Mickey webnaplója

1. Kezdetben öt hormon dolgozik a fiatal szerelmesekben. 
- PEA, szerelemhormon, rózsaszín ködbe vonja a kitüntetettet. Ez egyfajta kábítószer.
- Dopamin. Jutalmazási hormon. Ráerősít az elsőre. Jó, hogy mi ketten. Kb. 18 hónapig hat, aztán lekeveri az agy.
- Szerotonin, visszazökkent a hétköznapokba. Hétköznapok monoton favágását segíti elviselni. 
- Endorfin. Boldogsághormon. Nevetéskor, csoki evéskor, orgazmusban sok termelődik (endomorfium). 
- Oxytocin. A társszerelem hormonja. A kötődésé. Nem engedi felejteni a korábbi kapcsolati emlékeket. Sokféle szerepe van (szoptatáskor, szüléskor, aktus alkalmával vezérli a folyamatokat simaizom összehúzódással).
Ezeken most átlépek.
A kapuzárás után, 30–40 év házasság után, főszereplővé lép elő ez az oxytocin hormon. Hatása végigkíséri a kapcsolat teljes folyamatát. Lineárisan növekedik, az összegyűlt pozitív élmények hatására, vagy éppen ellentétébe csap, ha a felek kitartóan gyűlölik egymást. (Sebeket szaggatnak, rossz esetekre emlékeztetik egymást, utálják egymás szokásait stb.)
2. Eme hosszú bevezetés nem szolgál mást, mint hogy bizonyságot tesz róla: létezik szépséges öregkor párban, és létezik öregek páros magánya. A kérdés, hogy a korosodó párok mit gyűjtöttek össze odáig, és hogy mire hajlandók még? Házsártosságra, játszmák folytatására vagy egymás megbecsülésére.  
Oxytocin keletkezik egy jóízű beszélgetésben, egy emlékezetes étkezéskor, szeretetteli érintéskor (korábban készítettem egy hosszabb anyagot az érintésről, hozzácsapom mai témámhoz egy külön posztban, akit érdekel, elolvashatja), simogatás, ölelés, dicséretben részesülés, valamilyen elismerés során (gyerek és szülő között, házaspárok között, de ismerősök között is). Kapcsolati hormon ez, amely életfogytig, éspedig – újra hangsúlyozom – az ébren tartott szeretet vagy a gyűlölet irányában hat.
A páron múlik, hogy teret, időt szentelnek-e egymásnak, hogy próbálják-e megérteni társukat, figyelnek-e egymásra, építik-e folyamatosan kapcsolatukat, van-e közös életük.
Van ilyen pár.
És nemcsak a filmekben. A figyelmességben, szeretetben, a kölcsönös tiszteletben való növekedés mintegy előkészítése az örök szeretetnek.      
3. Mindenkinek az életében sorsfordulót jelent, ha napi sűrűségű és ismétlődő munkáját, egyáltalán a munkába járást befejezi. Vannak, akik belehalnak, vannak, akik túlélik, és keresnek maguknak valamiféle hasznos (vagy annak tűnő) elfoglaltságot.
Tapasztalatból beszélek, 3-4 éve szűntem meg munkahelyemet felkeresni. Előbb-utóbb mindkét házasfél befejezi aktív munkásságát.
Ekkor immár ketten keresik a hasznos tevékenységeket, lehetőségeket.
Úgy hallottam, hogy az ókorban a szemita népek körében előfordult, hogy az ifjú házasoknak két évig nem tartoztak munkával, nem volt más elfoglaltságuk, mint egymást megismerni, szerelemben élni.
Nálunk ez csak úgy 65, 70 éves korban lehetséges. Nem akarom a két életkort és aktivitást összehasonlítani. Csupán megemlítem, hogy hasonló feladatot jelenthet két idősödő embernek a mindennapjait együtt megélni, mint az említett fiataloknak.
