Mickey webnaplója

1. BG-nél olvasok a szép lányról, aki szelíd tekintettel és mosollyal az ajkán ült a buszon. Kezét ölébe ejtette. lébe tett keze – miként korábbi időkben szokás volt imakönyvet tartani a kezünkben – korunk szokása szerint okos telefonját szorongatta.
   Érdekes kép. Megragadott.
   2. Forró reggelre ébredtünk. Közhely, ha leírom, hogy tempósan szalad felfelé a higanyszál a hőmérőn. Részben hát persze hogy szalad, ha megsüti a nyári nap, részben, mert hol van már a higanyszál. Talán színezett szesz mutatja a csakugyan egyre magasabb értéket. De a 85%-os páratartalmat még az se. Azt a bőrünkön érezzük.
   3. Nemcsak forró reggelre, hanem egy the Champs-számra is ébredtem. Igaz, hogy hamar kiverte fejemből egy másik hívatlanul. Ezúttal the Dave Clark Five Time c. darabja. Szeretem ezt a jó ritmusú nótát. A Clarkról jut eszembe a Clark Adam, amely tegnap megemelte a Hableányt, majd elúszott felfelé. A Hableány egy uszály hátán lefelé, hogy a rendőrök szeme elé kerülve, és a mi szemünk elől elvonva foglalja el átmeneti tartózkodási helyét.
   ***
   4. Az jutott eszembe, hogy Karinthy játékát ki lehetne terjeszteni tárgyakra, fogalmakra is. A játéka lényege, hogy öt lépésben a világ bármely emberéhez eljut kapcsolódásokon keresztül. Miért ne lehetne ez a tárgyakkal is. Egy másik, nagyon hasonló gondolat, hogy vannak, akik egy mondat erejéig kifejtenek egy témát, majd laza szálon továbblépnek, hogy többé ne találjanak vissza az első elejtett gondolathoz. Ehhez meg nagyon hasonló az az ember, aki kimegy a konyhába gyufát keresni, ott megakad a szeme az üres papírzacskón, azt elviszi a szemeteshez, de látja, hogy takarítani kellene, ezért seprűt ragad, és munkához lát. Midőn egy a kanapén hagyott könyvhöz ér, eszébe jut, hogy megzavarták az olvasásban, pedig milyen érdekes résznél tartott. Leteszi a söprűt, és folytatja az olvasást. Stb., stb.
   ***
   5. A plébánia közel van a Dunához. Következésképpen sok a szúnyog, amíg nem ritkítják. Múltkor fotóztam a kertjében a szép virágokat. Ott sündörgött egy szúnyog. Szemmel láthatólag nem csípte a virágokat. Engem csípett volna, de én nem csíptem, hogy csíp. Szerintem a virágok se csípnék, ha csípné őket a szúnyog. Végül engem se csípett meg. Elcsipkedte magát onnan, addig hadonásztam.       

Tegnap két alkalommal is visszahűtöttem a lakást, mert betört a kánikula az országba. Egyelőre csak 31 fokkal, de mellé 67% páratartalommal. Az előttünk álló hét ennek a jegyében fog eltelni. A fiatalok a három gyerekkel folytatták a megkezdett országos kék-túrát. Pilisszentlászlóról indultak és Visegrádon kötöttek ki. A kis fickók bírták az iramot. Levi próbálja legyűrni utálkozását a lepkéktől. Hazaérve kullancsvizit következett. Senkin nem találtak ilyet.
Mivel nincsen kedvemre való és általam korábban nem olvasott könyv itthon, a tévé, a FB és a rádió műsorai között keresgettem valamiféle szellemi táplálék után kutatva. Többek között megtudtam, hogy a Hableány motorost éppen e percekben, ma kora reggel, öt órakor kezdik kiemelni a Dunából. A Katolikus rádióban pedig elcsíptem egy interjút a késő esti órákban, amely Szilas Imrével készült, amikor itt járt. Érdeklődéssel hallgattam, annál is inkább, mivel két miséjéből és egy angol nyelvű psalm-ból sugároztak tételeket ill. részleteket. Mit mondjak? Elég kalandos élete volt a komponista orgonaművésznek, aki ma is a kaliforniai Pasadenában él.
***
Nemcsak állandóan zúg a fülem, de állandóan háttér-zenél is. Elég gazdag a merítés. Hol komolyzenét „közvetít” belső hallásom, hol esztrádot gyermekkoromból, akkor is, ha hitvány zeneként él bennem (akkor is, ha nem ismerem se a mű szerzőjét se a címét), hol népdalokat, hol jazz-t, gyakran slágereket.
