Mickey webnaplója

A létért való küzdelem elég meghatározó fogalom. Ám nem magától való, hanem programozás következménye. A fajokban kétféleképpen is érvényesül: Létfenntartás (vö. tápláléklánc részei), fajfenntartás (az y kromoszóma vezérli?). Eszköze az agresszió, amely a gyengébb alávetésére, megsemmisítésére, megalázására tör. Ezek az ösztönök mind az egyes emberekben, mind a társadalmakban, populációkban stb. érvényesülnek. Csakhogy az ember képes ösztöneire hatni, elemi indulatait normális csatornákba vezetni, humánus levezetési módokat találni kibontásukra. Sportok, vetélkedők, versenyek, stb. (Mondják, ha valakiben gyilkos indulatok ébrednek s uralkodnak, válassza a mészáros szakmát.) Az emberek hajlamosak arra, hogy időről időre egymásnak ugorjanak. Mostanában beleütköztem abba, hogy az amerikai őslakosság kiirtása milliók életébe került. A kommunizmus fekete könyve szerint kb. 100 millió ember elpusztítása írható a mozgalom számlájára. A két világháború áldozatainak a száma több, mint 70 millió. Ehhez járulnak a kisebb-nagyobb helyi háborúk, csetepaték. Joggal merül fel a kérdés, miért farkasa az ember az embernek? Társaságban esett róla szó, hogy egyesek kételkednek a személyesült gonoszság létében. Ám arra kell gondolnom, hogy az a fajta vérszomjas indulat, amely az embereket egymás ellen uszítja, s amellyel egymáson uralkodni akarnak, túlmutat az emberi normalitáson. Kell lennie valamiféle sötét erőnek, amely az össztársadalmi tébolyt szítja.
Mit tehetünk?
Szoktam idézni Szalay Lászlót Kodály nyomán: „Magyar magyart rontja kár, bár több esze volna már.”      
Ám ez kiterjeszthető valamennyi nemzet valamennyi egymásnak feszülő pártjára, kiterjeszthető valamennyi mosolyszünetet tartó közösségre, kiterjeszthető a világhatalmak egymásnak feszülésére. Mikor nő be a fejünk lágya? Egyáltalán be nő-e valaha?
Több kérdésre keresem mindenki helyett a választ. Nem vagyok boldog, mert kevés a jövedelmem, noha bizonyos idő óta megkétszereződött. Hányszorosára kellene nőnie ahhoz, hogy elégedett legyek? Gyanítom, nincs az az összeg. Nézzük csak meg az első osztályú futballklubok vezetőit. Mit olvasunk le a fejükről. Amiatti szorongást, hogy csapatuk veszít. Ők is velük együtt, esetleg hatalmas pénzeket. Garantáltan nem éri meg.    
A pártok létjogosultsága eléggé kétségbevonható. Nem létezik, hogy ne lehetne jobbat kitalálni helyette. Az országoknak nem széthúzásra és vetélkedésre, egymás kiszorítására van szüksége, hanem arányos fejlődésre. Ezt csak a közjóért dolgozó szakértőkkel érheti el. Olyanokkal, akik nem nézik a maguk hasznát.
Meg-megújuló bajok forrása a világszerte állandósult korrupció. Mocskos kézzel nem lehet világot építeni! Egy-egy országot vezető testület tagjainak nem volna szabad pénzt keresniük. Jó színvonalú ellátásban kellene részesülniük – cserébe a társadalomért hozott értékes munkájukért. A vagyonosodás kísértése ugyanis a korrupció melegágya.
Amikor Etelka-napra tüntetést szerveznek mindazok, akik szúrós szemmel néznek a politikai vezetésre, el kellene gondolkozniuk azon, hogy a forrongás hová vezetett az arab tavasz, a Közel-Kelet, az ukrán forradalom kirobbantása következtében (hogy csak a közelmúlt eseményeiről emlékezzem meg). Drága embertársaim: Mi oldódott meg általuk? Semmi. Egyik konfliktus helyett másik keletkezett.
Ugyanennyi energiával össze is kapaszkodhatna egy-egy nemzet meghasonlott sokasága, hogy együtt építse a jelenben a jövőt. Hogy ne okozzanak egymásnak (egymásban) kárt, hanem együtt építsék azt a geopolitikai helyet, ahová sorsuk egymásmellé terelte őket.
Persze mindenkinek szabadságában áll, hogy lázad-e, vagy sem. Én itthon maradok.
Összefoglaló az 1Kir 1-hez. Dávid öreg. Teste vacog. Kerítenek neki egy lányt (Abiság), hogy melegítse. Dávid keblén nyugszik, de a király nem hál vele. Adonija királyságra tör. Nátán a pártütés miatt felkeresi Batsebát s rábeszéli, hogy tegye királlyá kisfiát, Salamont, mert Adonija szervezkedése rájuk nézve életveszélyes.  Nátán ráerősít szavaira. Dávid utasítja Cádok papot és Nátánt, hogy a gyermek Salamont ültessék öszvérére s kenjék királlyá. Gondoskodjanak róla, hogy a nép tudomásul vegye, éltesse Salamont. A dolog sebtében megtörténik. Dávid testőrsége Salamon mellé áll. Adonija a hírt hallva félni kezd. A templomba menekül, kegyelmet kérve. Közöm. A pártütés, az ellenségeskedés szítása napjainkban professzionista tevékenységgé avanzsált. Provokátorok, a sajtó, a média jól fizetett része, a bérért tüntetők serege, a népek lázongásainak a gerjesztése egyaránt a pártütés, a széthúzás eszközei. Egyidős a megromlott észjárású emberiséggel. Divide et impera – hangzik évezredek óta. Hintsd el a mérget a társadalomban, s a meghasonlott tömegek mind az én relatív erőmet biztosítják, mert „inter duos litigantes tertius gaudet”: Két viszálykodó között a harmadik fél örül. 

