Mickey webnaplója

Ma megint véget ér egy szakasza életünknek. Zs.-ék hazatérnek M.móvárra. Most lementek még egyszer kifutkosni magukat a közeli játszótéren, mert több órás utazás vár rájuk valamikor ebéd után. A héten szintén véget ér egy fejezet, amennyiben feleség elbúcsúzik utolsó munkahelyétől. Ettől kezdve együtt „hallgatjuk tenger mormolását” (vö. a Mikes Kelemenről írt vers). Próbálom mindenkinek az értésére adni azt a nyilvánvaló tényt, hogy dalainkat elénekeltük, feladatainkat befejeztük tehetségünk és szorgalmunk arányában. Nem állítom, hogy tőlünk többé nem várhat senki dalt, csak azt próbálom kifejteni, hogy állapotbeli kötelességeinknek valamennyire eleget tettünk, s ha akarjuk, hátradőlhetünk a széken, s tetszésünk szerint harangozhatunk a lábunkkal, vagy elnyalhatunk egy fagyit.
Elvileg a pihenés időszaka következik, gyakorlatilag egészen más.
Ameddig bevethetők vagyunk, addig mi alkotjuk a családi könnyűlovasságot. Oda vágtatunk, ahová a szükség kívánja. Van rá bőséges alkalom négyfelé kirepült négy gyermekünk négy otthonát felkeresni.
Elvileg utazgathatnánk is megismerni a világot, bár nemigen hiszek ezekben az utakban. Nagyobb, fontosabb feladatunk életünk összegezése, s felkészülés az egykori nagy útra, amelyet egyáltalán nem siettetünk. Szemlélődve kelünk várva (miképpen Futó Karcsi bácsi idős pap), hogy aznap mire indít a Lélek. Megpróbálunk vele neki megfelelni, s nem ellenkezni.
Összefoglaló az MTörv 29-hez. Mózes népének még egyszer értésére adja, hogy az Úr miképpen gondoskodott azokról, akikkel szövetséget kötött. Kivezette őket Egyiptomból, gondoskodott élelmezésükről, ruházatukról. „Átvezette” több nép között, csatákban eggyé kovácsolta őket. Kánaánban sem szabad majd a törvények ellenére élniük, mert kemény megtorlásban lesz részük. Érdekes, hogy múlt időben beszél a jövőről. „...elmentek más isteneket szolgálni; az Úr haragja ezért fellángolt ellenük, kitépte őket földjükről, s vetette más országba őket”. Közöm. Ez az el-elcsángálás a megismert igazságtól, veszélyes valami. Ma úgy hívják, hogy megátalkodás. Tudom, mi a jó, felismerem, s mégsem azt teszem, hanem a rosszat. Valamennyire ez az ember ösztönvilágába bele van írva. Már Pál apostol is panaszkodik: „nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7,19). Ezért kell éberen őrködni lelki rezdüléseink irányultságain, s szükség szerint azonnal korrigálni.    

Karinthy Így írtok ti c. szellemes anyagainak egyike: „Kínai vers. Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.” Természetesen a sorok fentről lefelé haladnak. Mindez azért foglalkoztat, mert nekem vízszintesen írva azt kellene ide rónom: Most abbahagyom a poszt-írást, mert nem jut eszembe semmi. Persze ez sem igaz. A pontos igazság az, hogy igen sokféle gondolat kavarog bennem, de egyik se domináns. Egy se akar jobban feltörni, mint a többi. A bőség zavarának lehet nevezni. Olyan, mint a kétszikű és egyszikű növények gyökere közti különbség. A kétszikű ereszt egy főgyökeret, s ebből ágaznak szét a mellékágak, el a hajszálgyökerekig. Ugye, a főgyökér kinézetre is domináns. Az egyszikű hagyma gyökérzete nem ilyen. Mint egy szakáll, meredeznek a növény alján az egyforma vastagságú gyökérszálak. Egy sem domináns, mind recesszív. A gondolatok, a bennem kavargó dallamok is sokszor ilyenek. Egy sem akar dominálni. Mintegy azt mondják mind: Miért pont é? Miért pont én? És nincs vezérfonál, nincs mindent kiütő dallam, melytől nem tudnék szabadulni. Pedig adódhatnának ilyen hívószavak:
Ma pl. elindult a bölcsőde, elindult bele Levente unoka is.
Nálunk pedig ZS. három unokával, egy bölcsődés korú, egy jogilag iskolás s egy évek óta iskolás.
Tücsi utolsó hetét tölti munkában. (Később csak alkalomadtán jár be, ha hívják.)
Tegnap féltékenységnek vélte egyik megnyilatkozásomat. Meglepődtem rajta magam is. Azt hiszem, ma már okafogyott még a gondolata is e fogalomnak velem kapcsolatban. Magamban rég leszámoltam azzal, hogy a népszerűség és az értékesség egymással sokszor köszönőviszonyban sincsenek. Mit bánom én, hogy mi marad utánam? Alig valami vagy semmi? Csak reménykedem, hogy valami megvalósult abból, amiért átsuhantam ezen a földön. A többi elválik (test és a lélek egymástól). „A test az csak test.” Talán fontosabb egy másik gondolat.
