Levente két napja azt álmodta, hogy a nagypapával csúszik le a hosszú alagútcsúszdán. Nagy kitüntetés ez nekem, mert azt feltételezi, hogy korpulens mivoltom ellenére nem ragadok bele a csőbe.
Koszt: korábban étellel való ellátás. Ma azt a sok koszt jelenti a szó, amellyel az élelmiszer-vegyipar naponta megszór bennünket. A kockázatokat és mellékhatásokat nincs kivel megbeszélnünk.
Tojássárgája = sejtelem
Az apróságok megvoltak.
Most kellene jönnie a nagy ívű gondolatoknak, ha volnának,
a nagy jelentőségű cselekvéseknek, ha volnának,
a nagy port kavaró eseményeknek, ha volnának.
De nincsenek.
Intimitás annál inkább. Levi unoka ösztönösen bár, de szeret nálunk lenni. Ideköti őt újszülött korától kezdve minden, hiszen itt laktak, amíg el nem költöztek. Ide hazajár, minden szögletet ismer, minden játékot megpróbál. Tegnap apja gyerekkori lego-vonatát tologatta a dohányzóasztalra fektetett sínpályán körbe-körbe, megunhatatlanul. Azaz mégiscsak megunhatta, mert rátért a porszívó madzagjának a kihúzására. A kábel öt méteres, roló-elven működik, rugó húzza be a masinába. Levi kivonszolja a konyha túlsó felébe, onnan kiabál be, hogy „most jó?” Ha visszaigazolom, akkor versenyt fut a dróttal. Tegnap kijelentette: győztem. Azaz lehagyta a visszatekeredő kábeldrótot, előbb odaért hozzám, mint a villásdugó a helyére. Ha láttátok volna diadalmas kis arcát.
Ma nagyival garázst építettek a berregő autóknak lego-elemekből. Utóbb beállította a gőzmozdonyt is a garázsba. Mondom neki: Thomas, a gőzmozdony. Ő kijavít: Nem Thomas, csak gőzmozdony. Utánakötötte a szerelvényt és boldogan araszolgatott vele a szőnyegen, ahogyan a korabeli kisfiúk szoktak: féloldalt ülve, a játékra figyelve, testmozgását a vonatozás mikéntjéhez igazítva. Alig akart hazamenni, noha a rá váró pörköltöt kedveli. Azzal vigasztaltuk, hogy holnap visszajönnek, és kap karikázott ananászt.
Összefoglaló az 1Kir 12-höz. A fejezet olyan címet viselhetne, mint Ilók és Mihók. Csakhogy az mese, ez pedig történelem. Két királysággá lesz Izrael. A trónért való versengés Salamon utóda, Rechabeám és az edomita Jeroboám között folyik. Jeroboám és Rechabeám lehetne a fejezet címe. A Szichemben összegyűltek Rechabeámnak felpanaszolják: „Atyád [Salamon] kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton, és mi alattvalóid leszünk.” A vének arra buzdítják a királyt: Enyhíts terheiken és szolgálatodban maradnak. Erre ifjú barátait is megkérdezte, akik azt tanácsolták: Még jobban nehezítsd meg jármukat. „Atyám ostorral fegyelmezett, én skorpiókkal fenyítelek benneteket” – vágta szemükbe Rechabeám. Erre az összegyűlt izraeliek elégedetlenül tértek haza otthonaikba. Az utánuk küldött robotfelügyelőt agyonkövezték. Jeroboámot pedig az izraeliták megtették királyuknak. Rechabeám 180 000 katonával akart Jeroboám ellen menni, de azok a testvéreik ellen való harcot megtagadták. Semaja, az Úr embere is tartózkodásra intette a népet. Jeroboám csináltatott egy aranyborjú szobrot, hogy az Istent imádják benne. Felállította Bételben, ahonnan körmenetet indított Gádig. Papjai nem Lévi törzséből valók voltak. Közöm. Van ez így. Salamon bölcs és igazságos uralkodó volt. Hatalmas is. Hatalmassága gazdagsággal párosult. A gazdagságát pedig sokak szegénysége, fejük járomba hajtása, terheik csaknem elviselhetetlen mértéke eredményezte. Így volt ez később is. „S nyögte Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára.” A fekete sereg felfegyverzése, élelmezése, fenntartása sem volt ingyen. Mátyás hatalmas adókkal sújtotta saját népét. Ma sem más a helyzet. Nem tized van, hanem kb. fifty-fifty. Legalábbis nálunk. Az adózott jövedelmünk tovább adózik, ld. áfa, ld. szgk. súlyadója, de útadó, építményadó, kamatadó, (Kossuth-adó, Petőfi stb. hihi). A közelmúltban sem volt a helyzet más: „ Ócsó mán a pásztor... a nagy gazdák előtt mind huncut a nevi ... szegény pásztor, hogyne szomorkodna, kicsike a kenyér, rövid a szalonna.”
2014.12.20. 14:04 emmausz
Apróságok (nagyívű gondolatok nélkül)
2 komment
2014.12.19. 16:55 emmausz
Éhenfagyás
Ma enyheség van. Isten szeretheti a hajléktalanokat, hogy fát tör nekik, amikor jégligetté alakulnak az erdők. A gazdagok által felhasznált hatalmas energia következtében előállt klímaváltozás, a felmelegedés ugyancsak a fagyok ellen dolgozik. Nem foglalkoznék ezzel a témával, de ma egy a mélyszegénységről olvasott és szokásosan egymásra mutogató FB-anyag kapcsán belebotlottam egy képzavarba, ami megihletett, s arra késztetett, hogy a magam voksát letegyem ez ügyben. A képzavar egy összetett szó, mely így nem létezik, és mégis van: éhenfagyás. Mondanom se kell, hogy az éhenhalást társítja a megfagyással, amely szintén halálosan rossz. Jó szokásunk szerint meglódul a két tábor szópárbaja kommentek formájában: Mert az ilyenek, mert az olyanok. Pedig egyetlen kérdésbe fogható a szegénység meglétének a kérdése: Mit tettem ellene?
Ami pedig a társadalmi méretű szociális gondoskodást illeti, feltételezésem szerint meglehetősen lyukas a szociális háló. De mikor nem volt az?
Okok.
