Mickey webnaplója

Olyan, mint az áprilisi időjárás (mármint ez az október végi). Nálunk tegnap zápor volt, sűrű esővel, Dél-Magyarországon nagy esőzések voltak, Olaszországban, Horvátországban, Szlovéniában pedig kiöntöttek a kisebb folyók, nagyobb patakok, akár fiume, akár r(ij)eka a nevük.
Ma kisütött a nap.
Mire leírtam, teljesen beborult.
Mire a mondat végére értem, kisütött a nap.
Mica és Elvi fogaskerekűzést helyeztek kilátásba a fiúknak.
Nem mondom, hogy most esik, de jókora felhők borítgatják az eget.
Mert az időjárás kiszámíthatatlan, mint az időjárás. Mostanában pláne.
Mivel napokig nem láttuk, csak hittük a napot, felrémlett bennem egy skandináv szerző hangjátéka, melyet a rádióban hallgattam évtizedekkel ezelőtt. Nagyjából sci-fi történet, mely a sivatagi történéseknek éppen e visszája. Ugye a sivatag porszáraz, kivéve azt a néhány órát-napot, amikor többé-kevésbé özönvízszerű esőzés áztatja a sívó homokot. Akkor viszont a kórók virágba borulnak, a rovarok azonnal hozzálátnak a porzáshoz, a párzáshoz, minden él, minden nyüzsög, minden mindet akar – és azonnal.
A hangjátékban fordított a helyzet: mindig borús az idő. Minden folyamatosan szürke, mindig esik az eső. De olykor adódik olyan kiváltságos pillanat, amikor kidugja a fejét a nap, néhány percre, netán órákra.
Ekkor felbolydul a méhkas, kirajzanak a gyerekek az iskolából, mindenki a szabadban tölti az idejét, és igyekszik részesülni a nap ajándékaiból. Felragyognak a színek, lehet bennük gyönyörködni, emelkedik a hőmérséklet, lehet sütkérezni, napozni... hogy azután minden visszaigazodjon a megszokott, hosszas szürkeségbe. Ilyenfajta érzésünk támadhatott a héten – és ma is.
***
A migránsok elindultak hazát keresni Szerbia felé. A szerbek átterelték őket hozzánk. Mi határzárral védekeztünk, sikerrel.
A migránsok elindultak hazát keresni Horvátország felé. A horvátok hozzánk terelték őket. Mi lezártuk a határt eredménnyel.
A migránsok elindultak Szlovénia felé hazát keresni. A szlovének mit fognak lépni?
Hát az osztrákok, ház a románok? Hát a...
81. ZSOLTÁR. A SÁTRAK ÜNNEPÉRE (A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól) Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének! Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől. Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak. Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana. Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.” Közöm. Az istentiszteletre való felszólítás cselekvéseket sürget: Dicsőítsétek, ujjongjatok, pengessétek a húrt, verjétek a dobot, szóljon a hárfa, a harsona. Mindez nem megy simán. Ezért sóhajt Aszaf: bárcsak hallgatnál rám, Izrael. A felismerés zömmel kegyelem kérdése. Akkor belülről tör fel a dicsőítés, és az igazak részéről pozitív kicsengésű. Érdekes, hogy ebben a zsoltárban is az üdvösségért meg akarnak dolgozni. Nincs tudomásuk róla, hogy Isten ingyen szeret. Ma is.  

Tegnap az -ülésre végződő szavakkal játszottam. Kiválogattam a nekem tetszőket a szóvégmutató szótárból és a játék értelmében félreértelmeztem jelentésüket. Így lett a repülésből katapult. Bevallom a szótárban nem találtam a hegedülést, s ma is eszembe ötlött egy érdekesség: ez a teljesülés, ami megfelel a plenáris tárgyalásnak. (Czakó Gábor bizonyította egyszer, hogy minden elhangzott szóból lehet igét képezni. Legyen pl. a szó: azaz. Cz. G. rávágta: Most mit „azaz”-olsz itt nekem? Ha pedig így van, nem kell hozzá sok fantázia, hogy az -ul -ül végű igékből egy laza mozdulattal -ülés végűt lehet gyártani. hegedül, hegedülés, teljesül, teljesülés. Innen már csak egy lépés: meg kell nézni az -ül végű igéket, hogy listánk teljesebbé váljon. A lista hatalmas. Válogattam még néhányat azzal az ígérettel, hogy soha többé! Lássuk akkor az újabbakat.