Valaki említette, hogy semmit se vihetünk transzcendens létünkbe. Mindent idehagyunk, „üres kézzel” megyünk át a halálból az életre. Ez nem egészen így van. Nagyon lényeges a különbség: A szeretetünket magunkkal visszük. A többi pedig semmit se ér, azért is marad itt.
Ami pedig a tegnapi említett gondolatot illeti, az közelebb állt – olykor kétségtelenül hülye – humoromhoz, egy rossz megfogalmazáshoz, mint bármi máshoz. Mások mondják, hogy egy poénért feláldozok sok mindent. Kétségtelenül minden ilyen felemás megfogalmazás egy-egy olyan magaslabda, amit le lehet ütni, s amelyet általában csend követ.  
Összefoglaló az MTörv 28-hoz. Gondtalan boldogságot ígér a választottaknak, minden tevékenységükön az Úr áldását, ha engedelmeskednek törvényeinek. „Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, soha alul, ha parancsaim elől nem térsz ki se jobbra se balra.” Ellenségeid hétfelé futnak előled félelmükben. Ám engedetlensége esetén a nép rabszolgasorba süllyed, soha nem tapasztalt csapások érik, betegségek, háborúságok, ostromok, melynek során saját gyermekeiket fogják felfalni éhségükben. „Ellenségeid elől hétfelé futsz.” Mindenféle átok utoléri őket. „A körödben élő idegen kölcsönözhet neked, de te neki nem.  Ő lesz a fej, te a farok” – így szól az Úr. Sokszerű megaláztatást részletez, beleértve a szétszóratást is. Közöm. Lehet, hogy ma nem látszanak ilyen tisztán az összefüggések a cselekedek és következményeik között. Hiszen egymás mellett élnek különféle, egymásnak ellentmondó megfogalmazások: Mindig a jók mennek el (egyes jók rövid életére utalva)! Tiszteld anyádat, apádat, hogy hosszú életű légy a földön. Mindkettőre találunk bőségesen példákat. Eladdig, míg kijelenthetjük: A hosszan tűrő Isten ártatlan a földön található gonosz dolgokban, s megfogalmazhatjuk azt a nehezen megemészthető valóságot, hogy „az ártatlanok szenvedése a szeretet ára”. Elég, ha szeretett hozzátartozóink (különösen is kisgyerekek) szenvedéseire, ne adj Isten, elvesztésére gondolunk.

et olvasok D.-nél, s gondoltam, megosztom veletek. A történet alanya a Kereskedelmi Minisztérium elbontott épülete előtti, murvával felszórt placcon vigyáz ... a mire is? Fogalmam sincs. A Deske.hu honlapon látható is az ipse, hiszen a magasból lefotózta az írás szerzője.
„Távoli üdvözlet Oravecz Imrének
Van-e jogom irigyelni ezt a csodálatos életformát.
Nappali éjjeliőr.
Ellátja feladatát. Őrzi a bekerített munkaterületet,
jelenleg azt a sárga murvát, ami fölött ül;
amit a múlt héten a munkagépek itt elteregettek.
Jól kivehetően szereti a hagymás rostélyosokat. Nyugodtan ül.
Negyven év körüli, tehát valószínű, jó húsz éve ül, és nézi, ami előtte van.
Két flakon innivaló a ház oldalán. A kisasztalon ebédje, csomagoltan.
Be van rendezkedve, rendtartáshoz a házikó oldalán szemétkosár, vödör és partvis.
Az ajtó kitámasztva széllökések ellen.
Ilyenkor a belső székre ül át, onnét is jól belátni a terepet.
Drót tekereg a földön, odavezették számára a villanyt.
Este világított is az ablak, talán olvasott, ő vagy a váltótársa.
Még huszonöt éve van hátra, akkor nyugdíjba megy.
Most egy galamb nézi őt. Meg én.”
Eddig a történet. Jól példázza, hogy szöveg és kép milyen értéknövelő hatással lehetnek egymásra. Kérdezheted: Miért nem mutatom a képet is. Mert béna vagyok a technikához, mert nem kértem a szerző engedélyét, a szöveget is csak azért másoltam ide, mert nem kereskedelmi célú az egyébként internet-nyilvánosságú anyag. A kép természetesen látható a deske.hu honlapon.
