Mickey webnaplója

Több anyag vár megírásra részemről. A szokásos napi poszt, egy írás az olvasásról és egy kommentár. Ezekhez a nyugalom, a csend, a jó körülmények együttállnak. Akkor ülök számítógépem elé, amikor akarok, akkor kapcsolom be a klímát, amikor melegem van, annyit írok, amennyit a témáim igényelnek, illetve amennyire fantáziámból telik. Éváék a körülmények összjátéka miatt elég sokára, kb. féltízre értek haza a biztosító által megszervezett módozat szerint (a repülő út után taxival). Mi itthon közben meglátogattuk Leviéket. Titkon megdicsértem az arányos testű, falatka Domit, úgy hogy az idősebb ne kapjon frászt a „betolakodónak” szóló elismerő szavaink miatt. Egész este Leventével játszottam, játszottunk fürdetésig, esti imáig. Majd gyorsan hazajöttünk.
A lakás nagyjából rendbe rántva. A frigóból kidőlnek a gyerekeknek való nassok. Ezeket feléljük, no meg az efemer gyümölcsöket. Jut eszembe: ahol Éváék laknak, oly kicsiny település, hogy egyetlen boltot se tud a forgalom eltartani. Mivel pedig kocsijuk totálkáros lett, meglehetősen nehéz az élelmiszerek beszerzése. Tegnap este ették, amit otthon találtak, de hamar venniük kell valamiféle közlekedési eszközt, hogy a kötelező köröket megtehessék a városka és saját falujuk között.
* * *
Deskénél olvasom: „Isten miatt kell mindent és mindenkit eltűrnünk, hogy Ő is eltűrjön minket.” Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú
Az MTörv 3. fejezetének összefoglalója. A fejezet Básán meghódítását írja le. A módszer hasonló a korábbihoz: Deus ex machina. Az Úr elmondja, hogy Izrael kezébe adja Og királyságát a 60 várossal és számos kistelepüléssel együtt. A módszer ismétlődik abban is, hogy kiirtják a teljes lakosságot a csecsemőktől az aggastyánig. Javaikat elosztják, földterületeiken letelepednek a törzsek. Mózes kérése ellenére se teheti be lábát az Ígéret földjére, csak a Piszga-hegy csúcsára kapaszkodva láthatja meg, mit hagyott ki. Talán erélytelensége miatt kapja ezt a „büntetést”, amiért a nép zúgolódásait nem, vagy alig torolta meg. Közöm. Mózes hibája kishitűségéből fakadt. Aki beszélő viszonyban állt az Úrral, aki szemtől szemben állt vele, annak egyszerűbb lett volna határozottan kiállni minden, az Úrtól kapott utasítás mellett, merthogy meggyőződhetett mindarról, amit mi jószerével csak a hit útján érzékelünk, és amire lelkiismeretünk ösztökél minket.
Egyebekben erre a fejezetre is áll mindaz, amit tegnap a 2.-nál kifejtettem.            

Mindenki elment. Utoljára Éváék. Ők is egy órával előbb, mint kellett volna. Valaki a biztosító és taxi központ gépezetében tévesztett. Kettő helyett fél egyre jött értük a mikrobusznyi taxi. Egyórakor megsajnáltuk a lent várakozót, Éváék becuccoltak. Kivitették magukat a reptérre. Ünnepélyesen elbúcsúztunk. Utána az erős próza következett. A lakás korábbi rendjének nagyjából való visszaállítása. Próza a prózában: a lakás kiporszívózása.
Tudtam, hogy így lesz, mégis – mint minden alkalommal – megjelent a hatalmas űr. Tán nem is megjelent az űr, hanem űr támadt. Űr támadt utánuk. Miért?
Nem hallom Éva és Fr. többé-kevésbé szellemes beszélgetését. Pedig jó. Érzem rajta, hogy partnerei egymásnak – húsz év után is.
Előttük ment haza M. Levivel. Fáj a torkuk, egymást fertőzik – mondja. Limonádét tessetek inni, felelem búcsúzóul. Az természetes és erősíti a szervezet ellenálló-képességét.
Zsuzsáéktól már Balatonnál elváltak útjaink. Ők északnyugatnak, mi nagyjából keletnek tartottunk. Legelőször pedig a Kata-Robi páros „oldott kereket” (Pontos a kifejezés: kiengedték kocsijuk fékjét).
Ám a csöndet leginkább mégis az unokák zsivajának a hiánya okozza.
Hiányzik M-unoka, aki legtöbbet ült az íróasztalomnál, és aki 4 nap óta bolognai szószos spagettit kért s kapott.
Hiányzik T-unoka, akinek a szavát alig lehetett hallani, s aki virtuális autóját kitartóan és eredményesen versenyeztette itt tartózkodásuk folyamán.
Hiányzik E-unoka, aki nade-papának szép képet készített, s amelyet feltettem a szoba falára.
Hiányzik Fl-unoka kedves csiripelő hangja. Igazi hölgy. Már három éves. Videón kellett volna rögzíteni, amikor bármiről beszél. Szeretnék úgy tudni franciául, ahogyan ő.
Hiányzik Á-unoka, aki sokat focizott, s csocsózott a „papával”. Csak ritkán rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik Bl-unoka, aki még mindig színéről kezdi a nutellás zsemle elfogyasztását, és elég gyakran rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik A-unoka, aki egyfolytában fülig húzta a száját, és kerülte az ékezetes magánhangzókat. Igazabol nehez is megerteni, minek kellenek azok, hisz nelkuluk is ugyesen elboldogulunk. Igaz-e A-unoka? Olulunk egymásnak, és belebújunk a cipóba, ha húvosodik az idó.
Hiányzik L-unoka, aki délben még itt volt, és jól érezte magát az unokatesók társaságában.
Hiányzik D-unoka, de már nem sokáig. Ők ketten (L és D)közel laknak hozzánk, így alkalomadtán át-átlátogatunk hozzájuk.
Nem hiányzik a „teniszkönyök” (könyöktáji ínhüvelygyulladás), amely a Balatonon ért utol. Talán ezután kényeztethetem annyira balkaromat, hogy elmúljon.
Összefoglaló a MTörv 2-höz. A pusztai vándorlás véget ér. A fegyverforgatók kihaltak, s új nemzedék száll harcba Kánaán megszerzéséért. Közöm. Érdekelt, hogy lehetséges „tisztességes” a hódítás. A fejezet több törzsön való átvándorlást taglal. A taktika mindenütt ugyanaz. „Engedjetek át földeteken. Az úton maradunk, az ételért italért fizetünk.” Ez kétszer megvalósul. Harmadszor ellenáll az átvonulásnak a helyi király. Egész népe kiirtásával fizet érte. Szichon földjét így hódítják meg, Hesbon királyt és egész népét kiirtják a zsidók. Együttműködnek az Úrral, aki tudja, hogy Hesbon ellen fog állni az átvonulási kérésnek. Mintegy isteni beavatkozással (Deus ex machina?!) vívják győztes csatájukat a helyi törzzsel. Isten a tudója, én nem, hogy miért kellett annyi vérnek elfolyni honfoglalásuk során. Majd odaátról tán más megvilágosításba kerül minden. Ám, aminek régen talán elkerülhetetlenül meg kellett valósulnia, mára már nem okvetlenül. A Közel-Keleten – a világ nyilvánossága előtt végzett – emberirtó hadjárat túlmutat mindenen, ami emberi. Nem vagyok megelégedve a világ helyzetével. (Szudán, Ukrajna, Szíria...) Sajnos azzal sem, ami nem látszik háborúnak, de fojtogatóan az. A pénzmágnások, spekulánsok mohósága, enervált magatartása, amellyel a népek, nemzetek erőit szívják el teljesen értelmetlenül és szívtelenül.
Csupán Pál apostol szavai vigasztalnak: Ahol eluralkodik a bűn, túlárad a kegyelem.  Így legyen!       

