Mickey webnaplója

50 éve szállt a Holdra néhány űrhajós az Apollo-11 űrhajóval és a Sas leszálló egységgel.  Az esemény kapcsán nagyon sok ember nyilatkozott, mert volt köze az akcióhoz, vagy mert nem volt köze hozzá. BL., ha jól értem azt emlegeti, hogy egy színdarabot írt, amelyben kérdést intéz az egyik űrutashoz. Ezt az írást el is küldte neki, majd feledésbe merült a dolog. Egyszer csak tudomására jutott, hogy az űrhajós válaszolt a hozzá intézett felvetésekre.
MG (óriás) pedig mint űrkutató fizikus a Képmás rendezvényének meghívottjaként arról mesélt többek között, hogy az űrhajó hővédő pajzsának anyaga miként hasznosult a hétköznapi technikában. Ebből a „közöm van hozzá”-sorozatból én sem maradhatok ki. Ugyebár Neil Armstrong a Holdra lépve kijelentette, hogy „ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.  (That's one small step for a man, one giant leap for mankind.) Nos, ezt a szállóigévé nemesült mondatot alkalmaztam a magam sorsára vonatkoztatva. Amikor a Távlatok folyóirat társszerkesztőjévé avanzsáltam, akkor fogalmazódott meg bennem: Ez óriási ugrás nekem, de kis lépés az emberiségnek.
A magyar űrhajósnak, Farkas Bertalannak a teljesítményéről is megemlékeztem hajdan, mikor is „űr úr”-nak tituláltam.
Az összeesküvéselméletek egyike éppen a Holdra lépést vonja kétségbe, úgymond, az egész csak fikció, amelyet stúdiókban vettek fel. Soha nem lépett senki a Holdra.
Szerintem meg ez a hamis híresztelés a fikció.
Kitaláció.
Aki nem hiszi, keresse meg a Holdon az amerikai zászlót.
Ha megtalálja, akkor fenn jártak,
ha nem ..., akkor keresse tovább. 

Ha jól emlékszem, kanadai tudósok olyan valamit találtak, amitől megszűnik a rákos daganat. Az olvasott cikk szerint ez nem olyan hír, amit hetente olvashatunk az újságban, hanem ez most komoly…!
Bár nem telt el sok idő a kutatás óta, és a rák is megmaradt, vagy két hónapja egy cikk jelent meg a FB-on, miszerint izraeli orvosok megtalálták a rák ellenszerét, ami a rákos sejteket átalakítja ártalmatlan zsírsejtekké. Jövő év végére megszűnik a rák a gyógymód jóvoltából. És ez nem kamu, hanem igaz.
Aztán sűrű csend a média uborkaszezonjának a kellős közepén. 
Ma megtört a csend, mert felröppent az – immár óvatos – hír, miszerint „2040-re eltűnhet a rák és a cukorbetegség”. Felőlem már 2019-ben is eltűnhet mindkettő. De hát figyeljük meg a kijelentés hangvételének rányalt stílusát: eltűnhet. Hát hogyne tűnhetne el. S ami engem illet, tartok tőle, hogy magam sokkal hamarabb fogok eltűnni a rák miatt vagy a cukorbetegség miatt, vagy akármi miatt.     
Ó, hogy reménykedtem 1964-ben, hogy mire mi sorra kerülünk, eltűnik, megszűnik az érettségi vizsga. Egy év kivételével nem tűnt el. Azóta ötvenöt év tűnt el, nem az érettségi, aminek egyébként semmi értelme nincs. Már akkor se volt, ma meg semmire se képesít, semmire nem garancia, főképpen nem az az életpályát tekintve.
Ugyanaz a helyzet, mint oly sokszor már a hajhullás megállítására vonatkozó hírek esetén. Nincsen többé kopasz fej!   Csak segítsenek rajta – volt a szelíd folytatás, vagy a közönségesebb: ...csak s*-ig érő homlok. 
Ej, hát „gondold meg és igyál: örökké a világ sem áll; eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt, a puszta lég, marad, mi volt a pusztaaaaa léééééég”.
