Mickey webnaplója

Furcsa az emberi agy, hogy mikor mi ötlik fel benne. Ma, amikor és ahogyan egy kommentár írásához fogtam, azt vettem észre, hogy úgy írok, mint aki az úszómedence mentén fut, és amikor kedve kerekedik (és elég helyet talál hozzá, fejest ugrik a medencébe. Van, aki a rajtkőhöz sétál, és szép szabályosan úszik, majd a medence végén húzódzkodik ki (bevezetés, tárgyalás, befejezés). Ez nem az enyém. Legalábbis sokszor nem. Zutty, bele a közepébe. Az előbbi szabályos, az enyém lehet, hogy szeszélyes, de életszerű.
***
A közelmúltban felolvastatott a Márk ev. vége. „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (MK 16,17) Mint oly sokszor már, most is megütöttek ezek a szavak. Vegyük sorra őket:
A miatyánk vége: „szabadíts meg a gonosztól”. Az ördögűzés legszelídebb változata. Tudom, ma az exorcizmus a papi rend egyik tiszte. Nem mindenki van rá felhatalmazva.
Új nyelveken fognak beszélni. Messzire visz. Valaki egy törzsi nyelven beszélt, helyes akcentussal. A jelen lévő nyelvész figyelt fel rá. Senki nem értette, mit mondott. Aki artikulálta, az sem. Fogalma se volt róla. Miként Péternek se, hogy hogyan értik az egymást sem értő emberek azt, amit ő – ki tudja, hogyan – pünkösdkor előadott. Felteszem, saját maga se tudta utólag, hogy miket mondott.  Mindenesetre 3000-en megkeresztelkedtek azon a napon. Én kevés nyelvet beszélek, leginkább a magyart, de azt próbálom tisztességesen. Sokszor jobb gondolatokat kapok, mint magamtól elvárnám.
Kígyót sose fogtam még a kezembe, de ha szellemi kígyókra terjesztem ki, előfordult már nem is egyszer, hogy kígyót engedtem közel magamhoz, aki visszaélt ezzel, ám életem kanyarjait tekintve általában jól keveredtem ki ezekből a kígyós csapdákból.
A méreg nem árt nekik. Csak mostanában gondoltam erre: Tízféle gyógyszeren élek naponta, 500 féle mellékhatással. Ezek egymással is közlekednek. És még élek. Az élelmiszeripar pocsékságait fogyasztom ellenőrizetlen mellékhatásokkal, és még élek. Ha van, és ha mérgez a chemtrail, csoda, hogy még élek.
Betegért imádkoznak kézrátétellel. Nem emlékszem a rátett kezemre. A szívem megszakadt már sok beteg miatt. Volt, aki kigyógyult bajából, volt, aki nem. Ki járt jobban? Nem tudom, nem látom át a Gondviselés személyekre szóló terveit. Emlékezzünk csak Krisztusra, aki rászól az őt féltő Péterre: „Távozz előlem sátán, mert embermód gondolkozol.” Jobbára azt szoktam kívánni másnak és magamnak is, hogy legyen meg vele, velem az Ő akarata. Fixre veheti bárki, hogy úgy a legjobb.
De ha Márk, akkor a róla szóló vicc: Pap ígéri, köv. vasárnap a hazugságról prédikál. A hívek olvassák el addig is a Márk 17. fejezetét. Eljön a vasárnap. A pap kérdi: Kik olvasták el a Mk 17-et? Kezek a magasban. Nos, erről fogok beszélni. Márknak csak 16 fejezetből áll az evangéliuma.
***
Gyerekszáj. Pontos, egyéni a szokottól eltérő, miként maga az új gyerek. Levi: „Szeretem a szőrös húst.” Én magamban: Mi a csoda? Rosszul tisztított bőrös tepertőt szeret, malacfület? Hát nem és nem.  A rántott hús a kedvence. Az csakugyan „szőrös”.
Összefoglaló az 1Mak 13-hoz. Simon lesz a főpap és a vezér. Trifon támadja. 100 ezüst talentumot és Jonatán két fiát kéri túszként, cserébe a még élő Jonatánért. Szavát nem tartja. Jonatánt megöleti, de alul marad a csatákban és visszavonul saját földjére. Simon eltemeti testvérét, Jonatánt.
II. Demetriuszt keresi, s szövetségesre talál benne. Simon elfoglalja Gezert és megtisztítja a bálványoktól s pogány lakosaitól. Jeruzsálemet is elfoglalja, megerősíti. Odaköltözik. Fiát, Jánost kinevezi haderőparancsnokká. Közöm. Aki uralkodik, annak nagyfokú a döntési felelőssége. A tisztességes király tisztességesen jár el, a gonosz király tisztességtelenül. Egy krisztusi mondás tolakodik elő belőlem: „Mit használ neki, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja.” Így volt ez régen, és így van ez ma is. Bár tisztában volnának vele azok, akik ma uralkodnak, és úgy hiszik, hogy minden gyanú felett állnak.

- Ferenc pápa twitter-üzenete: „Hívjuk a Szentlelket mindennap! Ő vezet minket Krisztus tanítványainak útján.”
- Állami szabadnap, ünnep. Egyházi vonatkozása nincs, amennyiben évközi időszak kezdődik a mai napon. Még akkor is így van ez, ha Máriaremetén sátorokat állítanak a különféle intézmények, mozgalmak. Kimennénk, de... Talán később, mert...
reggel esik az eső. Tudom, aranyat ér... Arany és gazdagság...
