Mickey webnaplója

Nem tudom.
Nekünk talán akkor,
ha majd berendezkedtek Zs.-ék móvári új lakásukba,
ha majd É.-ék épségben ideérkeznek,
ha majd épségben hazaérkeznek Fr.o.-ba,
ha majd jófajta beszélgetések esnek a klántalálkozón,
ha majd megszül E.,
ha majd jól érzi magát mindenki K. és R. esküvőjén és az azt követő laza lagzin,
ha majd mindezek lebonyolódnak, s rendezhetjük sorainkat, renoválhatjuk magunkat a szükséges mértékben,
„akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell” (Petőfi)    
Tegnap kinéztem a francia-balkonon, és azt láttam, hogy a kövirózsák generációváltása kapcsán „felsejlik a jövő”. A róla készült kép nem tökéletes, de a jelenség igen. Adva a megnyúlt kövirózsatő. Már száradnak az idős levelek, hogy átadják mindazt, ami életnedv átadható a messze nyúló rózsakezdeményeknek. Amazok élettelik, édes szirupot termelnek, csak úgy özönlenek rájuk a poszméhek, a nektárgyűjtő fajok. A hosszú köldökzsinór el fog száradni, az új nemzedék a kövirózsa melletti területen keresi a birtokba vehető szabad földterületet. Ha megtalálta, jó eséllyel indul a jövőbe, amely ki tudja, mit hoz.
Sokáig virrasztottam.
A tévé elé ragasztott a vébé harmadik utolsó mérkőzése. Óvatos erőlködések után Argentína nyerte meg 11-es rúgásokkal. Nem vagyunk érdekeltek labdarúgás ügyében, valamiért mégis az argentinok győzelmét reméltem Ferenc pápa helyett is, aki megígérte, hogy nem nyilatkozik egyetlen nemzet válogatottja mellett se. Már nagyon érlelődik a német arany s az argentin ezüst. Csaknem megmosolyogni való, hogy utóbbi ország neve Ezüstország (argentum).
Lábjegyzet a Szám 18-hoz. A papok feladatait és javadalmazását fogja össze.  Áron a főpap, Lévi és fiai szolgálnak a szentélyben. Vigyázniuk kell, hova léphetnek be, mit tehetnek. Az áldozati állatokból, lisztlángból, olajból mikor és mennyit ehetnek ők, és melyekből hozzátartozóik. Az életükkel játszanak, ha elvétik dolgukat. Lévi és a leviták papként nem kapnak földterületet, de kapnak tizedet, és élelmiszereket természetben, így hozzávetőleg ugyanakkora az gazdagságuk, mint a többi törzsbelieknek. Közöm. A vallási közösségeknek, az egyháznak is vannak szükségletei. Pál azt írja, hogy méltó a munkás az ő bérére, és a közösség dolga gondoskodni vallási elöljáróiról. Ő magára ezt mégse vonatkoztatja: sátorkészítésből tartja fenn magát, mintegy igazolva a kegyelmi eszközökkel való élés alapelvét: Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Alighanem igazolható az a tétel az élet egészére (Gondviselés), amit Pál egészségi állapotára vonatkoztatott: „Elég neked az én kegyelmem.” Hiszem, hogy csak Istenre kell(ene) összpontosítanunk teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. A többit megkapjuk/nánk hozzá, mint Illés a sajtot.  

