Mickey webnaplója

Amikor elindultunk, esett az eső. Amikor vásároltunk, esett a hó, amikor hazafelé jöttünk, havas eső esett. Amikor megérkeztünk, zörgött az ónos eső a kocsi tetején. Most, hogy kinézek a francia balkon fölött, havazik.  Nehéz elgondolni, hogy az ólomszínű felhők felett süt a nap. Pedig ez az igazság. Kicsit olyan ez, mint a kárpátaljai ember esete, aki soha nem költözött el a lakóhelyéről, mégis négy-öt ország fennhatósága alá tartozott élete során. elvárható-e tőle, hogy érzületileg minden állam tagjának tekintse magát? Alighanem nem. Ha másért nem: egy anyanyelve volt, a többit legfeljebb érti, de nem anyanyelvként.
***
Mániákusan szeretem a humort. Mégis meglep, hogy Zelk Zoltán jó tréfának tartotta, hogy az alkotóház lakóinak a folyosóra tisztításra kitett cipőit összecserélte, majd sürgősen távozott még éjszaka, és hazafelé jókat mulatott azon, hogy az ébredők körében mekkora zavar keletkezik, mert keresgélniük kell saját lábbelijüket.
Tegnap hallottam egy jó viccet, de elfelejtettem. Ma olvastam egy rosszat: Íme.
Két rendőr barkochbázik.
1. Tárgy?
2. Igen.
1. Lehet vele telefonálni?
2. Te hülye, egy hamutartóval?
Ha ezeknél komolyabb témára akadok a nap folyamán, még jelentkezem.

Vasárnap van. A szó vásárnapból vagy az orosz feltámadt értelmű voszkresz szó áthallásából jön. Majdnem mindegy. Az orosz vaszkreszénye a húsvétra emlékeztet. Húsvétkor így köszönnek egymásnak: Krisztus feltámadt! Mire a köszönés fogadása: Valóban feltámadt!
Akik az olvasót mondják, tudják, hogy vasárnap az első titok ez: Aki feltámadt a halálból, vagy régiesebben: aki halottaiból feltámadt. Hogyan is fogalmaz Pál apostol a korinthosziaknak írt első levelében?
„Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” (1Kor 15,14–20)
Hát így állunk. Így indulunk neki minden vasárnapnak, ha nem is mindig tudatosan, mindenesetre a páli igazságot elfogadva.
***
Eddig nem éltem a fotógrafika lehetőségével. Tegnap azonban kivételt tettem. Kellett volna nekem (nekem?) egy templomtorony, mögötte-fölötte a nappal. De mivel nem tudok a környékbeli házak tetejéről fotózni, a nap meg későn kel, nem jön össze ez a kép. Nosza, éltem a fotógrafikai eszköztárral: Vettem világos színeket, és odabiggyesztettem a napot, ahonnan sütnie kellene. Úgy jártam el, mint ahogyan Chuck Norris tette volna. Ha ő egyszer elhatározza, hogy a napnak keleten feljebb kell lennie, akkor a nap keleten feljebbre fog emelkedni az égen. Ezt próbáltam a magam szerény tudásával realizálni.
Felteszem a muris fotót a napi FB-bejegyzésem mellé.       