***
Környezetvédők látogatnak Gyimesbe, ahol látják, hogy nincs szemét.
Megkérdezik a mezőről hazafelé tartó öreg csángót:
- Maguk itt hová teszik a szemetet?
- Nálunk olyan nincs: 
Amit nem eszünk meg, azt megeszi az állat.
Amit se ember, se állat nem eszik meg, a' jó lesz a fődbe.
Ami a fődbe nem jó, jó lesz a tűzre.
S ami a tűzre se jó, azt elrakom, me'
a' még jó lesz valamire.

Laci atya mondja: Jézusért lett minden és benne áll fönn minden. A csillagok és naprendszerek, tejutak és égitestek. El mered hinni, hogy Őbenne biztonságban vagy? 
Dér Katalin írja: A hívőnek a maga ereje szerint segítéssel, áldozatvállalással, közbenjáró imával hordoznia kell a másik terhét. Főleg azokét, akik maguk nem tudnak Istenhez fordulni, mert nincs meg az a gyermeki előjoguk [a keresztség Isten gyermekeivé tesz], ami a keresztényeknek, hogy kéréseket terjeszthetnek az Atya elé; másokért imádkozni tehát a keresztények egyik legfőbb lelkiismereti kötelessége.
Én már meg se merek szólalni.
János ev. írja: Kifogásom van ellened: Elhagytad első szeretetedet.
Mégis megszólalok. Az első szeretet szerintem az esetek 95%-ban egy közelebbről meghatározhatatlan borzongató érzés, amely az embert kimozdítja saját magából, és amelyet szeretne örökké megőrizni. Ez szerelem első látásra, ez az a találkozás, amelyet a próféta úgy jellemez, hogy menten meghal, mert meglátta az Isten árnyékát. Ezt érezhette a feltámadt Jézust felismerő Mária Magdolna, amikor megszólítja: Rabbóni!!!
Az első szeretet aztán átmegy tudatos vállalásba, a másik elfogadásába, és ez fajulhat közönybe, vagy jó esetben tartóssá nemesedhet. Utóbbi biztosra vehető, különben nem esne kifogás alá, aki elhagyja első szeretetét.
Tehát az első megérintettségre örökké emlékezve méltó és igazságos, illő és üdvös megőrizni szeretetünk nívóját. És aki azt szuggerálja, hogy ennél „több is telik”, annak is igaza van.
***
Német írók antológiáját olvasom – újra. Feltételezem, hogy célzatos, hogy csaknem kizárólag az elvesztett háború sorsszerűségével, történéseivel foglalkoznak az anyagok. Nem egy novella hősei, szereplői elvesztették rokonukat, de elvesztették ujjaikat, karjukat, féllábukat, kaptak haslövést, stb.
Egykori tanárom mesélte, hogy az első vh után létezett egy ma már nem ismert kategória: a kosárember. A kosárember olyanféle vesszőkosárba beállítva töltötte életét, mint amilyenben a szenes emberek hordták a tüzelőt. Háborús rokkant veteránok voltak. Se kezük, se lábuk. Teljesen ki voltak szolgáltatva gondozóiknak, akik etették-itatták őket és gondoskodtak tisztaságukról, beleértve a pelenkacserét is.
Ez jutott eszembe, meg egy saját élmény:
A Szent Margit Kórházban a folyosón rótta köreit egy cukorbeteg elektromos meghajtású járgányán. Tehette, mert hosszában 160 m-es folyosóról beszélek. A beteg elmesélte, hogy már a fél lábát levágták, amikor kontrollra jött. Az orvosok csendben értekeztek egymás között állapotáról. Ám szörnyű volt számára megtapasztalni, hogy mellé lépve egyik megmutatta, hogy a másik lábát is combtól leműtik. Így találkozásunk idején láb nélkül körözött a kocsival, és nézte, hogy a Bécsi úton hány Trabant haladt el egy nap alatt (egyre kevesebbet számolt). Még elmondta, hogy nem túl jók a leletei továbbra sem. Én meg arra gondoltam:
Meddig szeletelhető egy ember?           

