Mickey webnaplója

Humor tegnap 
Móra tárcáit olvasom, amelyeket a Szegedi Naplóban helyezett el. Írásai humorosak, olykor vitriolosak is. Idézek két cikkéből: „Az Isten áldja meg a hivatalos lapot, hogy végre közölte a koronázási kitüntetéseket…. Többen beleőrültek a kétségbe, hogy hátha Boda Dezsőből mégse lesz báró, és Schönborn-Buchheim Frigyes Károly Ágoston grófné, Szül. Dentice-Frasso hercegő nem kapja meg az Erzsébet-rendet…
Balogh Dezső, Bárczy István és Boda Dezső „teljes elismerésben” részesültek, de nem lettek se grófok, se bárók… Úgy képzeljük, hogy mikor vérpróbát vettek a kitüntetettekből, az övékét nem találták elég kéknek, hanem egész közönséges polgárpirosnak… Ha dögrováson volnánk, nem mulatnánk magunkat e kedves és finom gyerekjátékokkal, amelyek mindig a nagyszerű őskort juttatják eszünkbe, amikor csak az fűzhetett rézkarikát az orrába, akinek ez különös érdemeinél fogva megengedtetett… ordókból a magunk formájú millióknak is jut ebben azt országban... Avagy nincs-e meg nekünk is mindnyájunknak a keresztünk, …amelyet persze nem a mellünkre, hanem a hátunkra rak a hivatalos lap.” (Mindenféle keresztek Sz. N. 1917. január 20.)
„…Tömérdek fölfedezést köszönhetünk a háborúnak…Az iskoláinkban egész 1914 nyaráig azt tanították, hogy a krumpli csak megtömi a gyomrot, de egyáltalában nem táplál. Példának egyenesen az ír parasztot hozták fel: Azt nézzétek meg, fiúk – innen Magyarországról –, hogy zörög minden csontja! Az mind a sok krumplievéstől van. Hanem szeretném látni azt a hazafiatlan professzort, aki most mer ilyesmit tanítani. Hát van a krumplinál különb táplálék a világon? …Nézzétek meg az ír parasztot, az háromszáz év óta azon él, és tisztán ennek köszönheti, hogy az a gonosz Anglia még ma sem bírt vele. Ám… nem kívánatos, hogy a tudomány a gyaluforgácsról és a tetőmoháról is kimutassa, micsoda tápértékek rejtőznek benne, amiket az emberiség eddig nem méltányolt…” etc. etc. (Tavaszi zöldség, Szt.N. 1917. márc 4.) 
...és ma (KF a FB-on terjeszt)i:
TÁBLA AZ ALASZKAI NEMZETI PARK BEJÁRATÁNÁL:  
„Minden látogatónak, kötelező kis csengettyűket magával hordani, hogy a medvéket elijessze. Ezenkívül ajánlatos a medveürüléket megfigyelni, mivel ez jelzi, jár-e grizzly a környéken. A grizzly-ürüléket könnyű megkülönböztetni a többitől, mert kis csengettyűk vannak benne.”  

Igaz, hogy nem igaz – harsogta egykor matematika tanárunk, ha nem tetszett neki a végeredmény. Mostanában több apropóból is beugrott Pogány János elhíresült mondása.  
A FB-on néhány méretes kép fehérre festve. Áll előtte jó néhány alak, és próbálja a lehetetlent, az artisztikumot felfedezni a falon függő fehér semmiben. Olyanok ezek a képek, bármi legyen is a címük, mint a mesebeli király új ruhája.  De mintha nem volna senkinek bátorsága felkiáltani meztelen a király… Pedig a három fehérségnek csak egy méltó címe lehet: Polgárpukkasztás. Ha hinni lehet a hírnek, dollármilliókért kelt el ez a falon függő semmi.
Kicsit erre hajaz az a sokfajta foto shoppal adjusztált fénykép, amely már-már expresszionista hatást mutat. Ez olykor persze megengedhető, reklám és plakátcélok esetén szinte elvárt, de a valóság tükrözésére kevésbé alkalmas. Addig érdemes fokozni egy kép kifejező erejét, ameddig nem válik visszatetszővé. A színek, formák túlhangsúlyozása akár szürrealista álomba is ragadhatja a szemlélőt, anélkül, hogy értesülhetne róla, milyen volt egy-egy táj, egy-egy arc a felvétel készülésekor.
Egy határig az ember megpróbál azonosulni a látottakkal, de eljön az a hatásfokozás, amikor önkéntelenül felkiált: Igaz, hogy nem igaz. Ne már!