Beszédülés – az előadó széke
zöldülés – zöld szék
Csendesülés – akkor van, amikor az előadó befejezte mondanivalóját
csődülés – egy gyár utolsó értekezlete bezárás előtt
hidegülés – kőpad télen
szegülés – fakírok ülőbútora
részegülés – tántorgó lábú szék
végigülés – villamosok hosszú padja
kékülés – festett népi ülőbútor
rémülés – talán nincs is, avagy ülhet-e az, aki szellem
istenülés – a Jelenések könyvének trónja
szégyenülés – szamárpad
szépülés – pl. a pápai trón
törpülés – a hupikék valamelyikének a székecskéje
térülés – köztéri pad
gyérülés – korhadt és hiányos pad
őrülés – teremőr széke az ajtókivágásban
belesülés – kárpitozott szék, amelynek kilóg a bele
testesülés – dagadt emberek kényelmes gondolkodószéke
ízesülés – szék, amelyen a gyerek elmaszatolta a lekvárt.
összesülés – a lakás minden széke, padja, kanapéja, puffja
nősülés – feleségek széke
sötétülés – ülőalkalmatosság villanygyújtás előtt
mélyülés – kényelmes fotel
őszülés – kerti pad sárga falevelekkel
Őszülök. Akik eddig elolvasták az újabb sorozatot, azoknak ismét ígérem: Soha többé!
80. zsoltár (részletek) IMA IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára) Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk. Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik... Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, hogy elültesd. Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön. Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait. Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig... Akik az úton járnak, mind szüretelik. ... Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet, és védd meg, mit jobbod ültetett! ... Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved. Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk. Közöm. Sokat idézett mondat: Ragyogtasd ránk arcod és mi megmenekülünk. Szép allegória a szőlőtő (a zsidó nép), amelyet Isten kihozott Egyiptomból, elültetett, növesztett, s amelyet sokan szüretelnek, rongálnak. A zsoltáros ígéri, hogy ezután hűséges lesz a zsidóság Istenhez, s kéri a mentést: Többé nem hagyunk el téged – mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre. és a mi hitünk ... túljutott-e már az alkudozáson? Bizalmunk töretlen-e? A válasz?...  

Nem véletlen, hogy vagy 10 éve terveztem megvenni A magyar nyelv szóvégmutató szótárát. Néhány éve sikerült. Ha valakit érdekelnek a szógyökök, szótövek, engem érdekelnek a szóvégek is, nem mintha rímeket keresnék nem létező verseimhez.
Nézzük csak? Mit kap, aki a szógyököket vizsgálja. Azt, hogy némelyik pusztán egy hangzóból áll. Itt van pl. az eszik ige. Nézzük, a végződések elhagyása után mi marad. Eszem, ettem, enni fogok, egyek, ennék, ehetek, egyek? eddegélek, evett, emésztek, emlő, evés... Ugye a szótő, a gyök egy db e-hangzó.
Ugyanez a helyzet az ivással is. iszom, ittam, innék, igyak, ihatok, igyak? iddogálok, ittam, ivászat... Ugye a szótő, a gyök jelen esetben az i-hangzó. Sok igével el lehet szórakozni. De most elhagyom a szótövek kérdését.
Inkább a szóvégződésekkel játszom, mert igen nagy változatosságot mutatnak, és alkalmasak egy kis agytornára is akár.
Nem terveztem, hogy erről írok, csak úgy adódott, hogy az -ülés szóvégre rácsodálkoztam.
