Mickey webnaplója

– Ember tervez, Isten végez – szól a közmondás. „Ma útnak indul Éva családostul, hogy Magyarországra érkezzenek. Először Móváron látogatják meg Zs.-t új otthonukban, majd kedden érkeznek hozzánk” – írtam tegnap.
Ez idő szerint módosult a terv. Hétfőig Heilbronnban laknak egy szállodában, aztán majd meglátják, mire ítéli őket a helyi Renault-szerviz. Történt pedig, hogy elfolyt a kocsijuk olaja. A többi a biztosító dolga. Másik gond, hogy M. műtétje nyomán valami miatt erős fájdalmai voltak? Vannak? Ez megint csak megkérdőjelezi további terveiket. Délutánra a fájdalmak lanyhultak, megérkezésük vagy hazamenetelük egyelőre egy tizenöt-ismeretlenes egyenlet.
– Várjuk a fejleményeket. Kevesebbet tudunk róla, mint az esti NSZK-Argentína döntő esélyeiről.
– Mindnyájan Isten kezében vagyunk – hallom magamban B Laci visszatérő szóhasználatát.
– Olvasom Vasutánál: „A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni. Osho” Igaza van. Türelmesnek lenni annyi, mint imádságban maradni, s várni.
Várunk.
– Olvasom Balázs Gézánál, hogy valaha egy álla alatt masnira kötött pomponos sapka mentette meg az életét. Ugyanis gyerekkorában belecsúszott a Rákos-patakba. Az elsodorta. Egy postás vette észre, hogy egy pompon elakadt egy bokor ágában, s alatta egy ájult gyerek lóg. Megmenekült. Az életmentő pomponos sapkát nem meri kidobni.
– A facebook két közel-keleti fiatalt mutat, egy tini fiúét és egy tini lányét. Majd egy robbanást látunk, s a lány arca felsőteste megszűnik, véres tetem marad csak. Borzalmas látvány öt másodpercben, és teljesen elfogadhatatlan. A Közel-Keleten, Irakban, Ukrajnában, az USA-ban, itt akárhol. Minap jegyeztem meg egy Fb-bejegyzés kapcsán: Uram, mentsd meg az embereket egymástól! Tartom. A lánynak pedig találkozást az irgalmas Istennel!
***
Még egy őrültség. A tegnap későesti órákban kaptam ezt a törtmagyarságú szöveget e-mailen. „Az Ön e-mail nyertek díjat a kilencszázezer dollár. A Microsoft.requirement szerepel; nevét. Mobile number.Country.” Mivel fiunk is megkapta, az ugyebár elvileg már 400 000 USD. Egy éjszakára nem is kevés. A folytatás prózai. Reggelre a rendszer a spam-ek közé dobta. Pedig érdemes lett volna válaszolni: Kedves Izé Cég! Mivel nincs mobilom, így számát se tudom megadni. Remélem, azért mindezek ellenére igényt tarthatok – teszem azt – a beígért összeg felére.      
***
Írtam:
Mondtam, hogy a puli kint jó!
Szűk neki e kulipintyó.
***
– Tetszik ez a trambulin
– Kártyán nyertem – kanbulin.
S most komolyodom:
Lábjegyzet a Szám 21-hez. Említi, hogy a pusztában továbbra is a kivonulás ténye ellen morgolódó népet tüzes kígyók marják halálra. Mózest az Úr arra utasítja: csináljon rézből egy kígyót, s szerelje egy póznára. Aki ránéz a kígyóra, megmarad. Aki nem, az elpusztul. Ez a rézkígyó is Krisztus keresztjének az előképe. Egyebekben a fejezet sorolja a pusztai vándorlás állomásait, apró-nagyobb hódításait. Atarim, Obot, Zered-patak, Arnon, Váheb, Szufa, Ber, Mattan, Nachaliel, Bamot, Jahac, Hesbron, Jazer, Básán. Nekünk csaknem csupa érdektelen helységnév. Az izraeliekkel van Isten, kardélre hányják az ellenállókat. A nőket, gyerekeket fogságba vetik. Közöm. 1. A Közel-Keleten ma is gyilkos háború folyik. Az emberiség egyik szégyenfoltja a térség. 2. A téma előjön majd János evangélistánál. Nikodémusnak magyarázza a Mester: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,14–16)
Nincs mit hozzátennem.      