A XX. század német irodalmának ismeretéhez a 60-as években HF segített hozzá, aki kultiválta és elővezette az általa olvasottakat. Így ismertem meg a Láthatatlan színpad, német hangjátékokat, A sötét torony c. antológiát (benne 25 klf. nemzetiségű író hangjátéka), és nem utolsó sorban a Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai c. kötetet, melyet H. Böll neve fémjelez. Nem feledkezhetem meg az Özönvíz után c. antológiáról sem, amelyet a Gruppe 47 írócsoport anyagaiból raktak össze. Újra és újra belelapozok a ma már réginek számító kiadványokba, és töltekezem velük.  Utóbbiból kiemelem a Ház a tónál c. (W. Schnurre) elbeszélést, amely egy család hétköznapjait mutatja be, az ide-oda mozgó frontvonallal való találkozások körülményei között. Nekem legjobban ez tetszett.
A sötét torony hozza a világ első hangjátékát, 1922-ből. Igaz, hogy ez angol, de felejthetetlen (R. Hughes: Veszély). Egy bányászszerencsétlenségről szól, ahol csakugyan sötét van. Tetszett még F. Dürrenmatt: Herkules és az Augiász-istálló c.komédia. 
H. Böll kötetének több elbeszélése pedig olyan alapértékeket mutat föl, ami miatt bármikor előhúzhatók ezek a novellák. Ezek közül is kiemelkedik néhány, amely máig él bennem.
Ilyen a Bús a képem. Ebben egy polgárt a politikai változások okán hol azért büntetnek meg, mert jó kedve van, hol azért, mert rossz.
Az Állandó karácsony az ünnep külsőségeinek a visszásságait karikírozza. Adva egy öregasszony, akinél kötelező összegyűlni karácsonykor, és mindig eljátszani ugyanazt a kiüresedett szerepet. Persze mindenki menekül.
A címadó elbeszélés főhőse Murke, aki egy rádióelőadás vágási munkáival bajlódik. Bur-Malottke előadásából 27-szer el kell tüntetnie az Isten szót, és mind helyére bevágni: „felsőbb lény, akit tisztelünk” – szöveget.
Még előtolakodik bennem egy nagyon érdekes, de nagyon szörnyű leírás, éspedig Drezda 2. vh-s terrorbombázásának érzékletes leírása. Szoktam mondani, hogy az amerikai bomba éppen olyan gyalázatos, mint a szovjet, de itt az angol légierő szörnyűségei szerepelnek. A gyújtóbombás akció W. Churchill beleegyezésével szakadt a csaknem teljesen védtelen német civil lakosságra. Az írás forrásának nem jutottam nyomára. Lehet, hogy a Láthatatlan színpadban szerepel. Ez most hiányzik könyvtárunkból.
***
Gyerekkorom óta üldöz egy nyomorék szó, egy foglalkozás neve. Ugyanúgy csak a magyarban létezik, mint az édesanya szó. De azzal ellentétben igen negatív jelentésű. Ez a bonyolító. Az embernek óhatatlanul az a képzete támad, hogy egy alkalmazott, aki egyszerű ügyekből a tények összekuszálásával bonyolultat csinál. És ezért még fizetik is.
Lakáscseréhez kell egy ingatlanügynök, egy bankár, egy ügyvéd, egy földhivatali alkalmazott, az átírásokhoz a közművek képviselői. Ha szigorú akarok lenni, egy közjegyző, és mindenképpen egy eladó és egy vevő. Ennek a hat-nyolctagú alkalmi közösségnek bármelyik tagja elkezdi a szálakat bonyolítani, csak egy újabb tagnak, egy valószínűségszámításban és a sok ismeretlenes egyenletek, netán a káoszelméletben való műveltséggel rendelkező matematikusnak is be kell szállni az ügyletbe.
Nem volna egyszerűbb átlátható módon dolgozni – lebonyolítókkal bonyolítók helyett. Ehhez azonban szükségeltetne egy egyszerűen megfogalmazott szerződés és a kölcsönös korrektségre való törekvés, ahol a felek között alapvetően megvalósuló bizalom teremtene összekötő kapcsot.
