Mickey webnaplója

Nekiugrottam néhány napja a cseh író, Karel Čapek Elbeszélések c. válogatásába. Az 1965-ben kiadott sorozat első elbeszélése mindjárt egy 175 oldalas regényke, minimum kisregény. Témája hasonló az emlékezetem szerint Kopogtatás c. angol hangjátékéhoz. (Nevezett darab a közel 100 éves hangjáték a rádióra alkalmazott irodalmi műfaj első darabja, melyet igen sok követett. Bányaszerencsétlenségről szól. Adódik: a történés végig töksötétben folyik. Így teret kap a fantázia, a hang. Látni úgyse lehet semmit.) Nos, Čapek kisregényében azért elő-előjönnek az önkéntes mentőegységek a beomlófélben lévő bányaszakaszból, s napvilágnál megismerkedhetünk a bányászfalu néhány lakójával.
Jól indít az író. Láttat, mozgatja az olvasó képzeletét, és történnek a korrekt módon megírt jelenetek.
Azonnal meglepett hangvétele és témaválasztása is. Mindkettőben hasonlít Gelléri Andor Endre felfogásához. Munkások hétköznapjairól szól Az első csapat c. írás. Csaknem biztos, hogy élt ebben a közegben a szerző, mert nem lehet fantáziával pótolni azokat a speciális szitukat és alkalmazni azokat a szakkifejezéseket, amelyeket Čapek elővesz. Magyarázza a két író hasonlóságát, hogy némileg kortársaknak is tekinthetők. Nem tudom megítélni viszont, hogy a stílus mennyire Čapeké vagy a fordítóé. Sok múlik a fordítás hangvételén.
Túl az első nagyobb lélegzetű íráson, úgy vélem, elolvasom a többit is.
Most befejezem a posztot. Megjött Levente unoka és hozott egy LEGO-elemekből épített markolót. Belátjátok, hogy játszanom kell menni.  
Összefoglaló a 2Mak 3-hoz. Jeruzsálem békében él. Oniász a főpap, s mindenki tiszteletben tartja a templomot, s ami hozzá tartozik. Oniásszal összevész egy Simon nevű férfi, aki hírül viszi Fönícia helytartójának, hogy mekkora kincseket őriz a jer.-i templom. Ő kancellárját, Heliodort megbízza vele, hogy hozza csak el azokat a kincseket. Oniász értésére adja, hogy 400 tal. Ag, 200 tal. Au van a kamrákban. Ezek letétbe helyezett pénzek. Nem a templom tulajdonai. Heliodor erősködik, Oniász a néppel imádkozik. A kamrára törő Heliodort egy lovas és néhány égi lény móresre tanítja, majd Oniásznak áldoznia kell Heliodor egészsége visszanyeréséért. Az felépül, és tanúságot tesz a zsidók Istene erejéről. Azt tanácsolja a királynak, hogy a kincseket azzal hozassa el, akit ellenségének tekint. Közöm. Érdekes lábjegyzet. Ha valami baj történik a templommal, a nép bűnére utal. Nagy úr a mammon. Ezer évek óta abban a hiszemben tartja az embereket, hogy a pénz a boldogság forrása. Egyik ismerősöm énekelte jó régen: „Se pénzem, se kincsem, de szeret az Isten.” Aztán lett neki. Én meg furcsálltam a dolgot. Szegény igazán csak az tud lenni, aki volt már gazdag. Tudja, hogy nem ér sokat a gazdagság, szemben a Gondviselés tényével. Heliodor feladatul kapja, hogy hirdesse: „azon a helyen isteni hatalom működik”.  

(Jó, legyen: Schlagwort-okban)
Tegnap M és V esküvője. Egy sima és egy egyházi. A simához simán odaértünk, még fél óra föle is meredt. Csepel Fő tér. Most (újra?) Szt. Imre tér. Hatalmas. Rajtra elszórva két szökőkút, gyerekjátszótér és szabadtéri tornaeszközök. Gyönyörű park, nagy fákkal. Nepomuki Szt. János szobra, rá emlékező híd, a magyarság háborús áldozatainak emléke, nevekkel, szoborkompozícióval. A HÉV túloldalán az egykor oly nagyhírű Csepel vas- és fémmű. A Weiss Manfréd-gyár. A gyárkémények némelyike ma is áll.
Bemegyünk a kulturált házasságkötőbe. Mások kijönnek. Kérjük a következőt – mondom magamban.  Zene.  M és V szándékukat fejezik ki, aláírnak, mi kijövünk, újabb pár megy be. Fotózás. 20 perc pauza, majd be a templomba. A nyitott ajtón kinézve a HÉV- és busz közlekedés figyelhető meg. A téren Csepel főtemploma van. Azt hiszem, Kisboldogasszony a titulusa. Bemegyünk. Rám néz a pap, ismer valahonnan. Én is ismerem valahonnan. Később rájövök. Szfváron együtt vacsoráztunk a püspöknél, több ízben is. Felcsendül Charpentier Te Deuma orgonán. Tiszta szép a szertartás. Kijövünk cheese, wistiti, vízi bicikli, vagy amit akartok. Több próbálkozásra sikerül a lengető karú emberekről közös fotót csinálni. Kifutunk a csárdához. Újabb fotótémák a síkon. Újabb esküvői trakta, (3 hete is voltunk.) ahogy kell. Időben szépen elosztva. Rengeteg kaja, pia és finom! A leves, a húsok körettel, a felszolgált gyümölcslevek, italok. (És én vezetek. Hm.) A főszereplők kedvesek, készségesek, gondoskodók. A néhány kisgyerek megpróbálja feltalálni magát. Szép volt, ünnepélyes volt, remélem, mindenki olyan fesztelenül és jól érezte magát, mint én, mint mi. A kikészített emlékkönyvbe először alig akart valaki valamit írni. Aztán elindult a lavina. Amikor hazaindultunk, akkor is éppen rágta valaki a golyóstoll végét. Ha nem lenne olyan ronda az írásom, úgyszólván olvashatatlan, keresztfiaméknak ezt írtam volna az egyik lapra: Kedves Marci  és Viki! Ezelőtt 43 évvel a sok gratuláló között odalépett hozzánk egy regnumi pap is, a sokat bebörtönözve ült Keglevich István, és kb. ezt mondta: „Annyi rossz házasság van, ti csináljatok egy jót.” Mi rábólintottunk. Azóta közel fél évszázad telt el. Üzenetét most továbbítom Nektek: Rajtatok a sor!