Ma temetőlátogatás. Közeledik az Anna-nap. Két Annánk a köztemetőben. Ideális az idő. Teljesen verőfényes időnk van. Megenyhült a szél, hűs szellő biztosítja, hogy csak kb. 18 fokos legyen a meleg napközben. Azért kalapot viszek, mert a nap erős UV-vel támad.
Ma útnak indul Éva családostul, hogy Magyarországra érkezzenek. Először Móváron látogatják meg Zs.-t új otthonukban, majd kedden érkeznek hozzánk. Ennek megfelelően feltöltjük készleteinket, hogy színvonalas ellátásban részeltessük őket bp.-i tartózkodásuk alkalmával.  
Lábjegyzet a Szám 20-hoz. Máig ismétlődik a liturgikus szövegekben a törzsek Meribánál való zúgolódására való hivatkozás. Kétségtelen, a pusztában sokféleképpen trenírozta népét az Úr. Pl. nem volt vizük. Ekkor megparancsolta Mózesnek, hogy a nép előtt botjával csapjon a sziklára. Onnan aztán bőséges forrás fakadt. Az egységbe terelt nép elindul Ézsau utódai, az edomiták földjére. Azok nem engedik át őket. Így megkerülik az országukat a Hór hegye irányában. Mózes és Áron valamiféle kishitűség miatt nem mehetnek be Kánaán földjére. Mózesnek Áront Eleazárral együtt a Hór hegyére kell kísérnie, ott Áron papi ruhájába öltöztetik fiát, majd Áron „elköltözik”, azaz jobb létre szenderül. Közöm. A nép és Jahve között állandóan kapcsolat van Mózesen, Áronon és a papokon keresztül. Párbeszédben állnak Jahvéval. Ma ez nincs így. Sokat vesztett a világ népsége istenes mivoltából. Az állandósuló háborúk erre figyelmeztetnek. Pedig már az ószövetség emberei is tudták, hogy az élet-halál ura másvilági létet szánt az embernek. Ezért fordul elő a szövegben a meghalásra vonatkoztatva: „elköltözött”. Az immanens világból a transzcendensbe. Ma a halál vörös posztó az egész civilizáció szemében. Mindig elmosolyodom, amikor hallom: „ha valami történne velem”. Micsoda eufémia, a haláltól való micsoda ódzkodás, mekkora félelem húzódik meg e szavak mögött. Mi az hogy, ha valami történne velem? Nem egyszerűbb azt mondani: Ha majd meghalok... Attól nem fogok előbb elszenderedni, ha néven nevezem ezt a történést. Itt nem helyénvaló még a feltételes mód használata se: Mi az, hogy történne. Halálbiztosan történni fog. Párhuzamban él bennem Karinthy krokija. Két ember párbeszéde, akik ismerik egymást, valaha tegeződtek is, de régen volt az. Így kerülik a tegeződést, mint macska a forró kását. Egyszer egyikük megdühödik, hátba vágja zavarában társát, s kezdi tegezni. Amaz vissza.  Nos, nekem is kedvem volna hátba vágni azokat, akik a „ha történne velem valami” formulát hangoztatják.       

Kint jártam a könyvmegállónál. Vittem és hoztam.  Amit vittem, nem érdekes, hisz vittem, amit hoztam: H. S. A keresztes lovagok és Németh László A kísérletező ember c. munkája. Németh László csak egy volt és csak egyszer. Remélem, ma is él olyan értelmiségi, aki úgy ír, mint ő, és olyan változatos témákat lebbent fel. Tudni vélem, hogy Tiszatáj főszerkesztőjeként szinte mindent megírt, vagy képes lett volna számról számra minden cikket összehozni.
