Mickey webnaplója

János apostol így zárja evangéliumát. „Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.” (Jn 21,25) Szavait csak azért idézem ide, mert ma a média világában, az internet világában, a hírügynökségek híróceánjának a világában a felettébb aktív és kedvesen mosolygós jezsuita pápa megnyilvánulásainak a terjedelme minden elképzelésemet meghaladja. Úgy gondoltam, hogy megismerkedem észjárásával. Egyetlen forrás alapján tettem mindezt, a MK közlései alapján. Aki olvas egyéb sajtótermékeket, az igazolhatja, hogy a pápa lapoknak mennyit nyilatkozott, s hány orgánumban olvashat(t)unk sokoldalú tevékenységéről.
Nos, fontosnak véltem megismerni pápaságának első éve írásos termését, hogy képet kapjak katolicizmusáról. Sikerült jószerével, de nagy ára lett. Több száz A/4-esre rúg az általam egybefűzött olvasnivaló. Egyetlen kásahegy, egyetlen szalmakazal, amely számtalan mondatszalmából, gondolat szálból tevődik össze. ebből kellene valami kiadhatót faragni. Mivel komolyodik a dolog, megpróbálok rendet vágni az anyagban, és olyasmiket előhúzni, amikkel az egyéb gyűjtögetők még nem foglalkoztak. Időm rövid, munkám sok, hasznossága kétséges. Azért megpróbálom. Adok még egy sanszot magamnak. Hátha közös érdeklődésre tarthat számot az általam elképzelt koncepció.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 27-hez. Izsák komolyan veszi elsőszülöttségének lencsén való megvételét. Összejátszik vele Rebekka, a mama, aki Izsák elsőszülötti áldását kedvencének szánja. Izsák alig lát. Míg az apja kedvében járó Ézsau vadászni van oda, Jákob magát Ézsaunak kiadva megkapja Izsáknak a Lélektől vezérelt áldását: „Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. Népek szolgáljanak neked, és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” Ézsau értesülve a történtekről meggyűlöli testvérét. Olyannyira, hogy Rebekka azt tanácsolja Jákobnak, hogy meneküljön Lábánhoz. Így is tesz. Rebekka még lelkére köti, hogy ne vegyen feleségül hettita (pogány) nőt.
Közöm.
Ma ez nem így van. A patrisztikus társadalom romokban hever. Most mindegy, hogy jó-e vagy sem, a vélemények megoszlanak. Szoktam tréfásan mondani, hogy fogok én még tüntetni a férfiak egyenjogúságáért. Mindenesetre a Reader’s Digest vicce így szól:
– Apa, mi az, hogy címzetes egyetemi tanár, meg tiszteletbeli elnök?
– Az olyasvalami, amikor anyád nagy rokonság előtt engem családfőnek nevez.          
Egy biztosnak tűnik: abban a korban sem véletlenül alakultak úgy a dolgok, ahogyan. Izsákkal volt Isten, Izsák szava visszavonhatatlanul ellehetetlenítette Ézsau próbálkozását, hogy valahogy mégis megáldja az apja. Visszautalok a szöveg két mondatára: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” (Szőrös volt, mert kecske szőrét kötözte karjára anyja.) Így hát így szólt fiához: „Tedd elém, hadd egyem fiam zsákmányából, hogy lelkem megáldja.” Ennek az áldásnak a lélektől volt hatalmas az ereje. Visszavonhatatlanul.      

Á. sokat nevetett egy tévéfilmen, amelyben a szereplők nem mozdultak el a képernyő elől. Visszatérő módon kérdezgették egymástól:
Minek menjünk Ausztráliába?
Megnézzük videón.
Minek menjünk Tanzániába?
Megnézzük videón.
Minek menjünk Celebesre?
Megnézzük videón.
Minek menjünk New Yorkba?
Megnézzük videón. És így tovább, és így tovább.
Mostanában mintha hasonló tunyaságban leledzenék. Ha egy hegy magasabb a Lakihegynél vagy a Ferihegynél, nem látogatom meg, hacsaknem busz visz fel a tetejére, ahonnan legurulok oda, ahol felvesz egy másik busz, amely hazafelé repít.
Múltkor az Árpád-hídon sétáltam, s mert hétköznap lévén nem állt meg a Margitszigetnél, nem mentem le a szigetre, hogy azután visszafelé is gyalogolhassak. A lényeg a lényeg: nagyon él bennem a „minek menjek” kérdés.
Az én emberem francia vejem, aki előbb járt Bp.-en fontos (udvarlási-leánykérési szándékkal), mint Párizsban. Nem akartam elhinni. Pedig így volt. Legalább 600 km-re lakott a fővárostól, ahová semmiféle ügyei nem szólították. Akkor meg minek utazzon több mint ezer km-t? Hogy lássa az Eiffel-tornyot? Minek, látta már eleget filmen, videón, tévében.
Az én emberem az a jezsuita rendfőnök, aki elhárította a neki felajánlott pihenő évet (szabbatikum). Ilyenkor minden kötelezettségük alól fel vannak mentve a rendtagok. Világot láthatnak. Ő azt mondta: Legalább ötezer érdekes helyet kellene megnéznie, ami teljesen reménytelen. Inkább el se kezdi. Otthon maradt.