Indulás.
Az örömanyát hazahoztuk. A lépcsőház aljáig vittük. Utána haza. Képek kidolgozása, szétküldése. Éjfél után elvackolódom. Éjjel mennydörög és villámlik vagy fordítva, de olykor ordítva. Némi eső is esik. Reggel email: sikertelen az elküldés. Próbáljuk újra. Egy visszajelzés róla, hogy ezúttal átment a teljes anyag. Tücsi érdeme. Én utálom a technikát.
Még reggel is pötyög valami az égből, amikor misére mentünk. Meglepetésre piarista osztálytársamat, akiből pap lett, ezúttal egy másik piarista osztálytársam helyettesítette, aki szintén pap lett. Örültünk egymásnak, majd ment sietve.
Összefoglaló a 2Mak 2-höz. Jeremiás neve újra felbukkan. Eligazítja a zsidókat, hogy vigyenek a tűzből, s ne tévelyedjen el a szívük a pompás arany- és ezüstbálványok láttán... Jeremiás visszatérve barlangba rejti a frigyládát, s az áldozati edényeket. S felismerhetetlenné teszi a bejáratot. Nehemiás is szerepel a fejezetben, mint aki tanácsokkal látja el a népet. Vigyázzanak a szent iratokra és gyűjtsék össze mindet. Reméli a templom mielőbbi helyreállítását. A fejezet ír még a 2Mak keletkezéstörténetéről. Kirenei Jázon öt könyvének szerkesztett és rövidített változata ez a tekercs. Saját munkájáról írja: Nehéz munka volt, sok izzadságba és „virrasztásba került, ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyű. De sokak javára szívesen...”  Közöm (több vonatkozásban is van). Olyan komfort vesz körül bennünket, melyek felérnek az aranybálványokkal. Nagyon tudatosan kell élnünk, csak a lényegest megőrizve, és nem foglalkozva a lényegtelen dolgokkal. Jeremiás nagy becsben tartja azokat az eszközöket, melyek az istentisztelet tárgyai. Meglepő kitétele az ószövetségi könyveknek, hogy a vendéglátás fáradalmait hasonlatként szerepelteti. Van benne igazság, de mindnyájan Isten lakomájára vagyunk meghívva, aki nem fárad bele az állandó munkálkodásba.  

M. reflektál egy fb-bejegyzésre, miszerint a banán és az ember DNS-ének fel azonos. Mivel éppen banánturmixot ittam, amikor a képernyő előtt ülve olvastam az előzőeket, kénytelen vagyok elismerni, hogy félig-meddig kannibál vagyok, amennyiben saját DNS-emmel azonos DNS-eket ettem meg, kortyolgattam.
Tegnap elmagyarázta valaki, hogy a szupernovák felrobbanásakor keletkező atomok ugyanazok, mint amelyekből testünk felépül. Mint fogalmaz: csillagporból vagyunk. (Talán azért akad olyan sok sztár közöttünk.) De hát csillagpor a mosópor, és a sivatag finom homokja is.
Minden kémia, mondják, a kémikusok,
minden fizika, így a fizikusok,
minden történelem, mondják a historikusok,
minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész – mondja Berzsenyi.
Mindnek igaza van.
Személetmód kérdése, mint ahogy az is, hogy vajon nagyapáink örökségét éljük-e fel, vagy unokáink jövőjét?
Az biztos, hogy mióta ember él a földön, „pur és homuv vogmuc”.
Mégpedig egy percízen beszabályozott rendszer elemei. A fizikából ismert fogalom az egy rendszerhez tartozó dolgok érdekes természete.
Hiába hajtom a vitorláson a ventilátort, nem fog elmozdulni a hajó.
Hiába tépem a hajam, nem fogok felemelkedni.
A teremtett világ egyetlen valóság, egy rendszer, akkor is az, ha mozgását nem tudom követni, elemeit nem tudom megszámolni, kiterjedését nem vagyok képes megmérni. Mióta tudjuk, hogy a földgömb az, ami, és nem sík, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy hozzánk képest Új-Zélandon lefelé meredeznek az emberek, a fák. De megmondja-e valaki, hogy merre van a lefelé a világegyetemben? Csak hozzám képest léteznek az irányok. Valójában nem felfelé van, hanem szétfelé, és nem lefelé, hanem összefelé, a gravitáció irányában. Csak hozzám képest van bal és jobb oldal, és csak bennem van a csak rám jellemző esztétika, világkép, hit, emlékezet, töredékes nyelvtudás, ősök ismerete, s még hosszasan sorolhatnám. De nem teszem a szokásos zárógondolat miatt: Ez csak egy poszt. Meg kell bocsátanotok, hogy ma ilyesmik jutottak eszembe.