Nincs ugyanis korhoz kötve, hogy akarunk-e közös programokat csinálni, vagy ki-ki a saját hobbijának hódolva életének ebben a szakaszában a páros magányt válassza, amíg egyikük távozása páratlanná nem teszi remete életét.        
Érdemes végiggondolni, hogy mi ér többet?

(forrás: dr. Gloviczki Eszter előadásai)

Ez foglalkoztat azóta, hogy komolyabban felmerült: feleség idén valamikorra tervezi, hogy befejezi az irodába járást.
Van elképzelésem róla, milyen jövő vár ránk,ha… s milyen, ha  más valósul meg. Nagyjából a fejemben vannak a lehetséges kimenetelek. Ha jobban odafigyelek, vagy jegyzetelem egy ezt a témát is érintő előadás lényegét, akkor most posztom erről szólna. Nem tettem le róla, hogy foglalkozzam vele, csak nagyobb lendületet kell vennem hozzá, mert értelmes, esetleg másokon is segítő összeállítást tervezek. Annak meg nem ugorhatok neki, mint bolond borjú az anyjának.
Így inkább egy másik témát foglalok össze röviden.
Van egy dr. Horváth nevű idős úr, egy kutató orvos, akinek tegnap meghallgattam rövid összefoglalóját arról, hogy a koleszterinszint mérésének nincs semmi érdemi jelentősége. Van jó és rossz koleszterin, s már az elnevezésük is félrevezető. A rossz koleszterin szintjét csökkentő tablettákkal kezelik. Ennek hatására a rossz kol.-t egy sündisznó-szerű valami fogja közre, és nem jutnak el rendeltetési helyükre a sejtek kéréseinek megfelelően, hanem jellegüknél fogva a fagociták kinyomják őket az érfal nyílásain. Ez jó buli az gyógyszer-kereskedelemnek/iparnak, csakhogy a páciensek érrendszerét egy az érből távozó habszerű tünemény előbb-utóbb eltömíti, s megindul az érrendszer lepusztulása, plakkok képződése, stb.
Remek.
Szedem a szívgyógyász szakorvos felírta dózist. Ő team-ben munkálkodik az osztályvezető főorvossal, s még néhány kollégájával. Ugyanúgy elvégezte (elvégezték) az orvostudományi egyetem megfelelő szakát, mint dr. Horváth, és éppen 180 fokos szögben haladnak egymás felé elveikkel és gyakorlatukkal: támadják egymást. Én viszont nem végeztem el az orvosit.
Mérgezem-e magam, vagy nem? 
Van ember, aki hitelesen rendet tudna teremteni ebben az ügyben? Sine ira et studio, és érdekmentesen?
Egyet nagy valószínűséggel merek állítani. Ha nem kapom meg annak idején a spéci gyógyszereket, ma már nem tudnék posztot írni.
Lehet, hogy túlélem a természetgyógyászokat, néhány kutatót, de ezek után azt se zárom ki, hogy az említettek bírják tovább szusszal.      

– 2007-ben már megidéztem egy novellarészletet: „Tömörkény egyik elbeszélésében két vénséges vén magyar a kocsmában majdnem összeverekedik egy felelevenített régi história miatt. »A két vén szentség« – ahogy az író jellemzi őket – azon különbözött össze, hogy hajdanán, mikor sorkötelesként a KuK-hadseregben szolgáltak odalenn a Lim partján Bosnyákországban, akkor egyikük megnyúzott-e egy kutyát avagy sem, hogy pótolja az alakulat dobjának tönkrement bőrét. „Kend nyúzta a kutyát, mert kendnek köllött a dobbűr.” A pofonok elcsattanása végül is elmaradt, mert rájöttek, hogy a kutyanyúzó egy harmadik illető volt.”