Egyszer egy előadáson vettem részt a szoc. tesóknál, s ott arról volt szó, hogy a bürokrácia helyes működése és jó irányú beavatkozása esetén a szegénységet vissza lehet szorítani a kezelhetőség határain belülre. Ám ha rossz döntések születnek, akkor a karitásznak szüksége lesz ezerszámra szorgos, kenyeret kenő, ebédet osztó kezekre. Ezért fontos, hogy jó döntések szülessenek a parlamentben. Én bizakodással tekintettem az új országgyűlés munkájára. Mivel nem követem az ülések hozzászólásait s a törvényalkotást, érdemben nem tudok beleszólni abba, hogy laikus vagy profi döntések születnek-e. Remélem utóbbiak. Ha nem így volna, akkor tessék jobb és alaposabb, szakszerű munkát végezni.
Ám akármilyen döntések születnek felső szinten, nem az a legfontosabb. Teréz anyát szerette volna miniszterei sorában látni az egykori indiai kormány. Ő ezt válaszolta: Tiszteli az ott folyó munkát, de ő nem ér rá huzavonákba bocsátkozni, mert itt és most, azonnal van tennivalója, éspedig rengeteg. Ha tehát olyan rossz a helyzet a mélyszegénység területén, amint írják, akkor senki se vonhatja ki magát a megoldásából. Az lehet jól elosztott pénzadomány, lehet cipősdoboz-akció, lehet polgármesteri zsenialitásból fakadó prosperitás, a lényeg, hogy oda kerüljön a segítség, ahol szükség van rá.
Gyakran az az érzésem, hogy nemcsak kormányunk, hanem saját magunk cselekvőképességében sem hiszünk. Ez pedig baj volna, nagy baj.
Szegények mindig voltak. Saját felmenőim között is akadt, aki egykor fagyási sérüléseket szenvedett. A faluközösségek hagyományos tartása azonban minimálisra szorította az ínség következtében előálló veszélyhelyzeteket. Lehet, hogy nem mertek rosszalkodni, lehet, hogy nem mertek nem befogadni, lehet, hogy nem mertek nem gondoskodni a rászorulókról. Gyávulhatnánk mi is.
Összefoglaló az 1Kir 11-hez. / Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben. / (Kölcsey: Himnusz) Ez volna a fejezet legrövidebb összefoglalása.
Miért?
Salamon olyat cselekedett, ami gyűlöletes volt az Úr szemében. 700 felesége és 300 ágyasa között számos más istent imádó volt. Mindnek a kedvére akarván járni a különféle istenségeknek oltárt emeltetett, áldozatot mutatott be. Az Úr megígérte, hogy megtorolja utódain méltatlan eljárását. A fejezet az edomita Hadad, és Damaszkusz királya, Rezon ellenséges viselkedéséről szól. Leginkább pedig Jerobeám lázadásáról, akinek Achija próféta megjövendölte, hogy Júda kivételével minden zsidó törzsnek ő lesz az uralkodója. Salamon elől Jerobeám egyelőre Sisák fáraóhoz menekül. Salamon pedig 40 év uralkodás után elhunyt, fia (Rechabeám) lesz utódja a trónon. Közöm. Mondják, hogy az elitben, a nagykeresetűek körében gyakoribb a házasságtörés. Lehet. Azt meg én mondom, hogy egy határon felül értelmesen nem lehet pénzt saját magunkra költeni. A vagyon és az érte való felelősség együtt jár. Akkor van baj, amikor ez a kettő kettéválik. Ez egykor is így volt, és ma is így van. A hatalom és a pénz igen könnyen megszédítheti azt, aki részese. Eladdig, hogy a francia forradalom hajnalán az uralkodó felesége így értetlenkedett: „Nincs a népnek kenyere? Egyenek kalácsot.” Ez persze ostobaság. Legalább korunkban le kellene vonnunk a megfelelő tanulságot a történelmi hibákból. Tessék rajta dolgozni, nehogy úgy járjunk, mint 3000 éve a legnagyobb király.
Szólj hozzá!
2014.12.18. 09:46 emmausz
3500.
Tegnapi adat: „emmausz 3499 bejegyzést írt”. Ergo a mai jubileumi számú: kereken a 3500. poszt. (Alighanem ennél sokkal több, mert egy időszak posztjait a freeblog romlásakor egy rántással áthúztam a blog.hu oldalra.) Persze, ha úgy járnék el, mint a képeivel Deske, aki termése közel felét felfűrészeli átlag alatti műként értékelve őket, akkor alighanem lényegesen kevesebb volna a számuk. Az ő módszerével élve 1750. Az is jeles mennyiség.
Nemegyszer kapok olyan értelmű kommentet, hogy az első mondatom elolvasásakor borítékolni lehet, hogy ezt én írtam. Elgondolkoztató: Ha az első mondat elég egy írás fémjelzésére, akkor a többi mondatra vajon szükség van-e?
Hányszor kerültem szembe azzal a gondolattal, hogy elég kínosan ügyelek-e arra, hogy ne, vagy csak alig ismételjem magamat. S hányszor azzal, hogy mi szükség újabb írásokra? Nem létezik, hogy mindennap történik valami falrengető; nem létezik, hogy naponta eszembe jut valamiféle lényeges gondolat.
Az is megfogalmazódott bennem, hogy mikor érkezem el ahhoz a határhoz, amikor már nem leszek képes uralni témáimat, azaz feledem, hogy már ötször leírtam őket. A zenészeket viszonylag ismerem, ezért kicsit hozzájuk hasonlítom saját írói tevékenységemet.
Schubertről hallottam, aki több mint 600 dalt írt: Előfordult, hogy gratuláltak neki olyan zenéhez, amelyre idegenként tekintett, rég elfeledve, hogy ő követte el. Pedig ez az úr fiatalon halt meg (csaknem hihetetlen: 31 éves korában).
Kollégája, Verdi 80 éves korában remekelte az Aida c. gyönyörű operát, benne a gyönyörűnél is gyönyörűbb balettzenével és bevonulási indulóval.
Kodály viszont hosszú élete ellenére alig komponált 40 éves kora után valamit, mert a zenei készségfejlesztés pedagógusi munkájában nagyobb örömét lelte, értékesebb kincsnek találta a zeneszerzésnél. Az ő példája szkepticizmusba kerget. Nincs jobb dolgom, mint a posztok termelése némi fotózással kiegészítve? De hát nincs, már amennyire ilyen közelről nézve meg tudom ítélni a magam habitusát.
