Mickey webnaplója

„Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.” (Iz 5,20) Nem tudom, hogy Szathmári Sándor olvasta-e az Ószövetséget, s feltűnt-e vajon neki Izajás fenti kitétele? Mindenesetre a Kazohinia c. kötete második részében a behinek beszédstílusa kaotikus. Az elsőt hátsónak mondják, s idő elteltével középsőnek. Aki túl gyorsan váltja az értelmezést, az könnyen pórul járhat, de aki túl későn, az is az életével szórakozik.
Nemkülönben ismernie kellett Orwellnek, mert vagy Izajástól veszi az „újbeszél” stílusát, vagy a prófétához hasonlóan karizmatikus zseni volt. Mert a Szeretet minisztériuma intézményesített kínzókamrák sorozata volt, ahol a vastag falak árnyékolása mögött az őrületbe kergették azt, aki nem akarta felvenni a politikai hazugságokra épített szófordulatokat és nyelvhasználatot.
Most meg itt a politikailag korrekt beszéd. Egyszer már kifejtettem, hogy gimnazista koromban kaptuk a feladványt: Mi a geller abban a kifejezésben, hogy hatóságilag tilos. A megoldás: Hatóságilag tilos, egyébként pedig szabad. Korunkban megvalósuló analógiája: ami politikailag korrekt, lehet hogy egyébként nem az. Persze politikailag se korrekt, csak a mainstream állítja, és kiközösítéssel jár mást gondolni, kivált pedig mást hangoztatni.
A PC-re szakosodottak számára megismétlem Izajás idézett két mondatát. Nehogy elkerülje figyelmüket a próféta jaj-mondása. Tehát „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.” (Iz 5,20) Hogy stílusos legyek: Akinek füle van hallja meg!
Magam azt remélem, hogy a Nyugaton élő polgárok, ha Szathmárit nem is, de olvasták Orwell könyvét, az 1984-et.
Döntsék el magukban, hogy meg vannak-e vezetve, vagy sem.
Fontos lenne tisztán látni. 
Csak megemlítem, hogy a mainstream felől nézve azt kapjuk, hogy mi vagyunk megvezetve.
Oremus.
***
Fából vaskarikák:
Vasbetontalpfa
Műanyag vállfa
műanyag üveg
szemüveg, ami  ma már leginkább szemműanyag
és a legújabb: csirkemell-sonka.
Talán összecsúszott kétféle testrész? 
NOOORMÁÁÁLIS?

Tegnap egy hirtelen ötlet piszkált, hogy Nagy Ernő SJ fotójához értelmezést adjak.  A kép egy virágot, nőszirmot mutat. Miként választottam elemeire a szót? N. őszi rom. Bevallom nem túl szerencsés értelmezés egy szép virágot mutató kép alatt a jelentése miatt.  A dolog nem hagyott nyugodni. Éjjel többek között Nagy Ernővel álmodtam, már nem tudom, mit. Az ő neve is egy szabályos betűrejtvény. Így lehet megmutatni:
R R stb.
Szeretem a betűrejtvényeket, Pl. a „I” ugye nagy i, azaz nagyi.
Vannak „dög” betűrejtvények. Ilyen pl. az „elé” szócskát tartalmazó: gelte meg (megelégelte) vagy a „mellé”: ny bársony – (bársony mellény)
Ilyen az „-etlen”. szrt – szeretetlen stb,stb.
***
Egy megerősítetlen FB- hír arról tudósít, hogy hány francia templomot gyújtottak fel a közelmúltban:
2019. április 21.: Notre Dame de Grâce, Eyguières-ben
2019. április 15.: Notre Dame Párizsban
2019. március: Saint Sulpice Párizsban
2019. február: Lavaur-katedrális
2019. január: Saint Jacques Grenoble-ban
2019. január: Sacred Heart templom Angoulême-ban 
2018. október: Saint Jean du Bruel
2018. augusztus: Villeneuve d'Amont-templom
2018. július: Sainte Thérèse Rennes-ben
2018. június: Notre Dame de Grâce Revelben
Nem kellene végre befejezni ezt a mániákus pirózást?

