Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2019.01.14. 06:27 emmausz

Farsangkor

Blődlik
Hogy hívják az V. kerület orvosát? – Dr. Oetker.
Hogy hívják a fázós nyomozókutyát? – ColdRex.
Hogy hívják a sovány kutyát? – AnoRex.
Hogy hívják a borostás papot? – Szőrzetes.
Hogy hívják a messziről jött hajléktalant? – Távcsöves.
Hogy hívják a homokos indiánt? – Melegszem.
Hogy hívják az olvasó juhászt? – Nyájas olvasó.
Hogy hívják az afrikai fényképészt? – Tekintsa Vakumba.
Hogy hívják azt a cápát, amelyik állandóan az Antarktisz körül úszkál? – DéliSHARK!
Hogy hívják a japán titkárnőt? – Icuka Decukima.
Hogy hívják az arab fogorvost? – Blend Ahmed.
Hogy hívják a félénk tolltartót? –  Attól tartó…
Hogy hívják az internetező szerzetest? – Felhasználó barát.
Hogy hívják a román olajtársaságot? –  Lej Mol.
Hogy hívják a magyar autószerelőt? – Bekő Tóni.
Hogy hívják a kínai taxisofőrt? –  Kup Lung.
Hogy hívják a cseh adóellenőrt? –  Holacsek.
Hogy hívják az orosz számítógép-hálózatot? –  Nyet-work.
Hogy hívják Röntgen úr feleségét? –  Röntgenné Ultra Ibolya.
***
…és a Magyar Kurír anyagából:
- Mindazok számára, akiknek vannak gyerekeik, de nem tudják, van egy berendezett szoba játékokkal.
- Kedves Hölgyek, ne feledkezzenek el a jótékonysági vásárról. Jó alkalom arra, hogy megszabaduljanak a lakásukat megtöltő felesleges dolgoktól. Hozzák el a férjeiket is!
- Az önbizalom erősítésére létrejött csoport csütörtök este hét órakor találkozik a plébánián. Kérjük, a hátsó ajtót használják!
- Az imádság és böjt-lelkigyakorlat részvételi díja tartalmazza az étkezések költségét is.
- Péntek este hét órakor az oratóriumba járó gyerekek a plébánia nagytermében előadják Shakespeare Hamletjét. Kérjük a közösséget, vegyen részt a tragédiában!
- A mai hittanóra témája: Jézus a vízen jár. A holnapi téma: Jézust keresve.
- Csütörtök este babból készül a vacsora a plébánia nagytermében. Utána koncert.
- A hatvanon felüliek kórusa egész nyáron szünetel, az egész plébánia hálás nekik.
- A plébános meggyújtja a gyertyáját az oltáron álló gyertyáról. A diakónus meggyújtja a gyertyáját a plébánoséról, majd megfordul, és egyesével meggyújtja a híveket az első sorban.
- A próféciáról szóló találkozó előre nem látható okok miatt elmarad.
- A plébániák közti kosárlabda-bajnokság következő meccse szerdán este lesz: Gyertek, szurkoljatok nekünk, miközben megpróbáljuk legyőzni Krisztus Királyt!
- Kérem, az adományaikat tegyék a borítékba, a halottakkal együtt, akikre emlékezni szeretnének.
Mára ennyi sületlenség talán elég is.

Szólj hozzá!


