Mickey webnaplója

Az én korosztályom, de főleg a nálam néhány évvel fiatalabbak már nyugdíjasok, közülük sokan még erejük teljében leledzenek. Nyakukba veszik a világot, vagy az országot. Hol a Csendes-óceán mentén találjuk őket, hol Európában, hol a kéktúra valamelyik szakaszán, hol egy érdekes településen. Nem ígérem meg, hogy velük tartok. Mégis túrázásra hívok meg mindenkit.
Az én túráimhoz nem kell bakancslista. Az íróasztal mellett is részesülhetünk belőlük.
Hogy miféle túrákra, és kiket hívok, az az alábbiakból kiderül:
krea-túra, az alkotóknak
klavia-túra zongoristáknak
szeka-túra nyugtalanoknak
karika-túra grafikusoknak
makula-túra a szelektív hulladékgyűjtőknek
imprima-túra szedőknek
arma-túra villanyszerelőknek
tempera-túra akvarellistáknak
kolora-túra primadonnáknak
dikta-túra hasfájós politikusoknak
vegza-túra a békétleneknek
csillagtúra autósoknak
gyalogtúra azoknak, akiknek nincs autójuk
garni-túra kereskedőknek
parti-túra kajakosoknak
inveszti-túra befektetőknek
pozi-túra házasoknak
fak-túra festőknek
manufak-túra kézműveseknek
korrek-túra precízeknek
tink-túra betegeknek
konjunk-túra egész népeknek
struk-túra mérnököknek
kul-túra kulináris örömöket keresőknek
aspiran-túra kezdő orvosoknak
pacien-túra házi orvosoknak
tor-túra gyászolóknak
kvesz-túra kamarásoknak
***
Ma Gizella-nap van. Éljenek a Gizikék, Gizusok, Gizellák!
VD.-nél olvasom: „Boldog Gizella királyné 980 körül született Regensburgban... Szt. István felesége... Halála (1060 körül) után rövidesen szentként kezdték tisztelni. Szentté avatási eljárása 1911-ben kezdődött. (még tart, esetleg leállt)”
NB. Ugye a kanonizáció során boldoggá azt avatják, akit saját országában tisztelnek. Szentté pedig azt (a boldogot), akit a világ szentként tisztel.

Isten malmai valóban lassan őrölnek. Hogy Gizella esetében mi okból, azt csak találgatom. Több mint ezer éve élt. Nem maradt fent róla terjedelmes írás, legalábbis nem ismerek ilyet. Boldoggá avatták, mert egy országban ekként tisztelik. Passau környékén? Veszprém környékén? Az idő előrehaladtával emlékezete nem lehet túlságos. De talán nem is az a legfontosabb, hogy kanonizálják.
Még megjegyzem, hogy sok szent mögött egy még szentebb nő állt, ha nem is avatták őket szentté.
Battyhány-Strattmann László mögött felesége,
IV. Habsburg Károly király mögött Zita királyné.
Ágoston mögött Mónika. Őt szentté avatták.      
Ilyen lehet Szent István felesége is, Boldog Gizella.