A helyesírás liberalizmusát hozta a 2015-ben közzétett magyar helyesírási szabályzat 12. kiadása.
Korábbról úgy emlékeztem, hogy „a magyar címzés megadásánál a Magyar Posta címzésmintái szerint kell eljárni”. A mostani szabályzat már nem is foglalkozik a címzésmintával, de deklarálja, hogy bizonyos szabályokat enyhít, fakultatívvá tesz. 596/6. p. A 602. o.-on azt rögzíti, hogy bizonyos esetekben s különféle okokból sor került egyes szavak írásának a megváltoztatására. Ilyen, hogy a szaknyelvre bízza, hogy ha másként akarnak írni egy szót: pl. első fokú ítélet – elsőfokú ítélet (bírósági gyakorlatban), vagy pl. fekete doboz, ill. feketedoboz (repülőgépen) stb.
Ilyen az egyházi szaknyelv által egybeírtként deklarált szenttéavatás, a korábbi szentté avatás szóval szemben. Egy egyházi témájú kéziratot ennek értelmében javítottam, eltérően a helyesírási szótárakban javasolt írástól. Valakik úgy vélték, hogy rosszra javítottam a jót.
A dolog azért kellemetlen, mert bár liberálisabbak a szabályok, könnyen eshet torz megítélésre a korrektor munkája, mert hiába írható valami többféleképpen, mindig lesznek valakik, akik a másikfajta írásmódot favorizálnák.
Azt gondolom, nem jó a kiskapuk nyitása.
Legalábbis átmenetileg nem.
Ha a közvélemény hozzáidomul a szakemberek által diktált szabadossághoz, akkor majd talán nem tekintik hibásnak, ha egy kötetben kissé szokatlan, de megengedett szóalakkal találják magukat szemben.
Az egyházi nyelvben sok ilyennel találkozhatunk:
Ált. forma             /egyházi használatra javasolt formula (SZIT)
---                           /elsőáldozás    
mozgalom           /(Fokoláre) Mozgalom
Korinthosz          /Korintus   
miatyánk              /Miatyánk
hiszekegy              /Hiszekegy
üdvözlégy              /Üdvözlégy
Érdekes módon a SZIT-füzet nem foglalkozik a három imádságnév kisbetűs formájával (Hogy létezhet-e olyan, amikor a kis kezdőbetűs alak a megfelelő.)
őszentsége            /Őszentsége (pápa)
rituálé                     /rituále
------                        /szent ostya /Szent Ostya/ (Szerintem nincs profán szentostya, csak Szentostya van.)
szentszék               /szentszék  (eh.-i bíróság), de Szent Szék (Apostoli)
tábor-hegyi            /Tábor-hegyi (nem értek egyet vele)
tridenti zsinat        /Trentói Zsinat (ezzel se értek egyet)
Getsemáne-kert    /Getszemáni-kert
Viszont megegyeznek abban, hogy a kat. ünnepek kis kezdőbetűsek legyenek.  A gyakorlatban viszont szereti a Könyvkiadó (SZIT), ha nagybetűs a Karácsony, a Húsvét, a Nagyhét, a Nagycsütörtök, a Pünkösd stb. Ha akarom, igaza van, mert a tisztelet okán minden szó kezdődhet kapitálissal. Én irtom ezeket, különösen a személyes névmások esetén nem Ő, hanem ő, nem Hozzá, hanem hozzá stb.
Ja kérem, nehéz az élet, Bihari! – mondta egykori munkatársam.
Lehet, hogy a korrektorokra gondolt?

Varga sógor beszélt tegnap késő este a kat. radióban. A hit krízisét fejtegette.
Hogy nem látszik meg rajtunk a megváltottság alapvető öröme. 
Az, hogy a keresztséggel beemeltettünk az öröklét várományosainak a sorába.
Az, hogy nem élik meg a hívek valamennyi misén azt, hogy Jézus életét adta értünk, és megjelenítődik egyetlen keresztáldozata minden misén, eljutva odáig, amikor azt suttogja: beteljesedett.
Szeretetből áldozta életét az emberért.
És a hívek nem élik meg, nem hiszik el a valóságát.