Miért is? Mert kancsal értelmet kaphat a szó az üléssel kombinálva. Nézzük, hogyan?
vitaülés – olyan ülés, melynek használatára vonatkozóan megoszlik az érdekeltek véleménye
rövidülés – könnyű róla lecsúszni
rendülés – szerzetesek találkozója
zendülés – a zend népcsoport találkozója
üdülés – amennyiben az üd ünnep jelentésű, akkor ünnepi ülést takar a szó
szűkülés – az a folyamat, melynek során a szék összement, s szűk üléssé lett
lehetetlenülés – talán nem is ülés, csak jobb időkben volt az
lovaglóülés – mi más lenne, mint a nyereg
település – az elemlámpában az elemek helye
szelepülés – nem is magyarázom. Hely, ahová a szelepet beágyazzák.
repülés – alighanem a vadászgép katapultja
hegedülés – felfekvés esetére kialakított gyógyülés
épülés – minden új szék, trón, fotel
derülés – német szék
tömörülés – bélelő anyaggal megtömött puff
becsülés – nagypapa becsben tartott karosszéke
sebesülés – kárpitos munkájára szoruló ülőalkalmatosság
egyesülés – a tömegközlekedési eszközökön található a kettős ülések mellett
érvényesülés – helyjegyed biztosítja
kisülés – gyerekszék
közösülés – minden kanapé
termékenyülés – meg se próbálom kitalálni, hogy ez mi fán terem
díszülés – elefántcsont lábú aranytrónus
De most felállok. Elegem van az ülésből.   
79. ZSOLTÁR. (részletek) A NÉP GYÁSZÉNEKE (Aszaf zsoltára) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették... Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? ... Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik... Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért! Miért mondják a pogányok: „Hol van hát Istenük?” Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak... stb, stb. mi pedig... magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.  Közöm. Aszaf itt sem tud átlépni saját árnyékán. Meggyaláztak, taposd el őket, s hirdetjük dicsőségedet. Ez a visszatérő képlet. Van benne kapcsolat Istennel, gyermeki elképzelés a jó Isten minket óvó kezéről. Féltékenység: Nehogy mások is részesedjenek az áldásokból. A mi korunk is jól teszi, ha az Istenhez fűző kapcsolatépítést folytatja. Értelmesebbet nem is tehet. De a kizárólagosságon át kell tudni lépni. Isten nem személyválogató.

Ma a színeket és formákat próbáltam megörökíteni néhány fotón. felrakom a FB-ra őket.
***
Elkezdtem olvasni a József és testvéreit. Mindössze egy fejezeten küzdöttem keresztül magamat. Szoknom kell Th. Mann körmondatait. Nagyon eltér a hazai megfogalmazásoktól. De tegnap két forrásból is gyarapítottam könyvállományunkat. Elhoztam Szolovjov Csendháborítóját, Fekete I. Lutra c. könyvét (viszem is vissza, mert megvan itthon), Csathó Kálmán 3 regényét és Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem c. kötetét. A Csendháborító nekem limonádé, Csathót egyelőre békén hagytam, nekiugrottam viszont Bolyki könyvének, és ez tartósan lekötötte figyelmemet. Az eredeti humorra mindig vevő vagyok.
***
Folytatjuk a paelo-ketogén kúrát. Olyan ez, mint a Sándor György-féle hentes és áruja. A hentes, ahol nyúlhús van. Nyúltarja, nyúlmáj, nyúlkaraj, nyúloldalas, nyúlszalonna és talán nyúlgerinc is. Nos, a paleo-k. étrendben zsír van, és zsíros szalonna, zsíros máj, zsíros tojásrántotta, zsíros ham and eggs, zsíros velő, zsíros húsleves, zsíros töpörtyű. Üdítő kivétel a mézzel bolondított kávé és tea. Lehetne még mézes fagyit is készíteni, de hát az igen ritka csemege lehet a rénszarvastenyésztők, az inuit eszkimók, a guachók és a természeti kis népek asztalán. Ilyenformán a mi asztalunkon is. Még mindig szoknom kell az újat. Identitásomat is rá kellene már állítani a felsorolt népek, népcsoportok egyikére szíves miheztartás végett.
