Mickey webnaplója

Van nekünk egy veretes szép nótánk, aminek a szövege itt áll. Kár, hogy a kottája nincs mellékelve, mert dallama is nagyon jó. Nem mindig sikerül, ami ebben az esetben igen: dallam és szöveg egymásra találtak, egymást erősítik. Rihmer Zoltán pedig vette a fáradságot és átültette szép latinságúra a dalszöveget. Ezzel mintegy beemelte a katolicitás világába, hiszen minden földrész papsága valamennyire bírja az egyébként holt nyelvet. Így lett a magyar dal a világegyház szerves részévé.       
A magyar eredeti:
Itt jelen vagyon az Istennek Fia,
itt jelen vagyon feláldozott Bárány,
itt jelen vagyon erős, igaz Isten:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon mi édes teremtőnk,
itt jelen vagyon a mi közbenjárónk,
itt jelen vagyon vigasztaló társunk:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon út, igazság, élet,
itt jelen vagyon a mennyei fölség,
itt jelen vagyon fényes világosság:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon váltságunknak napja,
itt jelen vagyon bűnünk megrontója,
itt jelen vagyon szeretetnek lángja:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon a mi vigasságunk,
itt jelen vagyon őrizőnk, oltalmunk,
itt jelen vagyon lelki bátorítónk:
a Jézus Krisztus.

Adja minékünk az ő szent országát,
hogy megláthassuk szentséges lakását,
angyali karból tiszta szép orcáját
és ő szent Atyját.
Amen.

Latinra fordítva:

Hic adest praesto, en, Filius Dei,
hic adest praesto Agnus immolatus,
hic adest praesto Deus fortis, iustus:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto dulcis et creator,
hic adest praesto noster intercessor,
hic adest praesto comes consolator:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto Via, Veritas, Vita,
hic adest praesto maiestas caelestis,
hic adest praesto clarissimum lumen:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto sol redemptionis,
hic adest praesto peccati destructor,
hic adest praesto flammula amoris:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto laetitia nostra,
hic adest praesto custos et tutamen,
hic adest praesto animi firmator:
Dominus Iesus.

Qui nobis donet regnum suum sanctum,
ut videamus tectum eius sacrum,
angelos inter radiantem vultum
Patremque summum.
Amen.
Amit szeretnék hozzátenni, az előzőekhez, hogy a Stille Nacht világkarrierjét annak köszönheti, hogy Silent Night is lett belőle, azaz a vezető világnyelvre áttették a szövegét. Mennyire szeretném, ha ugyanezt tenné valamelyik tehetséges angolos a Gárdonyi Géza alkotta karácsonyi énekkel, a Fel nagy örömre kezdetűvel. Megismerné és boldogan fújná az egész világ angol szöveggel.   