- A napi evangélium a gazdag ifjúról szól. A Mester övéihez: „Milyen nehéz a gazdagnak bejutnia az Isten országába.”  
- Negatív megközelítésben: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
- Pozitív megközelítésben: A lényegre való koncentrálást segíti, ha nincs bennem ragaszkodás a különféle kacatokhoz. „Az ember mindenét eladta, hogy megvásárolja azt a földet, amelyben az igazgyöngy volt.”
- Pál rátalál az egy Igazra, és ettől kezdve minden mást szemétnek tart. (A görög szövegben a trágya szó szerepel).
- Szent Béda (673-735) haldoklik: „Délután három órakor ezt mondta nekem: »Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik.«"
***
Már a 70-es években is zavart, hogy ha a vállalat embereként tovább képeztek. A legtöbb előadás nem arról szólt, amiről szólnia kellett volna, hanem a főhatóságtól minisztériumtól felkért előadó elmesélte, hogy mennyi problémával küszködik napi munkavégzése során. No, ettől nem lettünk okosabbak.
Kezembe kerül egy Festschrift. Most az is mindegy, hogy ki kapta, merthogy van valami közös ezekben az ünnepi kötetekben: Mintha nem az illetőt szólítanák meg vele a közölt írások. Egy részük megragadja a lehetőséget, hogy tudományos igényű cikkét ily módon publikálja. Az ünnepelt neve meg sem jelenik írásában. Más részük arról ír, ami éppen foglalkoztatja, mert az nem okoz neki fejtörést, kevesebb vele a munka. Az ilyen írás megint nem kötődik az ünnepelt munkásságához, a hozzá fűződő barátsághoz stb. A harmadiknak pusztán eszébe jut valami, és gondolkodás nélkül papírra veti, mert kell valamit írnia, ha már felkérték rá. Az általam olvasott anyagokban sok az okoskodás. Legtöbbjük hangvétele nehézkes, olykor a téma érdektelen, máskor pedig olyan nyelven íródott, amelyet én nem értek. Ne adj Isten, talán az ünnepelt se igazán. Kérdezem: Miféle ajándék ez?
Kb. olyan, mint a botfülűnek opera CD-t ajándékozni. Beigazolódik A gólya és a róka c. mese igazsága (a gólya szűknyakú palackból, a róka viszonzásképpen lapos tálból kínálta barátját). Aki Festschriftet kapott a fent részletezett anyagokkal, maga is hasonlót gyárt, amikor viszonzásképpen nagy tudású ismerőse kerül sorra a megajándékozásban.
Összefoglaló az 1Mak 12-höz. Jonatán két embert küld Rómába és Spártába, szövetséget ajánlva nekik. Levelet küld a szenátus, megerősítve a korábbi szövetséget. Spárta pedig azt erősíti meg, hogy Ábrahám utódaiként teljes testvéri közösséget vállal Izraellel. Demetriusz támadja Jonatánt, aki készen áll az éjszakai harcra. Ellenfeleik az éj leple alatt elillannak. Jonatán elfoglalja Aszkalont és Joppét. Megerősítteti Jeruzsálem falait. Trifon hatalomra tör. Jonatánt ajándékaival ráveszi, hogy küldje haza fegyvereseit (40 000 embert), majd a személyes őrzésére rendelt 1000 harcost csellel lemészároltatja, Jonatánt elfogja. Sereget küld a zsidókra, de azok megfutamítják az ellenséget. Közöm. Már a 11. fejezethez kellett volna megjegyeznem. Jézus perében hangzik el a prófécia: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Az ókori királyok idején nem így volt. Jonatán Demetriusz miatt 100 000 embert kaszaboltat le. Mintha fordítva szólna a gyakorlat: Jobb, ha 100 000 ember hal meg egyért. Hálából ugye Demetriusz el akarja tétetni láb alól Jonatánt. Minden csata erről szól. Adva a vezér, akit katonái életük árán is védelmeznek. Más kérdés, hogy a vezérek kiknek az érdekeit képviselik, a közjót-e, vagy saját uralmuk kiterjesztése a céljuk. Napóleon kiáltott – állítólag – katonáira, őket harcra serkentve: Meddig akartok élni, kutyák?!          

A régi közértest, zöldségest és hentest arról ismerhettük meg, hogy ceruzát tartott a füle mögé dugva, s igen sűrűn lekapta, amint egy újabb tételt hozzáírt a vásárolt tételekhez. Hol volt még a kasszagép, hol volt az egységárat tartalmazó és öntapadós tikettet gyártó mérleg. Mindenki remélte, hogy a boltos tud számolni, és se ide, se oda nem téved, amikor a tételek árát összeadja.