Hogy ez mennyire nem így van, utalok a szállítási szerződések lapokon keresztül sorolt feltételeire. Szembe állítom ezzel a gyakorlattal egy amerikai cég eljárásmódját. A magyar vállalkozás kért egy „kütyüt”, hogy munkáját folytathassa. A megrendelés fénymásolatát visszafaxolta. Ezt írta rá az
amerikai cég: OK. És határidőre leszállította a kért darabot.           
Így is lehet(ne).

– Jó a Dér K.-t idézni reggel, este s napközben: „Jézus meghalt értem. Isten van, és szeret engem. Jézus is szeret – és ez igaz. Ez igaz, ez igaz. Most már minden jól van”.
Mostanában több ilyen pozitív élményem, tapasztalatom van.
Pl. Dér Katalin könyvébe ástam bele magamat: (A jelenések könyve).
- Pl. két dal. Az egyik olasz. A szövege ez: /Viva Maria, / Maria la Regina, / Maria nostra Madre. / Regina de la pace. // Benedici i nostri cuori...
Magyarul van, vagy nem? Megtalálható a youtube-on.
- A másikat két napja hallottam a rádióban. A szövege, dallama magyar:
/ Legyen béke a szívemben, / segíts ebben, Istenem. / Nem kérek most semmi mást, / csak Nálad keresem a gyógyulást.// Hogy a világban egyszer béke legyen, / azt magamon kell elkezdenem. / Lélektől-lélekig, / a békesség így születik.// (Gégény István)
Szintén megtalálható a youtube-on.
- Van tovább is. A fogyókúra folytatódik. Újabb két kiló lepusztult rólam. Könnyebben mozgok, egyensúlyozok lábaimon. (A hasam csak később fog számottevően apadni, ha eljutok addig.)
- A könvvmegállóból újra elhoztam H. Böll kötetét: Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai.  
- Clara és Steven jóvoltából meglátogattam tegnap a Niagara-vízesést. Láttam, hallottam dübörgését. És még csak párás se lettem esőkabát híján.
- Éjszaka részleges Holdfogyatkozás volt, 11.30-kor átmenetileg megcsappant a telehold, hogy hajnalra teljes fénnyel bevilágítsa a nappalinkat.  

2000 éve a végidőket éljük. Dér K. így foglalja össze:
„Eljöttével a bűn általánossá válik;
az istenellenes erők megtévesztő munkája kiterjed az egész világra;
természeti csapások, világméretű járványok;
súlyos, kiterjedt egyházüldözés lesz;
ezzel egyidejűleg az evangélium hirdetése kiterjed az egész világra.
A végkifejlet gyors lesz és váratlan, de csak a feltételek teljesülése után jön el, azaz
nem okvetlenül hamarosan.”
***
A tegnapi poszt egyik kitétele tovább mocorog bennem, és arra késztet, hogy tovább gondoljam.
Felidézem: A pápa (II. J. P.) mindig azért imádkozott, hogy Isten akarata teljesüljön. Tulajdonképpen ez az egyetlen logikus imádság. Nem győzködhetjük az Úristent, hogy nincs igaza, mert nekünk kell helytállnunk, hanem azt kell kérnünk, hogy az teljesedjék be, amit ő kíván nekünk.
Eddig az idézet. Mire is gondolok? Az abszolút és a világ minden dolgára kiterjedő kompetenciájú Istennek az akaratával helyezkedünk szembe, amikor gellert kap gondolkozásunk és megformálódik bennünk egy ellenkezés. Legyen meg a te akaratod, de…  miközben tudjuk, hogy az egyetlen logikus valami az volna, hogy az övé valósuljon meg.
Miért?
Nem látjuk az élet erőinek összes vonatkozását, és ezeknek az együtt hatását, eredőjét.
Kivetíthetem ezt a generációk viszonyára is.
A felnőtt tapasztalatával nem rendelkezik a kisgyerek, aki mégis megpróbál ellenkezni a felnőttel. Az vagy tűri, vagy nem. A vesztes a gyerek lesz, aki saját feje után menve gyakorta szamárságokat tesz.   