Ma éjjel pozitívet álmodtam, el is felejtettem azon nyomban. Hajnali 3-kor felébredve, majd visszaaludva a következő egy órában negatívat. Bezzeg erre jól emlékszem. Történt, hogy szemorvoshoz mentem. Talán a belgyógyász kérte, hogy tegyem ezt. Mindegy. Wartburggal mentem valahova az Orczy térre. A Fiumei út környékén leparkoltam, felnyitottam a csomagtartót, és kiteregettem a korábbi leleteket. Aztán mentem a vizsgálatra. A morgó medve jellegű orvos belekukkantott a szemem fenekébe, olvastatott, ahogy kell mindenféle számokat, majd elmagyarázta testi állapotom alakulásainak összefüggéseit, és megállapította, hogy ha így élek tovább, meg fogok halni. Még mondta tovább is, én meg magamban, ha másképp élek, ugyanez lesz a vége.
Még valami homályos folytatás is volt. Alagsorban kerestem az orvost, az asszisztenst, de nem találtam. Kimegyek. Az autót sem találtam. Nem estem kétségbe, ara gondolva, hogy van még egy másik autóm is, a Mitsubishi Colt. Erre felébredtem, ahelyett, hogy megnéztem volna, nincs-e írásos utalás arra, hogy rossz helyen parkolván elszállították a kocsit az erre szakosodottak, ahol aztán baksisért átvehetem. Már mindegy, ez történt, nincs Wartburgom, csak Mitsubishim, és kész.
***
Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi… szól a furfangos nóta. Nálunk is ez a helyzet.
Fenn a falon, lenn a földön, a plafonon, az erkélyen, a garázsban, a gardróbban, asztalokon, minden polcon, fogasokon, a fregolin, kanapékon, a párkányon, hűtőtetőn, fiókokban, dobozokban, szekrényekben, tetejükön, kutricában van egy kicsi. Utóbbiból felhozunk szivacsokat, mert hétvégén meglátogatnak minket Zs.-ék.
Apropó szivacs. Nem tudom kihagyni, hogy meg ne említsem. Egy német menekültszállító hajó neve SEA WATCH. Ez az a szivacs, amely felszívja az Európába kívánkozókat fedélzetére.  Mi tagadás, találó neve van. Bár Obama elnöknek is találó neve volt: Barack O. Hiába magyaráztuk neki, hogy van magyar jelentése a nevének, csak legyintett rá. Elnök volt, nem nyelvész.

   

A korrektor így morog magában: Az ő szamárságaikat átjavítom – az én szamárságaimra. Ha tévednék, volna tökéletes mű. De nincs.
A blogger meg így óg-móg: A mások szamárságainak olvasásába belefáradtam. Könnyen lehet, hogy mások az én szamárságaim olvasásába fáradtak bele.
A nagypapa (én) így dohog. Korábban szinte bármikor elengedhettem egy visszatérő szöveget, amikor a fiatalok éppen nem tartózkodtak nálunk: „Ezek soha nem látogatnak meg minket.” (Persze nem volt igaz. De úgy éreztem, mint Vali mama (85) egykor, aki a fia távozása után negyed óra elteltével emlegette: „Ez a Pista soha nem látogat meg engem.”) Hogy összeköltöztünk, okafogyottá vált mormogásom. Pedig milyen szívesen köszörültem a nyelvem egy-egy ilyen szólással.
***
Állapotom. A koromhoz képest jól vagyok – mondta a kéményseprő, és mondom én is. A humoristával együtt is mondom röviden: Jól vagyok. Minek részletezni?    
***
KF Fb-beli szösszeneteiből:
- Az igazi sznob Bartókról mer társalogni anélkül, hogy egy általa készített festményt vagy szobrot látott volna.
- Egykor én is női testben rekedt férfi voltam, de aztán anyám megszült, mondja egy kigyúrt alak.
- Gyermekszáj. egyik gyerek: Nektek van híres rokonotok? másik gyerek: Nem akarok dicsekedni, de hallottam, hogy apukám Istent atyjának hívta.
- A pálinka infarktust okozhat, ha véletlenül leejted az üveget.
- A Biblia nem szorul rá, hogy újra írják, a világ szorul arra, hogy újra olvassa.
- Tudtad, hogy Chuck Norris meg tudja varrni a felhőszakadást?
- Ha Pestnek van Kispestje, Egernek miért nincs kis egere? (Mert túl van Hatvanon.) Kieg. a gőzmozdonynak sincs kis mozdonya, mert rézből van a fütyülője.
- Bemenni a gyerek szobájába olyan, mint látogatás az IKEÁ-ba. Csak beugrasz körülnézni, és kisétálsz 8 bögrével, 4 tányérral, 3 tállal, 2 tálcával, pár darab törölközővel és néhány evőeszközzel.
- A vörösbor élvezetének a titka: Bontsuk meg a palackot, hagyjuk kicsit lélegezni, s ha úgy látjuk, hogy nem lélegzik, lélegeztessük szájon át.    
- Férfi a nőhöz: Megnézhetnélek meztelenül? A nő válasza: Igen, de nem fogsz fázni?
- Porból lettünk… és porrá leszünk: Na, én azért nem törülök port, mert hátha valaki olyan, akit ismertem.
- Mit kell szedni, hogy lefogyjunk? ... A lábainkat.
- Van riasztó az autóban? ... Igen, a műszaki állapota.  
***
Levi vicce: Tudod, hogy alakult ki a zsiráf? Úgy, hogy Chuck Norris pofon rúgott egy lovat.    
 