2019.01.13. 12:39 emmausz

Deus ex machina

Ma agapé volt, amelynek a során egy cseh szerző munkájából hallottunk egy epizódot, amely a Gulág óta hírhedt Kolima vidékén történik. Két vadász beleesik a befagyott folyócskába. Próbálnak szabadulni, de lassan haladnak. A jég minduntalan beszakad alattuk. Végül csuromvizesen partra kecmeregnek, és összebújnak, mert erősen fagy. Tüzet se tudnak rakni. Így várják az estét, a közelgő mínusz 40 fokot, s a bizonyos vesztüket. Tudják, hogy semmit se tehetnek ellene. Arra gondolva, hogy itt a valószínűleg kikerülhetetlen vég, fenyegetett helyzetükben megígérik, ha mégis megmenekülnének, akkor felveszik azt a fránya kereszténységet. Egyszer csak egy orosz ereszkedik le hozzájuk a partra. Hoz nekik mindent, amire csak szükségük van. Élelem, száraz ruha, gyufa a tábortűzhöz, miegymás. Aztán visszaballag az orosz, és a mart tetején még visszanéz és azt mondja,  aztán el ne feledjék, hogy mit ígértek. És ezzel eltűnik. Az immár biztonságba került emberek megalszanak a már tűrhető körülmények között, majd elindulnak lakott helyet keresni. Felérve a marton szűz hóra bukkannak. Nincsenek lábnyomai az eltávozott orosznak. Ez meglepi őket. Útjuk során egy templomra bukkannak, betérnek. Ott találják Igor atyát, a pópát, aki utóbb az egész történetet közreadta. A két vadász elmondja neki különös megmenekülésének a történetét. Majd tekintetük az egyik ikonra esik. Felkiáltanak a csodálkozástól. Ő volt az, aki megmentett minket, kiáltják, ahogy Szent Miklós ikonjára esik a pillantásuk.
Úgy hatott ránk a sztori, mint egy legenda. Márpedig Igor atya igaz esetként mesélte el az írónak.
A körünkben megjelenő plébánosunk hallva a históriát, elmondja, hogy életében számos hasonlót megtapasztalt, s közülük azon nyomban megemlít kettőt-hármat.
Kérdezem tőle: Leírtad ezeket? Merthogy érdemes volna könyvbe foglalni azokat a rendkívüli segítségeket, amelyeket Isten követlenül vagy papjain keresztül foganatosít, lévén ő Gondviselő Atya, aki ma se hagyja magukra a benne bízókat.
Ha elképzelem, hány papnak vannak hasonló megtapasztalásai, akkor arra gondolok, hogy kész vétek, hogy ezek a semmibe hullanak. Csakugyan le kellene írni őket, ezekkel bizonyítva, hogy békétlen korunkban is mennyi és miféle égi segítséget kapnak az emberek.

Szólj hozzá!


2019.01.12. 10:22 emmausz

Olvasmányok, amiket szeretek

Olyan olvasmányokra vágyom, amelyek értékes tartalmúak, szép nyelvezetűek, érdekesen megírtak, követhető szerkezetűek, humorosak, egyértelműek, láttatók , élményt kínálók és egyáltalán – ébren tartanak. Most Mikszáth, a nagy mesélő nem ezt nyújtotta. Elaltatott a novellája. Mintha nem volna türelmem a sok részlettel való töltekezéshez. Elgondolkoztam rajta, hogy a magyar szépírók miféle sorba állíthatók. Valaha Jókai volt nekem a nagy mesélő. Ma már hosszadalmasoknak ítélem írásait. Ide sorolom Mikszáthot is, aki szintén hajlamos elveszni a részletekben. Móra már jobb egy fokkal, ha kissé szirupos is olykor. Humora feledteti a mézes-mázos mondatokat. Nekem meghatározó élményt jelentett Tömörkény István a maga szociografikus pontosságú sorsábrázolásaival. Ha idillre vágyom, Gárdonyit olvasok (meglepő módon sokan nem szeretik). Ha pedig urbánus témákra vágyom, akkor Molnár Ferenc és még néhány jeles író jöhet számításba. Ha humorra szomjazom, Karinthy Frigyest veszem elő. Ő utolérhetetlen a maga műfajaiban.
Szeretem az életrajzokat, szeretem az általam valamennyire ismert emberekről készült interjú-köteteket, és érdekes módon szeretem azoknak a művészeknek a megnyilatkozásait, akik nem a szépirodalomban jeleskedtek. Részint hozzásegítenek életművük megértéséhez, részint pedig meglehetősen jól bánnak a szavakkal. Próbálom összegereblyézni őket.
Elsőnek Bernáth Aurélt említem. Könyvei sokat jelentettek nekem.
Sokat tanultam Borsos Miklóstól, Kodály Zoltántól, Pilinszky prózájából, Déry hordalékaiból, színészek színes emlékeiből. Belepillanthattam a világukba. Szeretem a zenészek értékelését saját művészetükről és a kortársaikéról. Hiteles forrásoknak vélem őket, amikor a kulisszatitkaikról vallanak.
Ugyanezért szeretem olvasni V. Dezső blogját, de Balázs Gézáét is. Egyszer el kellene olvasnom Vásáry Tamás életírását is. Ha olyan érdekes a könyve, mint amilyen érdekesen beszél, akkor minden pénzt megér.      

Szólj hozzá!