Szemem előtt megjelenik a házaspár, akik az Ilosvai utca sarkán lévő szuterén közértben tették dolgukat. Mindketten rövidre fogták a sorban állókkal folytatott párbeszédet. Az első tétel teljesítésétől kezdve ez hallatszott: „és még mit...és még mit” (ti. tetszik kérni). És mi kértünk még egy kis sovány combot, karajt, s kaptunk sovány felével felénk mutatott húst. Kaptunk kenyeret is. A 3,60-as kenyér valójában egy 7,20-ba kerülő kétkilós vekni fele volt. Alig akadt valaki, aki másfél kilókenyeret kért volna. Ám nem is kevesen fél kilót. Örökzöld témává lett, hogy a közértes egy nyisszantással vágja le a negyedrészét a kenyérnek. Az pedig rendre megtagadta. Előbb kettévágta a veknit, majd az egyik felét újra ketté, de úgy, hogy a két félhez azonos mennyiségű héja tartozzon. Na, ez nem tetszett sokaknak mondván, hogy hamar kiszárad a hazavitt kenyér. Ez igaz is volt. De a közértes kitolt volna a következő vevővel, akinek a félkilós vastag kenyérszelete még hamarabb kiszáradt volna. A közértes részéről a fél kenyér hosszában való kettéhasítása salamoni döntésnek bizonyult minden esetben.
Tejcsarnok. Aki érti, miféle bolt volt a tejcsarnok, annak az orrában a tej, a sajtok, a túró és a tejföl szagegyvelege képzeletben bejárja az orrát. Nem volt eldobható palack, legfeljebb eldobható kilyukadt, rozsdás, zománcát elhagyó tejeskanna. Az alumíniumkannából a tejeskannába mérte a tejet hiteles literes stb. merítő edénnyel a boltos. Időnként egy tárcsában végződő bottal homogenizálta a pasztőrözött tejet. A legyektől tüllháló védte a sajtokat. Sorban állás közben nemegyszer nézegettem, hogyan falatozik néhány légy a sajtokból. Éltek a lehetőséggel, ha már a tüllháló miatt távozni nem tudtak. Mi meg vittük a kimért tejet, az üveges jegyes tejet, (télen sokszor a jeges tejet) a pasztőrözött tejet, és figyeltük, hogy becsületesen megmeríti-e a tejben a mérőeszközt a kiszolgáló. A tejes kocsi érkezését bizton lehetett tudni, mert a kannák és fémrekeszek autóról való ledobálása akkora ricsajt csinált, amelyet nem lehetett nem észlelni.   
Összefoglaló az 1Mak 11-hez. Olyan, mint egy történelemkönyv fejezete. Íme, egy lehetséges töri-vázlat: VI. Ptolemeusz meg akarja szerezni Alexander területeit. Feleségét visszaveszi tőle, s II. Demetriusznak adja. Ptolemeusz Ázsia és Antiochia uralkodója. Alexander legyőzetik, menekül, megölik. Volt apósa, Ptolemeusz 3 napra rá követi őt a halálba. II. Demetriusz egyezséget köt Jonatánnal, tartományokat átengedve neki egy kiváltságlevél kíséretében. D. birodalma nyugodt, de a leszerelt katonák izgatják a polgári lakosságot. Majd a lakosság Demetriusz életére tör. Jonatán segít rajta: 3000 harcost küld a háborgó 120 000 lakos ellen. Közülük kb. 100 000 férfit levágtak. Ezen az áron Demetriusz megmenekül. Demetriusz hálátlan. Orvul Jonatánra támad, aki kivágja magát az ellenség szorításából és győzelmet arat. 3000 embert lekaszabol. Demetriusz fiát, Antiochuszt királlyá tették, s ő keresi Jonatán barátságát. Vezérévé teszi testvérével, Simonnal együtt. Közöm. A fejezetet olvasva csakugyan visszazökkentem vagy 50 évvel korábbra, amikor a történelemórák anyagairól egy-egy vázlat került a füzetünkbe. Hogy volt-e értelme, alig emlékszem rá. A történelem tele van megkötött és felbontott szövetségekkel, árulásokkal, cselvetésekkel, értelmes és értelmetlen csatákkal. Az események elég szövevényesek, olykor alig áttekinthetők. Tipikusan ilyenek e fejezet történései. Egy érdekessége figyelemre méltó. Jönnek-mennek az uralkodók, de marad és egyre nagyobb tekintélyre tesz szert az izraeliek vezére, Jonatán a helytartó.       

1. Rámentem a Szociológia FB-oldalára, amely évek óta lassacskán talál magára. Májusban mintha megtáltosodott volna, annyi féle infót dobott a virtuális térbe. Ezekből idézek:
– Antal Z. S.: Klímaparadoxonok (könyvism.)
– 85 000 történelmi film szabadon hozzáférhető a British Pathe voltából
– Keresztény(ség) és gazdag(ság) ea
– Letölthető szociológiai könyvek
– Összeesküvés-elméletek konferencia
– A radikális iszlámizmus előretörése és az IÁ, előadás
– Magukra maradtak: Tanulmánykötet a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásairól
– Finn oktatási gyakorlat bemutatása
– Középiskolások olvasáskutatása
– Hogy állunk a számok szintjén az aktív és egészséges öregkorral?
– Fenyegetett identitások
– Megjelent az Esély szociol. lap új száma
– Baloldali feminizmus.         
2. Másutt (MK) olvasom Ferenc pápa: A nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma.
3. Deske említi Nádasdy grófnő sorsát, akinek szokott élete összeomlik a „felszabadulás” után; bujkálás, kitelepítés, félelem, nyomor. „Szerintem a politikát – történelmet se nézzük más szemüveggel. Isten ezt találta a legjobb útnak üdvözüléséhez. A szenvedés léte misztérium.”
És még: Húsvéti idő, reggeli himnusz: „...mondjunk most hálás éneket, hogy üdvünkért így szenvedett...” Vagyis: „balsors akit régen tép” – ez csacsiság.