Lábjegyzet a Szám 19-hez. Olykor a Biblia érdekes megfogalmazásokat alkalmaz. A fejezet címe: A vörös tehén hamva. Lecsaphatnának rá a krimi írók, olyannyira blikkfangos. Ám korántsem ilyen típusú a fejezet tartalma. Arról szól, hogy égő áldozatképpen egy hibátlan vörös tehenet mutasson be Eleazár pap, s a tehén porának a felhasználásával készítsen tisztító vizet. Ez a víz áll rendelkezésre aztán a tisztátalan emberek rituális megtisztítására. A fejezetben írva van, hogy aki tisztátalan és nem hajlandó megtisztulni, az olyat ki kell irtani a nép köréből. Közöm. A katolikus gyakorlatban a bűnös tisztátalan. A különféle gyarlóságoktól az égbekiáltó bűnökig terjed a skála, egészen a megátalkodásig (A Szentlélek káromlásáig). Utóbbival most nem foglalkozom, a többi bánat és a bűnnel való szakítás elhatározásának a kérdése (tökéletes bánat, bűnbánat szentsége, keresztség). Isten irgalmas a bűnöshöz, ha hozzá fordul segítségért. Jézus kortársa így kiáltott fel: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen. A XX. században ezt javasolta Medvigy Mihály piarista minden jó szándékú ateistának: „Isten, ha vagy, segíts, ha tudsz.” Érdemes megpróbálni. Ma egy fb-bejegyzés arról szólt, hogy Stephen Howking meggyőződéssel állítja: a Nagy Bumm előtt nem volt semmi, ezért nem lehetett senki és Senki. A gondolata mellett találtam egy hivatkozást arról, hogy egy osztrák matematikus saját tudományával igazolta, hogy elképzelhetetlen a világegyetem Isten nélkül. Én úgy tudom, kevesen látnak át a transzcendens világba, s Isten-élménye sincs mindenkinek. Ám, ha volna, azzal se ragadná meg a teljességét, mert Isten megragadhatatlan. „Istent még senki se látta.” Majd odaát.       

Nem tudom.
Nekünk talán akkor,
ha majd berendezkedtek Zs.-ék móvári új lakásukba,
ha majd É.-ék épségben ideérkeznek,
ha majd épségben hazaérkeznek Fr.o.-ba,
ha majd jófajta beszélgetések esnek a klántalálkozón,
ha majd megszül E.,
ha majd jól érzi magát mindenki K. és R. esküvőjén és az azt követő laza lagzin,
ha majd mindezek lebonyolódnak, s rendezhetjük sorainkat, renoválhatjuk magunkat a szükséges mértékben,
„akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell” (Petőfi)    
Tegnap kinéztem a francia-balkonon, és azt láttam, hogy a kövirózsák generációváltása kapcsán „felsejlik a jövő”. A róla készült kép nem tökéletes, de a jelenség igen. Adva a megnyúlt kövirózsatő. Már száradnak az idős levelek, hogy átadják mindazt, ami életnedv átadható a messze nyúló rózsakezdeményeknek. Amazok élettelik, édes szirupot termelnek, csak úgy özönlenek rájuk a poszméhek, a nektárgyűjtő fajok. A hosszú köldökzsinór el fog száradni, az új nemzedék a kövirózsa melletti területen keresi a birtokba vehető szabad földterületet. Ha megtalálta, jó eséllyel indul a jövőbe, amely ki tudja, mit hoz.
Sokáig virrasztottam.
A tévé elé ragasztott a vébé harmadik utolsó mérkőzése. Óvatos erőlködések után Argentína nyerte meg 11-es rúgásokkal. Nem vagyunk érdekeltek labdarúgás ügyében, valamiért mégis az argentinok győzelmét reméltem Ferenc pápa helyett is, aki megígérte, hogy nem nyilatkozik egyetlen nemzet válogatottja mellett se. Már nagyon érlelődik a német arany s az argentin ezüst. Csaknem megmosolyogni való, hogy utóbbi ország neve Ezüstország (argentum).
Lábjegyzet a Szám 18-hoz. A papok feladatait és javadalmazását fogja össze.  Áron a főpap, Lévi és fiai szolgálnak a szentélyben. Vigyázniuk kell, hova léphetnek be, mit tehetnek. Az áldozati állatokból, lisztlángból, olajból mikor és mennyit ehetnek ők, és melyekből hozzátartozóik. Az életükkel játszanak, ha elvétik dolgukat. Lévi és a leviták papként nem kapnak földterületet, de kapnak tizedet, és élelmiszereket természetben, így hozzávetőleg ugyanakkora az gazdagságuk, mint a többi törzsbelieknek. Közöm. A vallási közösségeknek, az egyháznak is vannak szükségletei. Pál azt írja, hogy méltó a munkás az ő bérére, és a közösség dolga gondoskodni vallási elöljáróiról. Ő magára ezt mégse vonatkoztatja: sátorkészítésből tartja fenn magát, mintegy igazolva a kegyelmi eszközökkel való élés alapelvét: Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Alighanem igazolható az a tétel az élet egészére (Gondviselés), amit Pál egészségi állapotára vonatkoztatott: „Elég neked az én kegyelmem.” Hiszem, hogy csak Istenre kell(ene) összpontosítanunk teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. A többit megkapjuk/nánk hozzá, mint Illés a sajtot.  

