Mickey webnaplója

Mi változás történt? Egy játék neve, amely a messzi gyermekkoromba visz vissza. Valaki körülnézett a szobában, majd bekötötték a szemét, és valamit elvettek, áthelyeztek, vagy valamit behoztak pluszba.  Az illetőnek a kendő levétele után ki kellett találnia, hogy mi változás történt.
Az egyik Bud Spencer-film adott jelenetében fordul elő, hogy Terence Hill beóvakodik a lallalázó kórusba. A karmester felnéz, valami gyanús neki, de nem jön rá a változás okára, miszerint a kórus bővült egy fővel.
Van aztán, hogy nem is lehet változásról beszélni, mert lényegében nem történik változás.
A mai perikópa arról szól, hogy egy ízben Jézus a kafarnaumi zsinagógában szombaton meggyógyít egy fél kezére béna embert. „Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.” NB.: A farizeusok és a Heródes-pártiak egymásnak ellenségei voltak.
Alkalmazzuk korunkra az esetet.
Adva egy kormány, amelyik teszi a dolgát legjobb tudása szerint. Nem mondom, olykor csetlik-botlik, de az vesse rá az első követ, aki tökéletes.
Adva van a víz és a tűz, az olaj és a szigetelő anyagok pártja, és közös akarattal nekimennek, mert egyesíti őket a közös szándék: Kerül, amibe kerül, ki kell csinálni a regnáló kabinetet. Hogy miért? Bródy régen megválaszolta: Nem a szeretet hatalma, hanem a hatalom szeretete.
És közös nyilatkozatot tesznek, hogy egy életük, egy haláluk, véghez viszik akaratukat.
Ma tehát éppen úgy fenekednek a hatalomért az egymással szemben álló ellenzéki pártok, mint kétezer évvel ezelőtt.
Ha a két kort, a két történést összevetem, azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben végül is nem történt semmiféle változás.

Ma Lackfi János versét posztomban is megosztom. Aki már tegnap olvasta már FB-oldalamon, attól elnézést kérek.
A csomag Telemann törékeny cuccokkal!
Ne tessék odaVerdi!
A postás Csajkovszkij sajna alkohoLiszt.
Muszáj sietni, a nyitvatartási idők Kurtág.
A főposta egy hatalmas Kodály,
ahonnan mérgesen Penderecki.
Csak úgy Schütz a dühtől.
Na Purcell, interneten is lehet csomagot Haendelni.
Berakod a Kocsárba, azt kész.

Persze prózai előzményi voltak már: 
Operában: Mascagni, mascagni. 
Éppen azt nem szabad: itt mászkányi. 
Io Puccini. 
Puccúnyi se szabad.
Mon te verdi: Rágyújthatok?
---
Most kilóra lehet a CD-ket venni. 
Akkor kérek egy fél kiló Lisztet
***
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történet, elég hosszú, amelybe városnevek voltak beleszőve. Pl. Szabadka itt most dohányozni? A legnagyobb sajnálatomra nem találtam meg. Helyette kiegészítem posztomat néhány magyar településnévvel, „angolra” ferdítve.
Szarvas – Very Bad Iron
Hévíz – Hey Water
Kölked – Your Naughty Child
Visznek – They Take You Away
Baja – His Problem
Rákos – Very Sick
Szeged – Your Nail
Csorna – He Would Steal
Tata – Grandfather
Mogyoród – Your Testicle
Ajka – Her Lips
Tolna – He Would Push You

:)

Száz éve született Prokop Péter. Képei, prózái vázlatosak, sokszínűek impressziókat feldolgozók. Lehet, hogy meg kellene venni vagy kölcsönözni. Érdekes az életpályája.
***
Zelk Zoltánnal összezárva. Ő a könyv lapjain, én meg őt olvasva. Álljanak itt az ő megállapításai:
„Világűr meghódítása? Olyan ez, mintha valaki fölemelne egy marék homokot a Szaharában, aztán fölkiáltana: Tenyeremben van az egész sivatag!”
Visszasírja a kávéházakat: „…miért múlt el a kávéházak világa, miért kell most, ha külön asztalnál is, mégis szinte egy asztalnál ülnöm idegen emberekkel a szoba nagyságú eszpresszóban.”
Zelk, a kutyabarát: „…a mesében Isten, mikor az állatokat teremti, megmondja nekik földi sorsukat is. Ha én most átírnék egy ilyen mesét, ebben a mesében Isten így szólna a kutyához:  – Azért teremtettelek, hogy őrizd az ember házát, vigyázz az ő nyájára, együtt élj vele otthonában, mert az állatok közül te leszel az ember barátja. …Te leszel a legboldogabb élőlény a földön, mert szívedbe ültettem a szeretetet.”
Még röviden megjegyzem, hogy nem szereti az ünnepeket, mert az emberek mesterségesen viselkednek. Talán innen VD közönye is az ünnepek iránt.
***     
Egy mondat a szólások köréből.
„Könnyű annak táncolni, akinek az apja hegedült.” Örökségből jól élni – ezt jelentené, de engem nem ez érdekel. Én nem táncoltam életemben összesen tíz percet se, viszont hét évig hegedültem. Fiunk viszont jól táncol. Hogy miért könnyű neki? Nem vitás: Mert én hegedültem!

- Nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van, ősszel esik az eső, soha sincsen jó idő – tartja a csasztuska.
- A nap melegen süt. (Die Sonne scheint warm.)
- A kutya ugat. (Szobáka lájet.)
- A kutya ugat, a karaván halad. 
- Ez már csak így van.
- Ha valaminek meg kell lennie, annak meg kell lennie.
- Télen havazik.
Lehet, hogy közhely, de igaz. Havazik, sőt újra havazik. Nálunk kevéssé, de Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államok egyes részein nagyon.
Lavinaveszély. A figyelmeztetés elhangzott, óvintézkedések megtörténtek, mégis jó néhány halott.
Csúszós utak; a nagy havazás miatt csaknem ellehetetlenült a közúti közlekedés. Azért van. Meglehetősen sok a halálos baleset. Sok az összecsúszás, az árokba csúszás. Lehetett tudni, hogy ez lesz a vége, ha mégis kocsiba ülnek az emberek. S tényleg.  
A havazás kapóra jött: Ideírom a szólásokat, közmondásokat, amelyek róla szólnak.
- Feltetszik a hava (holdkóros)
- Felütött a hava (megharagudott)
- Megadjuk, ha a havast eladjuk (azaz sose)
- Ha hó lesz, fehér lesz. (nocsak)  
- Hó hátán is megél.
- Hol van már a tavalyi hó?
- Vigye el az Isten, mint a tavalyi havat! (ne is lássam többet)
- Elmegy, mint a tavalyi hó. (nyomtalanul elmegy)  
- Sok hó, sok búza. Jó termést ígér a sok hó.
- Fehér, mint a hófalat.  
- Máma hófuvatag, holnap süt a nap. (borúra derű, bánatra öröm)
- Ez az idei hó hidegebb, mint a tavalyi (naná, ha tavalyi rég elolvadt).

Gerjesztett puccskísérletektől hangos civilizációnk egyre piszkosabb környezetet kreál mindennapjaink megéléséhez. Sokakat meg lehet venni kilóra, és sokak mennek le kutyába, hogy mindennek elmondják azt, ami korábban szent volt, érték volt, pozitív valóságelem volt. Ez egyébként nem az én kitalációm, pontosan megrajzolják Orwell könyvei az Állatfarm és az 1984.
Abban az időben, amikor olvastam, el nem képzeltem, hogy ezek a kegyetlen fantáziával megírt könyvek egyszer hétköznapjaink valóságává jegecesednek.
A megrendezett durvaság kezd elharapózni, és nem látom még, hogy mikor fog megállni.
Hogy mitől fog vagy nem fog, azt sejtem.
Bécsben mielőtt kitakarodtak onnan az oroszok, a lakosság imák sokaságával fordult az ég segítségéért, és megkapta. A világfelfordító törekvések megállítására ma sincs különb eszköz ennél.
Lehet, hogy négyszer annyian adnak át rossz hírt, mint jót, az értékeket vivők, vallók a felső segítséggel mégis legyőzhetetlen szövetséget alkotnak. Így volt ez már Mózes idejében is. (Bár Mózes a harc közben elfáradt, de imára tárt karjait két ember tartotta, hogy el ne lankadjon.)
Szerintem ma is így van ez. Nyitott szívvel kérjük az egek Urát, hogy tegyen rendet anarchikus állapotokat elszenvedő civilizációnkban.
Nincs az a hatalom, amely vele szembeszállhat, ha ő valamire elhatározza magát.  
Minket pedig állapotszerűen az a jó érzés vehet körbe, hogy biztonságban vagyunk, hogy szeretett bűnösök vagyunk, hogy minden átok visszahull azok fejére, akik kígyót-békát összehordanak a velük ellenkezőkről. Mert ne felejtsük: a bűn magában hordja büntetését.
Optimizmusunk a reménytelenség látszata ellenére alapos.   