Azt álmodtam, hogy feleségem biztat: Miért nem veszek egy új autót? Kérdésén elgondolkodtam, majd megpróbáltam kifejteni, hogy miért nem. Eddig autóra az eltelt 40 év során – ha a vételárat tekintjük, nem költöttem két milliót összesen. Egy Trabit megörököltem, egyet 20 000-ért vettem, egy Wartburgot 25 000-ért, egy Skodát 100 000-ért, egy másikat ugyanennyiért, végül egy Coltot 1 200 000-ért. Ez 1445 mFt. Egy új kocsi ára ennek a többszöröse. Túl a magas bekerülési áron azért sem vennék új autót, mert folyton attól tartanék, hogy meglovasítja valaki. Márpedig nem akarok félni. Aztán az is igaz, hogy Coltom húz, mint az igavonó. Immár húsz éve.
***
Hajnalban egy rakás Fb-bejegyzést olvastam. Nem akarok sokat időzni az olvasottak értékelésével, egyet emelnék ki. Már sokadszor olvasom, hogy a testi betegségek valamiféleképpen a szeretethiányról árulkodnak. Nem vonom kétségbe, hogy van összefüggés a testi tünetek és a szeretethiány között. Mégis azt gondolom, hogy a kérdést eddig Nemeshegyi SJ-től hallott maxima közelíti meg legjobban. Először meglepett a válasza, amikor hallottam tőle: „Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára.” Lassacskán ülepedett le bennem mondásának igaztartalma. Avagy mi magyarázná meg annak a szenvedését, aki nélkülözéseket kénytelen elszenvedni,
mert gyerekkorában háborús területen él,
mert nincs szüleinek, így neki se napi betevő falatja,
mert kegyetlen szokások elviselésére kényszerítik,
mert öröklött betegségben szenved,
mert elkap egy makacs fertőzést,
mert prostitúcióra kényszerítik,
mert szervkereskedők hálójába keveredik,
mert eladják rabszolgának,
mert éhbérért dolgoztatják végkimerülésig,
mert vétlen balesetet szenved maradandó egészségkárosodással,
mert…
Az ártatlanul szenvedők áldozatok. Közülük is Jézus szenvedett a legártatlanabbul. Nem véletlenül kérdezi: „melyik jótettemért akartok megölni”? Vagy a passió elején: „Miért ütsz. Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha meg jól, akkor miért ütsz?”
Krisztus nagyon szeretett, mindenkinél jobban szeretett, és halálra kínozták. Ő fizette tehát a legnagyobb árat a szeretetért. Aki áldozat valamilyen okból, bántalom, betegség stb., valamiképpen szenvedése a szeretet ára lesz – akaratán kívül.
Ennél tovább nem jutottam a szenvedésről, betegségekről gondolkozva.        
Hiszem, hogy végül minden jóra fordul, csak ki kell várni.
***
Még az foglalkoztatott, hogy mi a csodának kell akkora bürokrácia a civilizációkban. Arra jutottam, hogy alapjában véve az általános bizalmatlanság és félelem mozgatják a lepapírozások hálóját. Miért kell nekem beutalóval szakorvoshoz mennem engedélyért, hogy egyféle vérhígítót kaphassak egy újabb évig, amikor mindenki tudja, hogy nem vagyok meg nélküle, és a háziorvos lekérhetné a kezelőorvostól az igazolást. Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü.
Nincs jó válasz.
Aztán azt gondoltam, hogy a madár, de minden állat is, vízum és útlevél, személyi igazolvány és újraoltási bizonyítvány nélkül közlekedhet az államok között: Ha repülni tud, akkor a vasfüggöny ellenére is. Erre ember nem vállalkozhat csak a halálban. Akkor bottal se érik utol, kicsúszik a mindenféle bizonylatok világából, és átrepül az irgalmas Szeretet honába.
Végre szabad lesz.
PS. T. Á. írja, hogy nincsenek hálóban az eü-intézmények. Sorry. Öreg hiba. Hát legyenek! Azért ha akarnák utol tudnák érni egymást. 