Móra Ferenc 1934-ben bőrkötésben kiadott Sokféle c. munkáját hoztam el a könyvmegállóból (megjegyzem, ezt a kötetet az antikvárium 3800 forintért kínálja eladásra).
A kötet Ilyenként nincs fent az elektronikusan olvasható könyvek között a neten, pedig kerestem volna benne egy kifejezést, amit a magyar egy szóval elintéz, és amit a francia egy tucat szóval fejez ki. Móra megjegyzi, hogy a magyar sűrítő nyelv. Igaza lehet, de mint oly sok minden, ez is relatív. Tolmácsok mondják, hogy nem győzik az angolt fordítani, mert szavainak a zöme egytagú, és ez igen gyors tempót kölcsönöz az angol beszédnek.
De ha már Móra. Érdekes szembesülni egy ilyen kijelentéssel, hogy „az ipolysági megyeház elé felgyülekezett ötven kanász hírére megérkezett Pestről a segítségül hítt garabonciás is. Az pedig nem volt más, mint – Bartók Béla. Megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta.”(A honti igricek, 1910)
***
Tudta-e? rovatot lehetne nyitni az olyan régi könyvek felvetéseiből, mint a fenti.     
Tudta-e, hogy melyik állatot nevezték párduc-teve-nyakorjánnak? – (zsiráf)
Tudta-e, hogy a korabeli történelemkönyvekbe tévesen csodatevő Szent Ozsvát ábráját tették bele Szilágyi Erzsébeté helyett, mert a mellékelt attribútumok alapján Mátyás király anyjának gondolták.
Tudta-e, hogy a batka nevű pénz a bab, babka szóból jön?
Tudta-e, hogy F. Garcia Lorca színművén kívül Vörösmarty is írt egyet Vérnász (belházasság) címmel.
Tudta-e, hogy a Schlafrock- ot (hálóing) egy Döbrentey nevű úr henyedolmány szóra akarta cserélni.
Tudta-e a Kotty belé, szilvalé szólás jelentését? kotnyeles gyerek leintésére szolgált: Ne szólj bele!  
***
Megmosolyogtam ezt a mondatát: - Hogi vagi Nagi?  
Volt egy Jezsuita kollégám: P. Nagy Ferenc (†) Nyugaton emlegették, nevét Nagínak ejtve. Bezzeg nem így magyar hívei. Maga mesélte nevetve: Egy mise végén az egyik kis ministráns érdeklődve kérdezte: „A Tappancs is velünk ebédel?” A Tappancs kitétel cipőméretére utalt.
***
Azt írja Móra, hogy Szegedet Magyar-Moszkvának titulálták. Érdekes lehet, hogy egészen más okból a szoc. időkben Salgótarjánt nevezték Kismoszkvának.
***
Májusi eső mossa utainkat, öntözi földjeinket. Aranyat ér.
Mára ennyi.    

Nincs korrektúra. Vettem hát egy FülesBagolyt. Fejtem, fejtegetem váltakozó kedvvel. Helyesbítek – fejtjük. Rita unoka (1) rákapott a rajzolásra. Ha otthagyom a rejtvényt a tollal, készségesen magyar módra fejti nekem tovább az olasz módra rejtvényt. Megtanult felszabadult mozdulatokkal elfogadható minőségű görbéket, jobbára karikákat rajzolni, és szívesen tarkítja velük a rejtvényt, a bátyja füzeteit, könyveit, a dohányzóasztalt vagy éppen a fali táblát. Lehet, hogy érik benne egy hivatás. Rajzkészséget mutat.
Elhatároztam, hogy fékezem érdeklődésemet a nagypolitika iránt. A média túlpolitizált. Lehet, hogy nincs más eszköze rá, hogy az emberek fejébe vésse, mitől kell félniük, minek örülniük. Lehet, hogy csak felvette a kesztyűt a mainstream-mel szemben a másik oldal. Mindenesetre kezd nagyon sok lenni az ide-oda rángatni akaró szöveg. Régóta tudom, hogy a május végi szavazáskor mit tegyek, de zavaróan beszűkültek az adók a nagypolitikai térnyerések feszegetésére. Jobban érdekel, hogy mit döntenek az EU tagállamainak népségei. Mi lesz, ha így dönt, mi lesz, ha úgy dönt? Mi lesz Európával, mi lesz a világgal? Nekem az ötvenes évek végéről A pillanat embere c. Norman Wisdom-film záróképe jut eszembe. Egy vulkáni szigetet akar megkaparintani az UK. Tárgyalnak a helyiekkel, s hevesen vitatkoznak, hogy kit illet meg a sziget feletti rendelkezés. Az ablak nyitva.  Mi nézők látjuk a vitatkozókat, de látjuk azt is, hogy vitájuk tárgya, a sziget a szemünk láttára süllyed el az óceánban.
Mi itt fontoskodva vitatkozunk a kék bolygó sorsáról, de nem vesszük észre, hogy ha így megy tovább, megsülhetünk, megfagyhatunk, elszállhatunk a tornádókkal, ütközhetünk kisbolygókkal, kiirthatjuk egymást, felgyújthatjuk épületeinket, s megélhetjük, hogy vége mindennek.  
Egészen mással kellene foglalkoznunk.
PS.: Annyi mindenfélét hallok Ferenc pápa nyilatkozatairól, hogy most már magam is érdeklődve várom, mit fog Csíksomlyón a lelkünkre kötni.
***
Egyébként Magyarországon Anyák napja van ma, és ez nemcsak Donászy Magda verse. Hanem legalább József Attiláé, Mécs Lászlóé, Petőfi Sándoré, minden költőé és prózában íróé.
Isten éltesse az anyákat!