– Valamikor az ezredforduló előtt megénekeltem egykori tornatanárunk históriáját, melyhez közünk volt. Ködbe vész az igazság, én csak a történetre emlékszem. A Csoresz (Csorba Ernő) érkezését valaki így kommentálta: „Jön a szőrös talpú indián.” Az akkor már nyugdíjas tanerő erre érzékeny fülével meghallotta és éktelen dühbe gurult. Csak úgy visszhangzott a tornaterem kellő hangerővel megfogalmazott fenyegető kérdésétől: „Ki nevezett el engem szőrös talpú indiánnak?” Egy gyereket fölpofozott, de nem tudta meg tőle se. Én se tudom, s meglehet, hogy örökre homályban marad ez a létfontosságú kérdés.
– Móricz regényhőse, Nyilas Misi pakkot kapott otthonról. Nem sok minden volt benne, némi kaja, többek között valamiféle házilag készített csizmaápoló paszta. Mi tagadás, elég „kódis pakk vót”, ahogy a diákok összegezték. Mindenesetre tudatlanul megdézsmálták a pakkot. Az internátusban valaki lámpaoltás után bedobta: Mintha valami csikarást hallanék valakinek a bendőjéből? Igen, hallhatott is, mert a legtöbbjük megkóstolta a „subickot” mondván: „Kicsit büdös, ale jó, jó bendőbe jó”. Hogy ki szedte rá a többieket a subick megdézsmálására, azt vitatták.
– A Pál utcai fiúkat arról faggatja tanárjuk, hogy mit dugdosnak előle, mi az a szamárság, mi az a gittegylet. Minek a tagdíj? (Azért, hogy be legyen fizetve – mondja egyikük.) Mivel a náluk lévő gittet elkobozta a tanár, az egyik Pál utcai a kihallgatásuk során a hátuk mögött lévő üveg széléről lekaparta a gittet, hogy meg legyen a „rágás” folytonossága. Hogy miért volt ez olyan fontos nekik, nem tudni.
– A 60-as évek eső felében megölték JFK-t. Dinnyés J. írt egy polbeat számot, mely itthon eléggé közismert lett: „Ki ölte meg Kennedyt?  – kiabálta. – Nem tudja seeeenki, vagy aki tudja, az hallgat.” Nem tudja senki. Egy ember ölte meg, kettő? Lee Oswald, de hát őt két napon belül lelőtte Jack Ruby. Az esetről szóló, jó pénzért elvégzett Warren-jelentést pedig 75 évre titkosították. 2038-ban megtudhatják az emberek. Na nem azt, hogy ki ölte meg, hanem hogy mi van a Warren-jelentésben.      
– Idei évünk slágere, hogy az őszödi beszédet ki szivárogtatta ki, vagy kik, ha többen voltak. Nem az a kérdés, hogy amit tartalmaz, az szégyen, stílusa alpári és nemzetgyalázó, máig elfogadhatatlan minden átlagosan normális ember részére. Nem. A kérdés az, hogy ki szivárogtatta ki. Cui prodest? – Kinek az érdeke? Szerintem teljesen érdektelen. Az az érdekes, hogy nem lett semmiféle jogi következménye a nyilvánosságra hozott beszédnek.
S hogy ki szivárogtatta ki? Talán sose tudjuk meg. Engem már most se érdekel. Sőt kifejezetten untat. Nincs arra érdemesebb témája a televízió-csatornáknak?   
Coda.
Balázs Gézánál olvasom a nap viccét:
Néni a bankban:
– A pénzemért jöttem.
– Milyen pénzéért?
– Hát azért a 150 ezer forintért, amit havonta kétszer ingyen fölvehetek.

zsíros kaja: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a dietetikussal
gyilkos galóca: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a gombaszakértővel
ponyvairodalom: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy literátussal
horror: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy pszichológussal
halálos bűn: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy pappal
napozás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a bőrgyógyásszal
kísértések: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg saját lelkiismeretével
kínai termékek: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg velem
tengeri halkonzerv: a kockázatokat és mellékhatásokat vállalja magára
gyorshajtás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a rendőrséggel
házvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a földhivatallal, statikussal
vérvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg az asszisztenssel
lélegzetvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a légszennyezés-kijelzővel
vízivás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a vízösszetétel-kutatókkal
Hosszú haj: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg Absalommal
tanúskodás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg Pelikán elvtárssal
politikai választások: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg saját magával
blog írás: kockázatai és mellékhatásai hasonlók a sötétben való lövéséhez.