Érdekes témát vet fel Ági, nevezetesen a kommentelés mikéntjét. Azt írja, hogy megérne a téma egy „mélyszántást”. Rosszallólag említi, hogy okostojások hibák után kutatnak, s féligazságok mentén bele-belekötnek a neten megjelenő anyagokba. Az ilyen – teszem hozzá – egy külön embertípus, mely kétségtelenül jelen van a kibertérben, a virtuális mezőben. Csakugyan sok kellemetlenséget képesek okozni, ha valóban „kekeckednek”, s az élő fába is belekötnek. Szerintem úgy viselkednek, mint a demokrácia szélsőséges képviselői. Korábbi (kb. 25-30 éves) elemzések szerint egy társadalom akkor képes őrültjei elviselésére, ha létszámuk a lakosság mintegy 10%-át nem haladja meg. Ha számuk ezt a mértéket meghaladja, könnyen anarchiát gerjeszthet a hőzöngők sokasága. A mélyszántásba én se kívánok belemenni. De ha az interneten megjelenő anyagokat szemlélem, el kell ismernem, hogy ennél demokratikusabb intézmény alig van. Mindenki közzéteheti saját gondolatait, érzelmeinek kifejezésével együtt. Persze nincs az az ember, akinek minden tetszene. Mert nem vagyunk egyformák (hála Istennek!), mert igen sok perverz, tehetségtelen, igénytelen, felületes megfogalmazású sok-sok csúsztatással is megspékelt anyag kerül a netre. De hát nem muszáj leragadni ezeknél. Mindenki eldöntheti magában, hogy „továbblapoz”, s válasz nélkül hagyja-e az adott információt, vagy hozzászól. Ilyen a blogok esetében a komment, ilyen a FB-on a tetszik, hozzászólok, megosztom lehetősége. Csakugyan sok nyomdafestéket nem tűrő, közönséges beszólás található az anyagok között. Minden esetben adott azonban a saját véleményem kifejtésének a lehetősége is. Magam nemegyszer visszaszólok – mindenkor udvarias hangnemben. Ha továbbra is értetlenséggel találkozom, latolgatom vagy két másodpercig, hogy reagáljak-e újra a kekecségekre, vagy sem. Ha nem reagálok, az is állásfoglalás: a hozzászólás tagadása. Saját anyagaimat illetően – meglepő módon – épp az ellenkezőjét szoktam tapasztalni. Az írások vélemény nélkül hagyását. Vagy nagyon zártak, vagy kerülöm bennük a „magaslabdák feldobását”, talán pedig nincsenek bennük nyitva hagyott kérdések, melyek válaszra ingerelnék az olvasót. Magam inkább az elidegenedés(?) passzivitását tapasztalom. Nemegyszer megfordult a fejemben, hogy más elfoglaltság után nézek, mert mintha alig érdekelne valakit mindaz, amit összehozok napi rendszerességgel. Magam meg ismerem véleményemet, ezért nem kell billentyűt ragadnom.
Még gondolkozom a folytatáson – igen vagy nem.
Itt van pl. a napi egy-egy bibliai fejezet összefoglalása. Ha azt végig szeretném vinni, akkor még három évre való munka vár rám. De vajon így lesz-e? Isten tudja. Ma megírtam lábjegyzetemet.
Lábjegyzet a Szám 17-hez. A 250 immár gazda nélküli bronzfüstölőt laposra kalapálták az Úr parancsára, s az oltárt borították be az így kapott lemezzel. „A néptömeg lázad, forrong és lázad” továbbra is. Jahve egy szálig ki akarja irtani őket. Áron és Mózes közbenjárására enyhül, ám nem teljesen. Valamiféle vészt okoz köztük. Mózes most füstölővel jár körbe, s így a vész alábbhagy. Közben 14 700 fő pusztult el. Mivel a népet nem lehet lecsillapítani, az Úr csodát tesz. Parancsára Mózes a 12 törzs mindegyikétől egy-egy névvel ellátott botot vesz át, s a szent sátornál leállíttatja őket. Másnapra Ároné rügyeket hajt, kivirágzik és mandulatermést hoz. Csak hogy vegyék már észre, ki itt az úr, (az Úr), s kit szemelt ki saját szolgálatára. Ettől megijednek. Közöm. Ma jobb volna a helyzet? Egyáltalán nem. Szokták is mondani, „ha itt üdvözülsz előttem, akkor se hiszem”. Az ószövetség Istene hol „puha kötelékkel”, hol kemény kézzel vonzza-vezérli a népet: gondoskodik róluk. Ennek számos mozzanatát leírták „a könyv”-be, a Bibliába. Gyanítom, hogy számos más epizódot pedig nem. A gyakorlatot a Messiás majd folytatja: „ez a hitetlen nemzedék nem kap mást, mint Jónás jelét”. Ám ő is nagyon sok csodát és jót tett kortársaival. János nem véletlenül zárja kis túlzással a Jézus életéről szóló tudósítást azzal, hogy annyi csodát tett, ha mind le akarnák írni, az egész világ sem tudná őket befogadni. Itt egy újkori jelenséget említek meg. A guadalupei indián ruhájába ivódott Szűzanya képét. A NASA kutatói jegyzőkönyvei szerint nem létezik a világon az a színanyag, amely az évszázadok alatt el nem rothadó köntös fölött lebegő részecskékből képpé áll össze.

Árnyékban 33 fok, napon ki tudja, hogy mennyi. Valaha az ilyen igazi strandidő volt, boldogan sütkérező, lubickoló vakációzókkal. Ez most nem egészen van így. Ámbátor kifekhetsz a napra
amennyiben nem fehér a bőröd
amennyiben elég hatásos fényvédőfaktort tartalmazó krémmel kened be bőrödet
amennyiben még nincs délelőtt 11, vagy elmúlt 16 óra
amennyiben nem vagy feltűnően szeplős
amennyiben UV sugárzás ellen hatásos „napszemcsid” van
amennyiben bírod bőröd folyamatos pörkölését az 50-60 fokos sugárzásban
amennyiben nem vagy hajlamos a napszúrásra
amennyiben nem félsz a leégéstől
amennyiben nem félsz a bőrrák kialakulásának a veszélyétől
amennyiben szúnyogok ellen bekented magadat Moszkitóval
amennyiben vittél magaddal szúnyogcsípés esetére Fenistilt
amennyiben nem lyukas a gumimatracod
amennyiben nálad van annak a pumpája
amennyiben ezek nem volnának, viszel pénzt napozóágy kölcsönzésére
amennyiben ráérsz a napon heverészni
amennyiben nem kezdik eltakarni a napot a sűrű viharfelhők.