Kihez mész? Almához vagy körtéhez?
Ki vagyok? Guachó, természeti nép tagja, a tajga tagja, tatárok kései ivadéka kumisz nélkül?
Még meggondolom.      
78. ZSOLTÁR. Ízelítő. ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI TETTEI (Aszaf tanító költeménye) ...hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit: Csodákat tett Egyiptom földjén ... Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. Megrepesztette a sziklát s a forrásból bőven adott inni... Mannát hullatott az égből... Húst hullatott rájuk... szárnyas madarakat... Bűneinket elengedte, nem pusztított el (Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!) Egyiptom földjén... vérré változtatta folyóikat, Legyeket küldött rájuk, békákat, sáskákat
Haragjának tüzét szórta rájuk: ... lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban ...Népét ... átvezette a pusztán... Elvezette őket szent földjére... szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; ... mégis megkísértették a Fölségest... Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen... De aztán az Úr ellenségeinek a hátába csapott... Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. szentélyt épített... szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette. Közöm. A zsidó nép története az isteni beavatkozás története. Ennek összefoglalóját adja a zsoltár. Az Isten szövetséget köt a zsidókkal, akiknek megad mindet, hogy teljesítsék azt, amire kiválasztotta őket. Amikor szükséges, kemény eszközökkel téríti vissza népét az általa akart csapásra. Mindnyájunknak jót tesz, ha életünkben az ő akarata valósul meg. Vagy minek imádkozzuk: legyen meg a te akaratod.    

– A műanyagok legtöbbje hőre lágyuló, de van alóla kivétel. A legismertebb közülük kétségtelenül a bakelit. Ez kifejezetten hőre keményedő műanyag. 
– Van aztán egyéb is, ami hőre keményedik, pl. a máj. Egy rövid ideig puha marad, amíg a vér megalvad a belsejében, aztán a további sütés hatására cipőtalp keménységűre képes merevedni.
– Ilyen a tojás is. Múltkor már említettem D. blogjából véve a sztorit. XY grófnő visszavitette komornyikjával a reggelit mondván, hogy a tojást még főzzék, mert még kemény.
– Ám nemcsak az anyagi valóságok keményednek olykor hő hatására. Szerintem ilyen a bőbeszédűség, a redundancia is. Vannak olyan emberek, akik mondják a magukét, és olyannyira mondják, hogy egyre kevéssé képesek magukon tartani mások figyelmét. Sajnálom őket, mert ezt tapasztalván ráerősítenek, és még hosszabban próbálják kifejteni azt, amit már az elhangzott első mondat után megértett hallgatóságuk. Mivel ez a tulajdonságuk nem egy alkalomra szól, előfordulhat, hogy kerülni kezdik a társaságát, ismerve, hogy a megszólíttatás okán-jogán félórát-órát simán elrabolnak a megszólító idejéből, életéből.
Nos, ez a fajta nyomulás hasonlít a hőre keményedési folyamatra.
Minél hosszabban bizonygatnak valamit, annál több ellenérzést szül mondandójuk. Utóbb már nemcsak a mondandójuk, hanem a személyük is.  
A szószaporító „bekeményít”.
Hiába figyelmezteted, hogy vegyen vissza szómenéséből. Lesöpri kritikádat azzal, hogy még van mondanivalója.
Az ilyen embernek hiába teszed az orra elé a vekkert azzal, hogy régen lejárt a korreferátumokra tervezett idő, félrekotorja az órát azzal, hogy már csak egy mondatot kíván elmondani. S mire az egy mondat végére ér, elfeledkezik róla, hogy mit ígért. S ameddig szótankja ki nem ürült, mondja és mondja. S az értetlenkedő tekintetekkel szembesülve egyre elkeseredettebben védi azt az igazát, amelyet senki nem vont kétségbe.
Néha trükkhöz folyamodik, s megkérdezi, nekünk mesélte-e már... Ne higgy a kérdés komolyságának. Tudja ő, hogy sztoriját éppen hetvenhetedszerre meséli el. Ha nem tudod elnémítani, biztos lehetsz benne, hogy végigmondja a történetet anélkül, hogy jottányit elhagyna belőle.     