A nap érdekes Hold-Vénusz konstellációval indult. Sebtében lekaptam két, három kép erejéig. És jól tettem, mert vagy elillantak – sutty, mint a csigaszedő verseny csigái a nyugdíjasok elől, vagy csak a kelő nap tüntette el őket a megvilágosodott égboltról.  Mindenesetre van élet a nap alatt.
Előbb egy háromoldalas kommentárt írtam, majd elkezdtem egy könyv korrektúráját. sokáig nem értem rá vele foglalkozni, mert tesótalálkozó volt a Dráva utcában.
Este lett, mire hazaértem a jó hangulatú beszélgetésből.
Posztomat így hát ezért ma rövid.
De mielőtt zárnám, elmondom, hogy M. küldött egy Besenyő bácsis epizódot. Rögtön jól éreztem magamat, amikor elkezdte szórni szokott stílusában a poénjait.
Margíít! Hát mér enne a teve nő recepteket? Miért mondod, hogy a teve nő vény evő? Hát a papírt nem lehet megenni. Rátapad a torkára és szömörcés lesz tőle. Nóórmális vagy? A teve nő nem eszik papírt.
Mivel hurkáról és kolbászról is előadást tartott, azt hittem, hogy bedobja: Menj le fiam a boltba hurkáért, de ne véreset hozzál. Mi van? Denevéreset akarsz enni?
Nos, mondom, nem került rá sor, mert a bőrradírról hallottuk, hogy a bőr maszatol, és teljesen alkalmatlan radírozásra, s a szemceruza is szamárság. Hát hogy lehet írni a szemmel. Kihúzzák, mint a ceruzát. Na jó. Kilóg a szemből a két ceruza. De akkor meg nem látja a papírt a ceruza szemével. És így tovább, valahogy így tovább.
Olvasom a METROPOLban, hogy az ukrán profi bokszoló, Vitalij Klicsko indul az elnökválasztáson.
Mit tippeltek? 
Kiütéssel fog győzni?

Az Izajás 11,1-ben írva van: A Messiáson nyugszik a Lélek ajándékaival, így: a bölcsességgel, értelemmel, tanácsaival, erősségével, tudományával, jámborságával, úrfélelmével. Krisztus követői ebből részesülnek a nekik szükséges mértékben.
Ebből most csak egyet emelek ki a tudományra nyitottságot. Teszem ezt azért, mert vannak egyházi iskolák. Nem is kevesen. Örülök neki, hogy vannak, mert zömmel még mindig olyanok tanítanak bennük, akiknek mindene saját szaktárgyuk, és annak átplántálása a serdületlen és serdülőkorú diákokba. Volt szerencsém szerzetes iskolába járni. A tornán kívül minden órát szerzetesek tanítottak. Elképzelhető, hogy milyen zavartalanul fejleszthették tudásukat, hiszen nem kellett gondoskodniuk saját családjukról, nem őrködtek éjszaka a lázas gyerek fölött stb., stb. Micsoda helyzeti előny! Ehhez jöttek a rekreáció idején folytatott napi, laza beszélgetések, amikor „áthallgathattak” egymás ismeretvilágába. Az már csak hab a tortán, hogy tanítványaik lelki-szellemi épüléséért az égiekhez folyamodhattak. Nos, mindent összevéve a figyelmes diák hallatlan mennyiségű ismeretre tehet szert szerzetestanárai jóvoltából - korának színvonalán. Bizonyítékul elég, ha csak a tanulmányi versenyek eredményeit nézem. Hány diákjuk végzett sikeresen ezeken a megmérettetéseken. Nagy késztetést kaptunk a piaristáktól, a jezsuita iskolákban pedig a vitatkozás művészetére kaptak ösztönzést a diákok. Az osztályok két csoportra osztva latinul vitatkoztak egy-egy feldobott témán. Aki nem győzte érvvel, kiesett. Ennyi talán elég is hozzá, hogy lássuk, azonos képességű tanárok esetén a nem családos helyzeti előnyben van, s az általa nevelt fiatalok is.