A Távlatok c. egykor volt jezsuita folyóirat valamelyik számában kb. 12 éve megjelent cikkemben meglehetősen ingerült hangon írtam arról, hogy az akkori kormány deklarálta: a lakhatás nem állampolgári jog, s joggal zargatják a csőlakókat innen amoda, onnan meg még tovább. Tudom, komplex kérdés ez, amelyet nem lehet egy mondattal sem elintézni, sem megoldani. Akkor azt találtam megfogalmazni: meglehet, hogy nem jog, de az emberi méltóság elidegeníthetetlen része egy olyan klímájú országban, ahol a megfagyás közvetlenül fenyegeti azokat, akik kiszorulnak a négy fal közül. Mivel pedig a méltóság felülírja a jogot, igenis minden magára valamit adó ország megoldást keres az emberéleteknek e végső ellehetetlenülésének orvoslására. Azóta sokan tettek értékes lépéseket a megoldás irányába, ám a kérdés ma is nyitott. Mi legyen a hajléktalanokkal? Ha kapnak fedelet, nem veszik igénybe, mert korlátozza szabadságukat, s nem látják szegényes motyójukat biztonságban. Ha mostoha az idő, kihűlnek, megfagynak. Ha kapnak meleg ételt, az ellenpropaganda azonnal fotókat készít a megalázó szöveggel: Lám, az országban akkora a szegénység, hogy soha nem látott sorok kígyóznak a meleg ételt osztó helyeken. Ha nem oszt meleg ételt senki, akkor pedig képzelhető: még nagyobb a baj.
Mindez azért jut eszembe, mert hajnalban a kezelésről visszajövet a Szépvölgyi úti megállóban egy hatalmas fehér terítőbe burkolózott hajléktalan fiatal nőt keltegetett két hivatalos közeg, hogy ébredjen, s ne használja a váróhelyiséget lakásnak. Az felült, összeszedte cókmókját, a közegek még felszedették vele papírhulladékait, és szép napot kívántak neki. Elég groteszkül hangzott ez az ő szájukból. A nő leült a vasszékre, elővett egy szendvics-félét, megszagolta, és úgy ítélte, hogy emberi fogyasztásra alkalmas. Markomban szorongattam egy kétszázast azzal, ha fölnéz, neki adom, hogy vegyen valami meleg teát, vagy amit akar. Nem nézett fel, beletemetkezett a zsömléjébe, az érkező HÉV meg elszólított a közeléből.
Aztán a reggeli misén az elénk ülő nőn is kapásból látszott, hogy hajléktalan. A pénzt a mise végén a markomban tartottam, hogy... De ő meg azonnal a sekrestyébe indult, ahonnan köszönömmel távozott.
Talán majd máskor.        
Összefoglaló a 2Sám 24-hez. Ha jól értem, az Úr mintegy kísértésbe viszi Dávidot, hogy tartson népszámlálást. Ez a kíváncsiság nem illett a választott néphez, merthogy Isten gondoskodik arról, hogy annyian legyenek, ahányan, azaz számosságuk nem rájuk tartozik. Ha jól számoltak, 800 000 izraeli és 500 000 júdeai harcosuk volt. (Mérvadó kutatások szerint erősen túlzók ezek az adatok.) Mindenesetre Dávid megkapja a magáét a népszámlálásért. Gád értésére adja Jahve döntését, hogy a király három rossz közül választhat: Három év éhínség, három havi üldöztetés, három napig pestis a nép körében. Az utóbbit választotta. Mikor már 70 000 áldozata lett a járványnak, az Úr abbahagyatta angyalával a rettenetes aktust. Dávid pedig megvette Jeruzsálemben gazdájától azt a telket, amelyen utóbb Salamon templomot építtetett. Dávid oltárt emeltet itt, és áldozatot mutattat be az Úrnak. A csapás befejeződik. Közöm. Mondják, 3 módon lehet hazudni. Igaztalan állítással, az igazság eltagadásával, hamis statisztikával. Itt mintha az utóbbi ősével találkoznánk.
A korabeli emberek vallásosabbak lettek volna, mint ma? Sok mindent az Úrnak tulajdonítanak, amikre azóta az ember rátette a kezét. Élt bennük egyfajta ősbizalom, hogy az Úr adja az áldást, tőle függ egész létünk – minden rezdülésével együtt. Miénk a munka, övé a diadal, miénk a küszködés, övé a végeredmény, miénk a verejtékezés, övé a siker. (Minden az övé, beleértve minket is). Megjegyzem még, hogy ez volt Sámuel 2. könyvének utolsó fejezete.        

Ha akarom, asszociációk, olyanok, amelyek a témánál tartanak.
Saját fotóimból elég sokat felraktam a képernyőre. Ezek kb. 10 sec-enként váltják egymást.
A téma: „Akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál.” Igen, ez így szól, bár az evangelista szerint ketten keresték s találták meg a jeruzsálemi templomban a 12 éves Jézust, amint papoknak magyaráz. Írva van: „Atyáddal bánkódva kerestünk.” Éspedig 3 napig.
Íme, a képek és az általuk ébresztett gondolatfoszlányok.
–  Darts. Koncentrikus körök mutatják a célt, a célokat. A lényeget. Krisztus is ezt fogta, lőtte be.
– Strand. Egyszer a keszthelyi strandon a mi hibánkból elcsámborgott pici gyerekünk. Mi pedig bánkódva kerestük a hatalmas tömegben. Elképzelhetitek, mit éltünk át. Aztán megtaláltuk.
– Alkony. Ha három napig keresték, közben kétszer rájuk alkonyodott. Pirosba öltözött az ég. Átmenetileg abba kellett hagyni a keresést, mert a sötétségben és fáradtan egyre esélytelenebbé lettek a keresési körülmények.
– Sás a hóban. „Hideg, hideg, az eszkimók is megfagynak – játszottuk s játsszuk mindmáig unokáinkkal. S a hidegben egy sástenger. Átláthatatlan. Ebben megkeresni az egy szál igazit eléggé reménytelen.