Igazából tegnapelőtt megérkeztünk. A tegnapi büdös nagy hallgatás arról szól, hogy a csömörödésig javítgattam s pakoltam fel a hetek alatt készített fotókat a különféle nyilvános és nyilvántalan albumokba. Kezdek úgy érezni, mint a svéd bélyeggyűjtő gyerek, akinek az apukája meglepte őt egy kiló bélyeggel.
Tegnap feleség talált egy érdekes fotós témát. Tényleg az volt. Felállni se volt kedvem. Azért készültek az utóbbi hetekben is jó képek, majd mutatok néhányat.  
Véletlen egybeesés, hogy a Számok könyvével a nyaralás utolsó napján lettem kész. Tegnap kellett volna, de mára maradt a Második (mózesi) Törvénykönyv jegyzetelésének elindítása.
Tegnap sajnáltam, hogy nem volt lehetőségem rá, hogy a misén hallottakról írjak. Úgy éreztem akkor, hogy nagyon jó gondolatok keletkeznek bennem. De ez akkor volt. Már megírtam saját Murphy-zmusomat: „Ha jó gondolataid vannak, nem áll rendelkezésedre PC, de még egy ceruzacsonk se. Megfordítása: Ha rendelkezésedre állnak az írás eszközei, cserben hagy az ihlet, sőt kiröhög, mondván: Ja, így könnyű (volna)!”
Most csak a tervezett poszt címére emlékszem. Ez lett volna: Istenes. De hogy mi? Az egyik gondolatom az volt, hogy Jézus jól megváltotta a világot. (Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis!) Az embereknek a szeretetet bízta a lelkükre. De hát szabad lényként mi mindent „jobban tudunk” nála. Háború háború hátán, mert ugye a baromira jövedelmező és sunyi fegyvergyártás és -kereskedelem mindenekelőtt. Mintha nem nekünk szólna: Aki kardot ragad, kard által vész el. Ember embernek a farkasa. Pedig írva van: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mintha nem nekünk szólna? A rossz túlmutat az emberen, egészen a megszemélyesült gonoszságig. És hányan kötik meg a „mefisztói alkut”. A pápa kéri: imádkozzunk a háború megállításáért. Úgy legyen.
MINDENKI!  
Összefoglaló az MTörv 1-hez. A fejezet összefoglalja a vándorlás negyven évének legfőbb erkölcsi tanulságait. Amikor hallgattak az Úr szavára, akkor jó dolgok történtek a választott néppel. Amikor ellene szegültek, morogva és ellenkezőleg cselekedtek, minduntalan dugába dőlt valamennyi elképzelésük. Olyannyira felkeltették az Úr haragját, hogy a húsz éven felüliekből csak a hűséges Kaleb, és Józsue mehettek be az Eufráteszig terjedő, nekik készített országba, Kánaánba. Emlékszünk, már a Hór hegyén elhunyt Áron, de Mózes se teheti be a lábát új országukba. Közöm. Mintha ma még rosszabb volna a helyzet (részben lásd fent). Írva van: szól az Úr, ha másként nem, a lelkiismeretünkben, s nem engedelmeskedünk kinyilatkoztatásának. Nem hallgatunk lelkiismeretünkre. Nem halljuk, mit mond a Lélek. Nem halljuk vagy nem akarjuk meghallani, inkább hamiskodunk, zajba menekülünk, egyre botrányosabb cselekedetekkel tartjuk magunkon más nemzetek figyelmét. Bizonyára nem erre gondolt az Úr, amikor azt parancsolta, hajtsátok uralmatok alá a földet. De mennyire nem. Jó lesz hát vigyázni!    