Mindezt azért vezettem elő, mert a tudomány gazdaggá teszi az embert, aki könnyebben lát a dolgok, jelenségek mögé, képes összefüggéseiben értelmezni a valóságot. Ebből fakad az, hogy hatékonyabban teheti a jót, ha erre áll be, és hatékonyabban lehet gazember, ha eluralja az önzés.
Ezért az életben való eligazodás könnyebbségén túl nincs jelentősége a tudásnak.
Szembeállítom vele némileg a szeretetet. A kerttő nem zárja ki egymást, de el is szakadhat egymástól.
Szeretni mindig lehet. Szeretni mindenki képes, ha akar, akkor is, ha művelt, s akkor is, ha nem pallérozott a műveltsége.         
Ha a tudás a Lélek ajándéka, melyből a Messiás érdemei miatt részesedhetünk, akkor a szeretet pedig maga a Messiás. Nem egyik attribútuma, hanem identitása. Ezért mondja olyan határozottan Ferenc pápa, hogy minden híve „menjen előre”. Ezen ő azt érti, hogy ki-ki saját életállapota szerint keresse a kapcsolatot a „világ perifériájával”, azaz hatoljon le a társdalom hajszálgyökereiig és onnan húzza az ott lévőket egy világosabb, szebb, embernek valóbb élet megélési lehetősége irányába. A kölcsönös megbecsülés és osztozkodás irányába.
Akinek sok esze van, attól még korrumpálódhat, sőt. Akinek zseniálisan forog az esze kereke, hamis csúsztatásokkal képes saját érdekeit érvényesíteni mindenki másé előtt.    
De semmi értelme nincs ezeknek. Ma gyűjtögethetek, holnap lebukhatok, s akár a börtönben álmodozhatom róla, mit rontottam el, s mit fogok tenni, ha szabadulok. Közben félelemben élhetek, mert jaj, elvehetik tőlem, amit összeharácsoltam.
Aki szeretetben él, ha nem is tökéletes, de Isten útján jár. Isten pedig három személy – egymással tökéletes szeretet kapcsolatban. Szeretetük útja az önkiüresítés. Nem olyan érthetetlen szó ez, mint aminek látszik. Azt jelenti, hogy egymásból élnek. Nem tartanak meg maguknak semmit, üres a „kezük”, hogy a másik személyek „belerakhassanak” valamit. Isten személyei teljesen egyszerűek és szegények.  Így van az, hogy minden az övék a mennyben és a földön.
Minket is erre az altruizmusra biztatnak. Ehhez nem kell sok ész, csak nyitottság, készség, egymást teljes emberi méltóságunkban látni.
Aki tehát Ferenc pápával tart, az „előre megy”. Ebbe az irányba. 

Mára újból a láblógatás korszaka kezdődött.
Nincs korrektúra,
nincs új cikk írása,
egyáltalán nincs írnivaló…
Sírnivaló.
Reggel korán még volt.
Az éves közgyűléske jegyzőkönyvét raktam össze. Aztán kész.
Azt terveztem, hogy megírom, mit megírom, hiszen csak írásnak látszó virtuális anyagokat készítek, míg ki nem nyomtatom, tehát „megírom”, hogy minden kezd nagyon is látszólagosnak látszani.
Ma olvastam egy cikket, hogy a csikket se dohányból készítik, hanem a cigi a finánclábak összemasszálása és egy kis bizonytalan összetételű „kátrány” + dohányaroma vegyüléke. (Lósz*-t már nem is tesznek bele, mert az drága. Bezzeg az én időmben.)
A valaminek látszó nem az én találmányom, már Pál is emlegeti: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket,… a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.” Aki nem hiszi, járjon utána. Itt: 1Kor 1,27skk.