PS. Ma a relativitások szokott idején megfordulnak a dolgok.
A fehérre sokan feketét mondanak, az igazat hamisnak, a hamisat igaznak tartják,
a diktatúrákat demokráciának. Sokan tettek azért, hogy minden a feje tetejére álljon.
Huxley meglehet, hogy jobban tette volna, ha nem írja meg a Szép új világot,
Orwell, lehet, hogy jobban tette volna, ha nem írja meg az Állatfarmot, sem az 1984-et.
Einstein hatására pedig lehet, hogy a föld, de a fizika egészen biztos sarkából dőlt ki.
Kicsit ide tartozik – mit tegyek, tapasztalom – nekem van csúf jóidő, és vele párhuzamosan szép rosszidő.  
Most éppen váltás közben vagyunk a kánikulát váltja egy viharos erejűnek ígérkező orkán, hűvösödést húzva maga után.  
Lábjegyzet a Szám 16-hoz. Az Úr nem tréfál. Korach Mózes ellen lázad, s kikéri magának, hogy Mózest szentként tiszteljék. Ő igazi demokrata. Azt hirdeti: Mindenki, az egész közösség szent. Kehát fiai is zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Két dolgot bíz Mózesre az Úr:
– Mindenki kerülje Korach háza környékét, és
– a kétszázötven kehita jelenjen meg az Úr sátoránál füstölővel.
A nép úgy is tett: Korach házát messzire elkerülte, a kehiták pedig megjelentek a füstölőkkel.
Ekkor megnyílt a föld és vagyonostul elemésztette Korachot s vele együtt egész háza népét, majd összezárult fölöttük a föld. Mind az alvilágba kerültek.
A kettőszázötven pedig, aki tömjént tett füstölőjébe, az Úrtól alászálló tűz martaléka lett. Mind odavesztek. Közöm. Mózes beszélt az Úrral. Tőle tudta, hogy rendkívüli történések esnek. Ma is vannak ilyenek. Viszont ritka az olyan ember, aki a látszólag véletlenek és annak elegendő okait tekintve világosan látna. Azért vannak ilyenek. Pl. Pietrelcinai Szent Pio, aki bilokált, aki Jézus stigmáit viselte, aki  megmondta Wojtylának, hogy pápa lesz, aki a magyarokról azt prófétálta, hogy sokat szenved ez a nép, de egyszer nagy dolgot művel a világ javára, s hogy számára érthetetlen, miért nem fohászkodunk védangyalainkhoz, hiszen olyan hatalmas erejű védelmezőik vannak ... és aki nászuramat rendes embernek titulálta, s megkérte, hogy ministráljon neki, s akinek egy pici ereklyéjét fiam őrzi.         

Néhány hete fülembe jutott, hogy az én tisztem Kati lány előrekísérése az esküvői ceremóniához.
Ez persze természetes, csak valahogyan nem tudatosult bennem.
Van nekem egy szürke öltönyöm.  Tavaly abban feszítettem.
Valamikor lötyögött rajtam, idén viszont szoros, inkább szűk, mint bő. Joggal az, mert én saját magamhoz képest inkább kövér lettem, mint sovány.
A hátralévő szűk két hétben meg kell kísérelnem visszakarcsúsodni jeles ruhakölteményembe, hogy méltóképpen jelenhessek meg azon az eseményen.
Felajánlhatom böjtös életmódomat a párért,
eminens érdekem, hogy fogyjak,
nyár van, nincs szükségem annyi kalóriára se, mint télen volt.
Ezzel a folyamattal szembemennek
az ünnepek,
ünnepségek,
rokonlátogatások kínálgatásai finom nassokkal.
Kicsit segít évtizedek tapasztalata arra nézve, hogy mit kellene tennem és ennem.
Minimálisan arra kellene figyelnem, hogy csak akkor egyem, amikor éhes vagyok, s akkor is olyat, ami segít versenysúlyom visszanyeréséhez.
Ebben segít egy hosszú öv, amibe vissza kell fogynom. Ez az a mérce, amely erényes életmódra ösztönöz. Már rám jön, de szorít.