Sokan leírják, miket álmodtak mielőtt felébredtek. Arra gondoltam, hogy én meg leírom, hogy miféle zene szól a fülemben ébredéskor.
Nem nehéz kitalálni, hogy reggel mit hallottam belülről: Amivel elaludtam este. Szilas Imre Örvendező zsoltár hangjai ültek el bennem egész éjszaka, és szólnak még most, hajnalban is bennem valahol a háttérben.
***
Levikének gyakorolnia kell az olvasást. Nem szereti. A vicceket meg igen. Arra gondoltam, hogy a kettőt össze kellene kapcsolni. Olvasson poénos dolgokat, talán éppen vicceket. Ugyanolyan betűkkel szembesül, mintha valami komolyabbat olvasna.    

Ifjabb Miklós hazahozta a levizsgáztatott Mitsubishit Szombathelyről. Hála Istennek épségben megérkezett ebben a kánikulai melegben. Ő ment érte nem én. Mert aggódtak volna miattam, hogy régóta nem vezettem ennyit. Így én aggódtam miatta. Mert ha engem baleset ér, végül is munkám zömét elvégeztem itt a földön, de ha őt éri végzetes baj, fiatal családja marad támasz nélkül. Mindegy is már. Itthon van, és rendben van.
Azért a nap kérdését ideírom: Melyik vonattal jön haza M.?
***
Pünkösdvasárnap több fotót készítettem az eklézsia virágoskertjéről. Majd agapét tartottunk. Azt kértem az égtől, hogy jöjjenek a népek mise után, ha már összeraktuk a kaját. És jöttek. Talán rásegített egy nekik szánt megjegyzésem is: „80 főre terítettünk”; megszólíthatta a bizonytalankodókat. Jó hangulatban beszélgetett vagy három tucat ember.
A „desszert” mindig valamilyen történet.
Ma két történettel készültünk.
Megkérdeztem tőlük, hogy a bosnyák kecskékről, vagy a horvát macskákról beszéljek-e? Úgy lett, ahogy vártam: Mindkettőről.
Itt dióhéjban a bosnyák kecskéket foglalom össze.
1993. Balkáni háború. Nincs kaja felnőttnek, gyereknek. Az USA zarándokai összedobnak pénzt, hogy kecskéket vásároljanak a bosnyák ínségeseknek a horvátoktól. Az üzlet létrejön; több száz kecskét raknak kamionra á 160 USD. Ám a vám miatt megduplázódnának a költségek. Ekkor jön a váratlan segítség. Egy helyi pásztor elvezeti a kamionokat egy félreeső tisztásra. Mutatja a túlsó dombot, az már Bosznia. A sofőröknek értésére adja, hogy ő most átszalad oda, és amikor odaér, nyissák ki a kamion ajtóit. A domb tetején fütyülni (furulyázni?) kezd. Mire a kecskék átrohannak hozzá a dombtetőre.
A kecskék nem tudják, hogy vámkötelesek lennének.
A történet aktualitása: Isten útjai nem a mi útjaink. előre ki nem számítható, el nem képzelhető segítséget kap az, aki komolyan veszi az isteni kegyelem és közbenjárás létezésének valóságát.
Kell ennél pünkösdibb történet?               
A Macska-sztorit egy az egyben a FB-ról kopiztam. A történet Szopkó Zsuzsa gyűjteményének egyik sziporkája. Ha találkozom vele személyesen, elmesélem, mekkora sikere volt a történetének. 

Magyarországon mindenki költő
Ezt találtam Bibliámban.
Tested vétele
Lelkünk étele
Kettőnk élete
Immár közös
          mickey
***
Tudok angolul?!
Egy másik helyen, Dániel könyvében az adott versnél:
Everything growing from the earth – bless the Lord!
azaz: Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat! (Dán 3,76)  
***
A reggeli ébresztőt egy napja motoros fűnyíró masina rendezte. Gondolom, a rajta ülő sofőr fülhallgatóval dolgozik, mert a gép hangja olyan, mint egy négy motoros repülőé.
Már a levágott füvet gereblyézték, amikor hazafelé jöttem.
– Jó napot! – üdvözöltem a házunk előtt dolgozó négy nőt, akik lehajtott fejjel dolgoztak tovább, köszönésemet nem viszonozva. Remélem, azért jól esett nekik.
