Mickey webnaplója

„Tegnapelőtt” OV és a Fidesz-KDNP formáció megnyerte az EU-képviselőválasztást: kb. 52%-ra. Azonnal megjelent az ellenzéki kritika: A fél ország nem szavazott a Fideszre.  Mivel humoros ország a miénk, hadd írjam ide a régi viccet.
Az USA és a Szovjetunió autói versenyeznek egymással. Az autóverseny győztese az USA lenne, vesztese a SZU. De ezt így nem lehet a Pravdának közölnie az onnan informálódó szovjet embereknek (szovjetszkije ljugyi). Hát így írja le a történteket: Lezajlott a két ország közötti autóverseny, melynek végeredménye: A Szovjetunió az előkelő második helyen végzett, az USA pedig az utolsó előtti lett.      
Tegnap még mindig keresték azt a 21 embert, aki két hajó ütközése során a Dunába veszett. (Isten nyugosztalja az így életüket vesztett, zömmel dél-koreai embereket.) A Hableány motorost felborító hajó kapitányát kihallgatták. Természetesen tagadja bűnösségét. Nem értek a hajózáshoz. Lehet, hogy ő se? Jut eszembe: A Nánási út túlsó felén, tehát abban a magasságban, ahol mi lakunk, volt a Hableány hajókikötő.   
Ma már júniust írunk. A mai nap se múlik el eseménytelenül. A pápa Csíksomlyón celebrál misét. A román államelnök sietett kifejezésre juttatni, hogy a hazájában élő kisebbségek helyzete ragyogó. az ugrott be nekem, hogy ha a pápa Kanadában jelenne meg, az államelnök említené-e, hogy a náluk élő kisebbségek milyen kivételesen jó helyzetben élnek. Miért is említené. csakugyan jó a sorsuk.
Tegnapi hír, hogy mégsem kell búcsút vennem a Mitsubishitől, mert vizsgaképessé teszik kb. ötöd áron, mint amibe itt került volna.
Mai hír, hogy egy részünk felkeresi a Mosonmagyaróváriakat. Minap volt Angéla nap, ma meg Blanka szülinapja. Mi meg még idén nem láttuk őket.
Tegnapi hír, hogy Észak-Koreában kivégeztek öt politikust, mert nem sikerült Kim Dzsong Umnak Tump elnökkel megállapodást aláírnia. Erről is keringett egy vicc annak idején.
Este van.
Az angol megnézi a tévéhíradót, mert náluk az a szokás,
az orosz elolvassa a Pravdát, mert náluk az a szokás. 
Az angol felveszi a pizsamáját, mert náluk az a szokás, 
az orosz felveszi klottgatyáját, mert náluk az a szokás.
Elalszanak. Éjjel csengetnek.
Az angol kinyitja az ajtó, mert náluk az a szokás,
az orosz kiugrik az ablakon, mert náluk az a szokás.
Ugyancsak tegnapi hír, hogy olvasó szemüvegem megadta magát az enyészetnek. Most már tényleg el kell mennem új szemüvegeket csináltatni.
De ez legyen a jövő hét zenéje.

Módfelett kedvelt szavunk az ugyanakkor. Az értelmező szótár szerint 3 jelentése van ennek a mutatószónak.
1. Ugyanabban az időben.
2. Pongyola beszédben: egyszersmind, egyúttal.
3. a sajtónyelvben: másfelől, másrészt.
Szerintem van egy 4. alkalmazása, az ezzel párhuzamosan értelmű.
Alighanem a sajtó tette tönkre a szót, henye szó lett belőle,  amelyet unos-untalan beleapplikál a beszélő mondandójába, jóllehet a szó lényegtelen, hangsúlytalan, nem láttató.
Az erre érzékeny ember megrázná az ugyanakkorozókat a nyakuknál fogva, miközben így ordítana: MI–CSO–DAAA? U–GYAN–AK–KOOOOOR????
Ez az elcsépelt ugyanakkor nem jobb, mint az elsírja magát valamitől helyett a szlengben használt besír, vagy a hivatalos nyelvben használt, de mesterkélt elhalt szó az elhunyt helyett. Elhal a kisujjam a hegyesorrú cipőben, elzsibbad. Elhal a virág, mely efemer. Az emberek többnyire meghalnak, elhunynak.