2019.01.11. 11:18 emmausz

Szabadság vagy elnyomás

Szathmári Sándor Kazohinia c. regénye kétrészes. Először bemutatja a hinek, az okosok társadalmát, gondolkodásmódját, a második részben megismerjük (illetve nem ismerjük meg, mert következetlen és csalfa) a behinek, az oktalanok társadalmát, okfejtéseit. Utóbbiak a logikának zömmel homlokegyenest ellentmondó szabályok szerint élnek, de csak addig, ameddig meg nem változik a szabály. Jókor kell változtatni gondolkozásukat, különben könnyen agyonverik az illetőt a többiek. Belelapozva a könyvbe, mégis találtam egy olyan törvényszerűséget, amely talán nem is olyan szamárság. „A népet el kell nyomni, hogy szabadon élhessen” fogalmazza egyik behin. Ez így biztosan nem igaz, noha nyomás alatt nő a pálma, a megnyesett fa pedig kizöldül, és Oroszországban a cár atyuska odavágott a muzsikoknak, a SzU-ban a párt pedig még kegyetlenebbül odavágott millióknak, mint azt megírta minékünk Szolzsenyicin. Inkább úgy igaz a tétel, hogy sarkosodó uralmi helyzet esetén élesen különválik az elnyomó az elnyomottól. Tudni lehet, hogy ki kit akar hátba szúrni, kitől kell félni, kit kell ellenségnek nevezni. Ez arra indítja az elnyomottakat, hogy minden erejükkel keressék a kitörési lehetőségeket, s reménykedjenek a reménytelenség ellenére.
Ha jól megy a sora, ha nincsen ellenfele, ha nincs kire lőni, a „vadász” céltáblát keres magának. Látszólagos, mondvacsinált célt fabrikál magának, és abba kezdi küldeni a nyílvesszőket, golyókat.  
Kétségtelen tény, hogy a pl. mártírok vértanúsága idején az egyház nemhogy kihalt volna, hanem megerősödött. Létszámban növekedett.
Kétségtelen tény, hogy Japán hatalmas háborús veszteségei után nagy iramban kezdett fejlődni. És az is kétségtelenül igaz, hogy a vesztes Németország a háborút követően modern ipart épített ki.
A kétségtelen tények ellenére egy porcikám se kívánja az elnyomást, a folyamatos létbizonytalanságban való életmódot.
A korábbi korok diktatúráinak az emléke inkább azt súgja: Felismerve a szabad cselekvési lehetőségeket, érdemes igaz értékek mentén tevékenykedni a létteljesség irányát célba véve. Érdemes figyelmünket a körülöttünk élőkre és a szükséget szenvedőkre irányítani. Mit tehetünk a társunkért, a családunkért, mit adhatunk a társadalomnak. Ahogyan JFK fogalmazta: Ne azt kérdezd, hogy mit kaphatsz a hazádtól, hanem azt keresd, hogy mit tehetsz érte. Annak ellenére, hogy az amerikai elnök nemes törekvése tragédiába torkollott, azt hiszem, hogy az altruizmusnak van értelme.

Szólj hozzá!