A hátralévő időszak alatt azt kell elérnem, hogy ne szorítson.
Szorítsatok nekem!
Lábjegyzet a Szám 15-höz. A Biblia visszatér az áldozatbemutatások rendjére. egyfajta rövid szertartáskönyv, de több is annál. Leírja, hogy valaki szombaton rőzsét gyűjtött. ezzel megszegte a munkavégzés tilalmát. Halálra kövezték. Az Úr Mózesnek előírta, hogy a nép ruháját szegélyezze bojtokkal, amelyre kékes szalagot tegyenek, s ez emlékeztesse őket, hogy az Úr az Istenük, aki kihozta őket Egyiptomból; s arra is, hogy ők pedig az Úr népe, akiket ez az égszín emlékeztessen rá, hogy szentekké kell lenniük. Közöm. Mi nem lakolunk meg a szombaton (vasárnap) végzett munkák miatt. Sőt, tudomásul vesszük, hogy bizonyos tevékenységekre óhatatlanul szükség van legalább a szolidaritás jegyében. Ám újabban a plazák stb. nyitva tartása a profitérdekeltség istenítése leginkább. ez szembemegy Istennek az Úr napja megszentelésére vonatkozó parancsával. Mit tehetek? Látom ezt, de nem élek vele. Kerülöm a nyüzsgést vasárnap. Magam úgy viselkedek, mint aki komolyan veszi, mit is kíván az Isten. Vagy talán megfordítva: komolyan veszem az Úr napját, és ezért úgy is viselkedem.    

Mivel a vébé meccseit részben este 10 és éjfél között közvetítik, nem igazán szoktam a hosszabbításokat megnézni, mert azokra az éjfél utáni félórában kerül sor. Tegnap mégis kivételt tettem. Costa Rica csapata iránt érzett szimpátiám szögezett a monitor elé. Mint írtam, ez a kis ország tudomásom szerint nem tart hadsereget, hanem egészségügyre költi az így felszabadult összegeket. Focicsapatában csak az játszhat, aki teljesen alárendeli magát a küzdelemnek. Hősies küzdelmüket felemelő volt látni. Játékukon látszott, hogy technikailag uralják a játékot, erőnlétük is igen jó. Ellenfelük ezúttal Hollandia volt. 120 percig állták a sarat az európai fenegyerekekkel szemben. A tizenegyesrúgásokban aztán a hollandok kivégezték őket jobb teljesítményükkel. Amit a mérkőzésen tapasztaltam, az részben megrendítő volt, részben emlékezetes élményem maradt: „Deus ex machina”, az ég beavatkozása a földi dolgokba. A hollandok különösen a második félidőben, annak is a vége felé körbebombázták a Costa Rica-i kaput, de nem voltak képesek bevenni. Két kapufát lőttek, a többit a védelem hárította. Csaknem hihetetlen volt, ahogy hatalmas energiájú támadásaik sorra elenyésztek az ellenfél beavatkozása nyomán. És a tizenegyes rúgások. A Costa Rica-iak térden állva fohászkodtak további segítségért. Nem kapták meg. Ennek voltak jósló jelei a mérkőzés során is. Alighanem annak a téves taktikának köszönhetik, mely szerint bármiféle szabálytalanság árán meg kell hiúsítaniuk a hollandok betörését. Hát ez nem megy. Az ima mellé tiszta játéknak kell párosulnia. Persze mondhatni Petőfivel: „sok volt az ellen, győznünk nem lehetett”. Még megjegyzem, a hollandok kispadjának meglepő döntését: a két óra hosszat védő kapust lecserélik, hogy egy pihent kapuőr friss energiáját bedobva próbálja megtörni az ellenfél erejét. Úgy is lett. Azt is lehet mondani a hollandok erőfeszítései láttán, hogy igazságtalan lett volna, ha a közép-amerikai csapat jut tovább. Most már a kocka el van vetve. S újra tanúi lehetünk annak, hogy így vagy úgy, a vébének csak egy aranyérmese lehet. A többi összes jó csapatnak nem. Láthatjuk majd a döntő győztese üdvözült mosolyát, örömét, az ezüstérmesek depresszióját, a bronzcsapat még nagyobb boldogságát, hogy csak sikerült a dobogóra állniuk, s a kieső negyedikek bánatát. Ez itt a mi világunkban mindig így van. „Az győz, aki előbb...” a séma végigvonul a birodalmak tündöklésén és bukásán éppúgy, mint a vállalatóriások sorsán. Aki idén benne van a világ száz legnagyobb vállalkozásában, általában rövid időn belül kikerül onnan, mert jönnek a még erősebbek, és kitaszítják őket az általuk elfoglalt pompás pozíciókból.