***
Tegnap nagy történések estek a családban. Elvira megvédte doktori disszertációját. Most Mica jön. Tegnap nehéz volt közlekedni, mert a pesti rakpart lezárva. Keresik a 35 főből 27 vízbe fúlt embert, akik egy szállodahajóval való ütközés áldozatai lettek. A nagyhajó kapitányát letartóztatták.  
Tegnap átmenetileg vagy örökre búcsút intettem a Mitsubishinek. Nászuram még egy kört fut vele, hátha. Szerintem elég sok sebből vérzik.
Tegnap nem hívtam fel doktoromat felülvizsgálati időpontkérés miatt, mert tegnapelőtt 11 kísérletem ellenére sem vette fel a mobilját.
Tegnap sokan azt gondoltuk, hogy péntek van. Mind tévedtünk. Csütörtököt kellett volna mondanunk.
Ma megnézem, mitől eszi a lámpatest a belecsavart égőket.
Ma talán rejtvényfejtős napom lesz.  Az elsőn túlvagyok. Függ. 1: óriási, hatalmas. Megfejtése: emeberfeletti (sic!) Mit mondjak, csakugyan elég emeberfeletti volt rájönni, hogy ez a megoldás.
Nem bosszankodom, inkább ideírok néhány viccet a lapból.
- Megadnád a telefonszámodat?
- Benne van a telefonkönyvben.
- És a neved?
- Az is benne van a telefonkönyvben.
***
Dezső beül a kocsmába. Kér 10 felest és megissza.
Majd kér 9 felest, azt is megissza.
Kér 8, majd 7, majd 6 felest, és egymásután lehúzza.
Így morfondírozik. Hogy van az, hogy én egyre kevesebbet iszom, és mégis egyre részegebb vagyok!
***
Egyre erősebbek vagyunk. Húsz éve egy egész család kellett, hogy 5000 forintnyi árut hazacipeljen a boltból. Ma már egy óvodás is elbírja.

Olvasnivaló könyvet kerestem, mert befejeztem a korábbit. Ám elakadt szemem Szőnyi Zsuzsa két kötetén. Az egyik a Római terasz, amiről megjelenésekor (2006) recenziót írtam, és amelynek Zsuzsa nagyon örült. Most mégis a másik kötetbe bújtam bele A Triznya-kocsma címűbe.  Zsuzsa már nincs köztünk, de könyve újra megnevettetett, annyira jókedvű mesélő, annyi derű árad történeteiből. El nem tudok jobbat képzelni vakációra könnyű olvasmánynak ennél. Lemondok hát egy napra saját okoskodásaimról, hogy vele ismerkedjetek. Én csak idézgetem innen-onnan.
Cs. Szabó Lászlót így jellemzi: Diákjai elnevezték Csédeckernek, aki a Bädecker útikönyveknél is többet tud. 79.o.
Weöres S.-ról: Megismertük ezt a búbosbankát a kedves szelíd csipogásával… 94.
Sanyi mindenkinek állandóan a nyakába borult nagy emberszeretetében. Persze közben nagyon érdekes, értelmes dolgokat mondott a mai orosz írókról.  95.
Egy finn házaspár a magyarságról: Hogyan váltak szét a törzsek? A sztyeppén megláttak egy messzi kis erdőt, ahonnan füst szállt föl. Emberek – kiáltották a magyarok és odaszaladtak barátkozni. Emberek – kiáltották a finnek és elszaladtak. Meg se álltak az északi sarkig. Máig is emberkerülő hallgatag, undok népség – tette hozzá a finn asszonyka. 105.     
A Jancsó-féle Szegénylegényekről. Emberek, lovak körbe-körbe, mazsolaként néhány meztelen nő elszórva. A lovak mentik meg a filmet, de csak félig. Egy óra múlva nem bírtuk tovább, és a sötétség leple alatt elszöktünk. 112.
Egy színi előadásról: A második sorban ültünk, a színészek lábát és a folyosón lévő WC-t nagyszerűen láttuk. 116.