Érdekes témát vet fel Ági, nevezetesen a kommentelés mikéntjét. Azt írja, hogy megérne a téma egy „mélyszántást”. Rosszallólag említi, hogy okostojások hibák után kutatnak, s féligazságok mentén bele-belekötnek a neten megjelenő anyagokba. Az ilyen – teszem hozzá – egy külön embertípus, mely kétségtelenül jelen van a kibertérben, a virtuális mezőben. Csakugyan sok kellemetlenséget képesek okozni, ha valóban „kekeckednek”, s az élő fába is belekötnek. Szerintem úgy viselkednek, mint a demokrácia szélsőséges képviselői. Korábbi (kb. 25-30 éves) elemzések szerint egy társadalom akkor képes őrültjei elviselésére, ha létszámuk a lakosság mintegy 10%-át nem haladja meg. Ha számuk ezt a mértéket meghaladja, könnyen anarchiát gerjeszthet a hőzöngők sokasága. A mélyszántásba én se kívánok belemenni. De ha az interneten megjelenő anyagokat szemlélem, el kell ismernem, hogy ennél demokratikusabb intézmény alig van. Mindenki közzéteheti saját gondolatait, érzelmeinek kifejezésével együtt. Persze nincs az az ember, akinek minden tetszene. Mert nem vagyunk egyformák (hála Istennek!), mert igen sok perverz, tehetségtelen, igénytelen, felületes megfogalmazású sok-sok csúsztatással is megspékelt anyag kerül a netre. De hát nem muszáj leragadni ezeknél. Mindenki eldöntheti magában, hogy „továbblapoz”, s válasz nélkül hagyja-e az adott információt, vagy hozzászól. Ilyen a blogok esetében a komment, ilyen a FB-on a tetszik, hozzászólok, megosztom lehetősége. Csakugyan sok nyomdafestéket nem tűrő, közönséges beszólás található az anyagok között. Minden esetben adott azonban a saját véleményem kifejtésének a lehetősége is. Magam nemegyszer visszaszólok – mindenkor udvarias hangnemben. Ha továbbra is értetlenséggel találkozom, latolgatom vagy két másodpercig, hogy reagáljak-e újra a kekecségekre, vagy sem. Ha nem reagálok, az is állásfoglalás: a hozzászólás tagadása. Saját anyagaimat illetően – meglepő módon – épp az ellenkezőjét szoktam tapasztalni. Az írások vélemény nélkül hagyását. Vagy nagyon zártak, vagy kerülöm bennük a „magaslabdák feldobását”, talán pedig nincsenek bennük nyitva hagyott kérdések, melyek válaszra ingerelnék az olvasót. Magam inkább az elidegenedés(?) passzivitását tapasztalom. Nemegyszer megfordult a fejemben, hogy más elfoglaltság után nézek, mert mintha alig érdekelne valakit mindaz, amit összehozok napi rendszerességgel. Magam meg ismerem véleményemet, ezért nem kell billentyűt ragadnom.
Még gondolkozom a folytatáson – igen vagy nem.
Itt van pl. a napi egy-egy bibliai fejezet összefoglalása. Ha azt végig szeretném vinni, akkor még három évre való munka vár rám. De vajon így lesz-e? Isten tudja. Ma megírtam lábjegyzetemet.
Lábjegyzet a Szám 17-hez. A 250 immár gazda nélküli bronzfüstölőt laposra kalapálták az Úr parancsára, s az oltárt borították be az így kapott lemezzel. „A néptömeg lázad, forrong és lázad” továbbra is. Jahve egy szálig ki akarja irtani őket. Áron és Mózes közbenjárására enyhül, ám nem teljesen. Valamiféle vészt okoz köztük. Mózes most füstölővel jár körbe, s így a vész alábbhagy. Közben 14 700 fő pusztult el. Mivel a népet nem lehet lecsillapítani, az Úr csodát tesz. Parancsára Mózes a 12 törzs mindegyikétől egy-egy névvel ellátott botot vesz át, s a szent sátornál leállíttatja őket. Másnapra Ároné rügyeket hajt, kivirágzik és mandulatermést hoz. Csak hogy vegyék már észre, ki itt az úr, (az Úr), s kit szemelt ki saját szolgálatára. Ettől megijednek. Közöm. Ma jobb volna a helyzet? Egyáltalán nem. Szokták is mondani, „ha itt üdvözülsz előttem, akkor se hiszem”. Az ószövetség Istene hol „puha kötelékkel”, hol kemény kézzel vonzza-vezérli a népet: gondoskodik róluk. Ennek számos mozzanatát leírták „a könyv”-be, a Bibliába. Gyanítom, hogy számos más epizódot pedig nem. A gyakorlatot a Messiás majd folytatja: „ez a hitetlen nemzedék nem kap mást, mint Jónás jelét”. Ám ő is nagyon sok csodát és jót tett kortársaival. János nem véletlenül zárja kis túlzással a Jézus életéről szóló tudósítást azzal, hogy annyi csodát tett, ha mind le akarnák írni, az egész világ sem tudná őket befogadni. Itt egy újkori jelenséget említek meg. A guadalupei indián ruhájába ivódott Szűzanya képét. A NASA kutatói jegyzőkönyvei szerint nem létezik a világon az a színanyag, amely az évszázadok alatt el nem rothadó köntös fölött lebegő részecskékből képpé áll össze.