***
Úgy látszik, ma plagizálós napom van. Megakadt a szemem Balázs Géza egyik mondatán. Adva egy közlekedési tábla rajta a két irányban elhelyezkedő település neve. Mád, illetve Gönc. Az elmés magyar nem hagy ki egy ilyen poént: a Mád után l-betűt ír, a Gönc után egy z-betűt. Máris két államfő nevét kapja. Mádl és Göncz. (Áde nevű község nincs arrafelé). Erről asszociálok a Seregély érsekkel készült interjúkötet egyik megállapítására. Ott olvasom ugyanis, hogy a Szélről legeljetek... kezdetű népdalban ez áll: szili kút, szanyi kút, szentandrási, sobri kút. S létezik a térképen egy hely, ahonnan körben csakugyan ezek a települések láthatók: Szil, Szany, (Rába)Szentandrás, Sobor. :)    
Összefoglaló az MTörv 27-hez.Mózes utasítja népét, hogy áthaladásakor állítson fehérre meszelt követ a Jordánon túl, s írja rá az Úr parancsait. Érdekes módon az általa meghatározott hat-hat törzsnek az Ebal hegyén áldást, illetve átkot kell kiáltania, ami után a levitáknak átkozottnak kell nyilvánítaniuk mindazokat, akik a törvényeket nem tartják be. Legyen átkozott, aki bálványt farag; aki apját, anyját nem tiszteli; aki határkövét odébb tolja; aki tévútra vezeti a vakot; aki az idegen az árva, az özvegy jogait csorbítja; aki apja feleségével, akármilyen állattal, nővérével, apja-anyja lányával, anyósával hál; aki embertársát titkon leüti; akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérért ontsa. A népnek egyhangúlag mindegyikre rá kellett felelnie: Legyen átkozott! Közöm. Felér egy lelkiismeret-vizsgálattal: van-e közülük olyan, amelyik rám érvényes. Vannak-e „bálványaim”, csalok-e, megtévesztek-e, hogyan bánok a rászorulókkal, tisztán éltem-e, bántok-e mást ököllel vagy idegileg, hagytam-e magam megvesztegetni? Ha becsülettel végiggondolom a listát, mondhatom-e magamról, hogy rám ezek nem vonatkoznak, én szent vagyok.     

Epizódok a történésekből  
1. 20 éve Balás Béla püspökké szentelése alkalmával írtam egy Zászlónk külön számot. Nálunk időző Zs. elkérte, hogy újra végigolvassa. A bevezető oldal rövid cikkét idézem meg:   
Most RAJT-unk a sor ...                                                    ...és ez nem fenyegetés!
                                 ISTENI KRIMI
Fel a kezekkel !                           Imádkozzék!
Adja meg magát!                       Bánja meg bűneit!
Dobja el a fegyverét!                Gyónjon meg!
Ne ellenkezzen!                          Ne ellenkezzen!
Nincs esélye a menekülésre!  Lássa be, hogy mindnyájan Isten tenyerén élünk, halunk!
2. Elmeséltem R.-nak és K.-nak, hogy egész éjjel nem hagyott békét egy film betétdala. Fél éjszakán át a fülemben zúgott. Legyetek jók, ha tudtok a magyar címe annak az olasz filmnek, amely Néri Szt. Fülöp életét mutatja be. Ennek a gyerekkórusa zakatolt kíméletlenül a fülemben, míg csak el nem szenderedtem. R. mondja, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül. Egy szerencsétlenül járt hegymászó, nem elég, hogy közel volt a halálhoz, és óriási fájdalmai voltak, ő mesélte megmenekülése után, hogy mindezt tetézte, hogy szakadatlanul egy Boney M.-szám zakatolt a fülében, amelytől ugyanúgy nem tudott szabadulni, mint az egyéb kínoktól.
3. Jó későn tértünk nyugovóra, mert Zsizsi unoka belázasodott. Egész nap nyomtuk le a lázát, késő estére mégis magasra szökött a hőmérséklete. Minden eshetőségre számítva megnéztük, hol van éjszakai gyermekorvosi ügyelet. Mindjárt „itt” a János Kórház 24-es pavilonjában. Már elterveztem, hogy kocsival hogyan megyünk oda, amikor Zs. elhatározta, hogy vízben fokozatosan hűti a kis beteget. Közben tettem-vettem. Amikor beléptem a szobába, éppen akkor fejezték be a hőmérőzést. Nem akartam hinni a fülemnek: 35,2 C. Mondom, lassan hibernálod saját kicsikédet. Mire Zs. – és igazat kell adnom neki –: a vízben nehéz ellenőrizni a pontos értéket. Persze megelevenedett a picike, és felhagyott korábbi egykedvűségével. Örömmel aludt el a mamával, késő reggelig fel se kelt.
Ha ez működik, akkor minek a gyógyszerek arzenálja?
Összefoglaló az MTörv 26-hoz. Évente és három évente kellett az első terméssel áldozni az Úrnak.  Nyilatkozni is, arról, hogy a választott nép tagjaként tisztában van az illető, honnan jöttek elei, mit művelt velük az Úr, akit elfogadnak egyetlen Istenüknek. A harmadik év első termésével telt kosarakat helyben hagyták a városukban a helyi pap, az idegen, az árva és az özvegyek javára. A fejezet vége: „Az Úr lesz Istened, ha megtartod parancsait, törvényeit, s te az Úr tulajdon népe, akit minden nép fölébe emel tiszteletben, hírnévben és dicsőségben.”  Közöm. 1. Írva van, hogy az Úr hűséges, mert nem tagadhatja meg önmagát. 2. A kiváltságok meddig tartottak (tartanak)? 3. Megtartotta-e a választott nép az Úr törvényeit? Ad 1) Az Úr csakugyan hűséges. Ad 2) Erről viták vannak, amelyben nem kívánok állást foglalni. Megjegyzem viszont, hogy az Újszövetség magyarázólag pontosítja a szeretetparancsot (az irgalmas szamaritánus példabeszéde). Ha tehát mindenki felebarátom (atyám fia), akkor jogos feltételezni, hogy minden népnek kijár az azonos megbecsülés, azonos méltóság, élethez való jog, Uram, bocsá – szeretet. Másképpen: az Úr minden teremtett embert személyválogatás nélkül szeret, várva a mi viszont-szeretetünket. „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” (Szt. Ágoston) Ad 3) A választott nép kompetenciája eldönteni, vajon az Úr törvényei szerint élnek-e.              