1. nap. Nehéz napon vagyunk túl. Igen szépen indult. Velem jöttek a lányok. A Colt is, én is jól teljesítettünk. Éva megjegyezte, hogy velem utazva biztonságban érzi magát, mert nincs rajtuk, mint szülőkön az utazás felelőssége. Szavait bizalomként értékeltem. A hőségben megtett utazás után jól esett vedelni különféle nedvességeket. Majd rövid pihenő után „feltöltöttük készleteinket”, ahogyan egy szafari indulását követően szokták. Mivel sokféle kaja maradt meg az esküvőt követő lagziról, hozzákezdtünk annak a feléléséhez is. Délután lett, amikor fizettünk az üzletközpontban. Ekkor ért a hír, hogy kórházba került Elvi. Jó órára rá újabb hír. Megszületett a második kicsike náluk, Domi. Ő a 9. unoka. Aranyos fotóját apja jóvoltából a szélesebb értelemben használt családtagok mind élvezhették. Súlya figyelemreméltó. 3,55 kg. Megkapta őt egy fél órára a papa, aki a kebelén melengette, ismerkedett második fiacskájával és megnyugtatására elénekelte neki a SALVE REGINA kezdetű gregorián éneket. Elképzelem a meghitt jelenetet. Majd a mama is megkapta fiacskáját, aki elaludt a mamához bújva. Itt megszakadt a krónika.
Először mi érkeztünk. Majd Fr, és a fiúk. Utánuk Katiék, majd késő délután Zsuzsáék. Katiék felállították az ugrálót, a trambulint, nagy sikere lett az ifjúság körében.
A nap vége felé néhányszor elvesztettük a türelmünket. Meg kell mondanom, nem csodálkozom rajta, csak sajnálom. A nyár eseményei kicsit sűrűn estek. Ilyenekre gondolok: egyik család házat vett, a másik folyamatosan építi azt, a harmadik autója totálkáros lesz, s sokan nyaralunk együtt. Ezek emberileg, szervezésben, anyagilag, törődésben sok mindent a felszínre hoztak. Az évben még egy nagy változás előtt állunk. Az feleség ezután befejezi fáradságos, ám elismert és kapcsolati tőkében gazdag munkáját. De hát ne vágjunk elébe a dolgoknak. Írva van: elég a mának a maga baja.
Lábjegyzet a Szám 29-hez. Folytatódik az ünnepek megülésének rendje és a szertartások rendje. Kiemelkedik közülük is a sátoros ünnepek. Ez egy nyolcnapos ünnepségsorozat. Közöm. Emlékszünk: a sátoros ünnepekre jött fel mindenki Jézus korában is. Ő is. Örömmel fogadják, hogy azután a megjövendölt szenvedéstörténetbe torkolljon. Virágvasárnap történt a veszélyes zónában, Jeruzsálemben való megjelenése. A tömeg ujjong és hozsannázik, az ő lelkét pedig a benne megjelenő jövő miatt szomorúság fogja el, amiből a sokaság semmit se tapasztal.    2.n. Pihenünk. Erre ítél bennünket az ég. Elborul, lehűl, esik. S megint csak esik. A bátrabbak felkeresik a b.edericsi strandot, és birtokolják az immár kassza nélkül maradt, de ápolt, szép strandot. Birtokolják, mert rajtuk kívül egy lélek sincs jelen. Valamiért nem akar tisztességes internetünk lenni, nem is kísérletezünk az vele. Majd otthon felkerülnek ezek a sorok a netre, hogy akit érdekel, olvashassa. A nap egyebekben tele van történésekkel. Levente belázasodott otthon, halljuk a hírt, Ildi vakbélgyanúval valamelyik kórházba tart taxival. Mi meg a tegnapi dunsztos idő után ejtőzünk. Telefonhír: Levente 20x megnézi apjával a videót, ahogyan a doktor bácsi Domit elővarázsolja. Most anya helyett az apa az, aki van, akihez bizalommal fordul minden sóhajával. Két unokatesója időközben meggyógyult. Angit elhagyta a bárányhimlő, Flórát a torokgyulladás. Örülnek, játszanak, ugrálnak az év újdonságán, a trampulinon.
Lábjegyzet a Szám 30-hoz, amely a fogadalmak kötelező mivoltáról szól, no meg azokról a körülményekről, amelyek oldják az Úrnak tett fogadalmakat. Egyértelmű, hogy a férj, az apa az Úr helyettesei a nők számára fogadalmi ügyekben (is). A paternalista társadalmak tiszta képét mutatják. Ha a férj (apa) tudomására jut egy lány (asszony) által tett fogadalom, és aznap nem formál ellenvéleményt, akkor az érvényes. Ha ellene szól, a fogadalom érvénytelen. Közöm. A nők jogaikért mindmáig küszködnek hasonló előfordulások miatt. Különösen is így van ez a primitív népek körében, a mozlim világában, de különféle mértékben és gyakorisággal az egész világon megmaradt nyomokban. Az igazságosság is úgy kívánja, de a szeretet parancsa is, hogy felül kell(ene) emelkednie a nők alávetett helyzetén. Elég ideidézni Krisztus esetét a kövezésre elé hurcolt nővel kapcsolatosan.

3. nap. Azt álmodtam, hogy egy HÉV-re sikerül felkapaszkodni. Különjárat volt. Design-termékeket ajándékoztak az utasoknak. A szép könyvtől kezdve a szép plakátokig mindenfélét. Alig győztem cipelni, mire felébredtem. Madárénekre és egyedüllétre. Elcsendesedtem a lenti fapadon, s hálát adtam sok mindenért. Éjjel rendesen esett, nappal rendesen csendes, de felhős idő várt ránk. Utóbb kisütött a nap, sétáltunk. Első használható gondolatra ekkor ébredtem. Javasoltam, hogy szóljunk a többieknek, hogy Angi már elfáradt, mi visszafordulunk. Mindenki értette. Azt is, hogy miért én mondom. Nekem legyen mondva, nyakamba vettem a kicsit, aki hazalovagolt rajtam. Igen bőségesen eszünk, s ez nembiztos, hogy jó. Legalábbis nem mindenkinek. No, majd a jövő héten tartózkodom. Otthon tartózkodom, és egyedül tartózkodom. Az ételektől is. De addig… addig nincs megállás, addig folyvást étkezni kell. Délután lementünk a strandra  Balatonedericsre.  Kb.10 km, de kevesesebben keresik fel, olcsóbb, s jól felszerelt.
Hazajőve különféle értesüléseink vannak  Elviről, Domiról, Micáról és Leventéről. Velük együtt élünk, velük együtt sóhajtozunk, ha nem tetsző hírt kapunk, velük örülünk, ha örvendetes híreket kapunk tőlük. Ildit vajon megműtötték-e? Vakbél gyanúval indult tegnap kórházba. Azóta semmi  hírünk róla. Mi se nagyon szorgalmazzuk a telefonbeszélgetéseket, mert nagyon gyenge a térerő. Majd Bp-en felvesszük a kapcsolatokat mindenkivel. (PS. Megműtötték. Jobban van.)
Lábjegyzet a Szám  31-hez. A címe: Háború Midián ellen. A törzsek 10-10 000 emberrel támadnak. Midián öt királya ellen. Megölték valamennyit s fegyvereseit is. Több tízezer szüzet raboltak el, sorsukra nem tér ki az írás. A házas nőket kiirtották. Közöm. Mintha a lényeg semmit nem változott volna. A háborúk ma is borzalmas mészárlásokat jelentenek. Ami pedig a nőkkel való elbánást illeti, jottányit se változott a helyzet. A gyerekre fogott négy gépfegyver fotója a könyörtelenség kegyetlen hűségű. … No  comment.
4. nap. Szép tiszta időre ébredtünk. Kati és Robi egy kétszemélyes Dingit béreltek. S telefonáltak, hogy ha lemegyünk a partra és száguldozó vitorlást látunk, az az ő hajójuk. Szerencsés partra szállást kívánunk nekik. Ma reggel bevásárláshoz magammal vittem a kamerát. Megpróbáltam néhány szalmagurigát becserkészni. Sajnos elég messze estek tőlünk. De a napraforgóról sikerült egy közeli fotót felvenni. Ha marad az idő, délután strand. Az otthoniakról viszonylag ritkán érkezik hír. Bizakodunk, hogy állóképességük leküzd minden nehézséget. Az idei nyár elég sok megpróbáltatást hozott. Eddig túléltük mindet. Reméljük a legjobbakat.
Lábjegyzet a Szám 32-höz. Ruben és Gád a meghódított területekre igényt jelent be Mózesnél. Ezek a leigázott Jordánon inneni területek, Gileád földje. Ott a lerombolt városokat újjáépítik, s hatalmas legelőterületekre tesznek szert. Állatállományuk is megsokszorozódik a királyoktól elrabolt nyájak miatt. Mózes nekik adja a kért területeket azzal, hogy részt vesznek a Jordánon túli területek leigázásában is. Persze megígérik. Közöm. Nehéz szívvel olvastam. A  vagyonszerzés az én szememben  megnöveli a tulajdonos felelősségét. ilyen értelemben jobb a szegénység, egyszerűbb, élhetőbb. viszont az képes igazán lemondani a vagyonról, akinek már volt. A szegény könnyen zsugorivá lesz, mert fél az állapotszerű szegénységtől. 
5. nap, péntek. Vezeklő nap. Sikerült. Délutánra K. és R. megszervezték, hogy menjünk el megnézni a pálos kápolna romjait a Káli medence mellett. Azon voltam, hogy menjenek, s én maradok, mert egy kis egyedüllétre, egy kis ejtőzésre, egy kis csendre vágyom. De koromnál és állapotomnál fogva sem nekem való a kánikulában való túrázás. Szó szót követett, végül beadtam a derekamat.  Fr. felvetette, hogy útközben imádkozzunk. Mondom, én túl vagyok rajta, egyébként ma a fájdalmas olvasót szokás mondani. Ebben maradtunk. Még megkérdezte, hogy lemenjen-e a kocsiért? Hogy érzem magamat? Mondom, egy esetben menjen le a kocsiért, ha már teljesen kikészültem.     Felszuszogtam hát a kápolnaromokhoz, lerogytam egy árnyékos padra, s szívtam a friss levegőt. Utóbb rávettem magamat, hogy bekukkantsak a romok közé. Az irgalmasság órájában történt mindez. Visszafelé Ábrahámhegyen strandoltunk. Itt hangzott el a nap mondata. Egymás mellett üldögélünk Éva mamával. Beszélgetünk. Flóra odajön és azt mondja: Mama, neked is akkora cicid lesz, mint a nagypapának? Kétségtelenül sok vagyok. Tudomásul kell vennem, hogy hanyatlanak erőim. Mondom Tücsinek: Takarékoskodnom kell erőimmel, ha ki akarok tartani hosszasan. Ha túlerőltetem magamat, könnyen előfordulhat, hogy megrövidül az életem. Ez logikus és érthető. Nem szabad hagynom magam rábeszélni olyan programokra, amelyek már nem nekem valók.Hazaérkezve lezuhanyoztam, és hamar lepihentem.  
Lábjegyzet a Szám 33-hoz. A zsidók Ramszeszből indulva érkeznek 40 év vándorlás után Jerikóhoz, a Jordán túlsó feléhez, Kánaánhoz. Közben Mózes feljegyezte a közbülső kb. ötven táborhely nevét. Zömüket ma már nem lehet beazonosítani. Hór hegyén Áron meghal 123 éves korában. Közöm. Kirándulás közben többször eszembe jutott a zsidók vándorlása a pusztában. Elég sok viszontagsággal néztek szembe. Én is. Hogy az ember él-e, hal-e, pusztán kegyelmi kérdés. Különösen ma, amikor az emberélet meglehetősen olcsó.