Árnyékban 33 fok, napon ki tudja, hogy mennyi. Valaha az ilyen igazi strandidő volt, boldogan sütkérező, lubickoló vakációzókkal. Ez most nem egészen van így. Ámbátor kifekhetsz a napra
amennyiben nem fehér a bőröd
amennyiben elég hatásos fényvédőfaktort tartalmazó krémmel kened be bőrödet
amennyiben még nincs délelőtt 11, vagy elmúlt 16 óra
amennyiben nem vagy feltűnően szeplős
amennyiben UV sugárzás ellen hatásos „napszemcsid” van
amennyiben bírod bőröd folyamatos pörkölését az 50-60 fokos sugárzásban
amennyiben nem vagy hajlamos a napszúrásra
amennyiben nem félsz a leégéstől
amennyiben nem félsz a bőrrák kialakulásának a veszélyétől
amennyiben szúnyogok ellen bekented magadat Moszkitóval
amennyiben vittél magaddal szúnyogcsípés esetére Fenistilt
amennyiben nem lyukas a gumimatracod
amennyiben nálad van annak a pumpája
amennyiben ezek nem volnának, viszel pénzt napozóágy kölcsönzésére
amennyiben ráérsz a napon heverészni
amennyiben nem kezdik eltakarni a napot a sűrű viharfelhők.
PS. Ma a relativitások szokott idején megfordulnak a dolgok.
A fehérre sokan feketét mondanak, az igazat hamisnak, a hamisat igaznak tartják,
a diktatúrákat demokráciának. Sokan tettek azért, hogy minden a feje tetejére álljon.
Huxley meglehet, hogy jobban tette volna, ha nem írja meg a Szép új világot,
Orwell, lehet, hogy jobban tette volna, ha nem írja meg az Állatfarmot, sem az 1984-et.
Einstein hatására pedig lehet, hogy a föld, de a fizika egészen biztos sarkából dőlt ki.
Kicsit ide tartozik – mit tegyek, tapasztalom – nekem van csúf jóidő, és vele párhuzamosan szép rosszidő.  
Most éppen váltás közben vagyunk a kánikulát váltja egy viharos erejűnek ígérkező orkán, hűvösödést húzva maga után.  
Lábjegyzet a Szám 16-hoz. Az Úr nem tréfál. Korach Mózes ellen lázad, s kikéri magának, hogy Mózest szentként tiszteljék. Ő igazi demokrata. Azt hirdeti: Mindenki, az egész közösség szent. Kehát fiai is zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Két dolgot bíz Mózesre az Úr:
– Mindenki kerülje Korach háza környékét, és
– a kétszázötven kehita jelenjen meg az Úr sátoránál füstölővel.
A nép úgy is tett: Korach házát messzire elkerülte, a kehiták pedig megjelentek a füstölőkkel.
Ekkor megnyílt a föld és vagyonostul elemésztette Korachot s vele együtt egész háza népét, majd összezárult fölöttük a föld. Mind az alvilágba kerültek.