Összefoglaló a 2Mak1-hez. Lám az újabb Makkabeus könyv. Párhuzamos könyve az elsőnek. A fejezet két levelet tartalmaz, melyet az otthoniak írtak az egyiptomi zsidókhoz. Kb. 100 000 emberük élt Egyiptomban. Arra inti a kintieket, hogy tartsák meg a sátoros ünnepeket. A másik levél korábban keletkezett. Többféléről szól. Antiochuszról, aki úgymond el akarta magát jegyezni Nanea-val. „Jegyajándékként” meg akarta szerezni a pogány istenség kincseit. De a papok kifogtak rajta. Bezárták a templomkaput, kinyitották a tetőt, s sziklákkal agyonsújtották Antiochuszt és embereit. Beszámol még arról is, hogy a száműzetésbe hurcolt papok a szent tüzet elrejtették és évtizedekig táplálták. Majd hazakerülvén Nehemiás kérésére elmentek a kúthoz, ahol korábban a tűz égett, de ahol immár poshadt víz állt csak. Így azt vitték magukkal. A templomban a nap melege kiszárította az iszapot és láng csapott ki belőle. Elnevezték Neftarnak. (Nafta=kőolaj) Közöm. Lehet, hogy olajtartalmú volt a víz, de az is lehet, hogy másról van szó. Egyszer tanúja voltam annak, hogy hogy ég a víz. Történt, hogy a Mátyás-templom melletti Szent István-szobor tövében a bp.-iek az abortáltak emlékére 65 000 mécsest akartak meggyújtani. Ám az egymás mellé helyezett mécsesek egy közös lánggá olvadtak össze. Néhányan elszaladtak oltóanyagért. Az első egy vödör vizet zúdított a tűzfészek közepére. A hatalmas tűz a vizet elbontotta. A keletkezett durranógáz pedig szabályosan felrobbant. Végül poroltóval feketítették le a szűnni nem akaró lángot. Itt is így eshetett. Vagy kőolajtartalmú volt az iszap, s az kapott lángra.

Ha már egyszer a Római térre indulunk, akkor magammal viszek e célra elkülönített könyveket, s ha találok, elhozok helyettük másokat. Amíg feleségem a postát rendezte s a boltot, addig végignéztem a „könyvfelhozatalt”. Előbb szabaddá tettem könyvekkel teli kezemet, aztán kezdtem mustrálni a placcot. Sokszor nem egészen tiszta előttem, hogy mi van itthon, mi nincs. Pl. A Gorkij élete trilógia megvan, csakhogy két kötetben. Arra gondoltam, a harmadik hiányzik. De nem. Így hát megy vissza, amit elhoztam. De hoztam még két kötetet.
Az egyik K. Capek. Sokáig csak egy negatív véleményt hallottam róla, utóbb egy kiegyensúlyozottabbat. Még fogalmam sincs, hogy végigolvasom-e a vastag novellaválogatást, de belekóstolok, a többit pedig majd meglátjuk.
Vagy 30 éve elkezdtem Szabó Magda könyveit olvasni. Csaknem elolvastam egész életművét. Közöttük a Megmaradt Szobotkának címűt is, melyben igen kitartóan és elismerő hangon ír férjéről, akit elveszített, aki ugyanis meghalt. Bennem Szobotka Tibor úgy maradt meg, ahogy SzM leírta. Márpedig a feleség nagyobb írónak tartotta magamagánál. Emlékezetemben tehát megmaradt Szobotka anélkül, hogy valamit is olvastam volna tőle. Most elhoztam egy regényét. Érdeklődésem lövés a sötétbe. Vagy ráharapok, vagy nem.
Ami elgondolkoztat: Milyen lehet egy értelmiségi pár, melynek mindkét tagja író? Erősítik vagy gyengítik egymás renoméját? Ha nagylelkűek, akkor támogatják egymás munkáit. Reklámot csinálnak egymásnak, tanácsolnak egymásnak ötleteket, bemutatóra viszik egymás munkáit. Vagy éppen ellenkezőleg: Igyekeznek elhallgatni, hogy a másik is kitűnő vagy elfogadható, szerethető ezért meg azért. Ez is előfordulhat. Költőben ilyen volt Weöres S. és Károlyi Amy. Tudósok közötti szép munkamegosztást és együttműködést mutatott fel a közelmúltban elhunyt Skrabski-Kopp hp. Kicsit hasonló felállást mutatott Polcz Alaine és férje, Mészöly Miklós. Telik-e elég figyelem egymásra, telik-e elég tehetség mindkettőben ahhoz, hogy felfigyeljen rájuk a nagyérdemű? Megválaszolatlan, egyénre szabott, kutatásra váró kérdések ezek. Találkoztam már negatív példával is, de azt fedje jótékony homály.     