Jelenlét és viselkedés
Karinthy Frigyestől származik a gondolat: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Ez jutott eszembe ma reggel a misén. Ha a miséző bemegy a templom szentélyébe, akkor ember. Ha bemegy az Isten oltárához, akkor pap. És annyira pap, amennyire észleli Isten jelenlétét a templomban.
A kettős gondolat arról szól, hogy ha egyedül vagyok, akkor elengedem magamat. De ha más is jelen van, akkor, ha tetszik, ha nem, viselkedni fogok. Na, mármost. Ha a pap viselkedik, mégpedig úgy, ahogy az élő Istennel való találkozás megkívánja tőle, akkor annak a gesztusait észlelik a hívek is, és be tudnak kapcsolódni az áldozati cselekménybe. Amikor M. a Nyolc Boldogság közösségről pozitívan nyilatkozik, teljesen nyilvánvaló, hogy ebből él meg valamit, ami tetszésére van.
Ha a pap teológus, Istenről beszél, ha a misztikus az Istennel beszél, s hogy mire jutott, abból fog valamit megosztani a hallgatósággal.
A misén részt vevők is akkor jutnak élményhez, ha észbe veszik, hogy az isten házában vannak. Valaha a mise a lépcsőimával indult. A felelgetős zsoltározás kezdőszavai: Introibo ad altare Dei, ad Deum, qui laetificat iuventutem meam… bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat…
Nem volt ez az invokáció rossz kezdés.  

Sok jó ember kis helyen elfér. Hogy mennyire vagyunk jó emberek, nem az én dolgom megítélni, de a hétvégén lakásunkban három család tizenegy tagja aludt, ébredt, étkezett, szólította meg egymást, sétált a Duna-parton, s kereste fel a Máltai játszóteret, az tény. Utóbbi helyről most nem hoztam könyvet, bár szemeztem egy francia nyelvű szociológia témájú zsebenciklopédiával. (Hogy mit keres a gyermek-könyvmegállóban, nem igazán tudom.) A 87 m2-es lakásban tehát 7,9 m2 jutott egy főre. Leggyakrabban használt jelzés a psssszt volt. Úgy érezhettük magunkat, mint egykor a Sixtus-kápolnában, ahol a teremőrök tíz másodpercenként pisszegtek ránk. Meg is jegyeztem, hogy ezeknek ereszt a fejük. Egyebekben hogy képzelhető el, hogy a kápolnát zsúfolásig megtöltő embertömeg néma csendben nézegesse a freskókat. Különben is, ha valakik csaknem folyamatosan pisszegnek, már eleve nincs csend. Őket a zaj, engem a pisszegés zavart.
Hogy a szomszédainkat mi zavarta, hála Istennek, nem hozták tudomásunkra.  Hiába állapítom meg, hogy sem mi, sem a szomszédok nem hibáztathatók amiatt, hogy részben aktív, részben passzív részesei a hangicsálásoknak; egyedül a vasbeton épület hangszigetelési hiányosságai a felelősek az áthallásokért. Azért mi egész hétvégén pisszegtünk, hátha csendesebbre fogják a mieink a hangoskodást.
Szép volt, jó volt a találkozás. Zs.-nak megtetszett egy könyv (Zelk Z. ÉS-ben közétett írásaiból egy kötetnyi válogatás). Nekem megtetszett, hogy neki is tetszik, szívesen nekiadtam. Ami mindkettőnknek tetszhetett, a költő retró-történetei, amely a szoc. időkbe, tehát fiatalságunk idejébe visznek vissza, és az, hogy a kerek sztorik közérthető formában fogalmaztattak meg.
Magam nem maradtam olvasnivaló nélkül: Móra tárcanovelláit olvasom, amelyeket újdondászként a Szegedi Naplóba írt kb. az 1. vh. idején. Meglehetősen kritikus még ebben az időben. Csípősen oda-odavág az éppen regnáló kormánynak.
 Nekem ő ma történelem, és érdekes innen visszatekinteni a 100 évvel korábbi társadalomra. Milyen volt az akkori szegénység, milyenek a kilátások, mennyire nem sejthette az író, hogy újabb, még sokkal borzalmasabb világégések jönnek.
Remélem, hogy ezután már nem jönnek.
Bár a kilátások nem túlságosan biztatók.    