Lehet, hogy egy az egyben igaza van. Mindenesetre, amíg más szenved, addig könnyebb elmélkedni róla, mint azoknak, akik a balsors közepén találják magukat.
4. „Alatt” vagy rajta (-on –en –ön). Sokszor szemem elé kerül ilyesfajta magfogalmazás: Identitás alatt azt értjük... vagy a másik táboré: Identitáson azt értjük. Alighanem az utóbbi a helyes, noha mindenki érti az előzőt is.
5. Még egy apróság. Volna vagy lenne? Kedvem volna jól beolvasni neki. Vagy: kedvem lenne jól beolvasni neki. A kérdés, hogy a létige jelen vagy jövő időre vonatkozik-e. Mert ha jelen időre, akkor a van-ból lesz a volna. Ha jövő időre, akkor a lesz-ből képezzük a lenne szót. Ha a közeljövőben remélem megvalósulni, azt, amit, akkor jó volna a volna. Ha a távoljövőben, akkor elég a lenne. Pl. Kedvem volna rágyújtani. Nem öt év múlva, hanem ha lehet, azonnal. Kedvem lenne megpróbálni, milyen az ejtőernyőzés. Nem ma, csak majd, ha úgy adódik.
Összefoglaló az 1Mak 10-hez. A hosszú fejezet pozícióharcról és diplomáciáról számol be. II. Antiochusz fia, Alexander Ptolemaioszt elfoglalja, s királykodik benne. Demetriusz támadná nagy hadsereggel. Ebbe akarja A zsidókat is bevonni. Megkörnyékezi Jonatánt levelével. Jonatán megerősíti Jeruzsálem falait. Majd fogadja Alexander levelét is, aki viszont főpapságot ígér neki. Demetriusz válaszul újabb levelet intéz Jonatánhoz, nagy szabadságot, adóeltörlést stb. ígérve a népnek. Hatalmas engedményeket, hatalmas jövedelmet, magát Ptolemaioszt és Jeruzsálemet is ígéri. Jonatán elutasítja Demetriusz ajánlatát. Alexander és Demetriusz végül összecsap, utóbbi meghal a csatában. Alexander az egyiptomi uralkodótól kéri lánya kezét, hogy frigyük erősítse a szövetségüket, Jonatánt pedig helytartójává teszi. Mindez megvalósul. Demetriusz Krétára menekül. Fia, II. Demetriusz Apollóniusz helytartót küldi Jonatán ellen csatába. Síkságon kíván megküzdeni az izraeliekkel, mert a hegyek oltalmában jobbak a zsidók. Jonatán előbb elfoglalja Joppét. Majd a síkságon összecsaptak. Jonatán taktikus hadi manőverekkel győz. 8000 férfit kaszabolnak le, s győztesként megkapja Alexandertől Akkaront. Közöm. Formáját tekintve nagyon hasonlít ez a kétfelől való megkeresés a korrupcióra, a versenytárgyalásokra, a megvesztegetésre. Ám gyökere megint a szövetségre megy vissza. Jonatánnak bölcsességre van szüksége, hogy megértse, mit kíván tőle az égi szövetséges, az Úr, és aszerint cselekszik.

Minden életkornak megvannak a maga lózungjai. Pl. kamasz koromban haverommal mondogattuk: „Egy a mi gondolatunk.” Ezt persze csak akkor mondtuk, amikor egy volt a mi gondolatunk. De akármikor mondtuk: Igen hitelesnek tűnhetett, amit időmértékes mivolta csak erősített. Utóbb egészen más valóságelemeket szoktunk emlegetni. Nálam 15 évvel folyton idősebb kollégámtól hallottam – és egyre gyakrabban –: Minden leesik. Igen. Minden leesik. Korábban is leesett sok minden, de nem okozott nehézséget felemelése.
Nemcsak az életkornak, hanem egyes koroknak is megvannak a visszatérő szófordulatai. Engem idősebb kollégáim úgy dicsértek, ahogyan rájuk ragadt az elemi iskolában még gyermekkorukban. Akkoriban a Kogutowitz Manó-féle atlaszokban a Csendes-óceánnak még két érvényben lévő neve volt. Nagy-óceán, illetve Csendes-óceán. A térképen ez állt: Nagy- vagy Csendes-óceán. Nos, ha valamiért dicséretet érdemeltem (volna) ezzel a szöveggel „türtőztették magukat” az engem úgy dicsérni akarók, hogy el ne bízzam magamat. (Fölösleges volt, nem vágytam soha meg nem érdemelt babérokra, talán megérdemeltekre se nagyon.) Tehát azt mondták rólam: Nagy vagy! – Csendes-óceán.
Mindez azért villant be, mert reggel az evangéliumi szöveg szerint Jézus háromszor kérdezi meg Pétert (annak háromszori tagadására utalva): Péter, szeretsz te engem? Kétszer igen a válasz, ám harmadszorra szinte kifakad: Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Nos, az én derék jezsuitáim nem ritkán ezzel a szófordulattal éltek, hozzám fordulva: Miklós, te mindent tudsz...
Itt rendszerint felsóhajtottam, s replikáztam. Nem jól indul ez a beszélgetés. Nem is indult jól: Ilyen alkalmakkor mindig olyasvalamire keresték a választ, amely előttük homályos volt, s remélték, hogy én tudom a megoldást. Tudtam is, vagy éppen nem tudtam.