A valaminek látszók az elit, a korrupt senkik, akik őrült sokat keresnek és csaknem ezzel arányosan őrültségekbe fektetik vagyonukat. Janukovics dácsáját látva újra csak igazolódik ez az álláspontom.
De hogy könnyedebb vizekre evezzek, Évekkel ezelőtt Bajor Imrének volt egy kabarétréfája, amely a látszóra volt kihegyezve. Nem emlékszem a poénokra, csak arra, hogy a rendőrségi nyelvezet karikírozása volt… Fegyvernek látszó tárggyal leütötte a biztonsági őrnek látszó illetőt, s az ajtónak látszó nyíláson keresztül áthatolva az utcának látszó ürességbe távozott, s gyors ügetésnek látszó mozdulatokkal haladt lefelé a járdának látszó flaszteren.
Ez az újabb megfogalmazásnak látszó szöveg fordított engem a látszatos, az ilyennek-olyannak látszó világ felé. Csaknem naponta olvasok ilyesmikről.
Málnaszörpnek látszó gyümölcsészterrel készített mesterséges ital,
fakéregből hamisított eperlekvár,
jó minőségű mosópornak látszó kőporral dúsított valami,
nyesedékből készült, sonkának látszó hús,
parízernek látszó felvágott szoluprátos vízből és sertésbőrből,
sajtnak látszó sajtjellegű készítmény,
kakaónak látszó italpor, melyben max. 18% kakaó van.
Halkonzervnek látszó söpredék halfecnikből.
Új hídnak látszó konstrukció a régi alkatrészekből átfestéssel umbuldált gagyi.
Mogyorókrémnek látszó zsír, 5%-os mogyorótartalommal.
Bordói borral készített májasnak látszó trutyi, melyben alig lehet a májat, no meg a bort felfedezni.
Szerszámnak látszó csavarhúzó, mely a legkisebb feszítésre elgörbül,
konzervnyitónak látszó szerkezet, mely nem nyitja a konzervet.
Dugóhúzónak látszó csavarmenetes izé, amellyel belefúrsz a dugóba, és csak önmagát emeli ki, a dugót nem.  
Ütőfúrószár, melyet megmutatsz a betonnak és azonnal elgörbül.
Nem folytatom tovább.
Mindnyájan tapasztalhatjuk a saját bőrünkön.
A legjobb, ha sajátkezűleg készítjük el szükséges alapanyagainkat, ételeinket, eszközeinket. Legalább azt tudjuk, hogy mi mit tettünk bele.
Itt abbahagyom a posztnak látszó írást, mert eszembe jutott, hogy régen tervezem ablaknak látszó termopán üvegeinket letisztítani, mert lassan egész másoknak látszó dolgok mutatkoznak a táblák maszatossága miatt.        
      

Tegnap volt a világvége.
Tegnapelőtt megmondták, hogy február 22-én lesz a vikingek szerint világvége.
Tegnap a vikingek várták, hogy végü(n)k legyen, de nem lett.
Tegnap után (ma) tapasztalhatjuk, hogy elmaradt a tegnapra ígért – immár sokadik – világvége.
Amitől különös ez a legújabb világvége, az talán annyi, hogy szerepelt a próféciában egy érdekes kitétel: A világvége részleges lesz, azaz csaknem teljes. De egy emberpár életben marad! Nem irigyeltem volna őket, az életben maradottakat: Ha teszem azt, szétrepül a föld, és ők eredménnyel megkapaszkodnak egy hegynyi sziklában, mihez kezdenek? Szeretgethetik egymást, majd várhatják sorsuk beteljesülését. Először szomjan, majd napokkal később éhen halnak. A jóslat szerint a megmaradt két emberre várt volna a föld újra benépesítése. Szép és fáradságos munka. Csak úgy lett volna lehetséges, ha a világvége jószerével csak az emberiség végére szorítkozott volna. Akkor minden marad a régiben: a nap és a hold a helyén, a réten fű nő, az oroszlán vadászik, s a csillagok is a helyükön (a mozgó állócsillagok). Ekkor a két ember elkezdi kerülgetni egymást, mígnem egymásba csapódnak, mint a mágnesfelek. (Mi van, ha taszítják egymást? Egyszer s mindenkorra kihal az emberiség?)