Elsősorban is Isten éltessen titeket, Margitok, Margók, Gitták, Margaretek, Margitkák, Margókák, Manyikák, Macusok, Gittácskák, Gitusok, Grétikék, Grétik, Gréták, Margiták, Margariták, és egy kicsit Riták is, akinek a neve a Margheritából jön rövidüléssel.
***
Hogy az este az embernek leragadnak a szemei – rendben van. De hogy ha reggel is leragadva találja őket, akkor baj van. Mi tagadás, ma az én szemem se kívánt megnyílni. Ez bizony kötőhártyagyulladást jelent. Nem akkora öröm, de amit muszáj, azt muszáj. A szemorvos megerősítette a tényt. Kétfélét írt fel. Tetran kenőcsöt és egy csepegtetőt. Bár a magyarban az –andó, -endő kerülendő, utóbbi dobozán a következő szöveget olvasandhattam: A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! Legfeljebb 25 fokon tárolandó. Állítva tárolandó, használat előtt felrázandó!
Itthon nekem szegeztetett a kérdés: Hol szedtem össze ezt a többnyire gyerek-betegséget? Rövid válaszom: Nem tudom. Kicsit hosszabb az az, hogy a kemo egyik mellékhatása éppen a szememet érintette. A kezelés során és utána is folyamatosan csorgott a könny a szememből. No nem sírtam, csak könnyeztem. Ez a folyamat nem is állt le igazán. Ez a nedvesség kaphatott infekciót. Mondjuk úgy, hogy megyek az utcán, és szembejön velem egy kötőhártya-gyullasztó baktérium, és megkérdezésem nélkül beleszáll a szemembe. Miután előbb-utóbb viszkető érzésem támad, megmasszírozom a szemgolyómat, amitől aztán szétspriccelnek a gyorsan szaporodó egysejtűek, sőt immár fertőzött kezemtől átdzsambáznak a másik szemembe is. Hogy mikor történt mindez és hogy hol – ne kérdezd. Tudja a fittyfene.         
***
Finom kávét iszom itthon. Nicaraguai fajta Flores del café. A FAIRTRADE keretében kerül forgalomba, ami nagyjából azt jelenti, hogy a termelőtől közvetlenül az eladóhoz kerül minden köztes lánckereskedelmi termékdrágító csapdát kikerülve. Termelő, kereskedő, vevő. Jó ízű, telt aromás fajta ez, és kb. kétszer olyan drága, mint az, amelyet kvázi rabszolgákkal termeltetnek, és amelyen egy csomóan meggazdagodnak, ameddig a mi asztalunkra kerül.
Ami nekem fura, éppen ebben áll. Rendben van: kapja meg a tisztes hasznot a termelő és a kereskedő is. De hát miért kerül kétszer többe, mint azok a fajták, amelyeken a lánckereskedelem tagjai meggazdagodnak. Ki érti ezt?

Szólások és közmondások
Az „eb ura fakó! – E bura fakó” páros arra indított, hogy kicsit körülnézzek az O. Nagy Gábor nevével fémjelzett Magyar szólások és közmondások c. kötetben. Mindjárt az elején megállított egy mókás közmondás: „Ha nem adok, te haragszol, ha adok: én is.” Szellemes, ha nem is feltétlenül igaz. Úgy tartják, hogy sok közmondásnak, szólásnak van egy ellenpárja is. Pl. „Szemesnek áll a világ.” Szerintem szemtelennek még inkább.
Aztán az is visszaköszönt, amit gyerekkoromban sűrűn hallottam: „Könnyű, mint az ágyba sz*ás”. Ennek a szólásnak is az ellenkezője igaz tapasztalatom szerint. Aki kórházi kiszolgáltatottságában már ágytálazást vett igénybe, szerintem cáfolja a dolog könnyűségét.       
„Megveti az ágyát” (pl. a pálinkaivásnak). Ezt más, szellemes összefüggésben ismerem. „Megveti az ágyát, mert nem veti meg az ágyát.”
Most vissza az elejére! A hangzók központosítása megváltoztathatja egy állítás értelmét.
(Nem) hasad a pad,  [mármint alattad]
(ha)     hasad apad.
Ugyancsak kedvemre való a következő szólás: „Hogy vártunk! Hatan nyomtuk az ajtót.” Vagy ez:
„Áldás, kegyelem, ezt a kis bort lenyelem!” És még egy közmondás:
„Minél alázatosabb, annál gyalázatosabb!”
Olvasás közben belefutok az „alant” szóba. Ha az alul szónak fölül a párja, akkor az alantnak a fölönt volna a megfelelője, ami viszont egyáltalán nem áll. Igaz, hogy a fölönt-nek értelme van: Pl. fölönt (felönt) a garatra.
Tovább olvasva a gyűjteményt, megakad a szemem egy szóláson: „Jól hozzáláttak az aldihoz.” Értelme: Jól elfenekelték, merthogy az ALDI ebben az esetben nem üzletláncot jelent, hanem ülepet.
Olyan igaz, mint ahogy itt állok. Ezt tagadó formájában ismertem: „Ha nincs igazam, ne tudjak innen elmozdulni.” Magamban kuncogtam és relativizáltam: „Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni.” 
PS. Lehet, hogy még írok néhányszor e témáról folytatólagosan.
***
A Magyar Nyelv Szóvégmutató Szótárának a fülszövege szerint a szótárt a különféle nyelvi játékok kedvelői is használhatják. Nos, akkor használom.
Kiszámoló
Áfonya
dagonya
burgonya
tohonya