Huszárikot idézi: Kérdeztük, milyen bort töltsünk, vöröset vagy fehéret…? Legalább ásványvizet igyál! H.: Nem, köszönöm, - mondta -, bennem már a víz is fröccsé válik. 128.
Egy vendég jellemzése: Közben telefonált Ágika, hogy öngyilkosságát felfüggesztve ő is eljönne szombaton, 153.
A hangulatról: Sárközy, Szörényi Laci és Szabó Feri rettentő jókedvükben bömbölve nótázni kezdtek. Sürgősen betereltem őket a teraszról, nehogy másnap kilakoltassanak minket ebből az úri házból. 143.
Zárásképpen egy epizód. Klaniczay Tibor a „szibarita váz”-akról. A Jón tenger olaszországi, tarantói öblében fekvő Sibaris görög eredetű lakói híres katonák voltak, és senki se merte megtámadni őket. Hogy szórakoztassák az unalmas életet élő katonákat, elhatározták, hogy a lovakat megtanítják táncolni. A „spanyol iskolához” hasonló tánclépések már nagyszerűen mentek, minden csapatnak megvolt a maga zenéje. Ezt megtudták a tarantóiak, és hadat üzentek a szibaritáknak. Azok nyugodt felsőtesttel vonultak háborúba, de a csata kezdetén a tarantói zenészek megfújták a fuvolákat, s síppal-dobbal előadták a szibarita lovak kedvenc dalait. A lovak a nagy műgonddal betanított tánclépésekbe kezdtek, és a tarantóiak úgy megverték a rút szibarita vázakat, hogy kő kövön nem maradt. 137.  

Érdekes Könyv F. S. Collins kötete: Isten ábécéje, egy tudós érvei a hit mellett. (Akadémia 2018.)
A szerző, aki a géntérkép kikutatásának szerteágazó és párhuzamosan sok laboratóriumban végzett munkáját összefogta és irányította, noha szeretett volna ateistává lenni, nem sikerült neki, mert szándéka ellenére be kellett látnia, hogy minden érv Isten létére utal. A könyv konklúziója egyfelől az volna, hogy a tudósoknak és teológusoknak egymás javát előmozdítva egymással kapcsolatot kellene tartaniuk, s nem szokásosan egymásnak támadniuk.
Miért érdekes ez a könyv?
Pl. felvillantja azt a tényt, hogy megállapíthatatlan: mikortól költözik lélek az embrióba. Az egypetéjű ikrek osztódása nem könnyíti meg a kérdésben való tisztánlátást.
Mégsem gondoltam, hogy még egyszer megemlítem blogomban. Ám néhány érdekesség miatt megteszem. Kórházba kerülvén, félfüllel figyelvén, azt hallottam, hogy a rákveszély miatt kell műteni a polipos belet. De hogy mi az oka a polipok keletkezésének, azt nem tudjuk. Collins mintha tudná. Így ír: „Ha valakinél pl. felismerik a vékonybéldaganat magas genetikai kockázatát, akkor már fiatalon kolonoszkópiát végezhetnek rajta, amelyet aztán évente megismételnek. Ezáltal felfedezhetők azok a polipok, amelyek könnyen eltávolíthatók, mielőtt még halálos daganatokká alakulnának.” 260. o.
Továbbá:
„Számos krónikus betegség azért alakul ki, mert egy meghatározott sejt túl korán hal meg. Ha az ön lánya I-es típusú cukorbetegségben szenved, betegségének az az oka, hogy hasnyálmirigyének bizonyos sejtjeit, amelyek normális körülmények között inzulint termelnének, elpusztította saját immunrendszere. Ha az ön apjánál Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ennek hátterében az áll, hogy az agyának bizonyos, feketeállománynak nevezett részében levő idegsejtek fiatalkorukban elpusztultak, így a mozgató funkciókat irányító visszacsatolás zavart szenved. Ha májra, vesére vagy szívre van szüksége, akkor ezek vélhetően súlyos károsodást szenvedtek el ahhoz, hogy önmaguk helyre tudják hozni a kárt.” 268. o.
C. S. Lewist idézi: „Jézus az embert kereső Istent képviselte, miközben a legtöbb vallás az Istent kereső emberről szól. Választanunk kell, vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült és valami annál is rosszabb… De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. ” (Lewis: Mere Christianity 45. p.) 243, 244, o.