6. nap. T. vett nekem egy méretes sortot. Még is kell valamit tenni, hogy méretes kocsit ne kelljen venni. Ma csendes nap van, s már látszik, hogy közeledik a vége. Ilyenkor már csökkentjük a vásárlásokat. Itt szép strandidő van. M-vel beszélt a feleség, Budán esik az eső. Ez így van jól. A flaszteren nehezebb elviselni a hőséget. A kicsi Domi jól van, Levente kénytelen tűrni. Nem tudom, van-e rá kivétel, azaz olyan család, ahol a nagyobb gyerek szó nélkül elviseli, hogy birodalmi és birtoklási kilátásai megcsappannak. Egy részükről le kell mondania.
K s R felkeresték a Kapolcsi Fesztivált. Délutánra kinéz egy kis strand, este mise a helyi kápolnában. A holnapi nap pedig a részbeni elutazás jegyében zajlik. A gyerekek egy része kifejezi, miszerint unatkozik. Másrészük a számítógépek megszállottja. Utóbbiak tán nem is veszik észre, hogy a szomszédban egész nap szól a fűrészgép, a sarokcsiszoló, vagy éppen kopácsolnak.
Hurrá, nyaralunk!
De a szomszéd helyben lakik, s hét végén ér rá házának fejlesztésére, tatarozására.
Lábjegyzet a Szám 34-hez. Mózes lelkére kötötte az Úr, hogy az elfoglalandó Kánaán határai miféle földrajzi helyek legyenek. Értésére adta azt is, hogy a földkijelölő bizottság tagjai kikből álljanak. Mivel Manassze, Gád és Ruben már megkapták részüket, a többiek között kell felosztani létszámarányosan a területet. Közöm. Minden háború azóta is az adott nép földterületének kiterjesztéséért, a föld kincseinek a megszerzéséért történik, pedig az Úr csak használatra adja kölcsön és ideiglenesen minden náció rendelkezésére a földeket. Persze van mögötte hatalomféltés is, félelem és agresszió, ld. pl. a gyerekek közötti versengést.
7. nap. Ezen az Úr is megpihent. Mi is pihenünk. T.-vel tegnap este mentünk misére. Helyben prezentálta a Szt. Ignác kápolnában a szokott duó. A pap, aki énekelni tud és misézni, s egy diakónus-féle, aki szeret beszélni. Ő prédikált 13 percig. Amit mondott, az érthető volt és a témáról szólt. Sok újat nem tudtunk meg tőle. Ismétlés a tudás anyja. Szép fenyőpadok vannak a kápolnában, igen magasak, viszont a térdeplő segítségül hívható, hogy ne a semmibe lógjon a lábunk. Térdelésre alig volt alkalmas, mert ahol ültünk, nagyon görcsös volt a fa. Attól tartottam, hogy leszakad, ha ránehezedem. Elvonultam hát párom mellől a pad szélére, felvállalva azt, hogy a hátul ülők úgy vélhetik: összekülönböztünk mise alatt. A legkisebb bankó egy ötezres volt velem, feleségnél semmi pénz. Azért a perselyező mindkettőnket megkísértett, ha adnánk mégis valamit. Intettem, hogy ez most nem megy. Ugyanabban a padban ültünk, mint évekkel ezelőtt, mert emlékszem, akkor lefotóztam a pad különleges mintáját, amely kísértetiesen hasonlított az egyiptomi szobrok festett szemeihez. 
Most tehát a többiek kocsiztak misére. Itt hagyták gondjainkra bízva Angélát, (családi kódja 1233) aki mindig tudja, mit akar. Most is tudta. Mondom: keressük meg a nagymamát. Erre ő elindul a kapu felé, és kigyalogol a bekötő útra. Persze én is tudom, hogy mit akarok. Betessékeltem, bezártam a kaput és kész. Jobb, ha nem evez veszélyes vizekre.