Nem az én emberem az operett-hős, aki úgy véli: „Túl az Óperencián boldogok leszünk”. Szerintem aki itthon nem boldog, az vándorolhat, ameddig jól esik, sose lesz boldog, mert mindenütt magával fog találkozni.
Ne csodálkozz hát, hogy nem szaladtam megnézni az átalakított Ferenciek terét. Nem volt ott dolgom. S nem voltam a parlament újjáalakított terén se, mert nem volt arra dolgom. De ugyanígy elmondhatom, hogy nem indultam el a 4-es metróhoz se, pedig ott alighanem nekem fizettek volna. Miért? Ugye nyugdíjasként ingyen utazom. S a metró is néhány napig ingyen használható. Akkor tehát nekem tartoznak azzal a pénzzel, amiért nem utazom rajta. De nincs arra dolgom. Megnéztem mindegyiket fotókon, klipeken, stb. csak éppen nem megyek oda, amíg nincs rá szükségem.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 26-hoz. Izsák Abimelek földjén, Gerárban telepedik le. Itt Ábrahámnak már presztízse volt. az Úr egyébként is értésére adta: „ezt a földet úgyis mind neked adom és utódaidnak… ivadékaidban áldást nyer a föld minden népe [próféták, messiás].” Ami érdekes harmadszor is belebotlok abba, hogy félelemből nővérének – fivérének hívja Izsák Rebekkát és viszont. Persze kitudódik a dolog, s a király esküszik, hogy senki se fogja elvenni a csinos asszonyt Izsáktól. Az Írás szerint Izsákot százszoros terméssel áldotta meg az Úr. Hatalmas lett, akitől Abimelek fél, és szerződést köt vele. Közben Izsák tudomására jut, hogy Ézsau hettita nőt vett feleségül s mindjárt kettőt. Nemcsak Izsáknak, az Úrnak se tetszhetett ez a pogányokkal való keveredés. Közöm. Ha választok, megfelelőt választok, de a többit nem. Így volt ez Ábrahám idején is. Ő hallgatott az Úrra, ezért Isten őt választotta [választott nép]. Mást nem. Abimelek szerződést köt Izsákkal. Mással nem. Izsák feleségül veszi Rebekkát. Mást nem.
És akkor jön Ézsau, és többet választ, idegent választ, pogányokat választ. Ez már nem is választás, hanem válogatás.
Ha Jehuditot választotta, Bászmát már békén kellett volna hagynia.
Ha Bászmát választotta, Jehuditot kellett volna békén hagynia.
Jézus majd megjegyzi: „Kezdetben ez nem így volt.”       

Valaki Sárospatakon járt és a FB-ra felrakott néhány képet. Megnéztem őket, de nem a fotók izgattak fel, hanem a felismerés: Ha Sárospatakra gondolok, megjelenik a vár, a sub rosa-terem, de még sose jelent meg egy „sáros patak” a fantáziámban. Ha Lendvai l. nevét hallom, még sose jelent meg a szlovéniai város, hanem a nevét viselő politikus.
De számtalan példát hozhatnék rá: Sárosteleki dr. szülész-nőgyógyász nevéről nem egy latyakos telek, Kovács István (Kokó) nevéről nem egy bőrkötényes-kalapácsos fickó, egyetlen Balogh nevű emberről se a suta kezű, ügyetlen fráter jelenik meg szemem előtt. Amerigo Totról még sose asszociáltam arra, hogy ősei szlovákok volnának, hogy Rácz Aladár szerb, Oláh Lajos román eredetű volna.  De az is csak földrajzi emlékeimben él, hogy Amerika simán Imrét jelent, és eszembe se jut, hogy fedezője keresztnevéről kapta a földrész elnevezését.
Rétvári Bence vezetékneve képzavar. Rétből nem lehet várat építeni. A rét nem vár alakú, a vár nem rét alakú.
Most néhány zeneszerző nevét hozom még ide: Ligetiről sose jutott eszembe egy csalitos táj, Kocsis Zoltán neve hallatán sose gondoltam, hogy Zoltán bakon ül és lovakat hajt, Wagnerről, hogy voltaképpen nem komponista, hanem kocsis, Smetana nevéről pedig hogy neve magyarul tejföl. Fordítva viszont igen: Meglátom az import tejfölön, hogy smetana, azonnal beugrik a Smetana által írt szvit dallama is. Vajon egy német gondol-e arra, hogy a Mehl az ő nyelvükön nemcsak a liszt neve, hanem Liszté is.
Csehov és még sokan mások használnak beszélő neveket, s ezek ráerősítenek mondandóikra, általánosságban mégse igaz, hogy egy név hallatán elgondoljuk, mit is jelent valakinek a családneve.    
Mint ahogy az oroszul tudóknak se az ugrik be, hogy Gorkij neve magyarul keserűt, Tolsztojé dagadtat jelent.
De ha már nevek.
Tegnap elsuhan mellettem egy kamion, oldalán öles betűkkel: Fiala Trans. Akik régóta olvasnak, tudják, hogy mennyire szerettem druszám találmányát, Radnótiét, aki olyan vezetékneveket gyűjtött, amelyek összhangban vannak valami módon viselője foglalkozásával. Pl. Léces László asztalos. Kicsit ilyen a Fiala Trans is. Én beraknám a gyűjteménybe. Hogy miért? A Trans ugye itt szállítást jelent tömörítve. És ha jól megy az üzlet, akkor Fialának „fial” a transz.    