S hogy miért idézgetem ezt a láttató kötetet? Erre is idézettel felelek: „Az élet rövid… Ezért ne halogassuk az örök fontosságú kérdésekről való gondolkodást, amíg valamilyen személyes krízis vagy az előrehaladott életkor rá nem kényszerít minket annak felismerésére, hogy spirituálisan milyen szegények vagyunk. 251, 252. o. (A fetteléseket én míveltem.)   
     

Mit törődöm önmagammal
öregségem száz bajával
majd elmúlnak a bajok
én magyar nemes vagyok  - ferdítem magamra vonatkoztatva Petőfi örökbecsűjét.
Inkább arról írok, ami régóta motoszkál bennem.
A Rózsák terén elhangzott beatmise előadásán kettesben vettünk részt feleségemmel. Szólt, ami szólt, csupa ismerős dallam, illetve nem egészen. Szilas Imre Vince barátjának az emlékére elkezdett egy jazz-tételekből álló misét komponálni. Még csak a Kyrie-tétel kész. Azt hallgattuk ráadásként a mise után.
Nekem az ugrott be, hogy a beatmise szerzőjének ötven éve volt már egy jazz-es hangzású miséje. Sebtében összerakott mise volt, de nagyon megmaradt bennem az ordinarium utolsó része, az Agnus Dei.
Szinkópás, off beat-es darab volt.
Elég rövid, de nagyon érdekes.
A misén Imre az orgonánál, egyébként ezúttal is a zömmel idősebbekből álló zenekar szolgált. Az látszott az arcukon, hogy nagy kedvvel játsszák a számukra is érdekes fordulatokban, ötletekben gazdag zenét.
Az Agnus Dei lüktetését itt is meg tudom mutatni
/. - - - ./.- – /. - - - . /.- – /. Majd  jön a szöveg, erre a dallamra: s d’ t s m m ss s s sl sm dr és így tovább. Majd egyszer lekottázom. Persze az alkalmi improvizáció nélkül. 
A-dúrban szól belül a néma dallam.   
***
Más dallam is foglalkoztat. Szintén Szilas-zene: A 150. zsoltár c. szerzeményében van egy szekvencia, amelyre kiválóan ráhúzható rövid ima: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. A kérdéses rész lamentáló dallam, szolmizációs jelekkel:
sss s sss s sss f s lsf sss  (Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek) Istennek,
lll lll s l tlls ll (miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen)
Bennem ez muzsikál.

Az EU-választásokról egy rendszerváltás előtti vicc jut eszembe: Magyarországon mindenki elégedett: A dolgozók meg vannak elégedve Grósz et. fizetésével, Grósz et. is meg van elégedve a dolgozók fizetésével. Az országban tehát mindenki elégedett.
Az EU-választások nemzetközi és hazai pártvezetőinek a nyilatkozatai nagy hasonlóságot mutatnak. Csaknem minden pártvezető politikai sikernek nevezi szereplését a voksolási eredmények tükrében. Természetesen mi is győztünk. Mármint az a párt, amelyikre szavaztunk. De kivétel nélkül mind győzött. Na, egy-egy párt részéről arcátlanság lett volna nyerésről beszámolni, de azok meg a leszűrhető gazdag tapasztalatokról zengtek.
Az első, ami megállapítható, hogy egész Európa boldog.
Most már csak a szép célok megvalósítása van hátra. Az Európai Birodalom létrehozásán fáradozók győztesként beengedik a migránsokat, miközben azt sulykolják, hogy egy frászt engedik be őket, a nemzeti szuverenitásért küzdő és győztesen kikerült pártok pedig mindezt meg fogják akadályozni, miközben elmondják, hogy az arra jogosultak mindegyikét befogadják.
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!  
***
A magyar guminyelv jellegéről már kiskoromban meggyőződhettem, mikor Grätzer József könyvében (SICC) ezt olvastam: Egy kispesti vendéglőbe egy kispesti vendég lő be.
Fiatal felnőttként Weöres S. vett le a lábamról: Kosztolányit idézi:
Aj, e nőkebelű Lidi óta
A Jenőke belül idióta.