Minden hónap 25-én üzenetet küld Mária az egyik látnoknak, és minden hónap 2-án üzenetet kap egy másik látnok, Mirjana. A legutóbbi közlés olyan szépséges volt, hogy ez alkalommal teljes terjedelmében megosztom-posztom mai adagjában.  Íme a szöveg:
„Drága gyermekek! A Mennyei Atya szeretete és jósága kinyilatkoztatásokat ad azért, hogy növekedjen a hit, hogy értelmezzék, hogy békét, biztonságot és reményt adjon. Drága gyermekeim én is így, a Mennyei Atya irgalmas szeretete által, mindig újra mutatom nektek a Fiamhoz vezető utat, az örök üdvösségre vezető utat. De – sajnos – sok gyermekem nem akar meghallani, sok gyermekem tétovázik… én mindig, az időben és az időn túl magasztaltam az Urat mindazért, amit velem és általam tett.
Fiam önmagát adja, a megtört kenyérben veletek van, az örök élet igéit közli veletek, hogy elvigyétek mindenkinek. És ti, gyermekeim, szeretetem apostolai, mitől féltek, ha Fiam veletek van? Ajánljátok fel neki lelketeket, hogy Ő lehessen benne, titeket pedig a hit és a szeretetet eszközeivé tehessen.
Gyermekeim, éljétek az Evangéliumot, éljétek a felebarátaitok iránti irgalmas szeretetet, de mindenekelőtt a Mennyei Atya iránti szeretetet éljétek. Gyermekeim, nem véletlenül vagytok együtt. A Mennyei Atya senkit sem vezet a másik emberhez véletlenül. Fiam lelketekhez szól. Én a szívetekhez szólok. Édesanyaként azt mondom nektek, jöjjetek velem, szeressétek egymást, tegyetek tanúságot. Ne féljetek példátokkal védelmezni az igazságot, Isten Igéjét, amely örök és sohasem változik. Gyermekeim, aki az irgalmas szeretet és igazság fényében munkálkodik, az mindig égi segítséget kap, és nincs egyedül.
Szeretetem apostolai, a többiek között benneteket mindig rejtettségetekről, szeretetetekről és derűtökről ismerjenek meg. Veletek vagyok. Köszönöm nektek.”
Először azt gondoltam, hogy még mást is írok, de nem teszem. Annyira él a fenti gondolatsor, hogy nincs gusztusom megzavarni egyéb mondandókkal. Majd talán holnap jöhet minden más, ami bennem rekedt.

Van nekünk egy veretes szép nótánk, aminek a szövege itt áll. Kár, hogy a kottája nincs mellékelve, mert dallama is nagyon jó. Nem mindig sikerül, ami ebben az esetben igen: dallam és szöveg egymásra találtak, egymást erősítik. Rihmer Zoltán pedig vette a fáradságot és átültette szép latinságúra a dalszöveget. Ezzel mintegy beemelte a katolicitás világába, hiszen minden földrész papsága valamennyire bírja az egyébként holt nyelvet. Így lett a magyar dal a világegyház szerves részévé.       
A magyar eredeti:
Itt jelen vagyon az Istennek Fia,
itt jelen vagyon feláldozott Bárány,
itt jelen vagyon erős, igaz Isten:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon mi édes teremtőnk,
itt jelen vagyon a mi közbenjárónk,
itt jelen vagyon vigasztaló társunk:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon út, igazság, élet,
itt jelen vagyon a mennyei fölség,
itt jelen vagyon fényes világosság:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon váltságunknak napja,
itt jelen vagyon bűnünk megrontója,
itt jelen vagyon szeretetnek lángja:
a Jézus Krisztus.

Itt jelen vagyon a mi vigasságunk,
itt jelen vagyon őrizőnk, oltalmunk,
itt jelen vagyon lelki bátorítónk:
a Jézus Krisztus.

Adja minékünk az ő szent országát,
hogy megláthassuk szentséges lakását,
angyali karból tiszta szép orcáját
és ő szent Atyját.
Amen.

Latinra fordítva:

Hic adest praesto, en, Filius Dei,
hic adest praesto Agnus immolatus,
hic adest praesto Deus fortis, iustus:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto dulcis et creator,
hic adest praesto noster intercessor,
hic adest praesto comes consolator:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto Via, Veritas, Vita,
hic adest praesto maiestas caelestis,
hic adest praesto clarissimum lumen:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto sol redemptionis,
hic adest praesto peccati destructor,
hic adest praesto flammula amoris:
Dominus Iesus.