Ma reggel egyet villámlott, biztos, hogy így volt, mert hallottam a dörgést. Borús az idő, bár mintha tisztulna. Látom, hogy a Badacsony teteje ködben úszik. Hamar készítettem róla egy fotót. Szép is az, ha egy hegyen felhősapka ül.
Ma a részleges hazaindulások napja van. Két kocsi el, két kocsi marad. A trambulint hamarosan lebontják, addig egy utolsót ugrálhatnak rajta a nálam könnyebbek. Aztán pakolás, indulás.
Idáig azt írtam, hogy Lábjegyzet az ószövetség könyve soron következő fejezetéhez, de a keletkezett írások rendre ellene szóltak a címnek. Kezdem megérteni a regényírókat, akik elindítanak egy történetet, elképzelik az egészet folyamatában, de az általuk kreált figurák rendre eltérítik a mese folyamát az eredetitől. Önálló életet élnek. Nos, én is így jártam. Kezdettől fogva nem lábjegyzet, amit adtam, hanem a fejezet összefoglalója. Visszamenőleg is igaz, amit mostantól kezdve alkalmazok: összefoglalás. Tehát jöjjön akkor az
Összefoglalás a Szám 35-höz. Mózes parancsba kapja, hogy az elfoglalt települések közül 48 várost a levitáknak kell adni a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Megalapíttat vele a Jordánon innen és túl 3-3 ún. menedékvárost. Ide menekülhetnek a vérbosszú elől azok, akik embert öltek vastárggyal, fadoronggal vagy kővel. Bírák ítélnek felőlük. A fogat fogért értelmében, halál vár rájuk, ha bebizonyosodik, hogy tettük szándékos volt. Ha tanúk igazolják tettük baleset jellegét, a menedékvárosban kell számkivetésben élniük a főpap haláláig. Utána hazatérhetnek birtokukra. Közöm. Balesetek ma is előfordulnak, halálos
balesetek is. Ismerek olyan embereket, akik elgázoltak másokat. Elég lehet feldolgozniuk az esetet. Nem szeretném, ha velem előfordulna. Mielőtt kocsiba ülök, szoktam az Úti Boldogasszonyhoz küldeni egy fohászt, hogy épségben elérjem úti célomat, s a velem együtt utazók is, no meg azért, hogy senki életében ne tegyek kárt – akaratlanul se. Alkalmas fohász lehet még a Te Deum utolsó két sora. Te vagy, Uram én reményem: ne hagyj soha szégyent érnem.  
8. nap. Se Istent, se embert...
A hét közepén elkezdett a közvetlen szomszédunkban valaki fával dolgozni. Szombaton felerősödött a harci zaj, egész nap sivított a körfűrész, kopogott a kalapács, dolgozott a kézifűrész. Most este hét van, de még mindig zajonganak. Vasárnap, üdülőhelyen. Éva mondja, hogy náluk, franciáknál az egész országra vonatkozik a zajongás idejének a rendje. Emlékezetem szerint vasárnap 10-től délig szólhatnak a fűnyírók és társaik. De hétköznap se lehet nyakló nélkül zajongani 8-12-ig. Mondom neki (ami egyébként nem igaz), Franciaország vallásos. Az az igazság, hogy ott értik a demokrácia lényegét. Amiben egyszer közös akarattal megállapodtak, aszerint kell élniük, cselekedniük. Ennek tipikus példája a fenti. Éva meséli, hogy nem a hatóság bünteteti meg a csendbontókat, hanem a szomszédok nem tűrik el. Hangot adnak jogos követeléseiknek, és ez általában hat.
Valamikor sokat nyaraltunk a N.-i plébánosnál, aki a helyiekkel próbált szót érteni, de mindhiába. Nem jöttek el vasárnap a misére azzal a szókimondó szöveggel, hogy „atya, vasárnap fi.-ni se érünk rá”. Ő nem szólt semmit, de adódott, hogy meghívták ebédre. El is ment annak rendje-módja szerint és beszélgetett velük, de egy falatot se evett. Persze firtatták az okát. Ő pedig értésükre adta, éppúgy viselkedik, mint vele a falu népe, amely az ő hívásának ellenáll. Majd udvariasan elköszönt és étkezés nélkül távozott.
Individuumunk elnyomja a közösségi érzést, liberális önérzetünk az elemi figyelmességet, a haszonszerzés ördöge elnyomja az Úr napjának megszentelése iránti készségünket, önzésünk a demokrácia elemi szabályait.
Pedig az Isten szeretet: szeretet, aki előbb szeret. Az ember méltósága pedig szintén tiszteletet érdemel(ne).
Összefoglaló a Szám 36-hoz. József ága férfi örökös nélkül maradt. Öt lánya felkereste Mózest, felvetve neki, ha ez így megy tovább, a más törzsek nemzetségeihez tartozó férfiakkal való házasság a törzsek számának csökkenését eredményezi. Mózes elrendelte, hogy a saját törzsükhöz tartozó nemzetségek férfitagjaival kössenek házasságot, és akkor marad a 12 törzs épségben. Még tartalmazza a fejezet, hogy az egész könyv Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében keletkezett. Közöm. A vagyon egyben maradása már sok konfliktust okozott az emberiségnek, hol egykézéshez vezetett, hol az örökösök halálos ellenséggé válásához. Jó az átlagos gazdagság, de még jobb a tisztes szegénység. Írva van: Nehezebb a gazdagnak üdvözülni, mint a tevének átmenni a tű fokán. Persze ez már az Újszövetség hangja.  

Tegnapelőtt tegnap feküdtünk le, tegnap pedig ma. Persze minden okunk megvolt rá. Először az oly ritkán előadódó lehetőséggel éltünk, a gyerekek elaludtak, mi pedig beszéltünk arról, ami a szánkra jött. Másodszor pedig az esküvőn megivott élénkítő italok miatt nem jött álom a szemünkre. De ha jött volna is, az éjfél felé is 28 fokos hőség úgysem hagyott volna. Volt is mit megbeszélni. Alighanem a korábbi királyi esküvőkről nem készült annyi képes dokumentum, mint a mostaniról. Kata és Robi esküvőjéről sokan csináltak képeket. Hagyományos filmre, digitális gépre, fotót és videót, kamerával és mobillal. Már az este kezdtek beérkezni a felvételek az interneten keresztül. Ez a folyamat még mindig tart. Közel egy nap elteltével jutottam hozzá, hogy egy kicsit rendezzem az elkészült nyersanyagot.
Volt, aki betegen eljött, volt, akinek nem múlt el a láza a nap folyamán, volt, aki mindenütt jelen volt, volt, aki átengedte autóját egy hétre Éváéknak, akik ugye Németo.-ban kellett hagyniuk autójukat.
Mivel videóra vettem templomból kijövőket, akit érdekel, leszámolhatja darabra, hogy hány fő vett részt az esküvőn.           
***
Besenyő bácsinak egy magaslabda: M. meséli, hogy vízszerelő jött, rendbe szedni kilyukadt mosdótáljukat. elképzelem Laár F.-t, ahogyan kibontja a témát. Noooormális? Hogyan képzeli el a szerelő, hogy a vizet megszereli? Jó, hogy nem megreszelni akarja? Nooormális? A vizet nem lehet szerelni, mert ugye a víz az kicsinyke guruló részecskékből áll, s szétfröcsköl, akárhogy is akarna szerelő szerszámaival összeterelni a folyó vizet.
Lábjegyzet a Szám 28-hoz. Pontosítja a napi és a ritkább gyakoriságú ünnepek rendjét. Sok újat nem hoz. A nép lelkére köti, hogy pontosan tartsák meg az ünnepekre vonatkozó előírásokat, melyeket Mózesen és Áronon keresztül ad tudtukra. A Bírák korában vagyunk. Közöm. Isten malmai lassan őrölnek, miként később az egyház malmai is. ez máig így van. A világ számos csücskén állandó inzultusoknak van kitéve a kereszténység. Erről az jut eszembe, hogy mint a Krisztust követő intézmény egyszerre szent, és bűnös. Krisztus egyik példabeszéde a konkolyról és a búzáról szól. Különválogatásuk csak aratáskor lesz. Addig együtt nőnek. A konkoly mérgez (öl), a búza éltet. A kérdés ma is: Mennyire vagyok konkoly, mennyire búza. Mert itt alig-alig terem tiszta búza és tiszta konkoly. No, entitásaink összege az egyház, amely Krisztus miatt szent.