***
Tegnap kerestem a szemüvegemet. Kellett is, hogy keressem, mert jó nagy a lakásunk s egy bifokális szemüveg (szemműanyag) szolgál általános viseletre, s egy olvasó még általánosabb viseletre, lévén hogy annyit ülök a számítógép előtt, vagy éppen könyvet olvasok. Nos, ezek felváltva kerestetnek, mivel hol itt, hol ott csapom le őket egy-egy vízszintes felületre. Olyan is előfordult, hogy homlokomra feltolt szemüvegemet kerestem. Így hát az volna a legjobb, ha volna a kezemben egy távirányító féle, és „felhívnám” vele, amit éppen keresek. 01 szemüveg, 02 kocsikulcs, 03 ceruza, 04 tv-távirányító, 05 okirattárca, 06 lerúgott zokni, 07 papucsaim, stb. Minden tárgynak más-más „csengőhangja” volna, hogy ne egyszerre szóljon vissza minden elhagyogatott vacakom. Nektek is kellene ilyen adóvevő-elven működő távcsipogó? Mit szoktatok szem elől téveszteni?           
Összefoglaló az 1Mak 9-hez. Nevek, városok, csaták. Demetriusz emberei Bakchidesz és Alkimusz támadják 20 000 gyalogossal és 2000 lovassal Júdás seregét. Júdás 3000 emberáből 2200 megszökik, a maradék egész nap harcol. Júdás támadja a jobbszárnyat, de balról a szírek ellentámadásba lendültek. Júdás elesik, hada menekül. Helyette öccsét Jonatánt teszik fejedelmükké. Bakchidesz ellene fordul Jonatán a pusztába menekül. A Jordán mellet megütköznek, Bakcshidesz 1000 embert veszít, Jonatán visszavonul. Bakcshidesz erősségeket emel. Túszul ejti az izraeli vezetők fiait. Alkimuszt viszont megüti a guta. Bakchidesznek is elmegy a kedve a zsidókkal való viaskodástól. Jonatán seregei megverik. Így a neki nyújtott békejobbot elfogadja, zsidó foglyait visszaadja, s távozik saját hazájába. Közöm: Mondhatni kevés. Magam pacifista vagyok. Úgy látszik – különösen a történelem korábbi szakaszaiban a létért való küzdelem mélyen bele volt kódolva az emberiségbe. Nincs meg csata nélkül, nincs meg harci tapasztalatok nélkül. Ez a fajta edződés igen sok vérbe kerül. Én nem értem meg: Ma hogy lehet valakiket rávenni a háborúra, amikor olyannyira kilóg a lóláb. Előttünk rejtett érdekek gazdái fizetik az egymás ellen hadakozókat, provokátorokat, felbujtókat, hogy fogyjon a fegyver, minél több fegyver, minél szélesebb kört érintve.
Írva van: aki kardot ránt, kard által vész el.

Levi unoka annak a határán van, amikor a baba nyelvhasználatot felváltja az anyanyelv. Adva a szitu: Vigyázz! Forró a leves, nehogy megégesd a nyelvedet. Levente mindezt tökéletesen érti. Ugyanez babanyelven: Füfü a nyam-nyam, bibit csinálhat! Még ezt is megérti.
Érdekes ez a többnyire két szótagból álló ikerszótömeg. Szinte minden fontos információ átadható vele, s rövid ideig a kommunikáció fejődését szolgálja. Alighanem egyetlen kétnyelvű szótár sem foglalkozik vele.
Próbálok néhányat összeszedni, mintegy alkalmi szótárt képezve. Baba ábécé:
a-bba nálunk a családban a puszi mellé mondott szöveg volt. (Megabbázott a húgunk: megpuszilt.)    
baba ezt nem kell magyaráznom.
bibi mindenféle seb
bibí kb. a hihi-hának felel meg. Hencegésféle.
búúú ...búúú a sírás hangja
cica cicó macska
cici mell
csicsííí aludj el!
dada anyapótló dadus
dádá megverlek
dédi dédmama
didi mell
dodó Dorottya becenév
e-eee, é-éééé A bilizési művelet serkentése
fifi Kutyanév
föfö forró
füfü  forró
Gigi szintén becenév
haha nevetés
hihihi  nevetés
hohó megálljunk!
hö-hő megállj!
hu-hú álmélkodás szava
iszi ivás
jojó gyerekjáték, Joli beceneve
jujjujj! Vigyázz!
kaka excrementum
lala éneklő szó
lele sürgetés, tegyél le
lili libák hívogatása
Lulu becenév
mama
nana figyelmezetés: Ne tedd!
nini nézd csak, mi van ott!
nono Nem biztos, hogy igaz.
nyanya öreganyó
ohó! Felkiáltás szava: ahá élményféle
papa
pápá búcsúzás
Pepe becenév
pépé franciáknál nagyapa
pipi csirke
pis-pis pisilésre biztatás
popó fenék
süsü butuska
Sziszi becenév
Szisszi becenév
szoszó lehetséges
tata
tátá most nálunk: tessék!