Összefoglaló az 1Mak 15-höz. Simon megöregedvén fiait kéri fel a népért való harcra. Fia, János 20 000 emberrel indult Kendebeusz ellen. A síkság melletti patak túloldalán hatalmas sereget talált. Mivel lovasaik számbeli fölényben voltak, a saját kisebb számú lovasait a gyalogsággal vette körül. És átlépte a patakot. Kendebeuszt legyőzte, akinek 2000 emberét levágták. János testvére Júdás is megsebesült a csatában. Jerikó parancsnoka Abubusz fia, Ptolemeusz volt. Fogadást rendez Simonnak és fiainak. Leitatta majd megölette őket, rosszal viszonozva a jót. János nem volt közöttük akkor. Jelentették neki, hogy mi történt, és hogy az életére törnek. Ő elfogatta a merénylőket és kivégeztette. János lett a főpap. Közöm. Sok félét lehet hallani: Nincs jobb egy jó ellenségnél. Rosszindulatára mindig fel lehet készülni. De az ellened forduló barát hátbatámadására nem. Hiába figyelmeztet a közmondás: Jótett helyébe jót várj! Nem mindig történik így. Hogy mai példákat soroljak: Egy politikus, egy politikai közösség tehet országának annyi jót, amennyi csak belefér, rendszerint megkapja a magáét. Vagy: Az Afrikából menekülők tengerbe hajították a keresztény társaikat, majd kikötöttek Európa déli csücskén, hogy a keresztények fogadják be őket. Nagyon megdöbbentem rajta. A konkoly és a búza együtt nőnek az aratásig. De csak az aratásig. Addig a konkolynak van lehetősége magát teljesen átépíteni. Búzává. 

Ha nem posztolod, meg sem történt, szól a Telenor szlogenje, a HV glosszaírója szerint pontos a szlogen, és rohadtul unalmas, hogy mindenki mindent posztol.
Végül is igaza van. Rohadtul unalmas. A poszt hátán poszt unalmas, mint a folt hátán folt.
De csak annyira unalmas, mint
a sziklamászók hobbija veszélyeiről való fecsegés,
a főzőcskézés a televízióban,
a sorozatok ugyanott,
a szappanoperák ugyanott,
a napi krimik ugyanott,
a focimérkőzések ugyanott,
a pártok egymásra mutogatása a politikában,
az áruházláncok egymillió, semmit mondó, üres hirdetése: AKCIÓ!!!,
az árukon megjelenő csillagba írt felirat: ÚJ!,
a HTM% állandó változása és emlegetése,
a tévében a kockázatokról és mellékhatásokról ötpercenként elhadart mantra,
a hivatalok packázása,
az újabb parkoló automatákkal való bosszantás,
az EU Magyarországgal való szórakozása,
a BKK és általában a tömegközlekedés nonstop cikizése,
a tévé beszélgető műsorai,
a digitális fényképezőgépek megjelenése óta a fotók hihetetlen mértékű elszaporodása,
a PC-k megjelenése óta az írott anyagok elburjánzása,
az információkhoz jutás akadálytalansága miatti elkényelmesedés.
Nem sorolom tovább.
Végtére is a civilizációnk lett bonyolult, mégis sokszor egysíkú.
Arról lehet vitatkozni, hogy érdekesebb-e naponta két órát unatkozni az üzletközpontokban, vagy  Lévi-Strauss indiánjainak érdekesebb-e az élete, akik primitív módon kiabálnak egymással, és félrészegen a sárban huzigálják életük párját a hajánál fogva.  
Alighanem mindenkinek meg kell találnia azt az elfoglaltságot, amely életét bearanyozza és változatossá teszi. Lehet, hogy ez a sakktábla 64 kockája lesz, lehet, hogy sziklára kell mászni.
A lényeget célozza a népdalszöveg: „Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.”  
Összefoglaló az 1Mak 15-höz. Demetriusz fia, VII. Antiochusz kedvez Izraelnek. Elenged adósságot, kiváltságokat ad, saját pénzt verettet velük. Megtámadja Trifont, aki Dorába menekül. Közben a rómaiak levélben erősítik meg szövetségüket Simon főpappal. VII. Antiochusz csatát vív Dorával. Segítségére siet Simon 2000 harcossal. Antiochusz alig érthető módon felrúgja a zsidókkal kötött megállapodást. Amit eddig erényüknek tartott, most szemükre hányja, s adót követel tőlük. Mivel Simon csak töredékét hajlandó fizetni, a hozzá érkező követ haraggal távozik. A király (VII. A.) Kendebeuszt küldi Júdea megbüntetésére, aki elfoglalja Jamniát, és innen tartja szemmel az utakat. A helyi lakosságot mészárolja, az emberek más részét elhurcolja. Közöm. A bűn magában hordja büntetését. Így van ez az uralkodók hitszegésével is. Előbb-utóbb az erőviszonyok kiegyenlítődnek, eljön a bűnök megtorlásának az ideje is.  

Siettünk a patikában negyedéves muníciónk megvásárlásával, mert délelőttre Levit vártuk. Időben hazaérkeztünk. Én a tablettákat boncoltam, minden feleslegeset lehámozva róluk, Tücsi lement a csengetésre, s felhozta Levit. A három és félévessel kivonultak az erkélyre, és megbeszélték, hogy lemegyek Leventével a rétre focizni. Felcsatoltam az órámat és kikötöttem, hogy egyórás mérkőzés lesz.
Kb. 3 perces lett.
Levente, aki igen ügyesen passzolgat, elunta a labda gyötrését, és megkért, hogy menjünk fel a Hármashatár-hegyre. Mondom neki, ha sietünk, estére odaérünk az aljához. Inkább nézzük meg a töltés építkezését. Leballagtunk az Aranyhegyi-patakhoz. Jó magas benne a víz. Levi hozott egy botot, beledobás céljából. Háromszor indultunk le a marton, mire sikerült vizet fognia a botnak. Azt kísértük egy darabon, majd vissza a töltésre. – Megnézzük, a nagymamát – javasoltam. – Megnézzük a Dunát, javasolta Levi, és neki lett igaza. Nem sokkal később felkéredzkedett a nyakamba. – Én még bírom – gondoltam. Lementünk az áradó folyóhoz. Levi csalódott, mert a lankás-sóderos föveny víz alá került. Azért lement volna, de visszafogtam, mondván, hogy még nem tudsz úszni. Így visszakapaszkodtunk a patak mellé. Ekkor azt javasolta: – Menjünk át a kishídon! A közepén leálltam körbenézni. – Furcsa innen a patakot látni – mondta meggyőződéssel kis edzőtársam. – Persze, mert kilátón ülsz – vetem közbe. – Én vagyok a kilátó – mondja Levi. – Mindketten kilátók vagyunk – feleselek tovább. Én azért, mert a kilátó az a magas valami, amire lépcsőn szoktak felmenni, te meg az a kilátó ember vagy, aki felérkezett a kilátóba. Érted?