Sokat mesélhetnék még a nevekről és jelentésükről.
Egyszer Münchenben nyelvtanulás céljából tartózkodván előhozakodtam az autóban utazva azzal, hogy kinek mit jelent a neve. Barátom vezetett, én meg soroltam ilyeneket. Amikor azt említettem sokadjára, hogy Einstein neve magyarul egykőt jelent. Fékezett, majdnem megállt, hogy itt most akkor szálljak ki … a saját kocsimból.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 25-höz. Egy kis számtan. Ha Ábrahám 100 éves volt Izsák születésekor, és fia 40 évesen házasodott, akkor kb. 140 éves korában „vett egy másik feleséget” Ábrahám, Keturát, akitől még hat gyermeke született. A pátriárka fel is nevelte őket, mert 175 évig élt. Régen sokáig éltek az emberek. Izmael 137 évig. Izsák tehát 40, amikor feleségül veszi Rebekkát, aki meddő. Ám Izsák is kapcsolatban áll az Úrral. Imádkozik utódért, s mindjárt kettő lesz nekik: Ézsau és Jákob. Az ikerpárból Ézsau az idősebb, vörös, szőrös vadász, a papa kedvence. Jákob, aki szelíd és otthonülő volt, a mama reklámja.
A hebrencs Ézsau nevéhez fűződik az eset, melyet itt taglal az Ószövetség: Elsőszülötti jogát eladja Jákobnak egy tál lencséért és egy darab kenyérért így gondolkodván: „Úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülötti jog?” Közöm. Máig ható szokásjog, hogy egyes családi ereklyék az elsőszülött fiú öröksége. Hány család létezik, ahol az elsőszülött gyerek apja után kapja keresztnevét, hetedíziglen, csuda tudja, hányad íziglen. A szállóige, „eladta egy tál lencséért” máig azt jelenti, hogy értéket elkótyavetyél valaki potom pénzért, áron alul, mert vagy nem ismeri fel saját portékája valódi értékét, vagy felismeri, de legyint rá.     

No, ebben az esetben nem az én emlékeimről van szó, hanem egy Pokorny Hermann nevű katonatiszté, aki cseh származású, sok nyelvet beszélő, magát láthatatlan hírszerzőnek nevező személy. Az ő visszaemlékezéseiről, aki sokszerű kiképzésben részesült a monarchia idején. Élete java részét utazta, cserkészte, hadgyakorolta, s csakugyan hírszerző volt. Szerette a kihívásokat, ezerszer szembenézett a halállal, túlélt minden rezsimet, mert tudására mindnek szüksége volt. Slágfertig valaki volt, aki magyar állampolgárságot kért és kapott. Megtanult magyarul, és számtalan kitüntetés birtokosaként megadta magát az idős korral járó mellőztetésnek – ekkor megírta emlékiratait. Mivel bennfentes körökben fordult meg, érdekelt volna sokféle olyan részlet, amit csak néhány embertől tudhattunk volna meg, pl. tőle. Életrajza olyan, mint egy útikalauz. Tele állomáshelyekkel, dátumokkal. Számomra azért érdekes típus, mert figurája teljesen különbözik saját mentalitásomtól. Én nem néztem farkasszemet 100-szor a halállal, nem kerestem a veszélyeket, nem csavarogtam be a fél világot, nem ismerkedtem meg és nem tárgyaltam a legkülönfélébb fárasztó egyéniségekkel, nem írtam szenvtelenül hullaszagot árasztó tetemekről, nem voltam tengeribeteg többször is, nem vezettem életem szeletkéiről feljegyzéseket napra, órára pontosan, s nem is álltam kapcsolatban olyan nevezetes emberekkel, mint ő.
Hogy miért szántam szabadidőt elolvasására?
Mert ismertem hasonló típusú háborút megjárt embereket.
Mert érdekelt, hogy mit történt száz éve, hiszen az I. vh. száz éve tört ki.
Érdekelt, hogy mennyire foglalkozatja a különféle világrendek összehasonlítása. Szinte semennyire. Minddel szemben kicsit elfogadó, kicsit kritikus. Él velük, él kereteik között, sőt túléli őket.
Érdekes az önéletírás után csapott elemzése arról, hogy mi történt volna, ha a tengelyhatalmak megnyerik a háborút. Szerinte Németország minden előnyét élvezte volna, s a vele harcoló nemzeteket úgy meggyűlölték volna az antant országok és az USA, hogy egészen biztosan revansot vettek volna, aminek a következményei nekünk semmi jót nem tartogatott volna (esetleg nemzethalállal járt volna).
Megemlítem még, hogy egy ember önvallomása életéről mindig hallatlan érdekes és tanulságos is. Úgy érzem magam, mintha az 1001 éjszaka meséit olvasnám. (Pokorny Hermann: Emlékeim. Petit real Könyvk. Bp. 2000)
Lábjegyzet. Közöm a Ter 24-hez.
Idilli fejezet az Úrra való teljes ráhagyatkozásra. Valójában Izsák házasodásának a története. A kor szokása szerint kétszer is kitér a szerző az eseményekre. Először leírja, majd a benne szereplő szolgával csaknem szóról szóra megismételteti a történteket.
