokatlanra, és ne azon búslakodjunk, milyen volt fiatalságunk. Különben is: az örökkévalósághoz képest mindenki fiatal… elégettem a 40–50 éve írott jegyzeteimet… Szakítani a múlttal, a jelenben élni. Igaz gondolatok. Jegyzetégetés? Ő tudja. Szent II. János Pál is kérte ezt P. Dziwisztől, aki azonban nem teljesítette a pápa kérését. Nekem az volt furcsa.
Könyveimből sokat elajándékoztam, a kaposvári megyei könyvtár is rendszeresen kapott tőlem. Egynegyedét hoztam csak magammal… Mi is kb. negyedére csökkentettük könyvállományunkat, amikor visszaköltözött a fiatal generáció.
Tanítványom egy háromoldalas levélben leírta, mennyit gazdagodott  a könyvből, amely a Pásztorok sorozatban jelent meg vagy tizenkét éve a Szent István Társulatnál. A pozitív visszajelzés ritka, mint a fehér holló, viszont annál becsesebb.
Aranymiséjének egy mondata: az ötven év azzal telt, hogy mindkét kezével védett az Úr. Egyikkel tartott, a másikkal pofozgatott… Többek között ezektől a karakteres megfogalmazásoktól beton a Beton.
Imádkozom OV-ért mindennap. …Sokan lehetünk.
A jövőre nézve én is egyetértek a Várkert Bazárban mondott nagy ívű beszédében elhangzottakkal… Én is.
Imádkozom, hogy hazánk kormánya az üldözött keresztények megsegítése mellett el ne felejtse a hitet, ha az Európai Uniót akarja megmenteni a széteséstől: úgysem csaphatja be Istent. Az egyháznak, mint intézménynek pedig létezik egy lelki oldala is. Jézus nem a szerint hív istenkövetésre bennünket, hogy ki katolikus, református, fideszes vagy jobbikos... Őszinte ökumenikus megfogalmazás.
– 2020 a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus éve jól sikerülhet: Vélhetően az Úristen irgalmas lesz hitetlen híveihez. Egyre kell figyelnünk: ne bókoljunk a világnak! Beton két lábbal áll a földön. Nincsenek illúziói, de éles meglátásai igen.
Hogy lesz-e újabb könyvem? Egyelőre nem, de ha mégis, akkor meg nem tudok ellene tenni; írni kell… Kívánom neki az említett ihletet.
A műtétem napján volt a lyoni merénylet; leszúrtak valakit a pályaudvaron….: ahol valami nagyon jó készül, ott az ellen oldal sem tétlenkedik… Igen. Vö. eluralkodó bűn és túláradó kegyelem (Pál ap.), fény és az árnyék.
...utódjáról:  „Varga Laci atya már a kezdetekkor nullából négyes fokozatra kapcsolt csapatával. Aki annyit adorált életében, mint ő, az nem veszíthet. Aki Istennel van, az ellen érdemben semmit se tehet a gonoszság.  
Jézus Krisztus sem magtárt akart a magoknak, hanem vetést… A szokásos tömör Beton-fogalmazás.
Milyen mélyen igaz! - betoniáda, veretes maxima.