***
Még egyszer az Uz-völgyi temetőgarázdákról.
Az jutott eszembe, hogy a bűnbeesés következménye az, hogy „akaratuk rosszra hajló lett”. Avagy miért nem követték Ferenc pápa figyelmeztetését. A szétszakadt darabok összevarrásán kell(ene) dolgozni. Egyelőre más látszik.  Egyelőre mintha a Káin és Ábel esete ismétlődne.
Bár Bábel Balázs katekizmusában más hasonlatot használ a rosszra hajló természetre. Gyerekeknek szokta emlegetni: Bemész egy szobába. A szobában egy asztalon egy halom pénz áll. Hozzáteszel-e egy újabb pénzdarabot, hogy nőjön a rakás, vagy megpróbálsz ellopni belőle valamennyit? Utóbbi? Na, látod? Ez a rosszra hajló természet következménye.
***
…és egy freudi félreolvasás: Megszakadt az Uz-völgyében a párbeszéd a két nemzet között.
De mivel előtte az állt, hogy a Szűzanya segítségét kérjük a szakadások összevarrásához, bennem átalakult a szöveg: (itt) megszakadt az üdvözl égy… a nemzetek között.
***
A nap hírei. M. megy el a Coltért. Mert jobban szeret vezetni, mert jobban ismeri Sz.helyt, mert GPS segíti út közben a napi úti körülmények elemzésével. Legyen vele a Madonna della Strada.
A Hableány motorost két nap múlva, kedden hozzák fel a Dunából.
Ma agapé. Két történetem van. A macskákról, a kecskékről. Esetleg egy komoly pünkösd ünnepéről. 
Lehet, hogy a választást a hallgatóságra bízom.
***
Tegnap a fiatalok lakodalomban voltak. Jól érezték magukat.
Domi ugyan megjegyezte: Nagypapa, fülsüketítő volt a zene.
Elképzelem.

Egykor az Illés együttes kísérletezett a slágerek különféle megformálásával. Ennek érdekes példája a Rohan az idő c. daluk. Sokkal hosszabb egy-egy strófája, mint a megszokott négysoros daloké. Volt olyan megalapozott vélemény, hogy ebben az irányban kellene folytatniuk a kereskedést új irányok ügyében (Szilas).
Nem folytatták, bár mégis.
Az IM-ben (Ifjúsági Magazin) annak idején megjelent egy hosszas dallamkísérletük azzal a megjegyzéssel, hogy pályázatot hirdetnek a szövegírásra. Egyszer találkoztam is később az elkészült szövegverzióval, de az egészet mégsem ezért emlegetem. Hanem, mert egész éjszaka ez a dallam járt a fejemben. Még reggel is.
Aztán fotóztam egy hajnali fénnyel operáló képet. Rajta a Szentcsalád-ikon és az alatta lévő óra. Azonnal beugrott egy képzettársítás – ora pro nobis. Ettől már csak egy lépés, hogy ez az ora pro nobis megszólaljon bennem (Monteverdi kórusrészlet), és „kiüsse” az előző dallamot.
Hát így élek egy nappal pünkösd előtt.
Innen indulva kétfelé asszociálhatok. Az egyik irány egy történés. Unokánk a következő évben költözés miatt ének-zenei tagozatba járna. Tegnap ismerkedés volt az iskolában. Egyelőre vonakodik a fiúka, annak ellenére, hogy nagy örömmel fogadták.
A másik irány, hogy ugyancsak tegnap fotóztam egy néhány rózsát. Nem állítom, hogy pünkösdi rózsák, de ez idő szerint mégis azok, lévén holnap pünkösd ünnepe.
Majd mutatom.
***
A tegnapi fogó-sorozatot kiegészítem még eggyel: 
A Macskafogó nem fogó, hanem animációs filmcím. 

Most 2019-et írunk. Egy ausztrál kutatás azt jósolja, hogy 2050-re összeomlik a világ, s káoszba torkollik minden a klímaváltozás káros következményei miatt. Ne legyen igaza a kutatásnak.
Tegnapi hír, hogy az Uz-völgyében működő osztrák–magyar katonai temetőt védő magyar imádkozókat elűzték román nacionalisták, mintegy elfoglalva a temetőt. Úgy látszik, a pápa felhívása a szakadások összevarrására eléggé nehezen bontakozik ki. Szegény magyarok, szegény románok. Mikor lesz már végre megbékélés?