Ábrahám szolgáját bízza meg, hogy testvére népéből szerezzen feleséget Izsáknak, s ne a (pogány) hettiták köréből. A szolga „megimádkozza” a jelet, hogy ki legyen a választott. Az Úr Rebekkában jelöli meg az alkalmas asszonynak valót. A frigy a kölcsönös megbecsülés jegyében létrejön.
Közöm. – A Balczó-filmben jegyzi meg Bandi saját sorsára vonatkozóan (amikor csak alkalmi állása volt szerény jövedelemmel): majd elrendezi az Isten a sorsomat. S aki megfigyelte életútját, megbizonyosodhatott róla, hogy bekövetkezett: csakugyan szépen „elrendezte” sorsát az Isten. Ebben a fejezetben olvasható a fenti kitétel: „Uram, rendezd el ma szerencsésen a dolgot (a lány kiválasztásának a dolgát).” (12)
– „Megáldották Rebekkát és mondták: »Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.«” Utólag megállapíthatjuk: lett, elfoglalták. (60b)
– Rebekka csak Ábrahámhoz igyekvése során, útközben futott bele Izsákba. Addig nem is látta! De aztán nagy volt a l’amour: „Izsák a sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.” (66skk) Istenhez teljes bizalommal lenni ma is mindennél jobb: „legyen meg a te akaratod”. Pontosan. Nem érhet nagyobb jó annál, mint ha az Ő akarata valósul meg rajtam/rajtunk, ugyanis senki se szeret Nála jobban minket.        

Ha rámegyek a guglira, összekevert sorrendű könyvjelzőim ezt a sorozatot alkotják egy kis központozással: Programok: Deske! Flora magyar blogja. Miklós Gyorgyovich = emmausz. Művészetek. Rezdülések. Ezt még elmondom! Szerintem az élet hogy is volt (Gmail, FB Kvízpart)?
Ha bemegyek a FB-ra főbb vonalakban ezek a témák jelennek meg:
Néhány szép madár,
néhány szép virág,
néhány szép fa,
néhány göcsörtös fa,
néhány szép város,
néhány ronda város,
néhány pártpolitikáról szóló sárdobálós anyag,
néhány álláshirdetés,
néhány könyörgés lájkok begyűjtésére,
néhány névnapi levelezőlap,
néhány jó portré,
néhány tré portré,
néhány gyenge vicc,
néhány alulöltözött szépség,
néhány vélemény,
néhány vélemény a véleményekről,
néhány gyűlölettől fröcsögő anyag,
néhány giccstől fröcsögő anyag,
néhány írás, köztük napi posztom.
Ma ez volt.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 23-hoz. Ábrahám felesége, Sára 127 éves korában meghalt. Ábrahám egy Efron nevű hettitától tanúk előtt megvett 400 sékel ezüstért egy telket, melyhez barlangrendszer tartozott. Ezzel indult el a föld megszerzése, melyet az Úr kijelölt számukra.
Közöm az elmondottakhoz. A kb 4,5 kg ezüst mai áron, ha jól számolom, jó félmillió Ft. Tehát árába vette a telket a pátriárka. A telkek ma sem olcsók, kiváltképpen, ha kvalifikált helyen vannak, vagy ha forrás indul rajtuk, esetleg – mint az ő esetében – barlangrendszer gazdagítja őket. De hát Ábrahámra a helyiek, mint Isten „főember”-ére tekintettek. Baráti áron megszámolták neki a telket.
Hol van még a Messiás, a Biblia főszereplőjének eljövetele.
Az ismert mondás szerint „Isten malmai lassan őrölnek”. Nem siet el semmit. Még nincs ország, nincs Kánaán, még nincs itt az ideje.
Az ír közmondás szerint „amikor Isten az időt teremtette, eleget teremtett belőle” – olvastuk H. Böll Írországi útinapló-jában.
Mindenesetre itt valami elindul. Valami valósul, és a folyamat meg nem áll az Újszövetségig.
Két lábjegyzet a lábjegyzethez.
– Hettiták: „Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben” – jegyzi meg Izajás (40,15)    
– Isten malmai lassan őrölnek: „Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.” (Zs 90,4)
Egy asszociáció. Valamikor hajdanán – vagy 50 évvel ezelőtt – megjelent egy török szerző novellája a Nagyvilágban. A főhős közalkalmazott lévén Isztambulban egy szép telket, rajta szép házat álmodott magának, de fizetését alapul véve úgy kalkulált, hogy ahhoz keveset keres, hogy hitelre jó helyen vegyen magának házat. A lényeg, hogy fizetése nem emelkedett olyan ütemben, mint a telek- és házárak. Próbálkozott kevésbé előkelő helyen, próbálkozott kisebb telken, próbálkozott egyszerűbb kivitelű házban gondolkozni, mígnem rájött, hogy az áremelkedések miatt nem kaphat immár igénytelen ingatlanra sem hitelt. El odáig, hogy egészségi állapota megromolván elballagott a temetőbe, és megvásárolt megtakarított pénzén egy sírhelyet. Erre futotta életkeresete. Így elrendezve a végső dolgokat megnyugodva, békésen hunyt el.