Még megnéztük a sárga Atlasz nevű markolót (már szépen mondja, nem kakkogó), amely méltóságteljes lassúsággal haladt az elkészült sínpályán. Gondolom, Újpestről startolt, és az új aquincumi vonatmegálló építését célozta meg.
Majd tényleg hazafelé vettük az irányt. Látványos páros lehettünk. Levente a nyakamban, labda a kardigánomba zipzárazva. Legalábbis úgy festhettem, mint egy 9. hónapos ikerterhes asszony (na jó, férfi). Még megszagoltuk a bodzavirágot, még meg a rózsafát, majd hazatértünk a szokásos flaszterjárdán. Nem tartott az egész egy óra hosszat, de hát nekem egyelőre hosszabb lábaim vannak, mint Levinek.
– Kidőltem – idéztem Levi szóhasználatát. Hiába, „irodista”-ként edzettem magamat egészen nyugdíjazásomig, s bőven azután is. Most is az íróasztalnál ülök, és bűvölöm a billentyűzetet. Hátha nem ütök mellé.
Összefoglaló az 1Mak 14-hez. Demetriusz támadja Médiát, a perzsa Arszakesz elfogatja és fogságba veti. Simon országa háborítatlan körülmények között fejlődik. Simon megszerzi Joppét, megerősíti Jeruzsálemet, kiváltja a foglyokat, elfoglalja Gezert, Bet-Curt. Békét teremt, kerüli őt az ellenség, felújítja a templomot, új szerződést köt Rómával és Spártával. Mindkét fél levélbe foglalja elismerő szavait. Simon lesz a zsidók fejedelme és főpapja, főparancsnoka. Közöm.  Simon jóvoltából béke uralkodik az országban. Politikai béke. Két háború közötti nyugalom. Római béke. (Si vis pacem, para bellum. [Vegetius]) Ha békét akarsz, háborúzz. Fordított a helyzet a cicerói megállapításhoz képest: (Inter arma silent Musae.) Itt múzsák között kussolnak a csaták.
Sokféle béke van.
El egészen Krisztus békéjéig. „Nem olyan békét adok nektek, mint a világ békéje” – mondja. „Az én békémet adom nektek.” Ez pedig a tiszta lelkiismeret békéje, a szív békéje, a tisztalelkűség békéje, az ártatlanság békéje, a mások iránti bizalom békéje, az igazságosság békéje. Érezzük a különbséget?   

Furcsa az emberi agy, hogy mikor mi ötlik fel benne. Ma, amikor és ahogyan egy kommentár írásához fogtam, azt vettem észre, hogy úgy írok, mint aki az úszómedence mentén fut, és amikor kedve kerekedik (és elég helyet talál hozzá, fejest ugrik a medencébe. Van, aki a rajtkőhöz sétál, és szép szabályosan úszik, majd a medence végén húzódzkodik ki (bevezetés, tárgyalás, befejezés). Ez nem az enyém. Legalábbis sokszor nem. Zutty, bele a közepébe. Az előbbi szabályos, az enyém lehet, hogy szeszélyes, de életszerű.
***
A közelmúltban felolvastatott a Márk ev. vége. „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (MK 16,17) Mint oly sokszor már, most is megütöttek ezek a szavak. Vegyük sorra őket:
A miatyánk vége: „szabadíts meg a gonosztól”. Az ördögűzés legszelídebb változata. Tudom, ma az exorcizmus a papi rend egyik tiszte. Nem mindenki van rá felhatalmazva.
Új nyelveken fognak beszélni. Messzire visz. Valaki egy törzsi nyelven beszélt, helyes akcentussal. A jelen lévő nyelvész figyelt fel rá. Senki nem értette, mit mondott. Aki artikulálta, az sem. Fogalma se volt róla. Miként Péternek se, hogy hogyan értik az egymást sem értő emberek azt, amit ő – ki tudja, hogyan – pünkösdkor előadott. Felteszem, saját maga se tudta utólag, hogy miket mondott.  Mindenesetre 3000-en megkeresztelkedtek azon a napon. Én kevés nyelvet beszélek, leginkább a magyart, de azt próbálom tisztességesen. Sokszor jobb gondolatokat kapok, mint magamtól elvárnám.
Kígyót sose fogtam még a kezembe, de ha szellemi kígyókra terjesztem ki, előfordult már nem is egyszer, hogy kígyót engedtem közel magamhoz, aki visszaélt ezzel, ám életem kanyarjait tekintve általában jól keveredtem ki ezekből a kígyós csapdákból.
A méreg nem árt nekik. Csak mostanában gondoltam erre: Tízféle gyógyszeren élek naponta, 500 féle mellékhatással. Ezek egymással is közlekednek. És még élek. Az élelmiszeripar pocsékságait fogyasztom ellenőrizetlen mellékhatásokkal, és még élek. Ha van, és ha mérgez a chemtrail, csoda, hogy még élek.