Hic adest praesto laetitia nostra,
hic adest praesto custos et tutamen,
hic adest praesto animi firmator:
Dominus Iesus.

Qui nobis donet regnum suum sanctum,
ut videamus tectum eius sacrum,
angelos inter radiantem vultum
Patremque summum.
Amen.
Amit szeretnék hozzátenni, az előzőekhez, hogy a Stille Nacht világkarrierjét annak köszönheti, hogy Silent Night is lett belőle, azaz a vezető világnyelvre áttették a szövegét. Mennyire szeretném, ha ugyanezt tenné valamelyik tehetséges angolos a Gárdonyi Géza alkotta karácsonyi énekkel, a Fel nagy örömre kezdetűvel. Megismerné és boldogan fújná az egész világ angol szöveggel.   

Ma éjjel pozitívet álmodtam, el is felejtettem azon nyomban. Hajnali 3-kor felébredve, majd visszaaludva a következő egy órában negatívat. Bezzeg erre jól emlékszem. Történt, hogy szemorvoshoz mentem. Talán a belgyógyász kérte, hogy tegyem ezt. Mindegy. Wartburggal mentem valahova az Orczy térre. A Fiumei út környékén leparkoltam, felnyitottam a csomagtartót, és kiteregettem a korábbi leleteket. Aztán mentem a vizsgálatra. A morgó medve jellegű orvos belekukkantott a szemem fenekébe, olvastatott, ahogy kell mindenféle számokat, majd elmagyarázta testi állapotom alakulásainak összefüggéseit, és megállapította, hogy ha így élek tovább, meg fogok halni. Még mondta tovább is, én meg magamban, ha másképp élek, ugyanez lesz a vége.
Még valami homályos folytatás is volt. Alagsorban kerestem az orvost, az asszisztenst, de nem találtam. Kimegyek. Az autót sem találtam. Nem estem kétségbe, ara gondolva, hogy van még egy másik autóm is, a Mitsubishi Colt. Erre felébredtem, ahelyett, hogy megnéztem volna, nincs-e írásos utalás arra, hogy rossz helyen parkolván elszállították a kocsit az erre szakosodottak, ahol aztán baksisért átvehetem. Már mindegy, ez történt, nincs Wartburgom, csak Mitsubishim, és kész.
***
Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi… szól a furfangos nóta. Nálunk is ez a helyzet.
Fenn a falon, lenn a földön, a plafonon, az erkélyen, a garázsban, a gardróbban, asztalokon, minden polcon, fogasokon, a fregolin, kanapékon, a párkányon, hűtőtetőn, fiókokban, dobozokban, szekrényekben, tetejükön, kutricában van egy kicsi. Utóbbiból felhozunk szivacsokat, mert hétvégén meglátogatnak minket Zs.-ék.
Apropó szivacs. Nem tudom kihagyni, hogy meg ne említsem. Egy német menekültszállító hajó neve SEA WATCH. Ez az a szivacs, amely felszívja az Európába kívánkozókat fedélzetére.  Mi tagadás, találó neve van. Bár Obama elnöknek is találó neve volt: Barack O. Hiába magyaráztuk neki, hogy van magyar jelentése a nevének, csak legyintett rá. Elnök volt, nem nyelvész.

   