77. zsoltár. EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA (A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. Régmúlt napokra kell gondolnom, a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: „Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével. Közöm. Egy a karizmatikus megújulás dala indul ezzel: Ó, Uram, néked zeng szavam, téged áldalak...  (Korunk újrafogalmazza a zsoltárok máig ható kijelentéseit.) A zsoltáros úgy szól a Fentvalóhoz, mintha mellette ülne egy pamlagon és társalkodnának (megdöntöttem a monológ sorait). Tipikusan végigvonul a zsoltáron a deus ex machina, az isteni beavatkozás megannyi kézzelfogható jele, ténye. Hol marad korunk érzékenysége a transzcendensre? A kérdés a levegőben lóg, és nincs aki leszakítsa. 

Amire nem volt időm vagy kedvem, vagy egyik sem, arra most megadatik időt szakítanom. Egyelőre nem annyira a saját életem regényes, mint inkább az olvasás lehetőségből következő igény, amely regényekre irányul. Nem gondoltam volna, de rengeteg a pótolnivalóm: Végigolvastam a Kereszteseket, a Halljátok az igét, s tudja Isten még miféléket. Jelenleg Móra jól megírt Aranykoporsóját falom, hogy aztán átengedjem magamat Thomas Mann két könyvének, a József és testvérei c.-nek és Buddenbrook háznak. Mi tagadás, olvasatlanul hever a Dzsungel könyve és egy Dékány András-kötet. Ám a két utóbbi ifjúsági regény. Még várok velük, hátha közben átlibbenek a második gyerekkorba, s mint újra fiatal nekiugrom ezeknek is.
Majd meglátjuk.
Egyáltalán nem biztos, hogy hosszasan rendelkezésemre áll majd az elégséges és nyugodt idő, hogy belemerülhessek ezekbe a hosszú írásokba.
Azért próbálkozom.
D-nél olvastam egy ferences szentenciáját: Ne vakard azt ma, ami holnap fog viszketni.
Értettem.
Szót fogadok: Kezemet lefogom, és megvárom, azt az időt, amikor viszketni kezd a vakarandó. 
76. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK (A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének) Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye. Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút. Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk. A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek. Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt? Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad. Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek! Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt. Közöm. A hála itt arról szól, hogy a zsidók ellenségeit az Úr olykor összetörte. Istent hatalmasnak, rettenetesnek, erősnek, félelmetesnek, ítélkezőnek, haragosnak, mutatja a zsoltáros. Hatalmas is, erős is, de hatalma a szeretet hatalma. Erejét béketűrésbe burkolja. Már elléptünk ezektől a rémisztő képektől. Isten halhatatlan, hosszan tűrő, irgalmas és tökéletes. Isten a szeretet. Isten szentebb minden teremtménynél. Ingyen szeret. Áldozatot hoz, nem is akármilyet, mert szeret. Fiát adja értünk, mert szeret. Szereti az ő népét, és szeret mindenkit, mert Isten nem személyválogató.   

Reggel ébredés után főpapnői segédlettel elzarándokoltam a Honvéd-kórház melléküzemágaként működő Diagnoscan Kfthez. Immár papír igazolta, hogy a háziorvos küld. Ám ő se indokolta kellőképpen, hogy miért kéri a TEE-t, ezt a módfelett speciális vizsgálatot, melyet a nyelőcsőbe dugott szondával végeznek. Nekem kellett valahogyan a vizsgáló orvos értésére adnom, hogy mi a csodát keresek nála, noha megegyezésünk szerint a telefonon egyeztetett időpontban felkereshettem TEE-t kérve. Nagy szerencsémre a T. Cs. dr. szóbeli indoklását, melyet macskakaparásommal papírra vetettem, utólag is képes voltam elismételni. A varázsmondat így szólt: A paleo-ketogén étrend hatására visszaállhat a rendes szívritmus. Ehhez ki kell zárni a szív-thrombus kockázatát. Ezért kérem a TEE-t. Megkaptam. Bár korábban itt nem jártam, az eljárás kísértetiesen ugyanaz volt, mint a Szt. Margit-kórházban. Féloldalt fekve, erem kipreparálva a hatóanyagok töltögetésére, egy kis lidocain, (a torkomba is), egy kis dormicum, s máris munkához látott a kéttagú stáb. Az eredmény – hála Istennek – reményem szerinti. Nincs thrombus, nincs nagymértékű fibrilláció, két vitorlácskáról beszélt a jó orvos, amelyek nálam kissé eltolódtak, s ez okoz valamiféle tüneteket, de nincs különösebb jelentősége. Meg fogok maradni, ameddig Isten is úgy akarja.