A népesítés megismétlődött volna, miként Ádám és Éva esetében. Mi lett volna, ha az ősszülők egymásnak nem szimpatikusak? Nem születik meg Bill Gates, nem születik meg ez a poszt, nem születek meg én se.
De nem így történt.
Ádám szerette Évát, s viszont. Utódaik közül a ma élők túl a hétmilliárdos lélekszámon. S mivel tegnap, 22-én csak a szokásos halálozási ráta teljesült, több mint egymilliárd pár homo sapiens dolgozhat azon, hogy ki ne pusztuljon a fajtája.
Ha meglévő világunkon végigtekintek, naponta meg kell állapítanom, hogy nem tökéletes. Ha a világpolitikáról gondolkozom, vissza-visszatérek ahhoz a rögeszmémhez, hogy nincs jól az, hogy az anyák szülnek, a felnőttek pedig módszeresen irtják egymást és az anyákat. Hol itt a homo, hol itt a sapiens?
Kérdezem: Mikor nő már be a fejünk lágya?   
Ami az erőszakot illeti, nemcsak a családon belül létezik. Létezik az Ukrajnában, Koreában, s valamennyi demokráciában, csak utóbbiakban többé-kevésbé rejtetten.
Ergo, morgó, vigyorgó… Még nincs kész a világ, még dolgozni kell rajta.  
De mivel hatásköröm szűkös, jól teszem, ha magamon kezdem el. Mindenkinek javasolom, hogy magán kezdje a pozitív elmozdulást. Ez a legfontosabb „magánkezdeményezés”.  
Ne várjuk tétlenül a világvégét.
Apropó. Megmondaná valaki, hogy mikorra várja a legközelebbi világvégét?
Csak a móka kedvéért, hogy aztán másnap nagyot sóhajtva újra nekiláthasson ennek a még mindig tökéletlen világnak a megjavításához – saját magán kezdve.

Mama születésnapja van. 91 éves volna, ha élne. 14 éve odaát ünnepli. Reggel megemlékeztünk róla csendben a misén. Még megérte a 2000. évet. Aztán kiesett az időből. Az Örök Jelenből tekint szeretteire, mindenkire, a világra kitágult életterének boldogságában. R. I. P.
A nap másik híre: meghalt Csala Zsuzsa. Az index híre mellett egy kedves jelenet az egyik műsorszámából. Mint megannyi kabaréjelenet, az elértések sorozatára épül. Ebben egy eladandó Daciára és egy leánykérésre van kihegyezve a süketek párbeszéde.  Meglepő módon a videó bezárására elém pattant húsz másik kabaré-ajánlat. Megnéztem Kabos Gyula telefonálós jeleneteit. „…kérem, az a Szűts nem a mi Szűtsünk. Ez itt egy kis Szűts. Mint a mondókában: Mit sütsz, kis Szűcs, sós Szűts – kis – húst … ööö…”
Még néhányba belenéztem.  
Kerestem és nem találtam egy igen régi jelenetet. Az ifjúpár elvonul a lagziból nászéjszakájukra.
Na, már most.
A férjjelöltet alakító Sztankaynak szerepe szerint elkezd fájni a foga. Ez az átkozott fogfájás mindent tönkretesz. Csak az marad, mintegy főszereplőként áll elő. Sztankay játéka miatt szerettem. Nagyon régen volt.
Az ukrán forrongás tovább tart. Előre csak az látható, hogy az erőviszonyok változnak, s folyik a huzavona. Tárgyal az EU, tárgyal Obama Putyinnal. Mint egykor Metternich, elfutott Janukovics is, egészen Harkovig.  Futás közben hangsúlyozva, hogy bokros teendői szólították oda, s nem mondott le. Nem kérdezték, hanem megszavazták a parlamentben menesztését. Az EU támogatja az új kormányt, az oroszok még nem nyilatkoztak. J. Tyimosenko kiszabadult a börtönéből, Kijevbe tart. Részt akar venni a választásokon.