Ma mintha feje tetejére állt volna a világ. A FB félelmetes képet fest (mutat be) arról, ahogyan egynémely gyerek megpróbálja a felnőtt értésére adni ellentmondást nem tűrő akaratát.
Nem tudom, hogy ez miért alakul így, de hogy téves, az biztos.
A rendszerváltás idején, már Antall J. halála után választásra készült az ország. Az egyik kollégám egykolumnás cikket írt arról, hogy miért teljesen logikus,  ha a választók az MDF-re adják voksukat. A hosszú elemzés ok-okozati összefüggésekkel mutatta meg, hogy ez a magatartás a normális.
Elolvastam a cikket, könnyű volt tartalmával azonosulni, és reméltem, hogy megértik a választók. Tudjuk, hogy nem így lett. Teljesen elvörösödött az ország. Az MSZP nyert országszerte.
Hogy miért?   
Azért, mert az ember nem logikus lény, nem racionális döntéseiben, hanem jobb szó híján misztikusnak nevezem viselkedését, de mondhatnám ösztönösnek is.
Ha ezt kivetítem megint a felnőttek és gyerekek viszonyára, be kell látnom, hogy a velük mindent megbeszélni akaró, tehát a racionalitásra alapozó tárgyalások kudarcra vannak ítélve ugyanez okból. A gyerek sem racionális, hanem ösztönös, vágyai vezérelte entitás.
Tehát nemcsak tapasztalatok híján van, hanem híján van a racionalitásnak is. Ahhoz, hogy szocializációja sikeres legyen, normák közé kell terelni. Ehhez nemritkán kevés az észérvek felsorakoztatása.

Pawel Zuchniewitz könyvéből (II. János Pál csodái) szemezgetek.
- „Isten nem azért van bennünk, hogy szorosabb korlátok közé szorítsuk emberi lelküket. Isten azért van bennünk, hogy kiszakítson minket magunkból.”  (K. Wojtyla)
- A pápa (II. J. P.) mindig azért imádkozott, hogy Isten akarata teljesüljön. Tulajdonképpen ez az egyetlen logikus imádság. Nem győzködhetjük az Úristent, hogy nincs igaza, mert nekünk kell helytállnunk, hanem azt kell kérnünk, hogy az teljesedjék be, amit ő kíván nekünk.
- Toronto, 2002. ifjúsági világtalálkozó. II. J. P. pápáról egy kanadai újságírónő: „Ömlött az eső, és fújt a szél, és ekkor abban a pillanatban, amikor a pápa beszélni kezdett, az ég felszakadozott, és előbújt a nap. Oh, jó pasi ez. Remélem, hogy hála neki, jobb ember leszek.”
***
Amikor én még kis srác voltam, sőt nem is olyan kis srác, hanem gimnazista, akkor a magyardolgozatok elkészítése során nagy gonddal kellett ügyelnünk arra, hogy értekezésünk, témafejtegetésünk minden mondata a címről szóljon. Fekete Antal az általa fölöslegesnek ítélt mondatokat kihúzta dolgozatainkból, s a maradékot osztályozta. Így szorított rá bennünket, hogy a tárgyra koncentráljunk, és arról írjunk, amit a témánk, a dolgozatcím megkíván. Ha ezt meg lehetett tenni a piarista gimnáziumban, akkor meg lehet tenni olyan csúcsszervezetnél is, mint az országgyűlés, ahol nem babra megy a játék. (A hozzám hasonló gondolkozású választók ezt tudnák értékelni.)
Ha tehát én házelnök volnék a parlamentben, azonnal keresztülverném azt az eljárási szabályt, hogy a képviselőknek minden megnyilvánulásukkal a közjót kell szolgálniuk.  Azonnal leállítanám a hozzászólókat, amennyiben személyeskedni kezdenének, sértegetve kollégáikat. Tenném ezt megelőzött bizalommal, hogy talán a képviselők, a frakcióvezetők stb. közössége mégsem bűnözők gyülekezete, hanem az ország szolgálatára felesküdött tiszteletre méltó testület megbecsült tagjai.