Nem akarom, mégis olykor párhuzamos meggondolások alakulnak ki a napokban újra elkezdett Biblia-olvasásom és az elé írt posztom között. Ma is így van. Misztikus világunk misztikus lénye az ember a maga misztikus életével. A majom szeretete, a majomszeretet vegyi vezérlésű valami. Teljesen ösztönös. Az emberé is leginkább az, mégse mondhatom, hogy teljesen azonos vele. Az ember hozzátartozóihoz való nagy empátiában éli le életét. Adhat tanácsot, modellálhatja eléjük az életet, mintát szolgáltathat egy lehetséges életívre, az élet sok-sok epizódjára. A gyerekek „kirepülnek”. A szülő pedig úgy érzi magát, mint a kacsákat kikeltő kotlós, amikor a parton fel-alá futkos idegesen, mert látja, hogy a kikelt kiskacsák beletapicskolnak a vízbe, és köszönik, jól megvannak a nedves közegben. Valahogy így van vele az ember is. Sóhajt, látva gyermekei küszködéseit. Persze, elengedi a kezüket, de ameddig él, empátiával gondol sorsukra. „Csak az első száz év nehéz” – szoktam mondogatni, és nem a testsúlyomra gondolok. Ez a gyermekek nevelésére is vonatkozik. Már az is valóságos csoda (kegyelem), ha megérik a felnőttkort. S utána? Utána sem habos torta senkinek az élete. Marad a távolról való törődés, együttérzés, ima, szükség esetén kézzel fogható segítség, stb. Mindeközben teljesen háttérben marad. „A pedagógus azért van, hogy ne legyen rá szükség.” No, ugyanez áll a szülőre, csak a kötődés foka általában nagyobb. Bizton állítható, hogy nem magunknak nevelünk. Ha nem így volna, ott valami nagy baj van.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 22-höz. Témája: Izsák Ábrahám édes gyermeke. Isten azt kéri tőle, hogy áldozza fel neki. Ábrahám nem sokat teketóriázik, elindul vele a Morija-hegyre. Ott eljut a végső megpróbáltatásig. Kezébe veszi a kést. A gyerek kérdésére, hogy hol az áldozati bárány, azt feleli Á.: majd gondoskodik róla az Úr. S valóban egy szarvánál fennakadt kost öl meg végül az Úr jóvoltából.
Ábrahámot nem a szeretete, hanem a hite vezérelte, s tette három napon át, amit tennie kellett. Mit élhetett meg? Itt Krisztus keresztáldozatának előképe jelenik meg.
Közöm. Egy kép ugrik be: Temetés. Anya túléli a fiát. A fia 63 éves. Az anya idős. Így szól a koporsóhoz lépve: „Drága kisfiam.” Egy szülőnek a fia lehet akárhány éves – drága kisfia marad. Az volt Ábrahámnak is, az az Atyaistennek is. Mit kezdek ezekkel az áldozatokkal?
Olyasmik ezek nekem, mint a pszichológia ismert ábrája a két sziluett-arccal és az általuk kirajzolt kehellyel. Észlelésem a két értelmezés között ugrál: Vagy két arc, vagy kehely. Ha Ábrahám áldozatra való készségét látom, nem tudok azonosulni vele kegyetlensége miatt. De ha hatalmas hitét tekintem, vele együtt tudom, hogy próbatételemet elrendezi az Isten, aki nem téveszt meg és nem téved. Ugyanez áll Krisztus kínhalálára. Ha Grünewald képét tekintem, belemerülök a szenvedés látványába, elborzaszt a jelenet, és nagypéntek hangulata uralkodik el rajtam. Ha megpróbálkozom azzal, hogy beleéljem magamat abba, hogy Krisztus egész életével az Atya iránti engedelmességéről és a Teremtő minket, embereket szerető valóságáról tanúskodik – ennek folyományaként életét adja jókért és gonoszokért, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen –, akkor a végtelen és irgalmas szeretet aspektusából nézve rádöbbenek a megváltás titkára.
Már amennyit egyáltalán képes vagyok belőle felfogni.
Krisztus minden kínszenvedését felülírja emberszeretete.
Azért szenved, mert szeret.
Szeretete minden mértéket meghalad.
Érthető ez?
Nem nagyon.
Belátható ez?
Igen, de csak az Isten felől tekintve.             

Szórakozhatnánk a címbeli mondattal, annak magyarságát illetően. De legalább magyar szavakat alkalmaz a mondat.
Nem úgy, mint az a szöveg, amely egy általam ma olvasott FB-bejegyzésből (na ez is szép magyar fogalom) áll elém.
Valaki slow-work tréninget dolgozott ki egy life és business coachcsal. Öt angol szó egy tagmondaton belül! Ez úgy magyar mondat, mint az „O tempora o mores!”
Nem lájkolom, s nem is „tetszikelem”, noha utóbbi szabályosan gyártott magyar szó.
* * *
A vicc szerint nálam
az kap kettest, aki annyit tud, amennyi a könyvben van.
Az kap hármast, aki annyit tud, mint én.
Az kap négyest, aki többet tud Einsteinnél. És
az kap ötöst, aki csontot hoz a kutyámnak. 
Nemde hasonló esett tegnap búcsúzáskor: Levi kapott egy csokidarabot – nagyot.
Mi meg egy-egy hálás kis puszit tőle. 