Ameddig jobb eszközre nem lelek, hogy értékeket közvetítsek mindazoknak, akik hajlandók időt szánva olvasgatni pillanatszülte soraimat, addig megkísérelem a posztok további közlését. Ha jobbat találnék, alternatíva előtt találnám magamat.
Ám egyelőre nem tartok ettől.
Összefoglaló az 1Kir 10-hez. Sába királynője felkeresi Salamont, és hatalmas kinccsel ajándékozza meg a királyt, akinek bölcsességéről maga is meggyőződik. A király viszonozza a kapott 120 aranytalentumot és egyebeket. Teheti, hiszen a krónikás szerint évi bevétele 666 aranytalentum, amihez a kereskedők adói, a királyok sarcolásából keletkező jövedelmek stb. is hozzáadódnak. Kis és nagy pajzsok százait vonatta be Salamon arannyal. Arannyal bevont elefántcsont trónjához hat lépcső vezetett, rajtuk 12 oroszlán szobra. „Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát.” Az adatok olvastán hajlok rá, hogy ez így is lehetett. 1420 harci szekere, 12 000 lovasa volt. Ez a csúcs. Közöm. Salamon 3000 éve élt. Ha akarom, el vagyok ájulva e hatalmasságtól. Ha akarom, Szent Pál szavai csengenek fülemben: Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) Az én idevonatkozó elvem is megér néhány mondatot: Nem az számít, hogy mim van, hanem az, hogy mire használom. Kinek mije van, azért felel. Nem mondhatom, hogy az a fickó nem adta kölcsön az autóját (pedig neki van autója), amikor én se adom oda a fúrógépemet (mert pénzt fizettem érte, mert kopik, mert elronthatják, mert elmulasztják visszaadni, vegyen magának s ne ácsingózzon az enyémre, stb.). Hát így van ez valahogy.
4 komment
2014.12.17. 14:15 emmausz
Év végi hajsza
Hétfőn korán keltem, mert az utolsó előtti antitest-injekcióért ¾ 6-kor indultam a HÉV-megállóba. Kedden ráértem, de előtte későn feküdtem. Szerdán öt előtt keltem, „roráté”-ra készülődvén. Holnap korán kelek, mert havi vérvétel a Szt. Margit-K.-ban. Pénteken talán végigalszom a hosszú éjszakát. Lassan elérkezünk 21.-éhez, az év legrövidebb napjához. Merthogy advent van. Advent a nagy hullámvölgy, hogy utána a sinus-hullám a csúcsra hágjon. Legalábbis ez volt az elképzelésük azoknak, akik a karácsony mai liturgiáját megálmodták. Napok óta visszatérő téma, hogy a karácsonyi láz mindenfajta elcsendesedést elnyom harsányságával, csicsáival, a kulcslyukon is benyomakodó reklámjaival, sziporkáival, fénykontúrjaival, a kopasz fákra tett lámpácskák hamis misztikájával. Többen észrevételezik: Neked nem túlságosak ezek az előkarácsonyok, ezek a rohanásra késztető, vásárlásokba hajszoló, belesodró tendenciák? Csendben jegyzem meg. De igen. Sok. Sok, ha belehergelem magamat a kötelező hemzsegésbe. Sok, ha hagyom magamat sodortatni a trendi rutinoktól. Sok, ha úgy érzem, szégyellnem kell magamat, ha nem futom meg a kötelező kilométereket, ha nem vásárolok elég drága cuccokat hozzátartozóimnak, ha beállok az obligát nyüzsgésbe.
Ha...
De már elnézést kérek, ki kötelez(het) arra, hogy végigcsináljam azokat a köröket, amelyekhez semmi közöm, amelyek ellenemre vannak, amelyek ellentétben állnak azzal, amit magam egészséges ünnepvárásnak hiszek? Ki mondta, hogy muszáj minden reklámra reflektálni, áruvásárlással reagálni? Ki mondta, hogy köteles vagyok a korábbi karácsonyfadíszeimet idén másikra cserélni. Ki kötelezhet arra, hogy a fenyőfa girlandjának hétféle program szerint kell villódznia, fényesednie és elhalványulnia, vörösben izzania és egyéb szemkápráztató szamárságokkal igénybe venni szememet?
Ki írhatja elő, hogy a karácsony központjában a drága ajándékok felkutatásának kell állnia?
Attól, hogy soha nem látott mértékben támadnak a kereskedelmi megkeresések, nem kell se kétségbe esni, se hasra esni előttük. Aki akarja, kialakítja magának (és övéinek) a legmegfelelőbb ünneplési ritust és ritmust, és elengedi a füle, szeme stb. csiklandozását célzó csábításokat. Miért kellene bedőlni nekik?
Két történetet idézek. Egyik velünk esett meg, a másik Széchenyivel.
Feleségem akkor is dolgozott, amikor más már hanyatt dőlt a karosszékében. A kiskereskedelemben év végi hajrá volt, a tervet hozni kellett, s a vásárlók rohamaitól úgy lemerült, mint a laposelem. Egy ízben már nagyon közel jártunk szentestéhez. Jön haza, s panaszkodik, hogy nem vettünk halat, mi lesz most. Mondom neki: Na és? Mi volna? Nem vettünk, és kész. Felnyitottam egy szardíniát. Itt a hal. Esküszöm nektek, semmilyen kiütést nem kaptunk amiatt, hogy kimaradt életünkből a halászlével való vacakolás, a rántott halszeletekkel való bíbelődés.
Álljon itt akkor még az ígért „nagy” példája: Széchenyié. A Belvárosi templomban perselyezéshez készülnek a ministránsok. Az anekdota szerint Széchenyi kitett maga elé egy forintot. A mellette ülő parvenü szintén kitett egy forintot. Széchenyi kitett egy tízest. A másik úgyszintén. Széchenyi megtoldotta még tízzel. Amaz úgyszintén. Odaértek a perselyezők. A parvenü bedobta a huszonegynéhány forintot, Széchenyi pedig egy forintot dobott a perselybe. A többit visszatette a zsebébe.