Nemcsak az idő folyik változó sebességgel, hanem az egyes kronométerek is. Lásd pl. S Dalí Lecsorgó zsebóráját. De most nem a mérőről, akarok megemlékezni, hanem magáról az időről, amely hol alig mozdul, hol meg meglódul, és csak kapkodja a fejét az ember, hogy mennyire sűrű is tud lenni.
Egy évig kellett várnunk a franciákkal való találkozásra.
365 napot arra, hogy lássam az ismert arcokat, hogy számba vegyük, kivel mi van, mit csinál, hogyan szeretne aktívan vagy passzívan pihenni.
Egy évig kell várni arra, hogy az ember hallja, az étel már „tres chaud”.
Egy évig kell várni, hogy kiderüljön, Levente unokát hogyan hívták odakint a gyerekek. Mivel múlt nyáron Levi mindenre azt mondta: embö, elnevezték őt az unokatesók Monsieur Embeud-nek. Idén változik a helyzet, mert Levike sokfélét tud már, és mondja is a magáét. Hamar egymásra találtak.
Van tehát, amire egy évet kell várni, és van, amire kevesebbet. Holnap esküvő lesz. Régóta bontakozik már ez az aktus, de mostanság teljesül. Csaknem hihetetlen, hogy odáig már csak egyet alszunk.
Egyelőre egyedül képviselem a hazaiakat. Tücsi segít az előkészítésben. Ám hamarosan kiegészül létszámunk Elviráékkal. Hozzák ketten Monsieur Embeud-t, s közösen hancúroznak az elfogyasztott ebéd után.    
Lábjegyzet a Szám 26-hoz. Az első népszámlálások egyike. A húsz éven felüli férfiakat veszi számba Mózes az Úr parancsára. Azokat kihagyják, akik nem mehetnek be az Ígéret földjére. A statisztikát azzal fűszerezik, hogy leírják, ki kinek a kicsodája. Ezúttal nincs összesítés. A papok rendjéről is megemlékeznek. Őket eltartják, ezért nem kapnak földet. A többi törzseknek pedig az elfoglalandó országból létszámarányosan kell földtulajdont szerezniük. Közöm. Az ószövetségi Isten hatalmas. P. H. Boulad SJ, arab-francia jezsuita egyik közelmúltbeli előadásában megerősítette azt a közismert vélekedést, hogy a nép primitívsége folytán kellett szigorúnak és legyőzhetetlenül erősnek mutatkoznia a végtelenül irgalmas Istennek. A dolgokat Krisztus fogja majd egységbe, és láttatja azt az Istent, aki a végtelen szeretet. Mózes is Jézus előképe. Azt cselekszi, amit Jahve cselekednie rendel. Itt népszámlálást tart. Később látni fogjuk, hogy adott esetben éppen megtiltja az Úr, hogy számolgassák, hányan vannak.         

Kezdenek összecsúszni a programok. A kaland-park és a műsziklák megmászása késik, ugyanígy a Csodák palotájának a meglátogatása is. A tegnapba belefért egy játszótér, de a nap zömét a redőnyök hűvösében töltötte a két fiú laptopjukkal. A lánykák velem játszódtak.
Először az ágyam feletti mennyezetre rögzített hintát vette birtokba a hároméves Flóra. Mondom nővérének: Nyugi, tegnap csak néhány percig bírta, majd lekéredzkedett. Várj egy kicsit, mindjárt leszáll. Hát volt eszébe. Tegnap csak én voltam vele, ma két szülője is. Megérezte azt is, hogy Estelle is szívesen hintázna. Így hát még jobban ragaszkodott a hintázáshoz. Mentő ötletem támadt. Estelle-t azzal biztattuk, hogy terüljön el az ágytakarón. Vejemmel megmarkoltuk az ágynemű két-két sarkát, és ezután függőágyként használva lóbáltuk a nagyobb uncsit. Persze ez már kellett Flórának is. Nos, így cserélt gazdát az egyszemélyes balancier. Természetesen pétanque-ot is játszottunk utána babzsákokkal. Kétségeim vannak afelől, hogy vajon repesett-e alsó szomszédunk a gyerekek hangos lelkesedése, a zacskók puffanásai miatt. S az állandósuló szaladgálás vajon nem ment-e az idegeire. Jól élnek a gyerekeink.
Négyből három családi házban lakik, ahol nem szól rájuk a házmester, se a szomszéd. Mindenesetre kb. egy órát küszködtünk azon, kinek a golyója közelíti meg inkább a cochonnet-t. Estelle komolyabban vette a játékot, mint én, s kölcsönösen meg voltunk elégedve. Egy percre sem volt kétséges, hogy qui gagner.
Vejem fotózott, én előbb állva, utóbb ülve játszottam. Estelle unoka szorgalmasan visszahajigálta a lövedékeket, én meg hajolgattam értük. Kérdeztem: Hogyan lehet, hogy te ugrabugrálsz, és én izzadok. E. megjegyezte: ő is izzad. (De én jobban!)
Kati fotókat kér a többiekről is. Eddig alig gyártottam. Jobbára a vendégek fényképeztek. Ma este strandolás után lekapom őket, ha úgy adódik. Most csend van és nyugalom. Talán sikerül délután befejeznem elkezdett novelláskötetemet, s valamit ejtőzni is.  Egyebekben: máris hiányoznak.
Lábjegyzet a Szám 25-hez. Bálám (Bileám) hazatér. Az izraeliták összeadták magukat moabita nőkkel s hódoltak az idegen isten,  Baál előtt. Jahve kiirtással fenyegeti meg az egész népet. Hatalmas vész tizedeli meg őket. Ekkor Áron unokája, Pinchász lándzsával halálra szúr egy férfit, moabita nőjével egyetemben.  Jahve „megengesztelődik”, s a vész magáll. Addigra több mint 20 000 izraelita lelte halálát. (Szt. Pál szerint a bírák végeztek ki közülük 1000 főt, a többivel a vész végzett.) Pinchász része lett a papság, s utódaié. Mózes parancsot kap a midianiták megtámadására. Közöm. A legalapvetőbb: Tisztázni, kinek tekintem Istent, s hogy vélem: kinek tekint Ő engem? Ha Krisztus életem egyetlen fix vonatkoztatási pontja, akkor mindent hozzá mérek, az ő szemével kívánok látni, az ő irgalmasságával tekintek mindenki szükségére, ínségére, és nem keresek magamnak bálványokat. (Ez a hamis istenek keresése volna a paráználkodás ószövetségi értelemben): eltérni az igaz útról, letérni az igazak útjáról. A csábító persze mindig ott settenkedik az ember körül: hogyan lehetne kikezdeni emberi tartását. Tehát ez a második kérdés. Nyugodt szívvel kijelenthetem-e: Vajon nem übereli-e semmi és senki Krisztus-követésemet?         