Betegért imádkoznak kézrátétellel. Nem emlékszem a rátett kezemre. A szívem megszakadt már sok beteg miatt. Volt, aki kigyógyult bajából, volt, aki nem. Ki járt jobban? Nem tudom, nem látom át a Gondviselés személyekre szóló terveit. Emlékezzünk csak Krisztusra, aki rászól az őt féltő Péterre: „Távozz előlem sátán, mert embermód gondolkozol.” Jobbára azt szoktam kívánni másnak és magamnak is, hogy legyen meg vele, velem az Ő akarata. Fixre veheti bárki, hogy úgy a legjobb.
De ha Márk, akkor a róla szóló vicc: Pap ígéri, köv. vasárnap a hazugságról prédikál. A hívek olvassák el addig is a Márk 17. fejezetét. Eljön a vasárnap. A pap kérdi: Kik olvasták el a Mk 17-et? Kezek a magasban. Nos, erről fogok beszélni. Márknak csak 16 fejezetből áll az evangéliuma.
***
Gyerekszáj. Pontos, egyéni a szokottól eltérő, miként maga az új gyerek. Levi: „Szeretem a szőrös húst.” Én magamban: Mi a csoda? Rosszul tisztított bőrös tepertőt szeret, malacfület? Hát nem és nem.  A rántott hús a kedvence. Az csakugyan „szőrös”.
Összefoglaló az 1Mak 13-hoz. Simon lesz a főpap és a vezér. Trifon támadja. 100 ezüst talentumot és Jonatán két fiát kéri túszként, cserébe a még élő Jonatánért. Szavát nem tartja. Jonatánt megöleti, de alul marad a csatákban és visszavonul saját földjére. Simon eltemeti testvérét, Jonatánt.
II. Demetriuszt keresi, s szövetségesre talál benne. Simon elfoglalja Gezert és megtisztítja a bálványoktól s pogány lakosaitól. Jeruzsálemet is elfoglalja, megerősíti. Odaköltözik. Fiát, Jánost kinevezi haderőparancsnokká. Közöm. Aki uralkodik, annak nagyfokú a döntési felelőssége. A tisztességes király tisztességesen jár el, a gonosz király tisztességtelenül. Egy krisztusi mondás tolakodik elő belőlem: „Mit használ neki, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja.” Így volt ez régen, és így van ez ma is. Bár tisztában volnának vele azok, akik ma uralkodnak, és úgy hiszik, hogy minden gyanú felett állnak.

- Ferenc pápa twitter-üzenete: „Hívjuk a Szentlelket mindennap! Ő vezet minket Krisztus tanítványainak útján.”
- Állami szabadnap, ünnep. Egyházi vonatkozása nincs, amennyiben évközi időszak kezdődik a mai napon. Még akkor is így van ez, ha Máriaremetén sátorokat állítanak a különféle intézmények, mozgalmak. Kimennénk, de... Talán később, mert...
reggel esik az eső. Tudom, aranyat ér... Arany és gazdagság...
- A napi evangélium a gazdag ifjúról szól. A Mester övéihez: „Milyen nehéz a gazdagnak bejutnia az Isten országába.”  
- Negatív megközelítésben: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
- Pozitív megközelítésben: A lényegre való koncentrálást segíti, ha nincs bennem ragaszkodás a különféle kacatokhoz. „Az ember mindenét eladta, hogy megvásárolja azt a földet, amelyben az igazgyöngy volt.”
- Pál rátalál az egy Igazra, és ettől kezdve minden mást szemétnek tart. (A görög szövegben a trágya szó szerepel).
- Szent Béda (673-735) haldoklik: „Délután három órakor ezt mondta nekem: »Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik.«"
***
Már a 70-es években is zavart, hogy ha a vállalat embereként tovább képeztek. A legtöbb előadás nem arról szólt, amiről szólnia kellett volna, hanem a főhatóságtól minisztériumtól felkért előadó elmesélte, hogy mennyi problémával küszködik napi munkavégzése során. No, ettől nem lettünk okosabbak.
Kezembe kerül egy Festschrift. Most az is mindegy, hogy ki kapta, merthogy van valami közös ezekben az ünnepi kötetekben: Mintha nem az illetőt szólítanák meg vele a közölt írások. Egy részük megragadja a lehetőséget, hogy tudományos igényű cikkét ily módon publikálja. Az ünnepelt neve meg sem jelenik írásában. Más részük arról ír, ami éppen foglalkoztatja, mert az nem okoz neki fejtörést, kevesebb vele a munka. Az ilyen írás megint nem kötődik az ünnepelt munkásságához, a hozzá fűződő barátsághoz stb. A harmadiknak pusztán eszébe jut valami, és gondolkodás nélkül papírra veti, mert kell valamit írnia, ha már felkérték rá. Az általam olvasott anyagokban sok az okoskodás. Legtöbbjük hangvétele nehézkes, olykor a téma érdektelen, máskor pedig olyan nyelven íródott, amelyet én nem értek. Ne adj Isten, talán az ünnepelt se igazán. Kérdezem: Miféle ajándék ez?
Kb. olyan, mint a botfülűnek opera CD-t ajándékozni. Beigazolódik A gólya és a róka c. mese igazsága (a gólya szűknyakú palackból, a róka viszonzásképpen lapos tálból kínálta barátját). Aki Festschriftet kapott a fent részletezett anyagokkal, maga is hasonlót gyárt, amikor viszonzásképpen nagy tudású ismerőse kerül sorra a megajándékozásban.