2019.01.10. 05:39 emmausz

Olvasom, megosztom

Olvasom a tévéadás szalaghíreit. Karusszel-módon ismétlődnek a futó mondatok. Ilyesmik: A 85-ös úton két autó összeütközött. A két sofőr meg az utasok meg…  és nyargal tovább a hírszöveg. Nem mindegy, hogy hogyan folytatódva. Az egyik lehetséges változat: …sérültek, azaz meg-sérültek, a másik végzetes: meg-haltak. Nem mindegy földi életüket tekintve. Mindig feszülten várom a rébusz feloldását, a szó folytatását. Más esetben nem kell jóstehetség a mondat további részének a kitalálásához. Ha azt olvasom: a helyszínen…, akkor már tudom, hogy életüket vesztették. Még sose folytatódott úgy, hogy a helyszínen megsérültek. Érdekes az is, amikor a futó szövegben azt kapom el, hogy mondta XY. Egy újabb körforgást kell várnom, ha meg akarom tudni, hogy mit mondott. Lehet, hogy kettőt is várnom kell, ha nem figyelek arra, hogy most jön az a szöveg, amelyet mondott az az illető, akinek a neve csak később jelenik meg.   
***
Elgondolkoztatott a hír, hogy az állam 3 milliárd forintért visszavásárolta tulajdonosától Munkácsy Golgota c. hatalmas festményét. Az olajfestményen ábrázolt Isten Fia határtalan szeretettől vezérelve, a kereszten függve ingyen váltotta meg az egész emberiséget: a zömmel akkoriban is értetlen embereket minden kor minden emberét.
***
Szegények mindig lesznek veletek! – mondja Jézus.
Amit a falusi tanító – a fák és madarak napján szemléltető oktatást tartva – a szabad mezőkön képvisel, azt Móra Ferenc veti papírra 1910-ben:
„- Látjátok, fiaim, ezt a szép nyílt kék eget? Ez, ameddig csak látjátok, mind, mind a miénk, mindnyájunké.
A lelkes tanférfiút egy okvetetlenkedő gyermek kérdése akasztja meg a költői lendületben:
- Hát a föld, tanító úr?
- Az, fiam, ameddig csak a szem ellát, végtelen végig a Pallavicini-őrgrógfé…”
Mondom: Jézus próféciája igaz volt és igaz ma is: Szegények mindig lesznek veletek!
Még megjegyzem, hogy a szegénység hallatlanul rugalmas kategória. A szegény a környezetéhez képest szegény. A világ egyes részein szegény az, akinek egy kecskéje sincs, és egy lábosa sincs, hogy benne meleg ételt főzzön. Móra korában a szegénynek sokszor egyáltalán nem volt cipője. Korunk civilizációja majdnem kizárja ezt a fajta ínséget, ha másért nem, az állandósult túltermelési és túlfogyasztási válság miatt. Rengeteg új és használt cikk végzi a szemétben.           

Szólj hozzá!


2019.01.09. 11:11 emmausz

Lehetne különbül is

Tévéhír, hogy félholtra verték az AFD brémai tartomány vezetőjét. Elgondolkodtam, ha nem demokraták verték volna, talán agyon is verik. Itt abba is hagyhatnám a gondolatot, de muszáj folytatnom.
Lépten-nyomon belebotlok abba, hogy a nemzeti és a nemzetközi eseményeket egyaránt befolyásolja, sőt megvezeti az, hogy választás előtt áll-e egy ország. A pártok jó színben kívánnak feltűnni, és ennek alárendelik a politikai mozgásokat: kerül, amibe kerül. Ez nagyon nincs jól így. Érdemes volna elgondolkozni azon, hogy mit kellene lépni, hogy megváltozzon ez a – kimondom, mert az –, ŐRÜLT gyakorlat.
Még gyermek voltam, amikor HF hasonló szituációt említett: Az adott tábornoknak makacs hasmenése van. Reggel riadót rendel el, és a hadosztály minden tagját arra kényszeríti, hogy rohanjon fel a hegyre, támadja meg az ott nem lévő ellenséget, és rohanva érkezzen vissza.
X ország választás előtt áll. Ezért lelkiismeretfurdalás nélkül olyan lépésekre vetemedik, amely más nemzeteket akár meg is nyomoríthat. Talán rá se jön az illető térség, hogy minek köszönheti nyomorát.
Hogy mit kellene lépni? Kellő önmérsékletet kell(ene) kikényszeríteni a választásokon indulók körében, hogy ne fordulhassanak elő ilyen már-már mindennapos esetek.
A pártok helyett egy-egy adott ország jóléte iránt elkötelezett, egyébként humánus értékrendet felmutató hiteles emberek kezébe kellene adni a kormánypálcát.
Ám nehéz kiszűrni őket a handabandázók közül. Továbbá az sem könnyíti meg a dolgot, hogy a hatalom és a könnyű meggazdagodás (lehetőség a korrupcióra) hallatlanul erős kísértést jelent minden induló számára. Nem volna szabad, hogy pozíció megszerzésért valaki lemenjen kutyába.   
  

Szólj hozzá!