Tegnap jól látható fejlődés állt be kicsi lányunokánk mozgáskoordinálásában. Huzamosabb ideig megtartotta álltó helyében az egyensúlyi állapotot. Még nincs egy éves. Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál…
Persze nincs ebben semmi rendkívüli. Azonban attól még csoda, ha nem is különleges.  Csoda, hogy belső késztetése van arra, hogy álljon. Csoda, hogy erre némi gyakorlás után képessé is válik, miként minden korcsoportjába tartozó kicsike.
Az, hogy képesek vagyunk állni, bár hétköznapi valóság, nem is olyan magától értetődő.   
Azért nem az, mert roppant összetett művelet eredménye a kitartó állás képessége. „Az egyensúly idegrendszeri kapcsolata úgy jön létre, hogy a helyzetérzékelő szervből (három félkörös ívjárat a fülben) az ingerületet a kétnyúlványú neuronok axonjai (a VIII. agyideg) juttatják a nyúltagyon a hídon keresztül a középagyba. A középagy magja kapcsolatban van a gerincvelőn keresztül a vázizmokkal, szemmel és kisaggyal. Így válik lehetővé az egyensúly megtartása, a szemmozgás és a fej mozgásának kiegyenlítése. A talamuszból az agykéreg fali lebenyének elülső alsó részébe kerül az információ.” Még megjegyzem, hogy az ívjáratokra ható ingerületekre végső soron a láb finom izmainak tucatjai reagálnak, lehetővé téve, hogy megtartsa egyensúlyát az ember.  
Azt hiszem, hogy az ember biológiája rettenetesen bonyolult és finomhangolású. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden részletében hétköznapi csoda.
Visszatérve a pici lányka teljesítményére, érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire ösztönös tevékenység ez az állni tudás. Ha kérem, hogy álljon, azonnal lecsüccsen, mert bizonytalan a dolgában. Ám ha valami leköti az érdeklődését, „elfelejti”, hogy még nem tud állni, és huzamos ideig képes megtartani az egyensúlyi állapotot.
***
Nem is tudom, hogy miért foglalkoztat ez a kérdés, mikor egész mást ünnepelünk. Az egyházban ez a nap a pálfordulás ünnepe, amikor is a damaszkuszi úton őt érő látomás hatására a Krisztus-hívőket üldözőből Krisztus-követő lett. Magánéletünkben pedig Levi unokát ünnepeljük, aki ma hét éves. Első ajándéka az, hogy kigyógyulófélben van, amennyien alábbhagytak magas láza, és egyéb vírusos influenzás tünetei. Isten éltesse hát őt, ha lehet kitűnő egészségben!

Nemeskéri Kiss Margit könyvében találtam ezt az anekdotát. „Nagyapám rokona volt Almásy Manó, aki nagyon szerette a szép dolgokat, bújta az antikváriumokat, de fogához verte a garast. Egyszer nagyon megszeretett egy szép és bájos fiatal nőt ábrázoló festményt. Hetekig alkudott rá, és egy szép napon, amikor odament, hallja, hogy egy dúsgazdag bankár megvette.
Akkor járt Pesten egy nemzetközi jótékony egylet bizottsága, melynek elnökségében benne volt a bankár, Manó bácsi és nagyapám. A bankár estélyt adott és erre az elnökségnek is kénytelen kelletlen el kellett mennie. A bankár a vendégeit büszkén vezette végig fényűző lakásán kincseit mutogatva. Egyszer csak megáll ama bizonyos női arckép előtt, és rámutat. »Ez a nagyanyám!« Mire Manó bácsi a fejét kicsit oldalt hajtva mondja: »Igen, igen, ezt jól ismerem, pár nappal ezelőtt majdnem az én nagyanyám lett – de túl drága  volt!«”
***
Még mindig irritál a kötőhártya-gyulladásom, amiből a kapott cseppek jóvoltából lábadozom. Nem győzök pislogni, hogy élesen lássak pl. egy szöveget. Tegnapelőtt én olvastam a misén a szentleckét. Viszonylag jól ismerem a Bibliát, és ez néha nagyon jól jön. Leírva ez volt: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez a remény”. Homályosan úgy látom, hogy burgonya szó áll a szövegben. De hát nem hiszek a szememnek, és – nagyon helyesen – a horgonya szót használom.
***
Nyelvelek:
Keveri - helyes,
keverje - nem helyes.
kavari - nem helyes,
kavarja - helyes.
Így tanulj meg magyarul.
***
Esti misén
Hallom: íme Krisztus teste,
veszem ekkor Krisztust este.
***
Egyszer ez jutott eszembe. Így ingázik András Imre jezsuita szociológus Budapest és Bécs között:
Hétfő reggel autójának az ajtaját bécsuki,
Volánhoz ül András Imre, úti célja Bécs UKI.
(Munkahelye volt odakint az UKI.)