Majd kiegészíti Weöres:
udvarolgat,’jába lepi sálom, 
udvaron gatyába lep is álom...
Kicsit később Újfalussy József nyelvi dobszólója:
Szemere
szomorú
szamara
számára
József Attila saját kérdésére válaszol kétsorosában (Két hexameter):
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
Az én leleményemben a kérdés prózai, a válasz költői:
Ki vagy te, és honnan valósi?
Én a gazdagréti
Gazda Gréti vagyok.
Ez is van olyan jó, mint a közismert: Hogy hívják, mi a kedvenc étele és hova megy?
A válaszok:
Eszter
gomba
Esztergomba.
***
Hirdetés.
Kerámia tepsi, akár 80% (ti. megtakarítás)
bennem így visszhangzik: A kár 80%
Sőt, ha nem veszem meg, akár 100% a megtakarítás.

Tegnap hallottuk, egy kis srác 91-ben a pápalátogatáskor megjegyezte, hogy milyen jó a pápának. Pedig a pápának nem is annyira jó, és nemcsak a pápának, hanem általában a közéleti szereplőknek. Legalábbis úgy nem, ahogyan a gyermekcse elképzelte. Tele van programmal a naptáruk. Ez csak akkor elviselhető, ha egészségük rendben van. De van-e makkegészséges ember ? – kérdem én.
Nemrég herpesszel kínlódtam. Nem szívesen álltam volna kamerák elé.  De nem kerülheti el az, akinek sajtótájékoztatót kell tartania.
Lévai Anikó írja szakácskönyvében, hogy Viktor éppen böjtölt, amikor vacsorán meg kellett jelennie.  Mivel nem kívánt magyarázkodni, folyamatosan szóval tartotta a mellette ülőket, miközben evőeszközeivel a felismerhetetlenségig összetúrta az elé rakott ételeket, így senkinek nem tűnt fel, hogy ezenközben egy falatot sem eszik.
De nem lehet-e hasmarsa annak, akinek egyfolytában két órát kell előadnia népes hallgatóság előtt? Nem fájhat a foga annak, aki a cirkusz bohócaként szórakoztatja az embereket. Vagy ha mégis, gondosan lepleznie kell.
Karinthy panaszkodott arról, hogy hogy kitolnak vele vendégei, csak tréfából, merthogy ő humorista. Nem veszik tudomásul, hogy ő olyan humorista, aki „humorügyben nem ismer tréfát”. Betegsége ügyében viszont humorizál. Leírja az Utazás a koponyám körül c. könyvében, hogy agydaganata következtében erős hányinger gyötörte. Ő ott állt a fürdőszobában a mosdótál előtt, nagyon szenvedett az öklendezés következtében, és közben azon röhögött, hogy a tükörben látott alak milyen őrült grimaszokat vág kínjában.    
Így valahogy lehet. Wojtyla pápa arca miféle átélt szenvedésekről árulkodott elhatalmasodó Parkinson-kórja miatt. S nem volt vele egyedül.
Arany János valamiféle hasi sebbel kínlódott hosszú évekig, tán egészen a haláláig, anélkül hogy közismert lett volna testi problémája.
Megszólal bennem a régi sláger: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj?”
Hányaknak kell leplezniük idült alkoholizmusukat, vagy másféle rendetlen ragaszkodásukat.
Nem is folytatom.
Maradjunk abban, hogy nem is olyan jó pápának lenni.
Nem is olyan jó közéleti embernek lenni.
Nem is olyan jó folyamatosan mindenkinek megfelelni.
Nem is olyan jó sminkelt arccal naponta a nyilvánosság elé állni.
Azt hiszem, nem az irigység beszél belőlem.

Nyakunkon az EU-választás. Már csak egyet alszunk odáig. Éppen ideje, hogy túl legyünk rajta. A jóslással foglalkozó közvéleménykutató intézetek teljes munkaidőben szajkózzák a várható kimeneteleket. Hol ezzel, hol azzal riogatnak. Hogy az Európai birodalom vagy a szuverén államok szövetségének a képviselői fogják-e elfoglalni a székeket a parlamentben – ma még nyílt kérdés.