Ukrajna a FÁK állandó tagállamai mellett társtagja a közösségnek. Ez lazább kapocs, de kapocs. Egyedül Grúzia lépett ki hivatalosan a FÁK-ból.
Kitűnik az előzőekből, hogy akadnak itt jócskán még elvarratlan szálak.
Kik ragadják kezükbe a hatalmat?
Mekkora zavargás várható?
Hogyan fut ki valamiféle nyugvópontra a lázadás?
További emberéleteket követel-e?
Remélhetőleg nem.
Garancia rá – semmi.
Imához!
Délután még befutottak Miklós és Levente Miklós. Jártak a Mezőgazdasági Múzeumban, majd egy kört sétáltak a környékünkön. Levi megcsodált egy markolót munka közben.
Kölcsönösen örültünk egymásnak.
Holnap Elvivel kiegészül a csapat.
Együtt újra átjönnek.
Deskétől oroztam. Kecses kecskék lemezen repesve.
http://www.tastefullyoffensive.com/2014/02/goats-have-fun-balancing-on-flexible.html

1. Miért nem hagy békén ez a szamárság:
A „szuriká”-t a
szurikáta
is utálja.
Miért is ne utálná:
hisz a bőrét szúrik át a
szurival.  
2. A nap történése. Az ukránoknak gyűjt a református segélyszervezet.
Egy óvatos megjegyzésre, miszerint a pénzadományok 80%-át ellopják, azt válaszoltam:
Ha ellopják, költsék patikára!
Ha a rászorulók kapják, azok is patikára költik.
3. Az ukrán helyzethez nem sok közük van az ukránoknak. A háttérben a nagy halak állnak. Az olajérdekeltség, a mammonimádók félelmetes sötétsége, a zavarosban halászók, a maffia.
A Divide et impera!, az oszd meg, és uralkodj! elve az antik Rómába visz.
Hány helyen robbantottak ki csak az elmúlt években forradalmakat, felkeléseket. Valamiért valahonnan, a semmiből egyszer csak korszerű fegyverek érkeznek a lázongók támogatására. Aztán a keletkezett káosz és anarchia során még több fegyver és lőszer fogy, a markecolók közben markecolnak, a zavarosban halászók a zavarosban halásznak, a műkincstolvajok megkaparintják a lehető legtöbb műkincset, a bankok pénzét, és csak évek múltán ülepedik le valami, és veszik át a vezetést az „új undokok”.
A hatalmasok pedig röhögnek a markukba. Minden helyi csetepaté relatíve erősíti a nagyhatalmakat, hiszen potenciális ellenségeik gyengülnek, száz sebből véreznek.
Ukrajna az orosz érdekszféra egyik kiemelt országa. Az EU is kacsingat(ott) felé. Nem lehetne őket békén hagyni, s mint Svájc maradna semleges? A mi szempontunkból is ez volna az ideális.
A pápa Szíriáért böjtöt és imanapot hirdetett. Az akkorra tervezett amerikai beavatkozás elmaradt.
Lehet, hogy meg kellene ismételnie Ukrajna ügyében is?
Írva van: „Az ilyen csak böjttel és imádsággal űzhető ki!” 
Zárójelben megjegyzem, hogy nem csak a nagyok gyártanak fegyvereket. Kalasnyikov közelmúltbeli halálakor kiderült: az idők folyamán nálunk is gyártottak 3 millió kalasnyikovot. 
Nem örültem a hírnek. 
A fegyvergyártást a félelem tartja életben. Mondhatod, hogy sörösüveggel is fejbe kólinthatnak bármikor.
Elfogadom, de a sörösüveg rendeltetésszerűen és szokottan egész másra készül.
A fegyverkészítés egyetlen célja, az élet kioltása.
Nagyon ritkán törnek diót bajonettel.   
Tehát: IMÁHOZ!