Arról álmodni sem merek, hogy az EU testületeitől is elvárjam ugyanezt, aminek természetesnek kellene lennie, mármint hogy egységesen Európa javára hozzák meg döntéseiket. S eszükbe se jusson kárálni egymás ellen. Olykor nyilvánvalóan szörnyű, ahogy megnyilvánulnak.
O tempora, o mores!

A közélet valamiért nem ismeri a vitatkozás alapjait. Bekiabálások tarkítják sokszor a parlamenti üléseken az előterjesztéseket, hozzászólásokat. Nem különben az egyes vitaműsorokat.
Ami a tévé résztvevői között folyik, az sokszor kiábrándító. Talán nem véletlenül Csörte az egyik vitaműsor címe.
Ha osztálytársaim lettek volna a vitapartnerek, hallhatták volna azt, amit én. Egy vitának akkor van értelme, s főleg eredménye, ha a felek meghallgatják egymást, és sikerül valamiféle közös platformra jutniuk. Innen kiindulva előfordulhat, hogy valamiben sikerül a találkozás végére megállapodniuk, vagy kitartva korábbi álláspontjuk mellett, kinyilváníthatják, hogy „ezt én másképpen gondolom”. De nem ez történik. Hanem az, ami kutyák között gyakori. Kölcsönös csaholás, végkimerülésig, illetve az adásidő végéig.
Tegnap a melegfelvonulásról csapott össze egy liberális fickó és egy jobber nő. Tudom, kik, de talán nem is a név itt a fontos. A liberális ismételten a jogegyenlőséget rántotta elő, amit természetesen nem tart be a társadalom, és punktum. A jobber pedig a férfi-nő páros normalitását hangsúlyozta. Az adás végéig sem derült ki, hogy a jogegyenlőségen pontosan mit kell érteni, és miképpen sérül a társadalom intoleranciája folytán, s egyáltalán sérül-e olyan mértékben, hogy ismétlődő felvonulásokkal kellene tiltakozni ellene. Az sem derült ki, hogy a természet része-e a ferde hajlam, s az se, hogy a melegek miért alkalmazzák viszonyukra a házasság fogalmát, amelyet a köznyelv egészen más jelentéssel használ.
Arról pedig aztán végképp nem esett szó, hogy a melegek és a házasok egymás ellen való hergelése hátterében a pénzmágnás világ érdekei állnak. Mégpedig azért, mert a nemzetek léte, a közösségek összetartó ereje, a családok még összébb tartó mivolta sérti a profitközpontú világ eluralkodását. A fogyasztói társadalom tagjai akkor válnak nem gondolkodó, csak hedonizáló, arctalan tömeggé, ha a különféle világnézetek helyett a leggyakrabban hazug reklámok irányítják fogyasztói szokásaikat.
Mivel erről az alapvető s meghatározó eszmerendszerről egy árva szó se esett, senki nem gondolhatta, hogy a kialakuló vitának bármiféle eredménye lehetne.
A pénzvilág meg folyamatosan röhög a markában.
Ez kell nekünk?

Dér Katalin nálam három évvel fiatalabb. Egyetemi tanár. Ateista szülők gyereke. Férjhez megy, súlyos, állandósult depresszióban szenvedett. Egy vele készült rövidfilmben (ld. youtube, Felmentve) arról számol be, hogy 1990 húsvét vasárnap reggel arra ébred, hogy valaki beszél hozzá, de nem szavakkal. Azt mondja neki: „Jézus Krisztus meghalt érted. Oda lehet menni, és meg lehet nézni.” Felpattan, elmegy a templomba, semmit nem észlel az ott folyó istentiszteletből, csak egy bizonyosság fogja el: „Isten van, és engem szeret. Jézus is szeret – és ez igaz.”
Ez igaz, ez igaz.
Nem tudja, miként: potyognak a könnyei mint az özönvíz.
Hazaindul, és tudja, hogy „most már minden jól van”. Otthon látja a szintén ateista férje, hogy elment egy súlyosan depressziós beteg, és hazajött egy egészséges, kiegyensúlyozott nő. Egy hét elteltével férje is istenhívővé lesz.