Móránál olvasom a kófic szó jelentését. Haszontalan ember; hitvány, erkölcsileg értéktelen fickó. De jelent ízetlen hitvány levest is. A szó eredete a kotyvalékra, moslékra, kótyonfittyre vezethető vissza.
Mivel leginkább embereket jellemeztek vele, mind a mai napig azt hittem, hogy a fickó a szó szótagjainak a megfordításából keletkezett: Fickó – kófic.  Erre más példa is akad a magyarban, pl. Laci, akit Cilának ismertünk, de ilyenek a Gazsi – Zsiga, Misi – Simi, Bali – Liba, marha – hamar etc. etc. párosok.
***
Nem terveztem, hogy ma nyelvi kérdésekről írok, azért megfejelem még eggyel.
A hagyományos írásmódú nevek számos galiba okozói. Nekem a legpregnánsabb ilyen a Batthyány családnév. Ebben a családnévben ugye a Szabadbattyánnal azonos Battyán szó rejtőzik, melyhez egy -i hang kerül (-Y), ejtése tehát Battyáni.
Ám most jön a geller.
A leírt Batthyány teret mindenki Battyányi térnek ejti. Ám ha hihetünk a családnévnek, akkor a hozzátoldott -i hanggal immár Battyánii ejtésű volna a tér neve, ami abszurd. Nem próbálnám meg külföldinek elmagyarázni, hogy mi a probléma, és főleg, hogy mi volna a helyes megoldás.
Cházár András, Moholy-Nagy (ejtése császár és moholi), Dessewffy ejtése pedig Dezsőfi, minden látszat ellenére, miként Thewrewk is csak török, ne kérdezd, hogy miért.
Weöres sem veres, nem is verös, de nem is vöres.
Vörös, és kész.

Van nekünk egy közös blogunk, amelyben időről időre egy megadott témát fejtünk ki. A mostani téma: „az első”. Hogy tovább dolgozzon írásom, saját blogomba is beemelem. Íme:
Az első
Szokásomhoz híven elég gyorsan rábeszélem magamat a közös témáink kidolgozására, vagy legalábbis a róla való gondolatok megosztására. Gyakran első anyaggal szerepelek az oldalon. Nem az visz rá a gyorsaságra, hogy ne befolyásoljanak a többi anyagok, inkább az, hogy nyugdíjasként jobban ráérek. Meglehet, hogy az elsőről írt penzumok között is az enyém lesz az első. 
- A romantikázók talán az első szerelmükről vallanak. Megtehetném magam is, de most inkább továbblépek, sőt, teszek hátra egy lépést, hogy jobban rálássak az elsőre.
- Elsőre az jutott eszembe, hogy a nyugati civilizáció a maga individuumra koncentráló mentalitásával állandósuló versenyre készteti a társadalom tagjait. Te légy első az osztályban, a munkahelyeden, legyen céged az első a szakmában, az országban, a kontinensen avagy az egész világon. Légy első a sportágadban, légy világelső kreativitásban, győzz le mindenkit. Ha úgy jobban tetszik, valósítsd meg önmagadat. Kerül, amibe kerül. Birtokold a legújabb divatot, a legokosabb telefont, az élenjáró autócsodát, a leggazdagabb ékszert, a legdrágább olajfestményeket, a legértékesebb gyűjteményt.
- Az amerikai rajzfilmeket valaha így jellemezte Szinetár Miklós: Arról szólnak, hogy a hátsó kergeti az elsőt. Igen. Mert vagy le akarja hagyni, vagy le akarja igázni, győzni…
- Hány amerikai film szól versenyről. Szinte mind. (Pl. Azok a csodálatos férfiak)
- Egy barátom a vágóhídon dolgozott évekig. Ő emlegette, hogy a vágásra szállított sertések hogyan tolakodnak a vágósoron, mert valamiképp elsők akarnak lenni. Van ebben valami komikus.
- Emberre fordítva is ismerek hasonló történeteket. Pl. főúri fogadásokon is tapasztalható itt-ott, hogy a meghívottak  hogyan rohamozzák meg a svédasztalt, s pusztítják le rekordidő alatt. Mint akik nem kapnak enni. Elég szörnyű, ha igaz.
- Egyesek kifejezetten arra utaznak, hogy konferenciák alkalmával rendszeresen ingyen jussanak finomságokhoz. Magam is részese voltam büfé előkészítésének, amikor is alig türtőztették magukat a „még éhesebbek”, akik idő előtt neki akartak látni a falásnak. Hiszen azért jöttek. Mondom a kollégámnak: „Légy szíves, takard le a szendvicseket, mert jönnek rá a legyek.”  
- Vannak üdítő kivételek. Él bennem egy paralimpiai kép. Az eleső első helyen futót felsegíti vetélytársa és együtt kocognak be a célba. Bár ez terjedne el világszerte.
- Sándor György így figurázza ki a versenyzőket. Egyenlő pálya, egyenlő esélyek. Mondd, fiacskám, neked három lábad van?
- Egykor a Pajtás újságban jelent meg a Csellentyűcske c. használati utasítás-paródia. Egy mondata örök érvényű. A játékban az győz, aki előbb. Hogy milyen szabályok szerint folyik a játék, az itt most mellékes. Az győz, aki előbb.
- Az elsőségért való küzdelem az esetek többségében meglehetősen felesleges és értelmetlen. A kérdés, hogy az értékek kibontását célozza-e jó eszközökkel vagy ellenkezőleg. 
- Sajnos civilizációnkban az elsőségért folyó megszállottság nagyon széles körben elharapódzott. Teljesen szembe megy a keresztény értékekkel. Szembe megy a lábmosó Jézus lelkületével. A Mester így tanítja övéit: 
„Közöttetek ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10, 43–44)
- Első: Elsőhegedűs és felelőssége, elsőáldozók, első és legfontosabb parancsolat, első munkahely, első szerelem, első aktus, első gyermek érkezése, első gy. nevelése, első nap az óvodában, iskolában, kórházban, színházban, első repülőút, első és legfontosabb szabály...
Nem is folytatom. A téma kimeríthetetlen.