Összefoglaló az 1Mak 12-höz. Jonatán két embert küld Rómába és Spártába, szövetséget ajánlva nekik. Levelet küld a szenátus, megerősítve a korábbi szövetséget. Spárta pedig azt erősíti meg, hogy Ábrahám utódaiként teljes testvéri közösséget vállal Izraellel. Demetriusz támadja Jonatánt, aki készen áll az éjszakai harcra. Ellenfeleik az éj leple alatt elillannak. Jonatán elfoglalja Aszkalont és Joppét. Megerősítteti Jeruzsálem falait. Trifon hatalomra tör. Jonatánt ajándékaival ráveszi, hogy küldje haza fegyvereseit (40 000 embert), majd a személyes őrzésére rendelt 1000 harcost csellel lemészároltatja, Jonatánt elfogja. Sereget küld a zsidókra, de azok megfutamítják az ellenséget. Közöm. Már a 11. fejezethez kellett volna megjegyeznem. Jézus perében hangzik el a prófécia: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Az ókori királyok idején nem így volt. Jonatán Demetriusz miatt 100 000 embert kaszaboltat le. Mintha fordítva szólna a gyakorlat: Jobb, ha 100 000 ember hal meg egyért. Hálából ugye Demetriusz el akarja tétetni láb alól Jonatánt. Minden csata erről szól. Adva a vezér, akit katonái életük árán is védelmeznek. Más kérdés, hogy a vezérek kiknek az érdekeit képviselik, a közjót-e, vagy saját uralmuk kiterjesztése a céljuk. Napóleon kiáltott – állítólag – katonáira, őket harcra serkentve: Meddig akartok élni, kutyák?!          

A régi közértest, zöldségest és hentest arról ismerhettük meg, hogy ceruzát tartott a füle mögé dugva, s igen sűrűn lekapta, amint egy újabb tételt hozzáírt a vásárolt tételekhez. Hol volt még a kasszagép, hol volt az egységárat tartalmazó és öntapadós tikettet gyártó mérleg. Mindenki remélte, hogy a boltos tud számolni, és se ide, se oda nem téved, amikor a tételek árát összeadja.
Szemem előtt megjelenik a házaspár, akik az Ilosvai utca sarkán lévő szuterén közértben tették dolgukat. Mindketten rövidre fogták a sorban állókkal folytatott párbeszédet. Az első tétel teljesítésétől kezdve ez hallatszott: „és még mit...és még mit” (ti. tetszik kérni). És mi kértünk még egy kis sovány combot, karajt, s kaptunk sovány felével felénk mutatott húst. Kaptunk kenyeret is. A 3,60-as kenyér valójában egy 7,20-ba kerülő kétkilós vekni fele volt. Alig akadt valaki, aki másfél kilókenyeret kért volna. Ám nem is kevesen fél kilót. Örökzöld témává lett, hogy a közértes egy nyisszantással vágja le a negyedrészét a kenyérnek. Az pedig rendre megtagadta. Előbb kettévágta a veknit, majd az egyik felét újra ketté, de úgy, hogy a két félhez azonos mennyiségű héja tartozzon. Na, ez nem tetszett sokaknak mondván, hogy hamar kiszárad a hazavitt kenyér. Ez igaz is volt. De a közértes kitolt volna a következő vevővel, akinek a félkilós vastag kenyérszelete még hamarabb kiszáradt volna. A közértes részéről a fél kenyér hosszában való kettéhasítása salamoni döntésnek bizonyult minden esetben.
Tejcsarnok. Aki érti, miféle bolt volt a tejcsarnok, annak az orrában a tej, a sajtok, a túró és a tejföl szagegyvelege képzeletben bejárja az orrát. Nem volt eldobható palack, legfeljebb eldobható kilyukadt, rozsdás, zománcát elhagyó tejeskanna. Az alumíniumkannából a tejeskannába mérte a tejet hiteles literes stb. merítő edénnyel a boltos. Időnként egy tárcsában végződő bottal homogenizálta a pasztőrözött tejet. A legyektől tüllháló védte a sajtokat. Sorban állás közben nemegyszer nézegettem, hogyan falatozik néhány légy a sajtokból. Éltek a lehetőséggel, ha már a tüllháló miatt távozni nem tudtak. Mi meg vittük a kimért tejet, az üveges jegyes tejet, (télen sokszor a jeges tejet) a pasztőrözött tejet, és figyeltük, hogy becsületesen megmeríti-e a tejben a mérőeszközt a kiszolgáló. A tejes kocsi érkezését bizton lehetett tudni, mert a kannák és fémrekeszek autóról való ledobálása akkora ricsajt csinált, amelyet nem lehetett nem észlelni.   
Összefoglaló az 1Mak 11-hez. Olyan, mint egy történelemkönyv fejezete. Íme, egy lehetséges töri-vázlat: VI. Ptolemeusz meg akarja szerezni Alexander területeit. Feleségét visszaveszi tőle, s II. Demetriusznak adja. Ptolemeusz Ázsia és Antiochia uralkodója. Alexander legyőzetik, menekül, megölik. Volt apósa, Ptolemeusz 3 napra rá követi őt a halálba. II. Demetriusz egyezséget köt Jonatánnal, tartományokat átengedve neki egy kiváltságlevél kíséretében. D. birodalma nyugodt, de a leszerelt katonák izgatják a polgári lakosságot. Majd a lakosság Demetriusz életére tör. Jonatán segít rajta: 3000 harcost küld a háborgó 120 000 lakos ellen. Közülük kb. 100 000 férfit levágtak. Ezen az áron Demetriusz megmenekül. Demetriusz hálátlan. Orvul Jonatánra támad, aki kivágja magát az ellenség szorításából és győzelmet arat. 3000 embert lekaszabol. Demetriusz fiát, Antiochuszt királlyá tették, s ő keresi Jonatán barátságát. Vezérévé teszi testvérével, Simonnal együtt. Közöm. A fejezetet olvasva csakugyan visszazökkentem vagy 50 évvel korábbra, amikor a történelemórák anyagairól egy-egy vázlat került a füzetünkbe. Hogy volt-e értelme, alig emlékszem rá. A történelem tele van megkötött és felbontott szövetségekkel, árulásokkal, cselvetésekkel, értelmes és értelmetlen csatákkal. Az események elég szövevényesek, olykor alig áttekinthetők. Tipikusan ilyenek e fejezet történései. Egy érdekessége figyelemre méltó. Jönnek-mennek az uralkodók, de marad és egyre nagyobb tekintélyre tesz szert az izraeliek vezére, Jonatán a helytartó.       