Reggel arról beszélgettünk, hogy mi a különbség a mi gyerekkorunk és a mai gyereké között. Abban maradtunk, hogy igen lényegesek. Mi még csaknem annyira szabadon voltunk engedve, mint Tom Sawyer és Huck Finn. Tekereghettünk az utcán, egymásnál, és a szabadban mozogva töltöttük időnk java részét. Legalábbis megtehettük. Nem volt veszélyes forgalom, sem hírek arról, hogy eltűnt ez, eltűnt az. Ma más a helyzet. Hazatelefonál Zs, hogy elindult-e már a játszótérre Á, mert nem érkezett meg. Mondom, még nem indult el, de együtt megyünk, mert olyan sok a rossz hír, hogy nem akarom a számukat még véletlenül se szaporítani. Együtt mentünk, magam is velük maradtam.
Ma még lehet közlekedni autóval a lakótelepen, de csak iskolakezdésig. Akkortól (két iskola fekszik a közelünkben) reggel egy negyed óráig 8 előtt megáll az élet. Az úton a szülők parkoló kocsijai torlaszolják el a szabad közlekedés lehetőségét. Az út két oldalán parkolnak, aki nem fér oda, az egy harmadik sávot foglal el, a többiek pedig megpróbálják az alkalmi dugó elmúlását megvárni. Amikor én még kissrác voltam (50-es évek eleje), alig láttunk „luxusautót” közlekedni az utakon. Akkor még így hívtuk a ritkán mutatkozó szgk.-kat. Másodikos koromban szabad volt egyedül hegedűórára mennem hét villamosmegállónyira. Szabadott félnem a sötét árokparton hazafelé jövet. Nem kísértek szülők az iskolába, hanem a haverok együtt mentek, vagy ki-ki szólóban, és nem tartottunk attól, hogy megtámadnak az úton. Ha mégis szorongtunk, azt is szabad volt. Ma alig akad gyerek, aki gyalog és egymaga indul a suliba.
A másik szembetűnő különbség, hogy túl sok vacak veszi körül a gyerekeket. Színes műanyagdarabok, téglák és autók, labdák és buborékfújók, hangicsáló eszközök és plüssállatok. Ebben a tárgyi dzsungelben elvész a kisember. Megpróbál mindkét kezébe fogni valamit, és ha volna még tíz kicsi keze, mindben szorongatna valamit, amiről elmondhatja: az enyém. Képtelen velük játszani, mert a birtoklásra való összpontosítás megakadályozza benne.  Két megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik: egy határon túl nem lehet nagyobb káoszt előteremteni a sok vacak között, melyeket egyenletesen elszórnak a gyerekek a rendelkezésükre álló térben. Ha tesznek még hozzá valamiket, értelmetlen, mert nem látják át azt a formatervezett műanyaghalmazt se, amely hol barbit formáz, hol homokozó lapátot, hol meg LEGO-t. A másik, hogy a sokféleségben elvész a gyerek, és képtelen bármivel is huzamosabb ideig játszani, mert a bőség zavara következtében figyelme lanyhul, szóródik, unalomba fullad. Az én gyerekkoromban időnként kaptunk egy-egy olcsó pléhautót, könyvet, miegymást. Leginkább egymással játszottunk, tárgyakkal, vagy anélkül. Társasoztunk, fogócskáztunk, hunyóztunk, adj király katonát, tudom is én mit játszottunk, fociztunk. Felváltva gyötörtük annak a biciklijét, akinek megadatott, hogy gyerekbiciklije legyen. Lényeges különbség egymással játszani, vagy magányosan műanyag játékokkal.
Összefoglaló az MTörv 25-höz. Fajsúlyos és kevéssé fajsúlyos dolgok kerülnek egymás mellé.
– Ha a bíró botozásra ítél, max. 40 ütést mérhetnek rád, ill. csak 39-et, nehogy túllépjék a 40-et.
– Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
– Sógorházasság. Kötelességszerű az özveggyé vált sógorasszonyt „elvenni feleségül”, nehogy egy törzs utód nélkül maradjon. Ha a sógor megtagadná, a bírák elé vitetik, ott a nő leköpheti nyilvánosan.
– Aki megragadja verekedés közben ellenfele szeméremtestét, annak le kell vágni a kezét.