Lábjegyzet a Szám 14-hez. A kémek visszatértek ócsárolva Kánaánt. A nép új vezetőket akar választani magának, hogy visszatérjenek Egyiptomba. Az Úr válaszul megígéri, hogy egyetlen 20 éven felüli lázongó sem láthatja meg Kánaánt, s viselkedésük miatt minden ott töltött napért egy-egy évet kell pásztorkodással tölteniük a pusztában. A kémek közül csak Kaleb és Józsué térhet be új hazájukba, a többi kém azonnal elpusztíttatott. A nép azonban nem nyugszik. A közeli hegyre kívánnak menekülni. Mózes hiába inti őket: Nincs közöttetek az Úr! Egy részük felmegy mégis, de megtámadják őket az amalekiták és a kánaániak, és szétszórják őket. Közöm. Nem új a dolog. Később így volt Jónás is, akit az Úr Ninivébe küld. Ő homlokegyenest más irányba hajózik el. „Rühellé a prófétaságot” (Babits). Tudjuk, kidobják a hajóból, s három napot tölt „a hal gyomrában”. Kit mire rendel az Úr, annak kell megfelelnie, különben nem fogja jól érezni magát a bőrében, és akkor még finoman fogalmaztam. Persze, aki nem ismeri fel, hogy Istentől jött az ösztönzés, vagy hogy mire kapott késztetést, az kevésbé felel a történésekért.     

Amikor ellátogatunk Mmóvárra, elég sok kép készül, és viszonylag kevés idő marad posztot írni, a képeket kicsit gatyába rázni, összeszedett gondolatokkal bombázni a kitartó blog-olvasókat. Tegnap és ma is ez történt. Mivel Zsuzsáék egy kétszintes, kis kerttel rendelkező ingatlant vásároltak s nemrég vették birtokukba, látogatásunk két napra nyúlt, hogy együtt örüljünk velük immár kétszeresére nőtt életterük megszemlélése által. Szép ház, jó ház, erős ház, mondatja velem a közhely. Csakugyan az. Éppen alkalmas egy öttagú családnak arra, hogy közös terük is legyen, s ha arra van szükségük, elszeparálódhassanak benne. Nos, mindezeknek csakugyan megfelel a tágas ház. Csendes helyen laknak, s mégis a város közepén. Most már adva a biztonságos lakás, és adva az idő is, hiszen előttük az élet, bőven lesz alkalmuk rá, hogy a nekik legmegfelelőbb körülményeket hozzák létre családi fészkükben.
Zs. figyelmébe ajánlottam azt a himnikus nótát, amely náluk járva sokáig zakatolt bennem:
„Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága árom.
Oltalmamat tőled várom.”
Az élet nem áll meg. Még ott voltunk, majd az útban hazafelé is telefonváltások estek, merthogy Kati egyházi esküvője előtt állunk. Hazafelé jöttünkben pedig Miklósékat értesítettük róla, hogy tüstént megérkezünk. Nem újdonság, hogy Elvi szülés előtt áll. Minden a legnagyobb rendben van, holnap érkezik meg az ágy, amit mostanában vettek.
A fotókat témák szerint rendeztem. De most jöjjön az Ószövetség, mert a köv. fejezet hatalmas minőségi változásokat ígér.  
Lábjegyzet a Szám 13-hoz. Mózes a 12 törzs egy-egy tagját azzal bízza meg, hogy kémleljék ki, miféle ország az Ígéret földje: Kánaán. Közben az Efraim törzséből származó Nun fiát Józsuénak nevezi (az név jelentése, Isten a szabadító).
A kémek elmennek, majd 40 nap múlva hazaérkeznek. Dicsérik a földet, Kaleb azt javasolja Mózesnek, hogy mielőbb rohanják le és foglalják el az országot. Hanem a kémek egy része ellene beszél: „Óriásokat láttunk ... olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék.”
Közöm. „Miért féltek, kicsinyhitűek?!” – veti tanítványai szemére a Mester. Az Ószövetség tele van kételkedőkkel, bizalmatlanokkal, noha az Úr minden szózata teljesedésbe ment. Mégis, mi is, azóta is tele vagyunk szkepszissel, kishitűséggel. Muszáj ideidézni a tiszta értelmű és gondolkozású Loyolai Szt. Ignác Fundamentumának egy részét. Bár sikerülne teljesen azonosulnom vele. Ezt írja: „Szükséges, hogy közömbösekké (indifferencia) tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban.” (Lelkigyakorlatok 23. p.)
Ez az Isten iránti bizalom a miatyánkban így szól: „Legyen meg a te akaratod”.  