A tanulság: Fölösleges mások viselkedésének utánzása (vö. K. Lorenz: követési effektus). Sodródás helyett döntsük el, hogy mi a miénk, s mitől tartjuk távol magunkat. A kereskedelem pedig duruzsoljon tetszése szerint azoknak a fülébe, akik ezt szeretik.
Összefoglaló az 1Kir 9-hez. Szózat Salamonnak: Ha megtartod az Úr parancsait, s nem követed az idegen isteneket, trónod szilárd marad, utódaid élete során is. Ha pedig eltántorulnál, rajtavesztesz, a templomot lerombolják, s a népet szétszórják. Hirám 20 várost kap Salamontól munkái fejében. Bár nincs kedvére az ajándék, viszonozza a király ajándékát 120 arany talentummal. Sőt hajókkal elmennek Ofírba, s hoznak onnan is 420 talentum aranyat. Nagy a gazdagság. Izrael fiai tisztviselők és harcosok, a közöttük élő idegen népek pedig adót fizetnek és robotolnak. Közöm. A XXI. század elejéről jelentem, hogy a másokon való uraskodás nem veszett ki máig se. Mondják, hogy a SZU-ban a férfiak katonák, tisztek voltak, a nők meg krampácsolták a vasúti síneket. Tudvalévő, hogy a gyarmatbirodalmak csak színleg szűntek meg. A kizsákmányolás töretlenül folyik, az alulfizetettség úgyszintén. A birodalmakban nagy a jólét, olcsó a megélhetés, a kizsákmányoltak pedig ma is napi egy marék rizsért, néhány dollárért güriznek. Legalábbis sokhelyütt. Ma is fennáll a rabszolgaság intézménye, a gyermekek munkával való kizsigerelése, sőt ennél rosszabb életminőségek is léteznek a szervkereskedők, embervadászok tevékenysége folytán. Mindezek ellen teljes emberségemmel tiltakozom.
Szólj hozzá!
2014.12.16. 10:05 emmausz
Egy régi dal
Korábban említettem, hogy van nekünk egy olyan karácsonyi énekünk, amelyik felveszi a versenyt a Stille Nachttal, a Jingle Bellről nem is beszélve. Egyetlen hibája, hogy magyar a szövege, következésképpen esélye nincs a tisztességes megmérettetésre. Ugyancsak megemlítem, hogy vannak gyenge szövegű, de kedves dallamú nóták, és az ellenkezője is előfordul: gyenge dallamhoz jó szöveg társul. Igazán az a szerencse, amikor szöveg és dallam erősítik egymást, mint pl. egy kép és telitalálat címe. Ezek után illő hogy közöljem: ez a dal a Fel nagy örömre! c. amelynek dallamát és szövegét stílusosan egy ember írta, a kántortanító Gárdonyi Géza. Magyar honban a dallamát mindenki ismeri, de vajon elméláztunk-e már a szöveg sziporkázóan egyedi és erős megfogalmazásain. Íme:
1. Fel nagy örömre, ma született,
aki után a föld epedett;
Mária karján égi a lény:
isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
nézd a te édes Istenedet!
2. Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
bársonyos ágya nincs neki itt;
csak ez a szalma, koldusi hely,
rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj,
mert ez az égi s földi király!
Nem hiszem el, hogy ne akadna jó angolos, németes fordító kis költői vénával, aki át tudná ültetni legalább a remekíró szövegét, hogy dalolható legyen angolul, németül.
Azért tetszik a szöveg, mert tömören foglalja össze karácsony történéseit és örömét. (Egy sora ugyan idegen tőlem (egyszerű pásztor, térdeden állj), merthogy didaktív. Jobb lett volna valamiféle személyes gesztusról szólni, mint másnak programot adni. Ezzel együtt kiváló ének ez, amely a többi ismerttel eredménnyel versenyezhetne. Még akkor is, ha úgy gondolom, egy éneknek nem a versengés a célja, hanem az, hogy esztétikai élményt nyújtson az embereknek.
***
Vasárnaponként a niceai hitvallást mondjuk. Utóbb feltűnt ez a megfogalmazás: „[Jézus Krisztus] az Atyától született az idő kezdete előtt.” A lehetetlent próbálja szavakba foglalni. Sikertelenül. Pontosabb a zsoltár szövege: „A fiam vagy, ma adtam neked életet” (Zsolt 2,7) Miért? Mert Isten lélek. Az idő anyaghoz kötött. A credo megfogalmazása nonszensz. „Az idő kezdete előtt” fogalmilag hibás. Nem létezik idő kezdete előtt. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a kötélnek nincs vége, mert le van vágva. Az anyagi világban van idő, a szellemiben nincs. Ott örök jelen van. Ezért van igaza a zsoltárosnak, amikor (örök) máról beszél. Csak jelen van. Nekünk felfoghatatlan dimenzió. Mostani felfogásunk szerint ilyesmi volna a pontosabb megfogalmazás: Jézus Krisztus az Atyától születik az örök jelenben.
Összefoglaló az 1Kir 8-hoz. Salamon a legnagyobb izraeli király. A templom, amit épített, méltó hozzá. A frigyládát és a megnyilatkozások sátrát átviszik az új templom Szentek szentjébe. Salamon kérő imába foglalja azokat a kapaszkodókat, amelyek Izraelnek és a környező népeknek békét hozhatnak, mégpedig hosszú távon. A templomszentelés hét napig tartott. Ennek során 22 000 marhát és 120 000 juhot (értsd: sokat) áldoznak fel. Újabb hét napon át ünnepelt az egész nép. Majd ki-ki saját otthonába tért. Közöm. Salamon bölcsességet kért és kapott. Hitt az Istenben, s az Úr megáldotta minden ügyeiben. Hosszan és békében élt népe. Nekem kicsit a paradicsomi állapotokra utal ez a pazar és Istenbe kapaszkodó jólét. Ám majd látjuk, hogy elkutyul Salamon is, háreme más istenek felé viszi. De ne vágjunk a dolgok elé. Inkább azt szeretném mondani, hogy a szeretet Istenében hívők békéje, belső szabadsága létező valóság, orvosi statisztikák is megerősítik. Kívánatos az a szoros kapocs, amely a Teremtő és a teremtett világ összhangját (volna) hivatott megteremteni (természetesen vallásháborúk és mindenféle erőszakosság nélkül).