  

 

Két novellás könyvet fogok a hónom alá, hogy elvonuljak olvasni. Egy rövid krokit elolvasok, de a következőbe belealszom. Majd átnyergelek a Magyar szólások és közmondások könyvére. Ez meg ébren tart! Hát hogyne, hiszen mondatról mondatra tornáztatja agyamat: Melyik tetszik, melyik durva, melyik elavult, melyik hivatkozás homályos? Mai posztomat megint nekik szentelem. Szinte csak szólásokban utazom, közmondásokban alig:
Leesik az álla. Ma másképp mondják, de ugyanúgy meglepetés értelemben: A pofám leszakad. És még azt mondták: Hanyatt esik a meglepetéstől: Ma így mondják: Dobott egy hátast. Illetve: Lement hídba.
Ugorgyunk! – mondaná Pósalaky úr.
Nem esik messze az alma a fájától. (Közmondás) Néhai kollegám átköltötte saját gyerekeire alkalmazva: Nem esik messze a citrom a lótól.
Barom ember a maga almát piszkítja. (km.) De nem azt az almát, hanem a fészkét, ágyát.
Egyes szólásokat ma egyáltalán nem ért az átlagember. (Én se) Egy ilyen: Kend az az Alvinczy? Te vagy az a híres? jelentésű volna.
Angyal volnál, ha nem sz*nál! – mondja a legény a lánynak enyelegve. Az biztos, hogy egy ilyen mondat lerángatja az embert a fellegekből.
Átesett az anyja kínján. Értelme: gyereket szült. Nem gondoltam, hogy az „anyád kínja” a szülés.
Nagyon él ez: Apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng, azaz lobbanékony a gyerekcse.
Nézzük tovább! Itt jön 3 közmondás:
Az aranyból sem lesz pénz, ha nem verik. Felhívás a szigorú nevelésre.
Hallgatni arany (beszélni ezüst, teszik hozzá újabban) Én meg legújabban kiegészítem: Írni bronz?
Aranykereken forog a törvény. Mindig így volt. (Olvasom, hogy fr. bíróság a hírhedt-híres pénzembert kétévi börtönre ítélte valamikor. Csak éppen szabadlábon van azóta is.)
Ott is arat, ahol nem vetett.  (rég.) jegyzi meg a könyv. Biblia, mondom én.
Ha egyik arcát megütöd, a másikat is odatartja (rég.) jegyzi meg a könyv. Biblia, mondom én.
A bolond is ott ugrik, ahol árok nincsen. (km) Örkény I. megírta: A tábornok a fák árnyékát véli ároknak, s ugrál keresztül rajtuk.
Hogy ász makk ász? – mondták valaha, ma ezt hallom: Mi a hányás, öreg? És még: Mi a répa van veled?
Keresztülesett rajta, mint az egyszeri asszony a lakodalmon. Sokszor elég nehéz ez a keresztülesés.
Asszonyból mindig jobb a kisebb. (rég.) – jegyzi meg a könyv. Morus Tamás, mondom én.
A könyvben feltűnően sok szólás szól az asszonyokról (90 db), nemritkán verésre utalva. A szerzőnek legyen mondva, hogy minden esetben megjegyzi: „elavult felfogás szerint”.
Delibaratum (Sic!) Átányon, hogy a diák gyalog járjon. (Az elhatározták értelmű szó helyesen deliberatum). A magyar szereti az idegent keverni a magyarral, és szereti a versformát is. Pl. Alea iacta est, igyunk egy kanna szeszt, vagy: Nekem mondod, apádnak, hogy füle van a szamárnak.
Azt hiszi magáról, hogy ő az Atyaisten?! Utóbbi változatok: Azt hiszi, hogy ő fújta a passzátszelet. És még: Azt hiszi, hogy ő nyalta kerekre a holdat.  
Én nem hiszem magamról ezeket, ezért itt most abbahagyom.