Egyszer a Regnumról készült egy bemutató film. Kint voltunk a budai hegyekben. Mise alatt óriási zápor zúdult a népségre. Ennek pesszimisztikus hatása volt leolvasható a résztvevők arcáról. Csupa lelombozott figura. Nem javasoltam a film bemutatását. Mi nem ilyenek vagyunk, hanem csupa dal, csupa tűz, csupa élet…
Ám, a valóság mintha rácáfolna elképzelésemre.
Idén készítettem néhány fotót a fény-liturgiáról, amikor az emberek kezében világít a feltámadást jelképező gyertya. Arcukról az átélt boldogságnak kellene tükröződnie. Ehelyett úgy áll a tömeg, mintha ki-ki arra koncentrálna, hogy jaj, csak el ne csöppenjen az égő gyertya – írtam udvariasan. Valóban megannyi megfáradt arcot mutat a fotó. Mint akiket megviselt az ünnepre való készülődés, vagy csak egyszerűen, mint akiknek „törékeny termetét a tőke megtörte”.
Már többször eszembe jutott, hogy a pap a zsinat óta szembe misézik a néppel.
Mit lát, amikor prédikál?
Mit lát, amikor végignéz a társaságon?
Vajon van-e oka optimizmusra a látványtól?
Milyen a mi hitünk?                
Ezt firtatta SchJ. is, aki azt az evangéliumi jelenetet boncolgatta, amikor a beteg gyermek apja Jézus kérdésére azt válaszolja: Hiszek, Uram. Majd sürgősen hozzáteszi, hogy segíts, Uram hitetlenségemen. Az atya hozzátette, hogy ifj. Gy. M. valláskutatási anyagában szerepel egy meglepő adat. Néhány ember, a misére járók 1–2%-a nem hisz Istenben, nem hiszi az örök életet sem.
Minek jár akkor templomba? - teszi fel jogosan a kérdést a pap.
Minek?    
Hát valahogy így van ez, feleim az Úrban.    

A vödrös locsolkodás képeit jeleneteit nézve az a gondolatom támadt, hogy aki nem kap tüdőgyuszit a hideg zuhanytól, azt megerősíti. Másodjára a szelíd erőszak képét vetítette elém a két oldalról rángatott lányokról és a vödrökkel ügyködő fickókról szóló képsor. Nem kellene abbahagyni egyszer s mindenkorra ezt a fajta legénykedést? Teljesen szembe megy a lovagiassággal, Különösen is az, hogy öten egy ellen. Mi ebben a zenebona?
***
Akkor már inkább az ócska csokoládényuszik. A képet nem rakom ide, hátha védett. Ugye adott a kép, amelyen két meztelen csokoládényuszi beszélget.
Nyuszi, amelyiknek kiharapták az alfelét: – Fáj a s*em!
Nyuszi, amelyiknek leharapták a füleit: – Mi az?
Ps.: Már miséről jövet fel kellett volna tűnni, ami csak a vonaton vált tudatossá bennem, Piliscsabáig és onnan visszautazva a vonaton ugyanúgy nem éreztem bármiféle kölni, rózsavíz, pacsuli vagy parfüm illatát, miként már a templomban sem.
Ekkora a változás?
Senkit nem érdekel már a locsolkodás?
Én nem bánom.
 ***
A terrorista világ „üdvözli” a keresztényeket húsvét alkalmával. Srí Lanka: Eddig 207 halott. Santo subito. Azonnal szent mind az összes vértanú. És a merénylők? Azonnal pokolra kerülnek a pokolfajzatjai? Nem az embernek fontos ez azt állandósuló népirtás. A nyomorult packázások gonoszsága túlmutat az emberi aljasságon. Az ég erőivel dacolnak az alvilág erői. A döglődő sárkány vonaglásai ezek. De még meddig, és már mióta.  
Az utolsó időknek nevezett etap immár kétezer éves. Jézus jóslatai pedig azóta valósulnak: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. És egy másik: Szegények mindig lesznek veletek. De két vigasztaló is van közöttük: Ez a világ elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. És még: A pokol kapui sem vesznek erőt rajta - mondja az egyházról.