Lábjegyzet. Közöm a Ter 21-hez
A 100 éves Ábrahámnak Sára gyereket szül, Izsákot.  Az ekkor 15 éves Izmaelt elküldi a háztól Ábrahám (Cherchez la femme!) Hágárral, aki a sivatagba indul, s akit az Isten angyala vigasztal. Izmael vadász lesz, Hágár Egyiptomból hoz neki feleséget, s utóbb nagy néppé lesz. Ábrahám pedig Abimelekkel szövetséget köt, mert amannak alattvalói el akarják kommunizálni az Ábrahám-ásta kutat. A szövetség megköttetett, a filiszteusok békén hagyták saját földjük vendégét, Ábrahámot és családját. 
Közöm hozzá. 1. Minden nagy uralkodó árnyékában a nő áll, s súg a gyámoltalannak rávéve olyasmire is, amit nem akart. De a kisebb uralkodók között is így szokott ez lenni: A családfőnek megmondja az asszony, hogy ne legyen nevetséges, és csíkos zoknijához ne vegye fel a pöttyös nyakkendőt, stb. 
2. Ha Ábr. 100, akkor Izmael nem lehetett karon ülő gyermek, hanem kb. 15 éves. A leírásban Hágár az ölében cipeli menekülés közben. 3. Látni kell, hogy ma legalább akkora harc folyik a kutakért, mint évezredekkel ezelőtt. Az olajkutakért, és a vízkészletért egyaránt politikai csatározás tanúi lehetünk. Sok a szennyezett víz, kevés a tiszta édesvíz. Mi most jól állunk, és mint ilyen, célpontjai lehetünk a vizünkre ácsingózóknak. Nem árt, ha tisztességes szövetséget kötünk kútjaink védelmében. Írva van: a földi javak könnyen rablók martalékává lesznek.  
* * *
Ha kérded, válaszol.
Az istenszolgája tegnap elmondta, hogy nagy örömök érik, amennyiben személyes és örömteli kapcsolatban áll Istennel. Magamban azt fogalmaztam meg, hogy érdekelne, miben áll ez a kapcsolat, hogy mutatkozik meg? Aztán felmentettem a szónokot azzal, hogy nem fogalmazható meg egzakt módon az, amit lehetetlen is szavakba önteni.
Ma meglepetésemre figyelmünkbe ajánlotta a kezdőéneket: / Epedve sóvárog a lelkem az Úr udvarába. / Szívem és testem is áhítozik az élő Isten után. / (Zs 83,3) Ezután szóvá teszi, hogy a testünk sóvárgása neki azt jelenti: A zárt templomban imádkozva táncra perdül a padok között lejtve.
Ez igen.
Hasonlóról számol be az ÚE c. lap vasárnapi száma. A több mint egy kolumnás cikk címe: Ima - tánclépésekben.
Nos, válaszolt az Úr.      

A vasárnap ünnep. Reggel mise. Olykor a fiatalabb generáció is reggel le tud jönni. Ma is ez történt. Miki, Elvi, Levi elöl ültek. Mi voltunk az alelölülők, hogy Mórát is ideidézzem. Mise végén kivonuláskor az atya megsimogatta Levi orrát, mert az esett hozzá a legközelebb. A kislegény érdeklődéssel figyeli, mi történik a közösségben.
Hazatértünk, s le a rétre, kihasználni a napos időt. Levente mondatszavakat használ. Ma egy fák takarásában szálló repülőre azt mondta: Látom. Így, ragozva.
Másik pontos szóalkalmazása. Levi, adjak tésztát? Mire ő: Jó.
A harmadik ilyenféle megnyilvánulására délutánig vártam. Kapott egy marcipános csokoládédarabot, de látta, hogy az utolsó. Szeme láttára dobtuk ki az üres csokipapírt. Levi nem akart belenyugodni. Nyitotta a hűtő ajtaját, s mutatta, hogy hol kell még csokinak lennie. Persze, volt is egy nagy tábla. Elvi megengedte, hogy vágjak egy kicsit belőle. Levente nem hagyta annyiban: Nagy – mondta jelezve, hogy jól érti: a mama csak egy aprócskára gondolt. Én meg levágtam, ahogyan sikeredett. Alighanem nagynak minősíttetett, legalábbis Levi mosolyából ítélve. Elég gyorsan felfalta, s örömmel nyugtázta imigyen: – Megettem.    
Búcsúzóul még mindkét öregszüle arcára nyomott egy-egy minden pénznél többet érő puszit, s ment haza boldogan papával és mamával.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 20-hoz
Párhuzamos történet a Ter 12-vel. Csak nem az egyiptomi fáraóval, hanem Gerár királyával, Abimelekkel lejátszva (miszerint Sára Ábrahám nővére, ő viszont amannak fivére). Abimelek elvette Sárát, az Úr álmában tudatja vele, hogy halállal hal, mert Sára nem lány, hanem immár férjes asszony (az égi beavatkozás hatására átmenetileg Abimelek minden felesége meddő lett). Abimelek sebtében visszavitte Sárát Ábrahámnak – ajándékokkal. Nemcsak Abimelek félt, hanem Ábrahám is. Attól tartott, hogy fejét veszik, ha kitudódik, hogy Sára a felesége. (Nem véletlen ez. Utóbb Dávid is halálba küldte Uriást, mert nem akarta, hogy viszonya Betsabéhoz kitudódjon.) Közöm. Kérdés: ma jobb a helyzet? Hány gyilkosság mögött van szerelemféltés, féltékenység stb. Második kérdés: A kölcsönös félelem egyáltalán nem pusztult ki a világból. Amikor „fortélyos félelem igazgat”, ellehetetlenülnek a kölcsönös bizalomra, szeretetre épített kapcsolatok. A sötétség erői, a mindig rejtett érdekrendszer, a kapzsiság és mohóság, a „mindent nekem, azonnal” lépnek előtérbe, és érvényesülnek kicsiben és nagyban. Mint tudjuk, a szeretetben nincs félelem. de van-e ép és teljes szeretet. Úgy vélem, „nem terem, mint kender – bőven”.