 

»Ábrahám megállt az Úr előtt…  és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? …
Az Úr: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.”… 
Ábrahám: „Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?”  Az Úr: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.”
Ábrahám: „De lehet, hogy csak negyven van.”
Az Úr: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” 
Ábrahám: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.”
Az Úr: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” 
Ábrahám: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.”
Az Úr: „Húsz miatt sem pusztítom el.” 
Ábrahám: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” 
Az Úr: „Tíz miatt sem pusztítom el.”« (Ter 18,22–33)
Mint tudjuk, Szodoma és Gomorra elpusztultak.
***
Ha tíz templomot meggyaláznak idegenek, megkegyelmezel Európának?
Ha húsz templomot gyaláznak meg, akkor is megteszed?
Ha száz templomot gyaláznak meg, akkor mi lesz?
Ha ezer templomot szentségtelenítenek meg, mi a válaszod?
Lehet, hogy tízezer templomot tesznek tönkre, meg papokat is megölnek…
Mi lesz akkor, Uram Európával?
Megkegyelmezel neki?
***
„Nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
Mindenesetre nem az van írva, hogy birodalom birodalom ellen támad, hanem: „Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.” (Mk 13,8)
Előbb tehát a birodalmak pusztulnak el, miként a Római B., miként nemrég a SZU. És ha újabb támadna, az is.
„Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz” – mondta a rabbi.
Mondhatjuk mi is így 24 nappal az EU választások előtt, mert sajnos prófétálni ma sem könnyű, kiváltképp a jövőt tekintve nem az.

Nem jött át a javítandó kötet.
Vettem hát a szokásos FülesBagoly keresztrejtvény füzetet, amely szokásosan olyannyira hibás, hogy olvasása is rejtvényfejtésszámba megy.
De ha már…
Elvettem egy könyvet a könyvmegállóból.
Móra-kötet 1934-ből.
Meg aztán vettem egy derékövet is, merthogy útközben elhagyott a régi.
Azért nem jöttem zavarba.
Napom május elsején.
Reggel munkás Szent József, az ácsok, asztalosok védőszentje ünnepe. Gimiben politechnikán osztódtunk. Voltak asztalosok és lakatosok. Én utóbbi voltam. Osztálytalálkozón rendszeresek voltak a lakatos-asztalos meccsek. Utoljára (vagy jó tíz éve) 4:3-ra elporoltuk őket. Rúgtam egy gólt, és majdnem kileheltem a lelkemet.
Azóta nem hiányzik a focizás.
Ki is a lakatosok védőszentje?
- Szt. Péter apostol, vértanú (†67). Az isteni Mester e szavakkal fordult hozzá: „Neked adom a mennyek országának kulcsait”. (Mt 16,19) Kulcsokkal ábrázolják. Védőszentjeik még: Szt. Baldomér (lakatosinas volt), Szt. Lénárd, Szt. Eligius, Szt. Bonaventúra.
Tovább is van:
- Katolikus írók, újságírók védőszentje: Szalézi Szt. Ferenc hitvalló (1567–1622). Szavojai vallásos szülők gyermeke. Sok ismeretet gyűjtött, míg pap, később püspök lett. Filóteáján kívül Levelei ismeretesek, írása közben gyakran égi segítségért esedezett. Képein átszellemült arcával gondolatokba mélyed. Jobbjában toll, baljában Filótea című műve látható.
- Volt kereskedőként Alamizsnás Szent János apát segíthetett volna.
- A különféle nyavalyáknak is megvan a maguk védőszentje. Sokan vannak, miként a betegségfajták is. Nem sorolom őket.