És még egy. VD-nél olvasom,amit magamban már többször megfogalmaztam, ha le nem is írtam. Itt őt idézem: A Ferenceseknél tömve a templom. Korábban mentünk, evvel együtt a feltámadási szertartáson már a szokott második helyett csak az utolsó padsorban jutott hely. Gondoltam, ha hátulról golyószóró, tán több golyót felfogunk az előttünk ülők elől. Húsz évvel ezelőtt ilyet leírni felért volna egy hagymázas álommal.
***
Lehet, hogy visszajön a kötőhártya-gyulladásom? Egyelőre megpróbálom tetran kenőccsel a hadakozást ellene. Hátha elég.
***
Délután kiegészül csapatunk a Szombathelyen vendégeskedőkkel.   
Addig gyorsan elmondom: - Ezek sose látogatnak el hozzánk.
Azoknak pedig, akik nem ismerik apósom anyjának, Vali mamának a történetét, dióhéjban elmondom. Vali nénivel együtt laktunk már ifjú házasokként. Fia, Pista rendszeres időközönként eljött s segített, ahogy tudott. Egy ilyen látogatását követő 20 perc elteltével az akkor más nagyon idős mama megszólalt: Ez a Pista igazán jöhetne már, sose látogat meg engem.

Laci atya (Varga László pp, Laci sógor):
„Alleluja! Engedjük megtörténni, ami már megtörtént személyes húsvétunkkor. A keresztségünkben örök életet kaptunk. Elkezdődött a mennyország bennünk. Mire várunk? Gyakoroljuk!”
Ezt találtam a FB-on ma reggel, amikor elkezdtem keresgetni valamiféle kapaszkodó után, amire felfűzhetem mai posztomat. Keresgettem, mint a gyerekek a kerti fűben nyuszinyomok után kutatva. Az elmúlt években készült húsvéti felvételeim egyikén jól látszik a csokin nagy betűs felirat: PALEO. No hiszen! Ez már a 21. század.
Találtam még a FB-on II. J-P. pápa szellemében készült húsvétköszöntő mondatokat több tucat nyelven.
T. felrakta a Pilinszky-verset, aminél nehéz alkalmasabbat találni.
Most nem találkoztam viszont a szovjet-orosz anekdotával, ti. hogy a pártgyűlésen-kongresszuson ortodox-húsvétkor a páttitkár feláll és kijelenti: Hrisztosz voszkresz.  A gyűlés résztvevői habozás nélkül rávágják: Voisztinu voszkresz!
Tegnap vásároltunk.  Mondom T-nek: Íme, az ajándék: Neked Ambroxol, nekem Strepsils. Az Ambroxol biztosan hatásos köptető, mert van a nevében X-betű.  
Visszatérve a húsvéthoz, próbálom követni VL fenti lélegzetelállítóan meghökkentő és mégis igaz mondatát. A Feltámadott jóvoltából teljes biztonságban élhetünk a jövőnket illetően. Élje, éljen, éljen, és éljünk mi is. Tényleg, mire várunk?
***
Készítettem egy képet a fény-liturgiáról. A templomkánkban már mindenkinek a kezében gyertya ég. Szerencsésebb lett volna a kórusól fotózni, hogy valamennyi fénypont előjöjjön. A kép félhomályban álló embereket mutat, akik mintha attól tartanának, hogy lecsöpög a gyertyaviasz.
Mehr Licht!
Mire várunk? Gyakoroljuk – mondta főpásztorunk.
Örvendjetek, vigadjatok, mert ím, az Úr feltámadott…  énekeltük 52 éve a húsvéti beatmise kivonulási énekét. Oh when the Saints go Marching in… dallamára írt szöveg a beat-mise menedzselésén fáradozó Zöldi Sándor(†) abonyi plébános munkája. Ide másolom, mert jól kifejezi az ünnepet:
1.Örvendjetek, vigadjatok,
mert ím, az Úr feltámadott,
Szent hitünknek ez ad új erőt.
Íme, igazat mondott!
2.Hiszem Krisztust, boldog vagyok,
hisz ő az élet Szent Ura!
Hiába tör reánk a gonosz,
nincsen rajtunk hatalma!
3.Hadd zengjen hát vidám dalunk,
győzelmes húsvét ünnepén!