– Aki kétféle mértéket tart otthon, kétféle súllyal mér, az csal, és utálatos az Isten szemében az ilyen. Közöm. Az egyik feltűnő valami a több ezer éves közmondás a nyomató ökörről. A nálunk elterjedt változat: Nyomtató lónak nem kötik be a száját. A másik, hogy a csalás már mióta tart. Több ezer év óta próbálkoznak emberek a kettős mércével, a kettős mértékekkel. Ez mindmáig él, és rosszra hajló természetünkkel (önzés) függ össze. Amiként a kapitalizmus rendje is. Magam már többször megfogalmaztam a lényegét, mely a következő: Az a cél, hogy én többet húzzak ki a te zsebedből, mint te az enyémből. Az alkalmazott eszközök nem számítanak. Aki többet húz ki, az tőkefelhalmozó, akinek a zsebéből kihúzza, az a kizsákmányolt. Nem túl vidám. Csak a szeretet parancsot lehet ellene vetni. Ugyanekkora erőfeszítéssel akár altruisták is lehetnénk? Mennyivel szebb lenne a földön az élet. ...és rajtunk múlik.      

Két régi emlék: – Aki utolérhető a Vár-kórusból, jön segíteni azoknak, akik utolérhetők a vakáció vége felé a Bazilika kórusából.  Együtt állunk a dobogón jó óra hosszat. Szemünkbe tűz a nap. Lejjebb nézve a székeken ül a VIP, a kordonon kívül állnak a VIP-telenek. Folyik a szertartás.
Utóbb változott a helyzet. A SZIT színeiben mi is VIP-ek lettünk, és üldögéltünk, míg mások álldogáltak. Most már évek óta nem veszünk részt az ünnepi alkalmon. Feleség átadja jegyeit annak, aki szívesen. Szeptembertől meg ő sem lesz tagja a SZIT-nek-VIP-nek.
– Augusztus 20-a gyermekfejjel nekem mindig a 10 nap múlva kezdődő iskolát jelentette. A csaknem korlátlan szabadságom végét. Ettől valahogyan mindig olyan keserédes lett. Ezt az érzést még a tűzijáték labdacsai se tudták feledtetni, inkább eszembe juttatták az elkerülhetetlent.
Régi nyarak, régi táborok, régi megfigyelések élnek bennem. Aki augusztusban sátortáborozik, annak hűvös-hideg éjszakákra kell számítania, és felkészülnie. Ha augusztusra marad a tábor, nem lehetetlen, de mindenképpen huszadika előtti időtartamban kell gondolkozni. Huszadikától elromlik az idő. Vigasztalanul esik, nyirkos lesz minden. Nem száradnak meg a vizes cuccok stb. Az idei nyár nem vádolható meg azzal, hogy hosszas kánikula dúlt volna. Inkább szeszélyes és kiszámíthatatlan, sok esőt hozó nyár vége felé vagyunk. Ám teljesen szabályosan történt a 20-i fordulat. Az ünnepen a délelőtti esőtől eltekintve semmi nem akadályozta a szabadbani szórakozásokat, de 21. hajnalán eleredt az eső, finom, sűrű szemű, igazi avarrohasztó. Még ugyan a tisztesség kedvéért kettőt villámlott, majd vakkantott az ég, de ez már csak arról szólt: Még szinte nyár van, ha már nem is az igazi.
Összefoglaló  az MTörv 24-hez. Az MTörv a Második törvénykönyv szokásos rövidítése. Méltán hozza a fontos és kevéssé fontos előírásokat. A 24. is sokféle parancsot hoz.
– Ha a vett feleséget valaki válólevéllel elbocsátja, többé nem veheti újra feleségül.
– Aki nősül, egy évig nem fogható hadra: „szentelje magát asszonyának, akit elvett”.
– A kézimalom napi használata miatt nem adható  (vehető) zálogba.
– Aki embert rabol, haljon meg.
– A szegény zálogba adott egyetlen köntöse este mindenképpen visszajár, hogy ki ne hűljön éjszaka.
– A munkás bére nem mismásolható el. Este ki kell mindenkit fizetni.
– Mindenki a saját bűnéért lakoljon. Ne az apa fia bűnéért, és fordítva.
– A leprást Lévi papjai vizsgálják meg s döntsenek sorsa felől.
– Az idegent, árvát, özvegyet ne csorbítsd meg.
– A böngészőnek hagyj a földeden kévét, a fádon olajat, szőlődön fürtöket. Közöm. Ami szembetűnik, a társadalom figyelmessége az új házasok iránt. Máig nem tudok róla, hogy bármelyik fejlett kapitalista állam odafigyelne a házasságnak eme vonatkozására. A legtöbb helyen még a szülő nőt is a lehető leggyorsabban visszaparancsolják a munkahelyére, vagy ellehetetlenül az állása.
Ami pedig a munkabérek visszatartását illeti, kifejezetten erkölcstelen a civilizációnk. Mint tudjuk, a bérek visszatartása égbekiáltó bűn. És mintha süket fülekre találna ez a kiáltás.  
Az emberrablót egykor kiirtották. Most túszejtők fenyegetőznek kivégzéssel, őket viszont védi a halálbüntetés tilalma.
O tempora, o mores!      