Titi becenév
Totó becenév
tötö nálunk a kalapálást jelentette
tütű autódudálás
Zazi becenév
zizi cukorka
Zozó becenév
Zsazsa becenév
Zsizsi becenév
zsozsó pénz de nem a gyerekek nyelvén
Zsuzsu becenév
Attól, hogy nálunk ezek voltak jobbára használatban, a családok eltérő nyelvhasználata biztosra vehető. Sok becenév szótagismétlő, itt csak néhányat vetettem fel. Megjegyzem, hogy csecsemőkorban is létezik párbeszéd, ez metakommunikáció, testbeszéd, jelbeszéd, grimaszok, stb.
Ami talán meglepő, hogy a babanyelv nem igazán szerepel a szótárakban. De nemcsak ez.
A keresztnevek a szótárakban való átírása is ritka, mint a fehérholló, arról nem is beszélve, hogy az egyes háziállatok hangutánzása már igazán nem szerepel ezekben a gyűjteményekben.
A francia kakas kokorikót mond, az orosz ló azt mondja: igogó, jóllehet minden tisztességes ló tudja, hogy nyihaha.
Weöres Sándor szerint nem a kakas, hanem az ember mondja: Kukurikú.
Persze nem is lenne könnyű a szótárakba bevinni őket: Nálunk a kutya ugat, az orosz orosz szobáka lájet. De hogy mit mondanak a békák, azt végképpen nem lehet leszabályozni. Vartyognak vagy brekegnek, esetleg kuruttyolnak, kvakk-kvakkolnak. Ki győzi mindezeket áttenni idegen nyelvre, mégpedig ha lehet, eredménnyel?     
Összefoglaló az 1Mak 7-hez. Demetriusz ragadja magához a hatalmat. Liziászt és Antiochuszt megöleti katonáival. Jönnek sorra a seregek és vezérei. D. két vezért indít m. Júdás ellen: Alkimuszt és Bakchindeszt. A helyiek megbíztak bennük. Még aznap 60 embert kivégeztetett Alkimusz. Júdás bejárta Júdeát és minden ellenséges érzelmű emberen bosszút állt. A király most Nikanort küldte el, hogy irtsa ki a népet. Miután Júdás 500 emberét lekaszabolta, Nikanor a Sionra vonult vissza. Majd Júdás ellen indult, aki vitézsdégre buzdítja övéit, bízva az ég segítségében. Nikanor hamar elesett a harcban, serege futásnak indult, a falvak lakossága pedig mind egy szálig lekaszabolta őket. Nikanor fejét Jeruzsálem mellett közszemlére tették. Közöm. Újra és újra előjön a szövetség kérdése. „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, aki építi” – vallja a zsoltáros (126,1). Isten hűséges, mert egyik attribútuma az, hogy nem téveszt meg. Amit kimond, az úgy van. Lehetséges, de kár kapálódzni ellene.

Közel egy hete idéztem meg Weöres Sándor módszerét, amely ihletet adott neki a verseléshez. Lekapott egy könyvet, s minden tizedik szavát egymásután lejegyezte. Így kapott egy „vibráló felületet”, amellyel aztán már tudott dolgozni. Kísérletezem. Katalizátor kell mindenkinek az íráshoz. Egy-egy lap utolsó szavát veszem. Nézzük, mit ad ki?
És, észreveszi, gondolat, axióma, számít, szellem, marad, nem halt meg, jogsérelem, szül. Hát ez szép. Kezdek kétségbeesni. Mit fogok ebből szülni, mi fog ebből kisülni? És legyen benne gondolat, szellem, mert az számít! Bennem a jobbik rész még nem kiholt. A katalizátor egyféle axióma, nem bizonyítható szükségszerűsége, de belátható. Csak azt kell észrevenni, hogy miféle gondolat köt le, az marad bennem, azt érlelgetem-dédelgetem, s izzadom ki gyöngyként. De most abbahagyom a posztírást, mert megjött Levi unoka. A felület csakugyan vibrál, amivel lehet valamit kezdeni. 
Levi nagyon fiú. Botkalimpa nélkül nincs meg. Íme, a választott tizedik szó. Jogsérelem nélkül írhatok a botkalimpáról. (Bár foglalt kifejezés, jelen művem nem kerül kereskedelmi forgalomba, így hasznom sem származik belőle.)
A két és félméteres száraz bot, amit egy hete nálunk tárol, s amivel az erkélyről gondol eredményesen horgászni, tegnap levitte, pontosabban ledobtam. Mielőtt sétálni indultak, megígértem neki, hogy amikor az erkély alá érnek, ledobom neki a botkalimpát, amely ezúttal a fűkasza szerepét töltötte be. Ám hamarosan dióverő póznává alakult, mert Levi rájött, hogy meredeken a fa ágai között könnyebb mozgatnia, mint a füvön. Nem tudom, hogy hazáig cipelte-e, vagy sem a hosszú kórót. A botkalimpa szót unokabátyja, nekem unokaöcsém találta ki ifjonti korában. Arra utalhatott vele, hogy mindig keresett egy botot, amivel kalimpálhatott. Ez rövidült botkalimpává.
Apja mondja, hogy Leventének van otthon, a babakocsiban, a falnak támasztva, a lépcsőházban és a közös helyiségben legalább tízegynéhány botkalimpája.
Lehet is. Teljesen megértem őt.
Botkalimpa nélkül nem élet az élet.      