Egy dolog eldőlt, legalábbis az istenhívők részére.
Éspedig az, hogy mindnyájan Isten kezében vagyunk. És ez megbízható jó hely.
Eszembe ötlik VD szösszenete, akitől anyja egykor az iránt érdeklődött, hogy vajon milyen halállal fog meghalni. D. azt felelte neki: Olyan halálod lesz, anyám, amilyet egyedül neked szánt az Isten.
Az EU polgáraira is igaz: Akár így szavazunk, akár úgy, olyan sorsunk lesz, amilyent nekünk szánt az Isten. És ez nem fatalizmus. Holnap elmegyünk szavazni.
Elmegyünk, ha Isten is úgy akarja – toldaná meg BL barátom, mert neki is igaza van.
Vajon tudja-e valaki, hogy a következő percet megéli-e, vagy sem? Egy frászt tudja. Annak ellenére nem, hogy valószínűségek vannak.
***
Évtizede már annak, hogy megírtam, egy feketerigó a szovjet himnusz elejét énekeli. Kb. ezt: Szövetségbe forrt szabad… Most meg napok óta: Nem tudom, honnan szalajtották, de az egyik rigó határozottan azt szajkózza: Ne kiabálj! Ne kiabálj! 
***
A napokban megírtam, hogy unokáink szeretik a humort, a vicceket. D. unoka (4) nagyon megjegyezte az itt következőt:
A csákó a Balaton-parton üdül. A strandra igyekszik, de nincs felfújható gumialkalmatossága, amivel elterülhetne a vízen. A bazárban érdeklődik a matracok és az áruk iránt.
A cégtulajdonos mutogatja őket, végül megkérdezi:  
- Jó zsiráfos? Kilencezerért?  
Mire a vásárló:
- Nekem ne f*on rá senki, és semennyiért.  
***
Holnap gyereknap
- Mit kapok gyermeknapra? - kérdeztem a feleségemet az üzletközpontban.
- Semmit. Miért???
- Nos, igen, mert én ez idő szerint a második gyerekkorban leledzem - mentegetőztem. 

Hajnalban arra gondoltam, hogy mai posztom arról fog szólni, hogy mi közöm van egy zenés mise-tétel keletkezésében. Aztán ejtettem a dolgot. Nem mindegy, és kit érdekel, hogy mi volt fél évszázaddal ezelőtt. Inkább azzal foglalkozom röviden, amin néhány napja dolgozom. Egy fiatalasszonynak a halálos betegséggel folytatott vívódásairól szóló kéziraton. Mivel az onkológián köt ki, számos hasonlóságot érzékeltem az ő sorsa és a saját sorsom között.    
Ami érdekes lehet, hogy nemcsak a nő beteg, hanem az ezt feldolgozó kézirat is. Nem tudom hány mondatból áll a kötet, de azt igen, hogy 36 000 szóból.  Idegen nyelvből fordította-ferdítette valaki. Alig akad benne ép mondat. Ez azt jelenti, hogy a mondatok értelmezése is nehézséget jelent olykor. A sűrű elütések, a helytelen szórend, az unalomig használt létige és a menni ige különféle ragozott alakjai folyamatos nehézségek elé állítanak. Azért megpróbálom olvashatóvá tenni a szöveget. Hosszas lektori, korrektori ténykedésem harmadik leghúzósabb szövege ez.
A legrosszabb egy jogi nyersanyag volt, amelynek felhorkanásait alig tudtam mondatokba rendezni. Emlékezetem szerint a kézirat címoldalán szerepelt egy ismert értelmiségi neve, aki a szöveg szerint lektorálta az anyagot (a fenét lektorálta).
A második legnehezebb és testes szöveg, egy szintén jogi témájú kézirat volt. Oldalas körmondatok szóltak arról, hogy a kutya ugat (vagy ki tudja, milyen állat mit csinál).  
És ez a harmadik.
Elkezdtem a nyomtatott változatot piros tintával javítani, de abba kellett hagynom, mert úgy nézett ki minden papírlap, mint rovarirtás után a katicahulláktól tarka talaj a fák alatt.
Egy nálam türelmetlenebb ember alighanem az ilyen anyagot gyorsan visszaadja azzal, hogy alkalmatlan a szöveg a rendberakásra.