Szólj hozzá!
2014.12.15. 19:11 emmausz
ÖRÖM
Egyszer írtam egy cikket a jezsuiták havilapjába. ÖRÖM volt a címe, de a két Ö két-két pontja a körön belülre került kb. „szemmagasságba”. Hogy miről szólt a cikk, már fogalmam sincs (általában addig tudom, ameddig leverem a gépen, ettől kezdve nem az én felelősségem olvasni, értékelni, kiadni vagy elvetni). Mindenesetre advent 3. vasárnapja az örömvasárnap. Tudom, közeledik az Úrjövet ideje, a karácsony, ám ha ennek az öröm fokozatait, egyre intenzívebb voltát kellene jelentenie, akkor a negyedik vasárnapnak „még nagyobb öröm”-vasárnapnak kellene lennie. De hát nem így van. Régi korokra megy vissza, s talán arról szól, hogy a várakozás visszafojtott feszültségét-fegyelmét egy napra felfüggessze a vidámság, lazaság. Mivel tegnap agapé is volt, für alle Fälle készítettem egy oldalnyi kérdést, amelyek kifejezetten feszültségoldók. Ilyesmik szerepeltek benne: Kell-e a hosszú ó-ra ékezet? (Kell, mert, ... nem kell, mert már van rajta.) Ha a taxis hátramenetbe kapcsol jár-e vissza a tarifából? Miért ábrázolják köldökkel a puttókat, Ádámot és Évát? Stb. stb. egy oldalon át. Végül nem olvastuk fel, mert más is felkészült. Ám a mai nap is csupa móka, kacagás volt. Egész nap itt voltak a szomszédunkban lakó fiatalok. Levente rendesen elszórakoztatta nagyszüleit. (Ezek mi vagyunk.) A kis, alig 3 éves, megfelelő terepre talál a nagyszobában ahhoz, hogy fogócskázzon velünk. Felváltva kergetett minket: nagyanyját és engem, majd szerepet cseréltünk. „Futsz” kiáltotta lelkesen, széles, griberlis mosollyal. S egyre rótta a köröket. Mi pedig felváltva futottunk előtte, , mert ki-kidőltünk. „Én még bírom!” – kiáltotta vidáman – újabb körökre ösztökélve bennünket. Hol a „kapjál el!”, hol pedig az „elkaplak!” lózung járta, s ha így, ha úgy, hosszasan kacagott kis csilingelő hangján. Azt hiszem, ezt nevezik önfeledtségnek, amikor kiesik az idő, ki minden zavaró tényező. Csak a jelenlét, csak a játék, csak a boldog belefeledkezés marad. Mi tagadás gyorsan elröppent a nap. A gyerekek köszönték, hogy végezhették munkájukat, mi pedig, hogy egy minden tekintetben oldott hangulatú hétkezdés részesei lehettünk.
Tudom, az állami dackorszak bevezető napja volta mai, félpályás útlezárásokkal (elég sokkal), egyeseknek némi sokkal.
Tudom, reggel megkaptam a 8. szérumot a 9-ből, s egy technikai baki miatt két kezemet szúrták, de hát oda se neki.
A boldogsághoz kevés elég: a személyesség, a kedvesség, a jó szó, a türelem, a tapintat. Lehet ellene dolgozni ezeknek és azoknak, de nem érdemes. Ha cikkcímemmel kezdtem, zárásképpen egy rövid cikkemet idézem. A Szívben jelent meg 19 éve. Ma is igaz.
„Felőlem nézve azok azok, akik nem ezek. Azok felől nézve fordított a helyzet, és az ezek az azok, miközben azok az ezek. Ha mindezt tisztáztuk, érthetőbbé lesz az új frazeológia. Az ilyeneket (olyanokat) egy külön szigetre kellene... Igen, mert ezek (azok) miatt ment tönkre... Ezekkel (azokkal) nem lehet szót érteni. Ezektől (azoktól) ne várj semmi jót, mert ezeknek (azoknak) a szeme sem áll jól. Ezekről (azokról) megvan a véleményünk, s tűrhetetlen, hogy az ilyenek (olyanok) az irányítás közelébe kerüljenek, mert ezek (azok) tették rá a kezüket a kulcsfontosságú pozíciókra, s ezek (azok) herdálták el a közvagyont, ezek (azok) azok, akik csak szónokolnak, tehát ezektől (azoktól) mentsen meg minket az Isten!
Néhány tippel megkínáltalak tehát kedves olvasó, a többit találd ki magad! Ha pedig nem kívánsz aktívan ezezni-azozni, elég, ha naponta felütöd valamelyik napilapunkat, bekapcsolod a rádiót, nézed a tévé műsorát. Ha még erre sem vagy kapható, meglásd, másról sem beszélnek a mozgólépcsőn. Sem pedig sorban állás közben. Ebbe (abba) a sorba azonban talán mégse kellene beállnunk. (1995. 4.)”
Összefoglaló az 1Kir 7-hez. Salamon palotáját épít(tet)i. 13 év alatt készül el. Minden nemes anyagokból áll össze. Hirám ezermester a kivitelező. Bronzoszlopokat, oszlopfőket öntet. A palotát 45 cédrusfa oszlop övezi. Számos szobrot tervez és készíttet. Salamonnak gondja van rá, hogy feleségének, a fáraólánynak külön palotát emeltessen, ugyanolyan pompásat, mint az övé. Közöm. A palota kinézetét ugyanolyan nehéz elképzelni a leírás alapján, mint a templomét. Egy biztos, hogy adott magára ez a király, és biztosította, hogy hatalmát megfelelő módon reprezentálja egész épített környezete. Ez ma is így történik. Ám korunk más kor, más hangsúlyokkal. Célra törőbb építkezések kívánatosak. Sokkal többet kellene viszont törődnünk emberségünk kultiválásával, kibontásával. Elég arra gondolnunk, hogy „testünk a Lélek temploma”. (1Kor 6,19)
Szólj hozzá!