Egy gonddal kevesebb.
Engedelmetekkel itt be is fejezem. Teszek fel néhány képet Esztergomról.
75. ZSOLTÁR. AZ ISTENI ÍTÉLET (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének) Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének. A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik. Közöm. Az fent írtak ismeretében csak megismételni tudom a zsoltár első mondatait. Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Talán annyit fűznék hozzá: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.”

Holnap megnézik, hogy nem került-e trombus a szívhajlatomba. Egyszer ezen a vizsgálaton már átestem. Kissé komplikált, de sokat nem érzek belőle, mert kellemes kábulatban történik mindez. Sk előkészületet immár nem igényel. Beutaló megvan, laborleleteim frissek, az időpont megbeszélve, és feleség jön, mint erősség. Attól tartanak az orvosok, hogy utána könnyebbnek érzem a világot, mint amilyen. Lelkemre kötötték, hogy aznap ne vezessek, s érdemi tárgyalásokba se bocsátkozzam. Íme, a felhívás mindenkihez, aki akar tőlem valamit. Holnap próbálkozzanak, mert könnyű lesz levenniük a lábamról. Fogyókúrámnak kifejezetten kedvez, hogy éhgyomorra kívánják a szondázást elvégezni.
***
A BCG nemcsak oltás tüdőbaj ellen, hanem lezongorázható három zenei hang is. Miként a dl,rl,d azaz dollár eladó. Vagy a mts. Mit iszó’?
***
Tegnap megemlékeztem az esztergomi osztálytalálkozóról, s annak egy részéről, a Keresztény múzeumban tett látogatásról. A tárgyak sokaságának tobzódása rendesen igénybe vette szemünket, figyelmünket, az esztétikum befogadására való készségünket. Messze kiemelkedett a mezőnyből MS mester szárnyas oltára és még néhány korábbról már ismert alkotás, pl. a Madonna a mesebeli egyszarvúval című kép. Eddig nem nagyon izgatott, hogy a régiek milyen módon ábrázolták a személyeket. Miféle viseletben, s miért. Tegnap feltűnt egy 12. sz.-i gótikus Szűzanya-ábrázolás, és egy jóval későbbi. Az első azért, mert majd a XX: sz.-ban újra találkozunk azzal az egyszerűsítő „áramvonalas” stílussal, amelyet a faszobrász itt elővezet, az utóbbi pedig azért furcsa, mert Mária arca kissé naiv módon van megmintázva. Ez egy közeli felvételen jól látszik. Ebben az az érdekes, hogy az utolsó időkben, amikor a fotózás elterjedése megrövidíti a festők, szobrászok jövedelmét, attól kezdve a Mária-ábrázolások sokkal inkább törekednek a tiszta, kedves, és szerethető megjelenítésekre. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt így, mert a műalkotásoknak csak a töredékét ismerem.     