Ha hű leszek hozzád, ó, Uram,
véled feltámadok én!
4.Hozsanna száll (Halleluja), szent glória (Halleluja)! 
Szívünk csak néked énekel.
Feltámadt Jézus, Isten Fia,
végy magadhoz égbe fel!
A dolog érdekessége, hogy a youtube-on érsekvadkerti katolikus, nagybányai baptista, és egy Napraforgó nevű gyermekkórus előadásában is meg lehet hallgatni, egyik helyen mint „népszerű ifjúsági dal” szerepel a műsorban.
Hát mi örvendtünk és vigadtunk ... 47 éve is, mert ezen a mozgó ünnepen tartottuk lakodalmunkat.
Akkor még nem tudtuk…
Hogy mit nem tudtunk?
Semmit se tudtunk.
Azt se, ami jó volt,
azt se, ami rossz volt.
(életszerű volt – életszerű van – és életszerű lesz).

Nagypéntek állami ünneppé avanzsált. Tegnap a szertartás 15-h-kor kezdődött. Az énekkar próbált, a ministránsok úgyszintén. Én is próbáltam énekelni, de túlságosan rekedt vagyok hozzá. A passiót négyen olvasták a szokásos leosztásban. A történet felolvasása után nyugalom szokott belém költözni. Immár bánthatatlan a Megváltó. Tisztességgel eltemették. Ez a mélységes belső béke, már-már megrendülés idén nem volt olyan hangsúlyos, mint korábban. Bár ismerem a János-passiót, nagyon kellett az értésre figyelnem, hogy ne essem ki az események egymásutániságából. Nagyon kellett figyelnem, mert csak én vagyok régi, hallásom már nem a régi.
***
Viszont néhány tételt meghallgattam Heinrich Schütz Máté-passiójából. Ezt volt szerencsénk énekelni egykor (A királyi többes onnan, hogy feleségem is énekelte - a női kórusszólamot.) Legjobban a kezdő kórust szerettem, amely méltósággal hömpölygött, mint egy folyam víztömege: „A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedése, mint azt megírta e könyvben minékünk Szent Máté.”
És a vége két kórusa: „Lásd, mi jól tudjuk, hogy e népcsaló mit mondott, még mikor köztünk járt: Én harmadnapon újra feltámadok. Ezért te mondd ki, a síron őrség álljon! Három nap őrizzék, mert jöhet titkon sok tanítvány, ellopni őt. A népnek azt hazudná: feltámadt a sírból. Ez újabb álnok csalás, rosszabb, mint az első.”
A zárókórus megismétli a méltóságos hömpölygést, amilyen hangvétellel indította is a komponista a művét:
„Téged áldunk Krisztus, aki érettünk
fönn a kereszt fáján kínhalált szenvedtél.
Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk.
Szánj meg minden bűnöst most és örökké!
Kyrie eleison,
Christe eleison,
Kyrie eleison!” 
Így megy át a húsvéti feltámadásába a nagyhét eseménysorozata szombat este.
***
Nemrég temettünk egy fogyatékkal élő fiatalembert. Míg élt, mi tudtunk többet a világról. Most, hogy jobb létre szenderült, hasonlíthatatlanul többet tud mindnyájunknál. És jól van ez így! Nyugodjék békében, örömben odaát!
Nem ma jutott eszembe, de eddig nem akartam leírni.
***
Részletek egy Konrád György (94) brácsaművésszel készült interjúból:
- Nekem hülyetelefonom van (szemben mások okostelefonjával)
- A brácsások ismerik a legtöbb brácsás viccet: „Minden hegedűs jó brácsás, de nem minden brácsás jó brácsás.”
- Ma nem a zene a lényeg, hanem a technika – mondja. Tele van a világ virtuózokkal, akik nem törekednek, hogy visszaadják, amit a szerző írt a kottába. Nem jelenik meg előadásukban a zene tartalma. (Van igazsága.)
- Amikor egyetemmé lett a zeneakadémia, Banda Ede azt mondta Kovács Dénesnek:
Dénes, téged lefokoztak. Ő megkérdezte: - Miért?
Mert eddig DIrektor voltál, most meg csak rektor.