– Szent Anna-templom kettős tornya. Szent Annának talán nem kellett keresnie lánykáját, Máriát. Miért is tűnt volna el. Neki nem kellett atyja dolgaiban lennie, miként a Fiúnak. A Szent Anna-templom csak annyiban hasonlít Salamon templomára, hogy ugyanúgy áldozatbemutató hely, mint amaz. Utóbbiban állatáldozatokat mutattak be, a kat. templomban pedig minden misén megjelenítik Krisztus egyetlen áldozatát. Amikor Salamon templomában tanított, akkor még csak ámultak okosságán.    
– Postagalamb autó tetején. A postagalamb üzenetet visz, visszatalál oda, ahonnan messzire került. Mária és József nem várták meg, amíg Jézus magától hazatalál.
– Biciklis a ködös Árpád-hídon.  Az előtte levő tízméteres útszakaszt tisztán látja, messzebbre nem lát. Jézus vajon látta-e a jövőt 12 évesen, vagy az Atya megóvta attól, hogy minden részletet tisztán érzékeljen, ami volt, ami van, s ami eljövendő a történelemben, sőt azon túl. A kérdések, amelyeket feltettek neki, nem hozták zavarba őt, s nem burkolóztak homályba. Éppen ködöt oszlattak válaszai.   
– Az Újpesti híd perspektivikus képe. A vonalak rövidülésben a végtelenbe tartanak, s ott „találkoznak”. Innen nem látunk a végtelen mögé. Az Isten Fia talán igen, s annak a biztonságával felelgetett az őt kérdezőknek.
– Badacsony, mellette balról Szigliget a Balatonból fotózva. Jeruzsálemben történt az elveszés. Nem lehetett könnyű újra megmászni az oda vezető utat a szent házaspárnak. Amennyire tudom, nemcsak hegyre épült város Dávid városa, hanem meglehetősen meredek út visz fel rá.
– Alsó rakpart fala a Gellérthegy alatt. Ha valakit szem elől tévesztünk, szemünk elől a tudatlanság fala takarja. Nem tudjuk, mi van a fal mögött, ki van a fal mögött. Vajon a fal mögött megtaláljuk-e Azt, Akit keresünk? Vagy körbevesz, csak mint a levegő, láthatatlanul?   
Ezek után képernyőm elsötétült.
Összefoglaló a 2Sám 22-höz. Előrehozott zsoltár (18), melynek hangvételét próbálom idézetekkel összegezni. „Az Úr szabadítóm, kősziklám, pajzsom, váram, menedékem. Minden dicséretre méltó, akinek kiáltásom a fülébe hatolt. Megdörgette az egeket, hallatta szavát... kimentett a mély habokból, kivezetett a szabadba, megmentett, szeretett. Megjutalmazott igaz voltomért. Te vagy a fáklyám, akinek igaz a szava. Erővel övez fel, tanít, oltalmaz, megfutamítja ellenségeimet, népek fejévé tesz. Éljen az Úr, legyen áldott, magasztaljátok, aki támadóim fölé emelt. Ezért magasztallak téged. Közöm. Meglehetősen ószövetségi a hangvétel. Mindenesetre jól mutatja, hogy nélküle semmik vagyunk, nélküle semmit se tehetünk. Örüljünk létünknek, annak, hogy gondunkat viseli az, aki Hatalmas.  

Alighanem korábbi munkahelyeimen is utolért egy-két felkérés: Ha már úgyis Miklós a neved, légy te a Mikulás. Valószínűleg nem voltak erőteljes felhívások ezek, mert a Télapóról távol áll a püspökre asszociálás. A szoc. időkben pedig a télapó dívott. Olyannyira, hogy nagy port kavart, amikor Janikovszky Éva apró gyerekeknek szánt könyvében felfedte valamennyire az ünnep eredetét írván, hogy az óvodában kérdezgetik egymást a gyerekek: Ki is a télapó? Egyikük megjegyzi, hogy „a télapó az püzsbög, és szoborból van”. Kb. akkora durranás volt ez, mint amikor Pozsgay Imre népfelkelésnek titulálta 1956-ot, amit addig kizárólag csak ellenforradalomként emlegettek a vonalas emberek.
Megfigyeltem, hogy ma ugyan Mikulás az általánosságban elfogadott neve az ajándékozó úrnak, de attribútumai távol se egy püspökéi, pl. pásztorbot vagy az aranyat tartalmazó zacskó a kezében, hanem egy pohos öreg, akinek feltűnően vastag fekete öve van és hatalmas szögletes óarany csatja. Mikulás ide, Mikulás oda, az én luxusom (s természetemnél fogva ez áll közel hozzám), hogy rendre elhárítottam a felkéréseket. Ajándékom, hogy nem leszek Mikuli. Utolsó munkahelyemen is kétszer unszoltak, hogy de így, de úgy. Az első felkérés a Manrézából jött, s alighanem valakit régóta foglalkoztatott az a szellemes ötlet, ha már van egy Miklós, kérjük fel őt decemberben, hogy öltözzön be. A második, immár csaknem erőszakos felszólítás a VIII. kerületi Abteilungból jött. Szinte „ellentmondást nem tűrő” hang telefonált, ők már megbeszélték, hogy én leszek a Mikuli. Rosszul ismertek engem. Ha kötelező jellegű felkérés ér, akkor biztos, hogy ellenállok neki. Így történt ebben az esetben is. (Alighanem nem szolgálta a kollegiális kapcsolatunk erősödését.)
Emailen szoktuk megbeszélni, hogy barátainkkal hol találkozzunk. A kérdés elérkezett hozzánk is. Ezt válaszoltam: „Tücsitől kérdeztem, hogy hol legyen a találkozó. Ő úgy tudja, hogy nálunk. Akkor hát a mi utcánkban este. A Mikulás szerepét sose vállaltam. A szakállam is rövid. Azért csak gyertek! Üdv...” Tehát ma este nálunk találkozunk. Szaloncukorka van.
***
Ebédelek, mondja feleség. Én meg háromnegyedtizenegyóraizom – válaszolom.