***
Akkor még egy tűrt kategóriájú vicc a FülesB.-ból.
Ács tanuló szitkozódik:
- A fene enné meg ezt a nyamvadt lécet! Már harmadszor vágok le belőle, de még mindig rövid!
És hogy ne legyen magányos, egy régi viccet társítok ide a hasonlóság okán. Anyám mesélte ötven éve.
- Mondja, szomszéd, hogy lehet az, hogy a kend lova olyan szép kövér. Az enyém is annyit eszik, amennyit csak kap, mégis nem kövér.

Egy régi felhorkanás motoz a fülemben Medvigy Mihály hangján (hittanár volt 50 éve a piarista gimnáziumban), aki diktálta jegyzetét.
- Írj, fiam, írj!
- Nincs tollam, tanár úr, és a füzetemet is otthon felejtettem.
- Nem érdekel, fiam. Írj! Írj az ujjaddal a falra, de írj! (Értelme: Ne zavard az órát!)
Reggel ugyan megírtam egy beat-szám keletkezéstörténetét, csak azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy személyes vonatkozása miatt mennyire publikus.
Hát mást kellene írnom (akár az ujjammal a falra). Sok időm nincs, mert vár egy újabb könyvjavítgatás kihívása. Azonkívül megjelent a FülesBagoly májusi száma is. (Megjelent?)
Készítettem néhány fotót. Azok publikusak, és személyiségi jogokat se sértenek. Talán inkább azokat adom közre a FB-on. Egyiknek érdekes témája van: Két kávéfőző beszélget.
***
Megy a harc a kibertérben is az EU-választások előtt. Az ilyenek olyanokat mondanak az olyanokról, az olyanok ilyeneket mondanak az ilyenekről. Ember legyen a talpán, aki ép ésszel végig tudja kísérni figyelmével a hajcihőt. Most szirénhangok próbálnak a pápára nyomást gyakorolni. Nem tudom, hogy miket fog mondani Csíksomlyón, csak remélem, hogy a Lélekre hallgat, és az ő sugalmazásait tolmácsolja Krisztus földi helytartójaként, s nem a  Pol.korrekt-beszéd, vagy éppen azzal ellenkező suttogások mentén alakítja ki mondandóját.
Isten óvja a pápát!
Isten óvja a földrész polgárait!
Isten óvjon azokra, akik gyűlölettel néznek ránk, rájuk, és mindenkire.
Isten óvja az Isten országát építőket a rombolóktól!