Másodszor fordult elő, hogy átküldött kész cikkem eltűnt. Az elsőt csak újra fel kellett adnom, ám a tegnapit ma újra írtam. Tegnap azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy elküldtem cikket, amelyen a késő esti órákban dolgoztam. Nem volt ennyire sürgős a dolog, de úgy gondolkoztam, hogy holnap (azaz ma) sem leszek okosabb, ezért jobb, ha rögtön leírom, amit gondolok. Mivel nyom nélkül elillant az anyag, ma újra nekiláttam azzal a kétséggel, hogy ma még olyan se lesz, mint először, ahogyan azon frissiben kipattant belőlem. Szerencsére nincs összehasonlítási lehetőségem, mert csak a mai áll rendelkezésemre.
***
Durva korunk durva és morbid vicce:
Azt mondja a pszichiáter a páciensének: Írjon levelet az összes haragosának, majd égesse el őket.
Az ember visszatér a pszichiáterhez. Úgy tettem, ahogy mondta. Elégettem őket. S most mit csináljak a levelekkel?  
***
És még egy – a Rogers-módszerről: Páciens (P) Pszichológus (PS)
Rendelő az ötödik emeleten.

Ps: Mi a panasza?
P: Rossz a kedélyállapotom.
Ps: Önnek rossz a kedélyállapota. Értem.
P: Sokszor elmerülök a negatív érzésekben.
Ps: Értem, ön elmerül a negatív érzésekben.
P: És akkor kedvem lenne az öngyilkossághoz.
Ps: Értem. Olyankor kedve lenne az öngyilkossághoz.
P: Most is le vagyok lombozódva.  
Ps: Értem. Ön most is le van hangolódva.
P: Mindjárt kiugrok az ablakon.
Ps: Értem, ön mindjárt kiugrik az ablakon.
P: Meg is teszem (odarohan az ablakhoz, kiugrik)
Ps: Értem, ön meg is te… Jézus, Máriaaa!!!
***
Egy góbé-vicc:
A góbé most jött az állatkertből. Mesél Mózsi bának.
Láttam ottan zsiráfot.
Oszt millen állat az? - kérdi Mózsi bá. 
Mózsi bá, van magának lova?
Van.
Nahát az éppen olyan, csak hosszú a nyaka.
És még mit láttál?
Zebrát.
Oszt millen volt?
Mózsi bá, van magának lova? 
Van, fiam.
Nahát ez éppen olyan, csak csíkos a teste.
Oszt még mit láttál?
Láttam polipot.
Oszt millen állat a polip?
Mózsi bá, van magának lova?
Van, fiam.
No, hát ez egyáltalán nem olyan, mint a lova.  
***
Reggel jégpáncélon indultunk misére. Jó félóra elteltével visszafelé meg kásás havon közlekedtünk. Ilyen tempóban még nem váltották egymást frontok.  