74. zsoltár. AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA (Aszaf tanító költeménye) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod ellenünk? ... a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, amelyet előbb nem ismertünk... próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? ... A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet... turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt... dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed. Közöm. A hívők életében is előfordul a feldobottság, majd az érzelmi vákuum, az elhagyatottság érzése. Ugyanez népekre is igaz. Egyszer fent, másszor lent. El odáig, hogy szétverik szentélyeit, lecserélik szimbólumait. A gonoszok és az igazak harca folyamatosan jelen van. Próbák és ellenpróbák, a nyugalom és a harcok olykor helyet cserélnek. A végső „győzelem”, a szereteté nem kétséges. Prohászka írja: „Hiszek a szeretet végső győzelmében.” Sok elmélkedésén volt túl, amikor így összegezte a megtapasztalásait.  

Esztergomban megismételtetett a jubileumi érettségi találkozó, az ötvenedik. Tartalmas programot kaptunk Bl. M-tól. Előbb a könyvtárat néztük meg, amely annak idején kápolnaként szolgált, és amelyben az oltáriszentség előtt adorált Prohászka püspök. Még megvan a karzat, mely mögött az orgona szólt. Még látszik a rózsaablak, amely eredetileg színes üvegfestménnyel volt ékes. Láttunk kódexeket, maximákkal, láttam Pázmány ősnyomtatványnak számító Kalauzát, aranyat is felhasználó lapokat.
Átmentünk a keresztény múzeumba is, ahol nem illett fényképezni, pedig lett volna mit. Pl. MS mester szárnyas oltárát a golgota jelenettel.
Aztán jött az első számú lecke. Az ebéd. Mit ehetek belőle és mit nem. Kb. fele-fele arányban talátam ehető és általam nem ehető választékot. Nem maradtam éhes. A másik lecke a kötetlen beszélgetés, amelynek során néhányan arra a kérdésre válaszoltak, hogy mi történt velük azóta, hogy nem találkoztunk. A többiek pedig mindenfélét összehordtak, ami éppen eszükbe jutott. Így kissé zilált, kissé kuszált lett a beszélgetés. Senki nem tudta, meddig fog tartani egyesek szómenése. Mindegy. Megpróbáltam befogni pörös számat, s magam csak a kérdésre válaszoltam.
Az én rendetlen ragaszkodásom a fotózásban nyilvánult meg. Ha kellet, ha nem kattogtattam a gépet. Persze rajtam kívül mások is.
Egy órával Egomból való hazatérésemet követően indultunk Dél-Pestre baráti találkozónkra. sajnos háromszor kezdtük újra a migránskérdés megválaszolását. Hiába mondtam, hogy eddig semmi újat nem mondott senki, mert ezt a csontot már sokan és sokféleképpen rágták le. Hiába mondtam, hogy ez a kérdés nem egy kérdés, hanem legalább ezer, ahogy eddig a migránsok áradatát, ma este mi a szavak áradatát nem tudtuk megállítani. Kicsit megnőtt a fejem, mire a szemergő esőben vakoskodva hazavezettem nagykorú Coltunkat.
73. ZSOLTÁR. ÖRÖK VISSZAFIZETÉS (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz... mégis...irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek, ...testük egészséges... A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak. A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság. Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal. Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön... növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul. Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?... Elmélkedtem ... s megértettem: a végüket kell néznem ... Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett: akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt, de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat. Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe. Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten. Közöm. Ma ugyanezt látjuk: Egyesek fennhéjáznak, kérkednek, gonoszkodnak, s élnek, mint Marci Hevesen. Az igazat pedig nemritkán megpróbálja az Isten, mint egykor Jóbot, ha nem is annyira. A miatyánk egyik kérése ezt célozza. „Ne vígy minket kísértésbe.” Azaz ne próbálj meg minket erőnkön felül, mert elveszünk. A zsoltár vége felé olvasottakról azonnal ady szép verse kutott eszembe: Az Úr érkezése
/ Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. /
/ Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborus éjjel./
/ És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom. /

Egyszer említettem, hogy Ferenc pápa Assisi Szt. Ferenc Naphimnuszának kezdő szavait idézve (Laudato si’) körlevelet adott ki a környezetvédelem témájában. A körlevél terjedelmes, olyannyira, ha az általam aláhúzott, érdekesnek talált részeket idézném, kisregény lenne belőle. A pápa földünk romlásának megállítását és a mélyszegénységben élők felkarolását párhuzamba állítva alkot véleményt a föld és civilizáció állapotáról, majd kijelöl tennivalókat a nagypolitika és valamennyiünk (saját szóhasználatomban: kispolitika) számára. Terjedelmi okok miatt csak néhány gondolatot hozok ide:
 - Az első nagyon szíven ütött, mert magam – egy hónapja sincs – hogy megállapítottam, az Istennek is van szeretetnyelve. És ez nem mindig szavakban csapódik le. Sőt. Idézem a pápa körlevelét: „Az egész világ Isten szeretetnyelve, irántunk érzett végetlen szeretetéről beszél... A talaj, a víz, a hegyek: Minden Isten simogatása... a természet az ámulat és félelem folyamatos forrása... minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli.” (84, 85. pont)
- A 98. pontból vett idézet nagyon mély értelmű: „ha az ember a munka fáradalmát az értünk megfeszített Krisztussal egyesülve viseli el, valamilyen módon együttműködik Isten Fiával az emberiség megváltásában.” A pápa itt II. JP-t idézi, annak is a Laborem exercens k. enciklikája 27. pontját.