Mi változás történt? Egy játék neve, amely a messzi gyermekkoromba visz vissza. Valaki körülnézett a szobában, majd bekötötték a szemét, és valamit elvettek, áthelyeztek, vagy valamit behoztak pluszba.  Az illetőnek a kendő levétele után ki kellett találnia, hogy mi változás történt.
Az egyik Bud Spencer-film adott jelenetében fordul elő, hogy Terence Hill beóvakodik a lallalázó kórusba. A karmester felnéz, valami gyanús neki, de nem jön rá a változás okára, miszerint a kórus bővült egy fővel.
Van aztán, hogy nem is lehet változásról beszélni, mert lényegében nem történik változás.
A mai perikópa arról szól, hogy egy ízben Jézus a kafarnaumi zsinagógában szombaton meggyógyít egy fél kezére béna embert. „Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.” NB.: A farizeusok és a Heródes-pártiak egymásnak ellenségei voltak.
Alkalmazzuk korunkra az esetet.
Adva egy kormány, amelyik teszi a dolgát legjobb tudása szerint. Nem mondom, olykor csetlik-botlik, de az vesse rá az első követ, aki tökéletes.
Adva van a víz és a tűz, az olaj és a szigetelő anyagok pártja, és közös akarattal nekimennek, mert egyesíti őket a közös szándék: Kerül, amibe kerül, ki kell csinálni a regnáló kabinetet. Hogy miért? Bródy régen megválaszolta: Nem a szeretet hatalma, hanem a hatalom szeretete.
És közös nyilatkozatot tesznek, hogy egy életük, egy haláluk, véghez viszik akaratukat.
Ma tehát éppen úgy fenekednek a hatalomért az egymással szemben álló ellenzéki pártok, mint kétezer évvel ezelőtt.
Ha a két kort, a két történést összevetem, azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben végül is nem történt semmiféle változás.

Ma Lackfi János versét posztomban is megosztom. Aki már tegnap olvasta már FB-oldalamon, attól elnézést kérek.
A csomag Telemann törékeny cuccokkal!
Ne tessék odaVerdi!
A postás Csajkovszkij sajna alkohoLiszt.
Muszáj sietni, a nyitvatartási idők Kurtág.
A főposta egy hatalmas Kodály,
ahonnan mérgesen Penderecki.
Csak úgy Schütz a dühtől.
Na Purcell, interneten is lehet csomagot Haendelni.
Berakod a Kocsárba, azt kész.

Persze prózai előzményi voltak már: 
Operában: Mascagni, mascagni. 
Éppen azt nem szabad: itt mászkányi. 
Io Puccini. 
Puccúnyi se szabad.
Mon te verdi: Rágyújthatok?
---
Most kilóra lehet a CD-ket venni. 
Akkor kérek egy fél kiló Lisztet
***
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történet, elég hosszú, amelybe városnevek voltak beleszőve. Pl. Szabadka itt most dohányozni? A legnagyobb sajnálatomra nem találtam meg. Helyette kiegészítem posztomat néhány magyar településnévvel, „angolra” ferdítve.
Szarvas – Very Bad Iron
Hévíz – Hey Water
Kölked – Your Naughty Child
Visznek – They Take You Away
Baja – His Problem
Rákos – Very Sick
Szeged – Your Nail
Csorna – He Would Steal
Tata – Grandfather
Mogyoród – Your Testicle
Ajka – Her Lips
Tolna – He Would Push You

:)

Száz éve született Prokop Péter. Képei, prózái vázlatosak, sokszínűek impressziókat feldolgozók. Lehet, hogy meg kellene venni vagy kölcsönözni. Érdekes az életpályája.
***
Zelk Zoltánnal összezárva. Ő a könyv lapjain, én meg őt olvasva. Álljanak itt az ő megállapításai:
„Világűr meghódítása? Olyan ez, mintha valaki fölemelne egy marék homokot a Szaharában, aztán fölkiáltana: Tenyeremben van az egész sivatag!”
Visszasírja a kávéházakat: „…miért múlt el a kávéházak világa, miért kell most, ha külön asztalnál is, mégis szinte egy asztalnál ülnöm idegen emberekkel a szoba nagyságú eszpresszóban.”
Zelk, a kutyabarát: „…a mesében Isten, mikor az állatokat teremti, megmondja nekik földi sorsukat is. Ha én most átírnék egy ilyen mesét, ebben a mesében Isten így szólna a kutyához:  – Azért teremtettelek, hogy őrizd az ember házát, vigyázz az ő nyájára, együtt élj vele otthonában, mert az állatok közül te leszel az ember barátja. …Te leszel a legboldogabb élőlény a földön, mert szívedbe ültettem a szeretetet.”
Még röviden megjegyzem, hogy nem szereti az ünnepeket, mert az emberek mesterségesen viselkednek. Talán innen VD közönye is az ünnepek iránt.
***     
Egy mondat a szólások köréből.
„Könnyű annak táncolni, akinek az apja hegedült.” Örökségből jól élni – ezt jelentené, de engem nem ez érdekel. Én nem táncoltam életemben összesen tíz percet se, viszont hét évig hegedültem. Fiunk viszont jól táncol. Hogy miért könnyű neki? Nem vitás: Mert én hegedültem!

- Nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van, ősszel esik az eső, soha sincsen jó idő – tartja a csasztuska.
- A nap melegen süt. (Die Sonne scheint warm.)
- A kutya ugat. (Szobáka lájet.)
- A kutya ugat, a karaván halad. 
- Ez már csak így van.
- Ha valaminek meg kell lennie, annak meg kell lennie.
- Télen havazik.
Lehet, hogy közhely, de igaz. Havazik, sőt újra havazik. Nálunk kevéssé, de Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államok egyes részein nagyon.
Lavinaveszély. A figyelmeztetés elhangzott, óvintézkedések megtörténtek, mégis jó néhány halott.
Csúszós utak; a nagy havazás miatt csaknem ellehetetlenült a közúti közlekedés. Azért van. Meglehetősen sok a halálos baleset. Sok az összecsúszás, az árokba csúszás. Lehetett tudni, hogy ez lesz a vége, ha mégis kocsiba ülnek az emberek. S tényleg.  
A havazás kapóra jött: Ideírom a szólásokat, közmondásokat, amelyek róla szólnak.
- Feltetszik a hava (holdkóros)
- Felütött a hava (megharagudott)
- Megadjuk, ha a havast eladjuk (azaz sose)
- Ha hó lesz, fehér lesz. (nocsak)  
- Hó hátán is megél.
- Hol van már a tavalyi hó?
- Vigye el az Isten, mint a tavalyi havat! (ne is lássam többet)
- Elmegy, mint a tavalyi hó. (nyomtalanul elmegy)  
- Sok hó, sok búza. Jó termést ígér a sok hó.
- Fehér, mint a hófalat.  
- Máma hófuvatag, holnap süt a nap. (borúra derű, bánatra öröm)
- Ez az idei hó hidegebb, mint a tavalyi (naná, ha tavalyi rég elolvadt).

Gerjesztett puccskísérletektől hangos civilizációnk egyre piszkosabb környezetet kreál mindennapjaink megéléséhez. Sokakat meg lehet venni kilóra, és sokak mennek le kutyába, hogy mindennek elmondják azt, ami korábban szent volt, érték volt, pozitív valóságelem volt. Ez egyébként nem az én kitalációm, pontosan megrajzolják Orwell könyvei az Állatfarm és az 1984.
Abban az időben, amikor olvastam, el nem képzeltem, hogy ezek a kegyetlen fantáziával megírt könyvek egyszer hétköznapjaink valóságává jegecesednek.
A megrendezett durvaság kezd elharapózni, és nem látom még, hogy mikor fog megállni.
Hogy mitől fog vagy nem fog, azt sejtem.
Bécsben mielőtt kitakarodtak onnan az oroszok, a lakosság imák sokaságával fordult az ég segítségéért, és megkapta. A világfelfordító törekvések megállítására ma sincs különb eszköz ennél.
Lehet, hogy négyszer annyian adnak át rossz hírt, mint jót, az értékeket vivők, vallók a felső segítséggel mégis legyőzhetetlen szövetséget alkotnak. Így volt ez már Mózes idejében is. (Bár Mózes a harc közben elfáradt, de imára tárt karjait két ember tartotta, hogy el ne lankadjon.)
Szerintem ma is így van ez. Nyitott szívvel kérjük az egek Urát, hogy tegyen rendet anarchikus állapotokat elszenvedő civilizációnkban.
Nincs az a hatalom, amely vele szembeszállhat, ha ő valamire elhatározza magát.  
Minket pedig állapotszerűen az a jó érzés vehet körbe, hogy biztonságban vagyunk, hogy szeretett bűnösök vagyunk, hogy minden átok visszahull azok fejére, akik kígyót-békát összehordanak a velük ellenkezőkről. Mert ne felejtsük: a bűn magában hordja büntetését.
Optimizmusunk a reménytelenség látszata ellenére alapos.