***
Összefoglaló a 2Sám 21-hez. Elcsodálkozom az olvasottakon. – 3 évig aszály van, termés alig. Dávid az Úrtól megtudja, Saul megölte a gibeonitákat, attól az éhínség. Dávid tárgyal a gibeoniták megengeszteléséről. Azok azt kérik, hogy A Saul hét ivadékát hadd nyársalják fel. Dávid teljesíti a kérésüket. Jonatánt kihagyja (még szép, a legjobb barátja, akinek életét köszönheti), de Ricpa két fiát, és Merábnak öt fiát kiszolgáltatja a gibeonitáknak, akik karóba húzzák mind a hetet. Nagy a gyász a két asszony részéről, eltakarják a mezőn hagyott tetemeket, majd amikor esőt ad az ég, eltemetik őket Saul csontjaival együtt. Még legalább három rajtaütést említ a fejezet, amikor Dávid legyőzi a filiszteusokat. Ám utóbb csaknem rajtavesztett, le akarja szúrni egy filiszteus. Ám Abisáj segítségére sietett a királynak. Arra kérik Dávidot, hogy hagyjon fel a csatákban való személyes részvétellel. Közöm. Prohászka említi naplójában, hogy egy alkalommal hosszas szárazság uralkodott a vidéken, s őt arra kérték, imádkozzon esőért, mert kisül a gabona. A püspök megtette, ám csak nem jött az eső. Akkor abbahagyta az imát. Tudatosult benne, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, gondolatai nem a mi gondolataink. A Teréz anya életéről szóló könyvben olvasom, hogy társait arra kéri a főnökasszony, hogy ostromolják az eget rózsafüzérek mondásával, hogy valami módon megvehessenek egy, a rendjüknek igen alkalmas házat. Idő elteltével leállította a közbenjárást kérő imát. Ő is felismerte, hogy az Ég szándékai nem mindig esnek egybe a mi szándékainkkal.        

1. Anyám meséli, hogy gyermekkorában háziorvosuk patikaszere legsűrűbben ennyi volt: „Majd az elmúlik.” És csakugyan: Többnyire elmúlt. Néha meg nem.
A népi medicinák hasznosak. Kérdezzük csak meg Mórát, hány önkéntes fogorvos jelentkezik, ha valaki fogfájásra panaszkodik. Mert igenis vannak népi gyógymódok. Vagy hasznosak, vagy károsak. Többnyire hasznosak, mert elmúlik tőlük a nyavalya (a nyavalya tudja, hogy magától vagy a kuruzslás hatására). Néha azonban nem múlik el tőlük. G. mondja: Az afrikai ilyenkor elmegy a varázslóhoz. Ha az se segít, és a páciens már-már haldoklik, akkor felkeres egy sebészt vagy más orvost.
Az orvoslással ugyanez a helyzet. Az orvos pillantást vet a betegre, esetleg meg is hallgatja, majd vegyszert ír fel. Ez vagy használ, vagy nem. Többnyire igen, s most tekintsünk el a mellékhatásoktól. Sok függ szervezetünk reagálásától. Azért szoktam hallani, hogy mindenkit a saját gyógyulásába vetett hite gyógyítja meg. A többi kis rásegítés. Ennek ellene mond, hogy olykor a hitetlenek is meggyógyulnak. Olykor meg azok se, akik úgy hiszik, sikerülhet.
2. Lelki tisztulás. Teológus mondja: Az őskereszténység idejében a pogányságból megtértek nyilvános bűnvallomást tettek, vezekeltek, feloldozást kaptak, és kész. Ezek után igyekeztek a szeretetparancs szerint élni. Ha nagyon erősködtek, haláluk előtt még egyszer feloldozást kaphattak. Ez volt a gyakorlat Krisztus után kb. 800 évig. Ekkortól indult az íreknél a „fülbegyónás”, és maradt fent általánosságban mindmáig. Ma is ez a szokásos, de a helyi ordinárius általános feloldozást rendelhet el egyházmegyéjében, ahol alig van pap. (Pl. Franciao.-ban)
Van, aki évente egyszer járul a bűnbánat szentségéhez, mert az egyház megkívánja;
van, aki kétszer, mert karácsony és húsvét táján illik tisztába tenni szívünket-lelkünket;
van, aki negyedévente, mert lelki vezetője ezt az ütemet tartja elégségesnek;
van, aki minden hónapban, mert valamelyik szerzetesrend harmadrendjének a tagja;
van, aki hetente, pl. Ferenc pápa, mert úgy érzi, hogy nemcsak teste, hanem lelke is be-bepiszkolódik;
van, aki naponta (emlékezetem szerint ilyen pápa is volt az egyháztörténet során).
Hogy Assisi Szent Ferenc milyen sűrűn tetette lelkét tisztába, arról nincsenek ismereteim, mindenesetre érzékenysége olyan erős volt, hogy magát nagy bűnösnek tartotta, s bűnei sűrű siratásától utóbb megvakult.    
***
L. még nincs hároméves. A család esti imájának visszatérő kérdése:
– Mit köszönsz ma Jézusnak?
L. elgondolkodik: – Azt, hogy apa foglalkozott velem.
***
L.-nek kedve van sétálni. A rétre megyünk. December 4-e van. Mi nyílik itt? Természetesen sokféle virág. Tele a rét százszorszéppel, de akad aprószulák és cickafark is. L. anyjának leszakít három százszorszépet és egy cickafarkot. Utóbbiról megjegyzi, hogy illatos. Gondosan a zsebembe gyűri, így megyünk haza a „háromszázszor széppel” és az illatos cickafarkkal, hogy aztán egy üvegtálka vizén úsztassuk a szépséges virágtányérokat.
***
A NAV-törvényben van egy számomra érzelmezhetetlen mondat. Ha valaki elhagyja az országot, akkor is átvettnek tekinti a NAV a hazai lakcímére a havi biztosítás összegéről küldött fizetési felszólítást, ha nem veszi át senki. Kérdezhetném: Mi van akkor, ha az illető külföldön meghal? A NAV  ezt se veszi tudomásul? Csak küldözgeti, küldözgeti, ameddig el nem romlik adattárának a címjegyzéke? Nem olyan ez, mint hogy elveszlek feleségül akkor is, ha nem akarod? :)
Felháborodott polgárainknak pedig (akik mindenre megesküsznek, hogy azonnal elhagyják ezt az országot), üzenem: Az utolsó előtti ne kapcsolja le a villanyt. Én maradok.  