Az első kanyar sikeres. A Kelenföldi pu-ról hazahoztuk két autóval „sors üldözte” vendégeinket. Csomagjaik legszükségesebbjei is velük. A többi hét végén érkezik Szombathelyről. Mivel úgy döntöttek, hogy csupán két útra kellene autó, nem bérelnek semmit. Ha itt furikázunk velük, ritkán megy mindenki egyszerre érdeklődési körük különbözőségéből fakadóan. Kocsi kell a Balcsihoz és kocsi kell az esküvőhöz. Lehet, hogy oda két kanyar kell? Majd megtaláljuk a szükség kikényszerítette megoldást. Fiunk többszörösen is ellehetetlenült: kocsijuk felülvizsgálatra szorul, felesége bármikor szülhet. Megígérem, megoldjuk a problémát.
Estelle ragaszkodó nagykislány, már a pubertáshoz közel, de még a régi bújós. Tegnap nagy ricsajt csináltunk, megtámadott a két grácia és Levente, és együtt szamárkodtunk Csaknem párnaharcig fajult a dolog. Nagyokat kacagtak bolondozások közben. Délután egyre-másra dőltek ki a három napja rossz körülmények között alig alvó gyerekek. A legnagyobb orgonasípon kezdve lefelé és sorrendben így lefelé.
Már tegnap kánikula volt nálunk. Ma már náluk is (ahol néhány napja még a kandallóba be kellett gyújtaniuk, mert fáztak a 11 fokban) 33 fokos hőséget jelez az okostelefon.
Reggel megint bevásároltunk. Egy karton almalé, citrom, s néhány egyéb dolog jött velünk haza.
Itthon a fiúk beásták magukat saját laptopjukba, a lányok a szülőkkel elmentek a játszótérre. Tücsi készíti az ebédet, s türelemmel szakítja meg munkáját a szakadatlanul csengő mobilok miatt.
A ma világába születettek nem értik, hogyan lehet az, hogy az emberek jelentős részének nem volt lakástelefonja, s ha beszélni kívánt valakivel, lekocogott az utcai készülékhez, s kivárta a sorát, vagy elment a postára, hogy kapcsolják neki valamelyik települést s ottani ismerősét, ügyfelét. Mobil helyett (is) azt tanultuk az iskolában: „Mitte sapientem et nihil illi dixeris”. Azaz: Küldj csak okos embert, és nem kell őt tanácsokkal ellátni... ő majd tudja,mit kell cselekednie. Lehet, hogy vissza kellene térni az önállóság nagyobb fokára?  
Ha tudtam volna, hogy 1994-ben PC-t veszünk, aligha vettem volna meg Erika táskaírógépemet, ámbár jó szolgálatot tett a PC megjelenéséig. Fiatalos lendülettel hoztam össze poénos cikkeimet. Valamennyiben volt egy mag, egy gondolat, egy jelenség tömör leírása. Jó visszagondolni ezekre. Jól jött nekem a blog mint műfaj. Sokkal előbb kiderült: „rövid, csattanós cikkek megírása” az én formám. S ennek a feltételnek pontosan megfelel egy-egy poszt.
Lábjegyzet a Szám 24-hez. Bálám szépen szól Jákob fiairól, jókat jövendöl sorsukról (vele az Úr Lelke), ám a környező népek, többek között Moáb pusztulását is megjósolja. Balaknak persze nem tetszik ez a beszéd. Ezért azt mondja Bálámnak: „Gyorsan kotródj haza!” Az persze szót fogad, de megjegyzi, hogy még annak idején tisztázta a követekkel: „ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor is ... csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.” Közöm. Akkor is, ma is kétféle szélsőség tapasztalható: A kompromisszumos, opportunista, pénzért „mefisztói alkura” hajló ember, a korrupt, s velük szemben a kemény, jel értékű ember, aki inkább meghal, de elveiből, gyakorlatából jottányit se enged. Ilyen volt abszolút mértékben az Abszolútum fia, Krisztus (engedelmes volt Istennek a halálig, mégpedig a kereszthalálig – írja Pál), de az apostolok is: inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint nektek (a főtanácsnak). Teszem hozzá, hogy minden hős ilyen, a szentek jó része az. No meg eszmék követői: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete...” – hirdeti Petőfi.
Miközben folyamatos vita témája, hogy „ha mindenki jel értékű ember volna, már kipusztult volna a föld”.
Ki-ki gondolja végig vérmérséklete szerint.          

– olvassuk olykor a tévéhíradókban. Megszakítjuk adásunkat. Általában azért szakítják meg, mert természeti katasztrófa következik be, vagy emberi katasztrófa, amennyiben megtámad egy ország egy másikat, vagy más csinált vagy valós gazemberség miatt. Szeretném, ha azért szakítanák meg az adást, mert lépten-nyomon valamiféle kellemes hírrel szolgálhatnak.  
Szűkszavúan kezelem saját családunkat érintő eseményeket. Van ebben némi szemérmesség, van benne a hozzám tartozók személyiségi jogainak tiszteletben tartása, az is, hogy blogom végül is nem családregény, hanem az, ami. Hisz ismeritek.
Most mégis kivételt teszek.  Megszakítom szokásos gondolataimat, mert ideiglenesen úton rekedtek Éváék, és most Szombathelyre érkeztek. Kiküldött tudósítónk nincs, de saját otthonunk forródróton követte az eseményeket. Mondom Tücsinek: Olyan érzésem van, sőt olyanabb, mintha napjainkat nonstop egy diszpécserközpontban töltenénk, ahol állandóan izzanak a vonalak. Dióhéjban a történtekről.
Éváék beléptek Espace-szukkal az NSZK-ba tegnapelőtt éjszaka. Ott elfolyt a motorkenő olajuk, a kocsi megállt. Bevontatták Heilbronnba. A biztosítóval felvették a kapcsolatot. Az fizette a szállásukat. Ott töltötték a vasárnapot, majd tegnap kitessékelték őket a szállóból. Meg kellett várniuk a hétfőt: akkor van autószerviz. Meg kellett várniuk sorukat, mert nincs sürgősség. Délután megállapították, hogy (anyaghiba miatt?) letört egy darab a motorból, és bedarálta a rendszert. A kocsi ezért motorcserés. Ára 6000 €. Annyiért már ép kocsit lehet kapni. Próbáltak venni helyben, de megfelelő méretűt nem árusítanak. Mivel Elvira korábban felvette a kapcsolatot saját szüleivel, és nászuram, Feri készségesen vállalkozott arra, hogy helyben bérelt kisbusszal értük menjen, Éváék elfogadták ezt a szép gesztust. Feri tegnap 17-kor tudott indulni, éjfél körül cuccoltak át, s reggel hét után átlépték a magyar határt. Idefelé a megegyezésüknek megfelelően vejem vezetett, hogy Feri is pihenhessen a hajsza után. A kocsi sorsa még bizonytalan. A következő mondat törölve, mert már módosult az, amit folytatásként gondoltam. Telefonált Éva, hogy iszonyú fáradtak, s vonattal érkeznek ide kora délután. Két kocsival megyünk eléjük. A többit szükség szerint közöljük. Nekem ez azt jelenti elsőre, hogy az esküvőre is két kocsival megyünk. De ez még soká lesz.    