 
  

Minden évben ugyanaz. Állami zászló, beszédek, tisztavatás, katonazenekar, díszelgés, kismesterségek bemutatkozása, a nemzet kenyeréhez a lisztnek minden tájegységről való összehordása, ünnepi szentmise, Szent Jobb-körmenet, letargikus szövegű énekeink felvezetése, este tűzijáték. Idén is ez lesz. Talán egy ponton változik a műsor. István neve napját nem ünnepeljük ma, hanem 10 nap múlva, felesége születésének kerek számú évfordulóján. Érdekes napnak ígérkezik az augusztus 30. Ilyenek zsúfolódnak össze: A Szeretetláng mozgalom egész napos bemutatkozása Máriaremetén. Ákos esküvője, ha jól tudom, a szomszéd lányának az esküvője a délután derekán (jól tudom). S a már említett névnap-születésnap együtt, sőt ha akarom, még ide citálható a Mária névnap is.
De addig.
De ma.  
Ma megérkezett plébánosunk, s visszatért a misék szokásos rendje.
Ma sütőbe kerül egy meglehetősen nagy kacsa (és ez nem hírlapi kacsa). Elfogyasztásának kettős haszna van. Nem foglalja tovább a fagyasztó tekintélyes részét, s előállt egy alkalmas sokaság az elpusztítására. Próbálom összeszedni, ma hányan (l)eszünk. Mi ketten, Zsuzsáék négyen, Elviék is. Ez csaknem tíz fő. Azért nem annyi, mert Domi még nem él kacsapecsenyével, s saját dióhéjra emlékeztető fekvőszékéből fogja szemlélni lakomázásunkat.
Ma szép pirosbetűs ünnep van, dunsztos idő, kiszámíthatatlan erősségű esőzésekkel tarkított.
Ha valamit elengednék, az az obligát tűzijáték, amit nem élvezhetünk a távolság miatt, a közelség pedig fáradságos, komfort nélküli s némi veszéllyel jár. Egy biztos, hogy sok pénzbe kerülnek a pukkancsok ezrei, és kiskoromtól eltekintve, amikor csodálkoztam a sötét égen kibontakozó fényességek láttán, sose értettem, hogy mitől akkora durranás az évenként ismétlődő show-műsor. Néhány százmillióba kerül, a tűzijáték koszolja a levegőt, és nincs különösebb haszna.
Megnézzük a tévében?
Tegnap mindenesetre kitűztem házunk trikolórját. Ez 25 éve az én feladatom.
Direkt a francia-balkonunk alá szerelték a zászlótartó hüvelyt.       
Összefoglaló az MTörv 23-hoz. További törvények.
1. Kizáratik az istentiszteletből
– az összezúzott herezacskójú férfi
– akinek a hímvesszőjét levágták
– a fattyú
– az ammonita, a moábita.
2. A táborból távoznia kell egy napra a magömléses férfinak, hogy megtisztuljon.
3. A tábor területén tilos a szükség végzése. A táboron kívül végezze mindenki a dolgát, s ásóval temesse be, amit csinált.
4. A hozzád menekülő rabszolga a tiéd lesz. Fogadd be!
5. A kéjelgés mindkét nem részéről utálatos az Úr előtt.
6. Kamatot csak idegentől szedj!
7. Az Úrnak tett fogadalmadat tartsd meg!
8. Más szőlőjéből jóllakásig csipegethetsz, de kosárral nem vihetsz el belőle. Más gabonájából szedhetsz kalászt, de „sarlót nem lendíthetsz embertársad szántóföldjén”. Közöm. Nagyjából érthetők ma is az egykor kialakított törvények, némelyikük azonban nehezen magyarázható.
Kirajzolódik közben a törzsi társadalom képe. A legfontosabb az Úr, köré szerveződnek a kiválasztott törzsek, s e körön kívül az eltűrt és az utálatos idegenek. Az Úrnak kijár a feltétlen tisztelet, parancsainak megtartása. A szeretet és törődés a centrumtól kifelé haladva csökken. Ezen változtat Krisztus eljövetele: Mindenkit magához kíván vonzani az Úr.      

Találtam egy blogbejegyzést, amely saját életérzésünk leképezése. Eddig patert emlegettük, aki kétszer örült nekünk. Amikor megérkeztünk hozzá ötvenen vagy többen, és amikor eltávoztunk Nagybörzsönyből az egyhetes „megszállását” követően.
Évek óta él bennünk annak a vágya, hogy legyen időnk elcsendesedni egy-egy nagyobb családi találkozó után. Nos, ezt fogalmazta meg helyettem a tokaji írótábor vezetője. Igaz, hogy mi csak tizenöten vettünk részt a nyaraláson, de nyolc napig tartott. Az írótábor 200 résztvevője viszont csak 3 napig tanácskozott s több szervezőt tudott munkába állítani. A balatoni strandolások rendben lezajlottak. Visszatérő gond, hogy a sok unokát nehéz szem előtt tartani. El-eltűnnek a sokadalomban, s az embernek ilyenkor mindenféle rossz szájízű történet jut eszébe. Aztán kinek-kinek a kedvébe járni egyáltalán nem könnyű. Már a családok elhelyezése nagy odafigyelést igényel, és természetesen nem tud ideálisan, csak reálisan megvalósulni. Ugyanez a helyzet az ennivalókkal. Ennek az, annak amaz, amannak alig valami van ínyére. Na, erre varrjon valaki gombot. Tehát egy üresjáratban töltött nap relaxáló hatású lehet. Csakhogy alkalmasint a legtöbb család is így gondolhatja. Idén muszáj volt határozottan leszögezni: Gyerekek, eddig tartott a nyaralás, holnap cuccolás. Nincs főzés, lehet strandolás a lepakolás után, lehet sült hal, lángos, akármi, de a nap a takarításé, utána pedig „irány Surány”. Így is lett. Egyikünk a fürdőszobák rendbetételével foglalkozott, másikunk porszívózott, harmadikunk felmosott. A többiek lehordták a cuccokat, és rendet raktak. Majd elstartolt ki-ki hazafelé.