2014.12.14. 19:52 emmausz
Könyveink és hanghordozóink
Elhatároztuk feleséggel, hogy rendet vágunk könyveink között. Mindenből elég egy példány, egyesekből még sok is. Felmerült még az a kérdés is, hogy a szépirodalomra, mint olyanra szükség van-e? 1. Nem olvassuk el még egyszer a legtöbb szépirodalmi kötetünket. 2. Egy moldvai közösségnek vinné sógorunk a felesleges könyveket, de csak nyáron. 3. Fiunk is érdeklődést mutat, csakhogy jelenleg nekik nincs helyük könyvtárnyi kötet polcra rakásához. 4. Egy adagot rokonainknak kívánunk adni, akik idelátogatnak hozzánk karácsonykor. 5. A kiadótól távozott feleség, aki eddig szinte bármelyik kiadványukat hazahozhatta. Ennek immár vége. 6. Minden könyv ott van a legjobb helyen, ahol használják. Mi inkább az elosztás mikéntjét tudhatjuk magunkénak. Eme elvek mentén kívánunk gyors döntést hozni valamennyi kötetünkről. Ám sok az ismeretlen, amelyekkel egyelőre nemigen birkóztunk meg. Magam egy kevesebb bizonytalansággal járó feladatot választottam. Rendezni összekuszált CD-inket, DVD-inket.
Kategóriákat állítottam: hangos könyvek, egyéb próza, szakkötetek (Czuczor-Fogarasi, Révai-lexikon). A komolyzenék szerzőnként fognak sorakozni. Az ismert slágerénekesek, együttesek is abc-rendben. De külön gyűjtöm a komoly és külön a könnyűzenei antológiákat, kórusokat, a jazzt és a népek zenéit. Tegnap elkezdtem, holnap befejezem.
Valójában a kérdés nem is olyan egyszerű.
Egyértelműen kisebb helyigényűek a kompakt lemezek, mint annak idején az LP-k voltak. Ám, ha becsületesen akarok szembesülni létük jogosultságával, akkor be kell ismernem, hogy a youtube-ról legnagyobb részük lehívható, sőt százszor annyi zene lehívható, mint amennyit itthon tárolunk, de milliószor több, mint amennyinek a meghallgatására időnk-kedvünk van.
Egyelőre mégis megkegyelmezek zömüknek. A többit pedig elajándékozom, legalábbis felkínálom elvitelre. Vigye, aki szereti.
***
Esti hír, hogy holnap útlezárásokkal próbálkoznak az OV-kabinetjével megegyezi nem tudó elégedetlenek. Nem örülök neki. Egy kérdésem a harmadik évezred végéig bármikor felvethető: „Mekkora az a bér, amennyivel egy társadalom tagjai meg vannak elégedve.” Mindenkit arra kérek, hogy ne hamarkodja el a válaszát. (Hehe, egykori kollégám tudta már Grósz Károly idejében. „Mi meg vagyunk elégedve Grósz elvtárs fizetésével, Grósz elvtárs pedig meg van elégedve a mi fizetésünkkel.”)
Óhatatlanul beugrik Pál apostol néhány intelme, amelyet a galatáknak írt 2000 éve. Ebből idézek néhány szót: „Testvérek, meghívásotok a szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak..., de ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!” (Gal 5,13skk.) Vigyázzunk hát egymásra, mert sem az EU, sem az USA nem fogja megtenni helyettünk.
Összefoglaló az 1Kir 6-hoz. Salamon hozzáfog a templomépítéséhez, és be is fejezi hét év alatt. Megjegyzem, János evangélistának a zsidók azt mondják, hogy atyáink 46 évig építették a templomot. Ez persze lehetséges, hiszen sok csinosítás elképzelhető az épület felhúzása után is. A templom falait szélesedőnek építik, hogy a gerendáknak ne kelljen lyukakat készíteni a kőfalakba. Megtudjuk, hogy 3 szintre lehetett felmenni csigalépcsőn. Minden követ cédrusfa borított, a padlót ciprus. Minden fát és faragványt (szőlőindák, virágfüzérek, pálmák kerubszobrok stb.) arannyal borítottak, még a ciprus padlót is. Az egész templombelső arannyal volt kitapétázva. A Szentek szentjében két olajfából készült kerub szobra állt, s faltól falig értek kiterjesztett szárnyaikkal. Közöm. Senki nem tudja, hogyan nézett ki pontosan Salamon temploma, csak annyit, hogy pazar építkezés eredménye. Jézus, a Mester kitér Salamon templomára, amikor arról szól, hogy (teste) templomát három nap alatt felépíti. No, erre jegyzik meg a zsidók, atyáink 46 évig építették... és te... Márpedig Krisztus feltámadása igazolta, hogy három nap alatt csakugyan felépítette testét, de nem földi testét, hanem mindjárt romolhatatlan – jobb szó híján: éteri finomságú – halhatatlan testét, amelyben a zárt ajtókon átjött tanítványaihoz, és – noha erre semmi szüksége nem volt – halat evett velük, csak hogy lássák, valóságos a teste.
Szólj hozzá!
2014.12.13. 10:53 emmausz
Korrekciók
Találkoztam egy színtévesztő festőnővel az internet világában. Meglehetősen élénk színekkel dolgozik. Képeket kínál eladásra. Helyem sincs, de lakásunk miliője sem olyan, amelyben az ő képei jól éreznék magukat. Nem is ez az érdekes az egészben.
Hanem az, hogy ha ő színtévesztő, akkor más az általa érzékelt színvilág, s mint olvastam, a kontrasztokat is átértékeli éppen a színek másmilyensége folytán.
Végezzünk el egy fiktív kísérletet. A festő felkeresi a megfelelő szemészt, aki vizsgálja, majd megfelelő szemüveggel korrigálja színtévesztését. Ő a korrekciós szemüveggel ránéz az általa festett képekre és ránéz a valóságra. Meglepő dolgokat tapasztal(hat).
Most végezzünk el egy másik kísérletet: A képeit nézegető atelier-látogatóknak készítsünk el egy-egy olyan színkorrigáló szemüveget, amely úgy láttatja velünk a művész képét, amilyennek ő látta festéskor. Megint csak meglepő tapasztalatokat szerezhetünk. Legalább akkora lehet a különbség a két világ között, mintha (példámat a zene világából merítve) egy zenekari koncertet az oboa-szólam mellől hallgatnánk vagy a kakasülőről, esetleg a karmesteri pulpitusra könyökölve, netán a sztereóhangzásból csak az „egyik oldal” muzsikája jutna fülünkbe.