1. Rámentem a Szociológia FB-oldalára, amely évek óta lassacskán talál magára. Májusban mintha megtáltosodott volna, annyi féle infót dobott a virtuális térbe. Ezekből idézek:
– Antal Z. S.: Klímaparadoxonok (könyvism.)
– 85 000 történelmi film szabadon hozzáférhető a British Pathe voltából
– Keresztény(ség) és gazdag(ság) ea
– Letölthető szociológiai könyvek
– Összeesküvés-elméletek konferencia
– A radikális iszlámizmus előretörése és az IÁ, előadás
– Magukra maradtak: Tanulmánykötet a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásairól
– Finn oktatási gyakorlat bemutatása
– Középiskolások olvasáskutatása
– Hogy állunk a számok szintjén az aktív és egészséges öregkorral?
– Fenyegetett identitások
– Megjelent az Esély szociol. lap új száma
– Baloldali feminizmus.         
2. Másutt (MK) olvasom Ferenc pápa: A nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma.
3. Deske említi Nádasdy grófnő sorsát, akinek szokott élete összeomlik a „felszabadulás” után; bujkálás, kitelepítés, félelem, nyomor. „Szerintem a politikát – történelmet se nézzük más szemüveggel. Isten ezt találta a legjobb útnak üdvözüléséhez. A szenvedés léte misztérium.”
És még: Húsvéti idő, reggeli himnusz: „...mondjunk most hálás éneket, hogy üdvünkért így szenvedett...” Vagyis: „balsors akit régen tép” – ez csacsiság.
Lehet, hogy egy az egyben igaza van. Mindenesetre, amíg más szenved, addig könnyebb elmélkedni róla, mint azoknak, akik a balsors közepén találják magukat.
4. „Alatt” vagy rajta (-on –en –ön). Sokszor szemem elé kerül ilyesfajta magfogalmazás: Identitás alatt azt értjük... vagy a másik táboré: Identitáson azt értjük. Alighanem az utóbbi a helyes, noha mindenki érti az előzőt is.
5. Még egy apróság. Volna vagy lenne? Kedvem volna jól beolvasni neki. Vagy: kedvem lenne jól beolvasni neki. A kérdés, hogy a létige jelen vagy jövő időre vonatkozik-e. Mert ha jelen időre, akkor a van-ból lesz a volna. Ha jövő időre, akkor a lesz-ből képezzük a lenne szót. Ha a közeljövőben remélem megvalósulni, azt, amit, akkor jó volna a volna. Ha a távoljövőben, akkor elég a lenne. Pl. Kedvem volna rágyújtani. Nem öt év múlva, hanem ha lehet, azonnal. Kedvem lenne megpróbálni, milyen az ejtőernyőzés. Nem ma, csak majd, ha úgy adódik.
Összefoglaló az 1Mak 10-hez. A hosszú fejezet pozícióharcról és diplomáciáról számol be. II. Antiochusz fia, Alexander Ptolemaioszt elfoglalja, s királykodik benne. Demetriusz támadná nagy hadsereggel. Ebbe akarja A zsidókat is bevonni. Megkörnyékezi Jonatánt levelével. Jonatán megerősíti Jeruzsálem falait. Majd fogadja Alexander levelét is, aki viszont főpapságot ígér neki. Demetriusz válaszul újabb levelet intéz Jonatánhoz, nagy szabadságot, adóeltörlést stb. ígérve a népnek. Hatalmas engedményeket, hatalmas jövedelmet, magát Ptolemaioszt és Jeruzsálemet is ígéri. Jonatán elutasítja Demetriusz ajánlatát. Alexander és Demetriusz végül összecsap, utóbbi meghal a csatában. Alexander az egyiptomi uralkodótól kéri lánya kezét, hogy frigyük erősítse a szövetségüket, Jonatánt pedig helytartójává teszi. Mindez megvalósul. Demetriusz Krétára menekül. Fia, II. Demetriusz Apollóniusz helytartót küldi Jonatán ellen csatába. Síkságon kíván megküzdeni az izraeliekkel, mert a hegyek oltalmában jobbak a zsidók. Jonatán előbb elfoglalja Joppét. Majd a síkságon összecsaptak. Jonatán taktikus hadi manőverekkel győz. 8000 férfit kaszabolnak le, s győztesként megkapja Alexandertől Akkaront. Közöm. Formáját tekintve nagyon hasonlít ez a kétfelől való megkeresés a korrupcióra, a versenytárgyalásokra, a megvesztegetésre. Ám gyökere megint a szövetségre megy vissza. Jonatánnak bölcsességre van szüksége, hogy megértse, mit kíván tőle az égi szövetséges, az Úr, és aszerint cselekszik.