Amiről beszéltem, ide kerül a poszt végére, noha jellegénél fogva amolyan mottóféle.  
„Idén először nem mentem haza a többiekkel zárás után. Egyrészt kimerültebb voltam, mint máskor, másrészt szerettem volna látni az írótlan várost is alkonyfényben, és kényelmesen megvacsorázni Sáray Lacival, akivel vállvetve küzdöttük végig a három napot, na meg a három évet. Jó volt bolyongani az utcák szürkületében, nem kérni s nem ígérni semmit, csak lenni, csordogálni a lét partjai közt, akár a Bodrog.
Másnap korán keltem útra, a levegőt harapni lehetett, kelt fel a Nap, a hegyek s a rétek zöldje szinte lüktetett, a lehúzott autóablakon belobogó szél átjárta minden porcikám. Minden olyan eleven és tiszta volt. Akárcsak húsz évvel ezelőtt, amikor először vetett ide a sorsom.
Szentmártoni János, a Tokaji Írótábor Kuratóriumának és a Magyar Írószövetség elnöke”
Összefoglaló az MTörv 22-höz. Folytatódnak a furcsa törvények.
– A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát, mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Isten szemében. 
– A talált jószágot, tárgyat gondosan meg kell őrizni, és érdeklődni a tulajdonos kiléte felől.
– A (lapos) háztetőkre kerítést kell építeni, hogy le ne essen róla valaki.
– Egy ruha ne legyen gyapjúból és lenből vegyest készítve.
– Férj hamis vádja felesége ellen (nem volt szűz, amikor elvette) 100 sékellel büntetendő, továbbá sose válhat el többé feleségétől.
– A szűz városban kiáltson, ha megtámadják, különben a támadóval együtt halállal fizet parázna magatartásáért.
– A szántóföldön letepert lányon elkövetett erőszakért 50 sékel a büntetés, továbbá feleségül kell vennie a támadónak, s többé el sem bocsáthatja az asszonyt.   
Közöm. Van közöttük, amit értek, van, amit nem. A nemiség és a vele való visszaélés egyidős az emberiséggel. A férfi általában hormonháztartásából fakadóan agresszívabb a nőnél. Ez persze nem jogosítja fel semmire, sőt a jog igyekszik is jobb belátására téríteni azt, akit elszabadult ösztönei vezérelnek. Jézus megjegyzi, hogy Mózes csak a férfiak keményszívűsége miatt engedte meg a válólevél adását, s hozzáteszi: „Kezdetben ez nem így volt”.   

Majd látjuk, hogy a korábbi időkben a közösségi normákhoz kellett mindenkinek alkalmazkodnia. A közösségi normák megelőzték az egyén jogait. Ma ez nem így van. S hogy jól van-e, csak az Isten tudja. Éva meséli, hogy amikor óvodában kisegített Franciaországban, minden gyerek fújta, hogy a felnőttnek mihez van joga, pontosabban, hogy mihez nincs. „Ehhez nincs joga! – hangzott a csiripelő, ám fenyegetést tartalmazó szöveg. Sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek nem tanítják meg, hogy jogok és kötelességek összefüggenek. Amikor egy kisember el kezdett nekem dirigálni, megpróbáltam értésére adni, hogy szívesen engedelmeskedem neki: cserében tartson el ő engem. Nem tudom, vajon megértette-e? Azt is kétlem, hogy minden döntésbe be kell vonni a kisgyerekeket? Hogyan döntenének élettapasztalatok híján? A kis individualisták roppant bizonytalanságok között növekednek (nevelkednek), mert állandó döntéshelyzet környezi őket, s nem képesek ennek megfelelni. Nem véletlenül kérte bölcs „Salamonka”, hogy adjon neki az Úr bölcsességet, mert koránál fogva nem látja át az ország irányításának a gondjait.
Van annak vagy ötven éve, hogy először hallottam: „Jó igazgató lesz belőle, dirigálni már tud.”
Van annak vagy hatvan éve, hogy nagyapám ellentmondást nem tűrő hangon értésükre adta, hogy ebédkor először az idősebb testvér vesz a tálból, és punktum.
Van annak vagy 160 éve, hogy Arany odaveti: „Úgy, anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, ... majd derék fajankó válik úgy belőle”. Belső hallásom apám hangján adja vissza: ő emlegette, ha nem tetszett neki valamiféle engedékenység. Persze Arany a hatalmaskodó Toldi György szájába adja ezeket a túlzó szavakat, de azért az se járja, hogy egy gyerek igazítsa el szüleit, hogy mikor mit tegyenek. Ha így lenne, a gyerek fordítva ülne a lovon.     