Összefoglaló a 2Sám 20-hoz. A széthúzás nem tipikus magyar jelenség. A fejezet említi, hogy egy Seba nevű ember Dávid ellen hergeli a tömeget, és ebben követőkre talál. Dávid Amazát küldi, hogy hívja össze a júdeaiakat. Amaza a határidőre nem érkezik vissza. Ezért Joáb (már megint felhatalmazás nélkül cselekszik) karddal kioltja Amaza életét. Joáb Seba üldözésére indul nagy csapattal. Abel Bet-Maachához érnek, ahol a városfal ledöntésén kezdenek dolgozni. Egy hely nő alkuba kezd velük: Ne rombolják le a várost, ne pusztítsák el az embereket. Cserébe kiadják Seba fejét. A helyieket is ráveszi erre. Joáb elvonul hát a város alól Seba fejével. Közöm. Kísérteties a dolog. Itt beválik a később Kaifástól ismert prófétikus mondat: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért” (Jn 11,50). Seba feje árán csakugyan megmenekül a város. Jézus esete egészen más. Most nem fejtem ki, miért. Aktuálpolitikai vonzata: Ma nem ugyanúgy fenekednek egymás ellen a politikusok világszerte, országszerte? Még véletlenül sincs egy jó szavuk mások teljesítményeire. Vége lesz ennek valaha? Bár lenne.       

Szürkeség
A hegyekben ónos eső esett, másutt zúzmarás fák. Itt ólomszínű felhőkből esik, eseget, majd abba marad az avarrohasztás. Két napja készítettem egy fekete-fehér fotósorozatot arról, ami környezetünkben látható. Igazából megrímeltettem a képaláírásokat.
Szürke az ég / Szürke a kék / Szürke a föld / Szürke a zöld. /
S csakugyan.
***
Változatok adventi koszorúra
Az adventi koszorú német eredetű szokás. A szokás kb. 200 éves. Elterjedt nálunk is rendesen.
Néhány megjegyzés.
– Már a templomi koszorú se a régi. Korábban, amikor még legény voltam, a koszorút a mennyezetről lógatták le a templomhajóba olyan magasra, hogy mindenhonnan látsszon. Mise előtt a hosszúnyelű koppantós gyújtóval gyújtotta meg a sekrestyés a soron következő gyertyát. Mi meg bámultuk, hogyan imbolyog a koszorú, miként egy lusta Foucault-inga, s hogyan csavarodik el bizonyos, alig észrevehető mozgással.
– Ma a koszorú alacsonyan van – legalábbis nálunk – egy arra a célra készített kovácsoltvas állványra téve. Előfordult, hogy négy fehér gyertyát dugtak egymással szemközt a koszorúalapba, s három lila, egy rózsaszín szalag jelképezte, hogy igazából nem is fehérek azok a gyertyák.
– Idén vadonatúj adventi gyertyák sorakoztak a koszorún, három lila, egy rózsaszín. Ahogy kell. Ám a rózsaszínű melletti gyertyát gyújtotta meg a ministráns. Néhányan megmorogták, akik úgy tudják, hogy a szemköztivel kell kezdeni, mert akkor kerül sor a harmadik vasárnapon a rózsaszínű meggyújtására. Az emberek jó része megelégedéssel vette tudomásul, hogy a rózsaszínű melletti világít.
– Eljött a hétfő. Azt látjuk, hogy mind a három lila gyertya kanóca használt. Valaki már a szombat esti szentmisén tévesztett, és azt az intakt gyertyát gyújtotta meg, avatta fel, amelyet nem most kellett volna csak később. Hihetőleg minden szentmise előtt más és más gyertyát gyújtottak meg. Most már mindegy. Azaz dehogy. Feleség odasúgja: Nézd, mind a három lila gyertya kanóca használt. Mire visszasúgom neki: Isten bocsássa meg a vétkesnek az összevissza való gyújtogatást! 
– Rorátéra megyünk. Egy másik lila gyertyaég. Nem tetszik feleségnek. Azt mondja, az a lényeg, hogy látsszon a gyertyákon sorban, hogy az elsők hosszabb ideje égtek, mint az utánuk következők. Igen, kétségtelenül logikus módja volna a fogyásnak. De van egy másik logika is, miszerint annál több évig használhatók a gyertyák, minél egyenletesebben égetik őket.
Most kicsit hátrébb lépek.
– Évtizedek óta hirdeti a templom a koszorúkészítési lehetőséget. A teremben előkészítve koszorúalap, gyertyák, örökzöld, sokféle dísz, ragasztó, kézműves felügyelő, takarító személyzet. Mindenki olyan koszorút készít, amilyenhez kedve van. A gyerekek mindenfélét szeretnének rábiggyeszteni a koszorúra.
– Zs. meséli, hogy ahhoz, hogy koszorút készíthessen, el kell otthonról távolítani kislányát, mert az mindent azonnal szétszed, ha már összerakni nem tudja. Mondom neki, olyan koszorút készíts, amiről kisebb erőfeszítéssel leszedhető bármi, hogy utána ugyanolyan kis erőfeszítéssel visszahelyezhető legyen, ami leromboltatott.
Nyugdíjas napjaink
Én írok és olvasok, feleség este tévét néz, és kreatív munkákba kezdett. Dísztárgyakat készít. Együtt unokázni szoktunk – igény szerint.
Szívemből szól, amit Deskénél olvasok: „Örömteli, amiben a kormány fárad, a bőséges ellenszéllel szemben. Hogy vasárnap a nagyboltok, a kószálóboltok zárva. Keresztény gondolkodás. Az ellenérvekkel ellentétben nem a közszolgálókról van itt szó, hiszen akkor be kéne zárni a vasutat meg a kórtermeket is. Hanem a közgondolodásról, hogy visszaálljon a nap szakralitása vagy legalább a valami más jellege. Legalább az ellazulásé. Na, anyukám, micsináljunk ma délelőtt.”  