Amikor elindultunk, esett az eső. Amikor vásároltunk, esett a hó, amikor hazafelé jöttünk, havas eső esett. Amikor megérkeztünk, zörgött az ónos eső a kocsi tetején. Most, hogy kinézek a francia balkon fölött, havazik.  Nehéz elgondolni, hogy az ólomszínű felhők felett süt a nap. Pedig ez az igazság. Kicsit olyan ez, mint a kárpátaljai ember esete, aki soha nem költözött el a lakóhelyéről, mégis négy-öt ország fennhatósága alá tartozott élete során. elvárható-e tőle, hogy érzületileg minden állam tagjának tekintse magát? Alighanem nem. Ha másért nem: egy anyanyelve volt, a többit legfeljebb érti, de nem anyanyelvként.
***
Mániákusan szeretem a humort. Mégis meglep, hogy Zelk Zoltán jó tréfának tartotta, hogy az alkotóház lakóinak a folyosóra tisztításra kitett cipőit összecserélte, majd sürgősen távozott még éjszaka, és hazafelé jókat mulatott azon, hogy az ébredők körében mekkora zavar keletkezik, mert keresgélniük kell saját lábbelijüket.
Tegnap hallottam egy jó viccet, de elfelejtettem. Ma olvastam egy rosszat: Íme.
Két rendőr barkochbázik.
1. Tárgy?
2. Igen.
1. Lehet vele telefonálni?
2. Te hülye, egy hamutartóval?
Ha ezeknél komolyabb témára akadok a nap folyamán, még jelentkezem.

Vasárnap van. A szó vásárnapból vagy az orosz feltámadt értelmű voszkresz szó áthallásából jön. Majdnem mindegy. Az orosz vaszkreszénye a húsvétra emlékeztet. Húsvétkor így köszönnek egymásnak: Krisztus feltámadt! Mire a köszönés fogadása: Valóban feltámadt!
Akik az olvasót mondják, tudják, hogy vasárnap az első titok ez: Aki feltámadt a halálból, vagy régiesebben: aki halottaiból feltámadt. Hogyan is fogalmaz Pál apostol a korinthosziaknak írt első levelében?
„Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” (1Kor 15,14–20)
Hát így állunk. Így indulunk neki minden vasárnapnak, ha nem is mindig tudatosan, mindenesetre a páli igazságot elfogadva.
***
Eddig nem éltem a fotógrafika lehetőségével. Tegnap azonban kivételt tettem. Kellett volna nekem (nekem?) egy templomtorony, mögötte-fölötte a nappal. De mivel nem tudok a környékbeli házak tetejéről fotózni, a nap meg későn kel, nem jön össze ez a kép. Nosza, éltem a fotógrafikai eszköztárral: Vettem világos színeket, és odabiggyesztettem a napot, ahonnan sütnie kellene. Úgy jártam el, mint ahogyan Chuck Norris tette volna. Ha ő egyszer elhatározza, hogy a napnak keleten feljebb kell lennie, akkor a nap keleten feljebbre fog emelkedni az égen. Ezt próbáltam a magam szerény tudásával realizálni.
Felteszem a muris fotót a napi FB-bejegyzésem mellé.       