Olyan könyvre vágytam, amit hamar el tudok olvasni. Az olcsó könyvtár egyik füzetére esett a választásom. Longosz: Daphnisz és Chloé c. ókori regényére. Dióhéjban a történet. A kétes hírű Leszbosz szigetén járunk, ahol egy kitett fiú (=Daphnisz) kecskéket, egy kitett lány (Chloé) pedig juhokat legeltet. Egymásba szerelmesednek. De nem találják az utat szerelmük beteljesítéséhez. Csókolóznak, ruhátlanul fekszenek egymás mellett, játszanak, sípot, szürinxet fújnak, egymásnak virágokból koszorút fonnak, stb. Epekednek, szenvelegnek a szerelmesek, de a beteljesülés egyre várat magára, noha számos alkalommal tanúi annak, hogy a kosok hogy hágják meg a birkákat, a kecskebakok meg hogyan ugorják meg a nőstényeket. Daphnisznak ekkor akad útjába egy Lükainion nevű öregecskedő nő, aki elcsalja, hogy egy erdő sűrűjében rávezesse a legényt az eladdig hiába keresett útra, a szerelem beteljesítésére.
Miután férfivá tette a fickót, kilép a történetből.
Megjelenik viszont Gnathón, egy részeges és homoszexuális hajlamú szolga, aki megkíséreli Daphniszt különféle cselekkel rávenni arra, amit amaz egy kicsit se akar. Továbbra is Chloéhez fűzi a szerelem. Ahogy egy kalandos regényben szokott lenni, a legkülönfélébb megpróbáltatások után minden jóra fordul. Kiderül, hogy mindkét, egykor kitett gyereknek élnek a szülei, akik gazdagok és előkelőek. Nagy lagzit csapnak, és a regény utolsó mondata arról értesíti a nagyérdemű olvasót, hogy „Daphnisz most már megtette Chloéval, amire Lükainion tanította”.  A regény sokféle epizódjából azért emeltem ki ezeket, mert csakugyan szerelmes regény Longosz műve, és mert éppen ma került sor az ókori Szodoma és Gomorra históriájának elolvasására.
Spontán adódik a párhuzam. Az ókori történetek ugyanis sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Mintegy ráerősít egyik a másikra. A görög regény nem állítja határozottan, a Biblia viszont igen, hogy az eltévelyedések nincsenek megengedve. Lássuk akkor a másik történet tanulságait.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 19-hez. Láttuk, Ábrahám nem meri tovább feszíteni a húrt. Jahve megígéri, hogy ha tíz igazat talál, nem pusztítja el Szodomát. Így érünk el a fajtalankodó lakóiról elhíresült Szodomához és Gomorrához. Az elpusztításukra érkezett égi küldöttek – két angyal – provokálná a helyieket, mondván, hogy kint szeretnének aludni Lót kertjében. Ám az behúzza őket házába. A férfinép erre megostromolja Lót házát s követeli a két vendégférfit, hogy szokásainak hódoljanak velük. Lótot is megkörnyékezik. Lót felajánlja két szűz lányát, hogy azokkal szórakozzanak, de férfivendégeit ne hajkurásszák. Ajánlatát a tömeg nem fogadja el. Az angyalok berántják Lótot (akit szintén meg akarnak becsteleníteni), a támadókat megvakítják, s az ajtót bezárják. Másnap Lót felesége és két lánya elindul Coárba, kíváncsi felesége „sóbálvánnyá válik”. Lót két lányával elmenekül. A két városnak írmagja sem maradt egy hirtelen tűzeső után. A lányok pedig megunhatták a szüzességüket, mert lerészegített apjukkal felváltva szeretkeznek. Alighanem mindenki egyet ért velem, hogy ebbe a fejezetbe igen sokféle esemény van sűrítve. Éppen csak a bestiális magatartásra nem találunk példát, a fajtalankodásra, a vérfertőzésre viszont igen.
S hogy nekem mi közöm hozzá? Tapasztalom a nyugati (és hazai társadalom) másságos embereinek erőszakosságát, jogköveteléseit. Tapasztalom, hogy korunkban éppúgy jelen van a perverzitás, mint ezer évekkel ezelőtt. Vajon hány települést kellene a kénköves mennykőnek elemészteni, ha ma erre sor kerülne?
Mégis: a Mt 11,23-ban említi a Mester, hogy Szodomának és Gomorrának különb sorsa lesz a végelszámoláskor, mint Korozainnak és Betszaidának. Mert utóbbiakban igen keménynyakú népséget talál Jézus. Ez a két város nem pusztult el, pedig több oka lett volna Istennek megsemmisítésükre. Lám, együtt nő a konkoly meg a búza az aratásig. Hogy ma mely városok hogyan állnak tisztesség dolgában, annak eldöntése nem az én feladatom.         