- 90 év felett Pablo Casals normálisan játszott. Mieczeslaw Horszowski 100 évesen koncertet adott. Azt mondta: A kezem tudja a dolgát, a fejemben a kotta… egy problémám van csak: Hogy jutok el az öltözőből a zongoráig!!!?
- Nem mindenki ilyen szerencsés. A kitűnő hegedűs, Yehudi Menuhin az utolsó idejében borzasztóan játszott – jegyzi meg a sokat tapasztalt zenésztárs.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Mi Atyánk, aki bennünk is vagy… gondolom meg napjában,
s gondolom meg a párizsi tűzeset kapcsán.
Leégett a Notre Dame.
Sokan úgy vélik, hogy lám, az Isten ujja.
Erős figyelmeztetés.
Erre azt mondom, hogy nem zárható ki.
De ha igaz, hogy „nem esik le egy szál hajatok se az Isten tudta nélkül”, akkor minden idők minden helyén é minden történésében ott az Isten ujja.
Ha igaz, amit Pál apostol hirdet, miszerint „benne élünk, mozgunk és vagyunk”, akkor nem véletlenül dobol bennem az a spirituálé szövege gimnazista korom – tehát mintegy ötvenöt év óta –, amelynek a szövegét idemásolom:
/ Ha reánk tör a homály, / ne fájjon, ami fáj, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd//
/Az ég, a föld, a világ mind az / ő szent kezén, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/ És kedves neki / minden szegény, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének a / szívemben./     
/ Ó mondd, csoda-é, hogy a / szívem dalol, / övé az ének a szívemben /
/ A Krisztus a koldusig / így lehajol, / övé az ének a / szívemben. /
/ Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének / a szívemben. /
Ezzel az énekkel kívánok bensőséges várakozást és boldog húsvétot.
…mert „megfeszíttették, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada”: „Krisztosz voszkresz.”
Krisztus feltámadt!
***
Húsvét előtt lemostam az ablaktáblákat.
Úgy éreztem, hogy ennek meg kell lennie.
Javult a kilátás.

Kocsi utolsó takarítása a tűlevelek tanúsága szerint több mint egy éve történt. Domi unoka egyszer az oviból jövet a hátsó ülésről rászólt a sofőrre: Nagypapa, vidd el az autót a kocsimosóba, mert piszkos a szélvédőüveg. Oda nem vittem, de a garázs előtt lecsutakoltam. Végtére is nem vihetek egy koszladt járgányt a gumishoz gumicserére. Lehet, hogy ma a legutolsó abajgatása volt a kocsinak. Már nem nekem való a kocsicsutakolás.
Tudtam, hogy az idei év a mecerák esztendeje. Úgy is van: Június 15. forg. eng, lejár.
Augusztus 23. a jogosítványom is lejár.
Lassan az autó is lejár? A rozsda eszi. Gondoljátok meg, p.-k. Hát hova vezet ez?   
Nekem is vannak sajátos kopásaim, rozsdásodom is. együtt vénültünk meg az autó és én. A Colt üzembe helyezési éve 1997-ben volt. tehát 22 éves a kicsike. A kutya egy élv alatt öregszik annyit, mint egy átlagember hét év alatt. Egy kutyaév tehát hét emberév. Nem tudom, hány emberév felel meg egy utcán tartott autó autóévének.
úgy érzem magamat, mint a regénybeli Charlie, aki az egérrel, Algernonnal versenyez, melyikük talál ki előbb a labirintusból (Daniel Keyes: Virágot Algernonnak).
A Mitsubishi tán két évre kap forgalmi engedélyt, ha jól viseli magát. Hetven múltán, azt hiszem, hogy jó esetben én is két évre kapok vezetési lehetőséget. Ha közbe nem jön valami. De utálom ezt az eufemisztikus szófordulatot: „ha valami történik vele”. Szeretném jól hátba vágni az illetőt. Beszéljen úgy, mint a rendes emberek. Ugyan mi történne a balladai homállyal körülírt illetővel, akivel történik az a valami. tudom én, hogy a halálról nem illik beszélni, miként arról sem, hogy kinek mennyi a havi vagy éves jövedelme.  De akkor is.