A korrektor így morog magában: Az ő szamárságaikat átjavítom – az én szamárságaimra. Ha tévednék, volna tökéletes mű. De nincs.
A blogger meg így óg-móg: A mások szamárságainak olvasásába belefáradtam. Könnyen lehet, hogy mások az én szamárságaim olvasásába fáradtak bele.
A nagypapa (én) így dohog. Korábban szinte bármikor elengedhettem egy visszatérő szöveget, amikor a fiatalok éppen nem tartózkodtak nálunk: „Ezek soha nem látogatnak meg minket.” (Persze nem volt igaz. De úgy éreztem, mint Vali mama (85) egykor, aki a fia távozása után negyed óra elteltével emlegette: „Ez a Pista soha nem látogat meg engem.”) Hogy összeköltöztünk, okafogyottá vált mormogásom. Pedig milyen szívesen köszörültem a nyelvem egy-egy ilyen szólással.
***
Állapotom. A koromhoz képest jól vagyok – mondta a kéményseprő, és mondom én is. A humoristával együtt is mondom röviden: Jól vagyok. Minek részletezni?    
***
KF Fb-beli szösszeneteiből:
- Az igazi sznob Bartókról mer társalogni anélkül, hogy egy általa készített festményt vagy szobrot látott volna.
- Egykor én is női testben rekedt férfi voltam, de aztán anyám megszült, mondja egy kigyúrt alak.
- Gyermekszáj. egyik gyerek: Nektek van híres rokonotok? másik gyerek: Nem akarok dicsekedni, de hallottam, hogy apukám Istent atyjának hívta.
- A pálinka infarktust okozhat, ha véletlenül leejted az üveget.
- A Biblia nem szorul rá, hogy újra írják, a világ szorul arra, hogy újra olvassa.
- Tudtad, hogy Chuck Norris meg tudja varrni a felhőszakadást?
- Ha Pestnek van Kispestje, Egernek miért nincs kis egere? (Mert túl van Hatvanon.) Kieg. a gőzmozdonynak sincs kis mozdonya, mert rézből van a fütyülője.
- Bemenni a gyerek szobájába olyan, mint látogatás az IKEÁ-ba. Csak beugrasz körülnézni, és kisétálsz 8 bögrével, 4 tányérral, 3 tállal, 2 tálcával, pár darab törölközővel és néhány evőeszközzel.
- A vörösbor élvezetének a titka: Bontsuk meg a palackot, hagyjuk kicsit lélegezni, s ha úgy látjuk, hogy nem lélegzik, lélegeztessük szájon át.    
- Férfi a nőhöz: Megnézhetnélek meztelenül? A nő válasza: Igen, de nem fogsz fázni?
- Porból lettünk… és porrá leszünk: Na, én azért nem törülök port, mert hátha valaki olyan, akit ismertem.
- Mit kell szedni, hogy lefogyjunk? ... A lábainkat.
- Van riasztó az autóban? ... Igen, a műszaki állapota.  
***
Levi vicce: Tudod, hogy alakult ki a zsiráf? Úgy, hogy Chuck Norris pofon rúgott egy lovat.    
 
  

 

Két novellás könyvet fogok a hónom alá, hogy elvonuljak olvasni. Egy rövid krokit elolvasok, de a következőbe belealszom. Majd átnyergelek a Magyar szólások és közmondások könyvére. Ez meg ébren tart! Hát hogyne, hiszen mondatról mondatra tornáztatja agyamat: Melyik tetszik, melyik durva, melyik elavult, melyik hivatkozás homályos? Mai posztomat megint nekik szentelem. Szinte csak szólásokban utazom, közmondásokban alig:
Leesik az álla. Ma másképp mondják, de ugyanúgy meglepetés értelemben: A pofám leszakad. És még azt mondták: Hanyatt esik a meglepetéstől: Ma így mondják: Dobott egy hátast. Illetve: Lement hídba.
Ugorgyunk! – mondaná Pósalaky úr.
Nem esik messze az alma a fájától. (Közmondás) Néhai kollegám átköltötte saját gyerekeire alkalmazva: Nem esik messze a citrom a lótól.
Barom ember a maga almát piszkítja. (km.) De nem azt az almát, hanem a fészkét, ágyát.
Egyes szólásokat ma egyáltalán nem ért az átlagember. (Én se) Egy ilyen: Kend az az Alvinczy? Te vagy az a híres? jelentésű volna.
Angyal volnál, ha nem sz*nál! – mondja a legény a lánynak enyelegve. Az biztos, hogy egy ilyen mondat lerángatja az embert a fellegekből.
Átesett az anyja kínján. Értelme: gyereket szült. Nem gondoltam, hogy az „anyád kínja” a szülés.
Nagyon él ez: Apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng, azaz lobbanékony a gyerekcse.
Nézzük tovább! Itt jön 3 közmondás:
Az aranyból sem lesz pénz, ha nem verik. Felhívás a szigorú nevelésre.
Hallgatni arany (beszélni ezüst, teszik hozzá újabban) Én meg legújabban kiegészítem: Írni bronz?
Aranykereken forog a törvény. Mindig így volt. (Olvasom, hogy fr. bíróság a hírhedt-híres pénzembert kétévi börtönre ítélte valamikor. Csak éppen szabadlábon van azóta is.)
Ott is arat, ahol nem vetett.  (rég.) jegyzi meg a könyv. Biblia, mondom én.
Ha egyik arcát megütöd, a másikat is odatartja (rég.) jegyzi meg a könyv. Biblia, mondom én.
A bolond is ott ugrik, ahol árok nincsen. (km) Örkény I. megírta: A tábornok a fák árnyékát véli ároknak, s ugrál keresztül rajtuk.
Hogy ász makk ász? – mondták valaha, ma ezt hallom: Mi a hányás, öreg? És még: Mi a répa van veled?
Keresztülesett rajta, mint az egyszeri asszony a lakodalmon. Sokszor elég nehéz ez a keresztülesés.
Asszonyból mindig jobb a kisebb. (rég.) – jegyzi meg a könyv. Morus Tamás, mondom én.
A könyvben feltűnően sok szólás szól az asszonyokról (90 db), nemritkán verésre utalva. A szerzőnek legyen mondva, hogy minden esetben megjegyzi: „elavult felfogás szerint”.
Delibaratum (Sic!) Átányon, hogy a diák gyalog járjon. (Az elhatározták értelmű szó helyesen deliberatum). A magyar szereti az idegent keverni a magyarral, és szereti a versformát is. Pl. Alea iacta est, igyunk egy kanna szeszt, vagy: Nekem mondod, apádnak, hogy füle van a szamárnak.
Azt hiszi magáról, hogy ő az Atyaisten?! Utóbbi változatok: Azt hiszi, hogy ő fújta a passzátszelet. És még: Azt hiszi, hogy ő nyalta kerekre a holdat.  
Én nem hiszem magamról ezeket, ezért itt most abbahagyom.