Írj a Bibliáról! A wikipédia hoz egy hozzávetőleges pontosságú statisztikát, amely azonban elég jó a tájékozódáshoz. A Bibliában foglaltatik (emlékezetem szerint 72 könyv), szerinte 66, s ezek fejezetekre tagolódnak. Összesen 1189 fejezetet tartalmaz. A fejezetek gondolatokból állnak. Ezek a versek. Általában egy mondatok, de nem következetesen. Versből van benne 31 173 a wikipédia szerint. Szó 774 746, betű pedig 3 566 480. Utóbbiakat csak a teljesség kedvéért írtam ki. Valójában senki nem tudja, hány szó és betű, hiszen az előző statisztika az angol nyelvű Bibliára vonatkozik, s vélem, hogy protestáns gyűjtemény (a könyvek száma is eltér a katolikustól). Mindent egybevetve arra azért jó, hogy a méretekről tájékoztasson. Ha a fejezetekről naponta megjegyzek valamit, amit nekem akkor mondanak, s megpróbálom a napi ritmust tartani, jó három, három- és félévnyi munkát ad. Ha mindennap írni szeretnék egy-egy versről, és ezt 10 éves koromban kezdem, akkor 95 éves koromig ellehetek vele. Tőlem ez a buzgóság nem tellett, s már késő is volna nekikezdeni, hiszen 85 év múlva több mint 150 éves volnék. Mindenesetre a közelmúltban megtettem ezt a Máté-féle hegyi beszéddel. Olyan esszenciális krisztusi tanítás, hogy tiszteletem jeléül így kívántam adózni előtte. Nos, a jövőre vonatkozó terveimet óvatosan érlelem meg, s nem is biztos, hogy kitartok mellettük, mégis: ha Isten is úgy akarja, minden fejezetről írok a napi posztom után egy lábjegyzetnyit. Lehet, hogy csak annyi lesz időnként, hogy lásd előző jegyzetemet, ld. uo., vö. XY erről írt anyagát stb. Mindenesetre néhány napja elkezdtem. Meglepő módon nem az elején. Akkor még nem gondoltam, hogy véleményezem a fejezeteket.  Emlékezetem szerint az első két fejezetről nem írtam. Így igaz.  
Álljon itt tehát pótlólag valamilyen lábjegyzet a Ter 1-2-ről is. Ezekről azt kell tudni, hogy a kreacionista felfogás szerint éppen így történt a teremtés. Prohászka és kortársai fanyalogtak is miatta, mert akkor már az evolúciós elmélet ismert volt, és a valóságot talán pontosabban, mindenesetre korszerűbben fogalmazta meg. Tudjuk, II. János Pál enciklikájában többnek tartja ez utóbbit egy hipotézisnél. A lényeg a lényeg. Kezdetben ártatlan emberek éltek közvetlen kapcsolatban Teremtőjükkel, állandó beszélő viszonyban. Isten a 6. napon megállapította, hogy nagyon jó mindaz, amit teremtett. Nincs okunk felülbírálni megjegyzését: Ha mégse nagyon jó minden teremtett valóság, magunkra vessünk. Itt megjegyzem, hogy a teremtés nem fejeződött be, és Te és én minden korban élő minden ember részese a teremtésnek s egyben felelőse is. A fejezetben hangzik el: szaporodjatok és hajtsátok uralmatok alá a világot. Az elsőt nem kell magyarázni, a második pedig azt jelenti, hogy a gazda szemével kell a világra tekintenünk, amely értünk teremtetett, és ez mindnyájunk felelősségét felveti. A használat nem azonos a tönkretevéssel. A második teremtéstörténetben olvassuk: Ádámot a föld porából teremti és lelket lehel belé, Évát Ádám oldalbordájából. erre jegyzi meg Dienes Valéria: a nők azért élnek átlagban hosszabb életet, mert jobb anyagból vannak, mint a férfiak. Legyen elég itt ennyi lábjegyzetnek.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 18-hoz.
Ábrahám Mamre terebintjénél három férfit vendégül lát. Készíttet lepényt, hozat tejet, vajat, s egy erős borjút levágat, sebtében elkészíttet nekik. A két következő bekezdésben pedig az Úrral alkudozik Szodoma megmentéséért. Kéri az Urat, hogy kegyelmezzen meg a városnak, ha 50, ha csak 45, ha csak 40, ha csak 30, ha csak 20, ha csak 10 igazat talál benne. Nem volt benne annyi se!!!  Elképzeljük, hogy a ma embere idegeneket ilyen bőségesen megvendégel, csak mert betértek hozzá? Elképzeljük, hogy ma alkudozik valaki is egy-egy veszélyben lévő település megmentéséért az Úrral? Pedig Ferenc pápa precedenst teremtett: globális imádságot kért az emberektől felekezetektől függetlenül, és elérte, hogy Szíriát ne támadja meg az USA. Ma hány városban van 50 igaz, 45, 30, 20 vagy 10 igaz? Ki tudja? Milyen esélyük van ezeknek a túlélésre? Csak kiegészítésképpen: Az ószövetségben igaznak azokat hívták, akiket ma mi szenteknek. Mindkettő kb. azt jelenti: isteni, azaz Istennek tetsző valaki.
Nb. A fejezetben szereplő terebintfa (pisztácia) az örökkévalóság jelképe.