A kettőszázötven pedig, aki tömjént tett füstölőjébe, az Úrtól alászálló tűz martaléka lett. Mind odavesztek. Közöm. Mózes beszélt az Úrral. Tőle tudta, hogy rendkívüli történések esnek. Ma is vannak ilyenek. Viszont ritka az olyan ember, aki a látszólag véletlenek és annak elegendő okait tekintve világosan látna. Azért vannak ilyenek. Pl. Pietrelcinai Szent Pio, aki bilokált, aki Jézus stigmáit viselte, aki  megmondta Wojtylának, hogy pápa lesz, aki a magyarokról azt prófétálta, hogy sokat szenved ez a nép, de egyszer nagy dolgot művel a világ javára, s hogy számára érthetetlen, miért nem fohászkodunk védangyalainkhoz, hiszen olyan hatalmas erejű védelmezőik vannak ... és aki nászuramat rendes embernek titulálta, s megkérte, hogy ministráljon neki, s akinek egy pici ereklyéjét fiam őrzi.         

Néhány hete fülembe jutott, hogy az én tisztem Kati lány előrekísérése az esküvői ceremóniához.
Ez persze természetes, csak valahogyan nem tudatosult bennem.
Van nekem egy szürke öltönyöm.  Tavaly abban feszítettem.
Valamikor lötyögött rajtam, idén viszont szoros, inkább szűk, mint bő. Joggal az, mert én saját magamhoz képest inkább kövér lettem, mint sovány.
A hátralévő szűk két hétben meg kell kísérelnem visszakarcsúsodni jeles ruhakölteményembe, hogy méltóképpen jelenhessek meg azon az eseményen.
Felajánlhatom böjtös életmódomat a párért,
eminens érdekem, hogy fogyjak,
nyár van, nincs szükségem annyi kalóriára se, mint télen volt.
Ezzel a folyamattal szembemennek
az ünnepek,
ünnepségek,
rokonlátogatások kínálgatásai finom nassokkal.
Kicsit segít évtizedek tapasztalata arra nézve, hogy mit kellene tennem és ennem.
Minimálisan arra kellene figyelnem, hogy csak akkor egyem, amikor éhes vagyok, s akkor is olyat, ami segít versenysúlyom visszanyeréséhez.
Ebben segít egy hosszú öv, amibe vissza kell fogynom. Ez az a mérce, amely erényes életmódra ösztönöz. Már rám jön, de szorít.
A hátralévő időszak alatt azt kell elérnem, hogy ne szorítson.
Szorítsatok nekem!
Lábjegyzet a Szám 15-höz. A Biblia visszatér az áldozatbemutatások rendjére. egyfajta rövid szertartáskönyv, de több is annál. Leírja, hogy valaki szombaton rőzsét gyűjtött. ezzel megszegte a munkavégzés tilalmát. Halálra kövezték. Az Úr Mózesnek előírta, hogy a nép ruháját szegélyezze bojtokkal, amelyre kékes szalagot tegyenek, s ez emlékeztesse őket, hogy az Úr az Istenük, aki kihozta őket Egyiptomból; s arra is, hogy ők pedig az Úr népe, akiket ez az égszín emlékeztessen rá, hogy szentekké kell lenniük. Közöm. Mi nem lakolunk meg a szombaton (vasárnap) végzett munkák miatt. Sőt, tudomásul vesszük, hogy bizonyos tevékenységekre óhatatlanul szükség van legalább a szolidaritás jegyében. Ám újabban a plazák stb. nyitva tartása a profitérdekeltség istenítése leginkább. ez szembemegy Istennek az Úr napja megszentelésére vonatkozó parancsával. Mit tehetek? Látom ezt, de nem élek vele. Kerülöm a nyüzsgést vasárnap. Magam úgy viselkedek, mint aki komolyan veszi, mit is kíván az Isten. Vagy talán megfordítva: komolyan veszem az Úr napját, és ezért úgy is viselkedem.    