Egy idő óta újra felidézem napindítóként a régi verses imát. Ezzel kezdtük a napot a regnumi táborokban kivackolódva sátrainkból, fázósan kört alakítva a bőven harmatos réten, hogy elénekeljük még az obligát reggeli torna előtt. Nem is akárhogyan idézem fel magamban. László Gábor, „a Pater” hangján szólal meg bennem. Azért az övén, mert sajátos fényű, ám erőteljes hangon énekelt, és nagyjából szemben állt velünk. Kifejező testtartása, mimikája, orgánuma, összeszedettsége, gesztusai együtt élnek bennem. Jó és képzett zenész volt. Nemegyszer hangoztatta, hogy jobb híján énekeljük ezt az imát reggelenként. Jobb híján, mert auftaktos a dallam, s a ráhúzott magyar szöveg hangsúlyai verik amaz ritmusát. Igaza volt, ámbár az is igaz, hogy a magyar nyelv sok mindent elvisel. Olyannyira, hogy a magyar verselés néha hangsúlytalan részeket tartalmaz a sorok elején vagy a végén, és ezek mintegy nem számítanak. Avagy zavarólag hat-e egy nóta elején egy ilyen szöveg: „Aszongya, hogy aszongya”. Éppúgy nem, mint a figyelmet magára irányító, feltartott mutatóujj.
Kétségtelen, hogy az adott dallamra csámpás a himnusz szövege, de annyira mégse, hogy tűrhetetlen legyen. Nekem nem is ez vele az igazi bajom. A katekizmus első parancsa: Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal az üdvösségre jussunk.
Írtam már, hogy Levente unokámmal valahányszor találkozom, elmondom neki, hogy „Levente, nagyapa szeret téged”. Nem azért, mert nem tudja, hanem azért, mert fontosnak tartom kapcsolatunk közepének hangot adni. (Magamat is meglepett, miért neki mondom ezt, miért nem feleségemnek, aki kétségtelenül a legközelebb áll hozzám? Újabban néhányszor ő is megkapja tőlem a neki járó változatot.)
Visszatérve az ima jellegére, az zavar valamennyire a himnusz szövegét tekintve, hogy Istennek csinálunk programot. Kérjük, hogy tegye simává az új nap idő-etapját. Űzze el az ártalmas dolgokat, járjon velünk. Nem nekünk kellene Vele járnunk? Nem nekünk kellene fékeznünk pörös nyelvünket, s szemünk kívánságát korlátok között tartani? Nem nekünk kellene tiszta gondolkozásúként, lényeglátóként viselkedni? Nem nekünk kellene étkezésünk egészséges mivoltával törődni? S máris azzal foglalkozik, hogy a nap végét az esti himnusz elmondásával-eléneklésével zárjuk le: Dicsérjük őt. Ám a főparancs (és a katekizmus első kérdés-felelet párosa) arra irányul, hogy szeressük viszont Istent, aki előbb szeretett: Szeressük teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. (S ha már: szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat.) Ezekre közvetett utalásokat persze találunk a versszakokban, de konkrét megfogalmazásuk hiányzik. Azért hiányzik, mert mintha nem az volna a legfontosabb: kerülgeti a vers a szeretet-parancs kimondását, mint macska a forrókását. Nem ragozom tovább, álljon itt akkor a vers úgy, ahogyan egykor énekeltük auftaktra induló dallammal.              

Himnusz
Ragyogva fénylik már a nap
Az Úrhoz szálljon énekünk,
hogy minden ártót űzzön el,
járjon ma mindenütt velünk.

Nyelvünket fogja fékre ma,
Ne szóljon rút perek szava,
Szemünket védőn óvja meg,
A hívságot ne lássa meg.

Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg,
Étel s italban hősi fék.

Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke, 
Legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát 
Dicsérjük egyszülött Fiát,
S a Szentlelket, ki Vigaszunk,
Most és örök időkön át. 
Ámen
Lábjegyzet a Szám 23-hoz. Bálám és Balak (játékos csengésű páros, mint Lolka és Bolka, Ihók és Mihók) meg akarják ismerni Istenszándékát. Bálám csak azzal a feltétellel hajlandó átokra, hogy azt ismétli, amit az Úr a szájára ad. Balak meg akarja venni Bálám átokmondó képességét. Ez nem megy. Kétszer építtet Bálám hét oltárt, ahol bakot és kost áldoz fel, majd elvonul meghallani az Úr szavát. Kétszer tér vissza és áldást mond a kívánatos átok helyett. Nem tehet mást, mert az Úr erre indítja. Közöm: az az általános tapasztalat, ami mindmáig él bennem és a társadalmak gyakorlatában: A világ a legfondorlatosabb módokon kívánja a klérust, de a híveket is arra ösztökélni, hogy a hivatalos ideológiát kövessék. Rábeszéléssel, megrágalmazással, fenyegetéssel és szép szóval, börtönnel és kivégzésekkel, hamis tanúkkal, ha kell csábító kísértések felsorakoztatásával, pénzzel, nővel, akármivel, csak tagadják hitüket, álljanak el következetességüktől. Ne akarjanak kilógni a divatos trendből, álljanak be a sorba, s dicsérjék a fennálló hamisságokat, mint a Walesi bárdoktól elvárta volna Eduárd. És legtöbbjük élő jelként, mártírként, a világ számára érthetetlen makacssággal kitart hite mellett – a csábító ajánlatok ellenére. Nincs az a földi hatalom, amely ne akarná megtorolni rajtuk makacs ellenállásukat.