Az életem úgy hozta, hogy a házaspár mindkét tagját ismerem.
Férje, Horváth Pál filozófus. Vele együtt adtunk elő Székesfehérváron az egyik Prohászka-megemlékezésen. Mindketten szoktak a Mária-rádióban, ill. a katolikus rádióban szerepelni. Pali szentekről, egyebekről, Katalin a bibliai könyvek elemzéséről, zsoltárokról, jelenések könyvéről tart előadást. Kicsi a világ, és örülök neki, hogy megismerhettem őket ebben a kicsi világban. Az interneten érdemes megnézni a bő tízperces videót, mert gyönyörű a maga nemében, és igaz és igaz és igaz.                
***
A nyugdíjasnak minden nap egyforma. Tegnap tudtam, hogy szombat van, meg is jegyeztem a feleségnek a humor kedvéért: Te, ma nem megyünk dolgozni, szabad szombat van. De hogy ma miért éreztem ugyancsak azt, hogy szombat van, azt végképpen nem tudom.
***
Szent II. János Pál (subito santo) életének azokat a morzsáit szerkesztették könyvbe, amelyek betegek rendkívüli gyógyulásairól szólnak (II. János Pál csodái). Ő a hozzáfordulóknak azt mondta, ne kapkodjanak, ne csináljanak semmit, bízzák Istenre a halálos betegeiket. Ha Isten gyógyulásukat akarja, akkor meg fognak gyógyulni. Röviden azért általában imádkozott felettük, vagy legalább megáldotta őket. Daganatosok, végső stádiumú rákosok, s még ki tudja mifélék épültek fel rekordidő alatt áldáskérése nyomán.
Zsibbadó kezemmel tartom a könyvet. S jut eszembe, rám is vonatkozik a pápa jóslata: Ha Isten akarja, el fog múlni két ujjam zsibbadása. Ha így lesz, megírom. Most várok.     
***
Egy óra múlva kiegészül csapatunk a fiatalokkal. Mobilüzenetük megelőzte őket. Mindjárt öt emberrel többen leszünk.
Már éppen ideje.

Annak idején a rikkancsok szellemessége nem ismert határt. Az Örs vezér úti aluljáróban hallottam: A legszebb ajándék a Népszabadság. Másutt pedig: Aki vesz egy Ludast, kap két Fülest. (Lehet, hogy ma magyarázni kell a fülest? Füles volt a szamáron kívül a fülbe suttogott hír, de itt talán inkább a fültövön vágást jelenthette.)  
Ki ne ismerné a hetilapot? Ám amit kaptam, az bő két évvel az 56-os forradalom leverése utáni szám. Húsvét környékén jelent meg, márciusban. Ára két ft. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó V.
Küllemét ismerem gyerekkoromból. Kisalakú rejtvényújság, sőt annál több. Amolyan oktató-magyarázó-kérdező (Tanár úr, kérem) lap. A kor színvonalának megfelelő rossz minőségű papíron, nagyon apró betűkkel nyomtatott, a Ludas Matyi karikaturistái besegítésével készülő hetilap. Elsősorban a keresztrejtvények érdekeltek belőle.
A meghatározások egy része konstans azóta is. Ezeket rutinmunka megfejteni.
Vannak abban a korban divatos meghatározások: egymást előző betűk; u. az, mint a …sor; stb.
Vannak aztán szocialista kitételek: baráti állam; a Szovjetunió egyik tagországa; ekkora részét keresi a néger munkás a fehéréhez képest, stb.
Vannak aztán kifejezetten didaktikus ideológiai megoldások. Egyet ideírok:
„1919-1959. Kommunistának lenni annyi, mint jobban szeretni a népet önmagunknál. Egy forradalom mindig megtermi a maga gyümölcsét akkor is, ha leverik.” (Nem 1956-ra gondoltak. Pedig a próféta beszélt volna belőlük.) Az utolsó lap belső oldala filmeket idéz. A megidézett filmkockák közül az első Lenin képe a Történetek Leninről c. filmből. 
Jelentem: a benne talált három keresztrejtvényt megfejtettem.