Mivel a vébé meccseit részben este 10 és éjfél között közvetítik, nem igazán szoktam a hosszabbításokat megnézni, mert azokra az éjfél utáni félórában kerül sor. Tegnap mégis kivételt tettem. Costa Rica csapata iránt érzett szimpátiám szögezett a monitor elé. Mint írtam, ez a kis ország tudomásom szerint nem tart hadsereget, hanem egészségügyre költi az így felszabadult összegeket. Focicsapatában csak az játszhat, aki teljesen alárendeli magát a küzdelemnek. Hősies küzdelmüket felemelő volt látni. Játékukon látszott, hogy technikailag uralják a játékot, erőnlétük is igen jó. Ellenfelük ezúttal Hollandia volt. 120 percig állták a sarat az európai fenegyerekekkel szemben. A tizenegyesrúgásokban aztán a hollandok kivégezték őket jobb teljesítményükkel. Amit a mérkőzésen tapasztaltam, az részben megrendítő volt, részben emlékezetes élményem maradt: „Deus ex machina”, az ég beavatkozása a földi dolgokba. A hollandok különösen a második félidőben, annak is a vége felé körbebombázták a Costa Rica-i kaput, de nem voltak képesek bevenni. Két kapufát lőttek, a többit a védelem hárította. Csaknem hihetetlen volt, ahogy hatalmas energiájú támadásaik sorra elenyésztek az ellenfél beavatkozása nyomán. És a tizenegyes rúgások. A Costa Rica-iak térden állva fohászkodtak további segítségért. Nem kapták meg. Ennek voltak jósló jelei a mérkőzés során is. Alighanem annak a téves taktikának köszönhetik, mely szerint bármiféle szabálytalanság árán meg kell hiúsítaniuk a hollandok betörését. Hát ez nem megy. Az ima mellé tiszta játéknak kell párosulnia. Persze mondhatni Petőfivel: „sok volt az ellen, győznünk nem lehetett”. Még megjegyzem, a hollandok kispadjának meglepő döntését: a két óra hosszat védő kapust lecserélik, hogy egy pihent kapuőr friss energiáját bedobva próbálja megtörni az ellenfél erejét. Úgy is lett. Azt is lehet mondani a hollandok erőfeszítései láttán, hogy igazságtalan lett volna, ha a közép-amerikai csapat jut tovább. Most már a kocka el van vetve. S újra tanúi lehetünk annak, hogy így vagy úgy, a vébének csak egy aranyérmese lehet. A többi összes jó csapatnak nem. Láthatjuk majd a döntő győztese üdvözült mosolyát, örömét, az ezüstérmesek depresszióját, a bronzcsapat még nagyobb boldogságát, hogy csak sikerült a dobogóra állniuk, s a kieső negyedikek bánatát. Ez itt a mi világunkban mindig így van. „Az győz, aki előbb...” a séma végigvonul a birodalmak tündöklésén és bukásán éppúgy, mint a vállalatóriások sorsán. Aki idén benne van a világ száz legnagyobb vállalkozásában, általában rövid időn belül kikerül onnan, mert jönnek a még erősebbek, és kitaszítják őket az általuk elfoglalt pompás pozíciókból.
Lábjegyzet a Szám 14-hez. A kémek visszatértek ócsárolva Kánaánt. A nép új vezetőket akar választani magának, hogy visszatérjenek Egyiptomba. Az Úr válaszul megígéri, hogy egyetlen 20 éven felüli lázongó sem láthatja meg Kánaánt, s viselkedésük miatt minden ott töltött napért egy-egy évet kell pásztorkodással tölteniük a pusztában. A kémek közül csak Kaleb és Józsué térhet be új hazájukba, a többi kém azonnal elpusztíttatott. A nép azonban nem nyugszik. A közeli hegyre kívánnak menekülni. Mózes hiába inti őket: Nincs közöttetek az Úr! Egy részük felmegy mégis, de megtámadják őket az amalekiták és a kánaániak, és szétszórják őket. Közöm. Nem új a dolog. Később így volt Jónás is, akit az Úr Ninivébe küld. Ő homlokegyenest más irányba hajózik el. „Rühellé a prófétaságot” (Babits). Tudjuk, kidobják a hajóból, s három napot tölt „a hal gyomrában”. Kit mire rendel az Úr, annak kell megfelelnie, különben nem fogja jól érezni magát a bőrében, és akkor még finoman fogalmaztam. Persze, aki nem ismeri fel, hogy Istentől jött az ösztönzés, vagy hogy mire kapott késztetést, az kevésbé felel a történésekért.     

Amikor ellátogatunk Mmóvárra, elég sok kép készül, és viszonylag kevés idő marad posztot írni, a képeket kicsit gatyába rázni, összeszedett gondolatokkal bombázni a kitartó blog-olvasókat. Tegnap és ma is ez történt. Mivel Zsuzsáék egy kétszintes, kis kerttel rendelkező ingatlant vásároltak s nemrég vették birtokukba, látogatásunk két napra nyúlt, hogy együtt örüljünk velük immár kétszeresére nőtt életterük megszemlélése által. Szép ház, jó ház, erős ház, mondatja velem a közhely. Csakugyan az. Éppen alkalmas egy öttagú családnak arra, hogy közös terük is legyen, s ha arra van szükségük, elszeparálódhassanak benne. Nos, mindezeknek csakugyan megfelel a tágas ház. Csendes helyen laknak, s mégis a város közepén. Most már adva a biztonságos lakás, és adva az idő is, hiszen előttük az élet, bőven lesz alkalmuk rá, hogy a nekik legmegfelelőbb körülményeket hozzák létre családi fészkükben.