Másodszor fordult elő, hogy átküldött kész cikkem eltűnt. Az elsőt csak újra fel kellett adnom, ám a tegnapit ma újra írtam. Tegnap azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy elküldtem cikket, amelyen a késő esti órákban dolgoztam. Nem volt ennyire sürgős a dolog, de úgy gondolkoztam, hogy holnap (azaz ma) sem leszek okosabb, ezért jobb, ha rögtön leírom, amit gondolok. Mivel nyom nélkül elillant az anyag, ma újra nekiláttam azzal a kétséggel, hogy ma még olyan se lesz, mint először, ahogyan azon frissiben kipattant belőlem. Szerencsére nincs összehasonlítási lehetőségem, mert csak a mai áll rendelkezésemre.
***
Durva korunk durva és morbid vicce:
Azt mondja a pszichiáter a páciensének: Írjon levelet az összes haragosának, majd égesse el őket.
Az ember visszatér a pszichiáterhez. Úgy tettem, ahogy mondta. Elégettem őket. S most mit csináljak a levelekkel?  
***
És még egy – a Rogers-módszerről: Páciens (P) Pszichológus (PS)
Rendelő az ötödik emeleten.

Ps: Mi a panasza?
P: Rossz a kedélyállapotom.
Ps: Önnek rossz a kedélyállapota. Értem.
P: Sokszor elmerülök a negatív érzésekben.
Ps: Értem, ön elmerül a negatív érzésekben.
P: És akkor kedvem lenne az öngyilkossághoz.
Ps: Értem. Olyankor kedve lenne az öngyilkossághoz.
P: Most is le vagyok lombozódva.  
Ps: Értem. Ön most is le van hangolódva.
P: Mindjárt kiugrok az ablakon.
Ps: Értem, ön mindjárt kiugrik az ablakon.
P: Meg is teszem (odarohan az ablakhoz, kiugrik)
Ps: Értem, ön meg is te… Jézus, Máriaaa!!!
***
Egy góbé-vicc:
A góbé most jött az állatkertből. Mesél Mózsi bának.
Láttam ottan zsiráfot.
Oszt millen állat az? - kérdi Mózsi bá. 
Mózsi bá, van magának lova?
Van.
Nahát az éppen olyan, csak hosszú a nyaka.
És még mit láttál?
Zebrát.
Oszt millen volt?
Mózsi bá, van magának lova? 
Van, fiam.
Nahát ez éppen olyan, csak csíkos a teste.
Oszt még mit láttál?
Láttam polipot.
Oszt millen állat a polip?
Mózsi bá, van magának lova?
Van, fiam.
No, hát ez egyáltalán nem olyan, mint a lova.  
***
Reggel jégpáncélon indultunk misére. Jó félóra elteltével visszafelé meg kásás havon közlekedtünk. Ilyen tempóban még nem váltották egymást frontok.