2019.01.08. 10:30 emmausz

Egy perikópáról

Ma a csodálatos kenyérszaporításról szóló epizódot olvasta fel a papunk Márk lejegyzésében: A jelenlévők öt kenyerével és két halával jóllakott a hatalmas tömeg, úgy, hogy még föle is maradt (tizenkét kosár kenyér). Mennyiségi a csoda, arról szól, hogy Isten bőségesen gondoskodik az emberekről.
Mondhatni az Eucharisztia előképe ez a történet. Csakhogy az Oltáriszentség esetében a csoda nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi, amely az átváltoztatásban valósul meg. (Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik.)
A perikópából máig kihallatszik a felszólítás: „Ti adjatok nekik enni!” Mit mond ez nekem? Ami kevés muníció nekünk a rendelkezésünkre áll, az aligha elég ahhoz, hogy hatásos legyen az isteni jó hír hatékony bemutatásához. Ám ami nekünk nem lehetséges, azt Isten kegyelme lehetővé teheti. Elég csak az első pünkösdön részt vett több ezer ember életének pálfordulására emlékeztetni. Nem gondolhatja senki, hogy az írástudatlan Péter és hasonló képességű társai sziporkáztak akkora erővel. De hatalmas támogatást kaptak. Ők csak mintegy a katalizátor szerepét töltötték be az esemény alkalmával.   
Bátortalanságunkat többnyire kishitűségünk okozza, és az, hogy ésszel felmérjük, hogy a mások világnézetére hatni akaró megnyilvánulások eredményes megvalósítására alkalmatlanok vagyunk. Önerőből valóban alkalmatlanok vagyunk rá. Ráadásul a társadalom tekintélyes része kikéri magának, ha valaki változtatási szándékkal kíván hatni a nézeteire.
Hát így állunk.
Ma hajnalban életemben harmadszor éltem meg, hogy még alfa állapotban felvettem a szemüvegemet, és teljesen halvány körvonalakat láttam vele. Így érzékelhetnek a szürke hályogosok a műtétük előtti időben. Akárhogyan dörzsölgettem a szememet, nem javult a látott kép. Amikor megvizsgáltam a keretet, rájöttem, hogy nem az olvasó-szemüvegemet vettem fel, hanem a feleségemét. Azzal persze tényleg rosszul látok.  
Nemde így van-e ez a karizmákkal is? Hiába akarom használni azt az adományt, amely nem az enyém, amely nem nekem szól, mit sem ér. Ha használom, kudarcot vallok.
Meg kell keresnem azt a segítséget, amely vagy amelyek rám van(nak) szabva, s azonnal megváltozik a helyzet.     

Szólj hozzá!


2019.01.07. 06:21 emmausz

Csak így tovább

Ma hajnalban ráálltam a mérlegre és boldoggá tett, hogy a felszedett kilókból néhány nap alatt négy lement. „Csak így tovább, csak így tovább” – mondom Francois doktorijának a bírálójával. Magamat is meglepett, hogy mennyire jó hatással volt pszichémre ez az eredményes méredzkedés. fel vagyok dobva és próbálom következetesen végigvinni a versenysúlyom kialakításához szükséges tenni- (enni)valókat. Megpróbálom kerülni a térfogatnövelőket és a lisztjavítókat. Próbálok NORMÁLIS lenni.
Láttam FB-on a budai karmelita kolostort, amely most min.elnöki munkahellyé lett. Eszembe jut az Antall Józsefet kárpálók kórusa: minek akar ez a felújításra váró Sándor-palotában pöffeszkedni. Antall soha nem pöffeszkedett benne. Most hasonló szirénhangok vijjognak: Minek akar OV a Várban pöffeszkedni? Pedig a kérdést így is fel lehetne tenni: Kinek épül ez a ház? A mindenkori min.elnök munkahelye lesz. Ha változna a politikai helyzet, az ellenzék valamelyike pöffeszkedhetne benne, majd a ki tudja milyen beállítottságú min. elnök a beláthatatlan jövőben.
A ház szép lett, a ház puritán lett, a ház stílusos lett, és minimal art szerinti. Meglepetés a sarkán lévő fülkében álló Szent Mihály arkangyalt ábrázoló bronzszobor, Markolt György szobrász alkotása.  
Emékszem a szlogenre: Merjünk kicsik lenni. Emlékszem arra is, hogy azt megelőzően az álmodó magyarok kiállítás azt példázta, hogy merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni.
Az olvasóra bízom, hogy melyik álláspontnak van életszaga.
***
Most inkább egy Varga Laci atya által formulázott gondolattal zárok: „Hihetetlen, de a Szeretetet nem lehet kiérdemelni, csak befogadni. Ingyen van! Amikor ezt elhiszed, szűnik a félelem és betölt a hála!”     
Ez a maxima alighanem nagyon fontos valóságelemre hívja fel a figyelmet.
Érdemes elgondolkozni rajta.         

Szólj hozzá!