Ma nem igazán érek rá, hogy új bejegyzéssel rukkoljak elő. De a figyelmes olvasó tapasztalhatta, hogy tegnap két poszt született kicsit előre látva a mai fejleményeket. Ám a Fotózás Murphy-törvényeihez nem készült lábjegyzet az Ószövetség soron következő részéhez, ezt most pótolom. Tehát
Lábjegyzet a Szám 12-höz. Adva Mózes kusita feleségével, s adva Áron Mirjammal. Utóbbiak úgy látják, (úgy is van), hogy az Úr kivételezik Mózessel, amennyiben személyesen szól hozzá, nem pedig csak látomásokban, álomképekben, mint az egyéb prófétákhoz. Ezt szemére hányják Mózesnek, aki alázattal hallgatja. Az Úr azonban zokon veszi. Odaparancsolja a megnyilatkozás sátrához hármukat, s rövid szózat után leprássá teszi Mirjamot. Áron Mózeshez fordul, Mózes pedig az Úrhoz, aki hajlik a bocsánatra. Hét napig azonban a táboron kívül kell Mirjamnak tisztulni. Ezt követően tiszta lesz. A tábor pedig felkerekedik és útnak indul Hacerotból Paran pusztája felé. Közöm. Amint az ember a saját gyermekéhez, az Úr is olyan az emberhez. Igazságos, de irgalmas is, érzelmei vannak és hosszan tűrő. Minden embernek azonos a méltósága, de életének az Úr terveit kell megvalósítania, ezért mindenki saját entitásának megfelelő kegyelmeket, karizmákat, tehetségeket, képességeket, hajlamokat stb. kap. Ezeket felismerve kell kamatoztatnia őket. Nincs értelme, s kifejezetten a gyengeség jele (bűn) azon ácsingózni, hogy bezzeg XY miféle jó tulajdonságok, képességek birtokában van. A magyar közmondás jól lefedi az előzőeket: Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Illetve: Mindenki a maga háza előtt söpörjön. „Bizony, így vagyon.” – tenné hozzá Károli Gáspár.  

Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam c. kötetét évtizedekkel ezelőtt olvastam. Sok mindenre már nem emlékszem a könyvből, de egy epizódjára élesen. Egy nagy jávorszarvas-csordát sikerült az író-vadász-fotósnak becserkésznie. Sokat fáradozott, hogy az állatok felől fújjon a szél, meg ne neszeljék az ő jelenlétét. Sikerült kellő közelségbe lopóznia. Megejtette őt a hatalmas agancsosok látványa. Készített sok-sok felvételt, s boldogan várta, hogy elkészüljenek a felvételek. Ám egyetlen képet se sikerült készítenie, mivel a kamera lencséje védőkupakját elfelejtette levenni a masináról. Szarkasztikusan jegyzi meg, hogy aki vadász, az ne fotózzon, aki fotós az ne vadásszon közben – még elméletileg se –, mert a kettő nem megy. Vagy lőjön, vagy fényképezzen.
Lehet, hogy Murphynél már szerepelnek, lehet, hogy nem, következzen itt néhány fotós Murphy-törvény.
Széchenyi Zsigmond (fenti) alternatívája: Ha vadász vagy, ne fotózzál, s fordítva.
Mickey axiómája: Ha nem viszed magaddal a fényképezőgépedet, igen jelentős témákkal találkozol.
Folyománya: Ha felismerve mulasztásodat, legközelebb kamerával érkezel, oda a varázs, elégtelenek lesznek a fényviszonyok.
Mickey axiómájának a megfordítása: Ha nálad van a kamera, nem egy esetben kép nélkül térsz haza.
M. visszatérő tapasztalata: Ha viszed a kamerát, és értékes témára akadsz, kijelez a gép: lemerült az aksi.
Az előző kiegészítése: Ha akkut cserélsz, mire elkészülsz, a téma továbbhalad.
Az éberség törvénye: Mielőtt meglátod a témát, pontosan állítsd be a gépet, különben veszett fejsze nyelével. Mire „rálőnél” a témára, kimegy a képből.
Ha nem megy ki a látómeződből, akkor lehetetlen mértékben eltávolodik.
A komplexitásra törekvés törvénye.  Mindent akarj, úgyse sikerül. Pl. fejed felett húz el egy méterre két hattyú. Mire észbe kapsz, távol járnak. Jobb, ha videó üzemmódban próbálkozol. Legalább a távolodók szárnysuhogását megőrzi a gép.
A koldus-effektus. Elmész a koldus mellett anélkül, hogy pénzt adnál neki. Általában soha nem tér vissza az alkalom. Elmész egy fotótéma mellett, s nem kapod lencsevégre. Ugyanúgy nem tér vissza az életben megörökítésének még az esélye se.