- 144. pont. „A fogyasztói szemlélet ... gyakran homogenizálja a kultúrákat és elszegényíti azt a hatalmas kulturális sokszínűséget, amely az emberiség kincse... meg kell érteni, hogy egy társadalmi csoport fejlődése történelmi folyamatot feltételez, ...és megköveteli, hogy a helyi társadalom szereplői saját kultúrájuk alapján folyamatosan főszerepet játsszanak.” (Megjegyzem: vö. bevándorlók kérdése?!)
202., 203. pont. Életstílus-váltást sürget: „az emberek elmerülnek a vásárlás és a felesleges kiadások örvényében ... Mindenkivel elhitetik, hogy szabad, mert megvan a szabadsága fogyasztani, valójában azok rendelkeznek szabadsággal, akik azon kisebbséghez tartoznak, amely a gazdasági és pénzügyi hatalmat bitorolják. ... Túl sok az eszközünk a kevés és silány célra... Amikor az emberek önmagukat teszik meg életük fő vonatkozási pontjává, ...megnő a mohóságuk. Minél üresebb valakinek a szíve, annál nagyobb szüksége van arra, hogy tárgyakat vásároljon, birtokoljon, fogyasszon... ha ez az embertípus kerül túlsúlyba egy társadalomban, a szabályokat csak annyiban fogják tiszteletben tartani, amennyiben nem ellentétesek saját igényeikkel.”
211. pont. Mit tehetünk? (ld. kispolitika) „Ha valaki.. rászokik arra, hogy inkább kicsit jobban betakarózzon ahelyett, hogy bekapcsolná a fűtést, a környezetvédelem szempontjából kedvező érzéseket sajátított el... Nevelési célok: a műanyag és a papír használatának kerülése, a vízfogyasztás csökkentése, szeletív hulladékgyűjtés, csak annyit főzni, amennyit észszerűen meg tudunk enni, a többi élőlénnyel való gondoskodó bánásmód, a tömegközlekedés vagy a közös járműhasználat gyakorlata, faültetés, a felesleges világítás kikapcsolása, és így tovább.”
No comment.
72. ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY (Salamontól) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! [Vége Izáj fia, Dávid imájának.] Közöm. A király Dávid, a király fia Salamon. Ám a Messiásra vonatkozó prófécia ez a zsoltár. Hogy miért? Próbálom összeszedni: Igazságosan ítélkezik, az erőszakost megtöri. Élni fog minden nemzedéken át. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége. Uralkodni fog a föld határáig. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, a kicsit és a gyöngét felkarolja... Imával köszöntik és áldják mindörökké. Neve fennmarad. Benne nyer áldást minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Az utolsó mondatot majd Pál újrafogalmazza, és Mária Magnificatjában is elhangzik egy-egy kitétele.
A megírt attribútumok egyedül a Mesterre igazak.
Mit mondjak?
Ő az Úr.