Én nem ezt tettem.
Úgy kell nekem – túlságosan kedvelem a rejtvényfejtést.
***
Kedvelem, amikor a május olyan hűvös, mint idén. Arra gondolok, hogy minden hideg nappal rövidebb a nyár, s részeként a nyári kánikula.
Már május 24.-t írunk, ma is csak 20 fok a kinti hőmérséklet, és borús az idő.
***
Arra lettem figyelmes, hogy unokáim jó humorérzékkel vannak megáldva. Igyekszem is egy-egy alkalomhoz illő csattanós történettel kedvükre lenni. Remélem, nem fogyok ki egyhamar a még el nem mondott viccekből. Vagy ha igen, nem veszem észre, mert öregszem.  
***
- Mennyi? - szól le a kapitány a gépházba.
- Három - jön a válasz alulról.
- Mi három? - érdeklődik a kapitány.
- Mi mennyi? - firtatja a gépház szócsöve.
    

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Omega együttes (ma is van). Ez az együttes megszólaltatott egy angol slágert a hatvanas évek derekán, az I Put a Spell on You (Megbabonáztalak) kezdetűt. Megvettem kislemezüket, mert tetszett ez a szám. A túloldalán lévő Bend it nem. Sokszor hallgattam kedvenc számomat. Különösen az arpeggio-szerű kísérete ragadta meg figyelmemet. Érdekes akkordfelbontása, akkordmenete kicsit az Animals feldolgozásában előadott The house of rising sun (A felkelő nap háza) kíséretére hajazott. A lemezem sorsát addig kísértem figyelemmel, amíg egyik lány kölcsön nem kérte a főiskolán. Többé nem láttam viszont (ő meg szegény, ismereteim szerint elhunyt, miként a számot lemezre éneklő Somló Tamás is).  Az interneten viszont megtaláltam évekig tartó eredménytelen keresés után a szám feldolgozását.
Visszatérve a nótára, mivel az én gyatra zongoratudásom elég volt hozzá, hogy a kíséretet megtanuljam, sokszor játszottam annak idején. Akkor is, amikor Imre öcsémhez jött látogatóba. Haverok voltak. Imre profi zongorista, mégis eljátszottam neki a triolás lüktetésű zenét. Párhuzamosan meghallgattuk a lemezt is. Telt-múlt az idő, s Imre írt egy Üdvözlégy Máriát ¾-es ritmusban felbontott akkordokkal. Az ő zsenije kellett hozzá, hogy áttegye változtatott formában ¾-re, és egy szépséges dallammal koronázza meg.
Miért ¾? Mert a szöveg úgy kívánja: Üd-vöz légy,/ Má-ri-a,/ ma-laszt-tal/ tel-jes… /az Úr van/ te-ve-led… Olyasvalami született tehát, mint a Bach akkordjaira Gounod által megírt Ave Maria. A Szilas-üdvözlégy keletkezéséről az a hír járja, hogy Széll Vince állandó noszogatásra egy alkalommal Imre Szentendréről hazafelé a HÉV-en rakta össze a zenét tokkal vonóval, mire a végállomásra értek.
Ezt nem tudtam, úgy hogy teljesen váratlanul ért, amikor először meghallottam. Valamiért a tabáni templomban folytak akkor a beat-mise próbák, és oda belépve hallom a hegedűszólót és a kórust, ahogyan éneklik az üdvözlégyet. Azonnal megfogott időtálló szépségével, éteri hangzásával. Elgondolom, hogy van olyan jó, mint az, amit Vico Torriani énekelt annak idején, de simán beleillik az általam ismert Ave Mariák sorába (Schubert, Arcadelt, Gounod) is. Szilas üdvözlégyét kórusunk latinul is elénekelte. Sajnos a zenészvilágban hatalmas szerepe van a reklámnak. Ahhoz, hogy rangjának megfelelően ismertté váljék, nemzetközi méretű propagandára volna szükség. Ez pedig nincs. Katolikus körökben pláne nincs. Annak ellenére nincs, hogy elhangzik latinul az egyik elkészült CD-n.
A latin máig a katolicizmus világnyelve.