A „Vigyem, vagy ne vigyem a kamerát” dilemmája. Ha viszed magaddal a fényképezőgépedet, megbánod. Ha otthon hagyod, szintén megbánod.
Mára elég talán ennyi.   

Találkozások
1. Reggel kivittem feleséget a megállóba.
2. Reggel a misén néhány emberrel szemkontaktust váltottam. Mivel elöl szoktam ülni, számuk nem lehetett több öt főnél a kb. húsz jelenlévő közül.
3. Vettem annak a testét, „aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát”.
4. Kettőnek köszöntem távozáskor.
5. QQ poharából ittam, mindig emlékeztet rá.
6. Csia ajándék hibiszkuszteáját ittam.
7. V. Miki rádióját valaki átállította, bekapcsolt az ébresztője kb. délben.
8. Csaknem kihagytam: Reggel telefonált Miklós fiú, szerelik náluk a légkondit.   
9. Felhívott Éva, akivel egy órát beszélgettem telefonon. A beszélgetés sok rokonunkat érintette. Meg se tudom őket maradéktalanul számolni.
10. Felhívott Elvi, hogy mehetek uncsikáért a bölcsődébe. 
11. Az internet híreivel bebarangoltam a föld egy részét, s a pápától N. Sarkozyig; sok felebarátomról szó esett.
12. Virtuális találkozásfélének tekintem a lájkokat, hozzászólásokat, véleményeket, feltett arcmás fotókat a facebookra.
13. A szokott posztokat olvasva, kicsit „náluk időztem”, akik írtak vagy nem írtak új anyagot.
14. A bölcsődében összefutottam Elvivel is. A picikével a nyakamban sétáltunk hozzánk.
15. Tücsivel kiegészült a csapat.
Kb. ez az a sokaság, akivel összehozott sorsom, s kicsit mindnyájatokkal, akik elolvassátok posztomat: Lectori salutem!  
Még megjegyzem, hogy fogyni szeretnék, ezért főztem hat kemény tojást. Hazaindulásuk előtt Levit megkínáltam egy szelettel. Élvezettel majszolta el, majd kiment a tányérhoz, hogy részesedhessen még a jókból. Nagyot harapott az egyik tojásba. Mennünk kellett. Újra kiment a konyhába, s nem az elkezdett tojást fogta fülön, hanem egy újat, mert „nagy” tojást kívánt magával vinni. Megtoldottam még eggyel. Megelégedetten szorongatta kezében a műanyag zacskót, melybe a saláta mellé tett kincseket boldogan vitte haza „a papához”.        
Lábjegyzet a Szám 11-hez. „A néptömeg lázad, forrong és lázad”: visszakívánkozik az „egyiptomi húsosfazekakhoz” (Ez a fordulat itt szerepel először az Ószövetségben. Az elégedetlenség kifejezésére mindmáig idézik). Unják a mannát. Mózes is duzzog. Szeretne inkább meghalni, mint nyakas népével kínlódni a pusztában. Az Úrral egyezkedik, aki kéri, hogy válasszon ki hetven vezetésre alkalmas férfit, s ossza meg velük hatalmát. Így is tesz. Az Úr prófétai hatalomban részesíti a kiválasztottakat, akik osztoznak Mózessel az irányításban. Az Úr kívánságát tolmácsolja Mózes a népnek: „Szentelődjetek meg reggelre, és akkor majd kaptok húst enni.” Az Isten szelet támasztott, s fürjcsapatot kényszerített arra, hogy a tábor körüli területet lepjék el. Egy hónapig tartott a fürjek érkezése, eladdig, hogy a nép már a szaguktól is megundorodott. Közöm.  Az Isten ma is meghallgatja imáinkat. Ha rájövünk, ha nem, a legjobbat adja nekünk, ami üdvösségünkre szolgál. A kérdés, hogy felismerjük-e gondviselő szeretetét, s ha igen, hálásak vagyunk-e neki, vagy újabb kérésekkel ostromoljuk őt köszönet helyett. Életemben ilyen meghallgatás számos esetben előfordult. Leginkább abban a mozzanatban ismertem fel „az Isten ujját”, amelynek során eszköztelenné tett, hogy alapvető fordulatot vegyen életpályám. A kereskedelemből kiemelt, munkanélkülivé váltam, s hihetetlen változás következett be. Egy éven belül a publicista pályán találtam magamat. Ez lett a megélhetésem, amire eleve rendeltettem, s amivel évtizedekig nem élhettem egyéb irányú prózai foglalatosságaim miatt.