Összefoglaló a 2Sám 19-hez. Dávid a király, akinek saját fián aratott győzelme felér egy vereséggel. Ám személyes gyászát nem mutathatja előtte elvonuló győztes seregének. Joáb győzködi, hogy együtt örüljön a győztesekkel. Feláll a tiszteletükre a kapuban, belül azonban rágja a gyász: „Fiam, Absalom!” Dávidot Izrael királyának tekinti, saját földje, Júdea vonakodva ismeri csak el. Haladtában az ellene ágáló Siminek megbocsát, Mifibosetnek értésére adja, hogy övé Saul öröksége, de a béna fiút nem érdekli a vagyon, viszont hűséget fogad Dávidnak. A király az őt segítő Barzillájt magával akarja vinni Jeruzsálembe, de az idős férfi nem áll rá. Otthon szeretne meghalni. A fejezet kicsengése. Dávid idős, Joáb vezér erőszakos, aki visszaél hatalmával. Politikai taktikázás tanúi vagyunk. Közöm. A politika mindig is kovászos területe volt a hivatásoknak. Dávid Isten kegyeltje, ezért megkap minden szükséges támogatást, még ha üldöztetések és fájdalmak közepette is. Ezek a megpróbáltatások az Úr közelében tartják a hosszasan királykodó Dávidot. Gyásza mint minden emberé. Tanúja voltam, amikor egy 60 éves fiát temető anya így sóhajtott: Drága kisfiam!

December 2. Egy éve karácsonyra kaptunk egy Levente fotóival díszített naptárt. Tegnap kellett volna áthajtani decemberre, de valami oknál fogva csak ma vettük észre, hogy immár elmúlt november. Sebtében átnéztem, ki mindenkinek van ünnepelnivalója decemberben. Ma pl. Melinda nap van. Holnap Xavéri Szt. Ferenc, 4-én Borbála, 5-én Vilma, 6-án Miklós, 8. Szeplőtelen Fogantatás, 10. Judit, 12-én Gabriella, Franciska, 13. Luca, 16-án Etelka, 21-én és 29-én Tamás, 23-án Viktória, 24-én Ádám, Éva 26-án István, 27-én János napja van. Ismeretségünk körében, rokonaink körében számosan viselik a felsorolt nevek valamelyikét: vannak közöttük barátok, szerzetesek, rokonok, ismerősök. A névnapokra emlékezést nem könnyíti meg, nem is vesz róla tudomást a Facebook, noha figyelmeztet rá, ha valakinek a születésnapja közeledik ismeretségi körünkben. Születésnapok is bőven akadnak a családban. Ma született Katus kisfia (egy napon nagynénjével), Isten hozta a kis újszülöttet, 6-án egyik húgunk, 24-én unokaöcsénk, egyik unokánk pedig Szilveszter napján.
Mivel nem szokás újabban levelezőlapot küldeni ezekre az alkalmakra, de még karácsonyra is alig, mikulásra egyáltalán nem, megpróbálok mindenkinek egy lemezfelvétellel kedveskedni, akinek valamikor a hónapban valamiféle jelentenivalója van. Ez a felvétel Kovács Kati szerintem legsikerültebb slágere, melynek zenéjét Szörényi Levente, szövegét Adamis Anna írta. Ebből idéztem a színes csend címet. A szám címe egyébként nem ez, hanem: Mintha. Engem megfogott, amikor először hallottam, s annak már jó pár éve. Mintha székemhez lennék ragasztva, úgy hallgattam a nagylemez slágerét. Mintha megállt volna közben az idő. Mintha ez a dallam mindig is létezett volna, csak elfelejtették lejegyezni korábban. Mintha én is megírhattam volna a szövegét. Úgy hallgassátok, mintha én hallgatnám.  https://www.youtube.com/watch?v=hEKinwk2zLQ
Összefoglaló a 2Sám 18-hoz. Dávid három vezérre osztotta szét haderejét. Egyet Joáb, egy másikat fia Abisáj, a harmadikat Ittai vezette. Koránál fogva ő a városkapuig kísérte a harcosokat. Lelkükre kötötte, hogy „Absalomnak ne essen bántódása”. Azon a napon Dávid seregei 20 000 izraelitát öltek meg. Absalom egy erdős részen fennakad loboncos hajánál fogva egy tölgyfán, öszvére kiszalad alóla, Joáb Dávid tiltása ellenére három lándzsát szúr bele, fegyveresei pedig megölik. Dávidhoz ketten futnak a hírrel. Csapata győzött, fia halott. Az első hírvivő (Achimaac) csak a győzelemről számolt be, a rossz hírt átengedte egy kusitának (etióp rabszolga). Közöm. Absalom halálát számtalan képen megörökítették. Régi Bibliánkban fametszet ábrázolja, amint a fán fennakad. Nem ismerem a régiek statisztikázását: Ki számolta meg az elesettek számát 20 000 főnek. Sokan elestek, annyi bizonyos. Megjegyzem a mai hírmondók se pontosabbak. Ma, amikor tökéletes fotó készíthető egy tetszőleges tömegről, azt halljuk, hogy jó, ha ezren tüntettek. Az ellenérdekelt tévériporterek szerint 15 000 ember vonult utcára. Mindkettő ex hasibusz állapítja meg a résztvevők számát. „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz” – tudjuk Izajástól. (52,7) Már korábban is tudták, tudta ezt Achimaac is. A rossz hír közlését készségesen átengedi, félve, hogy életével fizethet a rossz hír miatt. Ami pedig a túlbuzgó Joábot illeti, nem bír magával, felülbírálja Dávid parancsát és kivégzi a fán lógó királyfit. 