A Hableány turistahajót maga alá gyűrte a Viking nevű. A Dunába veszett 28 emberből már sokat megtaláltak és felszínre hoztak. A többi test a Duna fogságában várja az apadást. A Viking kapitánya pedig letartóztatásban várja az ítéletet. Egyelőre nem lehet kiemelni a roncsot, mert a hajódaru nem fér át a híd alatt.
Tegnapi hír, hogy elkészült az autónk, amely azt várja, hogy hazahozzuk.  
Magam meg várom, hogy a javításra váró könyv maradék harmadát megküldje a fordító, miután elvégezte rajta az utolsó simításokat.
Más nincs.   
***
Most inkább játszom. tegnap a színfogón állt meg tekintetem a boltban. Azonnal működésbe kezdett eszem kereke s elhatároztam, hogy összeszedek néhány fogót. Íme, a gyűjtés néhány darabja.
Minden ember ember, minden ember ember, csak a szeptember nem ember – mondja a nóta. Én meg azt mondom, hogy minden fogó fogó, minden fogó fogó, de néhányuk mégsem fogó.
A harapófogó az fogó. Olyan mint a kombinált fogó, csak egész másmilyen.
A lepkefogó az fogó, de
a befogó az nem, az mértani kategória.
a csirkefogó az gazember 
a hangfogó az a hegedű szordínója
a felfogó az okos ember
a jelfogó az relé
a hófogó az hóakadály,
a porfogó az felesleges tárgy, vitrinkacat
a pártfogó az a protektor
a kipufogó az autó zajcsökkentője
a légyfogó az Örkény egyperceshez irodalmi képelem
a kézfogó az eljegyzés
a klaffogó cipőtalp, amely levált
a hasfogó az hasmenés elleni szer
a Botafogo - brazil futballklub
a nyafogó az egy érzékeny lélek
az étekfogó asztali felszolgálás mestere
a Vizafogó Angyalföld része
a kakifogó egyféle pelenka-betét
a színfogó mosási színveszteségek kiküszöbölője
haaagyd mááááár abbaaaaaaaaa………………….

Említettem, hogy egy kéziraton dolgozom. Ez a lefordított könyv a függőségeinkből való szabadulásról szólnak. A Bibliára támaszkodva mutatja meg, hogy szokássá vált rendetlen ragaszkodásainktól hogyan szabadulhatunk meg Isten segítségével. Meglephet, ha felsorolom, miféle kötődések a leggyakoribbak.
Megjegyzem, eléggé elképedtem azon, hogy milyen hosszú a lista.
Alkohol és drogok;
munka, teljesítmény és siker;
pénz (mint túlköltekezés);
szerencsejáték, felhalmozás;
hatalom, különösen személyi, szexuális, családi és üzleti kapcsolatokban;
evés, édesség, nassolás;
szex, pornó;
elismertség;
mások önzetlen „megmentése”;
káros kapcsolatok (amelyek reánk nézve rombolók, bántalmazók) azaz rossz társaság;
hipochondria;
testépítés, fizikai kondicionálás;
kozmetikumok, öltözködés, plasztikai sebészet (külső kinézet);
akadémiai fokozatok, intellektuális sznobizmus;
vallásosság, vallásos külsőségek (a külső formák és szabályok megkövetelése az igazi lelkiség helyett);
tökéletességre való törekvés (professzionalizmus);
tisztaságmánia és a beszennyeződéstől való félelem vagy egyéb rögeszmés megszállottság;
szervezés, igazgatás (mindig és mindent a „helyére” tenni);
anyagiasság, anyagelvűség;
élvezeti cikkek, (pl. cigaretta, kávé stb.);
televízió, videó;
számítógép;
okos telefon;
... és így tovább.
Vannak alapfüggőségek, de ritka lehet, hogy csak egyféle függőségben él valaki. Az ezektől való szabadulás életminőségünket egészen más mederbe tereli. ezért olyan fontos.
***
Levizsgázott a Mitsubishi. Még néhány alkatrészcsere, és hazahozható.
Éljen, éljen. éljen!
Lehet, hogy nem is volt annyira selejtes állapotban, mint amilyennek lefestették nekem a szervizben.
Láttam már ilyenre precedenst. Egy Ford kocsit vittek a tévé emberei öt szervizbe javíttatni, vizsgára előkészíttetni. Ötféle diagnózist állítottak fel ötféle bekerülési árral. A felsorolt hibák meglehetősen nagy szóródást mutattak. Nem kellene emberhez méltóbban csinálni?