Jól indult a tegnap. Csupa derű. Kellemes szél enyhítette a nyár melegét. Szokásomhoz híven felfaltam a maradékokat. A vasárnapi húslevest, és a rizses lazacot. A húsleves lett napi folyadékmennyiségem meghatározó része is, hiszen jó másfél liternyi maradt, s úgy éreztem, nem lehet tovább letenni. Délután kezdődtek a jajok, a bajok. Az első meglepetést az okozta, hogy kihíztam öltönyzakómat. Még a nadrág csak-csak, de a zakó. Pedig abban mindig elfértem. Kövéren is. Most elhatároztam, hogy a rendelkezésemre álló 17 nap alatt visszatornászom kilóimat a versenysúlyomra. Jelenésem lesz esküvőn. A feleség meglepett egy jó méretű fehér inggel és egy szűk nadrággal (Félig üres/félig teli pohár). A 10 órától várt futárszolgálat 12-kor ért ide. Nem szeretek ügyeletes lenni. Hozott egy nyári játékokat tartalmazó zsákbamacskát. Az unokáknak szól. Ki se bontottam, csak mikor elkezdte a visszajáró aprót perkálni, akkor szóltam rá, hogy 500-ból adjon vissza, mert ha nem adok borravalót, kikapok a feleségemtől. Értette a poént. Este telefonok: Zsuzsáék költözésével, Katiék esküvőjével, Micáék légkondi-szerelésével kapcsolatban. A további bajokról csak dióhéjban és konkrétumok nélkül. Gyerekkorom óta tudom Placid et Muzo képregényéből, hogy akinek a jó tündér visszavarázsolta a lábát, annak lábat is kell mosnia. Gyerekkorom óta tudom, hogy a keresztény nem személyválogató. Gyerekkorom óta kudarckerülő vagyok, és nem tehetek róla, nem az enyém a sikerorientáció (amerikai közhely: Megcsináltuk!).
Mi történt este is? A feleség telefonál. Mivel nem volt kihangosítva, ilyeneket hallok egyfolytában: Te szegény ... de kár ... hogy történt ... micsoda pancser, valóságos „Mekkmester” ... nem mondod ... és mit mondtak, jaj ne?
Csupa talány, csupa rossz hír, csupa sajnálkozás. Én rejtvényfejtés közben ezeket hallva elvonultam a hátsó szobába. Egész depivé tett a fél füllel hallott pechsorozat. Semmit se tehetek. Nem tudom, hogy csak egy piszmogó mesterről szólnak a hírek, vagy valamelyik felnőtt, vagy a gyerek kapott rossz vizsgálati eredményt? Hiszen egyik is, másik is előfordulhat.
Az már csak hab a tortán, hogy feleség nem látta távozásomat, majd meglepődött, hogy telefonbeszélgetése befejeztével nem létező énemhez intézett kérdéseire senki se reagál. Nem hallatszott a hátsó szobába. Az már csak hab a habon, hogy az USA-Belgium meccs két órája alatt 0-0 eredmény született. Érdektelen mérkőzés volt. Éjfélig tartott. A hosszabbítás elől visszavonultam. Ma reggelre kiderült, hogy 2-1-re Belgium nyert. Várható volt. A foci-VB érdekes momentuma az Argentína-Svájc összecsapás. Egy vicc járta körbe a Facebookot. A Vatikánban a svájci gárda a tévé előtt ül, ahelyett hogy a pápát védené. Ám mögöttük feltűnik Ferenc pápa, kék-fehér stóla lobog rajta. A stóla színe így Sarlós Boldogasszony vigíliáján stimmel is, csakhogy alighanem az argentin színeket vitte a rajzra a karikaturista.
Lábjegyzet a Szám 10-hez. A harci kürtök elkészítéséről szóló híradás. Jó régi tehát a kürt, mint a közös cselekvésre szólító, átható hangú eszköz. Mózest az Úr felszólította két ezüst kürt elkészítésére. Mást jelzett, ha csak egyiket fújták meg, mást, ha mindkettőt, megint mást, ha a kürt szavát jelszó kísérte, illetve ha csak a hangszert szólaltatták meg. Ez jelezte az összetartást, az egyes csapatok megindulására adott parancsot. Vonult is megadott rendben a 12 törzs, mert felemelkedett az Úr felhője. Amikor háromnapos menetelés után leszállt a felhő, a törzsek a megadott rend szerint tábort vertek. Mózes mind induláskor, mind megálláskor imában szólt az Úrhoz. Közöm. Őket az Isten mozgatta. A nép zúgolódva vagy békésen, de engedelmeskedett annak, aki kihozta őket Egyiptomból. Mi ma egyáltalán meghalljuk, mit üzen az Úr? Morogva vagy békésen, netán örvendezve engedelmeskedünk-e, ha meggyőződünk róla, hogy égi intést kaptunk? Hol tart individualizmusunk?