***
Egy gondolattal megtoldom azt, ami az össznépi morgolódásról még eszembe jut. Két erő fenekedik, feszül egymás ellen. Az egyik konvergens módon belesimul az európai-amerikai megszokásokba, amelyek gyakran ütköznek saját érdekeinkkel. A másik ehhez képest divergens, és szokatlan módon a nemzeti érdekeit vizionálja, artikulálja. Az ennek következtében beálló belföldi összecsattanásokra fordított gondolkozás, idő és energia akkora méreteket kezd ölteni, amelyből egyfelé húzva már prosperáló gazdaság lehetne országunk, beleértve egy olyasfajta társadalombiztonságot, mint ami a közelmúltban Angliát jellemezte.
Miért fáj nekünk kölcsönösen az ország másik fele? Miért nem akarunk hétrégiós homokozónkban együtt játszani? Miért kell folyton a másik vödröcskéje, lapátkája, kicsi tava és házikója?
A kérdés magában foglalja a feleletet! Felnőhetnénk már.
Rajtam nem múlik.
***
K. írt egy színvonalas munkát. Javasoltam a talitának, hogy népszerűsítse, mert olyan.
Összefoglaló az 1Kir 5-höz. Salamon nagy formátumú, nagy bölcsességű uralkodó. Hatalma a tengerig terjedt. Megadóztatta a kiskirályokat, s gondoskodott népéről, a törzsek pedig havonta a királyi házról. Ma nehéz belátni, mennyi volt a ház napi szükséglete: 30 kor ilyen liszt, 30 kor olyan liszt, 10 marha, 20 ridegmarha, 100 juh stb, stb. Bölcsmondásainak a száma 3000, a neki tulajdonítható daloké 1005. Rátalált egy Hirám nevű ezermesterre, akivel összeszövetkezett a templomépítésre. Hirám vezetésével folyt a munka. Libanonból szállították a cédrus- és ciprusfákat. Az építkezésen 70 000 teherhordó, 80 000 kőfejtő dolgozott 3300 munkavezetővel. Közöm. Egy bölcs uralkodónál nagyobb áldás nem létezik egy nemzet számára. Döntései logikusak, lépései megfontoltak, tudja, hogy hatalmát az Úrtól kapta. Egyelőre gondtalan az ország, mindenki békében él, és élvezi az életet. Építkezésének aránya a Csalagútéhoz, a nagyobb metróépítkezésekhez, felhőkarcolók felhúzásához mérhető. Salamonnak szerencséje van, hogy ráakad egy tehetséges és sokoldalú karizmatikus szakemberre. Nagy kincs az ilyen.
Szólj hozzá!
2014.12.12. 10:08 emmausz
Dialógusok
1. Tegnap találkoztunk néhányan testvérek, sógornők. Sok mindenről szó esett. Többek között arról, hogy keveset írok saját családunk történéseiről. Ez igaz, de hát blogom nem családtörténeti krónika, vagy nem csak az, hanem – és elsősorban – amolyan megmondós blog, vélemény(em)-blog. Valamennyire foglalkoztat a közjó előmozdítása, s a magam szerény lehetőségével próbálok élni, elmondani, amit én a köznek a jóról gondolok. Isten bocsássa meg nekem. Kísért persze jezsuita szerkesztőségi múltam is, ami nem baj, hiszen a csak virtuálisan megjelenő Távlatok társszerkesztője cím fityeg nevem mellett mindmáig, melyre rákattintva saját blogom nyílik meg. Márpedig egy jezsuita honlapon nem feltűnő, ha világnézetünk egyes értékei kapnak teret és megfogalmazásokat. Aztán a korrektor-lektor is megszólal bennem. Mert ma is mit találok egyik e-mailemben: a patika „nyitvatarása”. A reklámszöveg egy szavában két hiba. Fogalmam sincs, még miről szól a felhívás, tekintetem azonnal kiszúrja a durva hibát. (Ugye még mindig két szó: nyitva tartás).
Ami a családot illeti, senkiről negatív valamit nem akarok közölni, pedig a hiteles tájékoztatás azt kívánná, hogy a fények és árnyékok együtt jelenjenek meg. Ámde a szerzői szabadsággal szembemennek a személyiségi jogok. A kérdés kényes. Hallottam már arról, hogy tényszerű közlésért perrel fenyegettek meg egy írónőt, aki szerette árnyaltan bemutatni könyve szereplőit.
Tehát csak óvatosan.
Mindenesetre ma kétségtelenül Gabriella nap van. Isten éltesse feleségemet, továbbá az általam ismert vagy nem ismert Gabriellákat. Mivel szereti a feleség a pompelmót, s reggel vett magának egyet, legközelebb (holnap) veszek neki neve napja tiszteletére – ahányat csak akar. [Na, annyi pénzem azért nincs.] J
2. Reggel valamiért beugrott, hogy korábban a békétlenségeket hogyan oldották meg, amikor éppen nem a srapnelek és kartácsok ideje jött el.
Párbeszéd a múlt század első feléből (valahol az Alföldön történik).
Egysávos földút, egymással szemben halad két szekér gazdástul.
Egyik gazda: – Térjön ki!
Másik gazda: – Nem térök.
Egyik gazda: – Térjön ki, mert ha nem, hát akkor...
Másik gazda: – Nem térök ki.
Egyik gazda: – Térjön ki, mert ha nem, hát akkor úgy jár, mint a múúúúltkor az a másik!
Másik gazda: – Oszt’ hogy járt a múltkor az a másik?
Egyik gazda: – Én tértöm ki.
Ennél bölcsebb manővert én se tudok nagy hirtelenjében ajánlani az egymás ellen feszülő pártoskodó magyaroknak. (Nem arra gondoltam, hogy Brüsszelbe térjön ki bárki brüszkölni-sápítozni ellenünkre.)
3. Ugyanaz a történet gyalogosokkal. (Meg nem erősített hírek szerint Prohászkával esett meg.)
Egyszemélyes gyalogösvény, egyik oldalon pocsolya, másik oldalon dagonya. Két ember jön egymással szemben.