Nem tehetek róla, nekem sok mindenről Karinthy jut asz eszembe. Igen, mert minden témát megírt előlünk. Ezt is (vö. Tegezés c. kroki), amelyben ugyi addig kerülgetik a forró kását az egymást rosszul ismerők, ameddig egyikük el nem unja a pengeélen táncoló puhatolódzó és célzásokkal operáló, már-már nagyon kínossá váló csevegést, és jól hátba vágja a másikat ráordítva, hogy szervusz, kérlek szevasz, szia.      

A Notre Dame pusztulását ki-ki végignézhette a tévécsatornákon. Szembetűnő volt a megközelítések sokfélesége. No, nem a tűzé, az állhatatosan ropogtatta a gerendákat s a huszár-tornyot. „Tök égő” volt a látvány, jut eszembe nem egészen ildomos módon a szleng. 
Az emberi mentalitás sokféleségét lehetett tetten érni, és ez a legizgalmasabb talán a pszichológiáját (esetleg szociológiáját tekintve).
Ahogy NY-ban az OMG hangzott el a leggyakrabban, itt a Mon Dieu talán.
A legtöbb ember kezében mobil, és zavarban vagy a látványtól lenyűgözve, de millió és egy fotó és videó készült akkor és azóta is.
Az emberek az arcukon néma döbbenettel tekintettek a dómra, amely nonstop égett.
Más csoport letérdelve imádkozott.
Egy harmadik csoport az üdvözlégyet énekelte.     
Készültek olyan fotók is, amelyen néhány ember felröhög. Hogy a ker. hit iránti gyűlöletből vagy zavarában, azt nehéz lenne leolvasni az arcukról ilyen messziről. Mindenesetre a kommentelők elég sarkos véleményt alkottak a vigyorgókról.
Készült olyan felvétel is, amelyen mintha egy kaftános-turbános férfi mászkálna a mellvédek egyike mögött. (Biztos felgyújtotta a templomot.)
Magam is megjegyeztem egy orosz bejegyzés kapcsán, hogy az orgona oda lett. (Ez csak részben igaz. A fő orgona látszólag megőrizte teljes épségét. Ám volt még egy, egy kisebb. Az elégett (állítólag).
No és az írásos elemzések.
Nem ez volt az első eset.
Isten ujját kell látni az előfordulás miatt. Nem turistalátványosság egy templom, hanem áldozatbemutató hely.
Megjelent Macron elnök is, aki mindenkit biztosított, hogy felépítik a Notre-Dame-ot.
Azonnal megjelent egy vélekedés, hogy ő gyújtatta fel, hogy elvonja a társdadalom figyelmét a sárga-mellényesek miatti afférról.
Mások megjegyzik, hogy az ereklyéket és az Eucharisztiát sikerült kimenekíteni.
Volt, akinek az tűnt fel, hogy a főhajó aranyszínű keresztje teljes épségben várta a másnap hajnalt.
Megint mások megjegyezték, hogy a vízköpő ördögfigurák nem sérültek meg.
A közéleti és egyházi szereplők nyilatkozataikban empátiájukat fejezték ki. 
Párhuzamosan megindult az adományozási vonal a felújításra.
Sok gazdag és szegény nyilatkozott arról, hogy tehetsége szerint kész segíteni.
Így a magyarok is: Szijjártó munkát és pénzt is ígért a franciáknak.
Még néhány ezer sort írhatnék a véleményekről, magatartásokról, de mint tudjuk, ez egy poszt.
Fogunk még találkozni a szaksajtóban a legkülönfélébb elemzésekkel, és méltán, mert Párizs megér egy misét, a N-D súlyos balesete pedig egy alapos elemzést a lélektanászok részéről.
***
Karinthy egy krokijában balesetről ír. Ott is összehordanak hetet-havat, van ott ajjaj! felkiáltás, megjegyzések, részeg volt, pampukálni kell, stb. ellopták a pénztárcámat…     
Lélektana van a rendkívüli eseményeknek, különösen az ekkora tragédiáknak. Valóban katarzist okoznak, eltérő érzelmeket fakasztanak az eltérő emberekben.