Tarhonya
koponya
mácsonya
kocsonya

Krimiballada
Kilenc kedvenc kéjenc védenc lelenc Bukfenc ínyenc bérence kredencét felélte.

Ma reggel kevésbé nyomasztó álomból ébredtem. Valamiféle disszertációt készítettem, és azt kellett (volna) megvédenem. Aki felvezette elképzelt beszédemet, elkérte azt a vázlatot, amiről az én előadásom szólt (volna). Nekem nem maradt (volna) ép és eredeti gondolatom. Szerencsére eszembe jutott, hogy rápillantsak a digitális óránkra. 4,36-ot mutatott. Épp ideje volt hát felkelni, hogy immár ébren csendesedjek el a következő háromnegyed órában. Érdekes módon álmomban rendszerint aktív dolgozó vagyok. Felébredve pedig rádöbbenek, hogy semmiféle kötelezettségem nincsen, a magam gazdája vagyok, és azt kezdem időmmel, amit akarok, illetve: ami telik még tőlem.  
***
Egy címlap fotónak kellene elkészülnie. Harangtorony, vagy út – napsugárban. Ilyenem nincs a fotók ezrei között. Ma meg nem jött össze a dolog. Az apró helyi templomtorony a helyén volt, de a napot felhő takarta. Így napsugaras utat se találtam volna. Bár az is kérdéses, hogy ez a minitorony, és ezek a lakótelepi utak elég hatásosak-e a kétségtelenül hatásos nap mellett.
***
Lapozgatom a Larousse-t. Érdekelt, hogy miért Citroën, miért Renault és miért Peugeot a három francia autómárka neve. Honnan a három elnevezés? Megtaláltam a lexikonban: Mindhárom névnek ember a gazdája, három autógyáros iparosról van szó. André Citroën (1878-1935), Armand  Peugeot (1849-1915) és Louis Renault (1877-1944) konstruktőrök voltak, akik szaktudásukkal elindítottak egy-egy márkát. Amerikában sokan foglalkoztak és foglalkoznak ma is autógyártással, és sokan el is buktak a kegyetlen versenyben. Hol van ma egy Studebaker, de talán a Bentley is a múlté. A három francia pedig – úgy látszik – tartja magát.  
***
Csend. Ma Remete Szent Antal emléknapja van, aki kivonult a sivatagba, hogy életéből kizárja a civilizációs zajokat. Sugárzó emberré lett az ingerszegény környezetben. Az olvasmány a választott nép pusztai vándorlásának egy epizódjáról szólt. Az evangéliumi szakasz egyik mondata: Jézus „elhagyatott helyeken tartózkodott”. A prédikációban elhangzott, hogy napi 20 perc befelé nézés és csend megteremtése szükséges rohanó világunkban is, ahol a lélek megnyugszik és befelé figyel. Ezt erősítette meg egy bejegyzésben Vecsei H. Miklós is. 
Hát akkor csend legyen!