Individualizmusunk szabadosságáról szólnak felnőttek gyermeteg döntései is. Tegnap olvasom, hogy nem véletlenül alakulnak ki a szelektív hulladékgyűjtők körül a szemétkupacok. Az ember nem is gondolná, hogy hány és hány ember nem hajlandó a szemétszállítás költségeit megfizetni. Ehelyett szorgalmasan a szelektív tárolót és környékét árasztja el háztartási szemetével. Micsoda ló ellenzős magatartás ez? Nem érdekel, csak a saját hasznom, egyúttal köpök a közösségre, a tisztaságra, a fertőzést okozó szeméthegyre.
Át se merem gondolni, hogyan állunk a honvédelemmel?
Hányan gondolják vajon fontosnak a nemzet megvédelmezését egy esetleges külföldi agresszió esetén?
Majd a zsoldosok?
Majd a NATO?
Majd oda megyünk lakni, ahol tejet kapni?    
Összefoglaló az MTörv 21-hez. A mai ember számára furcsa szokások.
– Ha egy meggyilkoltra bukkannak, a legközelebbi városban kell eltemetni a szükséges szertartások elvégzése után.
– Ha a foglyok között szép nőre lelsz, egy hónapig gyászolhatja apját, anyját, övéit. Utána feleségül veheted – szól a törvény.
– A többnejűség miatt előfordul, hogy a második feleségét szereti jobban valaki, és a tőle született fiúnak adná az elsőszülöttséggel járó kétszeres részt. A törvény ezt nem engedi meg.        
– A megátalkodott rossz fiú (ivós, tékozló) a bírák elé kerül, s könnyen megkövezés lehet a sorsa.
– Az akasztott embert az este beállta előtt el kell temetni. Közöm. Meglepő a mai individualista ember számára, hogy valaha mennyivel kevesebbet számított egy-egy ember akarata, értéke. Könnyedén osztották (másnak) a halált, az esetleg nem kívánt asszonysorsot stb.   

Még nem látszik, hogy a francia Espace R. megmentésére tett lépések szaldója milyen, most inkább a részeredményekről számolok be. Van néhány magyar cég, amelyik használt és kallódó autók eu-beli szállításával foglakozik. Ezek egyikével sikerült értelmes összegért megállapodni, hogy idehozza a motorjában sérült kocsit. Megtalálták a német kisvárosban vesztegelő autót, külsérelmi nyomok  nem voltak láthatók rajta. Csak az akkuja merült le. Így viszont a kézifék állt ellen a platóra vonszolásnak. A szomszéd szervizbe hiába mentek segítségért. Lejárt a munkaidő. Sajnos csak másnap reggel 8 h-ra tudták volna fogadni a kocsit. Maradt a mobilhívás, az internet. Kedves ismerősünk hiába próbált meg ékes németséggel szót érteni a szerviz dolgozóival. „Szabál az szabály.” – szól a kockafejű (fafejű?) szlogen, és slussz. Az internetről viszont sikerült informálódni, hogy melyik kart kell felhúzni ahhoz, hogy oldjon a kézifék. Ettől kezdve csak idő kérdése volt, hogy megérkezzék Mo-ra a kocsi motorcserére. Még nem tudom, hogy a közeli autóbontó motorja megfelelt-e, azaz csereszabatos-e az eredetivel. Mindenesetre R és K eltökélt szándéka, hogy a helyrerángatott Espace-szal utaznak Fr-o.-ba, hiszen már megvan a célállomástól Párizsig a TGV-jegyük, s a repülőjegyük is vissza Bp-re. Most ennyi látszik. Én pedig zárom posztomat, mert képeket is akarok feltenni az albumokba, s kibővített családunkkal is törődnöm kell. Ha jól számolom, éppen 8+2 fő tartózkodik nálunk. A +2 fő én vagyok és Tücsi.
Összefoglaló az MTörv 20-hoz. A zsidók háborúi. 1. Az írnok kiszólította a harcosok közül a házuk építésén fáradozókat, a házasulandókat, a szőlőtelepítőket és azokat, akik gyávának tartották magukat. A többiek élére álltak a vezérek, s hadba vonultak. A kiszemelt településeknek békét ajánlottak, amely nagyjából adófizetésre kötelezte őket. Ha ellenálltak, „betöltötték rajtuk az átkot”, amely minden esetben a férfilakosság kiirtását, a nők, gyerekek az ostromlottak javai élvezetük tárgyát képezte, hogy szörnyen fejezzem ki magamat. Kiirtásra számíthattak a hettiták, a periziták, a hivviták, a kananeusok, az amoriták s a jebuzeusok. Közöm. A mai háborúkat vagy megelőzi hadüzenet, vagy csupán a rá utaló magatartásból hámozható ki, hogy a katonai lépések kimerítik a háború fogalmát. A háborúk vagy totálisak, szerencsésebb esetben csak a reguláris hadak esnek egymásnak. A háborúk vagy embertelenek a végtelenségig, vagy betartják a genfi egyezményt. A háborúk olyanok, mint a viták. Többnyire a legjobb, ha elmaradnak.