Azt álmodtam, hogy feleségem biztat: Miért nem veszek egy új autót? Kérdésén elgondolkodtam, majd megpróbáltam kifejteni, hogy miért nem. Eddig autóra az eltelt 40 év során – ha a vételárat tekintjük, nem költöttem két milliót összesen. Egy Trabit megörököltem, egyet 20 000-ért vettem, egy Wartburgot 25 000-ért, egy Skodát 100 000-ért, egy másikat ugyanennyiért, végül egy Coltot 1 200 000-ért. Ez 1445 mFt. Egy új kocsi ára ennek a többszöröse. Túl a magas bekerülési áron azért sem vennék új autót, mert folyton attól tartanék, hogy meglovasítja valaki. Márpedig nem akarok félni. Aztán az is igaz, hogy Coltom húz, mint az igavonó. Immár húsz éve.
***
Hajnalban egy rakás Fb-bejegyzést olvastam. Nem akarok sokat időzni az olvasottak értékelésével, egyet emelnék ki. Már sokadszor olvasom, hogy a testi betegségek valamiféleképpen a szeretethiányról árulkodnak. Nem vonom kétségbe, hogy van összefüggés a testi tünetek és a szeretethiány között. Mégis azt gondolom, hogy a kérdést eddig Nemeshegyi SJ-től hallott maxima közelíti meg legjobban. Először meglepett a válasza, amikor hallottam tőle: „Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára.” Lassacskán ülepedett le bennem mondásának igaztartalma. Avagy mi magyarázná meg annak a szenvedését, aki nélkülözéseket kénytelen elszenvedni,
mert gyerekkorában háborús területen él,
mert nincs szüleinek, így neki se napi betevő falatja,
mert kegyetlen szokások elviselésére kényszerítik,
mert öröklött betegségben szenved,
mert elkap egy makacs fertőzést,
mert prostitúcióra kényszerítik,
mert szervkereskedők hálójába keveredik,
mert eladják rabszolgának,
mert éhbérért dolgoztatják végkimerülésig,
mert vétlen balesetet szenved maradandó egészségkárosodással,
mert…
Az ártatlanul szenvedők áldozatok. Közülük is Jézus szenvedett a legártatlanabbul. Nem véletlenül kérdezi: „melyik jótettemért akartok megölni”? Vagy a passió elején: „Miért ütsz. Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha meg jól, akkor miért ütsz?”
Krisztus nagyon szeretett, mindenkinél jobban szeretett, és halálra kínozták. Ő fizette tehát a legnagyobb árat a szeretetért. Aki áldozat valamilyen okból, bántalom, betegség stb., valamiképpen szenvedése a szeretet ára lesz – akaratán kívül.
Ennél tovább nem jutottam a szenvedésről, betegségekről gondolkozva.        
Hiszem, hogy végül minden jóra fordul, csak ki kell várni.
***
Még az foglalkoztatott, hogy mi a csodának kell akkora bürokrácia a civilizációkban. Arra jutottam, hogy alapjában véve az általános bizalmatlanság és félelem mozgatják a lepapírozások hálóját. Miért kell nekem beutalóval szakorvoshoz mennem engedélyért, hogy egyféle vérhígítót kaphassak egy újabb évig, amikor mindenki tudja, hogy nem vagyok meg nélküle, és a háziorvos lekérhetné a kezelőorvostól az igazolást. Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü.
Nincs jó válasz.
Aztán azt gondoltam, hogy a madár, de minden állat is, vízum és útlevél, személyi igazolvány és újraoltási bizonyítvány nélkül közlekedhet az államok között: Ha repülni tud, akkor a vasfüggöny ellenére is. Erre ember nem vállalkozhat csak a halálban. Akkor bottal se érik utol, kicsúszik a mindenféle bizonylatok világából, és átrepül az irgalmas Szeretet honába.
Végre szabad lesz.
PS. T. Á. írja, hogy nincsenek hálóban az eü-intézmények. Sorry. Öreg hiba. Hát legyenek! Azért ha akarnák utol tudnák érni egymást. 