Álmodom. Arról álmodom, hogy éjszakáimat álom nélkül töltöm. Azért álmodom erről, mert újabban furcsa álmaim vannak, amelyek inkább ne lennének. Gyerekkoromban visszatérő álmom volt, hogy mégis van biciklim, de mégse tudom használni, mert a pedáljai lent lógnak a tengelyen. Nem tudom hajtani. Egy másik álmomban volt autóm, méregzöld színű, és valamiért a padlásunkhoz vezető lépcsőfeljáróban őriztük. Hogy hogy jutott oda, ne kérdezd. Ám ellopták. Én meg kerestem, míg fel nem ébredtem arra, hogy ugyan nincs autóm, de nem is lopták el.
Újabban visszatérő módon jelentkezik egy jelenet: Valahol vagyok, ahonnan haza akarok menni, de nem ismerem fel, hogy hol vagyok. Remélem, hogy jön egy villamos, ami majd elszállít egy ismerős helyre, ahonnan már ismerem a járást. vagy megérkezik a földalatti.
Mi jöhet még?
Buszra vagy vonatra fogok várni az ismeretlen helyen?
Ma meg megint autósat (?) álmodtam. Kaptam valakitől egy Trabantot, amellyel felkerestük egyik kedves ismerősünket, hogy megnézzük a lakását. De ahol leparkoltam, ott nem találtam többé. Szaladgáltam föl-s alá, még a házakba is becsöngettem. Egy helyen azt tanácsolták, hogy beszéljek a taxisokkal, akik talán látták, hogy ki kötötte el. Mint mondták, nem lehet csodálkozni azon, hogy valaki meglovasította. Ma sokat ér a papírjaguár, kinyitni egyszerű, elég jó helyen az ajtóba rúgni. Indításához sem kell más, mint rövidre zárni a gyújtás vezetékét. Nem csoda, hogy lába kelt.
Én nem fogadtam meg az okoskodók tanácsát, Inkább felébredtem. Igaz, hogy nem került meg a Trabant, de a ház előtt áll az öreg Mitsubishi Colt. (Kinéztem, hogy tényleg itt áll-e, és igen.)
Hamar felkeltem, és főztem egy adag illatos kávét, hogy jobb legyen a kedvem.
Alvás elleni tablettám még nincs itthon, az esti ima viszont kitér rá:
A gonosz álmok fussanak
És minden éji képzelet,
Az ellent kösse meg kezed,
Testünket hogy ne rontsa meg… 
Hát legyen így.
Amit ígérhetek: Adott esetben majd jó álmaimról is beszámolok. Így kívánja a tisztesség.

Szent Pál írja: „Tudok bővölködni, és tudok szűkölködni is.” A most olvasott könyv főhősének, Nemeskéri Kiss Margitnak az önéletírása (Emlékeim) igazán jól tükrözi a páli mondást. Igen kacifántos életsorsában ő maga is tud bővelkedni, és ha kell, keményen szűkölködni is. Ez a szívós nő egy ízben elkíséri keresztanyját az egyik bajor gyógyfürdőbe, Kissingenbe. Amint írja a grófnő: „Itt a világ legkülönbözőbb részéről gyűltek össze a pénzes emberek, valódi és képzelt betegségeikkel. Láttam, hogy ők igazán »szegény gazdagok«”: az asszonyok hisztériások, a férfiak pedig neuraszténiások. Eszembe jutott, hogy futárútjaimon több órás gyaloglások után milyen jó étvággyal ettem kenyeret és szalonnát. Ezek az emberek turkáltak a legfinomabb ételekben. Azután néha puszta földön aludtam, ezek meg mind álmatlanok. Unnak mindent, és amit pénzért meg lehet venni, azt megveszik. Mind ezek megerősítettek abban, hogy a pénz nem ér sokat!”
Így valahogyan.
A szerzőnő az országcsonkítás idején szökött át és vissza a román határon, és hozta-vitte az erdélyi politikai információkat. Lélekjelenlétének köszönhetően egyetlen alkalommal se bukott le. A háború során és futárszolgálata idején sokat nélkülözött, de sose panaszkodott.
Erre nevelték koragyermekkorától kezdve. Mindezt csak azért írom le, mert érdekes példája annak, az arisztokrácia tagjai éppúgy különfélék, mint az egyéb rétegekhez tartozók. Sokan helytálltak, és mivel különböztek magatartásukban, tartásukban az átlagtól, többnyire olyanfajta irigységgel és meg nem értéssel találkoztak, mint annak idején Krisztus.
Fogyasztói társadalmunkban, a jóléti társadalmak tagjai – az átlag – mintha a fürdőhely gazdagjait követné: „unnak mindent, és amit meg lehet venni, azt megveszik”. Az írónő figyelmeztetése hangosat szól korunkban: „A PÉNZ NEM SOKAT ÉR.”