Tényleg minden a pénz?
A mammonnak szolgálni is egyfajta nemtelen kötődés, amelyből szabadulnia kellene az egész világnak.

Stefan Zweig írt Csillagórák címmel könyvet, amelyben felvillant egy-egy fordulópontot hozó történelmi eseményt. Ilyet talán nem írnék saját életemből, de csillagpillanatokat igen. Rátéved tekintetem egy lengyel pápa-képre: Felirata szerint Jan Pavel II. Amikor a kép készült, akkor még csak II. volt. Ma már régóta szent. A csillagpillanat pedig a temetéséhez kapcsolódik. A pápa felravatalozva. Lezárják a koporsóját és a tetejére helyeznek egy nyilván célzattal nyitott könyvet, gondolom, a Bibliát. Majd jön egy szélfuvallat, és bezárja a könyvet. Ez a csillagpillanat nekem. Nekem? Mindenkinek. Mondom magamban: ez az ember szent volt életében. A téren a tömeg ugyanezt gondolja: Subito santo. Gondolom, a Lélek fuvallata volt. A téren ugyanezt gondolják.
Ilyen pillanat lehetett, amikor Szent László király koporsóját szekérre rakták, de nem tudták eldönteni, melyik városban temessék el. A szekeret húzó ökrök egy útelágazáshoz érve eldöntötték a kérdést. A Nagyváradra vivő utat választották.      
Ilyen pillanatok közé tartozik Domi esténként ismétlődő szertartása. Valahogyan benne van a kisgyerek teljes bizalma és ragaszkodása azok iránt, akiktől este puszival búcsúzik.
Zsuzsa egy mozdulattal levette szemüvegemet, gondosan megtisztította, majd visszabiggyesztette az orromra.
Ki-ki folytathatja a sort kedvére.
***
Van egy kis dilemmám. Egy könyvet lektorálok, amelynek a függőségektől való szabadulás a témája, és amely folyamatosan a Bibliát citálja. Szerkezetéből adódóan mégis hétszer hozza ezt az alcímet: „Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket egy általunk vélt Isten gondviselésére bízzuk.”  
Ha végig a Biblián alapul az érvrendszere, akkor ne határozzon el semmit. Inkább az előszóban kellene megemlíteni, hogy a könyv azokat szólítja meg, akik hitelesnek ismerik el a Biblia általános emberi méltóságáról és erkölcsét meghatározó kinyilatkoztatásokat. Az aláhúzott részt alighanem törlöm.
Van még egy érdekes furcsaság. A könyv a szabadulás 12 lépcsőjét fejti ki. A lépcső mindig Lépcsőként szerepel. Azt hiszem, kinyírom a nagy kezdőbetűt s kicsire cserélem. Lehet, hogy az angol eredetiben helyénvaló, de mi magyarok nem így írjuk.

Most, hogy vizsgára készül a Colt autó, gyalog megyünk misére. Valamikor az út kb. 15 percig tartott, mert nekem nem volt olyan hosszú lábam, mint a felettünk lakó Lacinak, akinek 7-8 perc elég volt ugyanerre. Most az út jó időben 20-25 percig tart. Rossz időben nem tudom, hogy meddig, mert idáig folyamatosan jó idő volt. Szégyen bevallani – lassan elszoktunk a gyaloglástól. Vizesedésre hajlamos lábam nem könnyíti meg a dolgot.  
Néhány szó unokáinkról
Itthon A/5-ös papírlapokkal vannak teleaggatva a bútorok. Levike KRESZ-pályát épített, és ezek között az általa rajzolt közlekedési táblák között lavírozott. A jelzők még fenn vannak a szekrényoldalakon.
Majd egy nagyobb ládából kirámolt, és barlangot állított fel. Kreatív gyerek. Mérnök lesz belőle.
Addig-addig kísérletezett, ameddig össze nem tákolt egy kezdetleges gokart félét. Nem lehetett vele száguldozni, de fantáziája pótolta a kétségtelenül jelen lévő technikai akadályokat.
Domika este mobilra énekelt egy dalt. Szeret énekelni, szerepelni is talán. Művész hajlandóságú inkább.