Tegnap jól látható fejlődés állt be kicsi lányunokánk mozgáskoordinálásában. Huzamosabb ideig megtartotta álltó helyében az egyensúlyi állapotot. Még nincs egy éves. Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál…
Persze nincs ebben semmi rendkívüli. Azonban attól még csoda, ha nem is különleges.  Csoda, hogy belső késztetése van arra, hogy álljon. Csoda, hogy erre némi gyakorlás után képessé is válik, miként minden korcsoportjába tartozó kicsike.
Az, hogy képesek vagyunk állni, bár hétköznapi valóság, nem is olyan magától értetődő.   
Azért nem az, mert roppant összetett művelet eredménye a kitartó állás képessége. „Az egyensúly idegrendszeri kapcsolata úgy jön létre, hogy a helyzetérzékelő szervből (három félkörös ívjárat a fülben) az ingerületet a kétnyúlványú neuronok axonjai (a VIII. agyideg) juttatják a nyúltagyon a hídon keresztül a középagyba. A középagy magja kapcsolatban van a gerincvelőn keresztül a vázizmokkal, szemmel és kisaggyal. Így válik lehetővé az egyensúly megtartása, a szemmozgás és a fej mozgásának kiegyenlítése. A talamuszból az agykéreg fali lebenyének elülső alsó részébe kerül az információ.” Még megjegyzem, hogy az ívjáratokra ható ingerületekre végső soron a láb finom izmainak tucatjai reagálnak, lehetővé téve, hogy megtartsa egyensúlyát az ember.  
Azt hiszem, hogy az ember biológiája rettenetesen bonyolult és finomhangolású. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden részletében hétköznapi csoda.
Visszatérve a pici lányka teljesítményére, érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire ösztönös tevékenység ez az állni tudás. Ha kérem, hogy álljon, azonnal lecsüccsen, mert bizonytalan a dolgában. Ám ha valami leköti az érdeklődését, „elfelejti”, hogy még nem tud állni, és huzamos ideig képes megtartani az egyensúlyi állapotot.
***
Nem is tudom, hogy miért foglalkoztat ez a kérdés, mikor egész mást ünnepelünk. Az egyházban ez a nap a pálfordulás ünnepe, amikor is a damaszkuszi úton őt érő látomás hatására a Krisztus-hívőket üldözőből Krisztus-követő lett. Magánéletünkben pedig Levi unokát ünnepeljük, aki ma hét éves. Első ajándéka az, hogy kigyógyulófélben van, amennyien alábbhagytak magas láza, és egyéb vírusos influenzás tünetei. Isten éltesse hát őt, ha lehet kitűnő egészségben!

Nemeskéri Kiss Margit könyvében találtam ezt az anekdotát. „Nagyapám rokona volt Almásy Manó, aki nagyon szerette a szép dolgokat, bújta az antikváriumokat, de fogához verte a garast. Egyszer nagyon megszeretett egy szép és bájos fiatal nőt ábrázoló festményt. Hetekig alkudott rá, és egy szép napon, amikor odament, hallja, hogy egy dúsgazdag bankár megvette.
Akkor járt Pesten egy nemzetközi jótékony egylet bizottsága, melynek elnökségében benne volt a bankár, Manó bácsi és nagyapám. A bankár estélyt adott és erre az elnökségnek is kénytelen kelletlen el kellett mennie. A bankár a vendégeit büszkén vezette végig fényűző lakásán kincseit mutogatva. Egyszer csak megáll ama bizonyos női arckép előtt, és rámutat. »Ez a nagyanyám!« Mire Manó bácsi a fejét kicsit oldalt hajtva mondja: »Igen, igen, ezt jól ismerem, pár nappal ezelőtt majdnem az én nagyanyám lett – de túl drága  volt!«”
***
Még mindig irritál a kötőhártya-gyulladásom, amiből a kapott cseppek jóvoltából lábadozom. Nem győzök pislogni, hogy élesen lássak pl. egy szöveget. Tegnapelőtt én olvastam a misén a szentleckét. Viszonylag jól ismerem a Bibliát, és ez néha nagyon jól jön. Leírva ez volt: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez a remény”. Homályosan úgy látom, hogy burgonya szó áll a szövegben. De hát nem hiszek a szememnek, és – nagyon helyesen – a horgonya szót használom.
***
Nyelvelek:
Keveri - helyes,
keverje - nem helyes.
kavari - nem helyes,
kavarja - helyes.
Így tanulj meg magyarul.
***
Esti misén
Hallom: íme Krisztus teste,
veszem ekkor Krisztust este.
***
Egyszer ez jutott eszembe. Így ingázik András Imre jezsuita szociológus Budapest és Bécs között:
Hétfő reggel autójának az ajtaját bécsuki,
Volánhoz ül András Imre, úti célja Bécs UKI.
(Munkahelye volt odakint az UKI.)