Emlékezetem szerint Kodályhoz fűződik ez a szlogen, aki azt is kifejtette, hogy nem azért kell szolfézst és zenét tanulni, hogy a tízmillió magyarból félmillió klimpírozzon, hanem azért, hogy az ötezres létszámban megállapodott Zeneakadémiát látogató törzsközönség létszámát feltornásszák a lehetséges mértékig. Azt szerette volna elérni a mester, hogy a sokaság szívét megmelengesse az igényes zene. Zeneértő magyarok képzése lebegett lelki szemei előtt. A szolfézs alapjának a hangok relatív rendszerére és általa kottaolvasóvá akarta nevelni a nemzetet. Ez lett volna a szolmizálás. De mert alapfoknak tekinthető, a vájt fülű és igényesebb zenészek szembeszálltak ezzel az abszolút magasságot jelülő hangok begyakoroltatásával. Egyikük se győzött, mert az 50-es évek után alábbhagyott a lelkesedés, csaknem eltűnt a Kodály-módszer Magyarországon. Utóbb hallani olyan hangokat, amelyet azt rebesgetik, hogy visszahozzák, ami egyszer már volt. Reménykedem. A virtuózok sorozat olyan volt, amilyen, írtam már róla, hogy maga Kodály se szerette a vetélkedőket, mert mások legyőzése a cél, s nem az egymás meghallgatásának a gyönyörűsége. Mindenesetre megmutatta, hogy jelenleg is sok muzikális gyerek van, aki odaadóan műveli a hangszerével való bánni tudást.
Egy tény, ha cél a heti öt tornaóra, akkor nem megengedhető, hogy énekóra egyáltalán ne szerepeljen a tananyagban, vagy kimerüljön heti egy énekórában. Ennél több kell. Sokan állítják, hogy az éneklés felszabadít, kiteljesíti az embert, jobb teljesítményt nyújt a kultúra többi ágát tekintve is. Mindenképpen tényként kell elfogadni, hogy a zene a befogadó érzelmi világát gazdagítja. Akkor pedig eleve érdemes nekilátni a szolfézsoktatásnak, a benne részesülők köre kitágításának, mert csak hasznára lehet az ifjúságnak a zeneértés.      
Összefoglaló a 2Sám 17-hez. Megmerevedik két tábor, az egyik az elmenekült Dávid köré csoportosul, a másik pedig Jeruzsálem köré gyűlik, és Absalomnak kedvez. Absalom kétféle tanácsot kap. Egyiket Achitofeltől, aki szerint 12 000 harcossal támadják meg az idős Dávidot, s szorítsák meg egy szurdokban, fogják el az agg királyt. A másik tanácsot egy Husai nevű embertől kapja Absalom. Szerinte hívják hadba egész Izraelt, s nagy csatában verjék szét Dávid csapatát. Az utóbbit fogadják el Absalom tanácsadói. Ám Husai tudatta Dávid összekötőivel, hogy mire készül Absalom. A kémek kalandos úton eljuttatták Dávidhoz a hírt, aki átviszi csapatát a Jordán túlsó oldalára, s felkészül a családi harcra. Absalom szintén átkel a Jordánon. Dávid akkor már egy város oltalmát élvezi. Ráadásul kellő mennyiségű élelmiszert és italt kap egy jótevőjétől. Közöm. A stratégia, a taktika nem mai kitalációk. Évezredekkel ezelőtt is foglalkoztak a helyzetelemzéssel. A családtagok egymás ellen való fenekedése se egyszeri eset. Elég arra gondolni, hogy Szent Margitnak mekkora erőfeszítésébe került, hogy apját, a királyt és fiát lebeszélje arról, hogy egymással megütközzenek. Az ármánykodás ma is él.  Egyes ázsiai országokban a klán kíméletlenül végez az esetleges vetélytársakkal.     

Még csak tegnap óta van advent, de a város utcái karácsonyi díszbe vannak öltöztetve.
Még csak tegnap óta van advent, de a mai metropol újság két cikkben foglalkozik a vele.
Még csak tegnap óta van advent, de a magánorvosi rendelő minden helyiségében kis karácsonyfák állnak apró díszekkel.
Még el se kezdődött advent, amikor a szokott rail-jetre egyáltalán nem, az indított különvonatok egyikének is csak az első osztályára szóló jegyeket kaptunk, noha nem Bécsbe kívánkoztunk, a tudom is én, mikor kezdődött karácsonyi vásárra, hanem Mosonmagyaróvárra, rokonlátogatóba.
Még csak tegnap kezdődött el az adventi időszak, de a fb már tele van képekkel és hanganyagokkal, adventi információkkal. 
Maradjunk abban, hogy ezek inkább külsőségek.
Bennem pedig ott zakatol az írás szava, a posztom címéül választott idézet. Kerestem is a Konkordanciában, hogy ki mondta és hogyan hangzik pontosan, de nem találtam. Nem is találhattam benne, mert nem újszövetségi az idézet. Joel próféta megnyilatkozása ez: „A szíveteket szaggassátok meg, és ne a ruhátokat!” (Joel 2,12–18)
Azt hiszem, hogy lényeget mondja el.
Az advent csöndes, visszafogott időszak, legalábbis az egyház életében. Nem okoskodásokra, hanem a szív elcsendesülésére szolgáló. Nem az áruházak tolakodó reklámjainak van létjogosultsága, hanem a kapcsolatkeresésnek, a magunkra találásnak, az egymásra találásnak, az Istenre találásnak. A többi szélkergetés, többé-kevésbé hiábavalóság.  
Ha valamikor, most van az ideje annak: Keressük az Isten országát, s minden szükségeset megkapunk hozzá.
Erre figyelmeztet a gyertya vagy mécses pisla fénye, amely megtöri a sötétséget, s bármilyen kicsiny világosságot teremt maga körül, hozzájárul a sötétség eloszlatásához, megszűnéséhez. Ez a fény múló életünk fénye. Életünk gyertyáját szimbolizálja, amelyet remélhetőleg csak egyik végén égetünk, különösen adventben. Az időszak életünk helyes irányba fordítását szorgalmazza. Azt kívánja megértetni, hogy hamarosan ünnepeljük annak a megérkeztét, „aki maga volt az igazi világosság, az, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, még sem ismerte föl a világ.” (Jn 1,10)
Bárcsak idén felismerné.  