Egyik ember (szúrós szemmel): – Hülyék előtt soha nem szoktam kitérni.
Másik ember (P?): – Én viszont soha nem mulasztom el a lehetőséget, hogy kitérjek előlük.
S belelépett a cuppogós sárba.
4. Nem párbeszéd. De beszéd. Reggel misén a prédikációban: Fel kellene már hagyni az örökös kritikával, mások és saját életünk megrontójával. Éljünk, alkossunk békés szívvel, Krisztussal közösségben. Igen. Ez az út.
Összefoglaló az 1Kir 4-ről. „Salamon uralkodott egész Izrael fölött.” A fejezet sorolja, hogy ki mindenki volt a király főtisztviselője, s milyen beosztásban. Egyet kiemelek. Hur fiát. Ez az ő nyelvükön Ben Hur. Később is hívtak így valakit, aki Krisztus idején él a regény szerint. Érdekes a királyi ház ellátása. Tizenkét törzs, tizenkét hónap. Ebből adódóan minden törzs egy-egy hónapig gondoskodik a királyi ház szükségleteiről. „Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövenye, ettek-ittak vigadtak” – jegyzi meg a krónikás. Közöm. Nálunk 7 régió van, vagy ha megyékben gondolkozunk 19 megye. Nem jó. 12-nek kellene lenni. Havonta egy tartaná el az államigazgatást, mint egykor amott. És országunk enne-inna, vigadozna. (Emmánuel= Velünk az Isten!)
Szólj hozzá!
2014.12.11. 10:46 emmausz
Tisztelettel és/vagy szeretettel...?
Korunkban divat lett a konferenciák levezető elnökei részéről gyakran elhangzó és itt következő sablonos indítás: Tisztelettel és szeretettel köszöntöm megjelent vendégeinket, őfelsége....-t, eminenciás .....-t, excellenciás.......t, bla-bla-bla...
Meglehet, hogy egyeseket tisztelettel, másokat szeretettel kívánnak üdvözölni. Nem tudom. Mindenesetre: akit tisztelek, még nem biztos, hogy szeretem, fordítva viszont szinte biztosan igaz. Akit szeretek, azt tisztelem is. Ezért nekem távolságtartónak tűnik az istentisztelet a mise szinonimájaként. Pio és más szentek, pl. Loyolai Szt. Ignác a miseáldozat átélésekor nemritkán könnyeiket hullatták. Ez lényegesen több volt a tiszteletnél. Ez empatikus szeretetük bizonyítéka volt az iránt, aki szeretetből életét adta mindenkiért.
A teológusok beszélnek Istenről, a misztikusok beszélnek Istennel, Istenhez. Az istenismeret elég az istentisztelethez, a személyes tapasztalat segíti az istenszeretetet. Márpedig a katekizmus első válaszos kérdésére (Mi végett vagyunk a világon?) a válasz így szól: A célból vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük (teológia, Biblia, teremtett világ), megszeressük (személyes tapasztalatra törekvés, misztika), neki szolgáljunk (Krisztus követése), és ezáltal üdvözüljünk, vagyis az üdvösségre jussunk (mennyország). Valaki szerint az isteni erények rövid kifejtése közelebb visz a kérdés tisztánlátásához, megtapasztalásához. Nézzük sorra, mi ezeknek a hivatalos imában való megfogalmazása:
„Istenem, hiszek benned, mert örökké igazmondó vagy.
Istenem, remélek benned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy.
Istenem, mindennél jobban szeretlek téged, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy.”
Bennem ezek máshogyan visszhangoznak:
Jézus, Isten Fia, (hiszem tanításodat és) próbállak követni, mert te vagy a számomra a szegletkő, akit az építők elvetettek [eredménytelenül!], s aki számomra az egyetlen fix vonatkozási pont vagy. Te vagy nekem az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég: akiért, és akiben fennáll a teremtett világ.
Remélek benned szentháromságos Isten, mert te tökéletességed okán nem tévedsz, és senkit sem tévesztesz meg.
Szeretlek téged háromságos isteni közösség, akik egymás végtelen szeretetéből éltek. A kölcsönös egymásért élés (önkiüresítés) abszolút létetek alapja, fenntartója, s akik saját képmásotokra teremtettétek az embert, mintegy szeretetetek kiáradása által, hogy viszontszerethessék isteni közösségeteket eme önmagukra reflektálni képes teremtményeid.
Alighanem lényegét tekintve nem igazán van eltérés a két megfogalmazás között, csakhogy utóbbi hozzám közelebb áll, mert megérteti velem azt, ami az előbbi megközelítésében kissé elméletinek tűnik.
Összefoglaló az 1Kir 3-hoz. Két viszonylag közismert történet. Egyik éjjel álmában megkérdi az Úr Salamontól, hogy milyen ajándékot kér tőle. Salamon bölcsességet kér, hogy nagyra nőtt népét megfelelően elkormányozhassa. Az Úrnak tetszik a választás, s emellé gazdagságot, valamint hosszú életet is ígér, arra az esetre, ha Salamon az Úr útjait járja. Felébredve örül az ifjú király élményének, nagy lakomát csap. A másik történet szerint két szajha egy napon szül, egy házban tartózkodik – de csak ők meg újszülötteik. Egyikük gyermeke éjjel meghal, mire a másik elcseréli amaz élő gyermekére. Reggel nagy lárma kezdődik eladdig, mígnem a király elé viszik panaszukat. Egyik nő erősíti, a másik tagadja a cserét. Salamon kardot hozat, s felemeli, hogy igazságosan kettévágja a gyereket. Ezzel a hamis nő bőven egyetért, az igazi anya kétségbeesetten kéri: inkább adja a másik félnek. A turpisságra gyorsan fény derül, a királyt éltetik bölcs döntése matt. Közöm. Alighanem egy nemzetet nem érhet nagyobb jó, mint ha erőskezű vezetője jó ügyeket képvisel, és azokban bölcsen jár el. A választott népnek szerencséje van. Salamon az Úr kedveltje, akinek megadja a bölcsességet, gazdagságot és a hosszú életet. Nagyon igaz rá János apostol kijelentése: „Most Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk, de hogy mik leszünk, azt nem tudom.” Salamonról hamarosan kiderül, hogy mivé torzítja a gazdagság.
Utolsó kommentek