Ötvenkét év távlatában újra elhangzott Szilas Imre húsvéti beat-miséje. Ezúttal a Rózsák terei templomban, csakúgy, mint ezelőtt 22 éve is.
Akkor még a kórus tagjaként énekeltük, most csupán hallgatójaként vettünk részt a szertartáson.
A Rózsák terei templom sokat jelent nekünk.
Itt pofozták meg hittanról jövet balos fickók a regnum néhány tagját, akik ellenszegülés nélkül állták az ütéseket.
Itt keresztelte meg Beton, (akkor még nem volt püspök) Éva lányunkat jó negyven éve. Akkor a Mátyás templomi kórus tagjai kört alakítottak, és spirituálékat énekeltek az új kereszténynek (innen a poszt címe).
Itt hangzott el 22 éve az Abonyi mise is szigorú körülmények között.
Igen hideg volt, s a templom ablakai helyén üregek tátongtak, mert éppen renoválták őket.
Bentről kihallatszott a dübörgő zene, kintről behallatszott a környék kutyáinak ugatása. Mi pedig fújtuk a magunkét. Tegnap tehát hallgatói voltunk, amint a zeneszerző Szilas Imre és két régi zenésztársa felelevenítették a húsvéti zenét.
A zenekar éppolyan hangos volt, miként egykor, a kórus most se bírta torokkal a hang-versenyt, csakúgy mint egykor. Magamban megmosolyogtam.
Még fülemben cseng a régi tini-nyelvben hallott felszólítás: „Lődd le magad” a halkításra. De a hangicsáló legények nemigen adták alább akkor se, most se. A kórus meg nem volt úgy behangosítva akkor se, most se.
Mindennel együtt a zenészek virtuóz játéka átjött. Élvezettel hallgattuk.
Élmény volt látni a velünk korú énekestársakat.
Élmény volt egy kézfogás erejéig a szerzővel találkozni (vajon megkérdezte-e valaki, hogy van-e szüksége valamire, kér-e segítséget?) Remélem.
Élmény volt találkozni azokkal, akik valamiféle kapcsolatban álltak Vincével, aki annak idején szorgalmazta a mise létrejöttét, aki beszervezett minket a kórusba, és aki immár nincs közöttünk.
Találkoztunk rokonnal, ismerőssel. Megtudtam, hogy elkészült lapgitárom javítása, amelyet még a hatvanas években készítettünk.
Elmentünk barátainkkal kávézni és megbeszélni, hogy hogy is volt akkor régen, és hogy is van ma…
Végtére is elmondhatom, hogy találkozott ott akkor ég és föld, és ezt a találkozást igen pozitívként nyugtázhattuk.         

Régi pünkösdök jutnak eszembe. Alighanem 1997-ben a karizmák ünnepén szerepeltünk pünkösd hétfőn a színpadon. Miként most, akkor is fordult az idő. Délutánra már majdnem megfagytunk, mert egy szál rövid ujjú ingben indultunk Óbudáról – szikrázó napsütésben. Túléltük a vacogást a fagyos szélben, 13 foknál, permetező esőben, immár 22 évvel.
Más alkalommal a jezsuita szerkesztőséget vettem célba kocsival, és onnan indultam Máriaremetére egy kocsiderék A Szív újsággal. A raktáron maradt régi példányokból vittem egy kazalra valót. Mivel egy támlás padra kiteregetve ingyen osztogattuk a lapot, rekord sebességgel elfogyott egy szálig. Még egyszer fordulnom kellett, hogy a hívek betűéhségét tompítsam.  
Telt-múlt az idő, egyik évben ugyanott, ugyanazon alkalommal szembe találkoztam egy pótkocsi platójával, amelyen a szemináriumból kiselejtezett kötetek sorjáztak. Mivel ingyen elvihetők voltak, elég sokan szemezgettünk a kiadványok között. 
Nem tudom, jól extrapolálok-e, amikor arra gondolok, hogy a máriaremetei ünnepre ezután már nem sajtótermékeket és könyveket fognak vinni, hanem megunt videókat, CD-ket, DVD-ket, mobilokat, e-Bookokat, esetleg használt tévéket, laptopokat.
***
Még mindig karizmák ünnepe. Kilencedikes lehetett fiunk, amikor megjelentek az iskolájuk (EKG, Egyetemi Katolikus Gimnázium) színeiben Remetén. Előbb kötélhúzással foglalkoztak a süvölvények, majd hittantanárukat (Sz. Sz. egyben cserkészvezetőjük) kikötötték egy fához a vastag kötéllel. Egy darabig néztem a Legyek urába illő jelenetet, majd intettem, hogy fejezzék be a műveletet és csomagolják ki a főnököt. Megtették.
***
Remetén rendszeresen találkoztunk régi ismerősökkel. Közülük rajtam kívül ketten fényképeztek. Mindkettőjükről van fotóm. Egyikük engem fotózott, amikor én őt. Milyen „eredeti” ötlet!
***
Visszatérő élményünk egyike, hogy meglátogatjuk a zsíros és lekváros kenyereket készítő alakulatot, s felváltva falatozunk hol egyikből, hol másikból. Majd leöblítjük az ugyancsak rendelkezésre álló üdítőitalok valamelyikével.
***
A pünkösdhétfői piknik során az ég találkozott a földdel, s mi is, no meg sok-sok baráttal, ismerőssel.