Összefoglaló a 2Sám 16-hoz. Láttuk, Dávid szélsőségesen viselkedik a különféle kihívásokban. Elbukik, megalázkodik, bűnbánatot tart, máskor lekaszabol embertömegeket. Itt Ciba, a szolga segítségére jön élelmiszerekkel, a Saul unoka, Simi pedig átkot szór rá és embereire, továbbá porral meg kővel dobálja Dávidot és kíséretét. Emberei megelégelik, s felháborodnak: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? – mondják. Ő azonban tűri: Ha az Úr meghagyta neki, hadd átkozzon, hisz saját ágyékom ivadéka, fiam, Absalom is az életemre tör.” Van, aki Absalommal tart, királyának ismeri el, mások pedig az idős Dávidhoz hűségesek. A kémkedés miatt Absalomhoz küldött Achitofel arra biztatja Absalomot, hogy menjen be Dávid háremébe. Több se kell az ifjú titánnak: „Egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz”. Közöm. „A hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma” – énekelte az Illés együttes. Azt is mondhatnám, az első az e világ bűvölete, a második a transzcendens világ sajátja. Trónvillongás, puccskísérletek. A történelem tele van velük. Mögöttük áll az önzés, a kivagyiság, az emberi hiúság, gőg, a szerzés vágya. Dávidot bölccsé teszi élettapasztalata. Megszakad a szíve attól a gondolattól, hogy saját fia a trónbitorló. A béke vágyától hajtva tűri a gyalázatot, megaláztatást, átkokat. A fiú pedig élvezi az életet, s mohón (vissza)él az adódó lehetőséggel.     

„Túri Dénes tökfeje oxigénnel van tele, hozzányúlni nem szabad, minden percben robbanhat” – kacsint vissza rám 60 év távlatából a csúfolódó versike. Tegnap útra kerekedtünk, hogy felkeressük rég nem látott felnőtt gyermekünket és családját Mosonmagyaróváron. Mivel a magyarok mindmáig úgy vélik, hogy Bécsből sokkal szebb, jobb és olcsóbb ajándékokat hozhatnak haza karácsonyra, a köznépi őrület már elindult. A szokásos rail-jetre egyetlen helyjegy sem volt (pedig biztosan a lehető leghosszabb szerelvényt indították útnak), így egy MÁV-járattal uszultunk Nyugat-Magyarországnak. A mi vonatunk neve Advent-express volt, s Bécsig szállította a nagyérdeműt. Nem akarok lehorgonyozni a bevásárlás témánál, csupán megjegyzem, lehet ebben némi sznobság is. Csak az onnan hozott cucc lehet elég jó. Lehet aztán a vándorlás hátterében a széltében-hosszában terjesztett hír: a kint azonos márkajelzéssel forgalmazott áruk jobb minőségűek, mint amit ide fuvaroznak. Lehet, bár Éva sose emlegette, hogy a francia Nesquik vagy Nescafé jobb, aromásabb volna, mint amit itt fogyasztanak velünk nyáron.
Visszatérek az Advent-expressre. Már csak első osztályra kaptunk helyjegyet. Nos, ide csatolódik a gyerekcsúfolódó. Ez a szerelvényt nem egy mai Siemens, hanem valamiféle öreg villanymozdony vontatta. Régi mozdony, régi vagonokkal. Szó se róla, az első osztályú párnázott székekben kényelmesebb ülés esik, de az első osztály komfortjához kétségeink fűződnek. Mondja T.: emlékszel, nyáron egyszer majdnem megfőttünk, mert nem lehetett a fűtést kikapcsolni. Itt és most fordított a helyzet. A légkondi abból áll, hogy hűvös levegőt fúj a ventilátor a kupéba. Igaz, hogy a falon van egy tárcsa, ez elfordítható volna, de ki mer hozzányúlni egy sok időt megélt kocsi tartozékához. Lehet, hogy elfordítva lángnyelvek csapnak ki a székek alól, lehet, hogy gőzfelhőbe keveredünk, ... bármi előfordulhat. Végig télikabátban üldögéltünk a kocsiban. Kétségeim nem múltak el leszálláskor sem. Egy zöld gombot kellett megnyomni, hogy kinyíljon az ajtó. Bár a gomb nem jelezte világítással, hogy jó helyen tapogatok, az ajtó engedelmeskedett, s baj nélkül lekecmeregtünk a vagonról. Út közben készítettem néhány fotót a ködös síkságról, megérkezve pedig a vidám családról.
Összefoglaló a 2Sám 15-höz. Absalom Dávid trónjára tör. Megszólít mindenkit, aki a királyhoz indul igazságtétel céljából. Értésükre adja, hogy Dávid nem fogadná őket, de ha mellé állnak, ő eligazítja sorsukat. Ezzel a taktikával négy év alatt Izrael meglehetősen nagy részét maga mellé állítja. Júda élén továbbra is Dávid áll, aki csaknem bujdosásra adja a fejét. Kipróbált emberei követik őt. Dávid az Olajfák hegyére húzódik vissza, Absalom pedig bevonul Jeruzsálembe. Dávid hű emberei közül némelyeket Absalomhoz küld, hogy információkat szerezzenek róla, és Achitofelt elfordítsák a lázadó fiútól, s tájékoztassák a történésekről az idős Dávidot. Közöm. Az embereket valamiért vonzza a pártoskodás. Kettő három ellen, és három kettő ellen. Ismert mondás szerint, ha három magyar összejön, azonnal négy pártot alakítanak. De melyik országban nincsenek pártok? Alighanem mindben vannak. A megosztottságra törés az élők sajátja. A törzsfejlődés mozgatórugója volna ez az állandó megmérettetés? Ki tudja? Itt fia apja ellen fenekedik. Az, aki már gyilkolt, annak talán könnyebben is megy a lázadás. Gennyed a politikai seb a családon belül, mely utóbb majd kifakad. Korunk gerjesztett káoszára hajaz a régi rendetlenség.