Rita beszél, csacsog. Egyelőre ő tudja, hogy mit. A jó dolgokat mosollyal, a rossz dolgokat sírással nyugtázza. Mindenesetre megérteti magát. először a nemet tudta megmutatni fejével tiltakozva. Utóbb az igent is szabályosan inti. Ezzel segít magán és nekünk. Kiegészül artikulációs bázisa még határozott mutogatásával. Ujjával félreérthetetlenül mutatja, hogy éppen mi iránt érdeklődik, és az merre található. Lehet az kint egy repülő, bent a hangfal tánczenével, a szintetizátor, vagy a sok-sok mikulásfigura. Szeret babázni. Már 16 hónapos.
Már most látszik, mennyire fognak hiányozni, ha elköltöznek.
***   
Talán nem írtam meg, hogy eddig hűvösség volt. Most, június 4-én vált az idő. Jön a nyár, esetleg a kánikula. Nem rajongok érte. De annak kifejezetten örülök, hogy eddig késett. Így kevesebb forró napot kell elviselnünk az év során.
***
Kedves madár a marabu. De az rossz, ha mar a bú. Éljen a humor, éljen az élet, éljünk bizakodással Trianon rossz emlékű napján is. Buga Jakab énekének két sorát idézem: „Kivetem hasamat az szép verőfénynek,… / így én is másokkal szépen eltengődek.”
De mielőtt nagyon a „beletörődöm hangulat” venne rajtam erőt, hadd citáljam saját magamat, miszerint ma komfortosabban élünk, mint kétszáz éve a királyok.

Mióta van a tanúnak memóriazavara?
Mit mióta? – kérdez vissza a tanú.
Bizony előfordul időssel, fiatallal, hogy feledi a pin-kódot, mint M. a közértben.
Vagy cserbenhagyja rövidtávú memóriája, mint V-t, aki elfelejtette saját wifi-kódját. Előfordul ilyesmi. De ugyanő elfelejtette azt is, hogy hová tette a sim-kártya lapját, amelyen rajta volt a szükséges telefonszám. Csupán arra emlékezett, hogy egy nyilvánvaló helyre tette. Csak arra nem, hogy melyik ez a nyilvánvaló hely. Utóbb kiderült, hogy a könyvespolc magas polcára, a könyvek tetejére.
Hogy a wifi-kód megkerült-e, nem tudjuk. Az meg egy egyszerű mondat volt.
Egy felhorkanás, hogy
minek ez a hülyeség! Vagy hogy
minek ez a szamárság. Vagy hogy
ez a szamárság ugyan minek, vagy hogy
Minekezahülyeség, vagy hogy
minekezahülyeség vagy ugyanez angolul, vagy hogy…
Elég sok variációja van egy ilyen egyszerű mondatnak.
Az a baj, hogy kellene tudni fejből a TAJ-számot, a SZIG-számot, a kocsi rendszámát, a kapunyitó kódot, a gyerekek kaputelefonjának a kódját, a bankkártya pin-kódját, a bankszámla megváltoztatott pin-kódját, az internetes játék jelszavát, az internetes játék megváltoztatott jelszavát, a G.mail jelszavát, a hitelkártya pin-kódját , a megváltoztatott kódját, a saját vonalas telefonom hívószámát, a saját mobilszámomat,…
Nem sorolom tovább, mert becsavarodok.    
Idősödésemmel párhuzamosan esnek ki a tulajdonnevek, majd a főnevek is.  Jó hír, hogy a tulajdonnevek visszaidézésének több módja is van.
Az egyik, hogy kipuhatolom az interneten: Ki is lehetett az, akit keresek.
Másik módja, ugyanez biomechanikus módszerrel, lexikonban való keresés által.
Harmadikja, hogy sorolom az abc-t. Előfordult már, hogy a kezdőbetű nyomán felidéződött a név. Van egy további esély is. Nem gondolni rá, és előbb-utóbb beugrik, aminek-akinek be kell ugrania.
És akkor jön a heuréka... Akkor, amikor már egészen más témáról folyik a beszélgetés, és édes mindegy, hogy „hogy is hívták a minekishíjjákot”.
***
Tegnap a tévé szalaghírei között bukkantam erre az érdekes szövegre:
A DUNA-CSATORNÁN JELENTKEZIK A HONFOGLALÓ. Tudtam, hogy Keleti Főcsatorna van, de nem tudtam, hogy Duna-csatorna is van, s kiváltképp azt nem, hogy egy elkésett honfoglaló vízi úton kíván jönni honfoglalni. De ugyanennek a mondatnak van egy másik jelentése is, miszerint a Duna-tv
megismétli a Honfoglaló c. filmet.
Van itt választék, van minden, amit csak tetszik akarni.