2019.01.06. 10:53 emmausz

Epifánia

Isten megjelenése a teremtésben.
Az Epifánia akkor kezdett tudatossá válni bennünk, amikor É. Lányuk a francia Epiphanie nevű közösségbe kapott befogadást. Nálunk a Vízkereszt név terjedt el és a három királyok látogatásának az emléknapja is egyben. Vízkereszt, mert az egyház az évre szükséges szenteltvizet valaha e napon készítették, azaz áldották meg.
Ám még ennél is érdekesebb a mai dátum. Az ortodoxok a naptáreltérés folytán mindmáig a mai napon tartják karácsonyukat. MI pedig kezdjük kitakarítani a lakásainkból a fenyőfákat. Kifelé a templomból azt énekeltük, hogy „szép jel és szép csillag! Szép napunk támadt!” – és tényleg szép napunk támadt. A hó helyenként még látható, de fehérsége eltörpül a nap izzó fényében.
***
Napjaikat a csúszózsaluzás jellegű tervezés jellemzi. Eltervezzük, hogy megszabadulunk a fenyőfától, mert sok helyet foglal, és ennek mostanság jelentősége van. T. elmondja a gyerekeknek, hogy az angyalok ma elviszik a karácsonyfát. A gyerekek ráhagyják. A háttérben az a terv lapul, hogy a fiatalok mind együtt indulnak telket-házat nézni. Ám ki tudja, hogy valóban sor kerül-e rá, nagyon náthásak a gyerekek. Ha itthon maradnak, nem tudjuk titokban lecsupaszítani és kirakni a fát.
Most a várakozás állapotában leledzek.
Ha így, ha úgy, előbb-utóbb kirakjuk a fát.
Ha így, ha úgy, előbb-utóbb meg kell nézni a telekkínálatot.

Szólj hozzá!


2019.01.05. 11:55 emmausz

Pesszimizmus és optimizmus

Miket nem ír 1905. december 24-én Móra Ferenc a Szegedi Naplóba!?
Pl. ezt: „Hasztalan zengünk himnuszt az angyalokkal: a világ még ma sincs megváltva, vagy igazabban: ez a mi világunk még nincs megváltva. A krisztusi szeretettel ellenséges hatalmak soha nem vettek nagyobb diadalt az emberiség felett, mint a mi napjainkban. Hazug, hitetlen és szívtelen társadalom; gazdagság, amely szeretetet nem ismer, szegénység, meg csak gyűlöletet ismer: ez a mi világunk. S ha valaha, ezen az estén kell éreznie a mi világunknak a maga hitványságát, s látnia a maga szomorú végzetét. Az ajkakon a vidámság himnusza cseng, de a szívekből akaratlan jajkiáltás szalad föl, kopogtatván az égen, melyen hiába vigyázzuk a betlehemi csillagot: mikor lész újra eljövendő világnak Messiása?”
A kiegyezés után vagyunk, és a gazdasági fellendülés után és alatt. A millennium után vagyunk, a századforduló után vagyunk. Még nincs nagy háború, még regnál Ferenc József, még nincs elkövetett merénylet a trónörökössel szemben. Még nincs rádiósugárzás, legfeljebb ha tölcséres gramofon járja. Van viszont hatalmas arányú elvilágiasodás, szélesre nyílik a szegénységet és gazdagságot elválasztó olló. Ez kb. Molnár Ferenc világa, A Pál utcai fiúk világa, a Nemecsekek és Csetnekyk világa.
Meglepő olvasni a fiatal Móra kifakadását, bár az író-költő forradalmi életkorban leledzik. Igaza azonban kétségbevonhatatlan. Az, hogy ki van megváltva és ki nem, már idéztem Angelus Silesiustól. Nem ismétlem meg. Azt se gondolom, hogy az gazdasági különbségek ollója bezárult. Legfeljebb ha a szegények köre szűkült, a társadalmi szolidaritás pedig növekedett. Ma is élnek mély  szegénységben emberek, és bármilyen furcsa, mindig is fognak élni. Ez persze senkit nem ment fel semmi alól. Mégis az év kezdetén VD mai posztjából vágok ide egy részt, mert a hit fontosságáról szól, és mert lényegesen optimistább Móránál. Idézem: „Nincsen jó sors és nincsen balsors, mondogatom magamnak, istenközelség van és istentávolság. Az aggódás hitetlenség, vagy udvariasabban: kishitűség; hiszen nincsen tragédia és nincsen szerencse. Nincsen véletlen... Lelki béke van” (vagy éppen hiányzik békétlen korunk megannyi emberéből – teszem hozzá a teljesség kedvéért).

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása
Mobil