Összefoglaló az 1Mak 6-hoz. Kr. e. 160-ban járunk. Itt is, ott is harcok dúlnak. Antiochusznak kincsekre fáj a foga, megtámadja Elámot, hogy kifossza. Hadjárata sikertelen, emiatt elkedvetlenedik. Antiochus meghal. Fülöpöt rendelte az ország élére maga helyett, de Liziász meg Antiochusz hasonnevű fiát tette meg királynak (Eupatornak nevezve). M. Júdás Jeruzsálemet ostromolja, Antiochusz nagy sereget toboroz. A had 100 000 gyalogosból, 20 000 lovasból, 32 harci elefántból áll. Összecsapnak. Egy Eleazár nevű ember a király elefántja alá küzdi magát, és megöli az állatot, mely maga alá temeti a harcost is. Antiochusz hatalmába keríti Bet-Curt, ám belefárad a vége-hossza nincs küzdelembe. Liziász látja, hogy Fülöp át akarja venni a hatalmat. A király meg békét kíván kötni az izraeliekkel. Javasolja: „engedjük meg nekik, hogy szokásaik szerint éljenek, mint azelőtt”. Megegyeznek a felek, ám a király esküjét szegve Sion falait leromboltatja. Majd megtámadja Antiochiában Fülöpöt és legyőzi. Közöm. Egymásnak feszülő erők. Igazából vallásháborúk, melyeket Makkabeus Júdás folytat az Istennel kötött szövetség védelmében. Ennek részletét foglalja magában ez a tekercs. A békétlenség folytatódik – végül is mindmáig. Az Isten szövetsége békét adna, de zavartalanul nem tud kibontakozni.      

Egy utazás során, még ha az ország határain belül marad is, adódnak emlékezetes epizódok. Szombaton is így volt. Ülök a Rail-Jeten. Velem átellenben rézsút négy kínai fiatal. Amikor éppen nem telcsijüket simogatják, trécselnek. Onnan gondolom, hogy kínaiak, hogy igen sűrűn hallom a ty-hangzót tőlük. Ez a ty lágyabb, mint a magyar. Amikor pedig se beszélgetnek, se a mobiljukat nem simogatják, akkor terülj-terülj asztalkává varázsolják a négyes üléshez járó sík lapot. Van rajta mindenféle jó. Croissant, déli gyümölcs, édesség. A köztünk lévő néhány méteres távolság ellenére hallom, hogy finom csámcsogó hangot hallatnak. De ezt is másképpen teszik, mint mi, amikor magunkról megfeledkezve kissé nyitott szájjal étkezünk.
Nem csámcsognak, hanem becs szóra „tyámtyognak”. Leginkább a caplatáshoz hasonló hangokat hallatnak.   
Eddig úgy tudtam, hogy a magyar egyetlen szót ismer, amely ty-vel kezdődik: Tyúk.
Mostantól két szó kezdődik ezzel: Tyúk és tyámtyogás. (A rasszisták szerint ugyan van még két szó ezeken kívül: a tyufa és a tyertya, de ez csupán rosszindulatú ráfogás.)    
Fotótémáim szakadatlanul bővülnek, amint kiteszem itthonról a lábamat. Így történt ez most is. Mutattam csendéleteket, mutattam növényeket, de nem mutattam állatokat. Mivel utóbbiaknak sincsenek személyiségi jogaik, néhányat ezek közül mutatok a fb-on. Szürke gémet persze nem, mert az ugyan igen fotogén típus, de félénkebb, mint amilyen szép, így az első mozdulatomra tovaszállt Zs.-ék  tujájáról. Többé pedig nem mutatkozott.
Összefoglaló az 1Mak 5-höz. Csaták és csaták. A pogányokat felingerelte, hogy a zsidók helyreállították áldozatbemutató-helyeiket. Továbbra is ki akarják irtani az izraeliek írmagját is. Júdás támad. Előbb az idumeaiakat veri tönkre, bástyáikat emberestül felgyújtva, majd az ammonitákat többszöri nekirugaszkodás után. A kémjelentések miatt Júdás három felé osztja embereit. Egyik csoport Galileába indul, a másik Gileádba, a harmadik Júdeában marad. Júdás testvére, Simon 3000 embert kaszabol le. Júdásnak a nabateusok jelentették, kik fenekednek ellenük. Júdás sorra kardélre hányta az ellenkező városokat: Bozorát, Rafont, Karnaimot. Emberek ezreit pusztította el, hajtotta rabságba. Efronnak üzenték: „Csak átvonulunk rajtatok.” Persze a város tiltakozik. Több se kellett Makkabeus Júdásnak: Minden harcost kardélre hány. Saját seregének nem volt vesztesége. Nem úgy Azariás, a másik sereg vezére, aki hírnevének öregbítése miatt indított harcot a pogányok ellen. 2000 férfit veszített a csatában.
Júdás meghódítja Hebront, Asdod oltárait, bálványait tűzbe veti. Kifosztotta a városokat, majd hazatért. Közöm. Az élő Isten szövetségre kívánt lépni teremtményével, az emberrel. A Biblia ezeknek a kísérleteknek a leírása. Ádám, Noé, Ábrahám, Jákob, Salamon stb. Végül Jézus, az Isten Fia köt szövetséget nem egy családdal, nem egy törzzsel, nem egy nemzettel, hanem minden földlakóval, amikor az Eucharisztiát alapítja az utolsó vacsorán. Ez az új és örök szövetség. A szövetség jegyében izmosodik Júdea (olykor súlyos vereségek is érik, amikor eltántorulnak az egy Istentől). A szövetségek jegyében viselik a háborúkat, s élnek olykor nagy jólétben, békében. Zömmel a szövetséghez való viszonyulásukról, magatartásukról szól az Ószövetség valamennyi tekercse. Ez a most olvasott is.           