Zs. figyelmébe ajánlottam azt a himnikus nótát, amely náluk járva sokáig zakatolt bennem:
„Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága árom.
Oltalmamat tőled várom.”
Az élet nem áll meg. Még ott voltunk, majd az útban hazafelé is telefonváltások estek, merthogy Kati egyházi esküvője előtt állunk. Hazafelé jöttünkben pedig Miklósékat értesítettük róla, hogy tüstént megérkezünk. Nem újdonság, hogy Elvi szülés előtt áll. Minden a legnagyobb rendben van, holnap érkezik meg az ágy, amit mostanában vettek.
A fotókat témák szerint rendeztem. De most jöjjön az Ószövetség, mert a köv. fejezet hatalmas minőségi változásokat ígér.  
Lábjegyzet a Szám 13-hoz. Mózes a 12 törzs egy-egy tagját azzal bízza meg, hogy kémleljék ki, miféle ország az Ígéret földje: Kánaán. Közben az Efraim törzséből származó Nun fiát Józsuénak nevezi (az név jelentése, Isten a szabadító).
A kémek elmennek, majd 40 nap múlva hazaérkeznek. Dicsérik a földet, Kaleb azt javasolja Mózesnek, hogy mielőbb rohanják le és foglalják el az országot. Hanem a kémek egy része ellene beszél: „Óriásokat láttunk ... olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék.”
Közöm. „Miért féltek, kicsinyhitűek?!” – veti tanítványai szemére a Mester. Az Ószövetség tele van kételkedőkkel, bizalmatlanokkal, noha az Úr minden szózata teljesedésbe ment. Mégis, mi is, azóta is tele vagyunk szkepszissel, kishitűséggel. Muszáj ideidézni a tiszta értelmű és gondolkozású Loyolai Szt. Ignác Fundamentumának egy részét. Bár sikerülne teljesen azonosulnom vele. Ezt írja: „Szükséges, hogy közömbösekké (indifferencia) tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban.” (Lelkigyakorlatok 23. p.)
Ez az Isten iránti bizalom a miatyánkban így szól: „Legyen meg a te akaratod”.  

Ma nem igazán érek rá, hogy új bejegyzéssel rukkoljak elő. De a figyelmes olvasó tapasztalhatta, hogy tegnap két poszt született kicsit előre látva a mai fejleményeket. Ám a Fotózás Murphy-törvényeihez nem készült lábjegyzet az Ószövetség soron következő részéhez, ezt most pótolom. Tehát
Lábjegyzet a Szám 12-höz. Adva Mózes kusita feleségével, s adva Áron Mirjammal. Utóbbiak úgy látják, (úgy is van), hogy az Úr kivételezik Mózessel, amennyiben személyesen szól hozzá, nem pedig csak látomásokban, álomképekben, mint az egyéb prófétákhoz. Ezt szemére hányják Mózesnek, aki alázattal hallgatja. Az Úr azonban zokon veszi. Odaparancsolja a megnyilatkozás sátrához hármukat, s rövid szózat után leprássá teszi Mirjamot. Áron Mózeshez fordul, Mózes pedig az Úrhoz, aki hajlik a bocsánatra. Hét napig azonban a táboron kívül kell Mirjamnak tisztulni. Ezt követően tiszta lesz. A tábor pedig felkerekedik és útnak indul Hacerotból Paran pusztája felé. Közöm. Amint az ember a saját gyermekéhez, az Úr is olyan az emberhez. Igazságos, de irgalmas is, érzelmei vannak és hosszan tűrő. Minden embernek azonos a méltósága, de életének az Úr terveit kell megvalósítania, ezért mindenki saját entitásának megfelelő kegyelmeket, karizmákat, tehetségeket, képességeket, hajlamokat stb. kap. Ezeket felismerve kell kamatoztatnia őket. Nincs értelme, s kifejezetten a gyengeség jele (bűn) azon ácsingózni, hogy bezzeg XY miféle jó tulajdonságok, képességek birtokában van. A magyar közmondás jól lefedi az előzőeket: Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Illetve: Mindenki a maga háza előtt söpörjön. „Bizony, így vagyon.” – tenné hozzá Károli Gáspár.