A tegnap késő este megfogalmazott posztomból kiderül, hogy a hétvégén rokonlátogatásra indultam. Az írás pedig amiatt esett későestére, mert Kaliforniában élő öcsémmel beszélgettünk este egy órát. Többek között arról, hogy egy a Szent András-vonalra épített atomerőműt bezártak a földrengésveszély miatt. Kiváltására napelemeket telepítettek – tán a sivatagba – ez fogja őket árammal ellátni. Sok egyéb között arról is szó esett közöttünk, hogy valaha mekkora pénzt emésztett fel a hírszerzés, a besúgóhálózat fenntartása, ma mindenki önként és dalolva adja ki és fel magát, mert képtelen lakatot tenni mobilozós szájára. A hatóságokkal összetűzésbe keveredők utolérése töredékidő alatt sikerül az internet jóvoltából. Innen már csak egy lépés annak a magyarázata, hogy miért válogattam tárgyi fotókat a hétvégén puskázott anyagból, s miért nem tettem ugyanezt a személyekről készültekkel. A tárgyaknak legfeljebb emléknapja, éve van (pl. fák éve stb.), de személyiségi jogaik egyelőre nincsenek. Megzakkant világunkban persze erre is sor kerülhet. Sőt éppen az ellenkezője látszik. Pedig a kémholdas felvételek készítése, a drónok bevetése előtt a védelem kiterjedt a katonai létesítményekre és környezetükre, kiterjedt a stratégiailag fontos intézményekre, épületekre, műtárgyakra is. A furcsa, hogy egy-egy szép ívű híd mindig is a fotósok kedvenc témái között szerepeltek, noha sebezhetőségük, stratégiai fontosságuk kétségtelen.
Ezt azért írom, mert már többedszer kapom elő kamerámat, hogy egy vasútállomás technikájának rendezettségét, tervezettségét megmutassam. Ám még génjeimben van az egykori tiltás okozta érzés: Nem nézik-e rossz szemmel?
Azt hiszem, nem, sőt nincs, aki törődne azzal, hogy mivel szórakozom. Inkább arra kell vigyáznom, hogy a peronon álldogálók ne kerüljenek a lencse elé. Súlyos tapintatlanságnak számít.
Nincs személyiségi jogaik az állatoknak. Így Zs.-ék kertjében megforduló madarakat, macskát fotóztam. Hajnalban egy szürke gém is megjelent. Gyönyörű nagy madár. Leszállt a tujafa tetejére, majd megrezzenhettem, mert azonnal el is repült. De szép lett volna lekapni őkelmét!
Egyszer arról beszélgettünk menyemmel, hogy az emberekről (rokonok, barátok, ismerősök, munkatársak, eseményeken, találkozások alkalmával) készült képek időt állóbbak a tárgyakról készülteknél. Ez elgondolkoztatott, mert igaz. Lehetővé teszik az emlékezést szeretteinkre. Meglepő módon azt találom, hogy rövidtávon viszont mintha éppen az ellenkezője igazolódna. Egy-egy szép táj, ahol jártunk, egy-egy enyészetnek indult tárgyi emlék, egy-egy erőt mutató viharos jelenet hatásosabb lenyomata a valóságnak, mint egy emberről készült ötszázadik fénykép.
Pedig arányosítani kell. Nincs szebb és nehezebb, mint a portréfotózás. De a tájfényképezés is űzhető művészi fokon. Az egyes tárgyakról készült felvételek pedig szintén mesélni tudnak.
Jut eszembe: a tegnapi képek között egyiknek ez a címe: A kerítés meséje.     
Összefoglaló az 1Mak 4-hez. Az emmauszi ütközet. Gorgiász megelőző csapást akart Júdás seregére mérni éjszaka. Fele seregével támadásra indult. Ám M. Júdás ismerte tervét. Ő is felkerekedett, és szétszórta a Gorgiász táborában maradottakat. Majd sorakoztatta övéit, mert biztosra vette, hogy Gorgiász nem hagyja abba üldözését, miután éjjel senkit se talált az izraeli táborban. Imával erősítgette Júdás harcosait. Majd hamar előbukkantak Gorgiász előőrsei. Látták, hogy táboruk feldúlva, felégetve.  Ők is menekülőre fogták, ők is elestek. Líziász újabb 60 000 zsoldost és 5000 lovast szerzett. Júdás serege Istenhez fohászkodik erőért. Összecsaptak. Líziász 5000 emberét vesztette a csatában, ezért visszavonult. Júdás társaival megtisztította a templomot, új oltárt emeltek faragatlan kövekből. Harcosai távol tartották az ellenséget. 8 napos ünnepség követte a felszentelést. M. Júdás megerősíti Sion hegyét bástyákkal, s más településeket is. Közöm. Mintha a pozsonyi csata előképe volna ez a többszöri ütközet. Ugye Árpád 120 000 nyugatival állt szembe 40 000 harcosával. Mivel ki akarták irtani a magyarokat, három részre osztotta seregét és rajtaütött amazokon. Úgy megverte a támadókat, hogy évekig nem közelítettek ellenséges szándékkal az országhoz. A tábor kiürítése is ismétlődő taktika. Utoljára egy koreai szappanoperában láttam viszont.